Népszava, 1955. április (83. évfolyam, 77-101. sz.)

1955-04-02 / 78. szám

Világ proletárjai egyesüljetek? NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 13. évfolyam, 78. szám ÁRA 50 FILLÉR 1955. április 2. szombat A béke és a sziláz­d*18 Kitörölhetetlenül bevéső­dött emlékezetünkbe az első találkozás, az első szovjet ka­tona arca. Előtted áll, szinte hallod, amint komoran német után kérdez s mosolyogva öleli, kínálja, babusgatja gyer­meked, érthetetlen szavakat mond — mégis érted. Nem le­het elfelejteni ezt a napot, hi­szen évtizedekig vártunk rá. A fasizmus, a háború szörnyű éveiben — mint sivár kata­komba fagyos zugában a mé­cses — rejtve, mélyen, kiol­t­­hatatlanul, egyetlen remény­ként égett szívünkben: a szov­jetek országa. Tőle vártuk a napfényt, a szabad levegőt, el­nyomóink, vérszívóink, gyil­kosaink elűzését, a félelem nélküli holnapot, gyerme­keink boldogabb jövőjét, a munkás, békés életet. Vártuk s reményeinket túl­szárnyalva teljesedtek vá­gyaink. Tudhattuk-e akkor, milyen lesz valójában éle­tünk? Hiszen a fasizmus évei alatt szinte elfelejtettük, mi a szabadság, s a romokon, sivár otthonunkon széttekintve a csüggedés fojtogatta erőnket. Elképzelni sem tudtuk akkor, hogy mit jelent nekünk a Szovjetunió barátsága, mint ahogy a bimbó sem tudja, mi­lyen lesz gyümölcse és az ér sem sejti, mily nagy az óceán. »Amikor mi barátságról be­szélünk, ezt komolyan vesz­­szük. Mi azt értjük alatta, hogy készek vagyunk áldoza­tot is hozni ezért a barátsá­gért, ha valaki meg akarná zavarni.« A nagy Sztálin mondta e szavakat a kis Ma­gyarország és a hatalmas Szovjetunió barátságára emel­ve poharát. Évezredes törté­nelme során nem talált ilyen barátra kis népünk. Mohács óta a nagyhatalmak játéksze­re volt országunk s évszáza­dokon át fellángoló szabad­ságharcainkban, ha akadt is barát­i rokonszenvnél, jó Szónál alig nyújtott többet. Dolgozó népünket a földesura­­ston, tőkéseken kívül az impe­rialista rablók is fosztogatták, felnyomták. Mint ahogy ma is f ez a kisnépek sorsa a kapita­lista világban, ma is ez az im­perializmus törvénye. Egyedül a Szovjetunió hatalmának, ba­rátságának köszönhetjük, hogy nem jutottunk Guatemala, Irán s más országok sorsára, hogy sikertelenek maradtak az imperialisták beavatkozási kí­sérletei már 1947-ben s azóta Szakadatlan, hogy hiába költ évente százmillió dollárt az Egyesült Államok hazánk és a többi szabad ország aláakná­­zására, szétbomlasztására — soha többé nem vehetik el szabadságunkat, soha többé nem igázhatnak le bennünket. A szocializmus világában más törvények uralkodnak, a szocializmus országa más el­veket vall: Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításait a kis népek megbecsüléséről, jo­gaik, nemzeti függetlenségük tiszteletben tartásáról. És ar­ról, hogy a gyengébbet, az el­esettet, az elmaradottat segí­teni kell, hogy élhessen jogai­val, kibontakoztathassa tehet­ségét a maga s az egész embe­riség javára. Mert­­minden nemzetnek, nagynak és ki­csinynek van valami egyéni sajátossága, mindegyik hozzá­járul a maga okulusaival az emberiség közös kincstárának gyarapításához.