Népszava, 1954. április (82. évfolyam, 77-102. sz.)
1954-04-01 / 77. szám
■■■■■■ roltak fel még a vitában részt vevők. Emellett ugyancsak sok bajt okoznak a gondos munkával elkerülhető helytelen intézkedések. A Lenin Kohászati Üzemek például egy időben nem a szokásos Péch Antal-táról szenet kaptak, hanem egy más bányából valót. Az acélgyártásnál használt gáz kéntartalma emiatt közel megháromszorozódott és ez lerontotta a hengerelhetőséget. A minőség romlása azután kilátott egy sor üzem hengereltáru-ellátására is. Ilyen tervezési, anyagellátási hibák, gondatlanságok sok esetben az egész iparág anyagellátására kiható zavarokat okoznak, egy sor üzemben rontják a munka minőségét, a gazdaságosságot. Az anyagtakarékosság eszközei az üzemi vezetők kezében vannak Kétségtelen, hogy a gazdaságos munkát számos olyan tényező akadályozza, amely nem mindig az üzemek vezetőin múlik. Bár az anyaggazdálkodás fejlődésének messzemenő tervgazdasági feltételei vannak— hangsúlyozta Karádi Gyula, a kohó- és gépipari miniszter helyettese —, de az anyagtakarékosság döntő eszközei már az üzemek vezetői rendelkezésére állnak. Csak élni kell ezekkel az eszközökkel. A gyárak, üzemek, műhelyek vezetőitől függ az elavult anyagnormák felülvizsgálása, a fiókokban heverő helyes műveleti előírások, műszinttervek alkalmazása. A műszaki vezetőktől függ, hogy ne használjanak fel a szükségesnél 3—4 százalékkal több anyagot, mint ahogyan ezt a MÁVAG kovácsüzemében teszik •— hangsúlyozta Szőczei Sándor Kossuth-díjas művezető. Már a tervezésnél, szerkesztésnél el lehet kerülni az anyagpazarlást, a nagymennyiségű hulladék keletkezését — mondotta Kővári János, az EMAG igazgatója —, de az anyag- és félkészáru helyes tárolása, a bizonylati fegyelem megszilárdítása sem beruházás kérdése elsősorban. Az EMAG-ban például egyszerű eszközökkel és még inkább a fokozott gondossággal teremtenek rendet e téren. Az Ikarus-gyárban és másutt is már kibontakoznak az egyszemélyi felelős vezetéssel irányított, jól szervezett anyaggazdálkodás eredményei. Az ilyen takarékos, felelősségteljes gazdálkodás kialakítására több üzem számára is lehetőséget kell és lehet teremteni. Leszűkítenék azonban az önköltségcsökkentés feladatait, ha csak az anyaggazdálkodás, az anyagtakarékosság kérdéseiről beszélnénk. Az anyaggal való takarékos gazdálkodás, a gyártási költségek rendszeres csökkentésének elengedhetetlen feltétele nemcsak a kohó- és gépiparban, de valamennyi iparágban — a termelés egyenleteséégének megteremtése, a munka jobb megszervezése, a termelékenység emelése. A vitaest részvevői valamennyien hangsúlyozták: a műszaki vezetőkön múlik elsősorban az önköltségcsökkentés e legnagyobb tartalékainak kiaknázása, a szervezetlenség megszüntetése. Rajtunk áll -rámutatott rá a többi között Valkó Márton, a Lenin Kohászati Művek Kossuth-díjas igazgatója - hogy megszűnjenek azok a gyáron belüli hibák, amelyek a termelés hullámzásához, a termelőberendezések rossz kihasználásához, a kapkodáshoz vezetnek. Az egyenletes, grafikon szerinti termelés kialakítása a legfőbb eszköze az önköltségcsökkentésnek. Ezt bizonyította Füstös Ferenc, a MÁVAG főmérnöke is. Rámutatott: ahol műszakilag jól előkészített, megtervezett, megfelelően felkészülékezett gyártás folyik, ott »magától« csökken az önköltség. Az egyenletes ütemű termelés műszaki feltételeinek biztosításával érték el a MÁVAG-ban a lokomobil, s más gyártmányok termelési költsé- geinek jelentős csökkenését. Több figyelmet a