Népszava, 1955. január (83. évfolyam, 1-25. sz.)

1955-01-01 / 1. szám

It „láthatatlan trngisi látható eredményei Autógyárba! A tagdíjfizetésről folyt a vita a Csepel Autógyár Jármű­gyárának legutóbbi műhelybi­zottsági ülésén. A helyzet bi­zony nem a legkedvezőbb. So­kan hónapok óta elmaradtak, mások vonakodnak a megálla­pított összeget fizetni. Mi en­nek az oka? — tették fel töb­ben a fogas kérdést. Szó esett a legutóbbi normarendezésről, a funkcionáriusok példamuta­tásáról, a bizalmiak felelőssé­géről stb. »Mindez igaz — mondotta Künsztler Nándor, a műhelybizottság egyik tagja —, de nem itt van a legna­gyobb hiba. Sok dolgozó azt kérdi: Mit ad nekem a szakszervezet ? Én még egy­szer sem voltam üdülni, én még nem kaptam segélyt.­ Mi pedig nem tudunk erre mit vá­laszolni. Hiszen minden dolgo­zónak nem adhatunk üdülési beutalót vagy segélyt.« Amit Künsztler elvtárs el­mondott, az nemcsak a Jármű­gyárra jellemző. Aligha van a Csepel Autógyárban olyan szakszervezeti aktivista, társa­dalmi munkás, függetlenített funkcionárius, bizalmi vagy vb-tag, akitől nem kérdezték volna meg: „Mit ad nekem a szakszervezet?“ S ha csak azzal válaszolnak, hogy ilyen vagy olyan kedvez­ményt, juttatást — hasonló zsákutcába kerülnek, mint a Járműgyár műhelybizottsága. Dehát valóban olyan nehéz felelni e kérdésre? Csak eny­­nyit tesz a szakszervezet? Ak­kor miért fordulnak meg any­­nyian a Járműgyár műhely­­bizottságának a szobájában? Künsztler elvtárs és Skalitzer elvtárs, a műhelybizottság el­nöke alig győzi felsorolni. »Az egyiknek elintézzük, hogy meg­­kapja elmaradt bérét, a má­siknak utánajárunk, hogy me­legruhát kapjon a kölcsön, amíg a raktárból újatt utalh­atnak ki. Az egyik asszonynak segí­tünk a családi ügyei rendezé­sében, kibékítjük a férjével. Gondoskodunk róla, hogy a le­szerelt katona letelepedhessen Dunahara­sztin. Továbbítjuk egy dolgozó panaszát az SZTK-hoz, segítünk a tüzelő ■megszerzésében is. De az a baj, hogy minderről csak az tud, akinek éppen intézzük az ügyét.. ," Mit is tesz a­ szakszervezet a munkások érdekében? — ér­deklődünk Ratalics Istvánné­­nál, a Motorgyár rt-titkáránál, aki két perccel előbb még pa­­rázsh­angulatú telefonbeszélge­tést folytatott a Csepel Autó­gyár konyhájával, mert hiá­nyosan küldték az ebédet.* Ra­­talicsné a kérdésre összevonja szemöldökét, gondolkodik, az­tán felsorol néhány dolgot, amellyel a munkások felkere­sik a szakszervezetet. Valaki nem teljesíti a normáját. Kihez fordul először panaszával? A bizalmihoz vagy a mű­helybizottság valamelyik tag­jához. Valaki nem tudja az in­jekciót beszerezni, amit az or­vos felírt neki. A műhelybi­zottságtól kér segítséget. A­ közelmúltban az egyik rmin­kés hozzám hozott egy munka­darabot és panaszkodott, hogy selejtesen kapták — folytatja — Azt mondtam, hogy ne ne­kem magyarázza, hanem a ter­melési felelősnek, mert az az ő reszortja. S a dolgozó azt fe­lelte: .Nem mindegy az, kinél panaszkodom? Hiszen maga­­ a szakszervezeti vezetésés tagja. S úgy érzem, neki volt igaza.