Népszava, 1954. február (82. évfolyam, 27-50. sz.)
1954-02-12 / 36. szám
NÉPSZAVA Március 1-től külön fizetési pótlékot kapnak a családjuktól távol dolgozó építőipari munkavállalók A kormányprogramumnak megfelelően az építő- és építőanyagipari dolgozók életszínvonalának emelése érdekében az építésügyi miniszter új rendelete intézkedik a családjuktól távol dolgozó építőipari munkavállalók különélési pótlékáról. A rendelet szerint az építésügyi minisztérium felügyelete alá tartozó fizikai dolgozóknak, akik feleségükkel, vagy keresőképtelen gyermekeikkel, szüleikkel közös háztartásban élnek és lakóhelyükre naponta rendszeresen visszatérni nem tudnak, különélési pótlékot kell fizetni. A pótlék akkor, ha a munkahelyen az üzemi étkezés biztosítva van, napi 6 forint, ha üzemi étkeztetés nincs, napi 10 forint. A pótlékot havonként egyszer, a végelszámolás alkalmával kell kifizetni. A különélési pótlék folyósítása 1954. március 1-től lép életbe. A bizalmi munkájáról Csoportunk összejöveteleiről Fazekas Márton »Szakszervezeti Bizalmiak tapasztalatai« című, Népszava-kiadásban megjelent füzetéből. "Több gyárban tanulmányoztami• már a szakszervezeti csoportok munkáját. És azt tapasztaltam mindenütt, hogy a csoportok tagjainak a munkabeosztása a legkülönfélébb. Egyes gyárakban nem fordítanak kellő gondot a csoportok helyes kialakítására, mellékes kérdésnek tekintik azt. Pedig ez lényeges hiba. A csoportoktól és azok elhelyezésétől nagyon sok függ... Én automatagépen készítem a gépkocsilámpák egyik alkatrészét. A csoportom tagjai — majdnem kivétel nélkül — mind hasonló gépeken ugyancsak lámpaalkatrészeket gyártanak, csupán a műveletekben van különbség. . . Általában kéthetenként értekezeletre hívom össze csoportom tagjait. Ügyelek rá, hogy a csoportértekezlet és a megbeszélés tartalmas legyen. Az a tapasztalatom, hogy értekezletet csak akkor szabad tartani, ha fontos megbeszélni való van. Ellenkező esetben lejáratjuk az összejöveteleket, a csoporttagok jogosan idegenkednek tőlük és nem is jelennek meg azokon. Mindig arra kell gondolnunk, hogy vannak közöttünk szép számmal családos anyák is, akikre hazatértükkor még fáradságos tennivalók várnak. Éppen ezért készülök fel lelkiismeretesen a csoportértekezletre. Naponta gyűjtöm a problémákat és feljegyzem azokat. Mondanivalómat röviden írásba is foglalom, így kerülöm el, hogy túlságosan hosszú legyen a beszámoló. Ez is fontos, mert a hosszú beszámoló után rendszerint kevesebb a hozzászóló, még akkor is, ha vannak problémák ... Csoportértekezleten beszéltünk például arról, hogy egyik munkatársunknak , milyen nehéz a helyzete. Kórházban fekszik, gyermekei vannak és szüksége volna segítségre. Több csoporttag is vállalkozott rá, hogy meglátogatja a kórházban. Mások pedig gyermekeit keresték fel és érdeklődtek, hogyan, miben segíthetnek nekik. Egy másik értekezleten Fürdős Eszter munkatársunkat köszöntöttük fel abból az alkalomból, hogy 25 esztendeje dolgozik ebben a gyárban. Könnyes szemmel köszönte a megemlékezést. De jólesett a megemlékezés a csoport minden tagjának; a dolgozók megbecsülését látták benne. Azután arról is beszéltünk, hogy Szabó Andrásné sztahanovista munkatársunk jó munkája jutalmául milyen szép, összkomfortos, kétszobás lakást kapott. Úgy éreztük, hogy az egész csoportot érte a kitüntetés, hiszen a mi csoportunk egyetlen nagy család, amelyben egyéni eredmények születnek ugyan, de nem a többi dolgozó munkájától függetlenül. És számtalan olyan problémát sorolhatnék még fel, amely látszólag nem is tartozik szorosan a munkához, de mi mégis beszélünk róla. Ezért érdekesek a mi csoportértekezleteink, amelyen szívesen is vesznek részt munkatársaim. Elmondotta: Balogh Ferencné (Egyesült Izzó) Ionxbhulástól ! Nyögve, prüszkölvogy fakarfásig ve, csúszkálva ka——--------------—I paszkodik a Mecsek nyaktörő szerpentinjén az erdőgazdaság kis gépkocsija. Mellettünk vidáman csilingelő szán porzik el. Fiatal lány néz vissza nevetve: »lám, lemaradnak két jó ló mögött...