Népszava, 1954. augusztus (82. évfolyam, 181-205. sz.)
1954-08-01 / 181. szám
NÉPSZAVA Hírek Zúg az éji bogár csütörtök óta minden este. Ellepi a lámpák környékét. »Zavaró repülései« széleskörű érdeklődést váltottak ki fővárosunk lakosságából. A természettudományi múzeum bogárszakértője megvizsgálta az aranyjánosi strófának mindenben megfelelő jószágot és a vizsgálatot követő közleményből megtudtam, hogy vendégünk fűfélék magvaival táplálkozik, betegséget nem terjeszt, csak 20 foknál melegebb időben rajzik (januárra tehát ne várjuk), s bár bogarakat eszik, az embert nem csípi meg. A nyilatkozatból megtudtam e barátságos szárnyas nevét is: »Harpalus calceatus (Duftschmidt).« Legalább tudom, hogyan szólítsam. (b. f.) — O — — Nagyszabású vasutas ifjúsági találkozó lesz vasárnap Balatonkenesén. A több mint ezer, munkában kitűnt vasutasifjú béketalálkozóján egésznapos kulturális és sportműsor szórakoztatja a részvevőket. Irodalmi estet rendez a Magyar Írók Szövetsége augusztus 6-án este nyolc óraikor a Bartók-teremben az árvízkárosultak megsegítésére. Az est műsorában Déry Tibor, Illés Béla, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Tamási Áron, Tamási Lajos, Tersánlaky J. Jenő, Urbán Ernő és Zelik Zoltán mutatják be műveiket. Bevezető beszédet mond Veres Péter. KITÜNTETÉS A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Keleti Márton elvtársnak 80. születésnapja alkalmából a munkásmozgalomban végzett több évtizedes munkássága elismeréséül a »Munka Érdemrend« kitüntetést adományozta. (MTI) -o — — Az Országos Béketanács, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a népművelési minisztérium békecikk-pályázatának díjait 1954 második negyedévében Sós Endre (Magyar Nemzet), Pongrácz Zsuzsa (Művelt Nép), Zágoni Ferenc (Népsport), Lontay László (Magyar Nemzet), Szép Ibolya (Népszava), Kovács Klára (Komáromi megyei Dolgozók Lapja) és Kézai Béla (A Kereszt) nyerte. A bíráló bizottság könyvjutalomban részesítette Orosz Bélát (Szabad Nógrád), Z. Erdős Erzsébetet (Magyar Fotó) és Kis Tamást (Népszava). — Bővítik a Szabadság-strandot: a strandnak a Sztálin-híd felé eső részéhez augusztus végéig újabb 36 000 négyzetméternyi füves területet csatolnak. A jövő hónap közepére befejezik az ezer négyzetméter kiterjedésű különálló téli meleg medence építését. — Az árvízkárosultak javára rendezett képző- és iparművészeti kiállítás a Műcsarnokban megnyílt. A kiállításon mintegy 750 képzőművészeti és iparművészeti alkotás szerepel. A művek teljes vételárát a károsultak megsegítésére fordítják. — A tavalyinál háromszor több zöldbabot tartósítanak az idén a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban. A gyár az eddig készített vágott és ecetes zöldbabkonzerven kívül 12 vagon mélyhűtött zöldbabot is készít. ítélet árvízvédelmi készültség idején elkövetett bűncselekményekért Borbás Lajos és Ziring János pécsi lakosok az árvízvédelmi munkákhoz használatukra átadott két pár gumicsizmát Báblity János mohácsi lakos közvetítésével eladták a bár állami gazdaságban Pold Antal és Kiss Károly mohácsi lakosoknak. A mohácsi járásbíróság Borbás Lajost társadalmi tulajdon ellen elkövetett sikkasztásért egyévi és nyolchónapi börtönre, Ziring Jánost másfélévi börtönre, Pold Antalt orgazdaságért tízhónapi börtönre, Kiss Károlyt társadalmi tulajdon elleni kihágásért egyhónapi börtönre, Báblity Jánost egyévi börtönre ítélte. -O -Felhívás előfizetőinkhez! Olyan eseteikben, amikor előfizettünk lakóhelyüket ideiglenesen megváltoztatják (pl. nyaralás) és a lapot az új címre kívánják kézbesíttetni, szándékukat legalább hat nappal elutazásuk előtt jelentsék be az