Népszava, 1954. augusztus (82. évfolyam, 181-205. sz.)
1954-08-01 / 181. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA Éljen a világ békeszerető ifjúságának barátságai A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 82. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1954. AUGUSZTUS 1. VASÁRNAP hani, jaan-am Szép a mi hazánk Lapozgat az ember a szerkesztőségbe érkezett levelek között s szinte elcsodálkozik: milyen változatos a témájuk, hányféle élmény, benyomás ragadja meg a levélírók figyelmét. Milyen sokak tollán kérnek szót az úti élmények, a hazai tájak szépségei! Dolgozóink járják az országot, üdülnek, kirándulnak, tapasztalatcserére viszi őket a vonat s ahogy megismerkednek a változatos tájakkal, hegyekkel-völgyükkel, a városok életével — szívük megtelik örömmel és mind többek lelkéből szakad fel az áhítat és büszkeség kiáltása. De szép is a mi hazánk! Az elmúlt években sok levelet kaptunk az üdülésről, pihenésről — a meghatottság és hála hangján megírt sorokat. Rövid levélkék voltak ezek, mondhatnánk kicsit sablonosak. Első, szinte dadogó szavai a hazájukkal ismerkedő embereknek. De a kezdeti elfogódottság mindinkább feloldódik, a levelek bővülnek, színesednek, s egyre bátrabbak, ékesszólóbbak. »Még szemünkben tükröződnek a Balaton hullámain villódzó napsugarak, a szemközti part látványos hegykúpjai, a balatoni nyárfás partok, az erdővel és szőlőskertekkel borított hegyek s vízre vetett árnyaik. Mély zöld színek, pompás naplementék, csendes, ezüstholdas esték, az éjszakában elfoszló cigányzene. Mennyi szépség, mennyi szív s mennyi vidámság együtt.« Balatonlellei üdüléséről ír így Vas István, a Bányászati Aknamélyítő Tröszt dolgozója. S nem ő az egyetlen, akit szinte megihlet a táj, a haza szépsége. E levelek megannyi aprócska dokumentumai az ország, az emberek fejlődésének. Mégis sokat mondanak. Mutatják, hogy népünk nemcsak eljut az ország különböző tájaira, nemcsak körülnéz, de ideje és szeme is van észrevenni, megfigyelni a környezetet, a hazai tájak változatos festői szépségét — s innen már csak egy lépés formába önteni, megfogalmazni élményeit. Úti rajzot, úti képet írni — a múltban költők és írók kiváltsága volt. Az ország élete, feledhetetlen tájai az ő írásaikban szólaltak csak meg, ejtették csodálatba, lelkesítették vagy gondolkoztatták el az embereket. Már akihez eljutottak. S íme ma az új tollforgatók, a levelezők soraiban is mind gyakrabban s mind gazdagabb képekben rajzolódik a hazai táj. »Dolgozóink nagy részének először nyílt alkalma, hogy elgyönyörködjék a Balkony szépségeiben« — írja Borbély Gyuláné levelezőnk a Wilhelm Pieck-gyáriak hétvégi kirándulásáról.— »Porva- Csesznekről indultunk befelé az erdőbe, igéző úton, a Szuha-patak völgyében. Csesznek vára alatt pihentünk meg. Csesznek várát a XIII. században emelték, majd az Eszterházy grófok építették újjá. Sok-sok jobbágy temette erejét-vérét s könynyét e hatalmas várba...« Ez a jobbágysors takarta el népünk előtt századokon át az ország képét. A robotoló munkás és paraszt annyi időre sem egyenesíthette ki görnyedt házát, amíg széttekint a tájon. S ha körülnézett?! Ameddig a szem ellátott, az uraságé, a papoké volt a föld. Az ő kényelmüket szolgálták az utak, kastélyok, kolostorok, nekik őröltek a malmok, nekik termeltek a gyárak. A föld, a magyar föld a szegényembernek csak mostohája volt. Magába itta könynyét, vérét, verítékét s cserébe a kevésnél is kevesebbet adott. A föld, a gyár a népé lett. A népé e haza. S ha ma tekint szét a dolgozó a tájon, a sajátját szemléli, a maga vagyonában, kincseiben gyönyörködik. A gazda szemével Látja a természeti szépségekben gazdag vidékeket, a dús földeket, épülő