« Ezt Sztálin mondta így a szovjet—magyar barátsági és kölcsönös segély­­nyújtási egyezmény megköté­sekor. S hogy talpra állhas­sunk, alkothassunk — előbb feltárultak számunkra a nagy szovjet ország, kincsei. Végte­len sorokban érkeztek a vago­nok s elhozták nekünk Uk­rajna búzáját, hogy megsüt­hessük az első kenyeret, el­hozták a Don-vidék szenét, vasércét, hogy megindulhassa­­nak gyáraink, a távoli Ural hatalmas gépeit, hogy márfm­ szocializmus k­ifi­­asza eddiginél szebbet, nagyobbat alkothassunk. Eljöttek tudó­sok, művészek, sztahanovisták, barátok, akik nekünk adták tudásukat, művészetüket, hogy magukkal ragadjanak a felfelé vezető úton. Büszkén mutatjuk fel a vi­lágnak, mit alkotott, mire volt képes népünk tíz év alatt: Sztálinvárost, Komlót, a Sze­gedi Textilkombinátot, napfé­nyes lakónegyedeinket, a Nép­stadiont, a diadal útjáról nem­rég hazatért Állami Népi Együttesünket, sok száz Kos­­suth-díjasunk maradandó al­kotásait. Amikor a megtett úton visszanézünk, a szeretet melege forrósítja át szívün­ket a párt iránt, amely kézen­fogva vezetett, minden dolgo­zó ember iránt, aki erejét, te­hetségét építette a házak, gyá­rak falaiba, a gépek, motorok acéltestébe. Büszkék vagyunk népünk tehetségére, de tud­juk, hogy mindezt sohasem ér­hettük volna el a Szovjetunió­tól kapott szabadság, a szov­jet népek baráti támogatása nélkül. És féltő aggódással gondo­lunk új otthonainkra, gyá­rainkra, bölcsődéinkre — s ökölbe szorul a kezünk —, amikor az új háború gyújto­gatóinak, az atompusztítás megszállottainak fenyegetőzé­seiről, mesterkedéseiről olva­sunk. »Ezekben a hetekben — írja levelében Kálmán Fe­­rencné konzervgyári munkás —, amikor ismét annyiszor szóba kerül a háború és a béke kérdése, még elevenebben életre keltek bennem a tíz év előtti emlékek. Nem akarok többé olyan sivár képet látni, mint 1945-ben. Sok­at dolgoz­tunk, míg idáig jutottunk, nem engedjük újra lerombolni!« Féltő aggódással és ökölbe szorított kézzel — de nem te­hetetlenül: erőnk tudatában, egy szabad nép önérzetével* kiáltunk megálljt a Wehr­macht újjászervezőinek, az új Anschluss, az új világháború előkészítőinek. Igaz ügyünk győzelmébe vetett szilárd hit­tel küzdünk napról napra, ki­ki a maga frontszakaszán, sza­bad hazánk védelméért, a bé­kéért. Hitünk és bizodalmunk alapja, hogy nem harcolunk többé magunkra hagyva, hogy van olyan hatalom, amely megvédi a kis népeket, amely megfékezi a legféktelenebb imperialista fenevadat is. Ez a hatalom, a béke nagyhatalma, a Szovjetunió, népünk igaz ba­rátja, amely megsemmisítette a népeket elnyomó német fa­sizmust, amely tárgyaló­asz­talhoz kényszerítette az impe­rialista ragadozókat Koreában, békét hozott Vietnam sokat szenvedett népének. A Szov­jetunió hatalma, következetes békepolitikája s a mögéje tö­mörült százmilliók összefo­gása: ez a mi erőnk forrása, ezért építheti a magyar mun­kás és paraszt ma is és holnap is békében igaz honát s hazá­jában: a szocializmust. Felszabaduljunk tizedik év­fordulója ezernyi régmúlt s forrón közeli emlék parazsát lobbantja lángra szívünkben. Lehet-e elfelejteni a szolgaság