« »Apró« kérdések ezek, am­e­lyek mindennap előfordulnal s amelyeknek elintézését a dol­gozók nem tartják számon hiszen már megszokták, hogy foglalkozunk velük. Hasonló »apró« problémák­kal teleírt könyvet találunk az üzemi bizottságon is. Az egyik vidéki dolgozó például a külömelési pótlékot kéri, a másik családi ügyben fordul segítségért, a harmadik hathó­napos terhes, könnyebb beosz­tást szeretne. Egy anya a böl­csődében szeretné elhelyezni három és félhónapos kisfiát. A kocsikísérők egy­ része az üzemi bizottságot kéri, hogy magasabb bérkategóriába osz­­szák őket. Hány és hány pa­nasz, kérés van itt. És mind­egyik alatt ott van az a szó, amit a dolgozók várnak: »El­intézve, Pöterdi«,­ »Elintézve. Molnárnét, »Elintézve. Somo­gyi.« De hogy mennyi fárad­ságba, mennyi munkába kerül, amíg ezt a szót beírhatják — senki sem tartja számon. Nincs benne a munkatervben, nincs benne a jelentésekben és nincs látszata a tagdíjfize­tésben sem. A lakások igazságos elosztásán is milyen türelemmel, igyeke­zettel fáradoztak. A Csepel Autógyár ugyanis 57 lakást kapott novemberben. Molnár elvtársnő, a munkás­­ellátási bizottság vezetője a lakásügyi albizottság mintegy ötven aktíváját mozgósította erre. A társadalmi munkások este, munka után, sárban, szélben fáradhatatlanul rótták a környező falvak és a főváros utcáit: a beadott kérvények és javaslatok alapján utána­néztek, kik a legjobban rászo­rultak, így választottak ki végül is 57 em­bert. Temesinó túrós gépmunkást, aki negyed­­magával lakott egy 3X3 méte­res szobában, amely minden esőzéskor beázott. Szabó­­lár­tán szerelőt, aki albérletben lakott családjával egy kis átjárós szobában, Balogh Zoltánnét, négygyermekes anyát és másokat. Azt gondolná az ember, hogy az egész gyárban nagy az öröm. Azoknak a zúgoló­dása azonban, akiknek kéré­sét nem teljesíthették, el­nyomja az öröm hangjait. Igaz, nem lehet egyszerre minden igényt kielégíteni, de vajon melyik gyárban kapnak a munkások egyszerre ennyi la­kást? És januárban újabb 44 kerül elosztásra. Ha tehát esetleg hiba csúszott a kivá­lasztáson, meg orvosolni lene a sérelmet. Semmiesetre sincs ok arra, hogy az üzemi bizott­ság elismerés és megbecsülés helyett gáncsoskodást kapjon Senki sem beszél arról, hogy az őszi zsírellátási nehézségei idején a Csepel Autógyár dol­gozói mindig hozzájutottak a szükségletükhöz. Pedig ebben is része van az üb-nek. Segí­tett a Népbolt vezetőjének hogy a Kiskunlacházán el­akadt zsírszállító autót idejé­ben beházassák. A jó együtt­működés a Népbolttal lehetővé tette, hogy munkaidő utá­i mindenki hozzájusson adagjá­hoz. Arról is kevesen tudnak hogy az anyák kérésére most az üb elintézte, hogy gyermek­tejet lehessen kapni a Nép­­boltba­n. De nem csak a dolgozók hi­­báztath­atók, ha nem isme­rik a szakszervezet tevé­kenységét. Mindezért az üb i£ felelős. Hiszen neki kellene mindezt ismertetnie, beszélni róla. Nem szerénytelenség , ez hiszen nem saját érdemeiket fitogtatnák, hanem a szakszer­vezet tekintélyét, befolyását erősítik vele. A dolgozók bizalmát a szakszervezet iránt nem le­het csak a tagdíjfizetésen mérni. Hiszen ügyes-bajos dol­gaikkal naponta nagyon sokan fordulnak az üzemi bizottság­hoz, az aktivistákhoz, akit, fá­radtságot nem ismerve, intézik a különböző ügyeket. De a bi­zalom megszerzésének ez csak az egyik oldala. Mindig hatá­sos, soha nem nélkülözhető másik oldala, hogy a szakszer­vezet is nagyobb bizalommal forduljon minden esetben a dolgozókhoz. Nemrégiben a minisztérium felajánlotta a vállalatnak: pénzt ad egy 12 lakásos romház helyreállítá­sához, csak