Népszava, 1954. március (82. évfolyam, 51-76. sz.)

1954-03-02 / 51. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! jb* NÉPSZAVA A MAG­YA R S­Z A Megjelent a családiház építéséről szóló határozat végrehajtási rendelete Megérkezett a szovjet filmművész-küldöttség w •• fii *. •..* - •- .­ .v K S­Z E R VEZ­ETEK KÖZPONTI LAPJA 82. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1954. MÁRCIUS 2. KEDD Feladataink a mezőgazdaság fejlesztésében írta: Borbás Lajos, a MEDOSZ elnöke Szerte az országban, minden falu­ban, gépállomáson, állami gazdaság­ban és erdőgazdaságban lelkes munka folyik a mezőgazdasági ter­melés fejlesztéséért. A párt III. kongresszusa tiszteletére indult ne­mes versengés bizonyítja, hogy mező­­gazdasági üzemeink dolgozói tudják, milyen felelősség vár reájuk ebben a nagy munkában, érzik, hogy elsősor­ban nekik szól a Központi Vezetőség 1933. október 31-i­­határozatának ez a pontja, s Most az a feladat, hogy iparosításunk hatalmas eredményeire, viszonylag fejlett nehéziparunkra tá­maszkodva, fokozott erővel lássunk hozzá mindenekelőtt mezőgazdasá­gunk elmaradottságának felszámo­lásához, a mezőgazdasági termelés hozamának emeléséhez. Ez a legköze­lebbi két-három esztendőre a szocia­lizmus építésének kulcskérdése Ma­gyarországon. Ez további fejlődé­sünk döntő láncszeme.­ A mezőgazdasági termelés fejlesz­téséről szóló párt- és kormányhatá­rozat végrehajtásáért folyó harcban nagy feladatok várnak a MEDOSZ-ra is. A szakszervezeti munka külön­féle módszereivel kell a szocialista üzemek segítségére sietnünk. Az állami gazdaságok dolgozóit abban kell segítenünk, hogy mintaszerűen gazdálkodjanak, szemléltetően pél­dázzák a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét és előnyeit. A kísérleti gazdaságok és tudományos kutatóintézetek dolgozóit olyképpen kell támogatnunk, hogy az ország éghajlati és talajviszonyainak leg­jobban megfelelő növényféléket, szőlő- vagy gyümölcsfajtákat termel­hessenek és magashozamú állatfajtá­kat tenyészthessenek. Gépállomá­sainkon az a feladat vár ránk, hogy megszervezzük az új agrotechnikai módszerek széleskörű alkalmazását, így a traktorosok több és minőségi­leg jobb munkával segíthetik a ter­melőszövetkezeteket és egyénileg dol­gozó parasztokat a magas termés­­eredmények elérésében. Az erdő­­gazdaságokban is jó munkát kell vé­­gezniök a szakszervezeti aktivisták­nak, hogy sikerrel valósítsuk meg a fásítási terveket és elegendő facse­mete jusson az erdősávok telepíté­séhez. Sok és szép tehát a feladatunk, végrehajtása pedig lelkesítő, hiszen egész dolgozó népünk ügyéről, a falu és a város dolgozói életszínvonalának emeléséről van szó. Üzemi bizottsá­gainknak, a szakszervezeti bizal­miaknak egyik legfontosabb tenni­valójuk most, hogy a határozat min­den egyes pontját részletesen ismer­tessék a dolgozókkal. Ne »általában« magyarázzák, hanem a mindennapi munkával összefüggésben. Fordítsa­nak különösen nagy gondot minden dolgozó sajátos munkaterületére. He­lyesen oldották ezt meg a zalalövői állami gazdaságban, ahol a szakszer­vezeti bizalmiak a tehenészekkel az állattenyésztés kérdéseiről beszél­gettek, a traktorosokkal a jó minő­­ségű tavaszi szántás-vetésről és a magtár dolgozóival a vetőmag helyes előkészítéséről. Természetesen ismer­tették ezenkívül a határozat többi pontját is. Hiszen tudták, hogy az egyes termelési ágak szorosan ösz­­szefüggnek egymással. A határozat népszerűsítése nem­csak ezeknek a napoknak a feladata. Alapozzák erre üzemi bizottságaink és a szakszervezeti bizalmiak egész évben nevelőmunkájukat. Úgy ma­gyarázzák, hogy mindig a soron­­következő feladatok álljanak előtér­ben. Most a legfontosabb tennivaló a készülődés a tavaszi mezőgazdasági munkákra. A MEDOSZ-szerveknek tehát erre kell elsősorban