Népszava, 1954. április (82. évfolyam, 77-102. sz.)

1954-04-25 / 98. szám

1354. ÁPRILIS 25. VASÁRNAP A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka Április 23-án a Kreml-palota nagy­termében ülést tartott a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Szövetségi Ta­nácsa. Az ülésen Imam Musztafajev, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke beterjesztette a Szövetségi Tanács 1954. március 14-én megválasztott küldöttei mandátumának felülvizs­gálásáról szóló jelentést. Ezután foly­tatódott a Szovjetunió 1954. évi ál­lami költségvetésének vitája. — Amikor az új költségvetésről szóló előadói beszédet hallgattam — mondotta Hja Gavrilov küldött — átgondoltam minden számadatát, gondoltam a szovjet népgazdaság fejlesztésére kiutalt minden rubelre, láttam a nép anyagi jólétének to­vábbi fokozódását. Teljes mértékben támogatom a költségvetés jóváhagyá­sára irányuló javaslatot. Turszunbaj Uldzsabajev beszámolt Tádzsikisztán dolgozóinak sikereiről akik ebben az évben fogják ünne­pelni köztársaságuk megalakulásá­nak 25. évfordulóját. A köztársaság­ban negyed évszázad alatt egész iparágak létesültek, rengeteg gyá­rat, üzemet, bányát rendeztek be, vasútvonalat és gépkocsiműutat épí­tettek. A csatornák és egyéb öntöző­­berendezések révén Tádzsikisztán ma a gyapottermelés hatalmas bá­zisa. „A felszólalók mind elfogadásra javasolták a költségvetést, amelynek számadataiban visszatükröződnek azok a határozatok, amelyeket kommunista párt a szovjet állam ipari erejének további fokozásáról, a mezőgazdaság rohamos fellendíté­séről, a közszükségleti cikkek bősé­gének megteremtéséről hozott. Az 1954. évi költségvetést tárgyalja a Lengyel Népköztársaság szem­je Varsó, április 24. (TASZSZ) Varsóban április 23-án megkezdő­dött a Lengyel Népköztársaság szejmjének negyedik ülésszaka. Az ülésszak jóváhagyta a Lengyel Nép­­köztársaság államtanácsa által ho­zott, a minisztertanács összetételé­nek megváltoztatásáról szóló határo­zatot, majd Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke tartott beszámo­lót. Ebben kitért azokra a felada­tokra, amelyek a dolgozók életszín­vonalának emelése terén várnak a kormányra. Az 1954. évi állami költségvetés­tervezetről Tadeusz Dietrich pénz­ügyminiszter tartott beszámolót. Az állami költségvetéstervezet 115 milliárd 350,981.000 zloty bevételt, 103 milliárd 421,544.000 zloty kiadást irányoz elő. A bevételek így 11 mil­liárd 929,437.000 zlotyval haladják túl a kiadásokat. A költségvetés tükrözi azokat politikai-gazdasági főfeladatokat, amelyeket a Lengyel Egyesült Mun­káspárt II. kongresszusa állított az ország elé. A népgazdaság fejleszté­sére és a szociális-kulturális intézke­désekre előirányzott összeg az idei költségvetés kiadási részének 76,3 százalékát teszi ki. A mezőgazdaság fejlesztésére az idén 38,2 százalékkal nagyobb összeget fordítanak, mint 1953-ban- Fontos gazdasági kérdésekről tárgyalt a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa A Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsa április 23-i ülésén Otto Grotewohl miniszter­elnök vázolta Németország Szocia­lista Egységpártjának és a Német Demokratikus Köztársaság kormá­nyának az új irányvonal megvaló­sítása terén elért eredményeit. A dolgozók jóléte további növelésének biztosítása érdekében a következő feladatokat tűzte ki: 1. A barnaszén termelés és villa-­msosenergiatermelés fokozása. 