Népszava, 1955. január (83. évfolyam, 1-25. sz.)

1955-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA________ 13. évfolyam, 1. szám ÁRA 50 FILLÉR 1955. január 1. szombat Bort, búsát, békességet! A poharak összecsendül­nek. Az arcokon mosoly, bi­zakodás. Barátok, ismerősök, de ismeretlenek is vígan kö­szöntik egymást: boldog új esztendőt. Az emberi élet óramuta­tója ismét fordult egyet. El­múlt egy év, s most min­denki kérdőn előreveti te­kintetét az ismeretlen na­­pok, hetek, hónapok felé. Apáink, nagyanyáink ifjú korában még nagyban dívott szilveszter éji ólomöntéssel, kártyavetéssel, tenyérből ol­vasással kifürkészni a jöven­dőt. Ezek a népszokások, tré­fás jövendőmondások — ha régi hitelüket el is vesztet­ték — sok helyen bizonyá­ra derűsebbé tették az idei újévbe forduló éjszakát is. A babonákban, csodákban, varázslatokban nemigen hisznek már az emberek, de az örök kérdés, a jövőbelá­tás izgató kívánsága ma is elevenen él az emberek szí­vében: mit hoz az új esz­tendő?! Az eladó lány derék vőle­gényről álmodozik, a legény szépséges szerelmesének el­jövetelét várja, a szenvedő beteg gyógyulást remél, a tudós nagy felfedezésekhez akar eljutni, az öregek fá­radt szemében a kisunokák ártatlan mosolya gyújt örö­möt, a fiatal párok talán új bútort szeretnének ... Egyszerű emberek v­ágya, kívánságai... Ki győzné va­lamennyit számontartani, felsorolni. És mégis ma talán éppen ez a legfontosabb. Mert igazán bölcs jövendőt mondani csakis az tud, aki ismeri, számontartja az egy­szerű emberek kívánságait, vágyait, mert ezeknek a tel­jesülésétől az egész nép bol­dogulása, boldogsága függ. Tíz évvel ezelőtt egyet­len nagy kívánság dobogtat­ta szíveinket: békét ottho­nainkban, békét a világnak valahára! 1945 január 1-én az ország nagyobbik fele már szabadon lélegzett. Bu­dapest felett még vészesen morajlott az ég, sötét pin­cékben laktak az emberek, Székesfehérvár körül iszo­nyatos, véres összecsapások­ra került a sor a felszaba­dító szovjet csapatok és a fasiszták páncélosai között. De a Tiszántúl bátorszívű emberek vezetésével a fal­vak népe itt-ott már kise­­reglett a határba, hogy le­verje az első mezsgyekaró­kat az elhagyott új birto­kok földjébe, megszerezze ősi jussát. Hány évtized, hány év­század újesztendei álma, szegényparaszti kívánsága vált élő valósággá tíz- és százezrek számára, azon a tavaszon. Ebben az újesztendőben kisütött a nap sokat szenvedett or­szágunk felett: vége lett a csendőrök, szolgabírák, grófok világának, vége lett az öldöklésnek, elhallgattak a pusztító fegyverek s az or­szág ismét élni kezdett. Azóta új történelmet ír a magyar nép. Amióta meg­szabadult zsarnok uraitól, az újévi reménykedés, a sok­sok vágy és szívbéli jókí­vánság nem puszta álmodo­zás többé. Bölcs és messze­­látó vezetője van az ország­nak, amilyen a felszabadu­lás előtt soha nem volt. bölcs és messzelátó vezető a párt, amely egy a dolgozó néppel, s számontartja az egyszerű emberek vágyait, kívánsá­gait. Az ember a maga szükség­leteivel: ez a célja a hazánk­ban folyó nagy-nagy építő­munkának. Ezt a célt jelöl­te meg világosan az 1953. évi kormányprogram és ennek megvalósítása volt az elmúlt év legfőbb feladata is. »Bort, búzát, békességet« — mily szép­en szólnak ezek a szavak a júniusi út politiká­jának céljairól. S ki ne érez­­né, ki ne látná, hogy ez a régi újesztendei kívánság minden gondunk, bajunk mellett is, ma már sokkal biztatóbb valóság, akárcsak egy esztendővel ezelőtt. Az idei évfordulón