Népszava, 1954. szeptember (82. évfolyam, 206-231. sz.)

1954-09-24 / 226. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA MM—IWIN ■■■111,1 Jinn.,ill a—a— 82. évfolyam, 226. szám ARA 30 FILLÉR 1954. szeptember 24. péntek --------------------------------------------------------------------------—' A HAZA JAVÁRA, A MAGAD HASZNÁRA JEGYEZZ BÉKEKÖLCSÖNT! A dolgozó nép törvénye kimagasló — talán nem túlzunk, ha azt mondjuk — történelmi esemény tanúi azok, akik az üzemekben, a munkahelyeken és a falvakban járva végigkísérik a kölcsönjegyzést, látják, hogyan gyűlnek a szívesen és önkéntesen adott forintok, vagy nem egyszer csak többszöri beszélgetés, hosszas meggyőzés után az aláírások az államkölcsönjegyzés ívein. És történelmi esemény tanúja az is, aki végigkísérte a tanácstörvény-tervezet többhetes vitáját a nép körében, majd a javaslat elfogadását az országgyűlés most befejeződött ülésszakán. A nép írja történelmét: serény munkájával, a hazának kölcsönadott forintjaival és kibővült jogainak, megnövekedett államhatalmi szerepének és felelősségének törvénybe iktatásával is. Mert erről van szó! A népi hatalom demokratizmusának továbbfejlődéséről, a dolgozó tömegek jogainak gazdagodásáról. A most elfogadott új tanácstörvény nagy lépés előre, nemzetünk egész fejlődését előrehajtó történelmi cselekedet. Ez a törvény nem egyszerű módosítása a réginek, hanem alapjaiban új, az új szakasz politikájának, gazdasági követelményeinek megfelelően a tanácsok és a dolgozó nép megnövekedett szerepét, jogait és kötelességeit foglalja írásba. Új törvény ez, mert az eddiginél sokkal inkább a dolgozó ember kezébe teszi a hatalom gyakorlását. S a tanácsokat valóban az államhatalom szervévé, a választók, a munkások, a dolgozó parasztok és értelmiségiek eszközévé avatja. Az eddiginél sokkal több lehetőséget nyit a dolgozó tömegeknek a hatalom valódi gyakorlására. Ezért ad nagyobb önállóságot, gazdasági, politikai és kulturális hatáskört a helyi tanácsoknak. Ezért fűzi még szorosabbra a választók és a tanácsok kapcsolatát a beszámolási kötelezettség hangsúlyozásával, a visszahívhatóság pontos megfogalmazásával, az állandó bizottságok működési körének kiszélesítésével. S ezért hangsúlyozza a törvény és húzta alá az országgyűlés vitája az egyszerű emberek javaslatainak, észrevételeinek nagy fontosságát a tanács munkájában. A területi választás rendszerének bevezetésével nem ismeretlen emberre adja a választó a szavazatát, hanem olyanra, akit mindenki közvetlenül ismer, akit képviselőjéül a tanácsba küld. Kapcsolatban lesz vele, figyelemmel kíséri, számontartja és segíti munkáját. Sokkal inkább függ tehát a tanácstag a választójától, szívén kell hogy viselje sorsát, meghallgassa panaszait, észrevételeit és javaslatait. Növekszik a dolgozó ember bizalma a tanács iránt. Ebből a néhány rövid megjegyzésből is kitűnik, menynyire a népé az új tanácstörvény. A nép alkotta tömegek vitatták meg minden pontját és számos kiegészítést, módosítást javasoltak. Milyen jó érzés volt hallani, amikor az országgyűlés vitájában elmondották, hogy 16.000 kisgyűlésen, 3200 üzemi gyűlésen s a tanácsülések ezrein beszélték meg a tervezetet, valamint, hogy a levelek, javaslatok milyen nagy száma segítette tökéletesíteni azt. Nagyszerű tapasztalat volt ez az országos vita, a dolgozó emberek törvényalkotó erejének megnyilvánulása. Szinte az egész nép részt vett az országgyűlés munkájában s ezzel olyan példát adott, amelyet a jövőben is követni akarunk. Mert — miként Apró elvtárs országgyűlési felszólalásában mondotta — »kikérni a nép véleményét országos jelentőségű kérdésekben, mielőtt törvényt csinálunk: ez számunkra a jövőben is követendő politika«. Az új törvény