« Jobbról, mint óriás, fehér térképen, nyúlnak elénk a síkság felé szelídülő dombok. A Dráva felett köd gomolyog, de mögöttünk, a Jakabhegy széles háta felett már kéken villan az ég. Még az Árpád-korinak tartott kolostor ősi romjai is tisztán kirajzolódnak — akárcsak szemben, a Misina-tetőn a kilátó körvonalai. • Elmarad a gyertyán, a tölgyi bükkfák rengetege között kanyarog a háborította erdei út. Meredek kapaszkodók váltják a hirtelen ereszkedőket. Néha, óriási függönyként, szétnyílnak a fasorok, völgybe zuhanó mély szakadékok, s mögöttük új, magasabb hegyoldalak villannak meg... Favágók közé megyünk. Férfiakhoz, akiknek munkája nagy lelki és testi erőt, kitartást, szilárdságot követel meg. Favágók közé, akik félméteres hóban vagy térdig érő sárban, szélben ugyanúgy, mint napsütésben az erdőt járják. Az erdőt, amely hónapokon át családjuk, hűséges társuk, amely meleget ad az otthoni tűzhely melege helyett... Lombhullástól rügyfakadásig — de nevezhetjük így is: a legszebb téli hónapok idején végzik munkájuk javarészét. Ezekre a hónapokra otthagyják otthonaikat az évszázadok óta »favágó községek« férfiai. Kint dolgoznak, élnek az erdőn s csak rügyfakadáskor térnek haza. Egy nadrág s Glázovics Sándor fa— hét ember vágó egyike azok.. nak, akiknek egész élete — s tegyük hozzá: szíve, az erdőhöz nőtt. A Börzsöny hegyei között, Kemencén született. Onnan járt gyermekkorától dolgozni az erdőre, abba a gazdaságba, ahol éppen munka akadt. Anyja, majd a felesége, hétfőnként csinált egy kevés rántást, megtisztított néhány marék babot, összeszedett egy kis krumplit. Azt, akár a többi, falujabeli, betette a tarisznyába és útnak indult. Kinn az erdőn összeeszkábáltak néhány gallyból egy kis sátorforma kalyibát, abban laktak a legveszettebb hidegben is. Ha messzebb kellett menni, hónapokig nem látták családjukat, hónapokig nem ettek rendes ételt... Keserű emlékek ... Még sincs már Glázovics Sándor szavaiban, széles mozdulataiban egy csepp keserűség sem, ahogy a múltról beszél. Volt — elmúlt. Még nevet is, ahogy elmeséli, hogyan kaptak egyszer egy szép szürke szarvasbőr nadrágot — heten. Azt se tovább mint egy hétre. Az egyik erdész ugyanis csináltatott magának egy szép szürke szarvasbőr nadrágot, de kemény volt iszonyúan, hát odaadta nekik, törjék be. Heten voltak a csapatban. Egy hétig minden nap másikon volt a nadrág. Akkor volt csak hetüknek egy jó nadrágjuk. Míg beszél, száraz ágat vet a favágók mellett mindig ott parázsló tűzre — nem is azért, hogy melegítsen, hiszen elvész tüze a hóborította törzsek között. Az új Hogyan dolgoznak a faés a régi vágók? — A kérdésre ----------— Illyés Károly bácsi, egy 65 éves erdész válaszolt. Megfogott és vitt hol a villanyfűrészekhez, hol a lánctalpas vontatóhoz, még az agregátor szerepeit is megmutatta. S közben kifogyhatatlanul mesélt. Egyszer arról, hogy hét gyereket nevelt már fel, s hogy közülük Évára a legbüszkébb, mert az kinn tanult a Szovjetunióban és elnyerte a kandidátusi fokozatot. A következő pillanatban már azt magyarázta, hogy építettek egy kisvasutat is arra az esetre, ha az autók számára járhatatlanná teszik az utakat a hó vagy a sár... Itt, a Mecsek Keleti Erdőgazdaság kisvaszari üzemegységében egyszerre lehet látni az ősidők óta használt és a már új, szovjet tapasztalatok alapján bevezetett termelési módot. A régi módszerrel úgy dolgoztak eddig Kisvaszaron is, hogy kidöntötték az erdőn a fát, legallyazták, felvágták és a