Népszava, 1954. szeptember (82. évfolyam, 206-231. sz.)

1954-09-25 / 227. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 82. évfolyam, 227. szám ARA 50 FILLÉR 1954. szeptember 25. szombat Jól képzett, fegyelmezett szakszervezeti munkásokat! A Laboratóriumi Felszere­lések Gyára üvegtechnikus műhelyének nagy hőségben dolgozó munkásai megkérdez­ték Tóth László bizalmitól: jár-e nekik pótszabadság? És hány szakszervezeti aktivista van, akiihez naponta a legkü­lönfélébb kérdésekkel fordul­nak a munkások. Most a köl­­csönjegyzés napjaiban, amikor közvetlenebb beszélgetésekre kerül sor, előhozakodnak bér- és munkaügyi, kulturális és sportvonatkozású, világpolitu­­­mi és szociális problémáikkal és várják, lesik, mit mond a választott szakszervezeti em­ber. S hányszor fordul elő, hogy a bizalmiak — éppúgy, mint Tóth László — nem tud­nak mindenre megfelelni. Joggal méltatlankodnak ilyen­kor a dolgozók. Joggal el­várják azoktól, akik a dolgo­zók bizalmából viselik tisztü­ket, hogy jó vezetők legyenek, hogy bármikor bizalommal fordulhassanak­­hozzájuk. Azt várják tőlük, hogy képvisel­jék a dolgozók érdekeit, adja­nak világos válaszokat kérdé­seikre. Nem, nem arról van szó, hogy aki bizalmi, annak már mindent tudnia kell. De tanulással — megbízói örömére — sok mindent megtudhat mindarról, ami leginkább fog­lalkoztatja a munkásokat, ami legjobban érdekli őket. És ha a bizalmi szorgalmas, ha fej­lődik, egyre fontosabb, meg­tisztelő szakszervezeti funk­ció betöltésére válik alkalmas­sá. A szakszervezeti aktivisták zöme állandóan bővíti is­mereteit. Tóth László sem nyugodott addig, míg végére nem járt a pótszabadság ügyé­nek. A dolgozók azonban ter­mészetesen ott, a helyszínen, azonnal várják a választ az ilyen alkalmi kérdésekre. Sőt a bizalmi ne is várja meg, amíg kérdeznek tőle valamit. A jó bizalmi anélkül is szün­telenül foglalkozik a csoportjá­val. Felvilágosítja a dolgozó­kat jogaikról, emlékezteti őket kötelességeikre. S minderre csak állandó, rendszeres ön­képzéssel, szorgalmas tanulás­sal válhat alkalmassá. Azt szokták mondani: gya­korlat teszi a mestert, így igaz. A régebbi gyakorlott szakszervezeti aktivisták a mindennapi munka közben ed­ződtek avatott vezetőkké, bá­tor harcosokká. A bizalminak azonban múlhatatlan szüksége van arra is, hogy felvértezze magát elméletileg, hogy tanul­jon. Évről évre újabb és újabb ismereteket kell szereznie, együtt kell fejlődnie az élettel, a növekvő feladatokkal. E­zt szolgálja a szakszervezeti ok­tatás. A szakszervezeti oktatás a gyakorlati szakszervezeti te­vékenység szerves része. Helytelen volna valami külön­álló feladatnak tekinteni. Ami­kor például a bizalmiak össze­gyűlnek, hogy beszámoljanak munkájukról, egyben kicseré­lik tapasztalataikat is. A vita­vezetőtől függ aztán, mennyire ismerik fel s mennyire általá­nosítják a legjobb tapasztala­tokat, a bizalmiaktól pedig az, hogyan veszik át társaik jobb módszerét. Az­ ilyen értekezleteket ki­tűnően fel lehet használni az időszerű rendeletek, határoza­tok ismertetésére is. Napi­rendre tűzhetik — a többi kö­zött — a sztahanovista moz­galom helyzetét. Ilyenkor az­ vb egyik tagja a miniszterta­nács és a SZOT határozatából kiindulva, rövid előadást tart a szocialista verseny szerve­zésének a feladatairól. Ezután megvitatják, miképpen hajtot­ták végre üzemükben a hatá­rozatot. Megbeszélik a bizal­miak tennivalóit is a határo­zat végrehajtásában. De ugyanígy sor kerülhet más té­mákra is, például a szociális intézmények helyzetére, a bérügyekre, a munkavédelem, a kulturális munka problé­máira stb. Az aktivisták így állandóan gyarapodnak tudás­ban, ismeretekben is. A munkabizottságok értekezleteit szintén jól fel lehet használni továbbképzésre, a konkrét tennivalók