Népszava, 1955. április (83. évfolyam, 77-101. sz.)
1955-04-02 / 78. szám
Világ proletárjai egyesüljetek? NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 13. évfolyam, 78. szám ÁRA 50 FILLÉR 1955. április 2. szombat A béke és a szilázd*18 Kitörölhetetlenül bevésődött emlékezetünkbe az első találkozás, az első szovjet katona arca. Előtted áll, szinte hallod, amint komoran német után kérdez s mosolyogva öleli, kínálja, babusgatja gyermeked, érthetetlen szavakat mond — mégis érted. Nem lehet elfelejteni ezt a napot, hiszen évtizedekig vártunk rá. A fasizmus, a háború szörnyű éveiben — mint sivár katakomba fagyos zugában a mécses — rejtve, mélyen, kiolthatatlanul, egyetlen reményként égett szívünkben: a szovjetek országa. Tőle vártuk a napfényt, a szabad levegőt, elnyomóink, vérszívóink, gyilkosaink elűzését, a félelem nélküli holnapot, gyermekeink boldogabb jövőjét, a munkás, békés életet. Vártuk s reményeinket túlszárnyalva teljesedtek vágyaink. Tudhattuk-e akkor, milyen lesz valójában életünk? Hiszen a fasizmus évei alatt szinte elfelejtettük, mi a szabadság, s a romokon, sivár otthonunkon széttekintve a csüggedés fojtogatta erőnket. Elképzelni sem tudtuk akkor, hogy mit jelent nekünk a Szovjetunió barátsága, mint ahogy a bimbó sem tudja, milyen lesz gyümölcse és az ér sem sejti, mily nagy az óceán. »Amikor mi barátságról beszélünk, ezt komolyan veszszük. Mi azt értjük alatta, hogy készek vagyunk áldozatot is hozni ezért a barátságért, ha valaki meg akarná zavarni.« A nagy Sztálin mondta e szavakat a kis Magyarország és a hatalmas Szovjetunió barátságára emelve poharát. Évezredes történelme során nem talált ilyen barátra kis népünk. Mohács óta a nagyhatalmak játékszere volt országunk s évszázadokon át fellángoló szabadságharcainkban, ha akadt is baráti rokonszenvnél, jó Szónál alig nyújtott többet. Dolgozó népünket a földesuraston, tőkéseken kívül az imperialista rablók is fosztogatták, felnyomták. Mint ahogy ma is f ez a kisnépek sorsa a kapitalista világban, ma is ez az imperializmus törvénye. Egyedül a Szovjetunió hatalmának, barátságának köszönhetjük, hogy nem jutottunk Guatemala, Irán s más országok sorsára, hogy sikertelenek maradtak az imperialisták beavatkozási kísérletei már 1947-ben s azóta Szakadatlan, hogy hiába költ évente százmillió dollárt az Egyesült Államok hazánk és a többi szabad ország aláaknázására, szétbomlasztására — soha többé nem vehetik el szabadságunkat, soha többé nem igázhatnak le bennünket. A szocializmus világában más törvények uralkodnak, a szocializmus országa más elveket vall: Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításait a kis népek megbecsüléséről, jogaik, nemzeti függetlenségük tiszteletben tartásáról. És arról, hogy a gyengébbet, az elesettet, az elmaradottat segíteni kell, hogy élhessen jogaival, kibontakoztathassa tehetségét a maga s az egész emberiség javára. Mertminden nemzetnek, nagynak és kicsinynek van valami egyéni sajátossága, mindegyik hozzájárul a maga okulusaival az emberiség közös kincstárának gyarapításához.« Ezt Sztálin mondta így a szovjet—magyar barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény megkötésekor. S hogy talpra állhassunk, alkothassunk — előbb feltárultak számunkra a nagy szovjet ország, kincsei. Végtelen sorokban érkeztek a vagonok s elhozták nekünk Ukrajna búzáját, hogy megsüthessük az első kenyeret, elhozták a Don-vidék szenét, vasércét, hogy megindulhassanak gyáraink, a távoli Ural hatalmas gépeit, hogy márfm szocializmus kifiasza eddiginél szebbet, nagyobbat alkothassunk. Eljöttek tudósok, művészek, sztahanovisták, barátok, akik nekünk adták tudásukat, művészetüket, hogy magukkal ragadjanak a felfelé vezető úton. Büszkén mutatjuk fel a világnak, mit alkotott, mire volt képes népünk tíz év alatt: Sztálinvárost, Komlót, a