Népszava, 1955. augusztus (83. évfolyam, 180-204. sz.)
1955-08-02 / 180. szám
TERJESSZÜK A LEGJOBB MUNKAMÓDSZEREKET Jó szervezés, alapos előkészítés — ez a Vörös Acél brigád sikerének „titka“ ! Aki nem ismerős az RM Acélhengermű durvahengerkéjében, azt gondolná: no, ezeknek is sok a ráérő idejük, beszélgetnek munkaidő alatt! Pedig szó sincs »lógásról«. Ellenkezőleg. Ez a műszakkezdés előtti megbeszélés és »ellenőrző körút« dönti el, milyen eredménnyel dolgozik a következő nyolc órában a gyár legjobb hengerészbrigádja, a többszörös sztahanovista Vörös Acél brigád. Nagyon komoly dologban »tartja fel« Márton István brigádvezető és Persutzi Gusztáv művezető Váradiékat, a hengersor jelenlegi gazdáit. Megtanácskozzák: mi történt az előző nyolc óra alatt, milyen a henger állása, rendben vannak-e a borskések, a vezetékek? Bakonyi József főforrasztár a kemencét vizsgálja. Ez különösen fontos, mert a műszak végén, a verseny hevében, már rendszerint »le van húzva« a kemence, sietnek a hengerészek. A lehűlést azonban a Vörös Acél brigád sínylené meg. A tüzelést tehát fokozni kell. Műszakkezdéskor már ismerik a napi programot, tehát ellenőrzik azt is, hogyan halad az anyag beadása, nem keverték-e össze a különböző minőségeket. (Amikor más összetételű vas következik, megkülönböztetésül téglát tesznek a tetejére.) Nem mindegy az sem, milyen a kemence feneke. Ha egy kicsit »felnőtt«, meg kell igazítani. Akad tehát tennivaló már műszakkezdés előtt. Ez a jó előkészítő munka egyébként hozzátartozik sikerük »titkához«. ■LELKIISMERETES ELLENŐRZÉS Mikor az óramutató a műszak végét jelzi, öt percre megállnak a dübörgő, sistergő hengerek. Váradiék mára befejezték, a Vörös Acél brigád viszont most kezd. Hatvanöt ember — forrósztárok és kihúzók, előnyújtók, igazítók és az ollósok — a brigád elfoglalja »frontállását«. Megkenik a csapágyakat, ellenőrzik a vízhűtést, beigazítják a hengereket, összesöprik a lehullt revét. Majd ismét felzúgnak a hengerek. A kihúzó elindítja az első izzó darabot. De csak egyet! Mert a Vörös Acél brigád először mindig csak egy darabot hengerel. Előbb meggyőződik arról, hogy jól állította-e be a hengersort. Az első szálat aztán készre hengerüli. Dobrócsi Ferenc előhengerész megméri a felületét, a hosszúságát, s ha előírásszerűnek találja, csak akkor int, hogy folytatódhat a munka. Ugyanis megtörténhet, hogy csak a második vagy a harmadik darabnál veszik észre a hibát, a rosszul beállított hengert. Ha viszont mindjárt belelendülnének, akkor hibás darab esetén a hengersornak meg kellene állni. A kemencénél tartózkodó kihúzó nem tudhatja, mi történt húsznegyven méterrel odébb (egy szál hengerlési ideje mindöszsze 2.5—2.8 perc) és küldené a következő darabot. A vasnak azonban még ez az egykétperces várakozás is megárt, hőt veszít, keményedik, úgy hogy újra melegíteni kell. ■ HAJSZÁLPONTOS ÖSSZMUNKA A hengerlés tudománya — akár a zenekar — hajszálpontos összjátékot, megfelelő ritmust, egyenletes tempót követel. A brigád — noha kezdettől egyenletes ütemben dolgozik — csak a második órától fokozza, gyorsítja a tempót, amikor meggyőződött róla: jól működik a hengersor. Ha ez a pillanat elérkezett, Dobrócsi Ferenc előhengerész azonnal diktálja a megszokott ütemet. És a jól összehangolt kollektíva kitűnően reagál rá. A Vörös Acél brigád arról is híres, hogy a munka üteme közben sem feledkezik meg a technológia betartásáról. A hengerészek hozzászoktak bizonyos fogások, mérések betartásához s ezeket mindig ugyanabban az időben és ütemben végzik, már nem is tudnák kihagyni. Melyek ezek a munkafogások? A kemencések állandóan forgatják a bugákat, öntecseket, hogy azok