Népszava, 1954. október (82. évfolyam, 232-258. sz.)

1954-10-01 / 232. szám

Üdvöslet a nagy kínai népnek Ötödször vonulnak fel ezen az október elsején Peking dol­gozói és a végtelen kiterje­désű Kína népének küldöttei Mao Ce-tung elvtárs, a Kínai Népköztársaság és Kína Kom­munista Pártja vezetői előtt. Ötödször köszöntik zászlólen­getve messzi baráti országok küldötteit, akik eljöttek, hogy a kínai nép örömében osztoz­zanak, szabad hazájuk ötödik születésnapján. S a felvonulók örömét, az ünnep fényét még ragyogóbbá teszi, hogy alig néhány nappal ezelőtt fogadta el egyhangúlag az országos népi gyűlés az ország alaptör­vényét, az alkotmányt. Ez az alkotmány híven tükrözi an­nak a harcnak diadalmas ered­ményeit, amelyet a kínai nép kommunista pártja vezetésé­vel vitt győzelemre a külföldi imperialisták s honi csatlósaik felett, lerögzíti a kínai nép eddigi nagyszerű vívmányait és megmutatja a szocializmus felé vezető utat. Egy régi kínai közmondás szerint: »Csak az méltó arra, hogy a tömegeket vezesse, aki maga is tud azoknak szol­gálni.»­ S egy másik, nem ke­­vésbbé régi kínai népi bölcses­ség azt tartja: »Megnyerni egy népet annyi, mintha egy orszá­got nyernénk meg.« Egy sok­évezredes kultúrájú nép ön­tötte ezekbe a mondásokba keserű intelmeit azokhoz, akik csak parancsolni akartak a tö­megeknek, tekintettel lenni rájuk nem, azokhoz, akik ural­­kodtak az ország felett, de né­pével mit sem törődtek. S íme, ezek az ősi bölcsességek ma, a felvonuló százezrek és az egész kínai nép szemében tisztáb­ban, igazabban csillognak, mint valaha. Mert ma egy olyan párt áll Kína népének élén, amely nem ismer szen­­tebb célt, mint a tömegek szolgálatát s úgy került az ország élére, hogy megnyerte, eszméjének lelkes hívévé, ál­dozatkész harcosává tette az egész népet. Mao Ce-tu­ng pártja ez, Kína Kommunista Pártja. Az a párt, amelynek szülője, nevelője, tanítója és eszményképe a Szovjetunió Kommunista Pártja. Ezért tömöríthette maga köré Kína kommunista pártja a kínai nép legjobbjait, ezért ve­zethette győzelemre a harcot az amerikai zsoldban álló, ame­rikai fegyverekkel és amerikai pénzzel amerikai érdekeket védő Csang Kaj-sek és ban­dája ellen, akik azt hirdették, hogy a kínai kulinak elég na­ponta egy marék rizs , de azt sem adták meg neki. Ma, világtörténelmi győ­zelme után öt évvel ennek a népnek képviselői arról szá­moltak be a népi gyűlés előtt, hogy az országban 181 egye­tem, főiskola működik, hogy a múlt év végéig 40.000 kilomé­ter, tehát az Egyenlítő hosszá­nak megfelelő új országutat építettek, hogy csak az elmúlt esztendőben több mint egy­millió hektár földet erdősítet­tek, hogy a kínai népet évezre­deken át sújtó árvizek megfé­kezésére az elmúlt öt esz­tendő alatt mintegy három­­milliárd köbméter földet moz­gattak meg, nem számítva a kő és cement köbmétereinek millióit. Új, hatalmas városok, új, nagyszerű üzemek emel­kedtek a felszabadult kínai dolgozók keze nyomán ez alatt az öt év alatt, s Li Tö-csuan egészségügyi miniszter arról is beszámolhatott, hogy a járvá­nyokat gyakorlatilag megfé­kezték s például olyan, valaha borzalmas pusztítást végző betegség, mint a kolera, tel­jesen eltűnt. S folytathatnánk még hosszan az elmúlt öt esz­tendő nagyszerű eredményei­nek sorát, amelyekre méltán büszke Kína és a kínai nép. Ennek a népnek megbontha­tatlan egységét, lelkes teremtő akaratát tükrözi az új alkot­mány, amely — mint Liu Sao­­-zi az alkotmányvitában ki­fejtette —­­a munkásosztály által vezetett népi demokra­tikus állam szilárd talaján nyugszik és a munkás-paraszt szövetségre, az ország nép­gazdaságában vezető szerepet betöltő hatalmas szocialista szektorra és arra a tényre alapozódik, hogy megkezdő­dött a szocialista átalakulás folyamata.