rönköket lovakkal húzták vagy szánon, szekéren szállították oda, ahol már autóra vagy kisvasútra kerülhetett. Új módon úgy dolgoznak, hogy a ledöntött fát csak éppen megfosztják gallyaitól s egészben — hármat-négyet összekötve — 50 lóerős lánctalpas traktorokkal vontatják a rakodóra. Ott vágják fel néhány perc alatt villanyfűrésszel egymásután a beérkezett törzseket. Hogy a kettő között mi a különbség, azt megmutatja két szám: a régi módon naponta átlag 1.2—1.5 köbméter fát termelt ki egy munkás. A szovjet módszerrel, sokkal kevesebb fizikai munkával, 4—5 köbmétert!Villamosítottét — Ne mondja már, favágók hogy régi módszer -----1-------------1 — mérgelődött vagy tizedszer az igazgató, amikor Károly bácsi ezeket magyarázta. — Hiszen még nem tudtunk minden munkahelyen gépesíteni a munkát. Ha majd kapunk elegendő villanyfűrészt, akkor beszélhetünk arról, hogy ez volt a régi, mi meg már az új módon dolgozunk. Károly bácsi nevetve széttárta a kezét. — Látják, így van ez mindig. A lányom is azt mondta: »Apukám, 65 éves vagy már, de te akarsz a legnagyobbat ugrani...« Bizony — sóhajtott — én mindig arról álmodozom, hogy egész fagyárunk lesz itt, ahol a munkások már csak géppel dolgoznak. Egy munkás, aki mellettünk hallotta a vitát, közbeszólt: — Károly bácsinak van igaza, igazgató elvtárs. Én is, amióta nem a karom, hanem villany hajtja a fűrészemet, sokkal könnyebben dolgozom. S a keresetem is 1400 forint körül mozog. Ahogy érkeznek az új gépek, rendre megtanuljuk a kezelésüket s valóságos villamosított favágók leszünk! A havas erdőben nem sok időt töltöttem, mégis sokat tapasztaltam. Mindenekelőtt azt: nehéz, igen nehéz mesterség az erdészeké, favágóké. S nemcsak tudás kell hozzá, hanem szív is. Amerre jártam, mindig viszszatérő refrénként hallottam ezt a két szót: »a múlt bűnei«. A magyar erdőkben ugyanis barbár pusztítást végzett a nagybirtokos Horthy-rendszer. Sok földesúr, püspökség vállalkozóknak adta bérbe erdejét. S azok egész erdőségeket tettek tönkre azzal, hogy csak a fák legjavát vágták ki, ahelyett, hogy a jövőre gondolva, a görbe, a beteg fáktól tisztították volna meg az erdőt. Ezek a »rontott erdők« ma mindenüttott állnak, szomorú emlékeként a múltnak. Ezeket nem tudjuk újjáépíteni néhány év alatt, mint a hidakat, házakat, amelyeket a fasizmus elpusztított. Az erdő, amelyhez nem egyszer durva, haszonleső kézzel nyúltak — csak hosszú idő múlva lesz ismét dús, rengeteg. A favágóknak, erdészeknek ma nemcsak a hóval, hideggel kell megküzdeniök, de ezekkel a bűnökkel is. Abaligeten 30—40 méter mély dolinákból — süvegforma, hatalmas mélyedésekből — termelik ki a fákat. A püspök bérlői ezeket érintetlenül hagyták — inkább az utak mellett, fáink legjavát pusztították. Az abaligeti dolinák között most valóságos kis üzem épült. Motoros csörlők vontatják ki a szakadékokból, két kilométer hosszan kanyargó kisvasút szállítja a hatalmas szálfákat a csúszdához, amelyen — kiszámítottuk — 120 kilométeres sebességgel zúdulnak le a völgybe. Az autó csak odaáll a rakodóhoz — s a dolinákból »kibányászott« fa nemsokára valamelyik■ komlói akna mélyére kerül, vagy pécsi lakosok fáspincéjébe ... Hegednek ! Tavaszra pedig — faa sebek vágók helyett — faül---------------! tetők csapata járja majd Abaligetet. Fenyővel — a legértékesebb fák egyikével ültetik be... így behegednek a sebek. Behegesztik azok, akiknek »van szívük hozzá«. Mert ezek az erdők már nem a püspököké, nem herceg Eszterházyé. Ez az erdő is a miénk. Kalmár György HAZÁNK TÁJAIN Mecseki favágók között 2 1954. FEBRUÁR 12. PÉNTEK A PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE Szénbányászok harca a több és jobb szénért A Petőfi-altáró bányászai megfogadták, hogy a III. pártkongresszus