minden oldalon egyformán melegedjenek. Amikor a szálat kihúzzák, az előnyújtók ügyelnek rá. Úgy forgatják, hogy meg ne görbüljön, mert akkor nem kapja el a henger. Vigyáznak arra is, hogy — miképp a technológia előírja — az első szúrás után 90 fokos szögben forduljon a darab, s így kapja a következő »szúrást«. (Szúrás: az a művelet, amíg a darab egyszer áthalad a hengerek között.) A szúrások közben lyukmérővel vizsgálják a henger állását, így ellenőrzik az anyag keresztmetszetét anélkül, hogy a tüzes anyaghoz érnének. Gondosan ügyelnek a hengerészek az úgynevezett mellékidők csökkentésére is. (A hengerlésnél a mellékidő alatt a gépi időn kívüli, fizikai munkát, például a darab megfordítását értjük.) A darabot mindig olyan lendülettel dobják, hogy azonnal az üregbe találjon. Másképp a kormányos kénytelen lenne visszafelé forgatni a hengert, közben hűlne a darab, növekedne a selejt veszély. Az elveszett idő miatt csökkenne a termelés. GYORS, HATÁROZOTT ■INTÉZKEDÉS ÜZEMZAVAR • ESETÉN Mi történik váratlan üzemzavar esetén? A hengerészéletben ez is gyakori. Erre csak egy példát említünk. Nemrég történt, hogy az új soron lemorzsolódott a kapcsolóhüvely. Ha gyorsan nem sikerül eltávolítani, két-három órát is álltak volna. Azt már nem! Persutti elvtárs különben arról híres, hogy hamar feltalálja magát. Most is kiadta az utasítást: lassítani kell a járatot, hogy a vastörmelék kihulljon. A kapcsolóhüvelyt pedig darukötéllel kössék fel. Ha ez a megoldás nem jut eszébe, akkor a felső hengert ki kellett volna cserélniök, ami körülbelül három óra megállást jelent. A művezető találékonysága, gyors intézkedése egyébként igen fontos »kellék« a munkához. Ahogy az elmondottakból látszik, a Vörös Acél brigádnak nincsenek különleges munkafogásai. Sikerük titka: a munka jó előkészítése, a jó együttműködés, az ütemes mozgás, a munka közbeni mérések és az üzemzavarok gyors elhárítása. Ezért csökkent selejtjük 0,31 százalékra, ezért emelkedett a kihozataluk 87—89 százalékra. Szép eredmény ez, ha figyelembe veszszük, hogy a brigád az ország legöregebb hengersorán dolgozik. Igaz, már nem sokáig épül az új, korszerű hengersor. Gépek váltják majd fel az emelők és anyagszállítók fáradságos munkáját. A Vörös Acél brigád addig is napról napra bizonyítja: becsülettel helytáll a hengersor mellett. Pongor Magda . Körútra indultam, hogy a különböző kerületi tanácsoknál megnézzem, miként foglalkoznak az ügyfelekkel, a lakosság ügyes-bajos dolgaival. Első utam a IX. kerületi tanács szociálpolitikai csoportjához vezetett: „Hozd fordulnék, ha nem a tanácshoz ?“ Néhányan az ajtók előtt várakoztak. A soron következő Molnár Károlynéhoz csatlakozva én is bementem. (A továbbiak során is ily módon, mint egy-egy ügyfél hozzátartozója, »inkognitóban« léptem be a különböző tanácsi osztályokra.) — Ötvenöt éves hadiözvegy vagyok — kezdte izgulósan Molnár Károlyné. — Tessék leülni — kínálta hellyel Löblné, a csoportvezető. És az asszony, miután elhelyezkedett, megnyugodva elbeszélte: nyugdíjas és mint munkaképtelen, szociális gondozott a tanácstól is segélyt kap, de most szeretne valamilyen könnyű otthoni munkát kapni. A csoportvezetőnő megnézte személyi igazolványát, figyelmesen érdeklődött életkörülményei iránt. Végül felírta neki a tanács kézműipari vállalatának a címét. — Menjen ide néni — mondta —, itt kap majd bedolgozásra otthoni, könnyű munkát... Alkalmam volt itt megfigyelni néhány más ügyfél fogadását is, akik a többi asztalhoz, másik tisztviselőhöz kerültek. Tuza Gábor hetvenöt év körüli, magányos, nyugdíjas bácsi szociális otthonba helyezését kérte, felajánlva szoba-konyhás lakását. A