2. A közszükségleti cikkek gyártásának növelése egymilliárd márkának megfelelő értékben. 3. A következő árleszállítás előkészítése. 4. A mező­­gazdaság továbbfejlesztése és a mezőgazdaság jövedelmezőségének növelése. Az ülésen felmerült kérdésekhez Hans Loch, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyet­tese, Lothar Bolz, Otto Nusettke, Paul Scholz és Walter Ulbricht is hozzászólt. Népeink között nincsenek és nem is lehetnek megoldhatatlan kérdések“ Átadták a Nemzetközi Sztálin-békedíjat Howard Fast amerikai írónak Április 22-én a newyorki McAlpin szállóban átnyújtották »A népek kö­zötti béke megszilárdításáért­“ elne­vezésű Nemzetközi Sztálin-békedíjat Howard Fastnak, a kiváló amerikai békeharcosnak és írónak. A szálló »kristály-termében« ösz­­szegyűltek az amerikai haladó köz­élet képviselői , szakszervezeti funkcionáriusok, a newyorki béke­védelmi szervezetek és bizottságok, haladó társadalmi szervezetek és a sajtó képviselői. Lelkes tetszésnyilvánítás fogadta azoknak az üdvözlő táviratoknak fel­olvasását, amelyeket Szkobekcin aka­démikus, a Nemzetközi Sztálin-béke­­díj Bizottság elnöke, a Szovjetunió Békebizottsága, a Szovjet Nők Anti­fasiszta Bizottsága és a Szovjet If­júság Antifasiszta Bizottsága, Tyiho­­nov, Erenburg, Szurkov, Fagyejev, Szimonov, Leonov, Polevoj szovjet írók intéztek Howard Fasthoz. Szkobek­in akadémikus távirata a többi között a következőket mondta: »Bizottságunk a világ kü­lönböző országainak képviselőiből áll, ezért a díj ennek történt oda­ítélése kimagasló érdemeinek elis­merését jelenti nemcsak hazája népe előtt, hanem a világ más országai­nak népei előtt is. A díj odaítélése­kor kifejezésre akartuk juttatni a nagy amerikai nép iránt táplált ba­ráti érzéseinket is. Népeink között nincsenek és nem is lehetnek sem­miféle megoldhatatlan kérdések — békében és egyetértésben élhetünk.*­ Dubois professzor részletesen mél­tatta Howard Fast békeharcos mun­kásságát, rámutatott meghurcolásá­­nak okaira. Dubois után Paul Robe­son üdvözölte a megjelentek nevé­ben a kitüntetett írót. Howard Fast válaszbeszédében rá­mutatott arra, hogy a haladó gondolkodású ameri­kaiak kötelessége széttépni a hazugságnak és a rágalomnak azt a szövevényét, amelyet a nem­zetközi együttműködés ellenségei szőttek az Egyesült Államok és a Szovjetunió közé. Tudatosan beszélek szövevényről — mondotta Howard Fast —, mert egyáltalán nem vasfüggöny, nem valami rettenetes kőfal és nem át­hatolhatatlan sorompó választja el világunkat a szocializmus világától. Elmúlt az az idő, amikor ilyen el­határolást lehetett tenni valahol a földön, és ma még kevésbbé lehet elhatárolni egymástól a föld két nagy erejét. »Gyermekeink vannak és aggó­dunk gyermekeinkért — folytatta Howard Fast —, mivel az emberi élet ugyanannyira adósa a jövőnek, mint a múltnak. Mondhatjuk-e gyer­mekeinknek, hogy csak azért, mert a békéhez vezető út nehéz volt, be­szüntettük a harcot a békéért és nekik örökül csak üszkös romokat hagytunk? Azt hiszem, nem mond­hatjuk. Harcolni fogunk a békéért és úgy vélem, megnyerjük a béke csatáját, mert a béke kivívásá­val mindazt kivívjuk, amire va­laha is törekedett az emberiség. Ez nem egyszerűen álom. Tudom, hogy itt Amerikában vannak rossz­indulatú emberek, akik háborúról ábrándoznak és háborút készítenek elő. De ezek az emberek az emberi­ség életére és reményeire törnek. És nemcsak más országok népei, de az én országom népe is újból és új­ból kijelenti: »Nem akarunk hábo­­rút! Békében fogunk élni!