Népszava, 1954. augusztus (82. évfolyam, 181-205. sz.)

1954-08-01 / 181. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA Éljen a világ békeszerető ifjúságának barátságai A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 82. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1954. AUGUSZTUS 1. VASÁRNAP han­i, jaan-am Szép a mi hazánk Lapozgat az ember a szerkesztő­ségbe érkezett levelek között s szinte elcsodálkozik: milyen változatos a témájuk, hányféle élmény, benyomás ragadja meg a levélírók figyelmét. Milyen sokak tollán kérnek szót az úti élmények, a hazai tájak szépsé­gei! Dolgozóink járják az országot, üdülnek, kirándulnak, tapasztalat­cserére viszi őket a vonat s ahogy megismerkednek a változatos tájak­kal, hegy­ekkel-völgyük­kel, a városok életével — szívük megtelik örömmel és mind többek lelkéből szakad fel az áhítat és büszkeség kiáltása. De szép is a mi hazánk! Az elmúlt években sok levelet kaptunk az üdülésről, pihenésről — a meghatottság és hála hangján meg­írt sorokat. Rövid levélkék voltak ezek, mondhatnánk kicsit sablono­sak. Első, szinte dadogó szavai a ha­zájukkal ismerkedő embereknek. De a kezdeti elfogódottság mindinkább feloldódik, a levelek bővülnek, szí­nesednek, s egyre bátrabbak, ékes­­szólóbbak. »Még szemünkben tükrö­ződnek a Balaton hullámain villódzó napsugarak, a szemközti part látvá­nyos hegykúpjai, a balatoni nyárfás partok, az erdővel és szőlőskertekkel borított hegyek s vízre vetett ár­nyaik. Mély zöld színek, pompás naplementék, csendes, ezüstholdas esték, az éjszakában elfoszló cigány­zene. Mennyi szépség, mennyi szív s mennyi vidámság együtt.« Balaton­­lellei üdüléséről ír így Vas István, a Bányászati Aknamélyítő Tröszt dol­gozója. S nem ő az egyetlen, akit szinte megihlet a táj, a haza szép­sége. E levelek megannyi aprócska do­kumentumai az ország, az emberek fejlődésének. Mégis sokat mondanak. Mutatják, hogy népünk nemcsak el­jut az ország különböző tájaira, nem­csak körülnéz, de ideje és szeme is van észrevenni, megfigyelni a kör­nyezetet, a hazai tájak változatos festői szépségét — s innen már csak egy lépés formába önteni, megfogal­mazni élményeit. Úti rajzot, úti képet írni — a múltban költők és írók kiváltsága volt. Az ország élete, feledhetetlen tájai az ő írásaikban szólaltak csak meg, ejtették csodálatba, lelkesítet­ték vagy gondolkoztatták el az em­bereket. Már akihez eljutottak. S íme ma az új tollforgatók, a leve­lezők soraiban is mind gyakrabban s mind gazdagabb képekben rajzoló­dik a hazai táj. »Dolgozóink nagy részének először nyílt alkalma, hogy elgyönyörködjék a Balkony szépsé­geiben« — írja Borbély Gyuláné le­velezőnk a Wilhelm Pieck-gyáriak hétvégi kirándulásáról.­­— »Porva- Csesznekről indultunk befelé az er­dőbe, igéző úton, a Szuha-patak völ­gyében. Csesznek vára alatt pihen­tünk meg. Csesznek várát a XIII. században emelték, majd az Eszter­­házy gróf­ok építették újjá. Sok-sok jobbágy temette erejét-vérét s köny­­nyét e hatalmas várba...« Ez a jobbágysors takarta el né­pünk előtt századokon át az ország képét. A robotoló munkás és paraszt annyi időre sem egyenesíthette ki görnyedt házát, amíg széttekint a tájon. S ha körülnézett?! Ameddig a szem ellátott, az uraságé, a papoké volt a föld. Az ő kényelmüket szol­gálták az utak, kastélyok, kolosto­rok, nekik őröltek a malmok, nekik termeltek a gyárak. A föld, a ma­gyar föld a szegényembernek csak mostohája volt. Magába itta köny­­nyét, vérét, verítékét s cserébe a kevésnél is kevesebbet adott. A föld, a gyár a nép­é lett. A népé e haza. S ha ma tekint szét a dol­gozó a tájon, a sajátját szemléli, a maga vagyonában, kincseiben gyö­nyörködik. A gazda szemével Látja a természeti szépségekben gazdag vidékeket, a dús