biztosítsanak meg­felelő munkaerőt hozzá. A vál­lalat ezt elutasította. S az üzemi bizottság tudomásul vette a döntést, ahelyett, hogy a dolgozókhoz fordul és ön­kéntes társadalmi munkára szólította volna őket. Hasonló az eset a 9-es kapu kerékpár­megőrzőjénél. Hosszas vitá­ban vannak a vállalatvezetés­sel, mert húzzák, halogatják egy tető megépítését. Az vb jól­­beolvasott­, odamondoga­tott, de nem fordult a dolgo­sokhoz, hogy a rendelkezésre illő anyagból társadalmi mun­kával készítsék el a kerékpár­tetőt. Akár arról van szó, hogy az fb ismertesse eredményeit, vagy megmagyarázza: mit ho­gyan lehet és mit nem lehet megvalósítani­­— mindig tá­­maszkodjék a dolgozókra. S forduljon az emberekhez olyan­kor is, amikor nehéz, talán szejét felülmúló feladat előtt 111, kérje segítségüket. Mert aki bizalommal fordul a dol­­gozókhoz, hatalmas erőre tesz szert — olyan erőre, amellyel a legnagyobb akadályt is le­gyűrheti. Sőtér—Hollós 2 NÉPSZAVA 1995. január 1. szombat Egy zuglói villa alagsorában éli át az ostrom viszontagságait Kut­­szeghy Kálmán egyetemi tanár, a francia irodalom professzora, fia, Kutszeghy István elektromérnök, menye, aki a hónap végére gyere­ket vár és egy állítólagos erdélyi menekült, Bacsóné, hároméves kis­lányával. Az első ostrom­éjszaka után az asszony közli a mérnök­kel, hogy eljött a szülés idoje. A férfi elindul orvost keresni ez ostromlott városiján. Az első or­vos, akit otthon talál, nem haj­landó vele menni. Az asszony védelmére kelt. — Elkívánná egy hatvankét éves, szívbajos embertől hogy •ebben a szörnyű bombázás­ban kimenjen. Van magában lel’.­:.ismeret? Maga fiatalem­­b: • 'le ő nem tud szaladni, ő ne-­ud m­in­den 'pillanatban ha­r vágódni. Neki egy erő­sebb " zenés is megárthat, a vesztet c'-.ózhatja. Miért nem Papp doktorhoz fordult, az nő­gyógyász és fiatalember, ktt lakik a közelben. — Úgyis van — vette át a szót hirtelen a férfi. — Én amúgy se segíthetnék sokkal többet, mint a kér maga, vagy bárki más, hiszen a legegy­szerűbb műszereim sincsenek meg hozzá. Papp doktor biz­tos segíteni fog­­— mondotta, megörülve, hogy jó ürügyet talál, amivel ezt a hívatlan pácienst lerázhatja. István úgy hallgatta, mint akit letaglóztak. Hát ilyen is van, ez is lé­tezhet ... Magyar orvos, ér­telmiség így viselkedhet­ik. Hirtelen maga előtt látta házi­orvosukat, Kollár doktort, azt a kedves, aranyos öreg doktor bácsit... Lehet, hogy az is ilyen terme ... Vagy, hogy normális körülmények között ez a borostás arcú,’ ijedt, csak önnön életé­n tö­rődő vénember is épp­en olyan szívélyes, szolgálati kész lenne hozzá ... — Hol lakik ez a Papp dok­tor? — kérdezte ingerült. .. — Nincs öt perc se, egy ugrás mindössze. A Gervay utcában az első házban, ő biz­tos menni fog. Neki menni kell! Elvégre nőgyógyász «— mondotta Baló megélénkülve. A mérnök köszönés nélkül rohant ki a pincéből és feldúl­­tan száguldott végig a néptelen utcákon. Aggodalom Kutszeghy professzor szótla­nul járkált fel és alá, miköz­ben egyik cigarettáról a má­sikra gyújtott. — Csak már hagyná abbé — gondolta az elkínzott asz­­szonyka. Idegesítette ez az egyhangú kopogás és a sűrű­södő füst, amely az egész szo­bát betöltötte. De nem érezte ildomosnak, hogy szóljon az öregnek, aki tulajdonképpen miatta nyugtalankodik. Végül is rászánta