Népszava, 1954. június (82. évfolyam, 128-153. sz.)
1954-06-15 / 140. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! TV NÉPSZAVA Ma összeül az országgyűlés Június 24-én és 25-én: behratások az általános és középiskolákban A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 82. ÉVFOLYAM, 140. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1954. JÚNIUS 15. KEDD Az épülő szocializmus a tudományok fejlődésének ragyogó távlatait tárja elénk Megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia 1954. évi nagygyűlése Hétfő délelőtt 10 óraikor az Akadémia dísztermében megkezdődött a Magyar Tudományos Akadémia 1954. évi nagygyűlése. Az ülés elnökségében helyet foglalt Nagy Imre akadémikus, a minisztertanács elnöke, Erdey-Grúz Tibor akadémikus, oktatásügyi miniszter, Zsoldos Sándor egészségügyi miniszter, Rusznyák István Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Ligeti Lajos és Gombás Pál Kossuthdíjas akadémikusok, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökei, Osztrovszki György, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Fogarasi Béla, Lukács György, Maucha Rezső, Michailich Győző, Mócsy János, Molnár Erik, Novobátzky Károly, Riesz Frigyes, Schulek Elemér, Straub F. Brúnó Kossuth-díjas akadémikusok, Hevesi Gyula, az Akadémia levelező tagja, valamint M. M. Dubinyin Sztálin-díjas akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökségének tagja, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája küldöttségének vezetője, Walter Friedrich, Nemzeti-díjas, a Német Tudományos Akadémia elnöke, Bohuslav Havranek akadémikus, az Orosz Nyelv Főiskolájának rektora, a Csehszlovák Tudományos Akadémia küldöttségének vezetője, Ljubomir Csakalov, a Bolgár Tudományos Akadémia elnökségének tagja, Stefan Milku akadémikus, a Román Népköztársaság Tudományos Akadémiája küldöttségének vezetője. A megnyitó együttes ülésen megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának több tagja, a politikai és tudományos élet kiváló képviselői. Jelen volt a budapesti diplomáciai testület több vezetője és tagja, valamint a nagygyűlésre érkezett külföldi tudományos küldöttségek tagjai. A nagygyűlést Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Felolvasta a Magyar Tudományos Akadémia három tiszteleti tagja: A. V. Palladin, az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiájának elnöke, Kuo Mo-zso, a Kínai Tudományos Akadémia elnöke és Zdenek Nejedly, a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöke üdvözlő táviratát, majd elmondotta megnyitó beszédét. Az eddiginél fokozottabb mértékben kell foglalkoznunk a mezőgazdaság és a könnyűipar tudományos alapkérdéseivel — mondotta a többi között — és fokozottabb mértékben kell segítséget adnunk a termelés ezen ágainak. A mezőgazdaság terén máris jelentős eredmények születtek. Az életszínvonal emelését azonban nemcsak a mezőgazdaság és a könnyűipar fokozott fejlesztésével kell elősegítenünk. Nagyon fontos ugyanakkor a termelékenység fokozása, az önköltségcsökkentés, a termelés minőségének javítása is. Ezen a téren, tehát a magas műszaki kultúra megteremtése területén még nagy feladatok várnak tudósainkra. Az elnöki megnyitó után Nagy Imre elvtárs akadémikus, a minisztertanács elnöke tartotta meg bevezető előadását. Nagy Imre elvtárs beszéde Bevezetőben Nagy Imre elvtárs rámutatott arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának irányelvei, határozatai előre kijelölik a célokat, amiket el kell érnünk, a feladatokat, amiket meg kell oldanunk gazdasági, politikai és kulturális életünk minden területén. Nem kétséges, hogy a pártkongreszszus célkitűzései és irányelvei a Magyar Tudományos Akadémia, egész tudományos életünk, valamennyi tudományág számára is perspektívát A tudományos munka anyagi feltételeinek biztosítása érdekében az 1954. évi állami költségvetésben a tudományos munka nagyobb súlylyal szerepel, mint a megelőző években., Az első ötéves terv időszakában a kormány 1700 millió