Népszava, 1954. december (82. évfolyam, 284-309. sz.)
1954-12-12 / 294. szám
Az új szakasz politikájának megvalósítása útján PÉTI SÉTA A nagy építkezésekkel járó »tervszerű felfordulás« szokatlan méreteket ölt a Péti Nitrogénművek területén. A füstöt eregető kémények, a termelés közben terebélyesedő üzemek között itt is, ott is építőállványok magasodnak, téglarakások, csövek, gépalkatrészekhevernek. Tátongó gödrök és ázott földhányások között bukdácsolunk Kisbényi Józseffel, a beruházási osztály vezető mérnökével és a meg-megeredő eső függönyén át nézzük a fejlődő ipartelepet. Kisbényi elvtárs inkább állítja, mint kérdezi: — Ugye, milyen szép . ■. Hogyne volna szép ez a rendet szülő rendetlenség a mérnök számára, aki az épülő alkotást nézi, de a már felépültet látja. Kíséreljük meg elsajátítani ezt a látásmódot. Járjuk be az építők feldúlta hatalmas területet és az állványerdőt c, alapgödrök helyén idézzük fel vegyiparunk büszkesége, a megnövekedett, korszerű Péti Nitrogénmű holnapi képét. Kétszer annyi műtrágya Tulajdonképpen mi létesül Péten? Új szintéziskor (itt készül a műtrágya legfontosabb alapanyaga) és új műtrágyagyár. De hát akkor — kérdezhetné valaki , miért forgatták fel az egész ipartelepet? Mert ahhoz, hogy a szintézis-üzem termelése másfélszeresére növekedjék és az új műtrágyagyár kétszer anynyit termeljen, mint a régi, több gázra, több áramra, több savra, szénre, vízre és ki győzné felsorolni, mi mindenre van szükség. Ezért aztán bővíteni kell a szolgáltató és segédüzemek egész láncolatát is. Nézzük például a gázgyárat. Különös, jellegzetesen péti látvány ez a frissen pirosló téglafalakkal megtoldott, régi, füstösfalú épület. Újonnan épült részében januárban hat új gázkemence áll munkába. Ám ezzel még nem fejeződik be a gázgyár bővítése. A több gázhoz nagyobb gáztisztító- és szállítóberendezések, új csőhálózatok kellenek. És mert a több gázból több kén, több kátrány nyerhető — növelik az elektromos leválasztókészülékek teljesítőképességét is. Ha a közeli Inota felé nézünk, tisztán láthatjuk a magasfeszültségű távvezeték kétlábú acéloszlopait. A November 7 Erőműből és az ország más erőműveiből az eddiginél jóval több elektromos áram érkezik majd a bővülő péti üzemek ellátására. Készülnek is a nagyobb árammennyiség fogadására szerelik a hármas számú transzformátorház és az erőtelep új főelosztó-állomása bonyolult berendezéseit. A transzformátorház és az erőtelep között két méter mély, széles árkot ásnak, a 4-es Mélyépítő Vállalat vattaruhás kubikosai. Korszerű kábelalagút készül: itt fut majd össze a sokfelé ágazó kábelhálózat, az üzem érrendszere. Az erőtelep mögött magasodik az 1952-ben bővített savgyár. Karcsú kéményéből szőkén libben elő a »Róza«. (A »Róza« nem kéményseprőnő, hanem a sárga, füstszerű nitróza péti beceneve.) A csőbe húzott patak Miután végigsétáltunk az 1100 méter hosszú új gyári utakon, megtekintettük a sokmilliós költséggel épülő fürdőket, öltözőket, az új vagonbuktatót és a domboldali munkáslakótelepen épülő 13 ikerházat, vessünk egy pillantást a veszprémi műútnál folyó érdekes munkálatokra is. A fejlődő nitrogénműnek sok hűtővízre van szüksége, a környéken pedig nagy a vízínség. A péti építők most azon fáradoznak, hogy »csőbe húzzák« a lustán csörgedező Pét patakot. Tizenkét kilométer hosszú, egy méter átmérőjű, földbe süllyesztett betoncsöveken vezetik majd a patak vizét a forrástól a gyártelepig. Így azután nem