tiszteletére 8000 tonna jó minőségű szenet termelnek. Hozzá is láttak az ígéret valóraváltásához és már januári tervükön felül több mint 5000 tonna szenet küldtek felszínre. Februárban még lelkesebben dolgoztak. Szerda reggel 6 órától csütörtök reggel 6 óráig például 1428 tonna szenet termeltek napi előirányzatukon felül s ezzel havi tervük esedékes részét 109,2 százalékra teljesítették. Példamutató munkájukkal hozzájárultak, hogy egész Petőfi-bánya csütörtök reggelre esedékes havi tervének teljesítésében 101 százalékot ért el. A Borsodi Szénbányászati Tröszt február első tíz napjában 14.000 tonna szénnel maradt adósa a népgazdaságnak. Az elmaradók közt szerepel a kondói bányaüzem is, pedig ebben a bányaüzemben megvannak a terv túlteljesítésének lehetőségei. Példa erre Stollár Gusztáv frontbrigádja, amely csütörtök reggelig közel 200 tonna szenet termelt terven felül a pártkongresszus tiszteletére. Elmaradt tervének teljesítésében a tröszt egyik legnagyobb vállalata, az Ormospusztai Szénbánya Vállalat. Az üzemvezetőség nem gondoskodik a délutános és éjszakai műszakban a megfelelő ürescsilleellátásról. A szállítási nehézségek egyébként a többi aknaüzemben is nagy mértékben gátolják a termelést. Az V.-ös aknában a műszaki vezetés elmulasztotta az új csoportos pillérfejtés előkészítését, s most a szenelőcsapatokat is az új munkahelyek előkészítésére, elővájásra kellett állítani. Elővájáson dolgoznak a legjobb csapatok, hogy a hónap közepére elkészüljön az új csoportos pillérfejtés. A tröszt vezetősége okult február első tíz napjának tapasztalatain, s a műszaki vezetés átcsoportosításával és megszilárdításával nyújt segítséget az üzemeknek, vállalatoknak, hogy február hátralévő részében a borsodiak letörleszthessék adósságukat, teljesíthessék tervüket. A nógrádi szénmedencében nagy visszhangra talált a »Minden műszakban egy csille szenet terven felül«-mozgalom. A Mizserfai Szénbánya Vállalat főmérnöke, Kreff elvtárs, a műszakiakkal több intézkedést foganatosított, hogy a mozgalom eredményes legyen. Az üres csille biztosítására meggyorsítják a csillejavítást, a vállalat Szurdok üzemében pedig március 10-ig az összes rossz csillét kijavítják. A Pálhegy I. üzemnél a jobb levegő biztosítására március 15-ig új légaknát létesítenek, a kazári üzemben február 15-én új kutatóvágattal mintegy 60.000 tonna jóminőségű szenet tárnak fel. A Ménkesi Szénbányák Vállalatnál Kukucska Mihály sztahanovista vájár hétfőn és kedden összesen 392 csille szenet termelt terven felül. Amikor a brigád arról értesült, hogy ezzel az eredménnyel megelőzte a nógrádi szénmedence egyik legjobb csapatvezetője, Budavári Károly brigádját, tovább fokozták munkájukat. Csütörtök reggel büszkén állapították meg, hogy minden eddigi teljesítményt túlszárnyalva 42-en 401 csille szenet termeltek s ,ezzel együtt három nap alatt már 793 csille szenet küldtek felszínre napi előirányzatukon felül. A DISZ Központi Vezetőségének ülése Csütörtökön tartotta XI. kibővített ülését a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége. Az ülésen részt vett Farkas Mihály, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Darvas József népművelési miniszter, valamint a politikai és kulturális élet több vezetője. A Központi Vezetőség Gosztonyi Jánosnak, a DISZ Központi Vezetősége titkárának beszámolója alapján megtárgyalta a DISZ feladatait az MDP Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló, 1953 decemberi határozata végrehajtásában. Kádas Istvánnak, a DISZ Központi Vezetősége titkárának beszámolója alapján szervezeti kérdéseket tárgyaltak. A Központi Vezetőség Dénes Istvánt felmentette a DISZ Központi Vezetősége első titkárának funkciójától és a DISZ Központi Vezetősége