Szegedi Textilkombinátot, napfényes lakónegyedeinket, a Népstadiont, a diadal útjáról nemrég hazatért Állami Népi Együttesünket, sok száz Kossuth-díjasunk maradandó alkotásait. Amikor a megtett úton visszanézünk, a szeretet melege forrósítja át szívünket a párt iránt, amely kézenfogva vezetett, minden dolgozó ember iránt, aki erejét, tehetségét építette a házak, gyárak falaiba, a gépek, motorok acéltestébe. Büszkék vagyunk népünk tehetségére, de tudjuk, hogy mindezt sohasem érhettük volna el a Szovjetuniótól kapott szabadság, a szovjet népek baráti támogatása nélkül. És féltő aggódással gondolunk új otthonainkra, gyárainkra, bölcsődéinkre — s ökölbe szorul a kezünk —, amikor az új háború gyújtogatóinak, az atompusztítás megszállottainak fenyegetőzéseiről, mesterkedéseiről olvasunk. »Ezekben a hetekben — írja levelében Kálmán Ferencné konzervgyári munkás —, amikor ismét annyiszor szóba kerül a háború és a béke kérdése, még elevenebben életre keltek bennem a tíz év előtti emlékek. Nem akarok többé olyan sivár képet látni, mint 1945-ben. Sokat dolgoztunk, míg idáig jutottunk, nem engedjük újra lerombolni!« Féltő aggódással és ökölbe szorított kézzel — de nem tehetetlenül: erőnk tudatában, egy szabad nép önérzetével* kiáltunk megálljt a Wehrmacht újjászervezőinek, az új Anschluss, az új világháború előkészítőinek. Igaz ügyünk győzelmébe vetett szilárd hittel küzdünk napról napra, kiki a maga frontszakaszán, szabad hazánk védelméért, a békéért. Hitünk és bizodalmunk alapja, hogy nem harcolunk többé magunkra hagyva, hogy van olyan hatalom, amely megvédi a kis népeket, amely megfékezi a legféktelenebb imperialista fenevadat is. Ez a hatalom, a béke nagyhatalma, a Szovjetunió, népünk igaz barátja, amely megsemmisítette a népeket elnyomó német fasizmust, amely tárgyalóasztalhoz kényszerítette az imperialista ragadozókat Koreában, békét hozott Vietnam sokat szenvedett népének. A Szovjetunió hatalma, következetes békepolitikája s a mögéje tömörült százmilliók összefogása: ez a mi erőnk forrása, ezért építheti a magyar munkás és paraszt ma is és holnap is békében igaz honát s hazájában: a szocializmust. Felszabaduljunk tizedik évfordulója ezernyi régmúlt s forrón közeli emlék parazsát lobbantja lángra szívünkben. Lehet-e elfelejteni a szolgaság és a háború borzalmait, lehet-e elfelejteni az első szabad napot, a szabad élet harcait, győzelmeit, a ma boldogságát és ragyogó jövőt ígérő szépségét — mindazt, amit elsősorban a Szovjetuniónak köszönhetünk? Nem lehet és nem szabad: emlékezni kell, beszélni kell róla, tanítani kell gyermekeinknek, ahogyan apáink tanították, nagyjaink szívünkbe vésték az elnyomás gyűlöletét, a szabadság szeretetét. S fennen hirdetni mindazt, amit érzünk, gondolunk, amit a párt jelszavába foglalt: »Dicsőség és hála a felszabadító Szovjetuniónak, a béke és a szocializmus szilárd támaszának!« A Szakszervezeti Világszövetség felhívása a világ dolgozóihoz Bécs, április 1. (TASZSZ) A Szakszervezeti Világszövetség a következő felhívást intézte a világ dolgozóihoz: Dolgozó férfiak és nők! Május 1-e alkalmából a Szakszervezeti Világszövetség forró testvéri üdvözletét és legjobb kívánságait küldi nektek. Az utóbbi években hősi harcot vívtatok és vívtok most is. Új csaták állnak előttetek a jobb életért, a szabadságért és a békéért vívott harcban. Eddig a kenyér és a munka miatt aggódtatok, amiatt voltak gondjaitok. Most már aggódnotok kell a békéért is, mert veszélybe került. A nagy monopóliumok és a szolgálatukban álló kormányok, az imperializmus és a gyarmati rendszer ügynökei nyíltan cselekszenek. Most már nemcsak fenyegetések hangzanak, hanem lázasan készülnek az agresszív atomháborúra az olyan országok ellen, ahol nincs többé kizsákmányolás, ahol a dolgozók urai saját sorsuknak és jövőjüknek. Elpusztulhat az