Népszava, 1954. március (82. évfolyam, 51-76. sz.)
1954-03-02 / 51. szám
NÉPSZAVA VÁLASZ a dolgozók mindennapi kérdéseire Soós Gáborné, Nagykőrös: Különélő férjem után igényt tarthatok-e a betegségi biztosításra? VÁLASZ: Az érvényes rendelkezések értelmében a dolgozó különélő házastársa betegségi biztosítás szolgáltatásaira jogosult családtagnak tekintendő. Ezek szerint tehát az elvtársnő — amennyiben jövedelme nem több havi 220 forintnál (vagy esetleg nyugdíjból származó jövedelme nem magasabb havi 360 forintnál) és férje gondoskodik eltartásáról — jogosan igényelheti a betegségi biztosítással járó orvosi és gyógyszerszolgáltatásokat férje után. Megemlítjük azonban, hogy a törvényesen elvált házastárs még akkor sem tekintendő jogosult családtagnak, ha eltartásáról férje gondoskodik — akár jogerős bírói ítélet alapján is. Pongrácz József, Pécs: A Mecsekben töltöttem szabadságomat, de közben a vállalat visszahívott munkahelyemre, így meg kellett szakítanom a szabadságot. Szeretném tudni, helyes-e ez az eljárás és milyen követelést támaszthatok? VÁLASZ: A vállalat igazgatója *— kivételesen és fontos érdekből — az üzemi bizottság meghallgatása után visszarendelheti a dolgozót szabadságáról. Ebben az esetben az utazási és egyéb költségtöbbletet a vállalat köteles megtéríteni, az a nap pedig, amelyen a dolgozó visszatért munkahelyére, nem számít be szabadságába. Pongrácz elvtárs tehát igényt tarthat az utazási költségre, valamint egyéb, a visszautazásnál felmerült költségtöbbletre. Demeter Sándorné, Albertfalva: Arra kérek felvilágosítást, szabályszerűen hagyták-e figyelmen kívül szülési segélyre jogosultságom megállapításánál azt az időt, amelyet könyvelői tanfolyamon töltöttem. VÁLASZ: A kérdés tisztázása céljából közöljük, hogy a szülési segélyhez szükséges tagsági időbe beszámít a munkában vagy táppénzes állományban töltött idő, a kórházi ápolás ideje, a korábbi terhességi és gyermekágyi segélyezés tartama, az ideiglenes rokkantsági nyugállomány, továbbá az egyetemi, főiskolai tanulmányok ideje, a kollégiumban töltött és végül minden iskolai tanulmányi idő — ha az egy évnél hosszabb —, akár biztosított volt a dolgozó, akár nem. Az önképzés, továbbképzés vagy gyakorlati jártasság elsajátítása céljából folytatott tanulmány (például gyorsírói, könyvelői tanfolyam stb.) nem számítható be a szülési segélyhez szükséges előzetes SZTK-tagság idejébe. Eszerint tehát az elvtársnőt nem érte jogtalanság, mert a könyvelői tanfolyam idejét figyelmen kívül kellett hagyni az előzetes tagsági idő megállapításánál. Havelant Zoltán, Szanda-Kiskér: A közelmúltban le akartam szerződni a mizserfai bányába, de azt mondták, szerződési pénzt nem kapok, mert egyszer már szerződtem. Szeretném tudni, jár-e a másodszori szerződésnél is a jutalom? VÁLASZ: A szerződési jutalom csak toborzott dolgozókat illet meg. A vállalatok jutalom fizetésével egybekötött szerződést egy vagy két évre köthetnek toborzás útján. Azok a dolgozók, akik 1952. április 15-ét megelőzően csak egyéves szerződést kötöttek, legkésőbb 1952. július 31-ig kérhették a szerződés átváltoztatását kétévesre. A szerződésüket két évre változtatott dolgozókat újból megillette a szerződési jutalom. A fenti