megbeszélésére. A már iskolát végzett ale­­elnökök és más funkcionáriu­sok számára a központokban és a megyékben előadásokat tartanak a szakszervezeti munka elvi kérdéseiről, a ve­zetés, az üzemszervezés pro­blémáiról. Ezek azonban csak akkor sikerülhetnek, ha jól felkészültek az előadók, ha olyanok, akik alaposan isme­rik az egyes munkaterületeket: a szak­szervezetek központi vezetőségeinek tagjai, osztály­­vezetők, igazgatók, főmérnö­kök. Ha az vb-tagok megisme­rik például a gazdasági mu­tatókat, több segítséget nyújt­hatnak a vállalat vezetőinek Ugyanakkor jobban segíthetik a dolgozókat is jogos kéré­seik, panaszaik elintézésében. A legfontosabb mégis, hogy tanítsák a szakszervezeti mun­kában még járatlan, újonnan választott társadalmi munká­sokat. Nagyrészt ezen áll vagy bukik, hogy megmaradnak-e az aktíva soraiban. Ez pedig nem lehet közömbös egyetlen szakszervezeti vezető előtt sem. A munkások szervezetei éppen azzal erősödnek, ha ál­landóan növekszik az önkén­tes társadalmi tevékenységet végzők száma. Ennek egyik fontos feltétele pedig a szün­telen tanítás, a nevelés. Hiszen a még tapasztalatlan aktivis­táknak szükségük van bátorí­tásra, biztatásra. És nem csu­pán erre. Arra is, hogy meg­ismerjék a társadalmi munka célját, szépségeit. Erre valók az alapképzésül szolgáló esti tanfolyamok, amelyeket min­denütt megszerveznek az idén. Ezek a tanfolyamok nem­csak a hallgatók ismereteit gyarapítják. Lényeges jellem­zőjük, hogy nevelik is őket. Gazdaságpolitikánk új irány­vonalát nem vihetnénk siker­re kemény, bátor kiállású, helytállni kész aktivisták nél­kül. Csak az ilyen emberek gyűrhetik le a nehézségeket, ragadhatják magukkal a sze­mélyes példamutatás ereje révén a többit. A szakszervezeti oktatás felvértezi az aktivistákat a tudás fegyverével, jó tulaj­donságokat ébreszt bennük, neveli őket. A mindennapi szakszervezeti élet tevékeny­ségei közben megtanulni és továbbadni a jó, a bevált módszereket, hogy széles te­rületeken alkalmazzák — ez most az esti oktatás fő mód­szere. A szakszervezeti munka soha nem válhat öncélúvá. Minden időben az adott hely­zetnek megfelelően kell se­gítenie az államot, a párt megszabta feladatok végrehaj­tásában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a köl­­csönjegyzésben éppen azok az aktivisták érnek el jobb ered­ményt, akik választ adnak a dolgozók kérdéseire és képe­sek megmutatni, hogyan függ­nek össze a helyi problémák az országos ügyeikkel. A szak­­szervezeti oktatás legfőbb tar­talmát éppen az adja, hogy megérteti az aktivistákkal a szocializmus építése új szaka­szával járó nagy feladatokat és végrehajtására neveli őket-: I­ Hazafias Népfront megnöveli hazánk és a magyar békemozgalom erejét Az Országos Béketanács csatlakozott a Hazafias Népfronthoz Az Országos Béketanács csü­törtök délután kibővített el­nökségi ülést tartott. Az ülé­sen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, vala­mint a magyar politikai, gaz­dasági és kulturális élet szá­mos más vezető személyisége, a munkában kitűnt dolgozók. Az ülést Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke, a Béke Világtanács tagja nyi­totta meg. Bevezetőben rá­mutatott arra, hogy a magyar békemozgalom élénkebb tevé­kenysége az elmúlt hónapok­ban nemcsak nemzetközi ese­ményekkel magyarázható, ha­nem belpolitikaiakkal is. Dol­gozó népünk például tevéke­nyen részt vett a tanácstör­vény megvitatásában s ebben nagy szerepük volt a béke­bizottságoknak is. A másik nagy esemény, amely a ma­gyar közélet középpontjában (Folytatás a harmadik oldalon) A HAZA JAVÁRA, A MAGAD HASZNÁRA! Az óbudai hajógyáriak derekasan helytállnak a békekölcsön jegyzésénél. A mázolóműhely dolgozói munkahelyükön, egy terven felül vállalt 1100 tonnás exporthajó fedélzetén, írják nevüket a jegyzési ívre. Bub­ala István, Hankó András és Kerti Ferenc ezer-ezer forinttal szerepelnek Kádái Lajos ezer­száz és Mátyás György hatszázforintos jegyzése mellett (Gonda György felvétele) . Hívjanak össze értekezletet a koreai kérdés békés m­egoldá­sára Csou Jün-laj beszéde a kínai országgyűlés első ülésszakán Peking, szept. 