magát. — Ne haragudjon Kálmán papa (így hívta a professzort), de arra szeretném kérni, hogy ne dohányozzék annyit, hiszen magának se tesz jót. És üljön már le egy kicsit. — Persze, persze kislányom, igazad van. Te ne haragudj rám — válaszolt az öreg és leült az egyik karosszékbe. — Milyen ostoba vagyok­­ - kor­holta magát. — Marikának nyugalomra van szüksége, én meg ezzel a lehetetlen viselke­déssel csak felizgatom. Marianne fájdalmai mind élesebbek lettek. Most már semmi kétsége sem lehetett, hogy ez a szülés kezdetét jelzi. — Takarózzanak be, egy kicsit kiszellőztetek­­— mondta Bacsóné és a vonakodó Gabi­kára adta a télikabátját. Ki­nyitotta az ajtót. Kívülről hideg, metsző szél csapott be- De most — Jól esett. Felfrissültek tőle, szinte úgy érezték, mintha megmos­datná, megtisztítaná őket, s mintha az agyukból is kiker­getné a gondoknak füstfelle­­gét. A fülledt, áporodott leve­gőjű szoba szinte másodpercek alatt kihűlt. A füst is lassan szétfoszlott. Bacsóné becsukta az ajtót és a tűzre rakott. A lángnyelvek kattogva, duru­zsolva havartak a száraz ha­sábfák testébe. A professzor automatikus mozdulattal szedte elő ciga­rettatárcáját, de még mielőtt kinyitotta volna, észrevette magát és visszadugta a zse­bébe. Marianne megsajnálta. — Azért egyet-egyet nyu­godtan elszívhat, Kálmán, papa. Csak ne olyan sokat.­­ — Dehogy is kislányom, s hová gondolsz — buzgólkodott ] az öreg. J Aztán csend lett. Fojtott, nyomasztó csend, amelyben ott parázslott a ki nem mon­dott kérdés, a mindnyájukat eltöltő aggodalom: Hol van István? Már rég vissza kellett volna jönnie... S mi­­sz, ha nem érkezik meg időben az orvos. Marianne gondolatai is ezen a két sínpáron futottak, mint az elromlott fékű hegyi­­vasutak, amelyek zuhannak, száguldanak le a mélybe, megállíthatatlanul. Látta maga előtt Istvánt, amint roncsolt tagokkal fekszik a havon, látta a nyálasok fogsá­gában. Maga elé képzelte Bá­nyait és Cinegét, amint éppen kegyetlenkednek Istvánnal. (Folytatjuk.) Búza, kender, len terem a homokon beszélgetés Egerszegi Sándor tudományos kutatóval új talajjavítási módszeréről az ország szamid­erűteren­et mintegy 25 százaléka, két és félmillió hold homoktalaj. Eb­ből másfél millió hold gyenge termőképességű. Népgazdasá­gunknak igen fontos feladat: a mezőgazdasági termelés biz­tonságának a megteremtése az ilyen területeken is. A rég gazdálkodási módszerekkel­­ homoktalajokat nem, vagy csak igen kivételes esetekben lehe javítani. Ezért is tűzte célul a mezőgazdasági termelés fej­lesztéséről szóló 1953 decem­beri pont- és kormányhatáro­zat új módszerek kidolgozása a homokos területei­ javításá­hoz. Erről a kérdésről beszél­­gettünk Eger­szegi Sándorral az Agrokémiai Kutató Intézet tudom­ányos kutatójával, ak­­z elmúlt években altalaj­­rágyázási módszerével a ho­­moktalajok javításában nagy­­szerű eredményeket ért el. A lomokjavítás alulról felfelé — Mi az altalajtrágyázás lényege? Mire alapozta Eger­szegi elvtárs kutatásait? — A termesztés biztonsága i­s a termés nagysága jelentő­sen attól függ, hogy a gyökér­­endszer honnan veszi a szük­séges tápanyagot és vizet. Ha sok a talaj felső, szántott ré­­egét részesítjük különféle szerves vagy ásványi anyag­ban, a növény és a talaj ki van szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek. Ha