« Ezt a felszabadult, egységes népet eltéphetetlen szálak fűzik a béketábor or­szágaihoz, s elsősorban annak vezetőjéhez, a szocialista Szov­jetunióhoz. S hogy a világ bé­kéjének, a népek szabadságá­nak ügyét milyen önzetlen ál­dozatkészséggel szolgálja Kína, annak gyönyörű példája az a hősiesség, amellyel a kí­nai népi önkéntesek hozzá­járultak az amerikai agresz­­szorok koreai terveinek meg­hiúsításához. A kínai nép sohasem fogja elfelejteni Mao Ce-tung sza­vait, amelyeket 1949. szeptem­ber 21-én mondott, mikor be­jelentette a Kínai Népköztár­saság megalakulását. »Tisztá­ban vagyunk azzal — mon­dotta —, hogy a belföldi reakció és a külföldi imperia­lizmus nem nyugszik bele ve­reségébe és végső elkeseredett harcba kezd. A reakció és a külföldi imperializmus még akkor sem marad nyugton, ha az egész országban rend és béke lesz... Ez világos és el­kerülhetetlen, éppen ezért folyton ébereknek kell len­nünk.« Ha ma hangzanának el ezek a szavak, akkor sem lehetné­nek időszerűbbek. Az Ameri­kai Egyesült Államok ma is egyik legfőbb céljának tartja a béke e hatalmas oszlopának,­­ Kínának megdöntését. Csak néhány hete, hogy Délkele­t- Ázsia országainak úgyszólván egyhangú ellenzése és távol­­maradása ellenére „Délkelet­ázsiai paktumot­ hozott létre azért, hogy támaszpontokat biztosítson magának a Kína elleni támadás céljaira. Dulles a manilai értekezletről egye­nesen Csang Kaj-sekhez uta­zott, hogy fokozott agresszív cselekedetekre ösztönözze a történelem egyik legsötétebb árulóját. Vujjon ki tekinthetné a véletlen játékának, hogy négy évvel ezelőtt éppen Dul­les délkoreai »frontlátogatása« után indította meg aljas tá­madását Li Szin Man, s hogy most, ugyancsak Dulles láto­gatása után repültek és repül­nek fel sűrűn Tajvanról a kí­nai szárazföld felé Csang Kaj­­sek gépei? Tajvanról, Kína földjéről szállnak ezek az amerikai gyártmányú gépek, hogy fegy­vereikkel a földeken dolgozó kínaiakat kaszálják, bombáik­kal kínai lakóházakat, kórhá­zakat, iskolákat döntsenek romba! Valóban, az egész kínai nép akaratát tolmácsolta a né­pi gyűlés előtt Lo Zsung-huen küldött, amikor kijelentette: »Semmiképpen sem engedhet­jük meg, hogy az amerikai im­perialisták által irányított és támogatott áruló Csang Kaj­­sek-sklikk továbbra is fenntart­ja uralmát Tajvan felett. A kínai népi hadseregnek min­den erejével végre kell hajta­nia Tajvan felszabadításának dicsőséges harci feladatát.« Kína, hajlongó mandarinok és görnyedthátú kulik egykori országa — ma nagyhatalom, a béke egyik nagyhatalma. Olyan nagyhatalom, amelyet már a kapitalista országok egész so­ra is elismert, olyan nagyha­talom, amelynek jogos helyét az ENSZ-ben és a Biztonsági Tanácsban már a legkülönbö­zőbb országok követelik. S hogy a Csang Kaj-sek bandi­tát támogató, Kína ellen ag­ressziót előkészítő Egyesült Államok sem térhet ki sokáig a tények elől, annak is szá­mos bizonyítéka van. Lám, Dulles úr a berlini konferen­(Folytatás az ötödik oldalon) V ~ '' Világ proletárjai egyesüljetek. NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 82. évfolyam, 232. szám ÁRA 50 FILLÉR 1954. október 1. péntek Egyre több üzem csatlakozik a MÁVAG kezdeményezéséhez