Népszava, 1955. január (83. évfolyam, 1-25. sz.)
1955-01-29 / 24. szám
A vállalás teljesítésének módszerei a Klement Gottwald-gyárban IV. A készülékgyár »versenyfelelőse« egész papírhalmazt vesz elő fiókjából. — Nézze ezt a sok papírt. Ez egy nap termése. Kimutatás ide, jelentés oda, kérdőív ide, statisztika oda. Mintha a verseny nem is az üzemben, hanem az én asztalomon, vagy fiókomban folyna. Havonta 28 jelentést kell készítenem a különböző szerveknek. A jelentések rendszerint 30—fő kérdésből állanak, a hozzá szükséges adatokat általában harminc helyről szedem össze. Be kell vallanom, magam sem értem, miért kell szüntelenül jelenteni számtalan helyre,hogy például a versenyzők közül mennyi a fiatal és mennyi az öreg, mennyi a férfi és mennyi a nő és így tovább. A jelentések egy része teljesen szükségtelen, más része jelenlegi formájában alig használható. Ezt bizonyítja az is, hogy sem a ronthelybizottság elnökénél, sem a műhelybizottság tagjainál, sem a szakszervezeti bizalmiaknál, see a művezetőknél egyetlenegy példányt sem találtam a töméntelen jelentésből. Pedig az ilyen kimutatások szükségességét elsősorban az dönti el, mennyire használják, mennyire hasznosítják azok adatait. Mit kell tenni a verseny fejlesztéséért Lehet, hogy az olvasók közül valaki most ellentmondást vél felfedezni az előző részekben elmondott dicséretek és a most elhangzott bíráló megállapítások között. Pedig nincs itt semmiféle ellentmondás. Való igaz, hogy a készülékgyárban sokan nagyszerű versenyt vívnak egymással, hogy van tizenhat olyan műszerész, aki a Minisztertanács és a SZOT határozata alapján folytat párosversenyt. De a »sokan« szó még nem azt jelenti, hogy mindannyian és a tizenhat műszerész még nem minden műszerész. Ahhoz, hogy a verseny teljesebb legyen, hogy átfogja a műhely valamennyi dolgozóját ,a jobb szakszervezeti munka szükséges. A szakszervezeti munka gyengeségének »objektív« oka, hogy a műhelybizottság elnöke területileg el van szakítva az aktivistáktól. Lázár elvtársat, a műhelybizottság elnökét ugyanis hiába keresem az épületben. A készülékgyár műhelybizottsági elnökének — pont neki — már nem jutott hely a készülékgyárban. Munkatársaitól több száz méter távolságra, egy másik épületben dolgozik. Több segítséget a bizalmiaknak — ilyen körülmények között elég nehéz jó szakszervezeti munkát végezni — mondja. — Helyes lenne, ha a gyáregységvezető elvtárs mielőbb lehetővé tenné, hogy én is átkerülhessek a készülékgyár épületébe. Nem a szétszakítottságból folyik az a másik hiba, hogy a szakszervezeti aktivisták — és különösen a bizalmiak — nem kapnak elegendő útmutatást és segítséget munkájukhoz. Panyi Magda bizalmit például megkérdeztem: miről szólt a legutóbbi bizalmi értekezlet? — Hát tagdíjról, üdülésről, politikáról... — Versenyről nem? — De. Mondták, hogy szervezzünk felajánlásokat. — Milyeneket, hogyan? — Olyanokat, amilyeneket a művezetőnk mond. Hát igen. Nem a bizalmiak hibája, hogy ilyen »instrukció« alapján nem tudtak méltó partnerei lenni a művezetőknek, akiket erre a feladatra sokkal jobban készítettek elő. Úgy gondolom, ha jobban megbecsülnék a szakszervezet munkáját, ha bennünket is bevonnának egy-két olyan megbeszélésbe, amelyen részt vesznek a műszakiak, ha