Népszava, 1955. március (83. évfolyam, 50-76. sz.)

1955-03-01 / 50. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 83. évfolyam, 50. szám ÁRA 50 FILLÉR 1955. március 1. kedd Az üzemi kollektív szerződésről írta: Mekis József, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke Az üzemek többségében már január elején megkezdték az 1955/56. évi üzemi kollektív szerződések előkészítését. A feladat az, hogy az eddigiek­nél jobb, az üzemi élet egé­szét felölelő szerződéseke kössenek. Ehhez pedig elen­gedhetetlen a dolgozók tíz- és százezreinek közreműködése Az utóbbi időkben különö­sen megnövekedett a kollakta szerződések szerepe üzeme Int életében. Dolgozó népünk ter­mékeny alkotókedvvel, egyre fokozódó lendülettel munkál­kodik azon, hogy mielőbb el­érjük a pártunk III. kongresz­­szusán kitűzött célokat. Üze­meinkben, bányáinkban, gaz­daságainkban serény munka folyik, szorgos kezek dolgoz­nak évi tervünk valóraváltá­­sán. Növeli ennek az eszten­dőnek a jelentőségét, hogy lé­nyegében átmenet a múlt év­ben befejezett első — és a jö­vőre induló második ötéves terv között. • Pártunk III. kongresszusa világosan megjelölte a köve­tendő utat. Népgazdaságunk minden ágában fokozni kell a munka termelékenységét, je­lentékenyen csökkenteni kell az önköltséget, javítani a ter­mékek minőségét és hiányta­lanul eleget kell tenni export­­kötelezettságeinknek. Ezek az életszínvonal további emelésé­nek, népgazdaságunk szünte­len erősítésének és az al­kotó béke védelmének mel­lőzhetetlen előfeltételei. A fenti feladatok megol­dásában nagy szerepe van az üzemi kollektív szerződésnek. Tartalmazza a több és jobb termék, árucikk gazdaságo­sabb előállítását segítő vala­mennyi intézkedést. Ugyan­akkor fokozza az igazgatók és üzemi bizottságok felelősségét a dolgozók egyre növekvő szo­ciális és kulturális igényeinek kielégítésében. A múlt évi kollektív szerző­dések eredménye, hogy a ter­melési feladatok megoldása mellett javultak a dolgozók munkakörülményei és szociá­lis helyzete. A szerződésben vállalt kötelezettségek értel­mében sok üzemben építettek új bölcsődét, napközi otthont, fürdőt, mosdót munkásszál­lást stb., vagy korszerűsítették a már meglevőket. Ahol becsületes munka folyt a kollektív szerződések pont­jainak végrehajtása érdeké­ben ott szorosabbá vált a ve­zetők és a dolgozók kapcso­lata, megszilárdult a fegye­lem, a törvényesség és a szo­cialista tulajdon védelme, füzekben az üzemekben van te­kintélye a szerződésnek a ve­zetők és a dolgozók szemében. A Műszaki Gumigyár igazga­tója és üzemi bizottsága pél­­dául állandóan szem előtt tart­ja a kollektív szerződést és mindent megtesz, hogy a dol­gozókkal közösen végrehajtsák a szerződés pontjait. Együttes munkájuk, erőfeszítéseik gyü­mölcse, hogy a múlt évben négyszer nyerték el a büszke Süzem címet valamint, hogy a III. és a IV. évnegyedben megkapták a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Az él üzem címmel járó tekinté­lyes pénzösszegből a legjobb dolgozók megjutalmazása mel­lett, jutott még bőven szociá­lis és kulturális célokra is. Az­­­zem vezetői arra töreksze­­nek, hogy a kollektív szerző­désben vállaltakat jóval a ha­táridő előtt teljesítsék. A dol­gozókat állandóan tájékoztat­ják a kötelezettségek végre­­hajtásáról. De véleményt, ja­vaslatot is kértek tőlük a problémák megoldásához. Ha­­talmas segítőerő volt ez a vezetőknek. A Selyem- és Gyapjú árugyár leterítős részben szintén a collektív szerződésnek köszön- heti sikereit. A múlt évben háromszor díszítette üzemüket sz­élüzem csillag. A dolgozók • a termelékenység fokozásával,­­ az önköltség csökkentésével ■ és a minőség javításával segí­­­­tették a terv teljesítését, de ■ az üzem vezetősége sem ma­■­radt