« Nehru javaslata az indokínai háború befejezésére Nehru indiai miniszterelnök — mint az AFP jelenti — öt pontból álló javaslatot terjesztett az indiai parlament elé az indokínai konflik­tus befejezéséről. Nehru javaslata az indokínai béke helyreállítása ér­dekében a következő intézkedéseket veti fel: »Megteremteni a béke lég­körét az érdekelt államokhoz inté­zendő felhívás útján, hogy ... lassít­sák a hadműveletek ütemét; a genfi értekezlet napirendjén elsőbbséget kell biztosítani a tűzszünet megvita­tásának; teljes függetlenséget kell biztosítani Indokínának és meg kell szüntetni a francia fennhatóságot; haladéktalanul közvetlen tárgyalá­sokat kell indítani az érdekelt felek között, végül pedig biztosítani kell, hogy más országok ne avatkozzanak be az indo­kínai harcokba.« Molotov elvtárs nyilatkozata Genfbe érkezésekor A genfi tanácskozást át kell hatnia a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvésnek Genf, április 24. (TASZSZ) Április 24-én megérkezett Genfbe, a külügyminiszterek tanácskozására V. M. Molotov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnökhelyet­tese, a Szovjetunió külügyminisz­tere, valamint A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterhelyet­tese, V. V. Kuznyecov, a Szovjet­unió külügyminiszterhelyettese, to­vábbá a szovjet küldöttség tanács­adói és szakértői. V. M. Molotovot a genfi repülőté­ren A. Zehnder, a svájci külügymi­nisztérium politikai osztályának ve­zetője, R. Maurice, a svájci külügy­minisztérium protokoll-os­z­t­ály­á­na­k vezetője, Ch. Duboule, Genf-kanton kormányának feje, a genfi hatóságok képviselői, továbbá F. F. Molocskov, a Szovjetunió svájci követe, Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Népi Közigazgatási Tanácsának elnöke, külügyminiszter, Nam­ír, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere fogadták. A fogadtatáson megjelentek a szovjet és külföldi sajtó képviselői is, akiknek V. M. Molotov a követ­kező nyilatkozatot adta át: »Április 26-án esedékes a külügy­miniszterek genfi tanácskozásának megnyitása. Ezen a tanácskozáson meg fogják vizsgálni a koreai kér­dést és az indokínai béke helyreállí­tásának kérdését. Feltétlenül meg kell említeni azt a fontos tényt, hogy az utóbbi évek során első ízben vesznek részt nem­zetközi tanácskozáson valamennyi nagyhatalom — Franciaország, Nagy-Britannia, az Amerikai Egye­sült Államok, a Kínai Népköztársa­ság és a Szovjetunió — képviselői A szovjet küldöttség a tanácskozáson céljául tűzi ki, hogy minden módon elősegítse az egységes és független, demokratikus Koreának békés úton való megteremtését. Ez megfelel a Távol-Kelet és az egész világ bé­kéje megszilárdítása érdekeinek. A szovjet küldöttség ezzel együtt a genfi tanácskozás igen fontos fel­adatának tekinti az indokínai béke mielőbbi helyreállítását, Indokína népei szabadságának és nemzeti jo­gainak biztosítása mellett. A genfi tanácskozást át kell hat­nia a nemzetközi feszültség enyhí­tésére, az egyetemes béke megszilár­dítására irányuló törekvésnek. Ak­kor pozitív eredményeket ér majd el. Engedjék meg, hogy ezen a napon a szovjet küldöttség nevében külön köszöntsem Genf lakosait és Svájc polgárait.