földeket, épülő gyá­rakat, házakat. Mert népünket, mely ura sorsának, országának, már nem­csak saját munkahelye, városa ér­dekli. Bármerre jár az országban, repeső szívvel figyeli, hogyan fejlő­dik, hogyan alakul az új élet. »Mis­kolc főutcája olyan forgalmas, mint Pesten a körút. Hatalmas üzletházak kirakataiban selymek, szövetek, vásznaik kínálják magukat. A régi elhanyagolt cu­krászda helyén pom­pás eszpresszó áll. A másik oldalon Állami Áruház. A Déryné Színház bemutató előadást hirdet... Új ez a város és az látja ezt igazán, aki évekig csak emlékeiben őrizte s most ismerkedik újra vele.« Boldog örömmel üdvözli Faragó Ferenc, az Óbudai Goldberger-gyár dolgozója a régen látott város fejlődését, hiszen az ország minden alkotása, minden megművelt rög, virágzó üdülőhely a dolgozó ember kezemunkáját dicséri, az ő vágyait, akaratát, erejét teste­síti meg. S ha valaha ragaszkodott a magyar ember szülőföldjéhez, fa­lujához, hogyne szeretné most e földet, hazáját, amely már az övé, amelyet magának épít, magának for­mál, alakít Ez a szeretet nem passzív szemlé­lődés csupán, de cselekvés is — és felelősség a cselekedetekért. Felelős­ség azért, amit gondatlanul, rosszul teszünk, s amit elmulasztunk, azért is. A jó gazda számonkéri a hibákat is — éppen azért jó gazda. Az új or­szágjárók figyelmét nem kerülik el a mulasztások, fogyatékosságok sem. Méltatlankodva közli Veszprémi Etelka tanárnő, amit Erdőbényén tapasztalt: »Az állomástól nyolc ki­lométert kell gyalogolni, míg a gyö­nyörű fekvésű üdülőhelyre érünk. (A múltban gyorsvonat állt meg itt.) Pedig micsoda természeti lehetősé­gek kínálkoznak! Gyönyörű, erdő, tele málnával, szamócával, s ami a legfontosabb, 37 fokos melegvíz. Ki­lenc éve használatlanul folyik el, még a forrás is beiszaposodott...« S lehetne még idézni a figyelmez­tető sorokat, amelyek műemlékek védelmében emelnek szót, vagy köz­lekedési szervezetlenséget ostoroz­nak — az országépítés legkülönbö­zőbb ezernyi kisebb-nagyobb hibáját tárják fel. Ez a felelősségérzet, né­pünk legjobbjainak lelkiismerete is biztosítéka annak, hogy a hibákon úrrá leszünk, hogy tovább fejleszt­jük, amit eddig alkottunk. Tovább fejlesztjük s még szebbé tesszük szép hazánkat. A gonddal, szeretettel végzett munka nyomán új gyárkémények emelkednek a szántóföldek síkjából, lakótelepek épülnek kopár domboldalakon. Mis­kolc-Tapolcára menőben új látvá­nyosság fogadja az utast: az egye­temi város, a Bakony felé vivő úton Inota hűtőtornyai köszöntik. Izmos város nőtt fel a Duna partján, Sztálinváros és a Tisza-csatorna ezerholdakat öntöz tápláló, bő vizé­vel. A tájak képi é s az építő munka lelkesítő varázsa járja át szívét annak, aki nyitott szemmel figyeli országunk életét. Szép a mi hazánk! S e gondolatban együtt idézzük keserű múltunk s dicső harcok emlékét, kilenc év áldo­zatos, szorgos, nagy munkáját és amit minden nap közelebb hoz: a szocialista jövőt. A jövőt, amelynek magvait munkás kezünk veti, de amelyet csak a béke napja érlelhet dús kalásszá. És tudjuk: a béke valóban olyan, mint a nap, nem süthet csak egyetlen országra. Minél jobban megismerjük a hazai földet, építő hétköznapjaink, vidám ünnep­napjaink színhelyét, elmúlt száza­dok küzdőterét, ahol nemcsak a jelennek élünk, de a jövőnek is dol­gozunk, annál mélyebben ver gyö­keret szívünkben a béke és hazaszen s retet nemes érzése. A nógrádi bányászok ígérik: év végéig letörlesztik az első félévi adósságot Szombaton bányász-nagy aktíva­­értekezletet tartottak Salgótarján­ban, amelyen a Nógrádi Tröszt leg­jobb bányászai, kommunistái és szakszervezeti aktivistái beszélték meg munkájuk megjavításának, az augusztus 20-i verseny fellendítésé­nek legfontosabb teendőit. Sartoris Kálmán trösztigazgató