csavarog el a kanyargós Pét patak, nem szivárog szét a tőzeges talajban és nyáron sem melegszik fel. Jut majd elegendő hideg víz annak a furcsa, köcsögforma hűtőtoronynak is, amely elé most jókora vargabetűvel visszakanyarodunk. A három hihetetlenül vékony betonlábon álló,hatalmas torony körül épül a legnagyobb, legfontosabb péti létesítmény — az új műtrágyagyár és a hozzá tartozó segédüzemek. Meglesz — minden nehézség ellenére 1955 nyarán bontócsákány alá kerülnek a régi műtrágyagyár savette, málladozó falai. Augusztus 1-től kezdve már a korszerűen felszerelt, tágas új gyárépületben termelnie a nitrogén tartalmú műtrágyát. Egyelőre azonban nehéz elképzelni, hogyan is fest majd a negyvenkét méter magas, pompás épület, hiszen még a földszinti falakat sem húzták fel. A szórótornyot 230.000 klinkertégla felhasználásával, 30 méter magasra kell építeni , s még csak a kerek, bástyaszerű földszinti része készült el. Itt bizony jócskán elmaradtak a munkával... Kopogtassunk csak be a Péten »vendégszereplő« Sztálinvárosi 26/1-es Építőipari Vállalat irodájába és kérdezzük meg Plathy Lőrinc sztahanovista főépítésvezetőt: miért megy ilyen lassan a műtrágyagyár építése? — Mi már az elmaradás terhével vettük át az építkezést a munkaerőhiánnyal küzdő 31-es vállalattól — mondja Plathy elvtárs. — Sztálinváros legjobb építőbrigádjait hoztuk ide, a kőművesek, ácsok, kubikosok színe javát, közöttük száz sztahanovistát. Július óta jelentős munkát végeztünk és a saját tervünkhöz képest nem is maradtunk el. De két héttel előbbre tarthatnánk, ha elegendő faanyagunk lenne ... A sztahanovista főépítésvezető szívből jövő elkeseredéssel panaszolja! — Itt van ez a remek építőgárda, itt van ez az áldott, enyhe időjárás és mi nem tudjuk istenigazában kihasználni. Betonozni kellene a hátralevő mélyszinti munkákat, állványozni a földszint feletti födémet és a kőtörő felmenő falazását, de nincs faanyag. Százhetven köbméter gömbfát kiutalt a minisztérium, de abból november végéig csak negyven köbmétert kaptunk. Kölcsön kértünk már a várpalotai bányától is, Sztálinvárosból is... így bizony nem lehet rendesen dolgozni. Arra a kérdésre azonban, hogy befejezik-e határidőre az új műtrágyagyár építését, Plathy elvtárs határozottan feleli: — Meglesz, minden nehézség ellenére meg kell lennie! A II. Szerelőipari Tröszt az építkezéssel párhuzamosan végzi majd a szerelést és ha nem igyekszünk egy-egy szint átadásával, a szerelők a sarkunkra lépnek. No de a sztálinvárosiakat nem kell félteni! Nézzék csak meg a versenyeredményeket: Németh László ácsbrigádja, a Kálóczi kubikosbrigád, a Csabák állványozó brigád, Halász Béla kőműves brigádja és a többiek nem adják alább 200—220 százaléknál. A bőség s a növekvő jólét ígérete Nincs tehát olyan akadály, amelyet az építők lelkesedése, a vezetők akarata el ne háríthatna. Számíthatunk rá, hogy a jövő év augusztusában már a jelenleginél sokkal több és jobb minőségű műtrágyát ad az új gyár a mezőgazdaságnak. A pétisótól megsokszorozódik a földek termőereje, teltebbek lesznek a kalászok, dúsabban fizet a gabona. Péti sétánk elején azt az útravalót kaptuk Kisbényi József mérnöktől, hogy szép az a rendetlenség, amiből a rend, az új alkotás születik. S most hozzátehetjük, hogy szép még az olyan nagyon prózai dolog is, mint a megkétszerezett műtrágyagyártás, mert az a jobb termés, a bőség, a növekvő jólét ígérete. Vajk Vera Megkezdődött a kisipari szövetkezetek