mozgósíta­­niuk. Fontos szakszervezeti munka a dol­gozók helyes kezdeményezéseinek széleskörű elterjesztése, javaslataik támogatása is. Állami gazdaságaink, gépállomásaink, erdőgazdaságaink dolgozóinak a nagy része jól ismeri a környék adottságait, a termelési szo­kásokat, a szántóföldek talajviszo­nyait. Ennek ismerete alapján gya­korlati tapasztalataikkal rendkívül sokat segíthetnek, hogy még többet teremjen a föld, növekedjék az állat­­állomány hozama. A dolgozók meg­becsülését mutatja, ha a szakszerve­zeti aktivisták felfigyelnek észrevéte­leikre, véleményükre és harcolnak a jó javaslatok, helyes kezdeményezé­sek bevezetéséért. Követésre méltó a soproni állami gazdaság üzemi bi­zottságának és a bizalmiaknak a módszere. Rendszeresítették a bi­zalmi­ naplókat, így nemcsak azt érték el, hogy minden javaslat to­vább kerül a vezetőkhöz, hanem azt is, hogy ellenőrizhetik a dolgozók javaslatainak a sorsát. Az ilyen és hasonló szakszervezeti módszerekre a következő időkben is nagy szük­ség van. Annál inkább helyes ezek általános elterjesztése, mert ország­szerte fokozódott a dolgozók terme­lési kedve s még többet gondolkoz­nak munkájuk megkönnyítésén és a terméshozamok növelésén. Termé­szetes tehát, hogy többször fordulnak a szakszervezeti aktivistákhoz is se­gítségért, támogatásért. A mezőgazdasági üzemek dolgozói azt is joggal elvárják a MEDOSZ- szervezetektől, hogy a legjobb dolgo­zók termelési tapasztalatait ismer­tessék előttük. Növénytermesztésünk és állattenyésztésünk minden ágá­nak egyaránt megvannak a maga élharcosai. Sok népszerűsítő írás jel­­­ent meg már eddig is Süveges Dá­niel, Tóth László, Obreczán Ernő és a többi kiváló mezőgazdasági dolgozó munkamódszeréről. Szakszerveze­tünk azonban nem fordított kellő gondot a jó módszerek széles­körű elterjesztésére. Ezt a mulasz­tást már a legközelebbi napokban pótolnunk kell. Hasonlóképpen­­ nép­szerűsíteniük kell az üzemi bizottsá­goknak és bizalmiaknak saját üze­mük legjobb dolgozóinak tapaszta­latait is. A szakszervezeti aktivisták helyenként meg is kezdték csoport­jukban a munkamódszerátadást, meghívnak egy-egy kiváló dolgozót vagy meglátogatják őket munka­helyükön. Tanulmányozzák módsze­reiket és érdeklődnek, miként érik el eredményeiket. Mind a két mód­szer helyes, mert a legfontosabb célt szolgálja, az egész mezőgazdaság színvonalának az emelését. A párt III. kongresszusa tisztele­tére lelkes vetélkedés indult mező­­gazdasági üzemeinkben is. Traktoro­sok, tehenészek, agronómusok, mér­nökök fogadták meg, hogy még gondosabb munkát végeznek és ily módon alapozzák meg már most mezőgazdasági termelésünk fejleszté­sének többéves tervét. A MEDOSZ aktivistáinak elsőrendű feladatuk, hogy a tömegek mozgalmává fej­lesszék a kongresszusi­ versenyt. A teendők sokoldalúak, hiszen egy­aránt harcolnunk kell mind a nö­vénytermelés hozamának a növelé­séért, a gépek jobb kihasználásáért, az állattenyésztés fejlesztéséért, mind pedig a zöldségfélék, a gyümölcs és a szőlő, valamint az ipari növények termesztésének a fellendítéséért. Sza­kítanunk kell azzal a régi módszer­rel, hogy csak egy-két termelési ággal foglalkozunk és megfeledke­zünk a többiről. Lássa meg világo­san minden szakszervezeti aktivista, hogy tevékeny, segítő munkát kell végeznie a mezőgazdaság fejlesztésé­ről hozott határozat minden pontjá­nak a végrehajtásában. A pakodi állami gazdaság üzemi bizottságának a tagjai eleképpen foglalkoznak a mezőgazdaság fejlesztésének a kér­déseivel. Munkabizottságokat szer­veztek, amelyek feladata a termelés, a munkavédelem, a szociális ellátás és a kulturális nevelőmunka külön­féle problémáinak az elintézése. A termelési munkabizottságon belül megosztották, ki foglalkozzék a nö­vénytermesztéssel, ki a gépesítéssel és ki az állattenyésztéssel