tájékozottabbak lennénk, jobban menne a szakszervezeti munka is. Panyi elvtársnőnek ez a javaslata az alapvető hibára hívja fel a figyelmet. A készülékgyár szakszervezeti aktivistái túlságosan könnyen belenyugodtak a jelenlegi helyzetbe és olyan vélemény alakult ki közöttük, hogy »megy a verseny nélkülünk is, a mi munkánkra nem sok szükség van«. Való igaz, hogy »megy« a verseny és ez a művezetők érdeme. De az is igaz, hogy sokkal jobban menne, sokkal több dolgozó venne benne részt, sokkal kevesebb lenne a bürokratikus vonás ebben a versenyben, ha a műhelybizottság és a műhelybizottság aktivistái betöltenék a rájuk váró feladatokat. ★ Akármilyen nehezen, de elkészültek a vezérkontrollerek. Bár a sajtolóműhelyből szerszámhiány miatt még az utolsó előtti percben sem jöttek meg a rúgótányérok. De Proschek művezető felvette és addig le nem tette a telefonkagylót, amíg nem talált egy olyan gyárat, amelytől kölcsönkapta a szükséges sajtolószerszámokat. A nagy kontaktortáblához is megérkezett a rúgóház. Csakhogy későn. Nem volt mit tenni: elvettek két embert a februári munkáról és megerősítették velük a kontaktortábla-szerelőket. A készülékgyár dolgozóinak, műszaki vezetőinek munkájából sokat lehet tanulni. Tanulságos, ahogyan felbontják és minden egyes dolgozóval köztik a tervet. Tanulságos, ahogyan a művezetők szívügyüknek tekintik a verseny szervezését, ahogyan jobbnál jobb ötletekkel és mindig a saját erejükből leküzdik a felbukkanó nehézségeket. Jó munkájuknak, helyesen kidolgozott módszereiknek köszönhető, hogy a Klement Gottwald-gyár készülékgyárának dolgozói januárban megdöntötték minden eddigi teljesítményüket. A felszabadulás ünnepének tiszteletére a vállalt 18 trolibusz valamennyi villamosfelszerelését időre és kifogástalan minőségben elkészítették. A februári terv már megvan. Most készítik annak alapján a részletes ütemtervet. Az eddigi eredmények azzal biztatnak, hogy a gyár kollektívája a megnövekedett februári feladatoknak is hiánytalanul eleget tesz. A Bujtor-brigád tagjai: Bujtor brigádvezető, Vitéz József és Horváth István az utolsó műveleteket végzik az áramszedők szerelésén. (Gonda György felvétele.) Mit jelent az állami gazdaságok igazgatóinak jogkörét kibővítő rendelet? Néhány hónappal ezelőtt Szabari István, a palotási állami gazdaság igazgatója beszélgetés közben említést tett a munkáját akadályozó nehézségekről. »Mindenki utasít, mindenki parancsol — panaszolta. — A minisztérium, a tanács, a bakk, a MEZŐKER, a talajjavítók, a tűzoltók és még egy sor szerv és intézmény. Sok az ellentétes utasítás is és gyakran nem tudjuk, kinek tegyünk eleget. Elkelne már egy olyan intézkedés, amely biztosítaná, hogy az állami gazdaság igazgatója valóban vezető legyen.« Szabari elvtársnak és sok igazgatótársának a kívánsága nemrégiben valóra vált. Rendelet jelent meg az állami gazdaságok igazgatói jogkörének bővítéséről, amely a vezetés számos problémáját oldotta meg. Egyszerűbb ! Nem egyszerű tervezés intézkedés, nem 1 10 egy rendelet a sok közül az állami gazdaságok igazgatói jogkörének kibővítése. Több ennél. Egyik feltétele annak, hogy állami gazdaságaink fejlődjenek és több terményt adjanak a népgazdaság számára. Ha csak jót vizsgáljuk, hogyan változott