Népszava, 1955. január (83. évfolyam, 1-25. sz.)
1955-01-05 / 3. szám
Társadalmi ellenőrök segítsége a Róbert Károly körúti kórháznak A vasasszakszervezet társadalombiztosítási osztálya brigádot szervezett a Róbert Károly körúti kórház társadalmi ellenőrzésére. A brigádban részt vett a vasas-, az orvos-egészségügyi szakszervezet, a SZOT társadalombiztosítási főosztálya egészségügyi osztálya, a XIII. kerületi tanács vezető főorvosa, valamint a Gheorghiu- Dej Hajógyár társadalombiztosítási tanácsának titkára. A brigád elvégzett munkájáról beszélgetünk dr. Krasznai Istvánnal, a kórház főorvosával . Várakozással fogadtam a társadalmi ellenőröket — kezdi Krasznai elvtárs. — S hozzájuk fűzött reményeimben nem csalódtam, mert sok segítséget kaptunk tőlük. Éber szemmel, igen sok jóakarattal, nagy segítőkészséggel dolgoztak. Ellenőrizték az ellátást, figyelték a környezet gyógyító hatását. Meghallgatták a mai gondjainkat és — amennyire lehetséges — foglalkoztak a gyógyítás szakmai kérdéseivel is. — Tudtak a vizsgálatról a betegek? — Természetesen tudtak róla. A társadalmi ellenőrök végig mentek a kórház valamennyi osztályán, beszéltek az orvosokkal, nővérekkel, s főként a betegekkel. Hosszan időztek egy-egy ágy mellett. Öröm volt nézni, hogy felcsillant a beteg szeme, amikor meghallotta: a szakszervezet utánanéz, hogyan megy sora a kórházban. Felkeresték a kórtermekben a vasasokat, meghallgatták véleményüket. Szinte látszott ezeken az embereken, mekkorát nőtt szemükben szakszervezetük, hogy itt is törődik velük. Jótékonyan hatott rájuk, boldoggá tette őket és ez — orvosi meggyőződéssel állítom — sok esetben fél gyógyulást jelentett. Kérdésünkre, hogy milyen kézzelfogható eredményei vannak a brigád látogatásának, Krasznai elvtárs akövetkezőket válaszolja: — Jelenlegi legégetőbb, legsürgősebben megoldásra váró problémánk, hogy kevés az orvosunk, ápolónk. Először erről számoltunk be látogatóinknak. Ez azonban olyan kérdés, amelyet nem lehet egyik napról a másikra elintézni. Tudjuk, hogy a szakszervezet elnöksége eljárt a fővárosi tanácsnál, illetve az Egészségügyi Minisztériumban és reménykedéssel várjuk az eredményt. Máris segítséget kaptunk azonban egy sor más, régóta vajúdó kérdésben. Panaszunk volt például a központi ágynyilvántartó beutalási rendszerére, mert rendszertelenül, alkalomszerűen küldte hozzánk a sürgős műtéti eseteket, s a torlódás többször próba elé állította a sebészetet. Hiszen kevés az operatőrükre és gyakran szolgálati idejük után újra bemosakodhattak, a műtét elvégzésére. A vasas-szakszervezet társadalombiztosítási osztálya ebben is segítségünkre volt. Az ágynyilvántartó most mér jobban figyelembe veszi felkészültségünket a sürgős esetek beutalásánál, s így megfelelőbben láthatjuk el betegeiinlécet. — Nagyon hálásak vagyunk a hozzánk tartozó Semmelweis Szülőotthon telefonproblémájának megoldásáért. Egyetlen városi telefonjukkal ugyanis nehezen boldogultak. Nem egyszer gondot okozott, ha be kellett hívni egy orvost, nem is beszélve a joggal türelmetlen kiváncsi apákról, akik rendszerint hasztalanul ostromolták ►►információérte az örökké foglalt vonalat. Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy mi is eleget zaklattuk intézkedésért az illetékeseket — de sajnos, hiába. A március óta húzódó ügyre a vasasszakszervezet tett pontot: két városi és hat házi vonalas telefonállomásaink felszerelése már folyamatban van. — Felsorolhatnánk még néhány — az előbbiekhez képest — apróbb hibát is, amelyek megszüntetését szintén nagyrészt a társadalmi ellenőrzésnek köszönhetjük. — Volt-e észrevételük a betegeik ellátásáról? — Erre is csak igennel válaszolhatunk. Nem találták elég ízlésesnek a tálalást. Ezzel a kifogásukkal — mint a többivel is — teljesen egyetértettünk. Mégsem változtathattunk rajta, mert kevés volt az apróedény és közületi blokkra képtelenek voltunk vásárolni. A vasas-szakszervezet azonban megbeszélte a Kőbányai Zománcárugyár vezetőivel, illetve a minisztériummal, hogyan teljesíthetnék kívánságunkat , s a szükséges edényeik kilencven százaléka már nálunk van. Hiányolták például a rádiót, fejhallgatót. Javaslatukra három rádiót szereztünk be, s rövidesen felszerelnek a kórháznak fejhallgatókat is, hogy a betegek kellemesebben tölthessék el az időt. A brigád tagjai javasolták, hogy a női elmeosztály mintájára a férfiosztályt is díszítsük függönyökkel. Szóvátették, hogy ugyanitt kevés a WC és egyes folyosók nem elég tiszták. Kifogásaik alapján intézkedtünk. Hiszen Pavlov, a kiváló tudós megállapította, hogy a beteg ember gyógyításának igen fontos feltétele a kellemes környezet, az otthonos körülmények. Mindez meggyorsítja a gyógyulást. Befejezésül szeretném még megemlíteni, hogy feltétlenül rendszeresítsék minél előbb és mindenütt a hasonló látogatásokat, mert rendkívül hasznosak a betegeknek s a kórházi személyzetnek — orvosoknak, ápolóknak — egyaránt. Hasonlóképpen hasznosak, tanulságosak a kórházitapasztalatok a szakszervezetnek is. Látogatásukkal s annak kézzelfogható eredményeivel — amint már említettem — nagy örömet szereznek a beteg dolgozóknak s megnyerik bizalmukat. Ami pedig bennünket illet, szeretnénk tartóssá tenni a kapcsolatot — mondhatnám barátságot — a vasas-szakszervezet társadalombiztosítási osztályával. Ebben egyébként meg is állapodtunk és ezután is segítégüket kérjük nehezen megoldható problémáinkban. L. M. (24)ÉLETMENTŐK Regény — írta: Gyertyán Ervin Egy zuglói villa alagsorában éli át az ostrom viszontagságait Kutszeghy Kálmán egyetemi tanár, a francia irodalom professzora, fia, Kutszeghy István elektromérnök, menye, aki a hónap végére gyereket vár és egy állítólagos erdélyi menekült, Bacsóni, hároméves kislányával, Gabikáival. Az első ostroméjszaka után az asszony közli a mérnökkel, hogy eljött a szülés ideje. A férfi elindul orvost keresni az ostromlott városban. Az első orvos, akit otthon talál, nem hajlandó vele menni. A villában ezalatt aggódva várják az órákig elmaradó Istvált. Gabikát átviszik a szomszédba. Bacsóné nem sokat teketóriázott. Felkapta a gyereket és ölben vitte ki az ajtó elé. Ott ismét elővette és újból, szépen elmagyarázta, mintha egy felnőttnek beszélne. — Gabikám, te jó kislány vagy. Te megérted, hogy anyuka most nem mehet veled. A néni beteg. Anyuka nem hagyhatja most magára. A nyugodt szótól és a jóságra való hivatkozás okos pedagógiájától a kislány elcsendesedett. Már csak halkan szipogott és nagy kerek szemében csillogott a könny. — Látod, megint elküldesz, pedig azt ígérted, hogy többé nem hagysz egyedül — mondta szemrehányóan. Az asszony felkapta a gyereket és szenvedélyesen összevissza csókolta. — Persze, hogy nem hagylak, kislányom. Csak ide mész a szomszéd házba Kálmán bácsival. Én meg itt vagyok és nemsokára érted megyek. — Biztos értem jössz? — Igen, angyalom—mondta az asszony, maga is elérzékenyülve. — Na gyere, Gabika — hívta a professzor. — Tudod, Kálmán bácsi szeret téged. Most elviszlek egy nagyon kedves nénihez, aki szintén nagyon szereti a kisgyerekeket. Sok szép játék is lesz ott. — De Miska is jöjjön velem — követelte Gabika, hogy valamiben neki is igaza legyen. — Én jó anyuka vagyok, nem hagyom el a gyerekemet. Bacsóné szívébe belesajgott a fájdalom erre a gyermeki célzásra. Miska Gabika mackója volt, az egyetlen játék, amit magukkal hoztak a villába. — Jól van