állandóakhelyükre illetékes postahivatalnál. A beelentést írásban, személyesen vagy a posta hírlap kézbesítő útján lehet megtenni. AJelentésben a nevet, az állandó és az új cmet, valamint az ideiglenes távollét időtartamát tüntessék fel pontosan. Kérjük előfizetőinket, hogy a NÉPSZAVA folyamatos kézbesítése érdekében bejelentésüket kellő időben tegyék meg és az ideiglenes új címet pontosan jelöljék meg, mert a késői bejelentések, valamint a téves és elégtelen adatok miatt a posta hibáján kívül hiányossá és késedelmessé válhat a kézbesítés. „JANUÁR-13" Elbeszélés (13) Írta: Lev Szamojlov és Borisz Szkorbin (Fordította: Lóránt J. Endre) Egy berlini imperialista kémszervezet orosz kulákfiúból lett diverzánst küld a Szovjetunióba. Ismertetőj ele kípvót ábrázoló ezüstgyáros. Közben egy ismeretlen férfi rá akarja venni Trau Hartwig berlini asszonyt, hogy ezüstgyíkrot küldjön ajándékba a Moszkvába induló Andrej Rjabinyin hadnagy húgának, aki férjével együtt Hartwignénál lakott 1198-ban. Az asszony odaadja de rögtön visszakéri a hadnagytól a gyűrűt. Mielőtt azonban megmagyarázhatná neki Masintartását, halálra gázolja egy autó. Moszkvában Lipatova laboránsnő bejelenti Dimov ezredesnek, hogy egy Vlagyimir Szkrotyinszkij nevű férfival ismerkedett meg, aki feltűnően érdeklődött munkahelye és az ott dolgozó Barabihin feltaláló MCI, majd eltűnt. A bejelentő hivatal nem ismeri. Barabihin elmondja Dimov ezredesnek, hogy berlini kiküldetése idején feleségét egy Strumme nevű kereskedő hitelüzletekkel adósságba akarta keverni. A moszkvai Központi Nagyáruház forgalmas szövetosztályán találkozik két ,ezüstgyírors” férfi. Riabinyin hadnagy Moszkvában felkeresi Dimov ezredest és elmondja neki a gyűrű történetét. Egry fényképen felismeri Frau Hartwig ismeretlen vendégét. Kiderül, hogy azonos Stramméval. Andre Ihnn a pedig Barabihin felesége. Barabihin felesége men«szerkedik egy Ruscsinszkij nevű újságíróval, aki lovaglásán megvédi egy éjszakai útonállóval szemben. Korrekt udvarló Taszja rózsákból, valamint georgina- és violaszálakból köttetett csokrot. — Gyönyörű! — dicsérte Ruscsinszkij. — Váljon kit tesz vele boldoggá? — Ez titok! — felelte kacéran Taszja. — De hogy ne irigykedjék, ezt magának ajándékozom! — húzott ki egy szál vérvörös rózsát a csokorból és a férfi gomblyukába tűzte. — Hálám jeléül táskám megmentéséért — mondotta és csilingelően kacagott... Taszja e találkozás okozta kellemes izgalomban ért haza. A kapuban Anna Krotova unokaöccsébe ütközött. — Nézd csak, Vologya! Hozzám? — fordult a fiúhoz. — Igen, magukhoz, Taszja Ignatyevna — válaszolt Vologya és a hóna alatt szorongatott nagv csomó könyvre mutatott. — Körmömre égett a vizsga. De milyen gyönyörű csokra van!... — gyönyörködött elragadtatva a virágokban. — Kapta valakitől? Taszja mosolygott és bólintott. Amikor férje hazajött, nem mondta el neki, hogy Ruscsinszkijjal találkozott. Hogy miért nem? Maga sem tudott volna választ adni erre a kérdésre. De ez a titkolózás azzal járt, hogy új ismeretsége valahogy egyszerűen és önmagától bizalmassá, intim jellegűvé vált... Másnap, amikor Taszsa a Metróállomás felé igyekezett, két ellentétes érzés viaskodott benne. Egyrészt azt kívánta, hogy új ismerőse ne legyen ott és így vége szakadjon az ismeretségnek. Másrészt viszont szerette volna, ha ott van és vár reá. Már messziről észrevette Ruscsinszkij nyúlánk alakját. A férfi eléje sietett és egy virágcsokrot nyújtott el neki. — Tegnap maga ajándékozott nekem egy rózsát, hogy kitüntessen táskája megmentéséért — mondta széles mosollyal. — Ma viszont fogadja el tőlem ezt a szerény kis csokrot megismerkedésünk örömére és