tisztviselőnő barátságosan elbeszélgetett vele, majd feljegyezte adatait, leellenőrztő életviszonyait, és azután Ügyfél voltam rövid idő alatt teljesítik kérését. Gyerekkel a karján, feldúlt lelkiállapotú asszony jött be. Családi konfliktusa rendezéseihez segítséget kért. A csoportvezetőnő szelíden megmagyarázta neki: az ilyesmi nem tartozik a tanácsra, a szociálpolitikai csoportra. — Hát hová fordulnék, ha nem a tanácshoz?... — fakadt sírva az asszony. És a csoportvezető rövid gondolkozás után vette a telefont, s felhívta a férj munkahelyének a párttitkárát.. Az asszony szavai — kétségkívül a tanácsok iránti bizalom kifejezői. Akik jó példát mutatnak Ugyancsak e tanácsnál, az igazgatási osztályon egy új munkahelyre került dolgozó, Döme István nem akarta elhinni, hogy családi pótlék ügyének elintézéséhez nem kell már a tanácstól igazolást kérnie, mert most elég a házfelelős, illetve a házkezelőség igazolása , ami a kezében volt. Az ügyfél azt hangoztatta, hogy erről a vállalat sem tud és ott is ragaszkodnak hozzá, hogy ő a tanácstól vigyen igazolást. Ferenczi Györgyné előadó persze nem adott írást, de a dolgozó megnyugtatására telefonon felvilágosította munkahelyét. Egyre többféle formában nyilvánul meg a tanácsi dolgozók előzékenysége. A II. kerületi tanács pénzügyi osztályán tapasztaltam, hogy Simek Ede könyvelő nemcsak a rátartozó dolgot intézi el, hanem ha az ügyfelet más tisztviselőhöz kell küldenie, akkor rendszerint személyesen tájékoztatja kollégáját az ügy lényegéről, a tanácsnál... Ezzel időt takarít meg az ügyfélnek is, meg a tanácsnak is. Több türelmet és megértést egyes tanácstisztviselőktől... Fokozott szerepet kap az udvariasság és előzékenység, ha a tanácsi dolgozó a törvényes rendelkezések szerint kénytelen elutasító választ adni. Erről a VII. kerületi tanácsnál volt alkalmam meggyőződni. Virág Kálmánné bejelentette a panaszügyi előadónál, hogy szerinte a pénzügyi osztályon nem intézték el megfelelően a kérését. Benedek János panaszügyi előadó — aki egyben a tanácsi pártszervezet titkára — magához kérte az illető tisztviselőt és együttesen tisztázták a dolgot. Kiderült, hogy a tisztviselő helyesen járt el az ügyben, csak nem adott kielégítő, türelmes felvilágosítást. Ehhez hasonló félreértések leginkább a tanácsok lakásügyi osztályain fordulnak elő. De itt az esetek többségében a lakásigénylők gyakran már előlegezett bizalmatlansága teremti meg a feszült légkört. Sokan nehezen értik meg, hogy egyelőre még nem tudunk annyi lakást biztosítani, mint amennyire szükség volna. A lakásügyi osztályok érthetően nehezebb helyzetétől eltekintve a felderítő körutam túlnyomóan jó tapasztalatokat nyújtott. Éppen ezért említést kíván, hogy több tanácsnál még előfordulnak olyan jelenségek, amelyek ártanak a tanács és a lakosság között kialakult jóviszonynak. A VII. kerületi tanács egészségügyi osztályán a Dob utca 31. sz. ház lakóinak küldöttsége a tisztiorvost kereste. »Itt vagyunk most «— mondta az osztály egyik fehérköpenyes dolgozója, aki egészségőr létére hagyta magát doktor urazni és ráadásul tévesen tájékoztatta a ház lakóit a felmerülő problémában. Ugyancsak a VII. kerületben az adóosztályon történt. Deák Sándor ügyfél csodálkozott, hogy miért most követelik 1954. évi ebadóját. A tisztviselő azt válaszolta, hogy eddig is rendszeresen kapott felszólítást, csakhogy ezekre nem reagált. Amikor az ügyfél közölte, hogy e felszólításokat nem látta, azt az éleshangú megjegyzést kapta: »Nem kívánhatja, hogy dísztávirattal figyelmeztessük ebadója befizetésére ...