kislányom — mondta Bacsóné és kihozta a kopott kis sárga plüssmackót, amelyet Gabika kézenfogott és karjánál lóbálva megindultak Lakyék vörös, spriccelt falú villája felé. — Mi járatban van, Kálmán bátyám? — kérdezte Laky csodálkozva, miközben kezetszorított a váratlann vendéggel és bevezette az óvóhelyül szolgáló szobába. — Ez a kislány? A professzor elmondta, miért jöttek. Laky fejét csóválva hallgatta. — Szegény kisasszonyka — jegyezte meg udvarias részvéttel. — Már reggel mondtam a fiának, hogy jobb lett volna, ha beköltöznek valahová a városba. — Elgondolkodott. — Különben itt Gödöllői utcában lakik egy orvos. Elég jónevű. A múltkor, amikor a feleségemnek rohamai voltak és a háziorvosunkat nem tudtuk telefonon elérni, ő jött ki. Próbálják meg azt elhívni. Doktor Fazekas János, Gödöllői utca 11/a. Néhány percnyire van idő. A professzor megköszönte a címet és reménykedve írta fel a noteszába. — Akkor ezt a kislányt Itt hagynám egy kis időre. Nálunk most csak zavarna. — Hogyne, nagyon szívesen látjuk — mondotta Lakyné, némi kényszeredettséggel. Laky Vera a fiatal lányok anyáskodásával azonnal foglalkozni kezdett a gyerekkel. A professzor távozni készült. — Én megyek is. Még egyszer nagyon szépen köszönöm Igen nagy szívestéget tesznek ezzel. — Ugyan. Szóra sem érdemes — válaszolt a tanácsos. — Szépen néznénk ki, ha ennyit sem tennénk meg egymásnak ... ilyen helyzetben. Elvégre magyarok vagyunk. Legyen nyugodt, nálunk jó helyen van a gyerek. A kislányom meg a feleségem majd eljátszanak vele. Láthatja, máris megbarátkoztak. Kikísérte a professzort, aki sietett vissza Mariannehoz. Aztán visszatért a szobába. — Nem lehetett kitérni — fordult a feleségéhez. — Kutszeghyék jó embereink. Az öreg meg még jól is jöhet nekünk. Valaha szabadkőműves volt, ha jól emlékszem, a francia becsületrendet is megkapta, kitűnő nyugati kapcsolatai vannaik. Bár a fiai nem nagyon dicsekedtek ezzel az utóbbi időben ... Az első találkozás A professzor szinte diadalittasan tért haza a címmel, amelyet Lakyéktól kapott. — Itt van egy ugrásra magyarázta Bacsónénak. — Átvág a Fráter György téren, lemegy a Kalapács utcán a Nagy Lajos király útjáig és az első utca balra ... Vagy különben elmegyek én magam. Maradjon maga itt Marikéval. Bacsóné azonban nem egyezett bele. — Én gyorsabban megjárom. S mint nőnek, tanén biztonságosabb is ... Ne féljen, itt leszek mindjárt. (Folytatjuk.) Vs- 2 NÉPSZAVA 1955. január 5. szerda A szovjet szakszervezetek tapasztalataiból Hogyan dolgozik a bérbizottság I. Kuznyecov, a Szovjet Tájékoztatási Iroda munkatársa egyik tudósításában a dnyiprodzerzsinszki Dzerzsinszkij kohómű üzemi bizottságának bérbizottságáról ír. A bérbizottság tapasztalatai igen érdekesek és hasznosak számunkra is. A bérbizottságnak 17 tagja van: mérnökök, technikusok, kiválóan képzett szakmunkások, normások. Ilyenformán a bizottság könnyen tájékozódik a termelés legbonyolultabb kérdéseiben is. A műhelyeknek azonban szintén van bérbizottságuk, összesen több mint kétszáz szakszervezeti aktivista tevékenykedik bennük. A dolgozók gyakran keresik fel az üb bérbizottságának tagjait. Segítségüket kérik, ha valamit sérelmesnek találnak, de a hibákra szintén figyelmeztetik őket. így vált szükségessé például, hogy a bizottság megtárgyalja, miként vezethetnék be még szélesebb körben a darabbért. Az időelemzők ugyanis sokáig azon a véleményen voltak, hogy a hengerüzem márkázó részlegében semmiképpen sem lehet áttérni rá. Azt sem akarták elismerni, hogy az időbérrendszer az oka az itt dolgozók gyengébb teljesítményének. A bérbizottság sokáig tanulmányozta a helyzetet és arra a következtetésre jutott, hogy igenis, a márkázóban