barátságunk zálogául. Taszja elpirult és megköszönte a virágot. Sokáig kószáltak a Leningrádsugárúton, azután bementek aDinamo-stadionba és a vendéglő teraszán ebédeltek. Ezt a találkozást követte a második, majd a harmadik. Nemsokára már naponta találkoztak. Ruscsinszkij igen rokonszenvvesen viselkedett. Változatlanul korrekt, tartózkodó volt de mindig jójókedvű és gavallér volt. Moziba jártak, aKulturpark fái alatt sétáltak, gyakran csónakáztak. Taszja kellemes időtöltésnek tekintette ezeket a találkozásokat. Akármiről szabadon, fesztelenül elfecseghetett Ruscsinszkijjel. A férfi nem szabott gátat gondolatai csapongásának, nem leckéztette, ha valami csacsiságot mondott. Taszja úgy érezte, hogy új ismerőse leányévednek vidám és gondtalan pajtásaira emlékezteti... Otthon minden úgy volt, múlt azelőtt. Férje változatlanul későn járt haza. Gyakran előfordult, hogy a gyorsan bekapott vacsora után máris íróasztalához ült és hajnalig dolgozott. Vologya, Anna Krotova unokaöccse gyakran jelent meg napközben a lakásban és nagy csomó könyvvel a hóna alatt bevonult nénje szobájába. Taszja egyik napról a másikra halogatta, hogy múzeumba kalauzolja vagy színházba hívja meg Vologyát. Amikor azonban találkozott vele, mindig egy kis lelkiismeretfurdalást érzett, mégis csak gondoskodnia kellene ennek a derék fiatalembernek a szórakoztatásáról, illene, meg kellene mutatnia neki Moszkvát, így múltak a napok. És egyszerre csak minden előzetes értesítés nélkül megérkezett bátyja, Andrej, akit Taszja már régóta nem látott. Őszinte örömmel, kitörő boldogsággal fogadta fivérét. Átölelte Andriusát, össze-vissza csókolta és máris elhalmozta szemrehányásaival: — Dehát miért kellett neked a tisztiszállóba menned? Mondd, csak, miért? Talán nem alhattál volna nálunk ezen a diványon? ... Mondd csak, Andriusa, mikor vasaljam ki a ruhádat? Most, vagy ráér később? — Várj csak, várj, ne siess — válaszolta Andrej. — Előbb hadd nézzelek meg. Látom, meghíztál, megszépültél. Egyébként majdnem ajándékot hoztam neked Berlinből. Tudod-e kitől? Frau Hartwigtól. Emlékszel még rá? — Frau Hartwigra? Hát persze, hogy emlékszem! Derék kis öregaszszony volt. Úgy megszeretett engem. Na de miért nem hoztad el az ajándékot? — Hát csak azért, mert először odaadta, aztán meg visszavette — válaszolta Andrej. — Egy kis gyűrű volt... Taszja kacagott. Azt hitte, hogy fivére csak tréfál vele. Aztán Andrej elmesélte neki Frau Hartwig hirtelen halálát. Taszja most szörnyűködött és sírva fakadt. Barabihin késő este jött haza. Ő is örült a vendégnek. Megölelgette, megforgatta maga előtt és elégedetten mondta: — Ez igen! Megnőttél, megerősödtél. Biztosan derék csapattiszt lett belőled. Hát bizony, mi, törzskariak meg tudósok, csupa itthonülők, össze sem mérhetnénk veled az erőnket. Nevetett, tréfált, minden áron egykét pohár ürmössel akarta megünnepelni Andrej megérkeztét. Szóval igen jó hangulatban volt. Csak akkor komorult el, elég észrevehetően, amikor Taszja elmesélte Frau Hartwig ajándékának különös történetét és az öregasszony tragikus halálát. — Sajnálom szegénykét... — mondotta Barabihin és töprengve csóválta fejét. (Folytatjuk.) Következik: »Egy vasárnap délelőtt.