Népszava, 1955. május (83. évfolyam, 102-126. sz.)

1955-05-13 / 111. szám

Int­f­r­i­k *— 245 lakás épül Óbudán. Az óbudai Piac tér szomszéd­ságában a Vihar utca és a Hunor utca sarkán két há­romemeletes lakóház építését kezdték meg. A két épületben összesen 104 egy- és kétszobás lakás lesz. A Hunor utca má­sik oldalán augusztusban még három lakóház épül 141 la­kással. — Május 22-én Budapesten mintegy nyolcezer Vili. osz­tályos úttörőt vesznek fel ün­nepélyesen a DISZ-be. Buda­pest minden kerületében út­törő csapatgyűléseken,* ünnep­ségeken tűzik az új DISZ-ta­­gokra a DISZ-jelvényt. — Elutazott a német szak­szervezeti küldöttség, amely a SZOT elnökségének meghívá­sára részt vett a május 1-i ün­nepségeken. — O­­! Új trolibuszjárat, több villamosútvonal változás Május 16-án üzemkezdettől 78-as jelzéssel új trolibuszjá­ratot állítanak forgalomba a Dózsa György út—Thököly út sarok és a Dózsa György út— Váci út kereszteződése között. Az új vonalon — a Dózsa György út teljes hosszában — a kocsik menetideje tíz perc lesz. Az Új járat üzembehelyezésével kapcsolatban május 16-tól több vil­lamos útvonalát megváltoztatják. A 25-ös villamos útvonalát, amely ed­dig az Állatkerttől a Baross térig közlekedett, a Nagyvárad térig hosz­­szabbítják meg. A 13-as jelzésű vil­lamos, amely eddig a Jászai Mari tértől a Nagyvárad térig járt, május 16-tól a Jászai Mari tértől a Thököly út—Bethlen Gábor utca sarkáig köz­lekedik. A 24-es jelzésű villamosok eddig a Közvágóhídtól a Váci út és a Dózsa György út kereszteződéséig jártak; május 16-tól az új útvonal: Közvágóhíd—Keleti pályaudvar indu­lási oldal. — O — — A MADARAK ÉS FÁK NAPJÁT május 15—31 között tartják meg az iskolákban. Ebből az alkalomból egész­napos kirándulást rendeznek az iskolák és itt ünnepély ke­retében emlékeznek meg a madarak és fák napjáról. — Németh Gyula Kossuth­-díjas akadémikus a Magyar Tudományos Akadémia kikül­detésében két hónapra tanul­mányútra a Szovjetunióba utazott. — Június 5-én és 6-án tart­ják a báb­játszók országos konferenciáját a Népművészeti Intézet rendezésében. — A Szlovák írószövetség meghívására a József Attila­­emlékünnepségre Bratislavába utazott Palotai Erzsi előadó­művésznő, Szántó Judit, a Petőfi Sándor Irodalmi Mú­zeum munkatársa és Horváth Ferenc színművész.­­ A Nagyvásárcsarnokban megjelent az üvegházi spár­gátok és a töltenivaló zöldpap­rika. A Nagyvásártelepre csü­törtök reggelig 398 000 fej sa­láta, 146 000 csomó hónapos­­retek, 64 800 csomó zöldhagy­ma, 27 000 kiló paraj és sóska s nagymennyiségű egyéb zöld­ségféle érkezett.­­ Nemes László: Fölösle­ges ember című regényének folytatása anyagtorlódás miatt mai lapunkból kimaradt. A lósós, a selejtgyártó és az igazolatlanul hiányzó. A munkafegyelem lázitól — róluk szól az alábbi írás. Miattuk tart tovább egy gép elkészítése, miattuk lesz se­lejtes az öntvény vagy a szö­vet. Ám ha sovány a boríték, ők kiabálnak legjobban. Szid­ják az üzemvezetést, amely­ »kitolt« velük és kilépéssel fe­nyegetőznek. Örökké elégedet­lenek és közben nem veszik észre: a hibát önmagukban kel­lene keresniük. Az alábbiakban a fegyelme­zetlen ember három, leggyako­ribb típusát mutatjuk be: a lógóst, a selejtgyártót és az igazolatlanul hiányzót. Beszél­jenek helyettük a tények. 