Népszava, 1954. október (82. évfolyam, 232-258. sz.)
1954-10-24 / 252. szám
(341 A KÜLDETÉS ÍRTA: VÉSZI ENDRE Számtalan nehézséget legyőzve, fiatalember érkezik Budapestre. Felveszi a kapcsolatot Rúzsa Ferenccel és az illegalitásban küzdő kommunista párt többi vezetőjével. Hozzákezd a nemzeti egységfront megszilárdításához, a fasiszta háború ellen folytatott békeharc megszervezéséhez. A párt munkája megélénkül, megjelennek békeröpiratai és újságja, az Illegális Szabad Nép. A defenzív osztály hajtóvadászatot indít a párt vezetőjének elfogására és erre felhasználja Garát, aki már tett »szolgálatokat« a rendőrségnek, s most »emlékeztetni szándékoznak« erre. A függetlenségi front vezetői összegyűlnek, hogy megállapodjanak a legközelebbi feladatban. Lassan nyílott a szárnyas, fehér ajtó s a tágas szoba hátterében megjelent Felhő gyengéd, szép alakja. Az ajtóra hulló sugárpászma átvilágította, rézszínűre festette tömött, rétes haját. A párt küldötte felfigyelt a leányra, szeme intéséből megértette, hogy őt hívja s felállt. Érezte, valami rendkívülinek kellett történnie, hogy Felhő a megállapodás ellenére benyitott. — Egy pillanatra ... elnézést kérek — mondta s szívét megragadta az izgatottság. A vendégek felöltőivel, kalapjaival, sétabotjaival zsúfolt kis előszobában Gara várakozott a párt küldöttére. Arya papadt volt, szeme ijesztően mélyről világított, azzal a jellegzetes, kékesfekete, mozdulatlan sugárzással. A párt küldötte meglepett, értetlen arccal lépett be. Nem tudta mire vélni, hogy Gara idejött. Gara már előre látta ennek a helyzetnek fonákságát, ezért gyors magyarázatot akart adni. A párt küldöttéhez lépett, megragadta kezét és csöndesen beszélni kezdett. — Ne haragudj... el kellett jönnöm. — Mi történt? — Engem keresnek. Megtalálták a lakásomat. Láttam a nyomozót. Most mi legyen? — Nyugodj meg — ez volt a párt küldöttének első szava. Pedig hirtelen mintha valami vad zűrzavar forgószelébe került volna. Megtalálták Garát — ez nem egyetlen ember ügye, ez a párt ügye. Száz és száz kérdés kezdett dörömbölni az agyában. Hogy történt? Ki árulta el? Meddig jutottak el a kopók? Milyen intézkedéseket kell tenni? ... És odabenn ülnek, gyanútlanul és nyugodtan, az elvi ünnepélyesség lassú hullámain a különböző politikusok... És meg kell velük állapodni, mert március tizenötödikének nem szabad elvesznie ... Mindez átfutott egy szemvillanás alatt az agyán. De arca nem árult el semmit a belső viharból. — Nyugodj meg — ismételte mégegyszer. — El fogunk rejteni. Egy ideig pihentetnünk kell, téged. Simkivel sem szabad találkoznod. — Az ajtó felé mutatott, ahol az előbb Felhő kiment. — Vele sem. Gara összeharapott ajakkal bólintott. — Most azonnal keresd fel Rókát, ő majd gondoskodik rólad. — Egy pillanatig gondolkozott, hogy megmondja-e, aztán mégis megszólalt. — Súlyos hiba volt, hogy ide jöttél. Veszélyeztetsz valamennyiünket. Nem tudtad fegyelmezni magad. * Gara válaszolni akart valamit, erős felindulás rázta meg, de mégsem szólt. A párt küldötte kezet nyújtott neki. — Siess. Rókához... Most aztán... — felnevetett és az ajtó felé indult — én is kereshetek magamnak új lakást. Nyugtalan albérlő vagyok. Mikor Gara elment, egy pillanatig még ott állt a párt küldötte a szobanyitó előtt, végigsimított a haján és belépett. Bent a szobában éppen Kabaa vitte a szót. — Az igaz — mondta —, hogy a munkásság tizenkilenc után nem találta meg mindjárt nemzeti hivatását, de ha elemezzük a helyzetet A párt küldötte leült előző helyére. — Ebben a szituációban — kapcsolódott a beszélgetésbe Porpáczy, a kisgazdák elegáns, magas, karcsú képviselője — én tudniillik a törzsökbe magyarságot tartom olyan alapnak ... — Jó, hogy jön — fordult Bajcsy-Zsilinszky a párt küldöttéhez —, eldönthetne egy vitát. — Uraim, nem türelmetlenségből mondom, csak célszerűségből ...