adósuk. Bölcsődét építet­­­­tek, mégpedig nagyrészt saját erejükből. A kisgyermekes anyák szívesebben és nyugod­­tabban dolgoznak, tudják, hogy lelkiismeretesen gondos­kodnak gyermekeikről. Az ilyen kollektív szerződésnek van becsülete, hiszen a dol­gozók életkörülményeik ala­kulásán érzik hatékonyságát. Mindemellett a szerződés nagyon sok ütemben nem vált meg a mindennapi munka alapjává. Számos gazdasági vezető és szakszervezeti funk­cionárius nem értékeli kellően ennek a fontos okmánynak a jelentőségét. Felelős ezért minden minisztérium kollégiu­ma és minden szakszervezet elnöksége is. A felső szervek nem foglalkoznak rendszere­sen és alaposan a kollektív szerződésekkel, így az üze­mekben sem érezték az állandó ellenőrzést, holott ez adott volna elsősorban segítséget a végrehajtás akadályainak le­küzdéséhez. Csak azóta van némi javulás, amióta az él­üzem cím elnyerésének felté­telei közé is felvették a kol­lektív szerződés pontjainak teljesítését. De sok gazdasági vezető még most is semmibe veszi, amit vállalt. A Lenin Kohászati Művek dolgozói pél­dául évek óta egészségtelen, füstös, gázos levegőben kény­telenek dolgozni, mert a vál­lalat igazgatója évről évre csak ígérgeti a kollektív szer­ződésben az elszívóberende­zések felszerelését. Az elektro­­acélmű elszívóberendezéséhez­ megkapták minden évben a beruházási összeget is, de ma sincs készen. A bugacsiszoló műhelyrészben az elszívó­­berendezést egy év késéssel építették meg — de rosszul, úgy, hogy nem is használhat­ják. Az ilyesmi csak rombolja a szerződés tekintélyét. Súlyos az üzemi bizottságok felelőssége, mert nekik a dol­gozók megbízásából kellett volna harcolniuk a szerződé­sek pontjainak teljesítéséért. A minisztériumok és a szak­­szervezetek gyakran nem él­tek a szigorú felelősségrevo­­nás jogával, de a SZOT el­nöksége sem figyelmeztette következetesen a szakszerve­zeti elnökségeket a szerző­dések végrehajtásánál kiütkö­zött hiányosságokra. A kötelezettségeket ott való­sítják meg, ahol a dolgozók állandóan ellenőrzik, s ahol megkérdik és hasznosítják is a dolgozók véleményét. Az üzemek többségében azonban nem így van. Nem viszik bele a köztudatba a szerződés fon­tosságát, így azután az a dolgo­zók szemében közömbössé vá­lik.­ Az ellenőrzés legfejlettebb formáját, a negyedévi beszá­molót sem használják fel cél­jának megfelelően. Nem ösz­tönzik a dolgozókat a problé­mák megvitatására. Jónéhány , vállalatnál annyira nem tö­rődnek a szerződéssel, hogy , a Munka Törvénykönyvében­­ kötelezően előírt negyedévi beszámolókat sorozatosan el­halasztják. A Gyöngyösi Vas-­­ és Fémipari Vállalatnál pél­dául a múlt évben egyetlen­­ beszámolót sem tartottak. És , bár a felső szervek tudták ezt,­­ senkit sem vontak felelősség­re miatta.­­ Egyoldalúvá vált sok helyütt­­ a szerződés azért is, mert­­ a nevelés elhanyagolása követ-­­­keztében a dolgozók csak 1 -a szerződésben biztosított jo­gaikkal törődtek, azokat tar­­­­tották számon. Pedig e jogok­­ érvényesítésének elengedhe-­­ tetlen feltétele, hogy a dolgo-­­­zók szorgalmas, fegyelmezett­­ munkával tegyenek eleget ter­melési kötelezettségeiknek, s hozzák munkájuk termel­kény­s­égét, csökkentsék­­ önköltséget, javítsák a min­séget. Persze az, hogy a de­kozoknak legtöbbet nyújtó vá­lalások teljesítését elhanyago­ták, hogy számot sem adtak nem teljesített vállalások to­vábbi sorsáról, sok esetben ő kedvetlenítette, elkeserített őket. Bizalmuk megrendült szerződésben. A feladat tehát most , hogy visszaállítsuk, megszilár­dítsuk a szerződések tekinté­lyét, becsületét. Érvényt ke szerezni annak az elve, hogy a kétoldalú szerződő pontjai vezetőkre és dolgozói­ra egyaránt kötelezőek. A vá­lalásokat azonban csak ott