rendelkezések értelmében a szerződés jelenleg nem hosszabbítható meg kétévesre a jutalom elnyerése céljából. Ha viszont az elvtárs a korábbi toborzási szerződés követelményeinek eleget tett és a szerződés lejárta után más vállalat toborozta, jogosan követelheti a toborzási szerződésben előírt jutalmat. Baranyai Tiborné, Hódmezővásárhely: Felvilágosítást kérek, hogy kiskorú gyermekeimnek milyen védőoltásokat kell kapniok? VÁLASZ: A minisztertanács 1953. december 20-án megjelent rendelete új alapokra fektette a védőoltások rendszerét. A múltban csak a himlő és a diftéria elleni védőoltás volt kötelező. Az utóbbi évek tudományos kutatómunkája azonban kombinált oltóanyagok előállításával lehetővé tette, hogy az oltások számának lényegesebb emelése nélkül tetanusz, szamárköhögés, továbbá hastífusz ellen is rendszeres védőoltásokat kapjanak a veszélyeztetett gyermekkorosztályok. A rendelet előírja az újszülöttek tuberkulózis elleni kötelező védőoltását is (BCG-oltás). Az újszülöttet a születést követő hat héten belül a szülőintézetben (kórházban) vagy a szülők lakásán kell beoltani. A vidéki városokban és falvakban a helyi tanács által kijelölt körzeti oltókörökben kapják meg a 6—11 és a 18—23 hónapos gyermekek a diftéria, a szamárköhögés és a tetanusz, továbbá a 12—17 hónapos gyermekek a himlő elleni védőoltást. Budapesten a kerületi anya- és csecsemővédő intézetek végzik ezt a munkát. A 12 éves gyermekek hastífusz és tetanusz ellen kapnak védőoltást. A tanköteles gyermekek oltása általában az iskolaorvosi rendelőben történik, vidéken azonban kijelölhetnek külön oltóhelyeket is. A védőoltások díjmentesek és azok időpontjáról falragaszok útján értesítik a szülőket. A megjelenés pontos idejét a helyi tanácsok egészségügyi osztályai, csoportjai vagy orvoselőadói közük. Új technológiai eljárás: a sörétes szilárdítás A magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából a Gépipari Tudományos Egyesület és a Magyar-Szovjet Társaság Ganz vagongyári üzemi csoportja ankétot tartott. Az ankéton bemutatták a szovjet tapaszalatok alapján kidolgozott új technológiai eljárást, a sörétes szilárdítást. Az eljárás újszerűségét az is szemléltetően mutatja, hogy még a megfelelő műszaki kifejezések sem alakultak ki e technológiával kapcsolatban. Greiner Sándor, a Ganz Vagongyár főtechnológusa elmondotta: a sörétes szilárdítás lényege, hogy gyorsanforgó szórókerékkel vagy sűrített levegővel nagy sebességgel a teljesen készre munkált alkatrész felületére kis vas- vagy acélgolyókat hajítanak. A golyók néhány századmilliméternyi lencsealakú mélyedést hagynak maguk után az alkatrészen, így az anyag felületén néhány tizedmilliméter mélységig tömörített, kemény réteg jön létre. Ez a réteg azután nagy mértékben emeli az anyag fáradási határát, szívósságát és kopásállóságát. A sörétszórással szilárdított felület a legtöbb esetben utánmegmunkálást már nem igényel. Az újfajta eljárással a Szovjetunióban sikerült az autók, traktorok, motorok nagy igénybevételnek és kopásnak kitett alkatrészeinek — a fogaskerekek, rugók, hajtórudak, bordástengelyek és forgattyútengelyek — élettartamát és kopásállóságát a meglevőnek többszörösére fokozni. Az új eljárással a forgácsoló és