« Csou En-laj elvtárs genfi nyilatkozata Genf, április 24. (TASZSZ) Szombaton Genfbe érkezett a kül­ügyminiszterek tanácskozására Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Népi Közigazgatási Tanácsának elnöke, külügyminiszter. Csou En-laj a genfi repülőtérre történt megérkezése után a követ­kező nyilatkozatot adta a sajtó kép­viselőinek: »Hamarosan megkezdődik a genfi tanácskozás. Ezen a tanácskozáson megvizsgálják a koreai probléma bé­kés rendezésének, valamint az indo­kínai béke helyreállításának kérdé­seit. E két időszerű kérdés meg­oldása elősegítené az ázsiai béke biz­tosítását és a nemzetközi feszültség enyhítését. A világ békeszerető népei és álla­mai feszült figyelemmel kísérik majd a genfi tanácskozás menetét és forrón remélik, hogy e tanácskozás sikeres lesz. A kínai nép is ilyen reményeket fűz e tanácskozáshoz. A Kínai Népköztársaság küldött­sége a legőszintébb szándékkal el­telve érkezett Genfbe, hogy részt ve­gyen a tanácskozáson. Meggyőződé­sünk, hogy a tanácskozás részvevői­nek együttes erőfeszítései és a béke megszilárdítását szolgáló törekvései lehetővé teszik az időszerű ázsiai kérdések megoldásához vezető út megtalálását. Szeretném felhasználni ezt az alkalmat, hogy köszöntsem Genf lakosait és Svájc egész népét.« Nam ír elvtárs Genfben Április 23-án Genfbe érkezett Nam­ír, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere és a küldöttség Nam ír kíséretében levő tagjai, hogy részt vegyenek a kül­ügyminiszterek genfi értekezletén. A Német Demokratikus Köztársaság megfigyelő küldöttsége elutazott Genfbe A Német Demokratikus Köztársa­ság megfigyelő küldöttsége április 24-én elutazott Berlinből a genfi értekezletre. A küldöttséget Georg Handke államtitkár, külügyminisz­terhelyettes vezeti. A Szovjetunió belépett az UNESCO-ba V. M. Molotov, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, a Szovjetunió francia­­országi nagykövetségén keresztül a napokban levelet intézett L. Evans­­hoz, az UNESCO (az ENSZ kultu­rális szervezete) főigazgatójához. A levélben közölte, hogy a Szovjetunió kormánya elhatározta, elfogadja az UNESCO alapokmányát és meg­bízta a Szovjetunió angliai nagykö­vetét, hogy a Szovjetunió kormánya nevében írja alá az alapokmányt. J. A. Malik, a Szovjetunió angliai nagykövete, április 21-én Londonban aláírta az UNESCO alapokmányát. Véget ért az Atlanti Tanács ülésszaka Véget ért az Atlanti Tanács pá­rizsi ülésszaka. A tanácsülésről ki­adott záróközlemény nyíltan kiáll a háborús előkészületek továbbfoly­tatása mellett és szembeszáll a nem­zetközi feszültség enyhítésének gon­dolatával. A közlemény szerint a tanács utalva az úgynevezett garan­ciákra, megelégedését fejezte ki, hogy Anglia és az Egyesült Államok »messzemenő lépéseket tett a java­solt európai védelmi közösséggel való együttműködés felé« s végül helyesli, hogy »a tagállamok nem akarják elismerni a keletnémet kormány szuverenitását...« KÜLPOLITIKAI HÍREK • Koreában az amerikaiak katonai repülőgépei az április­­ 4-től 21-ig terjedő nyolc nap folyamán, a fegy­verszüneti egyezmény megszegésé­vel, ismét hét ízben hatoltak be a koreai-kínai fél ellenőrzése alatt álló terület fölé.