1. Fogaskerékgyár, 1-es ciklus: A gépek mellett sok, megmun­kálásra váró darab. Az első pillantásra is látszik: jól szer­vezett üzem. De nini! Az egyik esztergára szőke fiatalember könyököl. Eszik, közben elmerülten be­szélget társával. Észre sem veszi, hogy figyeljük. Az óra­mutató lassan közeleg a tízes­hez. Még messze az ebédidő. Ám Dodek Sándor, fiatal ba­rátunk, nem sokat törődik ez­zel. 12 percet beszélgetett tár­sával, aztán a művezető köze­ledtét látva, gyorsan a helyére siet. Előveszi a rajzot, nézi, valamit igazít a gépén, aztán újra eltűnik. Amikor visszatér , cigarettára gyújt. két munkaóra alatt nem dolgozott többet tíz-tizenöt percnél. Jónéhány darabbal el­készülhetett volna ezalatt, jó­néhány forinttal lenne több a borítékjában! De éppen a munka szeretete hiányzik be­lőle. Igazolatlanul nem mu­laszt, nem késik, selejtet nem gyárt, mégis keveset ér a munkája. Hiszen hol van kedve, hol nincs — legtöbbször nincs. Ezt elárulja a teljesít­ménye is, amelyet, ha dia­grammban ábrázolnánk, hul­lámvonalat mutatna. Egyik hónap 93 százalék, a másik — 142! Még többet mond a de­­kádteljesítménye: 32 — 152 — 116, Dodek Sándor azonban csak a borítékot nézi, s arra nem gondol: saját maga csökkenti keresetét a sok lógással. Jó he­lyen, a Láng Gépgyárban ta­nult, s még csak 24 éves. Mű­vezetője ügyeskezűnek tartja. Egyedül rajta múlik, hogy alakul további sorsa, fejlődése, mit nyújthat a társadalom­nak! 2. senek! Közben dudál a daru, s a hatalmas üst, az izzó, for­tyogó acéllal már odaért a forma fölé. Németh fogja a kereket, csavar rajta kettőt keményen. Hadd menjen. A homok ned­ves volt, selejt lesz — tudja. Viszont így újra elérte a 180 százalékot.­­ A fiatal öntő nem akarja észrevenni a körülötte selejt­­mentesen dolgozó■ Fabók Mi­hályt, Komlós Sándort és a többieket. A teljesítményük is jóval túlhaladja a százat. Kom­lós 700 forint jutalmat — mi­nőségi prémiumot — kapott a múlt hónapban. S az egésznek csak az a »titka«, hogy meg­gondoltan, gondosan készíti el a formát. Ezt az időt még be is lehet hozni az öntésnél. És hányszor elmondták ezt már Némethnek is. De mind­hiába .. . Pedig, ha megfogadná a jó tanácsot, nem vonnák le a száz forintokat, nem károsod­nék az állam sem és Németh Mihály is megtanulná, meg­szeretné a szakmáját. Nem neveznék »selejtgyártónak«? 3. Egy pénteki napon K. Tóth Istvánt, az RM Fémmű fém­öntödéjének kohászát éjszakai műszakra osztották be. Már tíz óra, a műszakkezdés ideje is elmúlt, azonban K. Tóthot még senki sem látta. Érthető: éppen most vitték haza része­gen a kocsmából. Munkatársai bosszankodnak, megint nekik kell dolgozni helyette. ... Elmúlt a szombat, sőt hétfő és kedd — K. Tóth csak nem jelentkezett. Amikor végre bejött, azzal magya­rázta távolmaradását, hogy »elaludt«. Négy napig aludt volna? Dehogy! — Elmulatta a fizetését! Négy napig dolgoztak he­lyette brigádtársai. Pedig nem könnyű a tüzes kemencék mellett állni, vinni az izzó re­zet, tisztítani a kokillákat, fi­gyelni az üstre, a kemencére. Ennyi mindent egyszerre, mert — K. Tóth István nem jött be! És ez sajnos nem az első eset. Sinka elvtárs, a műhelybi­zottság elnöke foglalkozott K. Tóthtal legtöbbet. Nem ért semmit a szép szó, az érvek, a jóakarat. Legtöbbször »az anyád istenit...