és a háború borzalmait, lehet-e elfelejteni az első szabad na­pot, a szabad élet harcait, győzelmeit, a ma boldogságát és ragyogó jövőt ígérő szép­ségét — mindazt, amit első­sorban a Szovjetuniónak kö­szönhetünk? Nem lehet és nem szabad: emlékezni kell, be­szélni kell róla, tanítani kell gyermekeinknek, ahogyan apáink tanították, nagyjaink szívünkbe vésték az elnyomás gyűlöletét, a szabadság szere­­tetét. S fennen hirdetni mindazt, amit érzünk, gondo­lunk, amit a párt jelszavába foglalt: »Dicsőség és hála a fel­szabadító Szovjetuniónak, a béke és a szocializmus szilárd támaszának!« A Szakszervezeti Világszövetség felh­ívása a világ dolgozóihoz Bécs, április 1. (TASZSZ) A Szakszervezeti Világszö­vetség a következő felhívást intézte a világ dolgozóihoz: Dolgozó férfiak és nők! Május 1-e alkalmából a Szakszervezeti Világszövetség forró testvéri üdvözletét és leg­jobb kívánságait küldi nektek. Az utóbbi években hősi harcot vívtatok és vívtok most is. Új csaták állnak előttetek a jobb életért, a szabadságért és a békéért vívott harcban. Eddig a kenyér és a munka miatt aggódtatok, amiatt vol­tak gondjaitok. Most már ag­gódnotok kell a békéért is, mert veszélybe került. A nagy monopóliumok és a szolgálatukban álló kormá­nyok, az imperializmus és a gyarmati rendszer ügynökei nyíltan cselekszenek. Most már nemcsak fenyegetések hangza­nak, hanem lázasan készülnek az agresszív atomháborúra az olyan országok ellen, ahol nincs többé kizsákmányolás, ahol a dolgozók urai saját sor­suknak és jövőjüknek. Elpusztulhat az élethez szük­séges igen sok olyan anyagi érték, amelyet emberi munka, emberkéz és emberi értelem alkotott. Elpusztulhat számos olyan alkotás, amelyet száza­dok teremtettek. Emberéletek milliói semmisülhetnek meg. Ezért kell a dolgozók nagy tö­megeinek most még határozot­tabban és egységesebben szembeszállniok azokkal, akik e fenyegetésekben bűnösök, ezért kell szembeszállniok gaz politikájukkal. Dolgozó férfiak és nők! Te­remtsétek meg a munka és a haladás egységes és legyőzhe­tetlen frontját az atomháború előkészületei, Nyugat-Német­­ország remilitarizálása, az amerikai imperializmus euró­pai és ázsiai háborús provoká­ciói ellen! Meg tudjuk és meg kell vé­delmeznünk a háborús veszély­­lyel szemben mindazt, ami hasznos és szép, mindazt, amit ti, dolgozók alkottatok. Valamennyi ország dolgozói­nak akarat- és akcióegysége, megbonthatatlan szolidaritása erősebb az atom- és hidrogén­bombáknál, erősebb a háborús uszítók minden mesterkedésé­nél. Legyen május elseje a vi­lág minden városában a dol­gozók millióinak határozott figyelmeztetése. Érjétek el, hogy a jobb élet- és munkafeltételekért, a szak­szervezeti jogok chartája el­veinek megvalósításáért, a sza­badságért és a népek közti tar­tós békéért folyó harc a nem­zetközi szolidaritás és testvé­riség­e nagy napjának jelsza­vává váljék. Éljen május elseje! Éljen valamennyi dolgozó szolidari­tása és egysége! Éljen a béke! A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖVETSÉG Új sikerek, nagyszerű győzelmek a felszabadulási versenyben A Borsodi Tröszt is teljesíti már előirányzaté