vagy a mezőgazdaság többi ágával. Az ilyen segítség valóban eredményes is. Ezért a pakodi állami gazdaság üzemi bizottságának a példája követésre­­méltó. A párt Központi Vezetőségének jú­niusi és októberi határozata, vala­mint a kormányprogramm megjele­nése óta lényegesen megerősödtek üzemi szervezeteink. Növekedett a szakszervezet taglétszáma, aktívab­bak, harcosabbak üzemi és munka­helyi bizottságaink, fokozódott a szakszervezeti bizalmiak tevékeny­sége. A következő hetek, hónapok munkája pedig még tovább erősíti mezőgazdasági üzemeink szakszerve­zeti szerveit, ha minden erejükkel harcolnak a mezőgazdasági termelés fejlesztése ragyogó programjaiénak a megvalósításáért. A PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE .CV Szénbányásza­tunk 103,8 százalékra teljesítette február havi tervét A nehézipari minisztérium jelenti: Szénbányászaink nagy munkát végeznek, hogy a havi előirányzat teljesítésén ittl fetörlesszék a múlt évről áthozott adósságot. A Központi Vezetőségnek a kongresszusi zászlók adományozásáról szóló határoza­tának megjelenése óta szénbányászatunk nap nap után túlteljesíti előirányzatát. Ennek eredményeképpen szén­­bányászatunk február havi tervét 103,8 százalékra tel­jesítette. A nagy trösztök versenyében a februári eredmé­nyek alapján a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Tatabányai Szénbányászati Tröszt kollektí­vája szerezte meg az első helyet a havi terv 100,7, száza­lékos teljesítésével. A második helyet a nógrádi bányá­szok foglalják el 102.8 százalékos eredménnyel. Harma­dik a Középdunántúli Tröszt 101.6 százalékos ered­ménnyel. A kis trösztök között Petőfi-bánya dolgozói a zászlóvivők. A februári tervet 111.1 százalékra telje­sítették. A második helyet a komlói bányászok szerez­ték meg, akik az előírtnál 8.6 százalékkal több szenet szállítottak felszínre. Harmadik az Ózdi Tröszt 107,1 százalékos eredménnyel. A trösztök és bányák jó munkája eredményekép­pen szénbányászatunk a havi terv teljesítésén túl­menően újabb jelentős részt törlesztett a múlt évi adós­ságból. Az adósság törlesztésének üteme azonban to­vábbra sem kielégítő elsősorban azért, mert a Borsodi Szénbányászati Tröszt szégyenszemre nemcsak hogy az adósság törlesztéséhez nem járult h­ozzá, hanem még a havi terv teljesítésében is súlyosan elmaradt. Szénbányászatunkra márciusban az eddiginél na­gyobb feladatok hárulnak. A havi terv teljesítésén túl maradéktalanul felszínre kell szállítani a tavalyi adós­ság törlesztéséhez szükséges szenet. Ennek felté­tele, hogy minden tröszt, minden bánya már március első napjaitól kezdve rendszeresen túlteljesítse elő­irányzatát. Ugyanakkor következetes harcot kell vívni a szén minőségének megjavításáért, amit eddig még a tervüket túlteljesítő bányákban, a többi között Tata­bányán és Komlón is elhanyagoltak. Az ózdi kohászok kívánsága: újra megszerezni a kongresszusi zászlót (Üzemi tudósítónk jelenti.) »A februári utolsó dekád tervét túlteljesítjük!« Ezt a jelszót adták ki az ózdi martinacélmű vezetői egy héttel ezelőtt. Az üzem vezetői ebben az időben a legnagyobb gondot a be­­rakási technológia pontos betartására fordították. Az év elején ugyanis az ingadozó és sokszor naponként változó betét miatt az olvasztárok többsége csak arra figyelt, hogy minél hamarabb berakja a rendszerint késve kapott ócskavasat kemencéjébe. Az a kemence, ahol hosszabb időn át így raknak be — előbb vagy utóbb, de biztosan sokat kínlódik a tervszerűtlen javít­gatások miatt. Ezért tűzték ki célul az üzemben feb­ruár utolsó hetében annak a technológiai előírásnak maradéktalan betartását, hogy az előírás szerint a ke­mence aljára először könnyű hulladékot kell rakni. A­ helyes technológia betartásáért folytatott küz­delem nem volt eredménytelen