Mind több és több üzem dol­gozói csatlakoznak a MÁVAG kezdeményezéséhez és tesznek felajánlást november 7 és a tanácsválasztások tiszteletére. A felajánlások értékes voná­sa, hogy az üzemek a terv tel­jesítése mellett a kooperációs exportkötelezettségek határ­idő előtti teljesítésére tesznek fogadalmat. Az Ózdi Kohászati Üze­mek dolgozói a többi kö­zött vállalták, hogy a hen­­gereltáru-elmara­dásukat megszüntetik, a blokkhen­gersor fajlagos teljesítmé­nyének hatszázalékos eme­lésével. Felajánlották, hogy kooperá­ciós kötelezettségeik túltelje­sítésével 2200 tonna hengerelt árut adnak a Lőrinci Henger­műnek és Rákosi Műveknek. Felajánlásuk értékes pontja, hogy a közszükségleti cikkek termeléséhez és a mezőgazda­­sági gépgyártáshoz szükséges anyagokat december 31-ig pro­­grammszerűen szállítják és éves exporttervüket december 28-ig teljesítik. A bányászok mun­kájának segítésére a IV. ne­gyedévre előirányzott 270 bá­­nyasínt november 7-ig elké­szítik és szállítják. Vállalást tettek az üzem dolgozói a se­lejt csökkentésére és a pro­­grammszerűség javítására. A DIMÁVAG Gépgyár dolgozói vállalják, hogy exporttervüket december 20-ig teljesítik. A versenyt kezdeményező MÁVAG Mozdony- és Gép­gyár dolgozó­­iak munkáját az­zal segítik a diósgyőriek, hogy a 275 lóerős lokomobil forgat­­­tyústengelyek­ből havonta húsz darabot készítenek el, a terv­ben előírt 14 helyett. Határidő előtt — november 30-ig — 16 darab magasfordulatú MVE— 280-as esztergapadot gyárta­nak exportra. Határidő előtt készítik el a Péti Nitrogénmű­vek és a Borsodi Vegyikom­binát gépi berendezésének több darabját. A mezőgazdaság fokozottabb segítése érdekében a IV. negyedévben terven fe­lül gyártanak egy MVE— 280-as esztergapadot. Húsz ton­nával több traktoralkatrész, 250 darab forgattyústengely, 500 pótkocsialkatrész, 1500 darab fogatcsőke, 250 darab kalapácsos daráló elkészítését vállalják. Az önköltségcsökkentés te­rén a rezsiköltségeknél két­millió forintos, a forgóeszköz­csökkentés terén tízmillió fo­rintos megtakarítást vállalnak. A Rákosrendező dolgozói a vasúti forgalom megjaví­tására és gazdaságosságá­nak növelésére tesznek fo­gadalmat. Vállalják, hogy az irányvo­­nati tervüket — amelynél csak 78 százalékos teljesítést értek el — jobb munkaszervezéssel november 7-ig száz százalékra teljesítik. A vonatterhelési tervet jelenleg 91 százalékra teljesítik. Itt is százszázalékos eredményt akarnak elérni. Fo­gadalmat tettek a vasúti cso­mópont dolgozói a kocsitartóz­kodási terv 106 százalékos tel­jesítésére és a kocsik rako­dási idejének 5 óráról 4,2 órá­ra való csökkentésére. Ugyan­ekkor vállalják a balesetek számának csökkentését, vala­mint a tervhez viszonyítva hét­­százalékos szénmegtakarítás nyolc százalékra való emelé­sét. Az egy százalék tonnák­ban körülbelül 1160 tonna szén megtakarítását jelenti. Az Akadémia Nyomda ve­zetői és dolgozói felaján­lották, hogy behozzák III. negyedéves lemaradásukat a kereskedelmi nyomtat­ványok gyártásánál. ■Vállalták a IV. negyedéves termelési terv 103 százalékos teljesítését és az egy főre eső termelési érték négyszázalé­kos emelését, valamint az ön­költség kétszázalékos csök­kentését. Az ismertetett felajánláso­kon kívül a következő üzemek felajánlásai érkeztek szer­kesztőségünkhöz : Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár, Másolópapír­gyár, Budapesti Távbeszélő Igazgatóság, Ozalid Vállalat, Telefongyár, Beloiannisz Hír­adástechnikai Vállalat Fekete