is át lehet térni a darabbérre, s hogy ez még inkább érdekeltté teszi a dolgozókat a termelés növelésében. A bérbizottság érvei alapján a vállalat vezetősége is támogatta a javaslatot. Számbavették a márkázórészleg termelőképességét, megszervezték a munkadarabok egyéni elosztását, átrendezték a munkahelyeket és egyes szervezési intézkedéseket foganatosítottak. És íme, már az első hónapban jelentősen növekedett a dolgozók teljesítménye. Ezenkívül sok olyan munkás felszabadult, akire nagy szükség volt más munkahelyen. Nélkülük is túlteljesítették a márkázó tervét. Ugyanakkor több mint negyven százalékkal emelkedett a dolgozók keresete. Az anyagi érdekeltség sikeres érvényesítésének van egy másik példája. A tűzállóanyagüzemben aszerint fizették a készdarabokat rakodó munkásokat, hogy miként teljesíti tervét az egész üzem. A bérbizottság javaslatára megváltoztatták ezt a rendszert. A rakodók most már brigádjuk teljesítménye alapján kapják bérüket. A termelés technikáját állandóan tökéletesítik a gyárban, egyre több, korszerű, tehát nagyobb teljesítményű gépet szerelnek fel. A dolgozók ezrével terjesztenek be munkájukat megkönnyítő újítási javaslatokat. Ezzel jár, hogy időnként rendezni kell a normákat, mert különben elveszítik versenyszervező és mozgósító erejüket. Ezeket a rendezéseket a gyár vezetősége mindig a bérbizottság segítségével és közreműködésével bonyolítja le. A bizottság tagjaii részletesen ismertetik a brigádokban az új normák jelentőségét, megvizsgálják és ellenőrzik, hogy a műszakiak megtették-e azokat a szervezési és technikai intézkedéseket, amelyek segítik az új normák teljesítését. A vállalat vezetőségével együtt fáradozik a bizottság a munka szervezésének megjavításán is. Nemrégen például megállapította, hogy az 5-ös számú martinkemencénél igen lassan fokozódik a munka termelékenysége. A termelési értekezleten azután élénk vita alakult ki, a munkásújítók, mérnökök és technikusok értékes javaslatokat tettek. Szubbutyin adagoló például azt ajánlotta, hogy gépesítsék az adagelőkészítés és a berakás legmunkaigényesebb folyamatait. Karpenko hőtechnikus javasolta, hogy alaposabban ellenőrizzék az anyagtér munkáját. Az üzem főmérnöke jóváhagyta az ésszerűsítéseket. A bérbizottság a műhelybizottsággal és az üzemvezetőséggel együtt rendszeresen ellenőrzi, hogy megvalósítják-e az észszerűsítési javaslatokat. Mindennek gyorsan megvolt az eredménye. Az 5-ös számú martinikemence olvasztárai, öntőcsatornakezelői és adagolói munkájának termelékenysége rövid idő alatt csaknem húsz százalékkal fokozódott. De javult a minőség és természetesen emelkedett a munkások keresete is. Ritkán fordul elő ugyan a gyárban, hogy rosszul számolják a bért, de a bizottság tagjai mégis állandóan ellenőrzik a bérelszámoló osztályt, a műhely-bérbizottságok pedig a műhelyek bérelszámolását. Minden hibáról — ha csak képeknyi is— jegyzőkönyvet vesznek fel és megtárgyalják a bizottság ülésén. Az izemi bizottság havonta vizsgálja meg és hagyja jóvá a bérbizottságok munkatervét. A pontos tervezés lehetővé teszi, hogy az aktivisták céltudatosan dolgozzanak és ne másodrendű ügyekkel foglalkozzanak, hanem a termelés sikerét előmozdító, fő kérdésekkel. Készül az 1955. évi terv________________ az ongai állami gazdaságban ! Igaza volt az ongai állami gazdaság főagronómusának, amikor azt mondta, hogy mielőtt a tervkészítésről beszélünk, menjünk ki a határba, nézzük meg ott is, hogyan fejezték be az 1954-es esztendőt. Valóban sokat láttunk a határban. A hírneves sztahanovista traktorosok, Szőlősi János és Nagy Sándor vezetésével a gazdaság már november 7-re elkészült az őszi szántással, elsőinek az egész országban, a vetést is kitűnő eredménnyel másodikként fejezték be. Jó reménnyel zárhatták az 1981-es évet, jó alapra építhetik az 1955. évi tervet. A tervek ma még csak papíron készülnek. De hogy mit és mennyit termelnek a jövő évben, azt már befolyásolja a mostani munka is. A gazdaság burgonyatábláin például elvégezték a barázdálást. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a meghúzott vetőágyba beleöntik a szükséges szervestrágyamennyiséget s az egész télen nyitvahagyott földbe a hólé bemossa a trágyát. Jó vetőágyat készítenek tavaszra a burgonyának, így lehet tervezni a jó termést. Az ongaiak készülő terveit vizsgálgatva, az első pillanatra látszik, hogy becsülettel akarják megállni helyüket a következő gazdasági évben, öntözési lehetőségeik is vannak s ezzel jobban élnek, mint a múlt esztendőben. — Itt, a közelünkben van a Hernád, annak a vizét használjuk fel — magyarázza Csávási Miklós, a gazdaság főagronómusa. — Nekünk Miskolcot és környékét kell ellátnunk zöldséggel, burgonyával. S csak úgy tudunk még többet adni, ha a rendelkezésünkre álló összes lehetőségeiket, még a folyóvizet is javunkra fordítjuk. A t főagronómus a terveket a mezőgazdászokkal és az üzemi egységvezetőkkel készíti. Még a minisztériummal is megbeszélik, azután viszik a dolgozók elé. A gyakorlati emberek és szakmai irányítók együtt határozzák majd meg, miként váltják valóra terveiket évközben. Több hétig- készült a terv. Bizony gondos, jó munkát kívánt. Nem egyszer akadtak meg, mert legnagyobb gondjukat, a munkaerőhiányt nem tudták, hogyan lehetne megoldani. Különösen a munkaigényes növények okoztak sok fejtörést. A cukorrépát egy agromómus sem akarta vállalni. Végül is a László-tanyai üzemegységre jutott a feladat, mert az ő talajkörülményeik legmegfelelőbbek erre és a munkáskérdés is könnyebben megoldható. Az öntözéses zöldségtermelést 180 holdon a berzéki üzemegység végzi. Ez ugyancsak munkaigényes feladat s ezért a terv szerint többi területükön silókukoricát, csatornádét termelnek, amivel kevesebb a tennivaló. Ez utóbbiakat egyébként általában az üzemegység állatállománya szerint osztották szét. Mert az is céljuk: most már minden üzemegység termelje meg saját állatállománya részére a takarmányt. Ebből csupán a hizlaldát veszik ki, amely nagy helyet foglal el a gazdaságban. Sok sertés hízik itt, amelyek húsát nemcsak Miskolcon, de az ország különböző részeiben is fogyasztják. 1954-ben 2000 állatot adtak át és súlyban jócskán túlteljesítették tervüket. Az állattenyésztés vezetője 1955-re még nagyobb terveket kovácsol. Eddig »a hizlalási anyagot« — így mondják ők a sertéseket — idegenből kapták. Most azt javasolja, hogy keresztezzék a hússertéseket mangalicával, vagy bergshireivel és azt itt tenyésszék és hizlalják tovább. Meg is indokolja, hogy miért: a hússertés hasznos, jól bevált fajta, de ezen a vidéken, ahol elég szeszélyes az idő, az élesen fúvó kassai szélben megfáznak a csupasz állatok. Tervek ezek, amelyek nagy feladatokat rónak az ongai állami gazdaság dolgozóira. Gátolja őket azonban, hogy a minisztérium még nem adta meg az irányárakat és így nem tudják, mit mennyiért kell termelniük, nem tudják pontosan tervezni az önköltség alakulását. A tervezés másik nehézsége, hogy kevés az állandó munkás. Ennek pedig az ipar húzóhatásán kívül még egy nagy gátja van: nincsenek munkáslakások s az épülő családi házak is lassan készülnek. Pedig ha ebben az esztendőben — amelyre jó tervekkel készültek fel az ongai állami gazdaságban — kialakíthatnák az állandó munkásgárdát, szilárd brigádokat és munkacsapatokat szervezhetnének, nyert ügyük volna. Gazdag termést takaríthatnának be mér 1955- bem L. V-