« volt a kö­szönet. S aztán a brigád határozott: K. Tóth Istvánra nincs többé szükségük. A fegyelmi bizott­ság pedig döntött: »Más üzembe helyezendő.« Most az ólombronz-öntödé­­ben dolgozik — mint segéd­munkás. De úgy látszik, már megbánta, amit tett, mert egyre azt hajtogatja: »Nem maradok én ki soha többé, csak vegyenek vissza . .. ? Jól dolgozom.« Azóta nem ivott, így mondják a társai. De vajon tényleg meggon­dolta-e, amit ígért és meg tudná-e tartani. Ha igen, neki is, társainak, az üzemnek is javára válna..? Pongor Magda »Selejtkártérítésért: 100 fo­rint« — ez áll Németh Mihály, a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár öntőjének a boríték­ján. Németh Mihály arca elvö­rösödik, otthagyja társait és siet a főművezetőhöz. — Mag elvtárs! Száz forintot levontak tőlem! — Sok volt a selejted — hangzik a válasz s a fiatal öntő lassú léptekkel megy vissza munkahelyére. — Megint levontak tőlem száz forintot — veti oda társá­nak, Bang Imrének. — Selejt! Mintha én tehetnék róla ... — Ujjával morzsolgatni kezdi a formahomokot. »Nedves, az angyalát!« De eszébe sem jut, hogy szóljon: tegyék vissza a formát a szárítóba — ne önt­»A Somsályi Bányaüzemben lelkiismeretlenül gazdálkod­nak a szerszámokkal. A leg­több munkahelyen feleslege­sen tárolják azokat. De még nagyobb baj, hogy egyesek szanaszét dobálják a csáká­nyokat, lapátokat, farabló­­láncokat« — írta levelében Bartha Emil, a bánya dolgo­zója. A Szénbányászati Minisztérium a bejelentés nyomán vizsgálatot indí­tott, mely alkalommal 18 db vas­­rudat, 42 db csákányt és 13 db ké­­zitúrót szedtek össze a csapatoktól, amelyekre nem volt szükség. A tröszt igazgatóságának intézkedé­sére a jövőben gyakrabban tarta­nak szerszámellenőrzést, a vissza­élést elkövetők nevét nyilvános­ságra hozzák és megbüntetik őket. Görbe Zoltán, a komlói vas­útállomás dolgozója írta: a kenderföldi Népboltban vásá­rolt, ahol a kiszolgálónő keze olyan piszkos volt, mintha leg­alábbis szenet lapátolt volna. Ez a kiszolgálónő mérte a cse­csemőtejet is. A komlói városi tanács értesítése szerint Kovács Irént, a Népbolt al­kalmazottját leváltották, mivel több panasz is érkezett ellene. • Magyarhomorogon az »Elő­re« tsz-ben dolgozott 1952-ben Brendt József, aki jelenleg To­­kodz Altárón bányász. A tsz-t betegsége miatt hagyta el; az elszámolás után 357 forint kö­vetelése maradt, amit azóta sem tud megkapni. A Hajdú-Bihar megyei tanács el­járt az »Előre« tsz-nél, ahol elis­merték a követelést s az említett összeget megküldték Brendt Jó­zsefnek. Preszter Imre, Tatabánya­­­telep gépüzemének dolgozója arról írt szerkesztőségünknek, hogy az egészséges víztárolás miatt zománcozott ivóvizes kannákra lenne szükségük, anyagbeszerzési osztályuk azonban ilyen edényt nem tud vásárolni. A Tatabányai Szénbányászati Tröszt közérdekű irodája közben­járt zománcozott ivóvizes kannák kiutalása érdekében, de addig is, amíg ez megtörténik, horganyzott lemezből készült kannákkal látják el a