24. (Új Kína) A kínai országos népi gyű­lés első ülésszakán Csou En­­laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke a kormány munkájáról beszámolót mon­dott. Foglalkozott a koreai béke helyreállításának kérdé­sével is és erről a következő­ket mondotta: — Ami Koreát illeti, az Egyesült Államok kormányá­nak és a Li Szin Man-klikk­­nek önkényes politikája okoz­ta, hogy a genfi értekezleten nem jöhetett létre megegyezés a koreai kérdés békés rendezé­séről. Azonban a genfi érte­kezletnek az indokínai kér­désben elért sikere arra mu­tat, hogy az ázsiai semleges országok bevonásával értekez­letet kell összehívni, amely újból vitassa meg a koreai kérdés békés rendezését. Ez az értekezlet elősegítené Ko­rea békés egyesítése kérdésé­nek megoldását, a koreai nép nemzeti jogai tiszteletben tar­­tásának elve alapján és előse­gítené Ázsia és az egész világ békéjének megőrzését. (Folytatás az 5. oldalon) Országos közlekedési értekezlet Budapesten A Közlekedés- és Közleke­désépítéstudományi Egyesület rendezésében szeptember 23-tól 30-ig Budapesten országos köz­lekedési értekezletet tartattak. Az értekezleten részt vevők két tagozatban folytatják ta­nácskozásaikat. A vasúti tago­zaton megtárgyalják a vasúti vontatójárművek energiaellá­tási kérdéseit és a Diesel-mo­toros vontatás fejlesztésének lehetőségeit. A közúti tagozat részvevői az útburkolatok gaz­daságos méretezését és a gép­járműközlekedés különböző problémáit beszélik meg. Országszerte fokozódó­ ütem­i ívyei jegyzik az ötödik békekölcsönt Országszerte a szántófölde­ken, a gyárakban, a bányákban és a hivatalokban fokozódó ütemben folyik a békekölcsön­jegyzés. Az első nap szép ered­ményei után pénteken is újabb száz- és százezrek hajoltak az ívek fölé, hogy beírják nevü­ket a kölcsönjegyzők listájára. A jegyzés első két napján kiváló termelési eredmények is születtek a 41. sz. Építőipari Vállalat békeutcai lakásépít­kezésen. A munkában példa­mutatók voltak a legelsők a kölcsön­jegyzésnél is. Macsali Sándor kőműves gyorsfalazó­brigádjával 185 százalékos eredményt ért el, emellett pe­dig 1300 forintot jegyzett. Hogy még több jusson lakásépítkezésre, A kerepesi úti hatalmas la­kásépítkezésen péntek délig már lejegyzett a dolgozók több mint ötven százaléka. Amikor­­Stegrl Béla, az előregyártótelep betonozója 500 forintos köl­csönt jegyzett, társaihoz for­dulva azt mondta: »Telepünk a napokban új, nagyteljesítmé­nyű betonkeverőt kapott, így brigádunk még jobb körülmé­­nyek­­között dolgozhat, többet tudunk keresni, természetes, hogy segítjük államunkat, hogy még több jusson lakás­­építkezésre, munkánkat köny­­nyítő gépekre.« Az Orion-gyár asszonyai a több százezer forintos költség­gel épített, 46 személyes ra­gyogó, új bölcsődéért, a napfé­nyes, tiszta ebédlőért járultak hozzá forintjaikkal az állam nagy háztartásához. Amikor Tátrai Árpádnét felkereste az üzemi jegyeztető pár, mindjárt azt újságolta nekik, hogy két gyermekét már felvették a na­pokban megnyíló új bölcsődé­be. Így hát örömét is beleírta a jegyzési ívre került 400 fo­rintba. Halász Zoltánné, a Minőségi Állami Áruház dolgozója az el­múlt békekölcsönjegyzés óta megnövekedett forgalomban is látja az életszínvonal emelke­dését. És mint mondta: »Most jobban megengedhetem ma­­gamna­k, hogy 1100 forintot jegyezzek, mert édesanyámnak felemelték a nyugdíját s ez­után több pénz kerül a csa­ládba ...