va­lósíthatják meg, ahol meg teremtik hozzá az előfeltétele­ket és becsületesen dolgoz­nak végrehajtásukért. Az igazgatóknak és azen bizottságoknak kötelezetté­geik teljesítésével kell meg szerezniük az erkölcsi alapt ahhoz hogy a dolgozóktól­­ megkövetelhessék: teljesítsél amit vállaltak. Állandó neve­léssel és felvilágosítással irá­nyítsák a dolgozók figyelme a szerződésekre. Segítsége nyújt ehhez a SZOT elnöksé­gének határozata az 1955/56 évi üzemi kollektív szerződé­sekről. Szerényebb, de szín­vonal, tartalom szempontját»«, jobb szerződéseiket kell kötn A vállalásokat inkább a bels erőforrásokra kell alapozn Elengedhetetlen, hogy a dol­gozókkal közösen készítsék e az új szerződéseket. Elsősorban­ a szakszer­vez­e­tek feladata ez, de az üzem pártszervezeteknek is hatható­sabb segítséget kell nyújts­niok hozzá. Az aktivisták tíz­ezres közreműködésével kel elérnünk, hogy az új kollek­tív szerződések kifejezzék pár­tunk és kormányunk gondos­kodását a dolgozó emberről .Mind­ennek azonban az az elő­feltétele, hogy meg­teremts­ük az életszínvonal emelésénél ayagi lehetőségét, fokozzuk a termelést és a termelékeny­séget, csökkentsük az önkölt­séget, javítsuk a minőséget A jó, tartalmas kollektív szer­ződés, a feladatok meghatáro­zása és törvénybe iktatása csal­­ kezdet. A neheze, a vállala­tok teljesítése, később kezdő ok. Jól fel kell készülni, hogy a dolgozók legszélesebb réte­geinek mozgósításával ered­ményesen hajtsák végre a pártunk III. kongresszusa ál­tal kitűzött nagyszerű felada­­okat. Ehhez az is szükséges hogy minden gazdasági vezető szakszervezeti funkcionárius érzék, de a dolgozók is bízza­nak a kollektív szerződés ere­iben s harcoljanak végrehaj­­ásáért. Az üzemi bizottságot se csak szavakban hangoztas­­ák, hogy a szakszervezet munka alapja a kollektív szer­­ződés, hanem tegyék is azzé rindennapi tevékenységükkel­­ vállalt kötelezettségek hiány­­olan végrehajtásával. Ellenőrizzék a minisztériu­­mok és a szakszervezetek endszeresebben a kollektív­zerződések teljesítését. Nyújt­anak több, hathatósabb segít­­éget az igazgatóknak és az üzemi bizottságoknak a ne­­hézségek leküzdéséhez. Járja­nak el szigorúan a szerződé­­ek megszegőivel szemben, s rá kell, sújtsanak le a tör­­ény erejével azokra, akik emmibe veszik az üzem al­­kotmányát. A szerződés megkötésével gyidőben mind hatalmasabb nézetekben bontakozik ki a dolgozók versenymozgalma elszabadulásunk tizedik év­­ordulójának megünneplésére lépünk békés alkotni vágyá­­t fejezik ki a dolgozók ki­magasló eredményei. A most megkötendő kollektív szerző­­désekkel is segítsük győze­­lmre vinni ezt a nagy szocia­lista munkaversenyt. A népek összefogásával m­inden Ilui­inak összi­ük a békét! Az Elnöki Tanács és az országgyűlés elnöksége magáévá teszi és üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsának felhívását a világ népeihez és parlamentjeihez A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az Országgyű­lés elnöksége és az Ország­­gyűlés külügyi bizottsága hétfő délelőtt Dobi István el­nökletével ülést tartott, ame­lyen megvitatta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának február 9-i felhívását a világ népeihez és parlamentjeihez. Az Országgyűlés külügyi bizottsága a felhívással kap­csolatban határozati javasla­tot terjesztett az Elnöki Ta­nács elé, amelyet az Elnöki Tanács és az Országgyűlés el­nöksége részleteiben megtár­gyalt. A vita során felszólaltak: Rónai Sándor, az Országgyű­lés elnöke, Andics Erzsébet, Nánási László és Barcs Sán­dor, az Elnöki Tanács tagjai, továbbá Horváth Márton, a külügyi bizottság tagja. Az Elnöki Tanács a határo­zati javaslatot elfogadta. A határozat szövege a követ­kező: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az