gépüzemi dolgozókat. Petr­es Jenő tapolcai olva­sónk gyermekét orvosi javas­latra sürgősen a keszthelyi kór­házba kellett szállítani. A kór­háztól mentőautót nem kapott, így súlyos beteg gyermekét kénytelen volt taxival bevinni. A mentőállomás nem volt haj­landó az ebből eredő 153 fo­rintos kiadását megtéríteni. Az SZTK tapolcai kirendeltségé­nek közbenjárására Petrics Jenőnek az autóköltséget megtérítették. Csittázkedés, történt Érvényesíteni kell a termelőszövetkezetek mintaalapszabályának rendelkezéseit a tisztáp gazdaságokra Számos termelőszövetkezet­ben a tagság egy része, meg­sértve az alapszabály rendel­kezéseit, háztáji gazdaság céljára a megengedettnél na­gyobb földet használ és na­gyobb állatállományt tart. Ezek a termelőszövetkezeti ta­gok túlzott mértékű háztáji gazdaságukkal akadályozzák a közös gazdaság megerősödését és fejlődését, jogtalanul élve­zik a háztáji gazdaság után járó beadási és adókedvezmé­nyeket. A háztáji gazdaság helyes kialakítása és a termelőszö­vetkezetek közös gazdaságá­nak további megerősítése ér­dekében a földművelésügyi, a begyűjtési és a pénzügyminisz­ter együttes utasítást adott ki. Az utasítás szerint a háztáp gazdaságokat az alapszabály­ban előírt kereteknek megfe­lelően legkésőbb július 1-ig rendezni kell. Azokban a ter­melőszövetkezetekben, ahol ebből a célból közgyűlést még nem tartottak, legkésőbb jú­nius 1-ig ismertessék a terme­lőszövetkezetek mintaalapsza­bályzatának a háztáji gazda­ságokra vonatkozó rendelke­zéseit. A közgyűlésen hozott határozatnak megfelelően az egyes tagok legkésőbb július 1-ig az alapszabálynak meg­felelően kötelesek rendezni háztáji gazdaságukat. Az utasítás foglalkozik az­zal, hogy mit kell a háztáji gazdasághoz tartozónak tekin­teni. A továbbiakban az uta­sítás meghatározza, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok, akik háztáji gazdaságukat jú­nius 1-ig a megengedett kere­tekre csökkentették, mente­sülnek az — alapszabályelle­nes háztáji gazdaság után — esetleg már előírt magasabb beadási kötelezettség és álta­lános jövedelemadó megfize­tése alól. Bartók Béla posthumus békedíjat kapott Bécs május 12. (TASZSZ) Mint a Béke-Világtanács titkársága közli, a nemzetközi békedíj bíráló bizottsága az 1954. évre a következő nem­zetközi békedíjakat ítélte oda: Tiszteletbeli (posthumus) bé­kedíjat ítélt oda Bartók Bélá­nak, a híres magyar zeneszer­zőnek, aki műveivel jelentős mértékben hozzájárult a né­pek közötti barátság ügyéhez; nemzetközi békedíjat ítélt oda Edouard Herriot francia ál­lamférfinak és írónak a béke ügyéhez való hozzájárulásért; Josué de Castro brazil tudós­nak és írónak a béke ügyéhez való hozzájárulásáért; Joris Ivens holland filmrendezőnek a béke ügyéhez való hozzájá­rulásáért; C­es­are Zavattini olasz filmrendezőnek a béke ügyéhez való hozzájárulásáért. — MAGYAR NÉPMŰVÉ­SZETI KIÁLLÍTÁS nyílt meg az indiai Rabiakban. SZÍNHÁZAK Operaház: Othello (K-bérlet, 8. előadás; 7). Erkel Színház: Coppélia (9. bérlet, 8. előadás; 7). Nemzeti Színház: Buborékok .71. Katona Jó­zsef Színház: Viharos alkonyat. (7). Magyar Néphadsereg Színháza: Zrí­nyi (7). Déryné Színház: A néma levente (7). Madách színház: Dulszka asszony erkölcse (7). Madách Ka­mara Színház: Vihar után (7). Fővá­rosi Operettszínház: Szabadság, sze­relem (7). Blaha Lujza Színház: Pá­rizsi vendég (7). József Attila Szín­ház: Nem élhetek muzsikaszó nélkül (Textilesek Dallos Ida Kultúrháza, XI., Fehérvári út 47—51; 7). Az aranyember (Pesterzsébeti Vasas Kultúrotthon, XX., Nagy Győry I. utca 2—6; 7). Jókai Színház: Kisuno­­kám (3). A tanítónő (7). Petőfi Szín­ház: Szépek szépe (7). Kis Színpad: Tavaszi ügyek (tél 8). Budapest Va­rieté: Tótágas (8). Fővárosi Nagy­cirkusz: Ezeregyéjszaka (3, 7). Báb­­szính­áz: Tündér Ibrinkó (3, 5): Szi­gorúan bizalmas (fél 8). Egressy Gá­bor Színpad: A kertész kutyája (7). Ikarus Kultúrotthon (Mátyásföld): Állami Népi Együttes műsora (8). Bartók terem: A Budapesti Fúvós­ötös hangversenye (8). MOZIK ISTEN HOZTA MISTER MAR­SHALL (magyarul beszélő francia filmszatíra, kísérőműsor, Aggtelek): SZIKRA (Lenin körút 120) fél 10, fél 12, háromnegyed 2, 4, negyed 7, 19; SZABADSÁG (Bartók Béla út 64) 110, 112, h2, 4, n7, 19; ALKOTMÁNY (Újpest) 14, h.6, 8 - A 3 LAMBERTI (német film, kísérőműsor; Veszélyes lejtő): URANIA (Rákóczi út 21) 4, n7, 19; CORVIN (Kisfaludy köz) 15, h7, 9; KOSSUTH (Váci út 14) 4, n7, 19. — DÍSZELŐADÁS (magyar film, népszerű művészek közreműködésé­vel): VÖRÖS CSILLAG (Lenin kör­út 45) 3. hétre prof. 15, h7, 9; MÁJUS 1 (Márti­­ok útja 55) 3. hétre prof. 4, n7, 19; PUSZON (Kossuth Lajos utca 18) 3. hétre prof. 9, 11, 12, 14, 16, 8; PUNA (Fürst Sándor utca 7), 3. A bizalmi munkájáról « Nemcsak a tagszervezés , a bizalmi feladata Baranyai János már nem fiatalember. Ritkuló ősz haja is erről tanúskodik. Hét uno­kája van. Más ember az ő ko­rában a nyugdíjra gondol s arra, hogy minél csendeseb­ben töltse el hátralevő éveit. Baranyai azonban másfajta ember s fáradhatatlan a tár­sadalmi munkában. Több mint 35 éve dolgozik a Fővárosi Villamosvasútnál, s ma a Ba­ross utcai kocsiszín javítómű­helyének békebizottsági tit­kára, 19 dolgozótársának szak­­szervezeti bizalmija. Napról napra becsületesen elvégzi a feladatot, amit a párt és a szakszervezet rábízott. Egyenességével, becsületes­ségével, őszinteségével nyerte el társai szeretetét. Ember­­ismeretével, egyszerű beszé­dével hamar az emberek bi­zalmába férkőzik. Új munkás lépett az üzembe: Hegedűs László. Baranyai rövidesen megismerkedett vele s beszél­getés közben tanácsolta neki: lépjen be a szakszervezetbe. — Minek? A házassági se­gélyről már úgyis lekéstem, mert három héttel ezelőtt megnősültem! — felelt kicsit tréfásan, kicsit gúnyosan a fiatalember. — Arról valóban lekésett. De a szülési segélyről még nem. Vagy talán nem akarnak gye­reket? — hangzott nem ke­vésbé tréfásan a válasz. He­gedűs elmosolyodott: — Majd gondolkodom rajta — mondta. Baranyai azonban a »gondol­kodás időszakában« sem hagyta magára társát. Gyak­ran beszélgetett vele. Felso­rolta a segélyeket, a félárú utazást, az üdülést, a kedvez­ményes szórakozási lehetősé­geket és így tovább, mint sok más bizalmi teszi, amikor felteszik neki a kérdést: »Mit kapok a szakszervezettől, ha pontosan fizetem a tagdíjat?