II. országos küldöttgyűlése Szombat délelőtt a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének székházában megkezdődött a kisipari szövetkezetek II. országos küldöttgyűlése. A küldöttgyűlés elnökségében helyet foglaltak: Szalai Béla, az MDP Politikai Bizottságának tagja, könnyűipari miniszter, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Szabó János városés községgazdálkodási miniszter. Aleva Lajos, az OKISZ elnöke beszámolójában a magánipar gyakorlására vonatkozó új rendeletekkel, az iparengedélyek kiadásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. Az iparengedélyek kiadására azért van szükség, mert a kisipari szövetkezetek nem tudják a lakosság igényeit a kisipari munka minden területén kielégíteni. Az elmúlt időszakban a magánkiisiparosok közül számosan felhagytak az ipar gyakorlásával és közülük sokan kényszer hatására szövetkezetekbe léptek be. Az iparengedélyek visszaadásával a kisipari szövetkezeti mozgalom fejlődésében bizonyos megtorpanás következett be. Az elmúlt hónapok példája azonban azt bizonyítja, hogy azok léptek ki, akik annak idején nem meggyőződésből léptek a szövetkezetbe. A mi mozgalmunk az önkéntesség alapján áll, nekünk olyan szövetkezeti tagságra van szükségünk, akik meggyőződéssel, a szövetkezeti mozgalom magasabbrendűségébe vetett bizalommal folytatják munkájukat. A kisipari szövetkezeti mozgalom jövője világos. Itt a küldöttgyűlés előtt tolmácsolom pártunk és kormányunk álláspontját, hogy a kisipari munka szocialista átszervezésének főútja a szövetkezet. Pártunk és kormányunk változatlanul fenntartja azt a véleményét, hogy a kisipari szövetkezeti forma nem átmeneti, hanem a szocialista társadalmi rendszerben is távoli perspektívája van. Mi azt akarjuk, hogy szövetkezeteink gazdaságilag és szervezetileg erősödjenek meg, váljanak vonzóvá a kisiparosság számára és akkor mind többen fognak belépni önkéntesen a szövetkezetekbe. A szövetkezeti mozgalom vonzó hatása egyes megyékben máris szembetűnő. Borsod megyében 1954 harmadik negyedében mindössze 136 dolgozó lépett ki a szövetkezetekből. 238 lépett be, a belépők közül 105 kisiparos volt. Aleva Lajos a továbbiakban a két év alatt elért eredményeket ismertette, majd így folytatta: — A magyar kisiparosok munkája világhírű volt. Számos szövetkezet dolgozói ezt a nemes tradíciót megőrizték, sőt továbbfejlesztették a szövetkezeti munkában is. A bútorkészítő szövetkezetek, a műszerkészítő szövetkezetek és a textilruházati szövetkezetek közül több olyan jó munkát végez, hogy a külkereskedelmi szerveik dicséretét is méltán megérdemli. Vannak azonban még olyan szövetkezetek is, amelyek rossz hírnevet szereznek a szövetkezeti mozgalomnak. Bejelentette, hogy számos fontos szociális intézkedés után napokon belül megjelenik az a rendelkezés, amely kiterjeszti a nyugdíjjogosultságot a kisipari szövetkezeti tagokra is. Aleva Lajos beszámolója után Iván Lajos beterjesztette az ellenőrző bizottság jelentését, majd megkezdődött a vita. A küldöttek közül számosan szólaltak fel. A közgyűlés vasárnap folytatja munkáját. Figyeljm! Építőmunkás-felvétel! Megnyílt a Nyugati pályaudvar érkezési oldalán az É. M. 31. sz. Állami Építőipari Tröszt munkás felvételi irodája. Jelentkezni lehet naponta de 1 9-től este 18 óráig. I É. M. 31. sz. Állami Építőipari Tröszt. Hatvanhét harcos Szombati délután az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezetének székházában ünnepélyesen leleplezték azt az emléktáblát, amelyre a fasiszták által elhurcolt és kegyetlenül elpusztított hős építőipari munkások nevét vésték be. A málrványtáblát aranybetűs felirat hirdeti: »Büszkén gondolunk rátok, építő- és famunkás mártírok. Harcos emléketekből erőt merítünk a boldog világ építéséhez.