az ózdi martinban. Az üzem a hó utolsó napján 185 tonna terven felül elkészí­tett acéllal 102,4 százalékra teljesítette dekádtervét. Ez az eredmény azonban még nem kielégítő. Míg az üzem I-es számú kemencéjének kiváló olvasztója, Hanyiszkó elvtárs, a VIII-as számú egységnél Miller Antal brigádja és még öt-hat kollektíva rendszeresen alkalmazza a lefejlettebb technológiát, addig más ke­mencéknél csak időszakonként dolgoznak ugyanilyen módszerekkel. Ha Ózdon minden acélolvasztó átvenné az élenjárók bevált munkamódszerét — a februári terv teljesítése a jelenlegi 88,1 százalék helyett 103 százalék körül járna. Az ózdi acélmű szakszervezeti bizottsága fordítson nagyobb gondot a technológiai fegyelemre, az élenjáró módszerek elterjesztésére. A martinászok között egyre elevenebb a kongresszusi versengés, amit az üzem napok óta tartó biztos és egyenletes terv túlteljesítése is bizonyít. A szakszervezetnek kell mozgósítania a különböző részlegek kollektíváit arra, hogy pontos együttműködéssel, színes­ lélekkel harcoljanak az acél­­termelés fokozásáért, így valósulhat meg valamennyi ózdi kohász kívánsága: megszerezni a II. pártkongresz­­szusi versenyzászló párját is. A kongresszusi zászlóért folyó verseny a könnyűiparban A könnyűipari minisztérium je­lenti: A könnyűipari minisztérium­hoz tartozó vállalatok között nagy versengés folyik a kongresszusi zászló elnyeréséért. A minisztérium a február második harmadában el­ért eredmények alapján a következő sorrendet állapította meg. A KÖTSZÖVŐIPARI IGAZGA­TÓSÁG üzemei között első a Zuglói Kötöttárugyár. A vállalat 111,78 százalékra teljesítette az erre az időszakra eső tervét. A minőségi tervet 96,3 százalékra teljesítette. Különösen kiemelkedő a vállalat tervszerűsége, mivel az előirány­zott 93 százalékot 2,6 százalékkal túlteljesítette. Második a Békés­csabai Kötöttárugyár, harmadik az Óbudai Harisnyagyár. A papíripari igazgató­ság üzemei között első a Szolnoki Papírgyár. A vállalat I. osztályú termelése 99,5 százalék volt, s az időszakra előirányzott műszaki in­tézkedéseket , ő is maradéktalanul végrehajtotta, második a Szent­endrei Papírgyár, harmadik a Cse­peli Papírgyár. A PAMUTIPARI IGAZGATÓSÁG fonodái között a legjobb eredményt a Finompamutfonnó és Cérnázógyár, a Kőbányai Fonoda és a Magyar Pamutipar érték el. Az üzemek kö­zötti versenyben erősen lemaradt a Kaposvári Textilgyár. A szövődök között legjobb a Győri Pamutszövő és Műbőrgyár, a Kispesti Textilgyár szövődéje és a Kőbányai Textilgyár. Lemaradt a Hazai Pamutszövő és a Soproni Pamutipar. A kikészítő vál­lalatok között legjobb a Pápai Tex­tilgyár kikészítő részlege.­­ A KENDER- ÉS LENIPARI ÜZE­MEK közül a szövödék közötti ver­senyben első a Kender­ Juta Texti­­lit, második az Újszegedi Kender­es Lenszövő, harmadik a Győri Lenszövő. A fonodák közül szintén a Kender Juta lett az első, második a Budapesti Lenfonó, harmadik a Szegedi Kenderfonógyár. A lenipari üzemek közül a Szegedi Jutaáru­­gyár szövödéje és a Nagylaki Ken­derfonó maradt le legjobban a­ ver­seny eddigi szakaszán. Ünnepélyesen felavatták a Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztóját Vasárnap avatták fel ünnepélye­sen a Sztálin Vasmű I. számú nagy­­olvasztóját. Az avató ünnepségen megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­ségének első titkára, Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke, Gerő Ernő, Hi­das István, Zsofinyecz Mihály, Kris­tóf István, az MDP Politikai Bizott­ságának tagjai, Szalai Béla, az MDP Politikai Bizottságának pót­tagja, az Országos Tervhivatal el­nöke, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, a Központi Vezetőség és a minisztertanács több más tagja. Földes László, a sztálin­­városi pártbizottság titkára, Loy Árpád és Piáker Ignác, a