forintot fordított tudományos kutatómunka céljaira, ebből nyolcszázmilliót beruházásokra. A Magyar Tudományos Akadémia költségvetése az 1950. évi 26 millióról 1954-ben 138 millió forintra emelkedett. Ebből a kutatóintézetek részesedése az utolsó négy év alatt 3,5 millióról 51 millió forintra szökött fel. Az Akadémia előtt álló fő feladatnak megfelelően a mezőgazdasági tudományos kutatómunka céljaira az 1953. évi 3,4 millió forinttal szemben az idén nyolcmillió forintot nyújt a költségvetés. Kével négymillió forintos keret biztosítja a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos tudományos kutatómunkát. Az egyetemi tanszékeknél, klinikáknál és egyéb intézményeknél folyó kutatásokra az Akadémia költségvetésében első ízben az idén folyósítunk, mégpedig igen jelentős összeget, amely kereken tízmillió forintot tesz ki. Aspiránsképzés céljaira 16,4 millió forint van előirányozva, 11.5 millió forintot fordít a kormány az akadémikusok, valamint a doktori és kandidátusi fokozatok tiszteletdíjára, további 3,3 millió forintot jutalmakra és ösztöndíjakra. — A pártkongresszus és az országgyűlés, a párt eszmei iránymutatása és a kormány anyagi támogatása mutatja — mondotta Nagy Imre elvtárs —, hogy tudományos életünk soha nem állt a társadalom figyelmének és gondoskodásának annyira központjában, a tudomány soha nem volt olyan nagy becsben, a tudományos munka soha nem játszott olyan kiemelkedő szerepet az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életében, mint ma, a szocializmus építésének időszakában. Azok a fő irányelvek, amelyeket pártunk III. kongresszusa elfogadott, azt a követelményt támasztják a tudományos kutatómunkával szemben, hogy a lehető leggyorsabban álljon át azokra a feladatokra, amelyek az új szakaszból folynak. A pártkongresszus az elért tudományos eredmények méltatása-Hiei-, adtak, meghatározva azokat a közelebbi és távolabbi feladatokat, amelyekre a tudományos tevékenységet összpontosítani kell. A pártkongresszus a tudományos tevékenységnek ilyen módon értékes eszmei tartalmat adott, amelyet minél teljesebben kiaknázni és felhasználni, a határozatokat és irányelveket a tudományok területén alkalmazni a Tudományos Akadémia feladata. lett komoly hiányosságokat is feltárt, amelyek kiküszöbölése nagy feladatok elé állítja a Tudományos Akadémiát. Az elmúlt esztendők folyamán, főképpen az utolsó három-négy évben tudományos életünk nagyarányú fellendülése és az elért komoly tudományos eredményeik ellenére az anyagi termelés és a tudomány fejlődése között egyre növekvő aránytalanság keletkezett. A tudományos kutatómunka fejlődése elmaradt az ipar, főképpen a nehézipar fejlődésének gyorsuló üteme mögött. Ez azt a veszélyt rejtette magában, hogy a tudomány számos területen egyre kevésbbé tudta betölteni élenjáró szerepét, aminek az lett a következménye, hogy a termelés fejlesztése, sőt sok tekintetben egész iparosítási politikánk nélkülözte a tudományos alapot, elszakadt tőlem,ezzel elvesztette azt az előrelátást, céltudatosságot és tervszerűséget, amit egyedül az iparosítás tudományos megalapozása biztosíthat. Az ipar fejlesztése terén elkövetett hibák gyökerei ide nyúlnak vissza. Hazai nyersanyagforrásaink, népgazdaságunk anyagi bázisa reális meghatározásának, tudományos felmérésének és kidolgozásának elmaradása kétségtelenül szerepet játszott a túlzott iparosításban és ezen belül főképpen a nehézipar túlzott fejlesztésében. Iparosításunk helyes méreteinek, ütemének és irányának meghatározását tudományos alapokra kell helyezni, ami megköveteli, hogy a Tudományos Akadémia nagyobb súlyt helyezzen a tudományos kutatómunka azon területeire, amelyek — mint hazai természeti kincseink, nyersanyagforrásaink tudományos felmérése — döntően meghatározzák népgazdaságunk egyes ágai fejlesztésének ütemét és irányát. A tudomány soha nem volt olyan nagy becsben, mint ma Fejlesszük ki minden irányban a tudomány és az élet kapcsolatát! Az utóbbi évek során azonban nemcsak a termelés és