Vasutasaink 100.000 kocsival továbbítottak többet, mint tavaly A szénbányászatban tegnap imét komoly eredmények születtek. A pécsi bányászok 07.2, a közép-dunántúliak 00.6 százalékra teljesítették az első műszak előirányzatát, örvendetes, hogy az első ne­­gyedévet súlyos adóssággal ■áró Borsodban 12 bánya túl­­eljesítette, s a tröszt is tel­­esítette előirányzatát. Szá­mos, régóta kerékkötőnek is­mert üzem is túlteljesítette péntek délelőtt előirányzatát, a diósgyőri­­bánya 113.7, Ru­­dolftelep 103.8, Pereces 112.2, Sajókazinc 104.1 százalékot ért el. A borsodi bányászok szilárd elhatározása, hogy be­hozzák több ezertonnás első negyedéves adósságukat. A felszabadulási versenyben az ország vasutasai százezer kocsival többet továbbítottak, mint 1954 első három hónap­jában. A nagy eredmény alapja: sikerült a kocsiforduló idejét a tavalyi 5,8 napról 4,5 napra csökkenteni, így vált ehetővé, hogy a jelentősen megnövekedett szállítási fel­­adatokat maradéktalanul fel­külföldi kocsikat is igényt vett a MÁV szállítási felada­tok megoldásához. Az idei erre nem volt szükség. A fel­szabadulási verseny nagy­szerű eredménye, hogy vas­útünk így is teljesítette szállí­ási tervét. Ezzel jelentős ,va­utamenny­iséget takarítot meg a népgazdaságnak. A jó versenyn­yilvánosság segítségével túlteljesítetek exporttervü­nket Üzemünkben eleven ver­seny, izzó vetélkedés alakult ki a felszabadulási műszak­ban. Olyan eredményeket, mint ebben a negyedévben, még nem értünk el. Az elmúlt évben legfeljebb tervünk 103 százalékos teljesítéséig jutot­tak el. Az idén már január­ján 111 százalékra teljesítet­tük tervünket. A verseny kibontakozásának alapja a pártszervezet, szak­szervezet és a gazdasági veze­tés jó együttműködése volt. Pártszervezetünk a verseny első napjától jól agitált a sza­bad tíz év eredményeivel és példamutartásra mozgósította a kommunistákat. A szakszerve­zeti aktivisták a verseny szer­vezésére és a felajánlások szervezésére fordítottak nagy gondot. A vállalatvezetés biz­­osította a termelés feltételeit, így érhettük el, hogy olyan munkások, mint például Du­­lás Ferenc, aki korábban 220 százalékra teljesítette normá­it — most 270 százalékot ért el. Hasonló jó eredményekkel büszkélkedhet Simkó Imre, Bregovits István, Bér János. A jó eredmények nem »ráve­­rés«, hanem a jó munkaszer­vezés gyümölcsei. Márciusban újabb lendüle­­et adott dolgozóin­k szocia­­ista versenyének, hogy el­nyertük a kerületi pártbizott­ság versenyzászlaját — a ke­rületben a­ legjobb eredményt értük el. A versenyt dekádon­ként értékeltük. Mindig az az üzem kapta meg a pártbizott­ság vándorzászlaját, amely leg­jobb eredményt ért el. Az üzemrészek egymással ver­sengtek, hogy megszerezzék, illetve (a győztesek) megtart­sák a versenyzászlót. A ver­senynek nem kis része van ab­ban, hogy üzemünk 200 száza­lékra teljesítette exporttervét. Mészner Béla ab-elnök Kőbányai Szerszámgépgyár A gazdaságos termelés problémái a Könnyűipari Minisztérium plenáris ülésén Az Újpesti Gyapjúszövő kultúrházában tegnap plená­ris ülést hívott össze a Köny­­nyűipari Minisztérium mű­szaki