gyárakat, házakat. Mert népünket, mely ura sorsának, országának, már nemcsak saját munkahelye, városa érdekli. Bármerre jár az országban, repeső szívvel figyeli, hogyan fejlődik, hogyan alakul az új élet. »Miskolc főutcája olyan forgalmas, mint Pesten a körút. Hatalmas üzletházak kirakataiban selymek, szövetek, vásznaik kínálják magukat. A régi elhanyagolt cukrászda helyén pompás eszpresszó áll. A másik oldalon Állami Áruház. A Déryné Színház bemutató előadást hirdet... Új ez a város és az látja ezt igazán, aki évekig csak emlékeiben őrizte s most ismerkedik újra vele.« Boldog örömmel üdvözli Faragó Ferenc, az Óbudai Goldberger-gyár dolgozója a régen látott város fejlődését, hiszen az ország minden alkotása, minden megművelt rög, virágzó üdülőhely a dolgozó ember kezemunkáját dicséri, az ő vágyait, akaratát, erejét testesíti meg. S ha valaha ragaszkodott a magyar ember szülőföldjéhez, falujához, hogyne szeretné most e földet, hazáját, amely már az övé, amelyet magának épít, magának formál, alakít Ez a szeretet nem passzív szemlélődés csupán, de cselekvés is — és felelősség a cselekedetekért. Felelősség azért, amit gondatlanul, rosszul teszünk, s amit elmulasztunk, azért is. A jó gazda számonkéri a hibákat is — éppen azért jó gazda. Az új országjárók figyelmét nem kerülik el a mulasztások, fogyatékosságok sem. Méltatlankodva közli Veszprémi Etelka tanárnő, amit Erdőbényén tapasztalt: »Az állomástól nyolc kilométert kell gyalogolni, míg a gyönyörű fekvésű üdülőhelyre érünk. (A múltban gyorsvonat állt meg itt.) Pedig micsoda természeti lehetőségek kínálkoznak! Gyönyörű, erdő, tele málnával, szamócával, s ami a legfontosabb, 37 fokos melegvíz. Kilenc éve használatlanul folyik el, még a forrás is beiszaposodott...« S lehetne még idézni a figyelmeztető sorokat, amelyek műemlékek védelmében emelnek szót, vagy közlekedési szervezetlenséget ostoroznak — az országépítés legkülönbözőbb ezernyi kisebb-nagyobb hibáját tárják fel. Ez a felelősségérzet, népünk legjobbjainak lelkiismerete is biztosítéka annak, hogy a hibákon úrrá leszünk, hogy tovább fejlesztjük, amit eddig alkottunk. Tovább fejlesztjük s még szebbé tesszük szép hazánkat. A gonddal, szeretettel végzett munka nyomán új gyárkémények emelkednek a szántóföldek síkjából, lakótelepek épülnek kopár domboldalakon. Miskolc-Tapolcára menőben új látványosság fogadja az utast: az egyetemi város, a Bakony felé vivő úton Inota hűtőtornyai köszöntik. Izmos város nőtt fel a Duna partján, Sztálinváros és a Tisza-csatorna ezerholdakat öntöz tápláló, bő vizével. A tájak képi é s az építő munka lelkesítő varázsa járja át szívét annak, aki nyitott szemmel figyeli országunk életét. Szép a mi hazánk! S e gondolatban együtt idézzük keserű múltunk s dicső harcok emlékét, kilenc év áldozatos, szorgos, nagy munkáját és amit minden nap közelebb hoz: a szocialista jövőt. A jövőt, amelynek magvait munkás kezünk veti, de amelyet csak a béke napja érlelhet dús kalásszá. És tudjuk: a béke valóban olyan, mint a nap, nem süthet csak egyetlen országra. Minél jobban megismerjük a hazai földet, építő hétköznapjaink, vidám ünnepnapjaink színhelyét, elmúlt századok küzdőterét, ahol nemcsak a jelennek élünk, de a jövőnek is dolgozunk, annál mélyebben ver gyökeret szívünkben a béke és hazaszen s retet nemes érzése. A nógrádi bányászok ígérik: év végéig letörlesztik az első félévi adósságot Szombaton bányász-nagy aktívaértekezletet tartottak Salgótarjánban, amelyen a Nógrádi Tröszt legjobb bányászai, kommunistái és szakszervezeti aktivistái beszélték meg munkájuk megjavításának, az augusztus 20-i verseny fellendítésének legfontosabb teendőit. Sartoris Kálmán trösztigazgató bevezetőben