nincsenek komoly ellátási zavarok, jobb kedvvel dolgozik föld­jén a paraszt, bőségesebben terül a városi dolgozók asz­tala is. Szorosabban össze­fogott a város és a falu népe s nincs okunk kételkedni, hogy ebben az esztendőben még gyorsabban fejlődik majd a mezőgazdaság s ipa­runk is jobban­­ dolgozik majd a jólétért. Újesztendei vágyak, kí­vánságok! Mennyire ugyan­olyan emberiek ma, mint ötven, vagy száz esztendővel ezelőtt és mégis mennyire mások. Emlékezzünk csak azokra az új évekre, amikor a paraszt ilyentájt azon bú­­songott: Jaj,­mi lesz? Elár­verezik a földecskémet, el­viszi a bank az utolsó pár­námat. Lesz-e még holnap állásom, kenyerem? — így gondolt a bizonytalan jövő­re, félve, rettegve a munkás s a tanult értelmiség. Ez volt a kérlelhetetlen törvé­nye a kizsákmányolok vilá­gának. Ma bizakodva mondhat­juk : boldog új esztendőt. Kí­vánságaink megvalósulásá­nak nincsenek többé leküzd­hetetlen akadályai. De a boldogság sohasem jön el magától. Tenni, küzdeni kell érte. Hinni az erőnkben, szorgalmasan, becsületesen dolgozni, ez boldogulásunk legfőbb záloga az új eszten­dőben is. Az álmok csak így válnak valóra, valódi cso­dák csak a milliók erőfeszí­téséből, a nemzet egyesült akaratából születnek. Ilyen csodáknak mi magunk vol­tunk és vagyunk létrehozói és szemtanúi az elmúlt tíz év alatt: a rombadőlt or­szág újjáépítésénél, új váro­sok, hatalmas gyárak létre­hozásánál, a most befejezett első ötéves tervünk meg­valósításánál. Holnap, holnapután vége az ünnepnek. Ismét elkezdő­dik a munka, nyakunkba zúdulnak a gondok, jönnek a hétköznapok örömei, bosz­­szúságai. Munkás, paraszt, értelmiségi, vezető és egy­szerű beosztott a maga őr­helyén gazdája ennek az or­szágnak s felelős érte, hogy holnapra kevesebb gondunk és több örömünk legyen. Jobban kell dolgoznunk, ha jobban akarunk élni, de ez önmagában még kevésbé elég, mint eddig. Jobban kell védelmeznünk a közös­ség tulajdonát, hogy dúsabb legyen a termés, amelyből több jut majd az egyesnek is. A magunkét védelmez­zük, ha leleplezzük a kép­mutatókat, a hazugokat, a naplapokat, a tolvajokat. A (Folytatás a 3. oldalon) ----------------------------------------------------------------------­BOLDOG ÚJESZTENDŐT­­ KÍVÁNÓNK ,________________| KEDVES OLVASÓINKNAK! Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi rádióbeszéde Kedves barátaim! Kedves elvtársak! Éppen, hogy elütötte az óra éjfelét, és elhangzottak nem­zeti himnuszunk jó kedvet és bőséget kívánó szavai. Az egész országban vidám han­gulatban, a jövőbe vetett bi­zalommal köszöntik a ma­gyar dolgozók az új, 1955-ös esztendőt. Ismét gazdagab­bak lettünk egy évvel, né­pünk egy újabb lapot írt a történelem könyvébe. Szabad hazánkban, szabad népként immár tizedszer kívánunk egymásnak boldog új eszten­dőt, abban a szilárd hitben és meggyőződésben, hogy két kezünk munkája immár való­ban népünk, mindannyiunk boldogságát és felemelkedé­sét építi. Szabadságunk tize­dik évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos érzésével gondolhatunk vissza arra a hatalmas útra, amelyet nagy pártun­k bölcs vezetésével ez alatt az egy évtized alatt megtettünk. A pusztulás és a romok országából virágzó, szabad hazát teremtettünk. A szabadság tíz év alatt hatal­masan megnőtt és szélesen kibontakozott népünk alkotó­ereje és lendülete, s ezt a ha­talmas erőt pártunk szervezte és vezette egész dolgozó né­pünk felemelkedése érdeké­ben. Az új év küszöbén a hála és szeretet szavával­­köszönt­jük a nagy