élethez szükséges igen sok olyan anyagi érték, amelyet emberi munka, emberkéz és emberi értelem alkotott. Elpusztulhat számos olyan alkotás, amelyet századok teremtettek. Emberéletek milliói semmisülhetnek meg. Ezért kell a dolgozók nagy tömegeinek most még határozottabban és egységesebben szembeszállniok azokkal, akik e fenyegetésekben bűnösök, ezért kell szembeszállniok gaz politikájukkal. Dolgozó férfiak és nők! Teremtsétek meg a munka és a haladás egységes és legyőzhetetlen frontját az atomháború előkészületei, Nyugat-Németország remilitarizálása, az amerikai imperializmus európai és ázsiai háborús provokációi ellen! Meg tudjuk és meg kell védelmeznünk a háborús veszélylyel szemben mindazt, ami hasznos és szép, mindazt, amit ti, dolgozók alkottatok. Valamennyi ország dolgozóinak akarat- és akcióegysége, megbonthatatlan szolidaritása erősebb az atom- és hidrogénbombáknál, erősebb a háborús uszítók minden mesterkedésénél. Legyen május elseje a világ minden városában a dolgozók millióinak határozott figyelmeztetése. Érjétek el, hogy a jobb élet- és munkafeltételekért, a szakszervezeti jogok chartája elveinek megvalósításáért, a szabadságért és a népek közti tartós békéért folyó harc a nemzetközi szolidaritás és testvérisége nagy napjának jelszavává váljék. Éljen május elseje! Éljen valamennyi dolgozó szolidaritása és egysége! Éljen a béke! A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖVETSÉG Új sikerek, nagyszerű győzelmek a felszabadulási versenyben A Borsodi Tröszt is teljesíti már előirányzaté Vasutasaink 100.000 kocsival továbbítottak többet, mint tavaly A szénbányászatban tegnap imét komoly eredmények születtek. A pécsi bányászok 07.2, a közép-dunántúliak 00.6 százalékra teljesítették az első műszak előirányzatát, örvendetes, hogy az első negyedévet súlyos adóssággal ■áró Borsodban 12 bánya túleljesítette, s a tröszt is telesítette előirányzatát. Számos, régóta kerékkötőnek ismert üzem is túlteljesítette péntek délelőtt előirányzatát, a diósgyőribánya 113.7, Rudolftelep 103.8, Pereces 112.2, Sajókazinc 104.1 százalékot ért el. A borsodi bányászok szilárd elhatározása, hogy behozzák több ezertonnás első negyedéves adósságukat. A felszabadulási versenyben az ország vasutasai százezer kocsival többet továbbítottak, mint 1954 első három hónapjában. A nagy eredmény alapja: sikerült a kocsiforduló idejét a tavalyi 5,8 napról 4,5 napra csökkenteni, így vált ehetővé, hogy a jelentősen megnövekedett szállítási feladatokat maradéktalanul felkülföldi kocsikat is igényt vett a MÁV szállítási feladatok megoldásához. Az idei erre nem volt szükség. A felszabadulási verseny nagyszerű eredménye, hogy vasútünk így is teljesítette szállíási tervét. Ezzel jelentős ,vautamennyiséget takarítot meg a népgazdaságnak. A jó versenynyilvánosság segítségével túlteljesítetek exporttervünket Üzemünkben eleven verseny, izzó vetélkedés alakult ki a felszabadulási műszakban. Olyan eredményeket, mint ebben a negyedévben, még nem értünk el. Az elmúlt évben legfeljebb tervünk 103 százalékos teljesítéséig jutottak el. Az idén már januárján 111 százalékra teljesítettük tervünket. A verseny kibontakozásának alapja a pártszervezet, szakszervezet és a gazdasági vezetés jó együttműködése volt. Pártszervezetünk a verseny első napjától jól agitált a szabad tíz év eredményeivel és példamutartásra mozgósította a kommunistákat. A szakszervezeti aktivisták a verseny szervezésére és a felajánlások szervezésére fordítottak nagy gondot. A vállalatvezetés bizosította a termelés feltételeit, így érhettük el, hogy olyan munkások, mint például Dulás Ferenc, aki korábban 220 százalékra teljesítette normáit — most 270 százalékot ért el. Hasonló jó eredményekkel büszkélkedhet Simkó Imre, Bregovits István, Bér János. A jó eredmények nem »ráverés«, hanem a jó