bevezetőben hangsúlyozta: méltat­lan a nógrádi bányászok forradalmi hagyományaihoz a so­k tízezer tonnás lemaradás. Kaposvári Ferenc sztaha­novista csapatvezető arról számolt be, hogy a munkaidő teljes kihasználá­sával 15 százalékkal növekedett csapata teljesítménye. Sándor János, a bányászszakszervezet területi elnöke javaslatokat tett a munka­­verseny fellendítésére. Több hozzá­szólás után a nagyaktíva-értekezlet elhatározta: év végére behozzák az első félévi elmaradást, ami több mint hatvanezer tonna szénadósság letörlesztését jelenti. A magyar kormány örömmel támogatja a Szovjetunió javaslatait és kész részt venni a javaslatok alapján mielőbb összehívandó értekezleten A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának közleménye Budapest, július 31. (MTI) A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala közli: A magyar kormány őszinte öröm­mel üdvözli a genfi értekezletnek a béke ügyét szolgáló nagy eredmé­nyeit. A genfi konferencia bebizo­nyította, hogy a vitás nemzetközi kérdésekről folytatott, a kölcsönös érdekek tekintetbevételén alapuló tárgyalások olyan eredményekhez vezethetnek, amelyek hathatósan hozzájárulnak a világbéke biztosí­tásához. Ezeknek az eredményeknek nyomán mindenki előtt nyilván­valóvá vált, hogy megoldhatók a leg­főbb nemzetközi vitás kérdések is: a koreai kérdés rendezése, a Kínai Népköztársaságot megillető jogok elismerése, az atom- és más tömeg­­pusztító fegyverek betiltása, a hideg­háború megszüntetése, továbbá a vi­lág békéje szempontjából nagyjelen­tőségű európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése. A világ békeszerető népei öröm­mel fogadták a nemzetközi feszült­ség további enyhülésének a genfi értekezlet eredményeképpen feltá­rult új lehetőségeit. Ezért lelkesen üdvözlik a Szovjetunió kormányá­nak Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok kormányához intézett 1954. július 24-i nagyfontosságú jegyzékét, amely utat mutat a vitás kérdések békés rendezéséhez. A magyar kormány ez év március 21-i nyilatkozatában már kijelen­tette, hogy minden erejével kész hozzájárulni az európai kollektív biztonsági szerződés megteremtésé­hez. Szilárd meggyőződése, hogy csak az összes érdekelt államokat átfogó szervezet szolgálhat az euró­pai béke biztosítékául, míg az Egye­sült Államok által kezdeményezett zárt államcsoportosulások és kato­nai szövetségek nem a béke és a megegyezés ügyét szolgálják, hanem új háború veszélyét rejtik maguk­ban. Az európai kollektív biztonsági szerződés egyszers mindenkorra ki­zárná a német agresszió megismétlő­désének, valamint az új Anschluss­­nak veszélyét és ezzel elősegítené a magyar nép biztonsága szempontjá­ból annyira fontos német és osztrák kérdés békés és demokratikus meg­oldását. Az európai kollektív bizton­sági szerződés lehetőséget nyújtana arra, hogy a Magyar Népköztársa­ság — addig is, míg hallathatja sza­vát az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében —, valamennyi érdekelt nagy és kis állammal együtt, a teljes egyenjogúság alapján cselekvően hozzájáruljon az európai problémák békés rendezéséhez. A magyar kormány békepolitiká­jához híven a nemzetközi együttmű­ködés minden irányú kiépítésére tö­rekszik. Tudatában van annak, hogy a nemzetközi kapcsolatok fejleszté­sében fontos szerepe van a kölcsö­nös érdekek tiszteletben tartásán ala­puló gazdasági együttműködésnek is. A nemzetközi gazdasági együttmű­ködés jelentős tényezője az ország fejlődésének és a nép életszínvonala állandó emelésének. Ezért a magyar kormány örömmel üdvözli a szovjet kormánynak azt a javaslatát, hogy az európai kollektív biztonságról szóló szerződés tervezetét egészítsék ki a gazdasági együttműködésről szóló rendelkezéssel. A magyar népet az a