szovjet népet, amely leverte kezünkről a rabbilincseket és szabaddá tette előttünk az utgy­e­­nen­-, te a feleml­­kedés, a szaba­d­os boldog étet felé! Szerencsekívánatainkat fe­jezzük f­el a népi demokratikus országok, a nagy Kína dol­gozó népeinek. Kívánjuk, hogy az új esztendő újabb si­kereket hozzon számukra a szocializmus építésében, a népjólét emelésében. Sok szerencsét és sikert kí­vánunk a többi népnek a bé­kéért, a társadalmi haladásért folytatott harcukban. Kedves barátaim! Büszke szívvel gondolhatunk vissza a megtett út nagyszerű eredményeire. Az elmúlt év­ben öregbítettük eddigi sike­reinket. Munkásosztályunk ál­dozatos munkája, dolgozó pa­rasztságunk lelkes munka­kedve, népi értelmiségünk al­kotóereje megteremtették az alapjait annak, hogy sikere­sebben és gyorsabban mehes­sünk előre a népjólét emelke­dése útján. Hazánk történeté­nek legdemokratikusabb vá­lasztásai, a Hazafias Népfront kibontakozó lendülete bizonyít­ják, hogy népünk egy fejjel megnőtt az elmúlt években és hozzáértő, felelős irányítója saját sorsának. Az újév köszöntésének ün­nepi hangulatában gondoljunk arra, hogy az új esztendőben még nagyobb feladatok, még felelősségteljesebb munka áll előttünk. Tartsuk szem előtt az új esztendőben is, hogy jólétünk olyan mértékben fog emelkedni, amilyen mértékben nő a javak termelése, amilyen mértékben gazdaságosabban, jobban, szebben dolgozunk. Tőlünk és csak tőlünk függ az, hogy mennyivel fogunk job­ban, boldogabban élni az új esztendőben. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy hős mun­kásosztályunk, dolgozó pa­rasztságunk és népi értelmi­ségünk minden erejét megfe­szíti, hogy az új évben is sike­reket érjen el új életünk épí­tésében. Ezért bizakodó, a mai újévi köszöntőnk, ezért va­gyunk mindannyian szilárdan meggyőződve abban, hogy előre és csakis előre fogunk menni az új esztendőben is. Kedves barátaim! Míg mi az eredményes munka jóleső boldogságávál szívünkben és a további fel­­emelkedés bizakodó hangula­tában köszöntjük az új eszten­dőt, ne feledjük egy pillanatra sem, hogy tőlünk nyugatra, éppen ezekben a napokban lázas tevékenység folyik a né­pek átkának, a német milita­­rizmusnak a feltámasztása érdekében. A veszély komoly, de még komolyabb a népek békeakarata és elszántsága, hogy megfékezzék az új há­ború sötét erőit. Erősítsük né­pünk egységét, összeforrottsá­­gát a párttal és a kormánnyal, fejlesszük hazánk gazdasági erejét, szilárdítsuk honvédel­münket, mélyítsük barátsá­gunkat a Szovjetunióval, a béketábor összes országaival és a világ minden dolgozójá­val — ezt követeli tőlünk a béke érdeke, népünk bizton­sága és boldogsága. Ehhez kívánok m­ind­any­­nyiunknak, minden magyar dolgozónak teljes sikert és bol­dog új esztendőt!« (MTI) A szovjet nép hiszi, hogy a most beköszöntő új év is a béke további megszilárdulásának éve lesz K. J. Vorosilov elvtárs újévi rádióbeszéde Moszkva, december 31. (TASZSZ) K. J. Vorosilov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnöke az új év be­köszöntése alkalmából a moszkvai rádióban a követ­kező beszédet mondotta: — Kedves elvtársak! — Szeretett hazánknak, a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetségének kedves ál­lampolgárai! — A most beköszöntő új év alkalmából szívélyes jókíván­ságaimat küldöm önöknek! — Mélységes örömmel állapít­juk meg, hogy az elmúlt év alatt a szovjet dolgozók erőfeszíté­sei­­következtében hazánk még gazdagabbá,­­még erősebbé vált.