tervezetét a Hazafias Népfront Országos Előkészítő Bizottsága terjesztette az ország népe elé, s a novemberi választásokon is a népfront állít jelölteket. Ez a hatalmas tömegmozgalom lesz a tanácsok alapja. Segítője, kiváló eszköze az előttünk álló gazdasági és politikai feladatok megoldásának. Óriási erő, mert olyan társadalmi tömegmozgalommá válik majd, amely magába ölel minden becsületes magyart, aki kívánja és tetteivel is segíti hazánk erősödését, virágzását s a béke megvédésének nagy ügyét. Ez a mozgalom minden építő erőt nagy feladataink elvégzésére összpontosít. Maga az országgyűlés is ezt példázza. Felszólaltak ott a többi között az egyházak képviselői is és örömmel üdvözölték az új törvényt, a Hazafias Népfrontot. De fokozottan lehetővé teszi a Hazafias Népfront azt is, hogy a tömegszervezetek, a szakszervezetek szorosabban, gyümölcsözőbben munkálkodjanak együtt a tanácsokkal Az új tanácstörvény — az új szakasz termékeny politikájának szülötte. Az országgyűlés most befejeződött ülésszaka, amely tárgyalta és elfogadta az új törvényt, beszámolt ennek az új politikának az eredményeiről is. Arról, hogy mezőgazdaságunk jó úton halad, egészségesen, erőteljesen fejlődik. Beszámolt a lakosság szükségleteinek kielégítésében elért sikerekről, az áruforgalom növekedéséről és a többi eredményről. És őszintén, kendőzetlenül szólt azokról az intézkedésekről — az államapparátus, a túlzott adminisztráció egyszerűsítése, a beruházások csökkentése, számos nagyjelentőségű beruházás átmeneti leállítása —, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a megtakarított anyagi eszközöket, a felszabaduló munkaerőt és anyagot a mezőgazdaság, a lakosság jobb ellátását szolgáló szükségleti cikkeket gyártó iparágak fejlesztésére és a lakásépítkezés fokozására fordítsák. Mindent a nép tudtával, helyeslésével, alkotó erejével — és mindent a nép érdekében. Ez a mi pártunk politikája, erre ad még nagyobb lehetőséget a tanácstörvény, ennek teremt még szélesebb alapot a Hazafias Népfront. Utunk nem zökkenőmentes, nem mentes a fogyatékosságoktól. Népünk a párt biztoskezű irányításával új történelmet, új életet, új világot teremt. És ez nem könnyű feladat. De mert bízik erejében, s mélységes bizalommal viseltetik a párt és a kormány iránt, meggyőződéssel adja hozzá munkája javát, anyagi eszközeit. Tudja, hogy az új törvény, amelyet ő alkotott, amely megerősíti állásait a hatalom sáncain belül és felszítja aktivitását, valamint a Hazafias Népfront, amelyben helyet talál minden becsületes ember — segíti minden akadály leküzdésében, abban, hogy gyorsabb léptekkel haladjon előre a népjólét, a szocializmus útján. A kormány felhívására lelkes kölcsönjegyzéssel válaszol az ország népe A zalai olajvidék fúrótornyaitól az erdős Bükkig, a gyáraitól büszkélkedő Győrtől a Békés megyei tanyákig csütörtök reggel megmozdult az ország népe, hogy forintjaival tegyen hitet az építés, a jólét emelése, a közös jövő biztosítása mellett. Nem újságot, de vaskos kötetet töltenének meg azok a jelentések, amelyek az ötödik Békekölcsön első napjának számszerű eredményeit és szívet melegítő epizódjait sorolják fel. Ezerszínű tarka kép tárul elénk a tizenkilenc megyéből érkező sok ezer hírből — a lovászi olajkutak Petőfi-brigádja 14.850 forintjától Major Tamás Kossuth-díjas színművész tízezer forintjáig. Munkások, bányászok, parasztok, tisztviselők és pedagógusok neve sorakozik a kölcsönjegyző íveken végtelen oszlopokban, mintegy jelképéül a szilárd nemzeti egységnek, amelyet a kölcsönjegyzés első napjának eredményei oly méltó módon tükröznek. Együtt énekelt az egész műhely Reggel fél hétkor már özönlöttek az emberek a gyárkapun. A hajógyári hídon vörös és háromszínű zászlókat lengetek a szél, a megafon pattogó ütemű indulókat harsogott. Az udvaron mindenütt színes piákátok: »A haza javára, a magad hasznára jegyezz békekölcsönt!