–az elvi részt már tisztáztuk. Én azt szeretném, ha most végre megállapodnánk március tizenötödikében. —, Március tizenötödikért — bólintott Bajcsy-Zslinszky — én is nagyon fontosnak tartom. Ez jó dolog, előbbre viszi az ügyet, meg kell csinálni. Ebben — fordult a párt küldöttéhez — minden vita nélkül egyetértünk. — Ha ebben egyetértünk, én azt is köszönöm. ★ A mozdonygyári kovácsműhelyben a munkások a fizetésért álltak sorban. Zsiga bátyáink, hogy elüsse a sorbanállás unalmát, meg egyébért is, éppen magyarázott valamit a mellette állóknak. — Hát igen... Mert azt mondták az Urak... a munkások hazátlanok. Hazátlan bitangok. Most meg a munkás a fronton vérzik. Semmiért, senkiért. Itthon is mi gyúrjuk az ipart — egy játékcsörgővel se lesz több nekünk belőle. De több lesz az özvegy meg az árva. Az urak meg a markukba röhögnek. Egyik főtanácsos, egyik főfelügyelő sem megy a frontra. De te komám — mellbevert egy alacsony, teli- holdképű munkást te ko-imám, holnap megkaphatod a behívót. (Folytatjuk) 2 NÉPSZAVA 1954. október 24. vasárnap I Múzeumok és kiállítások KIÁLLÍTÁSOK A Nemzeti Múzeumban (Múzeumkörút 14—16) Balassi Bálint születésének 400. évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílt meg. Nyitva: hétfő kbv. minden nap 11—19 óráig. Az Új Magyar Képtárban (Egyetem utca 0) Paál László, a XIX. század nagy magyar tájképfestője műveiből emlékkiállítás nyílt. Ny.: hétfő kiv. minden nap . II—19. Műcsarnokc (Dózsa György út 37). Kínai iparművészeti kiállítás. Ny.: naponta 9—20. Az Ernszt Múzeum (Nagymező u. 6). Hermann Lipót Munkácsy-díjas festőművész műveinek gyűjteményes kiállítása. Ny.: naponta 10—20. Fényes Adolf-terem (Rákóczi-út 30). Edvi Illés Aladár Munkácsy-díjas festőművész kiállítása. Ny.: hétfő kiv. 10—19. A Képzőművészeti Alap Képcsarnoka (Lenin-körút 63). Ruzicskay György festőművész kiállítása. Ny.: vas. 11—15, hétköznap 9.30—18. Nemzeti Szalon (Engels-tér.). A Német Demokratikus Köztársaság plakát-, könyvgrafikai- és reprodukciókiállítása. Ny. naponta 10—20. MUZEUM&K Aquincumi Múzeum (Szentendrei u. 13.) A római uralom négy évszázada. Nyitva: hétfő kivételével minden nap 9—16, vasárnap 11—15 óráig. Bajor Gizi Múzeum (Stromfeld Aurél-u. 16.) Jászai Mari, Márkus Emília: Bajor Gizi emléktárgyak gyűjteménye. Nyitva: k. cs. szó. 15— 19, vas. 10—18. Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztálya (Kiscetli u. 108.) Budapest 1686—1848-ig. Budapesti városképi ábrázolások a XIX. század második felében. Ny.: vas. 9— 14-ig. Előzetes bejelentésre csoportos látogatás esetén hétfő kivételével bármikor. Hadtörténelmi Múzeum (I. Tóth Árpád-sétány 40.) Hazánk haladó katonai hagyományai. Ny.: hétfő kiv. minden nap 9—17, vas. 10—18. Iparművészeti Múzeum (Üllői-út 33— 37.) A kerámiaművesség története. ifjabbkori európai ötvösművészet. Ny.: hétfő kiv. minden nap 11—19. Mezőgazdasági Múzeum (Városliget, Vajdahunyad vár). Magyar állattenyésztés. — Vadgazdálkodási kiállítás. — Hal- és nádgazdálkodás. Erdőgazdaság. Gyógynövénygyűjtés. Ny.: k. cs. p. 10—17, sze. szó. 10-18, vas. 9—18. Munkásmozgalmi Intézet Múzeuma (Kossuth Lajos tér 12). A Szovjetunió Kommunista Pártjának múzeuma. Népi demokratikus országok munkásmozgalmának története. Ny.: szerda klv. minden nap 11—20, vas. 9—14. Néprajzi Múzeum (Könyves Kálmán-körút 40). Magyar népviseletek története. XIX. századbeli bútorok. Pásztormvészet. Magyar népi fazekasság Tiszaigar, egy agrárproletárfalu élete. Ny.: hétfő kiv. minden nap 11—19, vas. 10—19. Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum (Bajza u. 39). Petőfi Sándor emlékkiállítás. József Attila emlékkiállítás. Ny.: hétfő kiv. minden nap 12—19, vas. 9—14. Szépművészeti Múzeum (Hősök tere). A múzeum képtárai, szoborkiállításai megtekinthetők: hétfő kiv. minden nap 10—18. Természettudományi Múzeum (A Múzeum-körút 14—16). A földi és az élet fejlődéstörténete. Afrika élővilága. Ásványtani kiállítás. Gemipetefen állatok kiállítása. Fejlődéstörténeti kiállítás. Ny.- hétfő kiv. minden nap 11—19. Természettudományi Múzeum Növénytár (Városliget, Vajdahunyadvár). Növénytani kiállítás. Ny.: k. cs. p. 10—17, sze. szó. 10—18, vas. 9—18. Történeti Múzeum (Múzeum-körút 14—13). A magyar föld népeinek őstörténete. A magyar nép története a honfoglalástól 1948-ig. Ny.: hétfő kiv. minden nap 11—19. Vármúzeum (Szentháromság u. 2). A Budai Vár. Ny., hétfő kiv. minden nap 11—19. Szakszervezeti munka Miért nincs becsülete a szakszervezetnek a Telefongyár szerszámműhelyében? A Telefongyár ab-elnöke, Gilicze János elvtárs jó szakszervezeti munkájáért kormánykitüntetésben részesült. Kiérdemelte,hiszen az üzemi bizottságnak is nagy része volt abban, hogy a Telefongyár elnyerte a minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. A dolgozók általában jó kedvvel végzik munkájukat, szeretik, becsülik a szakszervezetet, amely sokat harcol értük. Könnyű feladatnak látszott tehát a Telefongyár jó szakszervezeti munkájáról, módszereiről írni. Mégsem ezekről írok. Bárhol jártam ugyanis, úgyszólván mindenütt előbbutóbb egy műhelyre terelődött a szó: »hát az i/a szerszámműhelyben járt-e már az elvtárs?« — szegezték mellemnek a kérdést. A „rossz“ műhely Erről a műhelyről csak rosszat hallottam: nincsenek öntudatos dolgozók, bár a gyár legképzettebb szakmunkásai dolgoznak ott. 1800—2000 forintot keresnek havonta, sokan mégsem jegyeztek békekölcsönt. A több mint százas létszámú szerszámműhelyben mindössze negyvenen fizetnek tagdíjat. ’ »Rideg közönyös emberek dolgoznak a szerszámműhelyben. Hiába próbáljuk már két év óta nevelni őket. Belefáradtunk a meddő kísérletezésbe — mondotta róluk Gilicze elvtárs. — Lebecsülik a szakszervezetet, nem ismerik és nem értik jelenlegi feladatainkat.« Érthető hát, ha arra gondoltam, hogy olyan dolgozókat találok ott, akik saját magukon kívül semmivel sem törődnek, akiket nem érdekel pártunk politikája, a többtermelés, a szocializmus építése. A tények azonban megcáfolták ezt a feltevést. A szerszámosok negyedévi tervüket 114 százalékra teljesítették. A munkásoknak csaknem fele párosverseny szerződést kötött egymással. Tíz sztahanovista, tizenhét »kiváló dolgozó« van a »műhelyben. És ez a szám rövidesen tovább emelkedik, mert újabb hét munkás tartja hatodik hónapja a sztahanovista szintet. Az egyenletes termelés érdekében minden szerszámos vállalta, hogy már az első dekádban 20 normaórával többet teljesít. Mi az oka mégis »ridegségüknek, közönyüknek«, szembeállásuknak a szakszervezet munkájával? Hosszabb beszélgetés után kiderült, hogy a szakszervezet gyakran nem foglalkozott úgy kisebb-nagyobb ügyeikkel, ahogy azt elvárták volna. Krémher József köszörűs tavaly januárban csalódott először az üzemi bizottságban, amikor