a tudomány fejlődése között keletkezett aránytalanság, hanem a tudományon belül az egyes tudományágak között is. E tekintetben jellegzetesen megmutatkozik, hogy azok a tudományágak szorultak háttérbe, amelyeknek a nagy népgazdasági összefüggéseket kellett volna vizsgálniuk, a gazdasági tervezés tudományos megalapozását kellett volna elvégezniük, a szocializmus gazdasági törvényeinek tudományos alkalmazását kellett volna biztosítaniuk. Ezzel kapcsolatban főképpen a közgazdaságtudomány nagyarányú elmaradására kell rámutatni, ami a gazdaságpolitikánk és népgazdasági tervezésünk alól kihúzta a tudományos alapot. A politikai gazdaságtan az utóbbi években alig foglalkozott a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet problémáival, sem általában, sem a mi konkrét viszonyaink között, még kevésbbé foglalkozott a szocializmus objektív gazdasági törvényei működésének kérdéseivel. Márpedig csak a szocializmus gazdasági törvényeinek ismerete nyújt lehetőséget tudományosan előrelátni a gazdasági fejlődés menetét, csak a politikai gazdaságtan tárja fel, hogy a szocializmus gazdasági építése törvényszerű folyamat, amelyet objektív tényezők határoznak meg. A közgazdaságtudomány elmaradottsága miatt gazdaságpolitikánkban a szocialista építés törvényszerűségeit és objektív tényezőit nem vettük kellőért figyelembe. Nyilvánvalóan nem lenne helyes a közgazdaságtudománnyal és képviselőivel szemben olyan jövetel- ményeket támasztani, hogy pontos választ adjanak a szocializmus építésének minden konkrét kérdésére. De az építés fő irányát, mozgatóerőit, törvényszerűségeit, továbbá társadalmi, gazdasági és kulturális összefüggéseit a közgazdaságtudománynak kell feltárni. Ha a közgazdaságtudomány ezt a feladatot nem tölti be, utat vesztünk és hibát hibára halmozunk. Nagy Imre elvtárs ezután hangoztatta: a Tudományos Akadémiának a közgazdaságtudomány fejlesztése terén komoly figyelmet kell fordítani az olyan káros jelenségekre, mint a dogmatizmus, az absztrakt sematizmus, amely a közgazdaságtudományban elég mély gyökereket vert, ami az elméletnek a gyakorlattól való elszakadásából fakadt. A dogmatizmus elleni legeredményesebb harc a tudomány és az élet kapcsolatainak minden irányú fejlesztése. A dogmatizmus és absztrakt sématizmus kitér az eleven valóság elemzése elől, nem hatol a társadalom problémáinak mélységeibe, nem mer szembenézni velük, ami elsorvaszt minden tudományos kutatást. A Tudományos Akadémia fontos feladata, felvenni a harcot az ilyen káros jelenségek ellen, a közgazdasági problémák valóban alkotó, tudományos feldolgozásáért. Ebben nagy jelentősége van a tudományos bírálatnak, az elméleti kérdések széleskörű megvitatásának, a vélemények szabad harcának. Bár az utóbbi időben a közgazdaságtudomány terén felélénkült a munka és .. . (Folytatás a 3.oldalon.) Két nap alatt százezernél több látogató! Növekvő érdeklődés, „vidám vásár", a helyi ipar városligeti seregszemléjén A pénztár elöli hosszú sor kígyózik. Türelmes sorbanállók: senki sem szidja szomszédját, annál több a vidám tréfa — és többen már a kapu előtt is a vásár látnivalóit tárgyalják a látogatók. Türelmetlenség csak a gyerekek részéről tapasztalható — de ezt is megértheti, aki* a már bejutott szerencsés pajtások remek roltjaira, lebegő léggömbjeire, rokonszenves, gombszemű mackóira néz. . .... — Tegnap ötvenezren jártak itt — mondja Vitéz elvtárs, a vásáriroda vezetője — minden pénztár kevésnek és kicsinek bizonyult. A közlekedéstől kalauznőket kértünk kölcsön, azok járták a kapu előtti térséget nyakukban mozgópénztárral. Ma reggel elértük a százezret... Alighanem éppen most, ezekben az órákban lép be a Helyiipari Vásár kapuján a százhúszezredik vendég. Nem jön hiába. Amit tanácsi vállalataink, helyi kisiparosaink és kisipari termelőszövetkezeteink tudnak, azt színpompás csokorba kötve hozták el az ország elé. A vásár vidám , de vidámságában van valami ünnepélyes is: a magukra talált, új kedvre kapott kisiparosok büszke örömmel