gazdaságos termelésre Az önköltség csökkentése körül folyó vita egyik legfőbb tanulsága azonban az, hogy az önköltség csökkentése nem egyszerűen gazdasági, pénzügyi, hanem nagyfontosságú politikai kérdés: a gazdasági, műszaki vezetők hozzáállásának, szemléleti módjának a kérdése. Amíg a vállalatok igazgatói, műszaki vezetői döntően csak a termelési tervek mennyiségi teljesítését tartják szem előtt és az önköltség alakulása kiesik látókörükből, nem lehet valamennyire is komoly eredményeket elérni e téren. A kormányprogramm sikeres végrehajtása megköveteli, hogy a vezetők arccal a termelés gazdaságosságának kérdései felé forduljanak. Erre szükség van a kohó- és gépipari minisztériumiban is — tette szóvá Ernszt Tibor, a Magyar Nemzeti Bank osztályvezetője. Azt az utasítást például, amelyben a pénzügyminiszter a kohó- és gépipari miniszterrel közösen megállapította a gazdaságosabb termelés érdekében szükséges tennivalókat, csak hónapos késéssel juttatták el az üzemekhez. A végrehajtás ellenőrzését pedig csak immel-ámmal végzik. Mivel maga a minisztérium is eltűri a pazarlás szellemét, az önköltség kérdéseinek háttérbeszorulását, ezt teszik az üzemekben is. A főkönyvelők és a pénzügyi dolgozók javaslataival keveset törődnek. A pénzügyi ellenőrzések során felmerülő műszaki természetű elgondolásokat illetéktelen beavatkozásnak tekintik. De a dolgozók helyes kezdeményezései is a nemtörődömségbe fulladnak. Ezért laposodott el a többi között a nagyjelentőségű Gazda-mozgalom, a gazdaságos méretezés mozgalma, s még több hasonló kezdeményezés, újítás. Azt kell tehát elérni, hogy a A Központi Vezetőség és a kormány határozata, az új szakasz sajátosságai nemcsak megkívánják a műszaki vezetőktől, hogy többet foglalkozzanak a termelési költségekkel, hanem lehetővé is teszik ezt számukra. Az iparfejlesztés ütemének lassítása egyéb kihatása mellett biztosítja a lélekzetvételt, az elért eredmények megszilárdítását, továbbfejlesztést, az egyenletes termelés megszervezését. Ebben a harcban az üzemek vezetői maguk mellett találják az öntudatos dolgozók ezreinek, tízezreinek lelkes munkáját, kezdeményező erejét. Támaszkodjanak e hatalmas erőre, tudatosítsák állandóan, hogy az önköltség csökkentése a jólét emelésének egyik fő forrása é s a siker nem maradhat el, met a minisztériumban éppúgy, mint az egyes üzemekben. Ennek érdekében kell tökéletesíteni a tervezést, ellenőrzést, így fordulatot kell elérni a maiérszaki vezetők szemléletében, hogy a lehető leggyorsabban megértsék: a gazdaságos termelésre való törekvés, az önköltség csökkentése nem pénzügyi, hanem műszaki feladat, a termelő munka része, a dolgozó nép jóléte emelésének fontos eszköze. A vitában felszólaltak: Stefka Ferenc üzemvezető (Beloianniszgyár), Füstös Ferenc főmérnök (MÁVAG), Laszi András főkönyvelő (Ganz Vagongyár), Valkó Márton Kossuth-díjas igazgató (Lenin Kohászati Művek), Szőczel Sándor Kossuth-díjas művezető (MÁVAG), Szuhai Dezső (Kohászati Dolgozók Szakszervezete), Karádi Gyula, a kohó- és gépipari miniszter helyettese, Kővári János igazgató (EMAG), Ernszt Tibor osztályvezető (Magyar Nemzeti Bank), Emődi Miklós főkönyvelő (Rákosi Mátyás Művek), Wessely Vilmos (Magyar Nemzeti Bank). termelés parancsnokai ne csak a vitel jelzéseit és éppen azok alapműszaki, hanem a gazdasági madján, nem pedig azoktól függetlenül tatókból is tudjanak olvasni, határozzák meg a műszaki tennimegértsék a statisztika, a számvalókat. A hibák kijavításának minden lehetősége megvan A vita tanulságai. Ma már a termelési tervek ■J teljesítésével egyenrangú feladat az önköltség csökkentése. A párt politikája, a kormány programmja nemcsak megköveteli a termelés gazdaságosságát, de lehetővé is teszi a műszaki vezetők, s minden dolgozó számára, hogy eredményesen harcoljon ezért a célért. 