például a gazdaságok tervezése, már ezzel is választ kapunk a rendelkezés jelentőségére. Az állami gazdaságok vezetői még tavaly is mintegy 1200 (!) keretszámot kaptak a tervkészítéshez, ami azt jelentette, hogy a gazdaságok számára mindent a felsőbb szervek írtak elő. Ily módon nemigen egyeztethették össze a főbb termelési ágakat, például a növénytermesztést az állattenyésztéssel. Nem vehették figyelembe a gazdaságok talaj, időjárási és egyéb adottságait sem. Ezáltal nem emelkedhettek eléggé a terméshozamok és a gazdaságosságot is akadályozta a sok megkötöttség. Most viszont csak 120 tényezőt, a legfőbb termelési mutatókat kapták meg az állami gazdaságok. A végrehajtás módját, az igazgatók döntik el. Érvényesülhet a helyismeret, a régi termelési szokások, a gazdálkodási ágak közötti összhang — az önálló gazdálkodás. Érvényesülhet tehát a több, jobb és olcsóbb termelés egyik alapvető feltétele. Önállóbb ! De nemcsak ergazdálkodásról van szó. Sok ----------------------------egyéb poittal is bővültekr. »gazgatói jogkör: Eddig jóformán a legjelentéktelenebb beruházás is a minisztériumtól függött, most viszont az országos beruházásokon kívül az igazgató határozza meg, hogyan gazdálkodik az állam pénzével. Módjában áll, hogy a kisebb összegből elkészíthető, de fontos beruházásokat (munkásszállások, kutak, szerszámok) maga határozza meg. Ezzel az igazgatók kezébe került a termelési feltételek egy részének a biztosítása. Egy másik pont arról intézkedik, hogy az igazgatók időben tiltakozhatnak a véleményük szerint helytelen utasítások ellen. Ilyen esetekben az igazgató véleményét figyelembe veszik a további munkánál. Nagyobb Sorolhatnánk személyes még tovább a felelősség rendelkezés pont--------------------------jait s azok jelentőségét. Beszélhetnénk arról, milyen ösztönzést ad a gazdaságos termelés utáni jutalmazás, vagy milyen sokat jelent, hogy a könnyen romlandó termelvényeket szabadpiacon értékesíthetik, ha nem szállítja el időben a kereskedelmi vállalat. Súlyos hiba volna azonban, ha csak a több jogot vennénk észre és nem látnánk meg a megnövekedett felelősséget is, önállóan vezetni csak mindent körültekintően mérlegelve lehet, ehhez pedig az szükséges, hogy az igazgatók jobban támaszkodjanak a párt- és szakszervezetre, a szakemberekre, a dolgozók összességére. Anélkül természetesen, hogy az egyszemélyi felelős vezetés elve csorbulna. Hogyan oldhatják ezt meg. Egyszerű a magyarázata: határozottan, felelőssége tudatában intézkedjék az igazgató, de előzőleg tanulmányozza a dolgozók munkakörülményeit, a termelési adottságokat. Vegye fontolóra a gépesítés fokát és a többi feltételeket. Már ezzel is lehetővé válik, hogy a kibővített jogkör összhangba kerüljön a helyes vezetési módszerekkel. S persze ehhez még egy fontos dolog szükséges, a szakmai színvonal állandó emelése, a fejlett növénytermelés és állattenyésztés elsajátítása. Az üb növekvő s önkénteselehetőségeinül felvető -------------------------------- cek az üzemi bizottsági tagokban is a kérdés, hogyan kapcsolódik az igazgató kibővített jogköre az ő munkájukhoz? Nos, igen sok függ tőlük is, hogy a vezetők élni tudjanak lehetőségeikkel. Jelentősen segíthetnek a gazdaság munkájának a fejlesztésében, ha