« (Küchler Vilmos rajza) 2 1954. AUGUSZTUS 1. VASÁRNAP Négy budapesti téglagyár versenye az élüzem címért A minisztertanács és a SZOT-elnökség határozata értelmében az élüzem cím elnyerésének feltételeit és a vele járó pénzjutalom összegét a negyedév kezdete előtt minden üzemrészben jól látható helyen ki kell függeszteni. Az üzemek versengése csak akkor eleven, ha az igazgatók és az üzemi bizottságok gondoskodnak nyilvánosságáról, valamint arról, hogy a dolgozók, a brigádok pontosan tudják, mit kell tenniök az élüzem cím elnyeréséért. És most, amikor az augusztus 20-i verseny egyre nagyobb lendületet ad a vállalatok vetélkedésének is, különösen fontos, hogy mindenütt pontosan kövessék a határozat útmutatásait. Néhány tapasztalatot közlünk erről a nagyobb budapesti téglagyárakból. Ki ismeri a feltételeket? Az Újlaki Téglagyár a legkiválóbbak közé tartozik. Tavaly a második félévben elnyerte a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Érthető hát, ha jó tapasztalatokra számítunk. Sajnos ez a reményünk nem vált valóra. Végigjártuk a munkatermeket, megnéztünk minden kifüggesztett írást, de sehol sem találtunk olyat, amely a munkaversenyt szítaná. Nővé Péter vb-elnök, Lipcsei Antal termelési felelős nem emlékeznek, elküldte-e a minisztérium a harmadik negyedévi feltételeket. Amikor erről kérdezősködünk, eleinte nem is értik, miről van szó, majd egymásra hivatkoznak: »A termelési felelősnél van«.Az vb-elnök tette el.« (Végül egy példányt megtaláltunk a főkönyvelőnél.) A tervosztály vezetőjénél, Kápolnás Ödön elvtársnál is érdeklődünk. — Az élüzemverseny már megszűnt — mondja. — Most csak aMunka Vörös Zászlajáért folyik a verseny! Ez a válasz érthetetlen, hiszen az üzemek versenyének kibontakozását világos, érthető és megfelelő határozat segíti. Az újlaki Téglagyár gazdasági és szakszervezeti vezetői azonban nem mutatnak kellő érdeklődést iránta, nem is ismerik a határozatot. Pedig így letörnek a versenyben és nemtörődömségük következtében a szorgalmas, dolgozók is számottevő jutalomtól esnek el. „Megelőztük az Újlakiakat!“ A versenytársnál, a Kőbányai Téglagyárban más kép fogadja az érdeklődőt. Nem kis büszkeséggel újságolják: -Megelőztük az újlakiakat!« S noha valóban jobb eredményt értek el, mint az óbudai testvérüzemben — mégis elégedetlenek. A második negyedévben nem nyerhették el az élüzem címet. Súlyos bajok voltak az önköltséggel. Több részlegben túllépték a béralapot. A klinker-üzem elmaradt, nem teljesítette a tervét. Igaz, közrejátszott benne az is, hogy a kooperációs vállalat nem szállított elég anyagot. A vezetők azonban a gyors cselekvés hívei. Szabó főmérnök és Ordina András művezető felkereste az adós vállalatot és az a látogatás eredményeként ígéretet tett a rendszeres szállításra. Rövidesen rendet teremtenek a bérkérdésben is: ahol csak lehet, igazságos darabbért állapítanak meg mindenütt. A szakszervezeti vezetők is szívügyüknek tekintik a gyár versenyét. Az üb termelési felelőse még márciusban megállapította a tervosztály és a munkaügyi osztály vezetőivel közösen az üzemegységek és a brigádok tennivalóit. Júniusban a minisztérium közölte, hogy a harmadik negyedévben ugyanazok a feltételek. Ekkor a szakszervezeti aktivisták és a műszakiak ismét a dolgozók elé álltak. Ismertették az augusztus 20-i verseny célkitűzéseit. Nem hallgatták el a második negyedévi nehézségek okait sem és leküzdésükre mozgósították a kollektívát. De nemcsak szóval mondták el a feladatokat, hanem gondoskodtak róla, hogy írásban is állandóan ott álljanak az emberek előtt. A gyár bejáratánál hatalmas színes plakát hirdeti, mit kell tenniök, hogy az üzem élre kerüljön, s hogy elnyerjék a büszke címmel járó pénzjutalmat. A munkások pedig megfogadták: a harmadik negyedévben százezer forinttal csökkentik az önköltséget, 108 százalékra teljesítik tervüket. Felajánlásaik minden tekintetben meghaladják az élüzem feltételeket. Ez pedig már biztató ígéret az élüzem cím elnyeréséhez. Közelebb a dolgozókhoz A Lőrinci Téglagyárban dolgozik a híres Ifjú Gárda brigád. A kongresszusi versenyben volt olyan