­­ Az elmúlt év soknemzeti­ségű hazánk szocialista ipara további fejlődésének, mező­­gazdasága fellendülésének, tu­dománya és kultúrája virágzá­sának esztendeje volt E­zek az eredményei a hős szovjet nép — munkások, kolhozparasztok és értelmisé­giek — építő munkájának eredményeként jöttek létre. A kommunista társadalom fá­radhatatlan építői a békének és az emberek boldogságának dicső harcosai, kommunista pártjuk vezetésével biztosan haladnak az újabb győzelmek felé. — A most beköszöntő év­ben a szovjet nép Marx, Engels, Lenin, Sztálin feiskolt eszméitől lelkesítve, még na­gyobb energiával fog dolgozni, hogy még hatalmasabbá tegye hazánkat. — Az új, 1955-ös évbe lépve, sikereinkre büszkén, megelé­gedéssel állapítjuk meg azt is, hogy a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a békesze­rető népek állhatatos erő­feszítéseinek következtében a múlt év folyamán bizonyos enyhülés állott be a nemzet­közi feszültségben. A tartós és szilárd békéért folyó harc meghozta gyümölcseit. — A béke ellenségeinek azonban ez nem tetszik. — Nem törődve népeik aka­ratával és megfeledkezve a történelem tanulságairól, egyes nyugati hatalmak kormánykö­rei továbbra is agresszív po­litikát folytatnak, amely ve­szélyes következményeket rejt magában. — A békeszerető népek nem mehetnek el szó nélkül amel­lett a tény mellett, hogy a nyugati hatalmak Európa szí­vében feltámasztják a német militarizmust, bonyolulttá te­szik a nemzetközi helyzetet és fokozzák egy­­új háború ve­szélyét. — Külföldi országok tisz­telt polgárai, férfiai, asszo­nyai, ifjai és lányai! — Az elmúlt év, az egész emberiség szerencséjére, a béke éve volt. Nem kételke­dem abban, hogy minden or­szág egyszerű, becsületes em­berei nem akarnak háborút, békében és baráti egyetértés­ben akarnak élni. —­­A béke ellenségeinek nem sikerül majd megvalósí­­taniuk tervüket, ha a népeik kezükbe veszik a béke ügyét és végig kitartanak mellette. — A szovjet nép, testvéri egységben a nagy kínai néppel és a demokratikus országok minden népével, hiszi, hogy a most beköszöntő új év is a vi­lág békéje további megszi­lárdulásának éve lesz. — A nemrég lezajlott moszk­vai értekezleten az európai békeszerető államok megingat­hatatlan egységet, összefor­­rottságot és akaratot juttattak kifejezésre az európai népek békéjének és biztonságának magasztos ügyéért folytatott harcban. A szovjet dolgozók, valamint minden egyszerű kül­földi ember üdvözölte a moszkvai értekezleten elfoga­dott deklarációt, amely egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére szó­lít fel. — A szovjet nép, nagy or­szág­unk ura, az egész ember­i­ség békéjének, szabadságának és boldogságának élenjáró har­cosa, alkotó erőtől és kimerít­hetetlen energiától duzzadva lép az új évbe k4s~r" ~~ta, hogy még nagy­obb hős­esség­­gel harcoljon szeretett hazá­jának boldogságáért! — A Szovjetunió Kommu­nista Pártja központi bizott­sága és a szovjet kormány ne­vében meleg jókívánságaimat küldöm önöknek az új év al­kalmából, kedves honfitár­saim! — Az új év alkalmából jó­­kívánataimat küldöm minden ország egyszerű és becsületes embereinek! Legyen az új év még nagyobb sikerek eszten­deje az emberiség harcában, a népek közötti tartós békéért, minden ember boldogságáért! — Boldog új évet kívánok! Nag­y Ilmre elv­társ válasza a Ju­gopress által feltett kérdésre Az újév alkalmából a Jugo­­press tudósítója azzal a kérés­sel fordult Nagy Imre elvtárs­hoz, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnö­kéhez, hogy válaszoljon a je­lenlegi nemzetközi helyzetről feltett kérdésére. A kérdést és Nagy Imre elv­társ válaszát a következőkben közöljük: KÉRDÉS: »Hogyan érté­keli a jelenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző, társadalmi rendszerű országok közötti békés együttélés megvaló­sításának kilátásairól és en­nek hatásáról a világ bé­kéjére?