első titkárává Szakall Józsefet választotta meg. A DISZ Központi Vezetősége titkárává választotta Molnár Jánost. Több segítségett még jobban megy a munka Keményen harcolunk, hogy becsülettel helytálljunk a kongresszusi versenyben. Vállalatunk eddig 106 százalékra teljesítette havi tervét. Én magam megfogadtam, hogy a kongresszusra befejezem ez évi tervemet. Előreláthatóan sikerül is, mert állandóan 160—170 százalékos teljesítménnyel dolgozom. Hasonlóan megállják helyüket Pál Gyula, és Danyi K. György szaktársaim, akiknek 132, illetve 135 százalék körüli ateljesítményük. Bár nem siránkozunk, mégis el kell mondanom, hogy többsegítséggel jobb munkát végezhetnénk. Az V-ös siklóban például hosszú távolságon majdnem hason csúszva kell a fát vonszolni, így nyilván jóval lassabban megy a munka. Ha a bánya vezetői segítenének ezen a bajon, úgy csapatunk műszakonként két-három csille szénnel termelne többet, úgy gondolom, a fabiztosítást joggal követelhetjük vezetőinktől, hiszen a két-három csille szén, amivel többet adhatnánk naponta, húsz-hahuszonöt család napi szénszükségletét biztosítaná. Fekete Pál sztahanovista vájár, Putnoki Bányaüzem Előrelátóbb takarékosságot jó, megbízható szerszámmal öröm a munka, így vélekedünk mi is, a Divat Cipőgyár szabászai. Éppen ezért kértük a közelmúltban vállalatunk vezetőit, hogy vásároljanak néhány nélkülözhetetlen, jó minőségű szerszámot, nevezetesen fenőkövet és késeket. Ám amikor a vállalatvezetés értesült a szerszámok áráról — hogy a fenőke például 55 forintba kerül — elállt a vásárlástól. »Különben is, mit akarnak a szabászok? — kérdezték. — Hiszen minden dolgozó kapott fenőkövet és kést.« Ez valóban így is van. De az is igaz, hogy ezeket a szerszámokat semmire sem használhatjuk, olyan silányak. Ha becsületes munkát akarunk végezni, saját szerszámainkat kell elővennünk, bár nem kapjuk meg érte a szerszámkoptatásért járó díjat sem. Hasonló a helyzet a szabászdeszkánál is. A múltkoriban lehetőség nyílt kiváló minőségű, szálával felfelé állított apró fakockákból öszszepréselt szabászdeszkák vásárlására. A műszakiak azonban sokaltakérte hétszáz forintot. Ehelyett PVCJ1- deszkákat (műanyag) vásároltak, amelyek darabja 470 forintba került. Ám ezt a 470 forintos műanyagból készült lapot két hónap után újra kell vulkanizáltatni. És mert a Nagytétényi Gumigyár képtelen ezt a munkát rendszeresen elvégezni, úgy segítünk magunkon, ahogy tudunk. Az összevagdalt felületet lefejtjük, aminek következtében a PVC-lap három-négy hónap múlva újjnyivastagságra soványodik, használhatatlanná válik. Ezzel szemben a hétszázforintos fadeszka 10—15 évig használható. Gyalulni is csak egyszer kell évenként, így hát végeredményben sokkal olcsóbb, mint a másik. Nem mindennel takarékoskodnak azonban ennyire a vállalatnál. Alig egy évvel ezelőtt az üzemvezetőség elhatározta: átszervezi a termelést. A földszinten dolgozó sleep-kört felvittük az emeletre és onnan az ágókört a földszintre, a sleep helyére. Azóta kiderült, hogy a földszinten dolgozó ágókör rövid, kevés az idő a cipők kifutására, száradására, így hát az ágókört most visszahelyezik eredeti helyére, a sleeptűzőkört pedig a földszintre. A meggondolatlan szervezés eddig nem kevesebb, mint hetvenezer forintba került, de nyilván a visszaköltözés is felemészt majd ugyanennyit. És akkor még nem számítottuk hozzá a hurcolkodás miatti kárt, az el nem készült sok ezer pár cipőt. Mindebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy műszaki vezetőinknek nem a nélkülözhetetlen és viszonylag olcsó szerszámokon kell takarékoskodniuk, hanem a valóban felesleges kiadások elkerülésével. Király István Békési Károly Falus József Horváth József a Divat Cipőgyár szabászatának dolgozói