tolmácsolják a dolgozók hangját, véleményét, javaslatait. Most több lehetőség van arra, hogy mindezzel éljen az igazgató. Ugyanakkor aszakszervezeti munka is biztosabb alapokon áll, mint eddig. Az üzemi bizottságok a helyileg elkészített és reális tervre alapozhatják a verseny szervezését és ellenőrzését. A bő termés érdekében a helyi erőforrások óriási kincsestárát aknázhatják ki. Világosabbá válik előttük a beruházások ügye, nagymértékben javíthatják a szociális ellátottságot. S mindennek eredményeként a szakszervezetnek jobban módjában áll helytállni posztján, helytállni a dolgozók érdekeinek védelmében. Csak néhány példa ez arra, miként hat a szakszervezeti munkára a kibővített igazgatói jogkör. De ebből következik, hogy fokozódik a szakszervezeti aktivisták felelőssége is. Szűkül az »objektív nehézségekre« hivatkozás lehetősége, mert tág tér nyílt a szakszervezeti munka fejlesztésére. Sok meghatározás ismeretes az állami gazdaságok politikai jelentőségéről. E gazdaságok a szocialista nagyüzemi gazdálkodás iskolái, a termelés minőségi bázisai. Ha eddigi munkájuk miatt jónéhány állami gazdaságra nem is illett még rá egyik meghatározás sem, remélhető, hogy az igazgatói jogkör bővítése újabb lépést jelent előre nagyszerű feladataik betöltésére. Kovács András A csillagos szovjet emlékművel díszített Gellért tértől befelé, a Móricz Zsigmond körtértől jobbra, a hegyek felé kanyarodó utak és utcák képezik a XI. kerület régi központját. Ha megfigyeljük a mai Villányi út — azelőtt Szent Imre herceg útja — régi középületeit, jellemző sorrendet látunk: egy iskola, egy templom, azután megint egy iskola s ismét egy templom. A túlsó oldalon pedig egymástól távol épült kertes villák. Új arcú városrész De ezt a gondosan kialakítottösszhangot jócskán megbontottuk az elmúlt tíz esztendő alatt: a Villányi úton például egész lakótelepre való új ház épült. Itt találjuk a Mezőgazdasági és Gépészmérnöki Főiskolát, néhány lépésnyire pedig a Mozgásterápiás Intézetet és a Gyógypedagógiai Főiskolát. Az egész egyoldalúan fejlesztett kerület arculata átalakult az elmúlt tíz esztendő alatt. A magasrangú állami hivatalnokok, papok, apiácák, bankárok és gyárigazgatók »Szent Imrevárosa« helyén élénk, érdekes kerület nőtt fel. Hogyan? Nagyon nehéz erre a válasz. Meg sem kísérlem, hogy részletes képiét adjak róla, ehelyett inkább azt próbálom elmondani, amit az emberek, akik itt, a kerületben élnek és dolgoznak, beszéltek erről az emlékezetes tíz esztendőről. A Budafoki út 20. szám alatti Vegyesipari Javító Szövetkezetben ismerkedtem meg Kiss Sándornéval, azaz Margit nénivel — így szólítja őt mindenki. Húsz esztendeje él ebben a házban. Három gyermek édesanyja, a férje tanár és tanácstag, ő maga házbizatond, népnevelő, MNDSZ-asszony. A legnehezebb időket eleveníti fel, hogy megértesse velem, honnan indultak el. — A Lágymányosi út és a Budafoki út sarkán barikádot emeltek a németek. Nagyon aggódtam, mert úgy gondoltam, hogy a szovjet repülők valami fontos fasiszta erődítménynek tekinthetik ezt és esetleg bombázni fognak. Január vége felé egy este, amikor odakint kicsit elcsendesedett a harci lárma, így szóltam a lakókhoz: »Menjünk ki éjjel és szedjük szét a barikádot.