segítségüket kérte, hogy mielőbb örökbefogadhasson egy kisgyermeket, ígéretet kapott bőven — csalóó segítséget nem. Már nyolc hónapja nála volt a kislány, de a gyermektelenségi adót még mindig levonták tőle. Hitter Ferenc (1036 óta tagja a szakszervezetnek) szívében hordja azt a fájó sebet, hogy egyszer, amikor segélyért fordult az üzemi bizottsághoz, ridegen foglalkoztak ügyével. Az már nem is bántja, hogy nem kapott segélyt, de a módot, ahogyan kérését annak idején elutasították, ma sem tudja elfelejteni. Helytelen nézetek De bőven találkoztam helytelen nézetekkel is a szakszervezet munkájáról, feladatáról. Horváth Dezső esztergályos úgy képzeli el a szakszervezet erősítését, hogy az önkéntességet felrúgva, be kell vezetni a kötelező tagságot. Ugyanakkor ő maga 25 év után sértődötten kilépett a szakszervezetből, mert feleségét nem a mátraházi, hanem a mártonhegyi szanatóriumba utalták. Francia József idomszerész azt hangoztatja, hogy régen a szakszervezet jobban harcolt a dolgozók jogaiért, mint ma. Nem hajlandó tudomást venni arról, hogy mit tett és tesz a szakszervezet az üzemben a dolgozókért. Pedig van eredmény , és nem is kevés. Hiszen ez év első nyolc hónapjában 620.000 forintot fordítottak az óvoda és a napközi otthon fenntartására. Nyolcvan gyermeket üdültettek a nyáron. Az üzemi étkeztetéshez 419.000 forinttal járult hozzá a vállalat. 80.000 forintot sport-, 79.000 forintot kultúrcélokra költöttek. És lehetne még sorolni más példákat is. Ám Francia eletére Tien látja, hogy mindez a dolgozók érdekeit szolgálja. S nemcsak Francia elvtárs gondolkodik így a műhelyben. Hol vannak ilyenkor a szakszervezeti aktivisták? Mit tesznek azért, hogy a jogos panaszokat orvosolják s a helytelen nézeteket leküzdjék? Szalai elvtárs, a műhelybizottság elnöke panaszkodik, hogy a szakszervezetnek nincs tekintélye a műhelyben. Dehát hogyan is lehetne, ha nem képviselik a dolgozók érdekeit, ha nem szállnak vitába a téves nézetekkel, ha lemondanak a meggyőzésről, a nevelésről? Távol a dolgozóktól , a műhelybizottság elnöke nem is gondol arra, hogyan is lehetne tekintélye annak a testületnek, amelynek egyik tagja azzal vonta magára a figyelmet, hogy nem jegyzett békekölcsönt! Várjon tekinthetik-e a dolgozók vezetőjüknek azokat, akik maguk sem mutatnak példát? Megkérdeztem Szalai elvtárstól, mikor és miről beszélt Gilicze elvtárssal, az ob elnökével. A válasz így hangzott: »A svájci-magyar mérkőzés előtt. »Letolt«, mert kisorsoltam a két meccsjegyet. Beszéltünk a békekölcsönjegyzéskor is. Segítséget kértem az üzemi bizottságtól. Azelőtt?... azelőtt nem emlékszem, mikor beszéltem vele.« Ne hátráljanak meg a nehézségek előtt! Meggyőződtem: nem az a legnagyobb hiba, hogy a szerszámműhely dolgozói lebecsülik a szakszervezetet és nem ismerik jelenlegi feladatát — ahogyan Gilicze elvtárs látja. Sokkal inkább az, hogy hiányzik a pezsgő szakszervezeti élet, félvállról kezelik a dolgozók apró-cseprő ügyeit. A lebecsülés, meg nem értésis erre vezethető vissza. Hogy az üzemi bizottság »belefáradt« a meddő kísérletezésbe? Ez anynyit jelent, hogy lemondott a nevelés lehetőségéről, arról, hogy kellő érvekkel, agitációval megváltoztathatja a dolgozók helytelen véleményét a szakszervezetről. Bármilyen szépek az eredmények a Telefongyár más műhelyeiben, a munka értékéből levon az, amit a szerszámműhelyben tapasztaltam. Hiszen érthető, hogy az üzemi bizottság szívesen látogatja azokat a műhelyeket, ahol minden jól megy, ahol könnyű a szervezés, a nevelés. De