« De Baranyai elvtárs nemcsak ezeket mondotta. Most is úgy irányította szavait, hogy vita­partnere lássa: a szakszerve­zethez tartozás mindenekelőtt öntudat dolga. Kifejezi, meny­nyire vállalunk közösséget a munkásosztály célkitűzésével. A munkásosztály legnagyobb tömegszervezetéhez tartozni: megsokszorozza az ember ere­jét, biztonsággal telíti. Néhány beszélgetés után Hegedűs is belépett a szakszervezetbe. Ba­ranyai csoportjában mindenki tagja a szakszervezetnek s rendszeresen fizeti a tagdíjat? Mindenkor szenvedélyesen és harcosan beszél a béke megvédéséről. Saját életéből idézi a példákat. 1944. április 4-én háromszoros szőnyegbom­bázást élt át a ferencvárosi kocsiszínben. Hadirokkant fiát kórházvonattal Németországba vitték, télvíz idején vékony katonazubbonyban magára hagyták, szörnyű kínok kö­zött elpusztult. Árván­­ maradt gyermekét a »nagyapa« segí­tette felnevelni. A szakszerve­zetekbe tömörült munkások milliói — így beszél Baranyai — szerte a világon a béke táborát erősítik, s minél töb­ben vannak, annál hatalma­sabb erőt képviselnek. El­mondja, hogy a szocialista versenyt, amely hazánkat erő­síti, a szocializmus felépítését meggyorsítja — a szakszerve­zet szervezi, irányítja? A régi szakmunkásokkal ál­talában könnyebb a dolga, hi­szen régen is szakszervezeti tagok voltak, s jól tudják, mit jelent a szervezettség ereje. De az új munkások — főleg a vi­déki dolgozók —, amikor be­lépnek, bizony még nem isme­rik a szakszervezet jelentősé­gét. Baranyai elvtárs úgy érzi: munkája voltaképpen csak most kezdődik. Mert a bizalmi feladata nemcsak az, hogy fizető tagokat szerezzen a szakszervezetnek, hanem az is, hogy bevonja őket a moz­galmi életbe, a társadalmi munkába? — És ez a nehezebb dolog — mondja Baranyai. S hogy mennyire így van, egy másik élményét eleveníti fel. Évek­kel ezelőtt egyik munkatársa a tagdíjfizetéskor összeveszett vele és az asztalra csapta szak­­szervezeti könyvét. »Nincs rá szükségem!« — kiáltotta. Ba­ranyai gondolkodni kezdett az eseten. Rájött, hogy szaktársá­nak semmi más kapcsolata nem volt a szakszervezettel, mint hogy fizette a tagsági járulékot. A bizalmi is meg­feledkezett róla, s csak a tag­sági díjért jelentkezett? — Bizonyára tehernek érzi ezt az egyoldalú kötelességet — gondolta Baranyai elvtárs? Két nap múlva ismét felke­reste az illetőt és hosszasan el­beszélgetett vele. Látta, hogy fogalma sincs, mit jelent a szakszervezeti tagság, nem régen tagja a szakszerve­zetnek. Beszélgetés közben jobban megismerték egymást? Baranyai elmondta, mi a szak­­szervezet feladata, meggyőzte társát, aki visszakérte köny­vét. Baranyai odaadta, de ezentúl több figyelemmel kí­sérte emberét. Eleinte kisebb megbízatásokat adott neki, majd amikor látta, hogy min­dent becsületesen elvégez, egyre felelősségteljesebb fel­adatokra kérte fel. Egy év múlva társai már bizalminak választották. Később felvették a párt soraiba s néhány év múlva fontos, felelősségteljes állami funkcióba helyezték? Hát ezért mondom, hogy a bizalmi munkájának legfon­tosabb része a dolgozók neve­lése, bevonása a társadalmi munkába; a bizalmi nem hagyja magára őket, számon­­tartja eredményeiket — fejezi be a beszélgetést az idős laka­tos, aki munkája mellett