« Az asztalosműhelyben Morgás András bácsi felállt egy deszkacsomóra, hogy mindenki jól láthassa, s onnan hívta jegyzésre az embereket: »Műhelyünk homlokzatán ez áll: újjáépítve 1950-ben. Most épül az ezerszemélyes öltöző, van bölcsődénk, napközink Sok elvtársunk családi házat épít. Ezért van szükség a mi kölcsönünkre is. Ha a »nagy perselyből« kapni akarunk, tegyünk is bele valamit!« Szavait taps követte. A jegyzőpárok körútra indultak. Teltek az ívek: Szimon István 1800 forint, Barabás Árpád 1800, ,Kukla Mihály 1600, Dobos Ferenc 800, Gerőcs János 800. Kiki a keresetének megfelelően. Amikor azután K. Károlyhoz értek, vártak: várjon miit szól most? Mert nála nem szokott simán menni a jegyzés. Kéreti magát, kifogásokat is szívesen keres. Most azonban nem akadékoskodott: — írjatok be 1700-at — volt az első szava. Stehl Józsefnél már nem ment ilyen egyszerűen. Kétezer forintot keres, a jegyeztetők azt kérték: írjon alá 1500-at. — Nem jegyzek én ennyit, elvtársak — mondta. — Házat építtettem, kell a pénz . . . (Nemrég kapott húszezer forint építési kölcsönt az államtól.) — Hogy gondolod Stekl elvtárs? Neked is hozzá kell járulnod ahhoz, hogy mások is építhessenek családi házat — érvelt Kulik elvtárs, a műhelybizottság elnöke. Stekl gondolkozott egy kicsit. Majd megszólalt: — Igazatok van... Nem irigylem én a más boldogulását... — És aláírta nevét az ívre. A rezesműhelyben kisebb csoport álldogál egy fiatalember, Stork József művezető körül. — Túl sokat kívánnak tőlünk — mondja, s néhányan helyeslően bólogatnak. Egy idős munkás felháborodva jegyzi meg: — Elfelejtetted, hogy tíz évvel ezelőtt még lyukas volt a nadrágod most jól keresel és mégis rossz példát mutatsz. Milliós jegyzéseket Az Egyesült Izzó délelőtt tízig 1.300.000 forintot jelentett; a Klement Gottwall-gyárban elsőnek Jung néni »Vörös Hajnal«-brigádja fejezte be a jegyzést; az RM gépészeti és kohászati gyáregységeiben a vártnál tíz százalékkal többet jegyeztek a dolgozók. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek dolgozói csütörtök délig 3.465.500 forint értékben jegyeztek békekölcsönt. Az Április 4 Gépgyár Lengyelországból kapott táviratot: két, kiküldött dolgozójuk a sok száz kilométeres távolságot, amely a hazától most elválasztja őket, négyezer forint jegyzésével hidalta át. Kazincbarcikán épülő békeműveink dolgozói már a délelőtti órákban csaknem teljes szám.Nem mindenütt könnyű a jegyeztető párok munkája. Egyik-másik munkás, főleg a rezesőnyhelyben és a hajóépítőknél kifogásokat keres, húzódozik. A jegyeztetők viszont — agitáció helyett — gyakran meghátrálnak. Pedig nagy szüksége van most kormányunknak a kölcsönre, hogy növelje a közszükségleti cikkek termelését, fejlessze a mezőgazdaságot, új lakások építéséhez kezdjen — vagyis emelje a nép életszínvonalát. S mindezt egy szokatlan kemény tél és pusztító árvíz után! Fél tizenkettő körül jár az idő, amikor Kulik elvtárs felveszi a telefonkagylót: — Halló, ül? Kulik, az asztalosműhelyből. Jelentem, hogy műhelyünkből 111 dolgozó eddig 100.600 forintot jegyzett... Kis szünet. Majd Kulik elvtárs boldogan felkiált: — Mi vagyunk az elsők? — Leteszi a kagylót örömében. Szalad Morgós elvtárshoz: Mi vagyunk az elsők! Köszöntésükre máris megérkeztek a kórházutcai általános fiúiskola úttörői, pirosnyakkendősen, harmonikával. Rauch Tóni bácsi gitárral a nyakában a hátuk mögé lopózott és tercelni kezdett. Aztán együtt énekelt az egész műhely ... (pongor) jelentenek a gyárak ban ráírták nevüket a kölcsönjegyző-ívekre. A Keltex szövödéjében már délelőtt megjelentek a virágcsokrokkal díszített plakátok a kiemelkedő jegyzésekkel; délután 2-ig a hatalmas textilkombinát dolgozóinak 41 százaléka jegyzett csaknem hétszázezer forintot. És a gyárak ünnepi hangulatára jellemző, hogy Lajtér Györgyné, a Debreceni Hajlítottbútorgyár Hámán Kató-brigádjának tagja valósággal restelkedett, amiért a jegyeztetőpárok elkerülték. A brigádban szállóigévé vált a vidám mondás: »Hamar ide egy jegyeztetőt!