egyéb szerszámok kopásállóságát, és tartósságát is többszörösére lehet növelni. Az ankét részvevői az elméleti kör BBwllenjárása után megtekintették a Greiner Sándor és Kenderi Tibor kutatómérnök által szovjet tapasztalatok alapján szerkesztett sörétszórógépet. A gép egy év alatt, a múlt év őszén készült el. Ma már a gép üzemeltetéséhez mázsaszámra tudnak olcsón, jó minőségű, egészen apró acélgolyócskákat is gyártani. A géppel már számos kísérletet folytattak. Ebben a munkában részt vett a Gépipari Technológiai Intézet két fiatal munkatársa, Papp Pál és Dévényi László is. Gépgyáraink műszaki vezetői igen nagy érdeklődéssel figyelték a sörétszóróberendezés működését. A gép három sörétszórókerékkel működik. A percenként kihajított körülbelül száz kilogrammnyi söréttömeg összegyűjtését, szállítását, tisztítását, szelektálását, szórókerékbe való újraadagolását a gép automatikusan elvégzi. Amikor a szalag végén megjelent a sörétszórással szilárdított munkadarab, a jelenlevők nagy érdeklődéssel vizsgálgatták, s a szakkérdések özönét zúdították a kutatók felé. A kérdésekből is kitűnt, hogy mérnökeink, technikusaink igen nagy figyelmet szentelnek az élenjáró technológiának, s gyárukban is mielőbb alkalmazni akarják a sörétes szilárdítás módszerét. A gyakorlati és elméleti szakemberek baráti beszélgetése az új eljárásról későig elhúzódott. A szovjet műszaki tudomány segítsége a sörétes szilárdítás elméletének kidolgozása, a gép megszerkesztése és gyakorlati alkalmazása terén egyik láncszeme annak a hatalmas segítségnek, amelyet a Szovjetuniótól állandóan kapunk. 1934. MÁRCIUS 2. KEDD Az üzemorvos: a dolgozók egészségének őre A Népszava szerkesztősége és a SZOT társadalombiztosítási főosztálya ankétja Üzemeinkben harc folyik a betegségek megelőzéséért, a baleseti veszélyek elhárításáért, az egészségügyi ártalmak megszüntetéséért. Ennek a harcnak az élvonalában az üzemorvosok állnak. Megtisztelő, szép feladatuk, hogy minden erejükkel, a rendelkezésükre álló valamennyi eszközzel küzdjenek a dolgozó ember egészségének megőrzéséért, testi épségének védelméért Az üzemorvosok többsége átérzi hivatása nagyszerűségét. Lelkesen, áldozatkészem dolgozik, munkájával kiérdemli a dolgozók szeretetét, megbecsülését. Sokan közülük olyan tapasztalatokat szereztek, amelyek elterjesztése és alkalmazása száz- és százezrek számára jelent egészséget, gyógyulást. Munkájuk azonban nem mindenütt talál megértésre, legjobb szándékaik, törekvéseik gyakran akadályokba ütköznek. Ezekről a tapasztalatokról, munkájuk eredményeiről és nehézségeiről számoltak be az üzemorvosok a Népszava szerkesztősége és a SZOT társadalombiztosítási főosztálya ankétján. Nemes hivatásosokrétű munka Az ankéten elhangzott felszólalások az üzemorvosi munka fejlődését tanúsítják. Míg régebben az üzemorvosok megelégedtek a rendelőórák betartásával, a betegek gyógykezelésével, addig ma már egyre többet foglalkoznak a betegséget előidéző okok feltárásával és megszüntetésével, a megelőzéssel. Rendszeresen látogatják az egyes üzemrészeket, a helyszínen ismerik meg a dolgozók munkakörülményeit, a munkahelyek egészségügyi viszonyait. »Mi számszerűen ismerjük üzemünkben a különböző munkahelyeket — mondotta