nem feledkezik meg arról, amivel a szakszervezet megbízta, ta­nítja, neveli társait? Hollós József M­ŰSOROK hétre prol. 15, h7, 9; MUNKÁS (Ká­polna utca 3/b 14, h6, 8. — HŐSÉG PRÓBÁJA (magyarul beszélő színes szovjet film): MŰVÉSZ (Lenin körút 88) prol. n4, 16, h8; ZUGLÓI (Angol utca 26) n4, 16, h8; FÉNY (Újpest) prol. h4, 6, n9; HUNYADI (Kispest) 4, n7, 19; GORKIJ (Akácfa utca 4) prol. este 8 óra (orosz nyelvű elő­adás). — HARC A SÍNEKÉRT (fran­cia film, kisérőműsor: Mindennapi történetek): VÖRÖSMARTY (Üllői út 4) prof. f4. h6. 8; TÁNCSICS (Cse­pel) n4. 16. h8; TÁTRA (Pesterzsé­bet) h4. 6. n9.­­ ERŐSEBB AZ ÉJ­SZAKÁNÁL (magyarul beszélő német film): DÓZSA (Róbert Károly körút 59) 4, n7, 19; BRIGÁD (Pestlőrinc) n6, 18, vas. 3; ATTILA (Budafok) 16, h8, vas. n4. — TAXI UR (francia filmvígjáték, kisérőműsor: Szivár­ványtól a csillagokig): UGOCSA (Ugocsa utca 10) 4. hétre prol. 4, n7, 19, vas. 2; VÖRÖSMARTY (Üllői út 4) 4. hétre prol. csak délelőtt H0, H2, f2. FELSZABADULÁS (Flórián tér 3) prol. 14, h6, 8. — HAMLET (angol film): TOLDI (Bajcsy-Zsirinszky út 36) prol. 13, f6, f9.­­ KÖLTEMÉNY A SZERELEMRŐL (szovjet film): RÁKOSI MÁTYÁS KULTUR­HÁZ (Jó­zsef Attila tér 4) n6, 18, vas. 3. — 4. Magyar híradó, 2. Világhíradó (prof.) 3. Veszélyes lejtő, 4. Sport­­világhíradó: HÍRADÓ (Lenin körút 13), reggel 9-től este 11-ig folytató­lag-A folyamok dala: BÁNYÁSZ (Jó­zsef körút 63) B-terem f4, h6, 8; BEM (Mártírok útja 5/b) 15-én fi­, f1, f3, 15, f7, f9. - Budapesti ta­vasz (magyar film): ADY (Tanács körút 3) pro­. f4, h6, 8; BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3) 4, n7, 19, vas. 2; BEM (Mártírok útja 5/b) prol. 14-ig fi!, fi, 13,­­5, f7, 19. - Folglal csillag alatt­­ (magyarul beszélő len­gyel film): GORKIJ (Akácfa utca 4) 14, h6. — Liliomfi (színes magyar filmt vígjáték): BÁSTYA (Lenin körút 8) 3. nétre firol. hlo, 12, n3, 15, h7. 9; SPORT (Thököly út 56)­­3-tól 4, n7, 19; ÁRPÁD (Soroksár) prol. hu, 8, vas. f4; VILÁGOSSÁG (Pesterzsé­bet) 16, h8, vas. f4. RÓZSA FERENC KULTURHÁZ (Gorkij fasor 50) 13-án 7 óra. — Első szó (angol Fim, kisé­­rőműsor: Ősz Badacsonyban): TA­NÁCS (Szent István körút 10) prol. 10, 12, n3, 15, h7. 9; ÓBUDA (Sel­­meci utca 14) prol. 4, n7, f9; KÁR­PÁT (Csillaghegy) n6, 19, vas. n4, csütörtök szünnap. — A bátorság Is­­kólája (magyarul beszélő színes szov­jet film): ELŐRE (Delej utca 41) 16, h8, vas. n4; HAZAM (Váci út 150) 4, n7. 19, vas. 2. — Egy évezred Mexi­kóban (16 éven felülieknek, kísérőmű­­sor: Mi történt Marenciával): MARX (Landler Jenő Utca 39) h4, 6, n9. — Az őserdő foglyai: Nyomdaipari Szak­­szervezet Kultúrotthona (Kölcsey utca 2) 13-án 16, h8, 14-én n4, 16, h8, 15-én 13, h5. — Holdfény a folyón: Textilesek Dallos Ida Kultúrotthona (Fehérvári út 47) 14-én, 15-én 3, 5, n8. — Érettségi bizonyítvány: Móricz Zsigmond Kultúrotthon (Jókai utca 2) 13-án 16, 18, szombat csak 16. A GANZ VAGON­­ÉS GÉPGYÁR FELVESZ: csúcsesztergályos, acél- és vasöntő, mintakészítő, egyetemes marós, hosszgyalus, köszörűs, fúrós és egyéb szakmun­kásokat, férfi segédmunkásokat. JELENTKEZÉS: az üzem munkaerőgazdál­kodási osztályán. (Bpest, VIII. ker., Vajda Péter utca 10.)

Next