• Az ünnepségen megjelent: Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Brutyó János és Kilián József építésügyi miniszterhelyettesek, Prieszol József közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, Reszegi Ferenc, az építőanyagipari dolgozók szakszervezetének elnöke, Fodor Gyula egykori építőmunkás, a mártírhalált haltak harcostársa, az Országos Nyugdíjintézet elnöke mondott emlékbeszédet. Az emléktáblát Mendly Lajos, az Építő- és Faipari Dolgozók Szakszervezetének titkára leplezte le, miközben a szakszervezet központi énekkara mozgalmi dalokat énekelt. munkás-gasászinduló komor ütemeit énekli az építők kórusa, vörös zászlóval letakart márványtábla előtt. »•A zsarnokság dőzsölt és ülte torát. És százezrek vérével festette bíborát.· Szemben a táblával: karosszékeik. A székeken néhány csendes, őszülőhajú asszony, egy idősebb férfi. Némák, de a szemük könnyben úszik. A filmhíradó Jupiter-lámpái éles, fehér fénytküldenek szerteszét a Sztálin úti építőszékház előcsarnokában. Körösi körül •ismerős arcok, régi építők, vanközöttük, aki katonatiszt lett, van, aki miniszter — de ennek a néhány vendégnek arcán látszik, hogy gondolatban messze járnak. Téglási Istvánná iskönnyeivel küszködik. Már tíz éve? Igen, tíz éve állítottak be a pribékek. — A férjétkeressük. — Most ment el. — Mit óhajtanak? — Kicsit beszélgetni szeretnénk vele. Idomított kapók fogcsikorgató udvariassága, gúnyos röhögése. Beszélgetni! Több, mint hatvan kőművessel, festővel, áccsal, kályhással kezdtek beszélgetni aznap nyilas »számonkérők« és csendőrnyomozók, hogy majd a Sicherheitsdienst és a Gestapo folytassa a véres kínoknak nagyipari módszerekkel szervezett sorozatát. Azután vagonajtó csattant. Az út vége ködbe vész: gázkamrák és tömegsírok, krematóriumok és szögesdróttal körülvett barakkok iszonyú ködébe. Ezen az úton indult el Abt Károly, Anttl József, Ács József, Berger Aladár, Berta János, Csinos Bertalan, Engelbrecht Sándor és hatvan társuk ...atvanhét név. Viselőik maltert kevertek, falat raktak, gyereket neveltek, sztrájkot szerveztek, húsz fillérrel több órabért követeltek, kicsivel kevesebb megaláztatást. Azután megvilágosodott előttük a tiszta, egyenes út: a harc útja. S attól kezdve az építőiparban a nemzet eleven lelkiismereteként hordozták a párt üzeneteit. A MÉMOSZ tízezreket vitt sztrájkharcba akkor, amikor ez a sztrájk már a Darányi-féle fegyverkezési program, a Bárdossy-féle hadüzenet, az egész, Hitlernek talpnyaló úri banda uralma elleni tett volt. Az építők ott voltak a Petőfiszobornál, ahol Hitler ellen tüntettek. Azokban az években, amikor sokan hallgattak, ők nem hallgattak. Elhallgattatták őket. Az 1944 novemberében a »Harmadik Birodalom« felé útnak indított vagonodó utasai közül kevesenkerültek haza. S hogy miként haltak meg társaik — kevesen tudják. Az SS nem szerette az életben maradt tanúkat. Hatvanhét név. Magyar nevek és német nevek. A névsor kísértetiesen emlékeztet egy másik névsorra: Damjanich, Vécsey, Leiningen-Westerburg, Pöltenberg.. . Az aradi várudvar tizenhárom halottját is ugyanez a rideg, gyilkos erő ölte meg. Amikor Haynau képviselte ezt az erőt, 1944-ben Hitler Adolf »Harmadik Birodalma«. Az új áldozatok emléktábláján még frissen ragyognak az aranybetűk, s íme, az Elbától nyugatra már fegyvert csörget a szörnyű fészek, legújabb csemetéje. Fodor elvtárs, a kis ünnepség szónoka is erről beszél, mint ahogy nem is lehet elfeledkezni erről és nem is szabad. »Négy évszázadon át nyögte népünk a német hódító törekvések igáját...