Sándor József elvtárs, a Magyar Parautipar üzemorvosa. — Tudjuk, hogy férfival vagy nővel tölthető-e be, álló vagy ülőmunkát igényel-e, nappali vagy éjszakasi műszakba esik-e. Ismerjük a szükséges munkamozdulatokat és azokat a munkásokat, akik a különböző helyeken dolgoznak. Az ilyen tájékozottság ad alapot ahhoz, hogy a dolgozókat valóban megfelelő munkakörbe, a csökkent munkaképességűeket könynyű munkára helyezzék. Az üzemorvos már a legtöbb üzemben figyelemmel kíséri a táppénzes létszám alakulását. Megvizsgálja, hogyan oszlik meg üzemrészenként, az egyes munkahelyeken melyek a gyakori betegségek. Mindez megkönnyíti az egészségügyi hiányosságok feltárását, elejét veszi a foglalkozási megbetegedések kifejlődésének. A Metallochemiában például 1953-ban csaknem felére csaliként az álommegbetegedések száma. Az üzemorvos vérkép- és vizeletellenőrzéssel állandóan figyelte a veszélyeztetett munkahelyek dolgozóit és már a legkisebb gyanú esetén is gondoskodott más munkakörbe helyezésükről. Fejlődő, új és fontos ága az üzemorvosok munkájának a terhes és szoptatós anyák, fiatalkorú dolgozók, szervi szívbajosok, reumások, gyomorbajosok nyilvántartása, megfigyelése és gondozása. A nyilvántartás és gondozás tapasztalatai alapján, tervszerűen szanatóriumba, gyógyüdülőbe küldik a dolgozókat. Az ankét megmutatta, milyen sokrétű és szerteágazó feladat a dolgozók egészségének, testi épségének megóvása, az üzemegészségügy, a munkavédelem fejlesztése. Az üzemorvos ott van, amikor munka- vagy egészségvédelmi beruházásról döntenek, amikor új szociális létesítményt kapnak a dolgozók. Ügyel rá, hogy tápláló és jó ételek kerüljenek az üzemi éttermek asztalára. Őrködik, hogy a törvény előírásaihoz híven megfelelő védőberendezéskkel hárítsák el a baleseti veszélyeket. Akadályok, nehézségek Szép és nehéz feladataik végrehajtásában azonban üzemorvosaink nem mindig találkoznak kellő megértéssel. Sőt, egyes vezetők egyenesen gátolják munkájukat. Mariska elvtárs, az RM Művek orvosa elmondotta, hogy akadnak műszaki vezetők, akik szinte szemellenzővel járnak, csak a tervteljesítés számait látják, s elhanyagolják az egészségvédelmet. Sokszor hiábaállapítja meg az üzemorvos egy-egy dolgozóról, hogy valamely munkakörben nem foglalkoztatható, a munkaügyi osztály nincs tekintettel az orvosi véleményre. Ide-oda helyezgeti őket — olykor egészségére káros munkára is — azzal az indokolással, hogy különben nem lehet a tervet teljesíteni. Hasonló nemtörődömségről számolt be Regős elvtárs is a MÁVAG- ból. Amikor az üzemi gondozottak, terhes anyák áthelyezése érdekében felmérték a könnyű munkahelyeket, egyes vezetők ilyen kijelentést is tettek: »Az üzem nem szanatórium.« Vajtányi elvtárs, a BVK üzemorvosa pedig, mikor helyettesítette kantársát és javasolta egy dolgozó áthelyezését, a Villamosforgógépgyár vállalatvezetője így utasította el: „Maga a vállalatvezető vagy én?! Maga itt senkit se fog áthelyeztetni!