Ország­­gyűlés elnöksége őszinte öröm­mel üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a világ népeihez és parlamentjeihez intézett felhívását, amely újabb nagyfontosságú lépést jelent a nemzetközi feszültség enyhítése, a béke megóvása és megszilárdítása érdekében. Különösen nagy jelentősége van a Szovjetunió Legfelső Tanácsa kezdeményezésének a jelenlegi nemzetközi helyzet­ben, amikor bizonyos imperia­lista körök az Egyesült Álla­mok kormányával az élen­ arra törekednek, hogy Európában, Ázsiában és a világ más ré­szein a már létrehozott agresszív tömböket megerősít­sék és újakat szervezzenek, melyek jelentős mértékben nö­velik a nemzetközi feszültsé­get. Az új háború kirobbantása érdekében a háborús uszítók minden erővel fokozzák a fegy­verkezési hajszát és a katonai támaszpontok kiépítését a vi­lág minden részén. Fokozzák rágalomhadjáratukat a béke­szerető népek és kormányaik ellen, annak ellenére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete elítélte a háborús propagan­dát. Atomháborút készítenek elő, amely mérhetetlen szen­vedést okozna a népeknek, bár nem kétséges, hogy egy ilyen új háború az imperialista agresszorok végső megsemmi­sülését vonná maga után. A magyar népet mély felhá­borodással tölti el a nyugati hatalmaknak az a törekvése, hogy néhány állam részvételé­vel létrehozzák a Nyugateuró­pai Uniónak nevezett zárt ka­tonai tömböt és annak kere­tében újra feltámasszák az európai népek biztonságát ve­szélyeztető német militariz­­must, amely az utolsó évtize­dek során kétszer sodorta igazságtalan, nemzeti létünket fenyegető háborúba hazánkat. A revansvágyó német milita­rista körök Ausztria bekebele­zésére törekszenek, új An­­schlusst készítenek elő, mely­nek megvalósulása esetén az újjáéledő német imperializ­mus támadó hadserege ismét megjelenne a magyar határo­kon, közvetlenül fenyegetve a magyar nép békéjét és függet­lenségét. A magyar nép szilárd meg­győződése, hogy minden esz­közzel meg kell akadályozni ezeknek az agresszív tervek­nek a végrehajtását. Ezért a Magyar Népköztársaság kor­mánya minden intézkedést megtett és a jövőben is meg­tesz a moszkvai értekezlet ha­tározatainak megfelelően a né­met militarizmus újjáéleszté­sének meghiúsítására. A Magyar Népköztársaság népe békéjének és biztonságá­nak megőrzése érdekében őszintén helyesel és támogat minden olyan kezdeményezést, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, a vitás nemzet­közi kérdések tárgyalások út­ján való megoldására, a béke megszilárdítására irányul, és ennek érdekében a maga ré­széről teljes erejével elő kí­vánja segíteni az európai kol­lektív biztonságnak, az általá­nos leszerelésnek, az atom- és más tömegpusztító fegyverek eltiltásának megvalósítását. A magyar nép nagy nyomaték­kal juttatta mindezt kifejezés­re most befejeződött IV. béke­­kongresszusán is. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és az Or­szággyűlés elnökségének meg­győződése szerint a világ bé­kéjének megőrzése céljából valamennyi ország népének ma inkább, mint valaha, meg kell sokszoroznia erőfeszíté­seit, hogy a különböző, nagy és kis államok közötti kapcso­latokat a népek baráti együtt­működésének elvére alapoz­zák. Mindennek elengedhetet­len követelménye egymás te­rületi sértetlenségének és szu­verenitásának kölcsönös tiszte­letben tartása, a meg nem tá­madás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és kölcsönös elő­nyök, valamint a békés egy­más mellett élés elvének al­kalmazása. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és az Ország­gyűlés elnöksége magáévá teszi és melegen üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak javaslatát, hogy vala­mennyi ország parlamentje vállalja a béke megőrzésének és megszilárdításának felelős­ségét, tegye lehetővé a parla­mentek közötti közvetlen kap­csolatok megteremtését, a par­lamenti küldöttségek cseréjét, a népek közötti baráti kapcso­latok és együttműködés fej­lesztése, a béke megszilárdí­tása érdekében. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és az Országgyűlés elnök­sége a magyar nép békéjének és függetlenségének biztosítá­sát következetesen szem előtt tartva, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa javaslatainak szelle­mében mindent meg fog tenni, hogy szorosabbá tegye és ki­szélesítse kapcsolatait más né­pek törvényhozó testületeivel és ezzel tevékenyen hozzájá­ruljon a tartós béke biztosítá­sához. ­ felszabadulási serlegén felvő verseny élenjárói a könnyűiparban és a közlekedés területén Legutóbbi értékelés szerint a versenyben eddig elért ered­ményeik alapján a gyapjúipar­ban élenjár a Magyar Gyap­júf­onó- és Szövőgyár, a Ma­gyar Gyapjúmosó- és Finom­­pr­sztógyár, a Magyar Posztó­gyár és a Soproni Fésűsfonó. Elmaradtak a Győri Gyapjú­­fonó- és Szövőgyár dolgozói. A ruhaiparban a Minőségi Kabátgyár került az első helyre. A pamutiparban a követke­ző sorrend alakult ki: 1. Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár, 2. Újpesti Céragyár, 3. Gold­berger Textilművek. Az elma­radók között van a Sortex, a Pamuttextilművek és a Colo­ritgyár. A rövidáruipar élenjárói: a Rico Kötszerművek és a Lő­rinci Szalag- és Csipkegyár. A len-kenderiparban a fo­nodák között első helyezett a Budapesti Lenfonógyár, 2. a Szegedi Kanderfonó. A szöve­dék között a Csillaghegyi Len­­árugyár és a Győri Lenszövő vezet. A kötszövő iparban első a Budapesti Harisnyagyár. Utána következnek: Váci Kötöttáru­­gyár, Selyem- és Gyapjúáru­­gyár, a Magyaróvári Kötött­árugyár. A Pesterzsébeti Kö­töttárugyár dolgozói 91,1 szá­zalékos te­rvtel­jesí­tésükke­l le­maradtak. A nyomdaiparban a Révai Nyomda, a Globus­ és az Ál­lami Nyomdák kerültek az élre. A papíriparban első a Cse­peli Papírgyár, 2. a Karton­­lemezgyár, 3. a Lábatlani Pa­pírgyár. A papírfeldolgozó üze­mek versenyében eddig győz­tes a Csomagolóanyaggyár, 2. a Budai Dobozgyár, 3. a Vegy­papírgyár. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium értékelése sze­rint a felszabadulási serlegért folyó versenyben jelenleg a következő helyezés alakult ki: A hajózás területén 1. a MAHART forgalmi részlege. Az autóiparban a MÁVAUT autóbusz főműhely vezet. A teherautófuvarozás területén a 63-as számú Autóközlekedési Vállalat került az első helyre. A szállítmányozásnál a ba­jai BELSPED Vállalat, az út­fenntartás területén pedig az Egri Útfenntartó Vállalat az első. Az építés terén első he­lyezett a Közlekedésépítő Vál­lalat, a tervezésnél pedig az Út-Vasút Tervező Vállalat. Hétfőn megkezdték a második gépegység elektromos szerelését a Borsodi Hőerőműben A Borsodi Hőerőmű II-es gépegységénél már befejezték a kazán szárító-fűtését. A né­met Spitzmüller szerelőbrigád felszerelte a kazán műszertáb­­láját. Az Április 4 Gépgyár dolgozói végeztek az élőmel­e­gítők szerelésével. Hétfőn el­kezdték a I1-es turbina elekt­­romos berendezéséne­k szere­lését is. Infravörös sugarakkal szárítják a csőbútorokat A székesfehérvári Megmun­káló- és Kovácsoló Vállalat nagy mennyiségben készíti a festett csőbútorokat. A festés utáni szárítás m­indezideig nyolc napo­t vett igénybe. A vállalat műszaki vezetői infra­vörös szárítási eljárást vezet­tek be az üzemnél. Az új el­járással 30—35 percre csök­kent az előbbi nyolcnapos szá­rítási idő. Lényegesen csök­kent az infravörös sugarak al­kalmazásával az önköltség is. Mindössze 18—25 fillérbe ke­rül az egy-egy csőegy szárítá­sához felhasznált villamos­­­emergia.

Next