tanácsa, amelyen részt vett Szalai Béla könnyűipari miniszter, az MDP Politikai Bizottságának tagja. Jakab Erzsébet dr., a minisztérium műszaki tanácsa titkárának megnyitója után Ajtai Miklós, a könnyűipari miniszter első helyettese­­ tartott beszámolót. A TARTALOMBÓL : Kínai, koreai és mongol korm­ánykü­ldötség érkezett a felszabadulási ünnepségekre — A Tudományos Akadémia ünnepi ülése — Megkezdődött a Szigetközben az újjáépítés második szakasza — A magyar sport dia­dalmas tíz esztendeje — Teljes heti rádió­műsor Üzemeinkből jelentik DIVAT KÖTÖTTÁRU­GYÁR: Mózes Jánosné kézi­kötő tegnap délelőtt — ígéreté­hez híven — kiváló minőségi munka mellett befejezte 1956. évi tervét. GANZ VAGONGYÁR: Az '61-es műhely -Turbina—bri­­gádja a nehézségek ellenére is eljesítette vállalását: készre szereltek egy Kapion-turbinát ,s két szivattyút. A gépgyártás nemcsak forint értékben, de cikkszerűen is teljesíti tervét. • PÉCSI BŐRGYÁR: A kar­bantartó üzem dolgozói len­dületes munkájának eredmé­nyeképpen tegnap megkezdte működését a marhabox kiké­szítő üzem, amely évente 2,5 millió forinttal növeli a gyár termelését és nyolcmillió ér­tékű devizát takarít meg. • TELEFONGYÁR: Március havi befejezett tervét 102,8 százalékra teljesítette. Jó eredményt értek el az export és a közszükségleti cikkek gyártásában is: 17, illetve 18 százalékkal termeltek többet az előirányzatnál. • BAJAI GYAPJÚSZÖVET­GYÁR: 19 újítást vezettek be a felszabadulási műszak alatt, amelyek legtöbbje a minőség javítását és komoly anyagmeg­takarítást eredményezett. Gazdára vár a felszabadulási serleg Az élenjáró technika napjai a vasiparban A Váci utcai ipari bemu­tató teremben tegnap nagy­számú érdeklődő jelenlétében M. Nagy Sándor, az RM Ké­szülék- és Szerszámgyárának sztahanovista mérnöke ismer­tette és mutatta be a szovjet és hazai tapasztalatok alap­ján kidolgozott precíziós öntés módszerét. Elmondta, hogy a bonyolult szerszámokat, ame­lyeket ezelőtt nagy munka­időt igénylő forgácsolással ál­lították elő, most precíziós öntéssel azonos minőségben készíthetik. Az RM Készülék- és Szerszámgyárában a pre­cíziós öntés alkalmazásával eddig 25 tonna gyorsacélt ta­karítottak meg. A bemutató után Kardos Imre kutatómér­nök, Röder Béla Kossuth-dí­­jas esztergályos és Pető Sán­dor, a GTI forgácsolóbrigád­­jának vezetője szemléltették a precíziós öntéssel készített szerszámok alkalmazásának módját. DEBRECENI RUHAGYÁR: Jelenleg az 5-ös és 6-os szalag dolgozói járnak élen. Az üzem negyedéves tervén felül közel tízezer darab ruhával, blúzzal, pongyolával adott többet a nép­gazdaságnak. • BETONÚTÉPÍTŐ VÁLLA­LAT: legjobbja a zalaegerszegi munkahely, amely 3000 torma műszenet adott negyedéves tervén felül. A legjobb munkát Benedekk Csaba építésvezető és Takács Ferenc kubikos végez­ték. • A GANZ VAGONGYÁR dol­gozói a felszabadulási verseny­ben terven felül új Hargita-vo­natot készítettek a MÁV ré­szére. A legkorszerűbb beren­dezésekkel felszerelt, négy ko­csiból álló szerelvény péntek délután érkezett vissza a gyárba próbaútjáról. A futó­próba során kitűnően műkö­dött a vonat minden szerke­zete.

Next