hangsúlyozta: méltatlan a nógrádi bányászok forradalmi hagyományaihoz a sok tízezer tonnás lemaradás. Kaposvári Ferenc sztahanovista csapatvezető arról számolt be, hogy a munkaidő teljes kihasználásával 15 százalékkal növekedett csapata teljesítménye. Sándor János, a bányászszakszervezet területi elnöke javaslatokat tett a munkaverseny fellendítésére. Több hozzászólás után a nagyaktíva-értekezlet elhatározta: év végére behozzák az első félévi elmaradást, ami több mint hatvanezer tonna szénadósság letörlesztését jelenti. A magyar kormány örömmel támogatja a Szovjetunió javaslatait és kész részt venni a javaslatok alapján mielőbb összehívandó értekezleten A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának közleménye Budapest, július 31. (MTI) A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala közli: A magyar kormány őszinte örömmel üdvözli a genfi értekezletnek a béke ügyét szolgáló nagy eredményeit. A genfi konferencia bebizonyította, hogy a vitás nemzetközi kérdésekről folytatott, a kölcsönös érdekek tekintetbevételén alapuló tárgyalások olyan eredményekhez vezethetnek, amelyek hathatósan hozzájárulnak a világbéke biztosításához. Ezeknek az eredményeknek nyomán mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy megoldhatók a legfőbb nemzetközi vitás kérdések is: a koreai kérdés rendezése, a Kínai Népköztársaságot megillető jogok elismerése, az atom- és más tömegpusztító fegyverek betiltása, a hidegháború megszüntetése, továbbá a világ békéje szempontjából nagyjelentőségű európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése. A világ békeszerető népei örömmel fogadták a nemzetközi feszültség további enyhülésének a genfi értekezlet eredményeképpen feltárult új lehetőségeit. Ezért lelkesen üdvözlik a Szovjetunió kormányának Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok kormányához intézett 1954. július 24-i nagyfontosságú jegyzékét, amely utat mutat a vitás kérdések békés rendezéséhez. A magyar kormány ez év március 21-i nyilatkozatában már kijelentette, hogy minden erejével kész hozzájárulni az európai kollektív biztonsági szerződés megteremtéséhez. Szilárd meggyőződése, hogy csak az összes érdekelt államokat átfogó szervezet szolgálhat az európai béke biztosítékául, míg az Egyesült Államok által kezdeményezett zárt államcsoportosulások és katonai szövetségek nem a béke és a megegyezés ügyét szolgálják, hanem új háború veszélyét rejtik magukban. Az európai kollektív biztonsági szerződés egyszers mindenkorra kizárná a német agresszió megismétlődésének, valamint az új Anschlussnak veszélyét és ezzel elősegítené a magyar nép biztonsága szempontjából annyira fontos német és osztrák kérdés békés és demokratikus megoldását. Az európai kollektív biztonsági szerződés lehetőséget nyújtana arra, hogy a Magyar Népköztársaság — addig is, míg hallathatja szavát az Egyesült Nemzetek Szervezetében —, valamennyi érdekelt nagy és kis állammal együtt, a teljes egyenjogúság alapján cselekvően hozzájáruljon az európai problémák békés rendezéséhez. A magyar kormány békepolitikájához híven a nemzetközi együttműködés minden irányú kiépítésére törekszik. Tudatában van annak, hogy a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében fontos szerepe van a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásán alapuló gazdasági együttműködésnek is. A nemzetközi gazdasági együttműködés jelentős tényezője az ország fejlődésének és a nép életszínvonala állandó emelésének. Ezért a magyar kormány örömmel üdvözli a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy az európai kollektív biztonságról szóló szerződés tervezetét egészítsék ki a gazdasági együttműködésről szóló rendelkezéssel. A