« Megmagyaráztam azt is, hogy miért. Mégis úgy néztek rám, mint egy őrültre. Később fogytán volt az élelmünk. Egy napon azt ajánlottam: főzzünk közösen. Ezt sem akarták megérteni. S amikor vége volt a halálfélelmes korszaknak, magam sem hittem a szememnek, amikor láttam, hogy az egész ház közösen takarította a romokat. Azóta de sok mindent csináltunk már együtt... Úttörő paradicsom a kastélyban A kerületi pártbizottságon már a február 13-i nagy ünnepre, a kerület felszabadulásának évfordulójára készülnek. Szorgalmasan gyűjtik a tízesztendős utat jellemző adatokat. Idézzünk néhányat: a lakosság száma 60.000-ről 95.000-re növekedett. 900 új lakás épült, 174 sérült lakást állítottak helyre. Az üzemi dolgozók száma 260 százaléko ral emelkedett 1938-hoz viszonyítva. A csecsemőhalandóság egytizedére csökkent! Apró Antalné elvtársnő, a pártbizottság titkára maga is sok mindenre emlékszik a tíz esztendő történetéből. Most már mosolyogva beszél a Mányoki úti úttörőházért vívott csatáról. A mostani gyermekparadicsom, a 69 szakkörrel működő, ötholdas park közepén álló palota, néhány évvel ezelőtt még üres volt. A piártbizottság segíteni akarta a DISZ törekvését, hogy úttörőház létesüljön a volt Schmidtféle kastélyban. De a KÖZELBSZ vezetői semmiképpen sem akarták megérteni, mit jelentene éppen a XI. kerületben egy ilyen úttörőház. Végül is csak azzal a feltétellel adták át a házat, ha meghatározott időn belül rendbehozatják. Néhány százezer forintot sikerült szerezni, de ez kevésnek bizonyult. Meghívták hát az öreg kastélyba a szülőket, pedagógusokat és gyermekeket és közösen megbeszélték, ki mivel tud hozzájárulni a helyreállításhoz. Ma még hiányzik a kerítés és van egy kisebb romos rész is, de tavaly április óta a ház »működik*. Aki tavasszal erre jár, ne mulaszsza el megtekinteni, milyen munkát végeztek a felnőttek és a gyerekek Budapest legszebb úttörőházánaküzembehelyezéséért. S aki megtekinti a vidám gyermekélet Mányoki úti házát, nyomban megérti, miért büszke éppen erre a győzelemre Apróné elvtárs, a párttitkár. Kétszázezer őszibarackfa-csemete A kócoshajú, élénktekintetű Puskás Magda, nemrégen még a kerület nálánál is fiatalabb korú agrártudományi egyetemének padjait koptatta. Most a Verpieléti úti tanácsháza mezőgazdasági osztályának dolgozója. Sok mindent tud a kerület történetéről, mindennapi életéről, de akkor van igazán elemében, ha kedvenc témájáról, az őszibarackfatelepítésről beszél. Érdekes módon jött létre tavaly ősztől ezidáig a 424 holdas ültetvény kétszázezernyi facsemetével. A híres budai őszibarack nevének visszaszerzéséről s komoly jövedelemforrás megalapozásáról volt szó. A Kertészeti Főiskola vezető tudósai: Mohácsi Mátyás professzor, Maliga Pál, Tábori János egyetemi tanárok és mások a tanács agronómusával, Breznai Zsigmonddal sorra járték a híres baracktermelő gazdákat. Megvizsgálták, honnan érdemes oltványokat gyűjteni, s a jövendő termelőkből alakult önkéntes brigádok a tudós emberek gyakorlati szaktanácsai alapján oltották be a töveket. S a most gondosan bekötözött, téli álmukat alvó csemeték 1957-re már meghozzák első gyümölcsüket. Egyetemi negyed — fékezett építkezés Szilvássi Dénes, a tanács lakásosztályának vezetője is őslakó. Születése óta itt él a XI. kerületben. Egy-kettőre