« Dolmány Margit, a Szegedi Textilművek első női mérnöke az első békekölcsön kibocsátá­sakor még a Budapesti Műsza­ki Egyetem hallgatója volt. Ek­kor havi 325 forint ösztöndíjat kapott s akkor is jegyzett köl­csönt. »Most, amikor első kere­setemből 650 forintot, fizetésem felét jegyzem — mondotta —, hálámnak is kifejezést adok ... Azért jegyeztem, hogy köl­­csönömmel is meggyorsítsam a lakásépítkezést...« Dolmány Margit ugyanis az Újszegedi Kender- és Lenszövőgyár mér­nökének, Halász Károlynak a menyasszonya és már beadták igénylésüket a Szegeden épülő gyönyörű ház 150 lakásának egyikére. Pénzzel és több szénnel A borsodi szénmedence bá­nyászai is lelkesen veszik ki részüket a békekölcsön jegy­zésből, s ugyanakkor javítják termelésüket is. A szuhakállói bányaüzemben a termelésben és a kölcsönjegyzésben is a kommunista bányászok jár­nak az élen. Az ő példájukat követve, a bánya dolgozóinak már több mint kétharmada jegyzett. Boros János, a víz­betörés során kimentett bá­nyász 1200 forintot irt az ívre. A szuhakállóiak jó munkájuk­kal is megmutatják államunk iránti hűségüket. Péntekre vir­radóan 105,6 százalékra telje­sítették napi tervüket. A herbolyai bányaüzem Terv­táróját az ötéves terv­­kölcsön jegyzésekor víztelení­tették. Azóta is itt dolgozik Németh István DISZ-titkár, aki az egyik frontbrigádot ve­zeti. A brigád 16 fiatalja együt­tesen kereste fel a jegyzés­­gyűjtőket, s egymásután írták nevük után a kölcsön össze­gét, összesen 19.200 forintot adtak az államnak. A fiatal bányamunkások elhatározták, hogy a békekölcsönjegyzés tisz­teletére ünnepi műszakot tar­tanak. Példájukat a többi DISZ-fiatal és az idősebb vá­járok is követték, így az üzem 129,4 százalékos napi tervtel­jesítést ért el. A gánti bauxitbányászok élenjárnak a termelésben a Fejér megyei ipari üzemek kö­zött, de elsőként jegyeztek bé­kekölcsönt is. Péntek délig a gánti dolgozók kétharmada összesen 273.000 forintot jegy­zett. Termelőszövetkezetiek és egyénileg dolgozó parasztok Pénteken, a kölcsönjegyzés második napján a mezőgazda­­sági dolgozók százezrei írták nevüket a jegyzési ívekre. Ter­melőszövetkezetek irodáiban, gépállomások műhelyeiben, s kint a szántóföldeken szaka­datlanul gyűlnek a jegyzési íveken a forintok. Nagy Sándor, Szabolcs- Szatmár megye Munka Érdem­éremmel kitüntetett kertészeti előadója ezer forint békeköl­csönt jegyzett. Pénteken kora hajnalban a tiszavasvári Munka termelő­szövetkezet aranysárga ka­­lászú rizsföldjén hatvan szö­vetkezeti dolgozó vágta a ter­mést. A halastónál fiatalok foglalatoskodtak, a Keleti Fő­csatorna vizével öntözött kony­hakertészetben pedig piacra készítették a zöldségféléket. Reggel kilenc órakor minden termelőszövetkezeti tag letette szerszámát és elindult, hogy békekölcsönt jegyezzen. Ba­logh Károly a jegyzési ívet ke­­zébefogva rámutatott az oda­látszó Tiszalöki Erőműre, a Keleti Főcsatornára: " Az öntözéses konyhaker­tészetből eddig 150.000 forintot kaptunk, a rizsföldről 12 000 halivadékot, eddig 150 mázsa rizst takarítottunk be. Jövőre bővítjük rizsterületünnket, ha­lastavunkat. Saját tervünket is előrelendítjük, amikor béke­kölcsönt jegyzünk.­­ A szö­vetkezet dolgozói ásólapra fek­tetett íveken jegyeztek egy­másután békekölcsönt. Csongrád megyében, Ószent­­iván községben a gazdák délre már valamennyien eleget tet­tek hazafias kötelességüknek és összesen 27.400 forintot — a tavalyinál ötezer forinttal többet adtak kölcsön államunk­­nak. A nagyvárad téri autóbuszvégállomáson is szorgalmasan folyik a békekölcsön jegyzése. Szeder István és Alagyi Mihály gép­kocsivezetők átadják az ötszáz forint jegyzésről szóló igazolást Tumpek Mária kalauznőnek (keresete 960 forint). Kuti Teréz háromszázforintos jegyzéssel szerepel a listán. (Gonda György felvétele)

Next