magyar népet az a mély meggyőződés hatja át, hogy az európai kérdéseknek az érdekelt államok minél szélesebb körű részvételével történő megtárgyalása elősegítené az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozását. Ezért a magyar kormány örömmel támogatja a Szovjetunió javaslatait és kész részt venni az említett javaslatok alapján mielőbb összehívandó értekezleten, hogy ott, híven a magyar nép béketörekvéseihez, minden igyekezetével hozzájáruljon a konferencia sikeréhez. „lkotmányunk ünnepére behozzuk az árvíz okozta elmaradást“ Szombat délelőtti látogatás az Óbudai Hajógyárban A gyárhoz vezető hídon színesfeliratot lenget a szél: »Alkotmányunk ünnepére behozzuk az árvíz okozta elmaradást!« Az udvaron még nedves a föld, a műhelyek falai mellett mindenütt magasan áll a homok. Az utakon száradó deszkák, pallók, egy magános »sztálinyec« és néhány teherautó. Ma már csak ezek emlékeztetnek az árvízre. A veszély elmúlt, s a haragos víz ismét visszavonult medrébe. A hajógyári sziget végén, a gabonaföldön már csépelik a búzát, amelyet még a veszély beállta előtt arattak le a központi épület dolgozói: műszakiak és adminisztrátorok. Száz holdról mentették meg a termést és az állatállományt. S azután kivonultak a gátakra. Ott volt az egész gyár. Az üzemek, három kivételével, termeltek. Pedig félméteres víz ostromolta a falakat. A gyár udvarán rendőrök irányították a forgalmat, s 80 teherautó éjjel-nappal hordta a homokot, követ a gátra. Vízrebocsátották a XIX-es hajót Hauser főmérnök elvtárs mintha még mindig fáradt lenne egy kicsit. Hangja azonban örömteli, amikor elmondja: — Pénteken vízrebocsátottuk a XIX-es számú személyhajót! Úgy dolgoztak az emberek, mint még soha. 80—90 ezer normaórát vesztettünk az árvíz miatt. Mégis teljesítettük a havi és negyedévi tervünket is ... Csengnek a kalapácsok, sivítanak a hegesztőpisztolyok a hajóépítőműhelyben. A falak és a gépek alja még nedves, de a kovácsok és a hegesztők serényen dolgoznak. A falakon már új feliratok hirdetik Németh, Holló és Bodics kovácsok új munkahőstetteit. Udvardi Sándor fődiszpécsert két tárgyalás között kapom el néhány percre: — Csak annyit mondhatok, az Óbudai Hajó nem marad el egy lépésnyit sem ... Gyorsan elsorolja a kidolgozott »haditerv« főbb pontjait: a hajóépítők 70.000 elveszett normaórájából hatezret beállítottak augusztusra. De ezt is túlteljesítik. A hajóépítő műhely vezetői (bajban gyorsabban «fogy az agy) értékes újítással lepték meg a vezetőséget: a hajók nivellálásának (vízszintezésének) munkaidejét majdnem felére csökkentették. Ez is 2—3000 normaórát jelent minden hajónál. A személy- és vontatóhajóknál a vízrebocsátás előtt a festési munkálatokat a séjatéren végzik el, így az asztalosok, villanyszerelők gyorsabban végezhetnek majd a vizen. A gépműhely és szerelőműhely programmját összehangolják. Eszerint a szerelők javítják majd ki a gépek kisebb hibáit. Ezzel elkerülik a sok felesleges vitát és az alkatrészek oda-vissza szállítását. Nincs leküzdhetetlen akadály A felsorolt intézkedések és az elmaradás behozásának egyenletes elosztása öt hónapra, biztosítja a negyedik negyedévi terv teljesítését is. Az alkotmányünnepi ígéretüket pedig tartják az árvíz okozta károk ellenére is: befejezett termelési tervüket 100 százalékos tervszerűség mellett két százalékkal teljesítik túl... Dél van. Az udvaron megszólal a megafon: »Mai legfrissebb versenyhíreink ...« Sok név — sok szép teljesítmény. Az Óbudai Hajó kollektívája előtt az árral vívott győztes csata után semmi akadály sem leküzdhetetlen. P. m. A XII. Főiskolai Világbajnokság ünnepi megnyitása Kína ifjú sportolói üdvözlik a Népstadion közönségét (Gonda György felvétele)