nem szabad meghátrálni a nagyobb feladatoktól, a nehézségektől sem. Éppen ezeknek a leküzdése adja meg a jól végzett szakszervezeti munka értékét, örömét. Hollós József Az árvízvédelemben kivált szovjet katonák kitüntetése Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter átnyújtotta a magyarországi árvízvédelemben hősies helytállást tanúsított szovjet tiszteknek és harcosoknak a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a minisztertanács által adományozott kitüntetéseket. A kitüntetések átadására az árvízvédelemben részt vett szovjet alakulat tiszti klubjának dísztermében került sor. Az ünnepségen szovjet tábornokokon, tiszteken és harcosokon kívül részt vettek a magyar közéleti személyiségek és a magyar néphadsereg alakulatait képviselő tisztek és harcosok is. Pontosan 11 órakor megérkezett Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter, kíséretében Vas Zoltánnal, a minisztertanács titkárságának vezetőjével. A honvédelmi miniszter fogadta a szovjet alakulat parancsnokának jelentését, azután üdvözölte a megjelenteket. — A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság kormánya azzal a megtisztelő feladattal bízott meg bennünket, hogy tolmácsoljuk népünk és pártunk elismerését az országunkat fenyegető árvízveszély elhárításában kitűnt szovjet tiszteknek, tiszthelyetteseknek és harcosoknak. Azzal is felhatalmazott bennünket, hogy azoknak az elvtársaknak, akik kiemelkedő, hősies magatartást tanúsítottak városaink, falvaink, de mindenekelőtt a dolgozók drága életének megvédésében, átadjuk a Magyar Népköztársaság kitüntetéseit. Ezután a zenekar eljátszotta a magyar, majd a szovjet Himnuszt, s utána megkezdődött a kitüntetések átadása. öten »Vörös Csillag Érdemrendet«, tizennyolcan »Kiváló Szolgálatért« és ötvenheten »Szolgálati Érdemérmet« kaptak. Az »Árvízvédelmi Emlékérmet« rajtuk kívül még 393-an kapták meg. A Szovjet Hadsereg kitüntetett tisztjei és harcosai közül többen rövid beszédben köszönték meg a magas elismerést. A kitüntetések átadása után a szovjet alakulat magasabb parancsnokságát képviselő tábornok intézett rövid beszédet a megjelentekhez, majd Bata István vezérezredes mondott zárszót. „Miért kevés a műszaki sztahanovista" Hozzászólás a Népszava cikkéhez A Népszava fenti című október 12-i cikke olyan megállapításokat tartalmaz, amelyek az építő- és faiparra is nagyon találóak. Egyes vállalatoknál, mint például a Budafoki Gyufagyárban, a Budapesti Iskolabútorgyárban — amelyek elnyerték az élüzem címet — egyetlen műszaki dolgozó sem kapott sztahanovista oklevelet. Nem sokkal jobb a helyzet az útfenntartó vállalatoknál sem: a tizenkét üzemnek mindössze négy műszaki dolgozója nyerte el a sztahanovista oklevelet. A hiba az, hogy a minisztertanács és a SZOT határozata megjelenése után csak a fizikai dolgozók sztahanovista feltételeit dolgozták ki az üzemekben és megfeledkeztek a műszakiakról. Csak később történt némi javulás, de abban sem volt sok köszönet: gépiesen kimásolták a végrehajtási utasításból az élüzem feltételeket. Sőt egyes helyeken — mint például a 47/4. Építőipari Vállalatnál — a gépiek kihasználásának mértékét 30—40 százalékkal magasabbra szabták meg, mint a vállalati átlag. Az ilyen túlzott követelményeket sem a második, sem a harmadik negyedévben nem teljesíthették a műszakiak. Közülük számosan éppen a magas gépkihasználás, követelmények miatt estek el a megérdemelt kitüntetéstől. Van még más hiányosság is az építőipari műszakiak kitüntetésénél. . A Betonútépítő Vállalatnál