mutatják be tudásukat, tapasztalatukat: íme, mit adnak az országnak a mi kis egyéni és kollektív műhelyeink! Sokat. A vidám, színes zsebkendőktől kezdve — a gyönyörű motorcsónakig, selyempaplantól a bányaipari elektromos gépig az iparcikkek egész áradatát vonultatják fel. A kis vásárváros pavilonjaiban szakadatlanul áramló közönség pedig »jó publikum«: kérdez, érdeklődik — és tegyük hozzá, vásárol. Aki gyerekkel jön, az feltétlenül elnyeri a vásárló büszke rangját. Itt vannak például Paizs elvtársék, a kis, szőke, hároméves forma Lacival. Kékre festett homoklapát-gereblye-ásó tetszett meg a legénynek, a szülők öszszenéznek és egyszerre fedezik fel, hogy igen, éppen ez a ház legnélkülözhetetlenebb szükséglete. Laci máris ás és gereblyéz. Komoly harcba kerül, hogy abbahagyja: remek homokot talált a pavilon sarkánál. Néhány pavilonnal odébb gyors iramban fogy a Robogó. A Jármű- és Alkatrész KTSZ alig győzi kielégíteni a legifjabb vásárlók magas igényeit. A bulikocsi (összehajtható, villamoson sem okoz gondot), a játékszállító-dobozos Robinson és az »öreg« Robogók is gyorsan találnak gazdát. Az eladók leglelkesebb társai itt maguk az ifjú vásárlók: kemény csatákat vívnak az apukákkal, akik állandóan arra hivatkoznak: »Nincs keret.« A gyerekek közt az önköltségcsökkentésnek ez a formája meglehetősen népszerűtlen... Annál népszerűbb a Különleges Gyújtóberendezések KTSZ dörzselektromos ugró kutyája. Ha dr. Urbanek Ottó, a feltaláló, bemutatja a kis játékot, pillanat alatt sűrű embergyűrű tömörül a pavilon köré. »Bácsi! Ugrassa! Bácsi! Még egy kicsit/« És a kis kutya ugrik, bukfencezik ... és elkel. Urbanek elvtárs szeme kialvatlan, áll a borostás: nincs pihenője. De ennek ellenére élete legvidámabb pillanatai ezek. Azelőtt? Legyintés a válasz. 1945 előtt észre sem vették ötletes, kedves találmányait, ha észrevették, tőkés vállalkozók »karolták fel« , hogy becsapják... Most a kilencventagú KTSZ-ben méltó, derék társakra talált. És hogy nemcsak,játékszerekre telik képességeikből, bizonyítják a szekrényekben busákon sorakozó elektromos gyújtóberendezések. A bányák főmestereinek jó segítőket gyártanak a KTSZ tagjai, a többi között a milszekundos robbantáshoz szükséges bonyolult készülékeket is, s mellettük olyan gépeket, amelyeket veszély nélkül lehet használni sújtólégveszélyes bányákban is. A Petőfi-pavilonban bajos utat törni, akkora a forgalom. Stílbútorok és női ruhák, elegáns cipők és dísztárgyak, kárpitosmunkák előtt vidám, vitatkozó sokaság. Két asztalos KTSZ közös kiállítása előtt állandó a zsúfoltság. A híres, keresett, csinos Szikra kombinált szekrény látható itt, egyetlen példányban. Victor Gáborné, aki a Béke-ktsz-t képviseli, örömmel újságolja az »Új Élet« kollektívája sikerét is :.. Mert a vásárlókedv akkora, hogy két nap alatt több mint százan elvitték volna a szekrényt. Természetesen megkapják a felvilágosítást: a BÚTORÉRT útján megrendelhető a kívánt darab és most már — a KTSZ-ek ígérik! — egyre több jut belőlük »fogyasztásra«. Ennek az egy darabnak azonban története van. Fiatal pár állt meg reggel előtte, nézte csodáló szemmel és örömmel a szép szekrényt, aztán a férfi — mint kiderült vőlegény — pénzt húzott elő: itt van háromezer forint, ha kell, foglalónak ... Minden megvan már az új otthonhoz: ez az egy darab hiányzott. KTSZ-elnök legyen a talpán, aki ilyen kérést nem teljesít, így hát a szép szekrény sorsa eldőlt. (Foglaló nélkül is.) Tulajdonosa egy azok közül, akik szeretettel és örömmel emlékeznek majd vissza a Helyiipari Vásárra. Sokan lesznek ilyenek. Van, akinek kombinált szekrény, van, akinek remek női blúz jutott... van, akinek motorhajó. A csillaghegyi hajóépítők gyönyörű 18.281 forintos hajóján (már csak motor kell bele) ott a cédula — »eladva«. Ki vette meg? Egy távoli pavilon felé mutatnak: a görgőkészítő szövetkezetesek... ■ A családban marad. (baktai) Regős Ivánka még csak hatéves, de már érdeklik a technikai játékok (Magyar Foto. — Sziklai Dezső felvétele)