munkaszervezés gyümölcsei. Márciusban újabb lendüleet adott dolgozóink szociaista versenyének, hogy elnyertük a kerületi pártbizottság versenyzászlaját — a kerületben a legjobb eredményt értük el. A versenyt dekádonként értékeltük. Mindig az az üzem kapta meg a pártbizottság vándorzászlaját, amely legjobb eredményt ért el. Az üzemrészek egymással versengtek, hogy megszerezzék, illetve (a győztesek) megtartsák a versenyzászlót. A versenynek nem kis része van abban, hogy üzemünk 200 százalékra teljesítette exporttervét. Mészner Béla ab-elnök Kőbányai Szerszámgépgyár A gazdaságos termelés problémái a Könnyűipari Minisztérium plenáris ülésén Az Újpesti Gyapjúszövő kultúrházában tegnap plenáris ülést hívott össze a Könynyűipari Minisztérium műszaki tanácsa, amelyen részt vett Szalai Béla könnyűipari miniszter, az MDP Politikai Bizottságának tagja. Jakab Erzsébet dr., a minisztérium műszaki tanácsa titkárának megnyitója után Ajtai Miklós, a könnyűipari miniszter első helyettese tartott beszámolót. A TARTALOMBÓL : Kínai, koreai és mongol kormányküldötség érkezett a felszabadulási ünnepségekre — A Tudományos Akadémia ünnepi ülése — Megkezdődött a Szigetközben az újjáépítés második szakasza — A magyar sport diadalmas tíz esztendeje — Teljes heti rádióműsor Üzemeinkből jelentik DIVAT KÖTÖTTÁRUGYÁR: Mózes Jánosné kézikötő tegnap délelőtt — ígéretéhez híven — kiváló minőségi munka mellett befejezte 1956. évi tervét. GANZ VAGONGYÁR: Az '61-es műhely -Turbina—brigádja a nehézségek ellenére is eljesítette vállalását: készre szereltek egy Kapion-turbinát ,s két szivattyút. A gépgyártás nemcsak forint értékben, de cikkszerűen is teljesíti tervét. • PÉCSI BŐRGYÁR: A karbantartó üzem dolgozói lendületes munkájának eredményeképpen tegnap megkezdte működését a marhabox kikészítő üzem, amely évente 2,5 millió forinttal növeli a gyár termelését és nyolcmillió értékű devizát takarít meg. • TELEFONGYÁR: Március havi befejezett tervét 102,8 százalékra teljesítette. Jó eredményt értek el az export és a közszükségleti cikkek gyártásában is: 17, illetve 18 százalékkal termeltek többet az előirányzatnál. • BAJAI GYAPJÚSZÖVETGYÁR: 19 újítást vezettek be a felszabadulási műszak alatt, amelyek legtöbbje a minőség javítását és komoly anyagmegtakarítást eredményezett. Gazdára vár a felszabadulási serleg Az élenjáró technika napjai a vasiparban A Váci utcai ipari bemutató teremben tegnap nagyszámú érdeklődő jelenlétében M. Nagy Sándor, az RM Készülék- és Szerszámgyárának sztahanovista mérnöke ismertette és mutatta be a szovjet és hazai tapasztalatok alapján kidolgozott precíziós öntés módszerét. Elmondta, hogy a bonyolult szerszámokat, amelyeket ezelőtt nagy munkaidőt igénylő forgácsolással állították elő, most precíziós öntéssel azonos minőségben készíthetik. Az RM Készülék- és Szerszámgyárában a precíziós öntés alkalmazásával eddig 25 tonna gyorsacélt takarítottak meg. A bemutató után Kardos Imre kutatómérnök, Röder Béla Kossuth-díjas esztergályos és Pető Sándor, a GTI forgácsolóbrigádjának vezetője szemléltették a precíziós öntéssel készített szerszámok alkalmazásának módját. DEBRECENI RUHAGYÁR: Jelenleg az 5-ös és 6-os szalag dolgozói járnak élen. Az üzem negyedéves tervén felül közel tízezer darab ruhával, blúzzal, pongyolával adott többet a népgazdaságnak. • BETONÚTÉPÍTŐ VÁLLALAT: legjobbja a zalaegerszegi munkahely, amely 3000 torma műszenet adott negyedéves tervén felül. A legjobb munkát Benedekk Csaba építésvezető és Takács Ferenc kubikos végezték. • A GANZ VAGONGYÁR dolgozói a felszabadulási versenyben terven felül új Hargita-vonatot készítettek a MÁV részére. A legkorszerűbb berendezésekkel felszerelt, négy kocsiból álló szerelvény péntek délután érkezett vissza a gyárba próbaútjáról. A futópróba során kitűnően működött a vonat minden szerkezete.