'ZTJ Az önköltség csökkentése az ■ vele járó nehézségek ellenére is azonnal megvalósítható, reális feladat. A mindennapi műszaki munka részévé kell válnia az önköltség elemzésének. Ahogyan minden nap átgondoljuk a tennivalókat, amelyek a terv teljesítéséhez szükségesek, ugyanúgy meg kell jelölni az önköltségcsökkentés napi feladatát is. 3. Az anyaggal való takarékos gazdálkodás, a gyártási költségek rendszeres csökkentésének elengedhetetlen feltétele a termelés egyenletességének megteremtése, a munka jobb megszervezése, a termelékenység emelése. A kohó- és gépiparban az önköltség csökkentésének központi láncszeme az anyaggazdálkodás megjavítása. Elsősorban erre kell irányítani a fő figyet 11 1950. április 1. Hofherr 35-ös traktorra szerelt emelődaru Az újítás segítségével az eddig csupán vontatásra szánt Hoffherr 35-ös típusú traktort most daruként emelésre is lehet használni. Az első rugónélküli tengelyre csuklósan felszerelt 1 collos csövekből hegesztéssel összeállított emelőgépet helyeznek. Az emelőgém felső végén korongon átvezetett drótkötélen függesztett emelőhorog van. A gém 11 mm-es drótkötéllel a traktor hátsó részére, az alvázhoz van kötve, amellyel a gém állását változtatni lehet. Az emelőcsörlőt az ülés alatt helyezik el. Hajtását a lendkeréktől kapja szíjáttétellel a sebességváltón keresztül. A sebességváltó segítségével történik az irányítás (le- és felemelés) is. Az emelőberendezés a traktor többi berendezésétől teljesen függetlenül működik. Minthogy a traktor állandóan magán hordja, vontatásnál sem ütközik semmiféle közlekedési rendszabályba. Ilyyenformán gépek, berendezések fel- és lerakására, szállítására, előregyártott vasszerkezetek felemelésére és szállítására kiválóan alkalmas. Legnagyobb teherbírás két kötélággal: 2,2 tonna. Legnagyobb teherbírás egy kötélággal: 700 kg. Emelési sebesség két kötélággal 15, egy kötélággal 30 méter percenként. A gém kinyúlása az első keréktől számítva 1.82—2.20 m. Emelési magasság a föld színétől számítva 3.50 m. Az emelőkötél átmérője: 8.50 mm. (Martinovszky József újítása 28/2. sz. Állami Építőipari Vállalat, Miskolc-Egyetemi város.) Traktorkeréksártalanító irodói közé tömörül a sár. Ilyenkor a kerék igen gyakran megcsúszik, ami miatt nagy mértékben csökken a gép vonóereje, feleslegesen pazarlódik az üzemanyag. A traktorosok is sok időt veszítenek. Sokszor kell megállniuk, hogy a kapaszkodókörmök közül eltávolítsák a sarat. Horváth Pál, a mosonszentjánosi állami gazdaság traktorosa ennek az akadálynak a kiküszöbölésére házilag könnyen előállítható traktorkeréksártalanítókészüléket szerkesztett. Az újítás lényege: a 40x10 milliméter lapos vas keret (1) a traktor vonószerkezetére (2) van felerősítve. A keretre 3—3 kaparókést szerelt (3). A kések acéllemezhulladékból készültek. A mostani esős időjárás sok gondot okoz traktorosainknak. A felázott talajon a traktor- kapasz 195?. április 1. Ili Újításokkal az önköltség csökkentéséért A szikraforgácsolás Dugvány- és palántaültető gép A szerszámgyártásban mindig gondot okozott a kemény szerszámanyagok megmunkálása. A különféle sajtoló és kivágó szerszámokat általában edzés után alakították ki, hogy