kiszámítja, hogy a felszabadulás óta eltelt tíz év alatt éppen tíz autóbuszvonal létesült és mivel azelőtt csak egy volt — az 1-es —, ma már a XI. kerületben 11 az autóbuszvonalait száma. Szívesen beszél arról is, hogy a kerület Budapest egyik tudományos központja, hiszen itt van a Műszaki Egyetem, az Építéstudományi, az Agrártudományi Egyetem, több mint húszezer egyetemi hallgató jár ide. Saját munkaterületéről, a lakásügyekről így tájékoztat: — Kerületünkben sok száz új lakás épült és mégis bajban vagyunk — mondja komolyan. — A legnagyobb hiba talán az, hogy 1953-ig csak az üzemek bővültek és szaporodtak, de a romos házak helyreállításán kívül semmi sem épült. A lakosság száma azonban egyre növekedett és így keletkezett a sok ezer társbérlet, albérlet és szükséglakás igénybevétel. Hiba még az is, hogy az új házakból igen kevés lakást — 1954-ben mindössze 11-et — láipott a tanács. S emellett a minisztériumok által épített lakótelepiek tervezésébe, elhelyezésébe sem volt beleszólásunk. így történhetett meg, hogy a szép és nagy kiterjedésű Villányiúti lakótelepen nincs üzletház, orvosi rendelő és bölcsőde. De az albertfalvi most épülő telepnél mér nem hagyjuk megismétlődni ezt a hibát. Harcolunk érte, hogy a szocialista városépítés elvei a gyakorlatban is érvényesüljenek. Tervek a második évtized küszöbén Mindazt, amiről kedves segítőtársaim tájékoztattak, igyekeztem a magam szemével is megnézni. Sokat csatangoltam az ismert és ismeretlen budai utcákon, a hóval és sárral borított hegyoldalra tartó széles utakon. Ebédeltem a mindig forgalmas népbüfében, amely sokkal tisztább és szemrevalóbb, mint piesti társai. Elnézegettem a gondtalanul szánkózó gyermekeket. És nem kis csodálkozással állapítottam meg, hogy a Móricz Zsigmond körtéren minden házban van eszpresszó. Ugyanakkor a külső városnegyedekben, Kelenvölgyben és Rózsavölgyben szinte minden sarkon van egy italbolt. Néhánnyal kevesebb italbolt ,és helyette inkább egy-egy ÁTEX, RÖLTEX vagy egyéb ruházati üzlet bizonyára jobban örvendeztetné itt a lakókat. S ha most azt tudakolnám meg a XI. kerületiektől, hogy mi mindent szeretnének a következő évtizedben megvalósítani, bizonyára még bőségesebben mondanák el véleményüket. Mert a kívánságok és elképzelések felsorolása nem nehéz dolog. Az idei esztendő kívánságjegyzékét azért már összeállították a XI. kerületiek. Nyugodtan használhatjuk ezt a széles többesszámot, mert az új községfejlesztési terv megalkotásában igen sok lakos vett részt. Ezért sokan tudják, hogy ebben az évben több tízmillió forintot kapnak a kerület további fejlesztésére. Mi mindenre futja ebből? Csak néhány sebtében kiragadott adat: a cipészkisipari szövetkezet például konfekciószemmel bővül, hogy a Bartók Béla úti cipőboltot állandóan új és divatos modellekkel láthassa el. Városrendezésre több mint ötmillió forintot költenek. Tízezer négyzetméterre növelik a kerület kertészeteinek melegágyi üvegfelületét. Rendbehoznak néhány általános iskolát. A négy mellé elkészül az ötödik kerületi bölcsőde, húsz új üzlet nyílik. A XI. kerületieken is múlik, hogy a második szabad évtized első esztendejéről mit jegyezhetnek majd fel a fejlődés könyvébe. Radnóti Edit NÉPSZAVA 3 1955. január 29. szombet