« Nem egyszer hasonló magatartásba ütköznek, amikor más munka- és egészségvédelmi törvények és előírások megtartását vagy megvalósítását kérik. Miben segíthetnek a szakszervezetek? Az ilyen ellentétek feloldásában, a nézeteltérések, súrlódások csökkentésében joggal számítanak az üzemorvosok a szakszervezeti aktivistákra. Azt várják, hogy kitartóan támogassák minden, a dolgozók érdekét szolgáló törekvésüket. Ahol jó az együttműködés, ott eredményes a munka, javul a dolgozók egészségügyi helyzete. Ilyen megállapítások hangzottak el például a Magyar Pamutiparról, az Újpesti Cérnagyárról, az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárról, a Gábor Áron Vasöntöde- és Gépgyárról. Más felszólalások arról tanúskodtak, hogy néhol az üzemi bizottságok keveset foglalkoznak egészségügyi kérdésekkel, nem becsülik eléggé az üzemorvos munkáját, magára hagyják. »Sok fk még mindig a fehérköpenyes embert látja az üzemorvosban s a felmerülő napi nehézségeket az ő nyakába akarja varrni — mondotta Palotai elvtárs, a vasas-szakszervezet társadalombiztosítási osztályának vezetője. — Ez a felfogás átragad a munkásokra is és akadályozza az üzemorvosok munkáját. Megnehezíti, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a dolgozók és orvosok között.« Fodor Pál elvtársnak, a Láng-gyár üzemorvosának hozzászólása még kiegészítette ezt azzal, hogy egyik-másik üzemi bizottság félreérti az üzemorvos feladatát, rossz néven veszi, ha az orvos a munkaidő nagy részét nem receptírással, hanem üzemlátogatással tölti. Ennek az a következménye, hogy a dolgozók neheztelnek az üzemorvosra, ha indokolatlan kérésüket elutasítja s nem méltányolják küzdelmüket a betegségek megelőzéséért, az egészséges munkakörülmények megteremtéséért. Minden dolgozó érdeke Az együttműködés egyik legfőbb területe az egészségügyi propaganda fejlesztése. Itt még nagyon kevés az eredmény. Az üzemorvosok havonta szerveznek ugyan előadásokat, filmvetítést, de a dolgozók részvétlensége miatt legnagyobbrészt nem tarthatják meg.Hiába hozunk bármiféle intézkedést, rendszabályt, csak akkor lesz eredményes, ha a dolgozók megértik, hogy mindez őérettük van. A betegségmegelőzés főeszköze a felvilágosító munka. E téren azonban az üzemorvosi kar eddig magára volt hagyva« — mondotta Regős elvtárs a MÁVAG-ból. A szakszervezet feladata, hogy leküzdje ezt a közönyt és meg nemértést, megmagyarázza a dolgozóknak, mennyire érdekeltek az egészségügyi rendszabályok megtartásában, az üzemegészségügy fejlesztésében. És ehhez nagyon sok eszközzel rendelkeznek a szakszervezeti aktivisták. Felhasználhatják a termelési értekezletek, a szakszervezeti taggyűlések, az üzemi sajtó, a faliújság nyilvánosságát. Egyéni és csoportos beszélgetéseken, röpgyűlése■ken is megmagyarázhatják, hogy valamelyik intézkedés miért szükséges, mi a tennivaló. Az orvosok munkájának megkönnyítéséért Nagyon sokat segíthetnek az üzemi bizottságok az üzemorvosok munkafeltételeinek javításában. Rajtuk is ráülik, hogy megfelelő helyiségekben, rendelőkben dolgozhassanak. Mert bizony sokhelyütt nem biztosítják számukra a megfelelő munkafeltételeket. Az üzemorvosi rendelők nem egyszer elhanyagoltak, korszerűtlenek. Az Ózdi Kohászati Művekben például régi raktárhelyiségben, szükségmegoldásként létesítettek rendelőt, a Lenin Kohászati Művekben alacsony, omladozó épület két kis helyiségét juttatták erre a célra. Holott bizonyos, hogy az üb segítségével találhattak volna mindkét nagyüzemben megfelelő helyiséget is. Ilyen és