« A síelesi interfízis tatabányai főhadiszállásán A tatabányai tröszt szakszervezeti bizottságának székháza csütörtök reggel valóságos főhadiszállás. Percenként berreg a telefon, a XI-es aknáról Hamburger elnökhelyettes lelkes hangulatról, Eigel vájár háromezer forintos jegyzéséről számol be. Az V/A-aknából egy vidám hang azt harsogja, hogy Gosztensehnik elvtárs csapata, miután keresete 75 százalékát jegyezte, a mai napra fejenként egy köbméteres többtermelést vállalt, millszekundos robbantással. (Műszak végén jelentették, hogy sikerült az ígéret teljesítésével emlékezetessé tenni a kölcsönjegyzés napját.) Féltizenegykor jelentik: Oroszlány háromszázezer forintnál, a VI-os akna százezer forintnál tart, fiatal házasok, mint Aradi Tibor és öreg portások, mint Hernádi Feri bácsi, egymással versengnek a jegyzésben. A VIII-as aknában Ásványi Lajos vb-tag mutat példát. Persze akad húzódozó is: Soós Gézáné, aki igyekezett elkerülni a népnevelőket, míg csak Ásványi elvtárs meg nem kérdezte: kapott-e mostanában valamit az államtól? Aztán kiderült, hogy Soósné most jött haza háromhetes ingyenes hévízi üdülésből... A beszélgetés vége az lett, hogy a fiatalasszony pirulva kért tollat és írt 450 forintot az ívre* Vértesaljáról is elindulnak a forintok Tizenegy röpgyűlés a vértesaljai állami gazdaságban: régen volt ilyen mozgalmas reggelük az üzemegységeknek, különösen pedig annak a tizenegy szakszervezeti bizalmának, akik a rép gyűlések szónokai voltak. Schröder Sándor beszél — de nem általában, hanem a jelenlevők életéből vett példákat sorolja, életük megváltozását idézi emlékezetükbe. És nem kell sok beszéd: Bagi József bognár máris ceruzát kér, Frank József, a híres cséplőgépész elsőnek írja nevét az ívre. Most jegyez Szita János, az építőmunkás-brigád tagja is. Bagi és Szita elvtársak pedig azzal tetézik jegyzésüket, hogy beállnak a népnevelők közé és most ők kezdenek beszélgetni Gózó Gyulával, Márkus Zoltánnal és a többiekkel. A jó példa, azt mondják, ragadós: csütörtök délutánra nemcsak a jegyzett forintok, de a tapasztalt népnevelők is megsokasodtak a vértesaljai állami gazdaságban. „Csak jegyezzen nyugodtan elvtárs...“ Ez a barátságos biztatás a Divatcsarnok lakberendezési osztályán hangzott el, ahol Vas Imréné jegyeztető, társával együtt éppen akkor lépett oda az egyik eladóihoz, amikor az egy vevővel foglalkozott. Elnézést kért hát, de Kocsis Kálmánná, aki Dunaharasztiról jött vásárolni, mosolyogva nyugtatta meg: az a gyerektakaró ráér még öt percig. A jegyzésekből pedig még szebb és melegebb gyerektakarók lesznek... A hatalmas áruházban egyébként derűs hangulatban kezdődött a kölcsönjegyzés napja: Veres Györgynél, az egyik jegyzésgyűjtőt, aki decemberben ötezer forintot nyert, valaki elneveztekét lábon járó agitációs érv** nekti* Jegyeznek a Láng-gyár öntői A Láng-gyárban is lelkesen folyik a jegyzés. Tíz órakor az öntöde dolgozóinak több mint a fele teljesítette már hazafias kötelességét Képünkön Kress László magkészítő 500 forintos jegyzését írja alá. A mögötte álló Répási Béla öntő már szerepel a listán félhavi fizetésével. A jegyzésgyűjtő Halmi Lászlóné és Gombár Mátyásné magkészítők 500, illetőleg 650 forint békekölcsönt jegyeztek (Gonda György felvétele)