József villanyszerelő, aki mindig is derekasan kivette részét a kölcsönjegyzésekből, most az Ötödik Békekölcsönből 2500 forintot jegyzett. Feleségével — aki a VII. kerületi Haza­fias Népfront előkészítő bizottságának tagja — eddig jegyzett kölcsönkötvényeit rendezi. A minisztertanács határozata az 1954/55. évi fűtési idényről A minisztertanács határo­zatot hozott az 1954/55. évi fűtési idényről. A határozat értelmében a fűtési idény ok­tóber 15-én kezdődik. Központi vagy kályhafűtéssel rendel­kező állami szerveknél, vál­lalatoknál és a központi fűté­­ses lakóházakban október 15 után akkor lehet megkezdeni a fűtést, ha az Országos Me­teorológiai Intézet előrejelzése szerint a várható napi közép­hőmérséklet +10 Celsius fok­nál alacsonyabb lesz. Kórházak, rendelőintézetek, óvodák, csecsemőotthonok, vagy ezekkel egyenlő elbírálás alá tartozó egészségügyi intéz­mények, iskolák, egyetemek, napközi otthonok, valamint az Állami Balettintézet, az Ál­lami­ Operaház és az Állami Operaház Erkel Színháza he­lyiségeiben október 15-én a fűtést a külső hőmérséklettől függetlenül meg lehet kezdeni, ha a helyiségek belső hőmér­séklete 16 Celsius fok alá süllyed. November 1 után a külső hőmérséklettől függetlenül a fűtés kötelező. A központilag fűtött helyi­ségekben a belső hőmérséklet a külső hőmérséklettől függően 8—14 órán át +18 Celsius fo­kon tartandó. Ennél magasabb hőmérsékletre csak az egész­ségügyi intézmények és a nap­közi otthonok helyiségeit lehet felfűteni. Október 2-án éjfélkor megszűnik a nyári időszámítás A minisztertanács határoza­ta értelmében a nyári időszá­mítás, amelyet május 23-án vezettek be, október 3-ig tart. Október 2-án 24 órakor tehát az órákat 23 órára kell vissza­igazítani.★ Október 3-án életbe lép a vasút téli menetrendje. A vo­natok közlekedésére vonatkozó részletes adatokat a most meg­jelent Hivatalos Menetrend­könyv tartalmazza. Minthogy a nyári időszámítás megszünte­tése és a téli menetrend élet­belépése egybeesik, az október 2-ről 3-ra virradó éjjel közle­kedő vonatok indulási idejében bizonyos változások lesznek. Több forgalmi dolgozót és elegendő alkatrészt! Hogyan javulhatna gyorsan a fővárosi közlekedés? Reggel és a késő délutáni órákban, a csúcsforgalmi idő­ben zsúfolt járművek, a villa­moslépcsőkön fürtökben lógó emberek, tömött járdaszigetek, fel-, leugráló könnyelmű uta­sok, tolongás, méltatlankodás, ideges szóváltások, minden nap megismétlődő kép a főváros közlekedéséből. Összepréselő­dött utasok között elszántan próbál utat törni táskájával a kalauz. Mindenkinek bőséges tapasztalata van arról, hogy baj van fővárosunk sokszoro­san megnövekedett utasforgal­mának a lebonyolításával. A kormányprogramm óta el­telt időben kétségkívül sok hasznos intézkedést hoztak, amit igazságtalanság volna figyelmen kívül hagyni. Csak néhányat említünk meg az eredményekből: mintegy har­minc négyzetkilométernyi olyan peremterületet kapcsol­tak be a főváros közlekedési hálózatába, amelyet eddig csak körülményesen lehetett megközelíteni. Az eredmények közé számíthatjuk 68 új troli­busz és 131 új Ikarus autóbusz üzembeállítását is. A kö­­zépre helyezett vágányokkal egyes útvonalakon 13 száza­lékkal gyorsult a közlekedés. Gyorsjáratú autóbuszok, új trolibuszjárat, meghosszabbí­tott villamosvonalak is javí­tották a közlekedést. Kevés az alkalmazott Mégsem javult megfelelően a közlekedés és ennek két fő-ő oka, hogy nincs elegendő számú dolgozója a fővárosi