Szocialista Munka hősei, Tajkov András Kos­­suth-díjas sztahanovista, politikai, gazdasági és kulturális életünk szá­mos kiválósága. Eljött J. D. Kiszel­­jov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. Borovszki Ambrus, a Sztálin Vasmű igazgatójának megnyitó be­széde után Szlobodnyik László ács­­brigádvezető a kohóépítők nevében átadta az új hatalmas létesítményt. Horváth László kohómester a sztálin­­városi kohászok nevében beszélt. Ezután Zsofinyecz Mihály elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja, kohó- és gépipari miniszter mondott beszédet . Minden magyar munkás, dol­gozó paraszt és értelmiségi úgy te­kint Sztálinvárosra, az új nagyol­vasztóra, mint a legnagyobbszabású békeművünkre — mondotta­ a többi között. — A mai naptól kezdve a traktorokat, a szerszámgépeket, a mezőgazdasági gépeket, a kerékpá­rokat nemcsak a diósgyőri az ózdi és a csepeli acélból gyártják, hanem olyan acélból is, amely már a Sztálin Vasműben termelt nyers­vasból készült. Zsofinyecz elvtárs elmondotta, hogy mind több korszerű termelő­­eszközt, traktort, kombájnt, ekét, bo­ronát és egyéb kisgépet kell adnunk a falunak. A sztálinvárosi nagy­­olvasztó egynapi termeléséből 140 traktort, vagy 300 kombájnt, vagy 400 vetőgépet lehet gyártani. Ezzel a kohóval biztosabban, si­keresen folytathatjuk harcunkat nagy nemzeti ügyünkért, a mező­gazdaság felvirágoztatásáért.­­­ A munkás-paraszt szövetség egyik legfontosabb anyagi alapja az a vas és acél, amely a munkások keze nyomán válik gépekké, hogy megkönnyítse, termékenyebbé, jöve­delmezőbbé tegye a paraszti mun­kát. Amilyen szilárd lesz a sztálin­városi vasból való acél, legyen olyan szilárd és acélos a munkásosztály és a dolgozó parasztság baráti összefo­gása — mondotta Zsofinyecz elv­társ. Ezután arról beszélt, hogy a sztá­linvárosi nagyolvasztó a közszükség­leti cikkek gyártásának növeléséhez is hozzájárul, mert segítségével több könnyűipari, élelmiszeripari és építő­ipari gépet gyárthatunk. A sztálinvárosi nagyolvasztó or­szágunk nyersvastermelési ka­pacitását mintegy harminc, szá­zalékkal, tehát csaknem egyhar­­madával növeli, enyhíti az anyagellátás gondjait. Zsofinyecz elvtárs méltatta mun­kásosztályunk és műszaki értelmisé­günk ettadó, munkáját, ál­do­zatkészségét. Beszélt arról is, hogy az ország népe számít arra: a ma­gyar kohászok a terv teljesítésével, a gyártmányok minőségének javítá­sával, az önköltség csökkentésével segítik az egész nép életszínvonalá­nak növelését. A Sztálin Vasmű nagyolvasztójának felépítésében része volt a dolgozó parasztságnak is. Sztálinváros, a Sztálin Vasmű­ valóságos jelképévé vált a mun­kásosztály és a dolgozó paraszt­ság összefogásának. Zsofinyecz elvtárs szólt a fiatalság érdemeiről is, majd arról, hogy az építkezés sikerének milyen döntő tényezője volt a mi nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. Szervezte, vezette a harcot a Sztálin Vasmű építéséért, munkába vonta a tech­nikai és műszaki dolgozók tízezreit. A Szovjetunió önzetlen testvéri segítségéről szólva, Zsofinyecz elv­társ hangsúlyozta, hogy az új nagy­­olvasztó terveinek legnagyobb ré­szét a Szovjetuniótól kaptuk. Ren­delkezésünkre bocsátották a legkor­szerűbb gépeket, berendezéseket, mérnökeink, technikusaink a Szov­jetunióban tanulmányozhatták a vi­lág legmodernebb kohászati kombi­nátjainak működését. Szovjet bará­taink együtt harcoltak a magyar dolgozókkal és azzal, hogy felépült az új nagyolvasztó — velük együtt gy­őzed­elmesked­tek. Végül Zsofinyecz elvtárs a pár­tunk kongresszusának tiszteletére in­dított munka­versenyről beszélt és szavait a nagyolvasztó hős építői, szerelői, műszaki vezetői, munkás­osztályunk, a Szovjetunió, a munkás­­paraszt szövetség és a Magyar Dol­­gozók Pártja éltetésével fejezte be.

Next