« Nagy a csend az építők székháza előcsarnokában. Csillognak a márványsima falak. A barnaszemű,komolyarcú kis építőipari tanuló, hajdani rongyos maskák egyenruhás, boldog utóda az őrségen álló katona büszke mozdulatával tartja a nemzeti zászlót az emléktábla mellett. Az üvegfalon túl halkan suhannak a trolibuszok, a Sztátin-szobor előtt gyerekek hancúroznak. A szemem újra az emléktáblára téved. Ők hatvanheten nem érték meg. Nem érték meg, hogy a nemzeti zászlón vörös csillag ragyogjon. Nem érték meg Sztálinvárost és a Mogyoródi úti lakásokat, az építőklubokat és a furatkas, vidám lányok nevetését a toronydaruk tövében, a transzportőrök szalagjának sziszegését, Szlipcsevics és Pozsonyi Zoltán dicsőségét, akultúrotthonok hangversenyeit. Azért ölték meg őket, mert ezt a jövőt alkarták. Tarkólövés, gáz, villamosáram vagy lángszóró végzett velük? Mindegy, a gyilkosok fegyvertára bőséges volt. Telt a fegyverre, volt aki megfizesse. És újra szívesen kinyitják a bankók páncélszekrényeit, hogy új vagonokat indíthassanak kivégzőtáborokba és új városok romjai fölött vijjoghassák a gépek a halál szörnyű zenéjét. A Sztálin tér 16. számú házban az emléktábla tövében kis csoport beszélget. A hivatalos ünnepség már véget ért, zöld babérkoszorú levelein csillan a lámpafény. — Soha többet egy szót sem hallottam róla» mondja egy asszony. — Buchenwaldbakerült — mondja valakiről halkan, rekedt hangon egy férfi. Nemkérdem, barátja, testvére, elvtársa volt-e. Ma már mindnyájunké a gyász. A fogadalmunk is közös. A*1 zsarnokság valóban százezrek zűrével festette bíborát. Magyar százezrekével is. De nem festheti többé és nem sajnálunk erőt és fáradságot, hogy ezt nagyon világosan bebizonyíthassuk. B. F. Szőnyi Jenő, a Hazafias Népfront kerületi elnöke: Elgondolásaink a XII. kerület fejlesztésére Sajátos kerülete Budapestnek a XII. kerület. Idetartozik a hétvégi kirándulók kedvenc úticélja, Zugliget természetes parkja, a Szabadsághegy festői szépsége, a Jánoshegy pazar kilátása. Ebben a kerületben kutatják az atomok titkait és a világűr rejtelmeit, a tüdőbetegség és rák elleni védekezés leghathatósabb módszereit. Ugyancsak a mi kerületünkben van a IV. számú sebészeti klinika, ahol a híres szívműtéteket végzik. Kerületünkben található az ország kórházállományának közel tíz százaléka és Budapest bentlakásos gyermeknevelő Intézetének túlnyomó többsége. Ezek az adottságok határozzák meg a kerületi népfront-bizottság célkitűzéseit is. Elsősorban a lakosság életszínvonalának megjavítását tűztük ki célul. Ezen a téren is bizonyos fokig sajátos helyzetben vagyunk. Azelőtt a felső tízezer lakott a villák sokaságában. A sokszobás villákat többnyire csak kettenhármam, vagy legfeljebb négyöten lakták. A közlekedés természetesen autóval történt. Az élelmiszert a belvárosban szerezték be. Most a villákban sokgyermekes családok laknak. Kevés a KÖZÉRT, húsbolt, gyógyszertár, orvosi rendelő. A hegyi utak közlekedése sem kielégítő még. Ezért tervbe vettük az üzlethálózat kibővítését, a közlekedés