hasonló problémákban, ha az üb az orvos mellé áll és határozottan fellép a dolgozók érdekében, nagyon megkönnyítheti az■ üzemorvos helyzetét. A rendelők felszerelése gyakran nagyon hiányos. A legcsekélyebb műszerek beszerzése is nehézségbe ütközik. A MÁVAG-ban például hónapokig szaladgáltak fogászati lenyomatkanál után — eredménytelenül. Amikor végül az egészségügyi minisztériumhoz fordultak, a sablonos választ kapták: »Be van tervezve«, »Elintézés folyamatban« — de azóta semmi sem történt. Ha egy műszert javításra küldenek, vagy egyáltalán nem kapják meg, vagy csak nagyon hosszú idő múlva, sokszor még rosszabb állapotban. Még nagyobb bürokratikus huzavonával jár egy-egy gép, készülék beszerzése. A sok utánjárás, szaladgálás sok időt elvon az üzemorvosi munkától. Eredményeseben dolgozhatnának, ha a felsőbb szervek nagyobb segítséget nyújtanának és ha levennék vállukról a túlzott adminisztrációval járó terheket is: kevesebb kimutatást, jelentést követelnének tőlük. Több üzemben magukra vállalják még a szakrendelési feladatok egy részét is s ez is újabb megterhelést jelent számukra. Többet foglalkoznak gyógyítással, mint amennyit kellene. Méltó megbecsülést az üzemorvosoknak Az ankét részvevői több hozzászólásban beszéltek arról, hogy az üzemorvosok munkája a felsőbb szervek részéről sok jelentetben nem talál méltó elismerésre. »Igen nagy fájdalmuk az üzemi orvosoknak — mondotta Mariska elvtárs, az üzemorvosi szakcsoport elnöke —, hogy nem ismerik el szakképesítésüket, holott ezt még 1948-ban (az akkori népjóléti minisztérium hivatalos iratával bizonyíthatóan) különböző tanfolyamokon megszerezték.« Bérezési feszültséget is okoz, hogy nem ismerik el szakképzettségüket. Nemcsak azért, mert az üzemorvos fizetése nem éri el a körzeti orvosok illetményét, hanem azért is, mert előfordul olyan visszásság, hogy ugyanabban az üzemben egy vizsgázott fogász több fizetést kap a fogászati rendelésen, mint a szakképzett üzemorvos. Ez olykor odavezet — bár az üzemorvosok többsége felelősségteljesen, hivatásszerűen végzi munkáját —, hogy egyeseit igyekeznek elhagyni az üzemet — nagy a fluktuáció. Hiába fordultak az üzemorvosok különböző beadványokkal felsőbb szervekhez, tanácsokhoz, egészségügyi minisztériumhoz szakképzettségük elismeréséért — csak ígéretet kaptak, noha mindenütt jogosnak találták igényeiket. Az egészségügyi szakszervezet — jóllehet teljes mértékben egyetért kérésükkel — mégsem támogatta megfelelően beadványukat, nem állt ki elég harcosan érdekeik védelmében. Sokoldalú, fáradságos, áldozatos munkát végeznek üzemorvosaink. Társadalmunk legnagyobb értékét, a dolgozó ember egészségét védik. Megérdemlik tehát, hogy minden egyes dolgozó, a felsőbb szervek, az egész társadalom megbecsülését érezzék. A MOZGÓKÉPFORGALMAZÁSI VÁLLALAT március 4-től A SZOVJET FILM ÜNNEPE ALKALMÁBÓL rajz- és kritikapályázatot hirdet a közép- és általános iskolák tanulói részére a következő filmekből : ÖRS A HEGYEKBEN A HAZA DALAI VARÁZSBOLT BARÁTI BECSÜLET VÁROS A TENGEREN A beérkező legjobb rajz- és kritikapályázatokat értékes jutalomban részesítik A PÁLYÁZAT BEKÜLDÉSÉNEK HATÁRIDEJE: 1954. március 31. A BEKÜLDÉS HELYE: MOKÉP propagandaosztály, Budapest, Lenin-körut 45.