­­ A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Nemzetgyűlése egyhangúlag elfogadta a hároméves újjáépítési és népgazdaságfejlesztési tervtörvényt, valamint az 1954. évi állami költségvetéstervezetről szóló törvényjavaslatot. — Chicagóban 12.000 húskonzerv­ipari munkás nagygyűlésen hozott határozatában elítélte az Egyesült Államok indokínai katonai intézke­déseit.­­ A Kínai Népköztársaság kor­mánya és a Burmai Köztársaság kor­mánya a kölcsönös előnyök elvének biztosításával április 22-én három évre szóló kereskedelmi egyezményt kötött Ra­ngunban. ■NÉPSZAVA A nyugati sajtó az imperialista nagyhatalmak közötti ellentétekről A genfi értekezletet megelőző nyu­gati eszmecseréken, amelyek csak­nem megszakítás nélkül folynak Pá­rizsban, az indokínai katonai hely­zet dominál. Megállapítható, hogy a három nyugati nagyhatalom — amely egységes arcvonal kialakítá­sára törekszik — sok mindenben nem ért egyet. A nyugati sajtó első­sorban a három nyugati külügy­miniszter tárgyalásain felmerült el­lentétekkel és a francia kormányon belül mutatkozó széthúzással foglal­kozik. A francia lapok egy része mérlegeli az URAS parlamenti cso­portjának ismert állásfoglalását. »Nyilvánvaló — írja a l’Aurore —, hogy a konfliktus ismét kiéleződött és a helyzetet tisztázni kell.. Franciaország képviselőinek a genfi értekezleten az egész kormányt kell képviselniük és nemcsak a kormány egyik irányzatát.­ A francia lapok közleményei egyébként arról tanúskodnak, hogy Dulles, Eden és Bidault között tár­gyalásaik során komoly nézeteltéré­sek támadtak. A Liberation alá­húzza, hogy az értekezleten mélyre­ható ellentétek merültek fel az indo­kínai politika, a Kínai Népköztársa­sággal való kapcsolat kérdésében, valamint a küszöbönálló genfi érte­kezlet kilátásait illetően. Anglia és Franciaország képviselői szembe­szálltak az amerikai diktátum-poli­tikával. A Libération szerint Dulles az ülésen azt javasolta, hogy május 10 után a nyugati hatalmak hagyják ott a genfi értekezletet. Eden azon­ban elutasította ezt a javaslatot. Nézeteltérések támadtak Indokínát illetően is. A párizsi lapok szerint Eden tervet dolgozott ki Indokína »felosztására« és a tűzszünet hala­déktalan megkötésére. Dulles ez ellen élesen tiltakozott. Tekintettel a fenn­álló nézeteltérésekre, a három kül­ügyminiszter csütörtöki ülésén nem hoztak döntést. Ezért április 24-re újabb tanácskozást tűztek ki, ami — a Libération szavai szerint — »nem volt programmba véve«. Az angol lapok is elismerik, hogy­ a nyugati hatalmak nézetei nem mindenben fedik egymást. A Scots­man című angol lap rámutat, hogy »a nyugati hatalmak nem mutatnak egységet, amikor a Kelettel való kapcsolataikról van szó«. A Forward című angol lap »Dulles mutatja az utat az öngyilkosság felé« című vezércikkében megállapítja: »Dulles azt akarja, hogy a genfi érte­kezlet csődöt mondjon, mert az értekezlet sikere végtelenül súlyos problémák elé állítaná az amerikai kormányt.« A Forward vezércikke szerint Dulles azért sem hajlandó elfogadni a Kínai Népköztársaság elismerésé­nek gondolatát, mert­­jól tudja, mi­lyen félelmetes Csang Kaj-sek bará­tainak a hatalma a washingtoni kon­gresszus folyosóin. Dulles főgondja Genfben nem az lesz, hogy meg­egyezést érjen el, ellenkezőleg az, hogy miként akadályozza meg a megegyezést. Fő problémája: miként szerezheti meg Anglia és Francia­­ország támogatását ahhoz a makacs állásponthoz, amelynek alapján min­den békés rendezési módot ellenez.« Szíves vendéglátás

Next