nap, hogy több mint százezer téglát préseltek. Most is derekasan dolgoznak, hiszen kell a sok tégla az árvízkárosultaknak. Jelenleg ők a legjobb téglapréselőbrigád az egész országban. Megkérdezzük, hogy megy a munka, mit tudnak a gyárak versengéséről az élüzem címért. Országoshírű brigád tagjaitól bizony meglepően hangzik a tagadó válasz. Szeretnénk megtudni, mennyi pénzjutalmat kap a vállalat, ha elnyerik az élüzem címet. A dolgozók azonban nem tudják megkülönböztetni a sokféle jutalmat. Ezekről még senki sem beszélt nekik. A felvilágosító szó hiánya általános hiba a gyárban. A munkások nagy részéhez nem jutnak el a vezetők elgondolásai. Pedig nagy szükség volna rá, mert enélkül nem lehet jól vezetni, így a legszebb elgondolás is megvalósítatlan marad. A művezetők tárgyaltak például az élüzem verseny feltételeiről. A tervosztálytól pontosan megkapták feladataikat. Csak éppen a munkásokról feledkeztek meg. Igaz, nem mindenki jelenik meg a termelési értekezleten. De más módon is lehet a dolgozókhoz fordulni. A lőrincieket is kötelezi a rendelkezés, hogy plakátokat kell elhelyezni a munkahelyeken, így a dolgozók láthatják, mi módon kerülhet üzemük a legjobbak közé. De a szakszervezeti bizalmiak, aktivisták is taníthatnák, nevelhetnék munkástársaikat. Ahol senki sem tud az élüzem-versenyről A Bécsi úti Téglagyárban Oláh Istvánné vb-elnök beszél: — Nem nagyon remélhetjük, hogy megszerezzük az élüzem címet, örülnénk, ha pótolhatnánk, amivel lemaradtunk. Addig jutalmat sem oszthatunk, hiszen nincs rá pénz. Aztán elsorolja azokat a nehézségeket, amelyek az első félévben akadályozták a terv teljesítését: igazgatócsere, szénhiány, rossz időjárás stb. Persze volt nehézség és nem is kevés. De ez alól a többi téglagyár sem kivétel. Mégis a bécsi úti maradt el legjobban. Ebben pedig részesek a vezetők és az vb is. A gyárban például senki sem tud az élüzem címért folyó versenyről. De ilyen valójában nincs is. Sehol sem találjuk az élüzem cím feltételeit, pedig a határozat értelmében ki kellene dolgozni és jól látható helyen kifüggeszteni. De sem az ob, sem a műszaki vezetők nem szorgalmazták ezt. Persze verseny azért folyik a gyárban, hiszen a munkások szeretik a vetélkedést. Az égetők például elhatározták, hogy a súlyos elmaradás pótlására a tervnél tíz százalékkal több téglát, cserepet égetnek. A Simon-brigád naponta 28—29.000 cserepet is présel. A 2. présnél dolgozók is alig maradnak el mögöttük. Lovas Gitta — aki a Soproni Téglagyárból van itt tapasztalatcserén — csillagászati számnak nevezi a Simon-brigád eredményeit. Ők Sopronban még messze vannak ettől. S hadd álljon itt a lelkes cseréppréselők dicséretére: a Bécsi úti Téglagyár az utóbbi hetekben teljesíti nyerscserép-tervét. Ez pedig elsősorban a munkások versenyének köszönhető. A baj tehát másutt van: a vetélkedés irányítása kicsúszik a vezetők kezéből, gazdátlan a verseny. Pedig milyen magasra lehetne még szítani, ha az illetékesek , a műszakiak és a szakszervezeti vezetők az élére állnának, szerveznék, kidolgoznák a sztahanovista és élüzem feltételeket és nyilvánosan értékelnék az eredményeket. ★ A téglagyárakban tapasztalt hibákért úgy véljük, fel kell vetni a Téglaipari Igazgatóság és az Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete budapesti bizottságának a felelősségét. Hiszen az üzemek elsősorban tőlük várnak segítséget. Segítséget a versenyfeltételek kidolgozásához, a versenyszervezés jól bevált módszereinek és az élenjáró üzemek legjobb tapasztalatainak alkalmazásához. Kendernai János Jön ! Jön ! AZ ELSŐ HANGVERSENY testvérfilmje! A k karmester Francia film Főszerepben: ROBERTO BENIZ