elkerüljék az edzésnél gyakran jelentkező selejtet. Az edzett szerszámacélok és a keményfém megmunkálása rendkívül költségessé tette a szerszámgyártást. Vágó Ferenc fiatal elektromérnök, a Klement Gottwald Villamossági Gyár laboratóriumának dolgozója azt a célt tűzte maga elé, hogy változtat ezen a helyzeten, mégpedig a szikraforgácsolás gyakorlati alkalmazásával a szerszámgyártásban. A kísérleti gép már működik és az első tapasztalatokból arra lehet következtetni, hogy az új módszer nagy mértékben csökkenti majd a szerszámkészítés költségeit. A szikraforgácsolás elve nagyon egyszerű. (Lásd 1. sz. ábra.) A munkadarabot az egyenáramú áramforrás pozitív sarkához kötik, a fúró elektródát pedig a negatív pólushoz. A fúró elektróda ugyanolyan keresztmetszetű, mint a megmunkálandó szerszám, de valamivel kisebb méretekkel. A munkadarabbal és az elektródával párhuzamosan kapcsolják az áramforrásra a kondenzátort. A kondenzátor sorozatosan feltöltődik, majd töltése a megmunkálási helyen kisül, vagyis szikra keletkezik az elektróda és a munkadarab között. A szikra kis helyen megolvasztja és elporlasztja a munkadarab anyagát. Innen kapta az eljárás a »szikraforgácsolás« nevet. A megmunkálás folyamata olajfürdőben történik. Az elektróda »előtoláséit«, vagyis a szikraköz nagyságát automatikus vezérlőszerkezet szabályozza. A megmunkálhatóság nem az anyag keménységétől, hanem olvadáspontjától függ, ezért az edzett acél forgácsolása sem nehezebb, mint a lágy acélé. A szikraforgácsolás folyamatát nagyolásra és simításra lehet felbontani. Nagyolásnál körülbelül száz köbmilliméter forgácsot távolíthatnak el percenként, de kisebb pontossággal. Simításnál a forgácsleválasztás csak egy-két köbcentiméter percenként, viszont ezredmilliméterekben kifejezhető pontosságit eredményez. A szikraforgácsolás energiaszükséglete rendkívül kicsi. Az egész készülék alig fogyaszt valamivel több energiát, mint egy villanymelegítő. Szikraforgácsolással a legbonyolultabb szerszám is elkészíthető. A 2-es számú ábrán látható rendkívül bonyolult kivágó szerszámot régebben három részre osztva készítették el. Most egy darabból kialakítható és pontosabban, mint azelőtt. A szikraforgácsoló-gép nagy előnye még az is, hogy a beállítástól eltekintve, teljesen automatikusan működik. Jelenleg még csak a kísérleti gép működik, a kongresszus tiszteletére, még áprilisban elkészül az új szikraforgácsológép is. Ez nagy mértékben megkönnyíti majd a Klement Gottwald Villamossági Gyár szerszámkészítőinek a munkáját. A magrépa-dugvány, paprika, káposzta és más palánták ültetése igen sok kézi munkaerőt kíván. Az ültetés meggyorsítására Sárvári József, a farádi állami gazdaság agronómusa dugvány- és palántaültetőgépet készített. Egy nehéz fahengerre (1) négy sorban spirálisan 25 centiméter magas fészekkészítő kúpokat erő- sített (2—3) a növények tő-és sortávolságának megfelelően. A kormányzás megkönnyítése érdekében egy lófogatú vetőgép kormányszerkezetével (4) kapcsolta össze a hengert. A készülék munka közben meghengerezi a földet, előkészíti a fészkeket , így a dolgozóknak csak az a feladatuk, hogy a fészekbe rakják a magrépadugványt vagy a palántaféléket. Egy dolgozó egy nap alatt paprikapalántából 750 darabot, káposztapalántából 2500 darabot ültet el kézzel. A készülék segítségével paprikapalántából háromezer, káposztapalántából pedig hétezer darabot lehet elültetni. A magrépadugványozás több mint háromszorosára gyorsul. . * szí terű forgó caoló gép kapcsolóul