mély meg­győződés hatja át, hogy az európai kérdéseknek az érdekelt államok mi­nél szélesebb körű részvételével tör­ténő megtárgyalása elősegítené az európai kollektív biztonsági rend­szer létrehozását. Ezért a magyar kormány örömmel támogatja a Szov­jetunió javaslatait és kész részt venni az említett javaslatok alapján mielőbb összehívandó értekezleten, hogy ott, híven a magyar nép béke­­törekvéseihez, minden igyekezetével hozzájáruljon a konferencia sike­réhez. „lkotmányunk ünnepére behozzuk az árvíz okozta elmaradást“ Szombat délelőtti látogatás az Óbudai Hajógyárban A gyárhoz vezető hídon színes­­feliratot lenget a szél: »Alkotmá­nyunk ünnepére behozzuk az árvíz okozta elmaradást!« Az udvaron még nedves a föld, a műhelyek falai mel­lett mindenütt magasan áll a homok. Az utakon száradó deszkák, pallók, egy magános »sztálinyec« és né­hány teherautó. Ma már csak ezek emlékeztetnek az árvízre. A veszély elmúlt, s a haragos víz ismét vissza­vonult medrébe. A hajógyári sziget végén, a gabonaföldön már csépelik a búzát, amelyet még a veszély be­állta előtt arattak le a központi épü­let dolgozói: műszakiak és admi­nisztrátorok. Száz holdról mentették meg a termést és az állatállományt. S azután kivonultak a gátakra. Ott volt az egész gyár. Az üzemek, három kivételével, ter­meltek. Pedig félméteres víz ostro­molta a falakat. A gyár udvarán rendőrök irányították a forgalmat, s 80 teherautó éjjel-nappal hordta a homokot, követ­ a gátra. Vízrebocsátották a XIX-es hajót Hauser főmérnök elvtárs mintha még mindig fáradt lenne egy ki­csit. Hangja azonban örömteli, ami­kor elmondja: — Pénteken vízrebo­­csátottuk a XIX-es számú személy­hajót! Úgy dolgoztak az em­berek, mint még soha. 80—90 ezer norm­a­­órát vesztettünk az árvíz miatt. Mégis teljesítettük a havi és ne­gyedévi tervünket is ... Csengnek a kalapácsok, sivítanak a hegesztőpisztolyok a hajóépítő­­műhelyben. A falak és a gépek alja még nedves, de a kovácsok és a he­gesztők serényen dolgoznak. A fala­kon már új feliratok hirdetik Né­meth, Holló és Bodics kovácsok új munkahőstetteit. Udvardi Sándor fődiszpécsert két tárgyalás között kapom el néhány percre: — Csak annyit mondhatok, az Óbudai Hajó nem marad el egy lépésnyit sem ... Gyorsan elsorolja a kidolgozott »haditerv« főbb pontjait: a hajó­építők 70.000 elveszett normaórájá­ból hatezret beállítottak augusz­tusra. De ezt is túlteljesítik. A hajó­építő műhely vezetői (bajban gyor­sabban «­fogy az agy) értékes újí­tással lepték meg a vezetőséget: a hajók nivellálásának (vízszintezésé­nek) munkaidejét majdnem felére csökkentették. Ez is 2—3000 norma­órát jelent minden hajónál. A sze­mély- és vonta­tóhaj­óknál a vízrebo­­csátás előtt a festési munkálatokat a séjatéren végzik el, így az asztalo­sok, villanyszerelők gyorsabban végezhetnek majd a vizen. A gép­műhely és szerelőműhely pro­­grammját összehangolják. Eszerint a szerelők javítják majd ki a gépek kisebb hibáit. Ezzel elkerülik a sok felesleges vitát és az alkatrészek oda-vissza szállítását. Nincs leküzdhetetlen akadály A felsorolt intézkedések és az el­maradás behozásának egyenletes el­osztása öt hónapra, biztosítja a ne­gyedik negyedévi terv teljesítését is. Az alkotmányünnepi ígéretüket pe­dig tartják az árvíz okozta károk ellenére is: befejezett termelési ter­vüket 100 százalékos tervszerűség mellett két százalékkal teljesítik túl... Dél van. Az udvaron megszólal a megafon: »Mai legfrissebb verseny­­híreink ...« Sok név — sok szép tel­jesítmény. Az Óbudai Hajó kollektívája előtt az árral vívott győztes csata után semmi akadály sem leküzdhetetlen. P. m. A XII. Főiskolai Világbajnokság ünnepi megnyitása Kína ifjú sportolói üdvözlik a Népstadion közönségét (Gonda György felvétele)

Next