viszont a gyökérzet kifejlődhet a száll­ott réteg alatti mélységben, a növény nagyobb területről szerezhet tápanyagot, s egyben az aszály mértéke is csökken, ez adta­­kutatásaim alapját,­­szerint dolgoztam ki, m­unka­­ársaim segítségével rétegeő romokjavítási módszeremet. — A módszer lényege a kö­vetkező: a termőréteget úgy mélyítettü­k, hogy a szántóit ■éteg alatt az altalajban mint­egy hatvan centiméter mélyen, Szőnyegszerűen helyeztük el az agyaggal dúsított istállótrá­­gát. Efölé 17 centiméterre két-három év múlva újabb ré­­eg kerül, amelyet ismét takar majd két-három év múlva­ egy­armadik réteg. Tehát a ho­­rokjavítás nem felülről lefelé, anem fordítva: alulról felfelé irténik. Kísérleteink során 854-ben laza, homokos talajon skerült­­ termeszteni búzát, enden, lent, gyapotot, here­­s fűféléket, kerti növényeket, mi addig ott nem termett. A termelés eredménye a vá­­rogtalajokhoz hasonló, Ör­se­ntmikl­óson például 11,5 lázsát fizetett a búza. — Az új módszer alapján a­zántóföldi növénytermesztést len nagy mértékben kiter­­eszthetjük és mód nyitik ho­­mokos vidéken is a korszerű­llattenyésztés megteremtő­ére. biztató kezdeti eredmények — Megoldható-e ez a mód­szer már a közeljövőben a gyakorlatban a szántófölde­ken? — igen. Nagy örömömre szolgál, hogy immár nemcsak kutatóintézetben, hanem nagy­­üzemileg is kísérletezünk a több réteges homoktalajjaví­­tással. 1954-ben az ország há­rom nagy homoktá­ján — Duna—Tisza közén, a Nyírség­ben és Dél-Somogyiban — ál­lami gazdaságok földjein vé­geztünk homokjavítást. Be­­bizonyult, hogy a ráfordítás teljes költsége — holdanként 1600—1700 forint — már az első évben visszatérül. Egyes növények lényegesen több jö­vedelmet is adnak. Nyírmadán a javított talajon termelt bur­gonya ötezer forint, Taksony­ban pedig a dohány nyolcezer forint többletjövedelmet ho­zott. Ugyanakkor ez a módszer körülbelül 18—20 évre hatásos, anélkül, hogy a harmadik ré­teg után a­­ felső talajréteget szerves­ trágyázásban kellene részesíteni. Hogyan segíthet az ipar? — Csupán egy nagy nehéz­ség van, nincs elegendő és megfelelő gép. A 60 centiméter mélyen végzett trágyázás ugyanis olyan erős gépeket kí­ván, amelyek a mélyítést bír­ják. Ide nem alkalmasak a gyakorlatban használt körmös­­traktorok. Gyengék és a ho­mokban elülnek. Az ipar tehát nagy segítséget adhat nekünk. Nagy szükség volna a 80-as SZTZ lánctalpas traktorra, vagy a Rázsó-féle féllánctalpas traktorra. A gyakorlat céljára a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet elkészítette az első HR—60 jelzésű ekepéldányt is, amely tiszta, széles és megfe­lelő mélységű barázdát húz. Ez is igen fontos számunkra, mert enélkül összefüggő, szőnyeg­szerű homokjavítást nehezen végezhetünk. — Mik a tervei Egerszegi elvtársnak 1955-re? — Az idén lényegében foly­tatni akarom eddigi munká­mat. Szeretném szélesebb te­rületre kiterjeszteni kutatásai­mat, s a talajjavítást a vele összefüggő eredményekkel vizsgálni. Tüzetesebben tanul­mányozzuk munkatársaimma­, hogy a tartós talajjavítás és ezzel együtt a növény számára juttatott több tápanyag milyen mértékben csökkenti a burgon­nya leromlását. Néhány példa már van is birtokunkban a múlt esztendőkiből. Ezek iga­zolják, hogy kedvező tápanyag­­ellátás esetén csokikén a le­romlás százaléka. Ismét a