megjavítását. Szorgalmazni akarjuk az elkezdett városmajori szabadtéri színpad mielőbbi felépítését, a többi budai kerületekkel együttműködve javasoljuk egy állandó budai színház létesítését. A mi kerületünket sokan város tüdejének nevezik. Hiszen fáival, parkjaival, virágjaival megtisztítja Budapest lvegőjét és kellemes szórakozst nyújt hétvégén a dolgodnak. Még egészségesebb szeretnénk tenni kerületünk levegőjét. Ezért nagy szükség lenne a hiányzó fák gyors pótlására és további fásításra, különösen a Martinovics-hegy, a Hunyadorom és Harangvölgy ikopár részein. A fákon sok helyütt lekopott a turistajelzés. Ezt fel kellene újítani, sőt új útjelzőket festeni. A régi feljegyzések arról adnak hírt, hogy a Zugligetben valamikor kénes melegvizes forrás volt. Szeretnénk ezt újból felkutatni. A hétvégi kirándulók közlekedése nem a legzavartalanabb. Ezzel kapcsolatban is vannak elgondolásaink. Javasoljuk, hogy a Farkasrét felől is meg lehessen közelíteni a Szabadsághegyet. Itt a Torbágyi utat kellene kiépíteni és trolibusz beállításával lehetne a közlekedést megoldani. Új autóbuszvonal beállítására gondolunk a szabadsághegyi fogaskerekű megálló és a jánoshegyi kilátó között, valamint a Széchenyi-hegy—Normafa—Csillebérc útvonalon. El akarjuk érni azt is, hogy a kirándulóhelyek főbb pontjain megfelelő elárusító-pavilonok legyenek, ahol mindig friss áru kapható. Csak néhány részletet soroltam fel a XII. kerületi Hazafias Népfront programjából, de azt hiszem, ez is mutatja, milyen úton indultunk el. Hogyan látunk hozzá most a tanácsválasztások után feladataink megvalósításához? Tudjuk, hogy munkánk el nem képzelhető kerületünk lakossága legszélesebb rétegeinek bevonása anélkül. Vedlik akarjuk megbeszélni elgondolásainkat, problémáinkat, kikérni véleményüket, javaslataikat, bevonná őket a kerület fejlesztésébe. Első féléves tervünkben ezért a többi között több ankét szervezése szerepel, így külön megbeszélést tervezünk a pedagógusaikkal, egészségügyi dolgozókkal, fiatalokkal, háziasszonyokkal, nyugdíjasokkal. Kerületünkdein sok a kertesház és minden kertben egy sereg gyümölcsfa. Kitűnő őszibarack, meggy, cseresznye terem a déli oldalakon. Most sok helyen elhanyagoltak a gyümölcsfák. Ankétot hívunk össze, hogy megbeszéljük, hogyan lehetne ezeket a gyümölcsösöket gazdagon termővé tenni. Haladó hagyományaink, történelmi és forradalmi emlékeink felkutatásához is hozzákezdünk a legközelebbi napokban. Kerületünkben található például az a villa, ahol 1838-ban Kossuthot elfogták. A régi ásatások IV. Béla király idejébe vezetnek el bennünket. Feltevések szerint a szabadsághegyi plébánia pincéjében nyomták a híres Kossuth-bankót is. Mi most ezeknek az emlékeknek felkutatását, hitelességének bizonyítását tűztük ki célul történészek, pedagógusok segítségével. Az elmúlt napokban történelmi eseményeik játszódtak le, a stockholmi felhívás és a moszkvai értekezlet. A béke megvédésére, a német militarizmus feltámasztása ellen mozgósítjuk kerületünk lakosságát, gyűléseken, előadásokon. Emellett most készülünk február 13-ra. Ezen a napon szabadult fel ugyanis tíz éve a XII. kerület. Ezt a napot méltóan meg akarjuk ünnepelni. Egyelőre ilyen tervek megvalósításán dolgozik a XI. kerületi Hazafias Népfrontbizottság. A kerület lakosaival való megbeszélések során ez a program tovább bővül, szélesedik. Reméljük, mielőbb komoly eredményekről számolhatnunk be. NÉPSZAVA , 1954. december 1. vaeárna©