él*« 1. ábra. Forgácsolószerszámok felújítása nitrocementálással A gyorsacélszerszámok nitrocementálása (cianitkezelése) a szerszámfajtától és a munkaviszonyoktól függően 30—100, sőt még több százalékkal emeli az éltartósságot. Cianidálásnak vagy nitrocementálásnak nevezzük azt a vegyi hőkezelési fajtát, amelynél az acél felületi rétegét szénnel és nitrogénnel telítjük oly módon, hogy az acélt különleges összetételű, szilárd, folyékony vagy gáznemű keverékekben hevítjük. A szerszámokat hőkezelés, élezés és tükrösítés után, tehát véglegesen elkészített formájukban cianidáljuk. A szerszámok keménysége a kezelés következtében megnő, tehát növekszik a ridegségük is. Ezért nem célszerű olyan kisméretű szerszámok kezelése, amelyek könnyen eltörhetnek vagy élük kitöredezhet. Ilyenek például a kisméretű fúrók, a kis menetemelkedésű (1.5 milliméteres menetemelkedés alatti) menetfúró stb. A cianidált réteg nem haladja meg a 0.07— 0.10 mm-t. Általában különleges berendezésre van szükség a szerszámok kezeléséhez. Ez alól kivétel a szilárd közegben történő kezelés. Ezt tetszőleges típusú, acél megeresztésére szolgáló kemencében is végrehajthatjuk. Az alábbiakban közöljük a szilárd cianidkezelés alapvető fogásait: A kezelés kisméretű, széles és alacsony vasdobozban történik. A dobozokat aprított faszénnel (a részecskék nagysága 3—5 mm legyen) és vörös vagy sárga vérlúgsóval töltjük meg. A vérlúgsó [KIFE(CN)]] nátriumsókkal is helyettesíthető. A szilárd keverék összetétele: 60—70 százalék faszén, 30—40 százalék vérlúgsó. A vérlúgsót és a szenet előzetesen 150—170° hőmérsékleten kiszárítjuk. A keverék összeállítása céljából a súlymérést a szárítás után kell végezni, majd a ládában gondosan összekeverni az anyagokat. A szerszámokat úgy rakjuk a dobozokba, hogy 25—30 mm vastag keverékréteget szórunk a doboz fenekére és erre helyezzük a kezelésre váró szerszámokat. Az egyes szerszámok és a doboz fala közötti távolság legalább 20 mm legyen. Az első sor szerszámra ismét 20—25 mm vastag keverékréteget szórunk, majd erre egy újabb sor szerszámot helyezünk. S így tovább, az utolsó sorra is ismét 25—30 mm vastag réteg készüljön. Csupán szennytől, portól és olajtól gondosan megtisztított, forró vízben lemosott és megszárított szerszámot szabad r, keverékbe helyezni. A szerszámokkal telített dobozt leborítjuk vasfedéllel, bekenjük agyaggal és a kemencébe rakjuk. A kemence lehet láng- vagy elektromos. A dobozt egyenletes hevítése érdekében 50—100 mm magas fémalátétekre helyezzük. A cianidálásos hőkezelésnél a hevítés hőmérséklete 550—560°. A kezelés időtartama a szerszámok átmérőjétől, vastagságától függ, így például 4—6 mm vastagságú tárcsa- és koronymaró kezelési ideje 1,5—2 óra. A hőntartás után a szerszámokat a dobozban hagyva, levegőn hűtjük le. A kezelés után a szerszám felülete jellegzetes, sötétszürke színű lesz. A koromréteg eltávolítása érdekében acélkefével kell azokat megtisztítani. A ciánsókeveréket két-három alkalommal használhatjuk és minden alkalommal kb. 5 százalék vérlúgsót és 10 százalék faszenet kell hozzáadagolni. A kezelés során szem előtt kell tartani a következő biztonsági előírásokat: a vérlugsót zárható dobozban kell tárolni; a keverékkel folytatott munka után szappannal kezet kell mosni, az elhasznált keveréket el kell égetni kazánban, vagy ki kell önteni a szennyvízcsatornába. (V. P. Satin, V. V. Kuzmin: Gyorsacélforgácsoló szerszámok felújitáta (Imn. a Népszava kiadásiban most megjelent könyve nomin.)