« VÁLASZ: »Az új, 1955-ös esztendőben a nemzetközi helyzet fejlődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének további kibontakozása irányában, de veszélyes fordulatra is sor ke­rülhet, amely a jövő háború lehetőségét rejti magában. Nem kétséges, hogy a német kérdés az, amelynek rendezése első­sorban befolyásolja a nemzet­közi helyzet alakulását. A második világháború óta a békeszerető emberiség fo­kozza erőfeszítéseit a béke megszilárdítása és a békés együttélés érdekében. A békére való törekvésnek állandóan ható tényezője és erőforrása, hogy a Szovjetunióban, Kíná­ban és több más országban, köztük a Magyar Népköztár­saságban is, olyan társadalmi rendszer valósult meg, amel­y­­lyel összeegyeztethetetlen a tá­madó háború, az agresszió po­litikája. Egyre nagyobb azok­nak a felelős államférfiaknak száma is, akik — bár világné­zetük­­különböző — készek kö­zös erőfeszítéseket tenni a bé­ke biztosítására. Közismertek a Szovjetunió és a szocializ­must építő országok vezetői­nek a békés együttélés kérdé­sében történt állásfoglalásai. Kapitalista országok tekinté­lyes politikusai is egyre erő­teljesebben állnak ki a békés együttélés eszméje mellett, mint például Nehru, vagy leg­utóbb Herriot, a francia par­lamentben, a párizsi egyezmé­nyek ratifikációs vitájában. Mindezeknek a nyilatkoza­toknak, valamint az emberiség mintegy felét felölelő béke­­világmozgalomnak, amely a második világháború után a nemzetközi politika hatalmas, új tényezője lett, az a közös alapja, hogy szükséges és le­hetséges a békés együttélés a különböző társadalmi rendsze­rű országok között. A békés együttélés elve a gyakorlatban érvényesült az utóbbi évek számos vitás kérdésének meg­oldásában, így például a koreai és az indokínai háború befe­jezésében, a különböző társa­dalmi rendszerű országok kö­zötti diplomáciai, gazdasági, kulturális és sportkapcsolatok fejlődésében, ez az eht tette lehetővé Kína és India, a vi­lág két legnépesebb országa viszonyának elmélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a különböző társadalmi rendsze­rek békés együttélése és a né­met militarizmus feltámasz­tása nem egyeztethető össze. Az Egyesült Államok ural­kodó körei és más imperialis­ta csoportok Nyugat-Németor­­szág felfegyverzésével a hábo­rús veszélyt növelik. E fenye­gető veszély elhárítására jött létre a Szovjetunió által kez­deményezett moszkvai értekez­let, amelyen a részvevő orszá­gok biztos utat mutattak a né­met kérdés tárgyalások útján való békés rendezésére és az európai kollektív biztonság megteremtésére. A moszkvai értekezlet által mutatott úton a béke és a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés együttélése megszilárdul­hat az egész világon. Ehhez azonban félre­kesül az eddi­gieknél nagyobb erőfeszítések­re van szükség az új esztendő­ben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszéd ország, a Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaság és a Magyar Nép­­köztársaság népte­tel és kor­mányának érdeke a bérck biz­tosításában és a Wfc.» -egü­tt­­élés döntő kérdései­»r. normos. Az ilyen békés egyiketd­és a béke erőinek komoly megszi­lárdulását jelenti. r

Next