nyírmadai állami gazdaságból hozok példát Itt a trágyázat­­lan területen holdanként 6,54 mázsa burgonya termett. A fe­lülről, szokásos módon trágyá­zott földben 40 mázsa volt a termés, míg az altalajtrágyá­zott 91,67 mázsát fizetett hol­danként. Az első esetben a burgonyagumó leromlása 79, a második esetben 60, a har­madik esetben pedig mind­­része 15 százalékos volt Ugyanakkor az a­ltalaj­trágyá­­zott burgonya gumói zömében első- és másodosztályú étke­zési és vetőgumók voltak. Szoros kapcsolat a gyakorlattal . Úgy gondolom, az Agro­kémiai Kutató Intézet munka­társai 1955-ben is minden se­gítséget megadnak kutatá­saim továbbfolytatására. Erre nagy szükségem van, mer­t szeretném összekapcsolni a tu­dományos munkát még jobban a gyakorlattal, azokkal a kísér­letekkel is, amelyek egyes ál­lami gazdaságokban, termelő­szövetkezetekben, sőt egyéni­leg dolgozó parasztok földjein folynak. Taksony, Nyírmada és Lábod környékén ugyanis azt tapasztaltuk, hogy mun­kánk alapján több helyütt ön­tevékenyen is alkalmazták a talajjavítás­ módszeremet. Re­mélem, hogy a gyakorlati gaz­dák eredményei is igazolják kutatásainkat és mielőbb még szélesebb körben, országosan elterjed a réteges homokjart­­ás. Ez pedig, véleményem sze­rint igen nagy lépés előre a mezőgazdasági termelés fej­­esztése útján. Kovács András Felszabadulási ünnepségek a XVI. kerületben Péntek délelőtt a XVI. ke­rület dolgozói a kerület fel­szabadulásának tizedik évfor­dulója alkalmából koszorúzása emlékünnepségeket rendeztek. A cimkotai temetőben nyugvó szovjet hősök sírjánál Hidi Já­nos, az Ikarus pártbizottságá­nak tagja, a mátyásföldi teme­tőben Sz. G. Mihajlovics szov­jet százados sírjánál Krizs Jó­zsef, a kerületi tanács végre­­hajtó bizottságának elnöke Rákosszen­tmihályon Mázi Jó­zsef, a Hazafias Népfront XVI területi bizottságának elnöke mondott beszédet. misxiaos HGi. . es SIS sues a DARU fosintPttu­m RevoeziE: VÉR KOM­I20N­ÍN Új művészi magyar film Bemutatja december 30-tól: MÁJUS 1 o FÉNY o DÓZSA VÖRÖS CSILLAG o ZUGLÓI CORVIN o TÁNCSICS o TÁTRA ra!U!i!u:i:iBi:i i aiuiiiumnuu; uuiiiiiíiiiiiiitiiiiti inij inni iniiwi hím bcmj APRÓHIRDETÉSEK Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. — A hirdetéseket az Állami Hirdető Vállalat (V., Felszabadulás tér 1. és Lenin körút #—II) veszi fel. Zippzáraikat, kitűnőt új­ból készítek, garanciá­val javítok, szétnyítok, hócsizmában is. Meg­várható. Régi kisiparos, Wesselényi utca 47. kör­útnál. I. sz. Épületelem­­gyár felvesz vasbe­tonszerelői munkára budapesti, vagy pest­­környéki lakosokból férfi és női segéd­munkásokat. Szemé­lyes Jelentkezés: Bp. XI., Budafoki út 78. A GANZ VAGON- ÉS GÉPGYÁR felvesz: esztergályos, horizont esztergályos, marós, gyalus, fűrős, kovács segítő, metalli­­záló, betanított munkás és férfi segédmunkás dolgozókat.­ Jelentkezés: Bp., VIII., Vajda Péter utca 10. sz. alatt (volt Simor utca), az Üzem munkaerőgazdálkodási Perzsabundák, elsőren­dű minőségű szőrme­bélések kaphatók. Sze­mére szűcsnél, Z­enin körút huszonhat. Szűr­­mebundát veszek. Rádiót, lemezjátszót készpénzért veszek (hibásat is). Érte me­gyek. Tel.: Kettőszáz— négyszázötvenöt. Csa­nádi utca 6. "Kétszem­élyes rücküil" 2300 ért, garnitúra 4800-ért fiz. könnyí­téssel. Kárpitosnál. Népszínház utca 28. Tel.: 341-783.

Next