villamosvasútinak, valamint hogy nagy a hiány tartalék­alkatrészekben. Emiatt mint­egy kétszáz járómű, villamos, autóbusz, trolibusz esik ki a forgalomból. Kevés az alkalmazott és így a forgalmi dolgozók kénytele­nek sok esetben szabadnap­jaikon is szolgálatot teljesíteni. A Budapesti Városi Tanács közlekedési igazgatósága és a Fővárosi Villamos Vasút a kor­mányprogram­ óta több in­tézkedést hozott azzal a cél­lal, hogy a szociális gondos­kodás fokozásával segítsenek a nehézségen. Ez volt ugyanis az alkalmazottak ván­dorlásának egyik fő oka. A legutóbbi bérrendezéstől és a további szociális intézke­désektől várható a vándorlás megszűnése. Az új dolgozók munkába állásával pedig re­mélhetően megoldódik a lét­szám­probléma. A Fővárosi Villamosvasút még sok száz új forgalmi dolgozót vár. Nincs elegendő tartalék alkatrész A villamoskocsiknál rend­kívül sok bajt okoz a múlt hátrányos öröksége. A buda­pesti villamosokhoz ugyanis ötvenféle különböző típusú alkatrészt kellene tartalékolni: a régi berendezések elavultak és nem gazdaságosak. A járó­műjavító üzemeknek és kocsi­színi dolgozóknak szinte órá­ról órára küszködniük kell a régi berendezések fokozá­sával. S minthogy az elavult alkatrészekből nincs meg­felelő tartalék, a hibás kocsit mindaddig a kocsiszínben kénytelenek tartani, ameddig az alkatrészt meg nem javí­tották. A Villamosvasúti Főműhely — azelőtt a Beszkárt javító­­műhelye volt — most önálló ipari vállalat. Nemcsak a vil­­lamosvasútnak dolgozik és így nehézkesen végzi a járómű­szolgálati osztály számára oly fontos javítási »aprómunká­kat«. A többszörös élüzem fő­műhelynek jobban szívén kel­lene viselnie legfontosabb teendőjét: a villamosvasutak ellátását. A kisalkatrészekben már pótolta, amivel elmaradt, a forgórészek is meglesznek novemberig, de a fődarabok, motorok stb. javítása még nagyon késedelmesen történik. Nehézséget okoz az is, hogy a Magyar Acélárugyár egész évben nem szállított vonó­­rúgót a villamosvasútnak és Diósgyőr is adós a hordrúgók­­kal. A túlterhelt villamosok egymásután kerülnek rugótö­­réssel a kocsiszínbe. Tudják-e a Fogaskerékgyár dolgozói, hogy 24 trolibusz azért áll, mert a Fogaskerékgyár — annak ellenére, hogy van anyaga — még mindig nem készítette el a differenciál­­csigakerekeket és orsót? A főváros forgalma­­megja­vításában tehát a javítóműhe­lyeknek és iparunknak egy­aránt sürgős és fontos felada­tai vannak. Mi várható még ebben az évben A leggyorsabban megvalósítás­ra kerülő intézkedések közül néhányat említünk meg: új trolibuszvonal épül a Váci-út— Hungária-út—Népliget vona­lán. Ezzel megrövidül az út Angyalföld—Kispest és An­gyalföld—Pestlőrinc között s egyúttal jelentős mértékben te­­hermentesítődik a Baross-tér, Orczy-tér és Nagyvárad­ tér zsúfolt forgalma is. Megja­vítják a Váci­ út és Béke­ út, valamint a Pestlőrinc és Pest­erzsébet összeköttetését. Meg­épül a kettős vágány a Buda­fok—József Attila­ utca és Bu­­datétény között és sűrítik a 23, 31, 34, 38, 47, 49 és 54-es autóbuszjáratokat is. A for­galmi telepek dolgozói a téli forgalom érdekében szép és eredményesnek ígérkező moz­galmat indítottak. A zuglói kocsiszíni dolgozók például naponta 4—5 kocsit a leg­apróbb alkatrészekig átvizs­gálnak. Ezzel a hibamegelőző munkával meghosszabbítják a kocsik forgalomképességét. Mindent egybevetve: ezek az intézkedéseik, ha egészében nem is oldják meg, de kétség­kívül enyhítik fővárosunk j­­e­lenlegi közlekedési gondjait. Sz. J.

Next