például a sztahanovista oklevél adományozását három-négy műszaki vezetőből alakult bizottság végezte. Ez még nem lett volna hiba, hiszen nem lehet bevonni minden műszakit ebbe a munkába. Az azonban már súlyos mulasztás volt, hogy az értékelést nem terjesztették a műszakiak értekezlete elé elfogadásra, ahol az összes vezetők hozzászólásaikkal, véleményükkel kiegészíthetnék a javaslatot. A közösség kizárása a feltételek teljesítésének elbírálásából teljesen helytelen, mert ez módot és alkalmat ad arra, hogy kivételeket tegyenek. Előfordulhat, hogy azok, akik teljesítik a feltételeket, nem kapják meg a sztahanovista oklevelet, vagy esetleg olyan műszakiakat tüntetnek ki, akik nem feleltek meg a követelményeknek. Mindez azért törtnhet meg, mert a minisztertanács és a SZOT-határozat nem ad világos útmutatást, hogyan és kik értékeljék a műszakiaknál a sztahanovista feltételek teljesítését. Végül akadálya a műszakiak megbecsülésének az az álláspont, hogy csak akkor kaphatnak sztahanovista kitüntetést, ha a Vállalat teljesíti tervét. Ez a véleménye például a Szerelőipari Vállalat tervosztályvezetőjének, akit az igazgató megbízott a műszakiak versenyének értékelésével. Ez a vélemény nyilvánvalóan helytelen, hiszen kizárja a kitüntetésből azokat a kiválóan dolgozó műszakiakat, akik saját részlegükben becsületesen dolgoznak s teljesítik tervfeladataikat. Varga Béla, az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezetének munkatársa Minőség elleni merényletek bűnjelei Séta a SZÖVOSZ földművész re vetkezett ,,áraselejt-bemutatóján“ A hosszúkás, teremben körbefutó polcok előtt meg-megállnak az érdeklődőik. Mindjárt az első polc felett függő hatalmas plakát ötletesen jellemzi a »lelkiismeretes« MEO-st, aki az antik kor istenasszonyához hasonlóan, bekötött szemmel ítélkezik , és szaporán nyomja bélyegzőjét a serejtre. Így kerülnek aztán az üzletekbe a plakát alatti polcon kiállított áruk, amelyek szinte a minőség elleni merénylet bűnjeleinek is beillenek. Mert mi másnak le- hetne nevezni azt ce hat centiméter »magasságú kenyeret«, a dunaharaszti sütőüzem »remekét«, a hibás gyártás miatt megkeményedett és kiszáradt fondant-cukorkát, a széttört salátauborka- és a rosszul lezárt és emiatt megerjedt lecsókonzerveket, amelyek egyáltalán nem öregbítik élelmiszeriparunk hírnevét. Akövetkező polcon sorakozó áruk: a forrón kocsikba rakott és emiatt »szalacsintává« lapított fehér cipó, a súlyosabb csomag alá került és így morzsává őrlődött mézespogácsák, a ronggyá szakadt papírzacskókból szétszóródott kekszek, mind-mind azt bizonyítják, hogy hibátlanul előállított áruk is selejtté válhatnak, ha gondatlan a szállítás. A harmadik polcon azok aselejtes élelmiszerek kaptak helyet, amelyek a »gondos« tárolás miatt kerültek »ebek harmincadjára«. Petróleumszagú kekszhalmok, megférgesedett desszertek, összeragadt cukorkák mind-mind azt igazolják, hogy jó minőségű és gondosan csomagolt, helyesen szállított áruból is lehet selejt, ha szakszerűtlenül és lelkiismeretlenül tárolják. A tanulságos kiállítást — amelyet a SZÖVOSZ-központ a Pest megyei földművesszövetkezetek »anyagából« rendezett székházában — a megjelent szakemberek ankétjükön még sok-sok beszédes példával egészítették ki. Hibákra, hiányosságokra hívja fel a figyelmünket ennek a kiállításnak az anyaga — s egyben újra bebizonyítja, hogy lelkiismeretes gyártással, körültekintő szállítással, gondos tárolással nemcsak több, de jobb minőségű élelmiszert juttathatnánk a falu dolgozóinak ifj. ábel