« ... de egyes ügyfelek részéről is kis dolgok ezek. De az ügyfelekkel való bánásmód, s megfelelő viszony kialakítása leginkább ilyen kis dolgokon múlik! És ha már a tanácsi tisztviselőknek ügyfeleik iránti kötelező udvariasságáról, előzékenységéről beszélünk, nem hallgathatjuk el, hogy ugyanez elvárható az ügyfelek részéről is. Az V. kerületi tanács oktatási osztályán például Barát János kőműves nyomdafestéket nem tűrő szavakkal sértegetni kezdte a gyermekvédelmi előadót és a tanácsot. Emlékeztették ugyanis apai kötelességére, hogy fizesse meg állami gondozásba helyezett gyermeke után a gondozási díjat, amit hosszabb idő óta elmulasztott, bár havi átlagkeresete kétezer forint körül mozog. Körutam végén tanúsíthatom: a dolgozók többsége elismerően értékeli a tanácsok segítőkészségét, mind lelkiismeretesebb törődésüket a lakosság mindennapos nagyobb és apróbb dolgaival. Szenes Imre A béke és barátság ezerszínű ünnepe Telefonjelentésünk a varsói VIT megnyitásáról Csaknem ajkán száz százezer fiatal nyelven zen--------------------gett, zúgott az éljen vasárnap délután a varsói »Tíz év«-stadionban, amikor Bruno Bernini, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke bejelentette: ünnepélyesen megkezdődött a világ ifjúságának ötödik találkozója. Százezer fiatal nagyszerű ünnepe volt ez a nap , s velük együtt ünnepeltek a békeszerető emberek milliói. Csupa szín, csupa ragyogás, csupa nevetés, dal, tánc volt ezen a napon a Lengyel Népköztársaság fővárosa, amely két hétre a világ ifjúságának fővárosa is lett. Két óra után indult meg a fiatalok felvonulása a »Tíz év«-stadion felé. Varsó főútvonalain a lengyel főváros lakosainak tízezrei szorongtak, éljenezték a menetelő fiatalokat. A megnyitó ünnepség minden vendége belépőjegye mellé színes kendőt is kapott, a nézőtér minden szektorában más és más színűt. A sok szín, a napfény ragyogása, a hullámzó kendők lobogása szinte virágoskertté varázsolta a stadion nézőterét. Pontosan 4 órakor a stadion marathoni kapuján érkezett meg a fiatalok nagyszerű felvonulásának éle. Nyolcvan harsona szava, hatalmas taps, zúgó éljenzés köszöntötte a menetet megnyitó sárgaruhás tornászlányokat. Mögöttük fehér mezeg sportolók emelték magasra a VIT emblémáját. Kétszáz kék békezászló lobogott a szélben, amikor a menet a díszpáholy elé ért. A hatalmas taps, ének, testadiont neszó töltötte ---------------- be. Minden küldöttség a lehető legszebbet akarta nyújtani a megnyitóra. Ezerféle színes népviselet, sokszínű egyenruha tarkította öt világrész fiataljainak menetét. Kék lett a stadion, amikor a svéd fiatalok jöttek, s ismét pirossá vált, amikor a svájci ifjúság menete következett. Csaknem két órán át harsogott az éljen, a »nimd zyjs« kiáltás. Nagy szeretettel fogadta mindenki a mi küldötteinket, a magyar ifjakat, lányokat is. Zúgó éljen köszöntötte a hatalmas, háromméteres nemzeti színű selyemzászlót, mely megnyitotta menetüket. — »Üdvözöljük a szovjet ifjúságot!« — zengett most a hangszóróból, s mint adott jelre, egyszerre felbomlott a stadion rendje. Ezernyi fiatal sietett a hős lenini Komszomol küldöttei elé, hogy megszorítsa kezüket, csókkal, öleléssel köszöntse őket. Hosszú percekig nem tudta folytatni útját a menet. Hosszú percekig ünnepelte több mint száz ország ifjúsága a szovjet fiatalokat. Burnuszos arabok vették vállukra a Szovjetunió állami címerét, kanadai lányok emelték magasba szovjet barátnőiket, különböző nemzetiségű ifjak köszöntötték csókkal, meleg öleléssel az »idősebb testvért«. Felemelő percek voltak ezek minden jelenlevő számára. A hatalmas felvonulást a lengyel fiatalok sokszínű menete zárta be. Bruno Bernini és Józef Cyrankiewicz ünnepi beszéde után sok ezer galamb repült a magasba, hogy a világ minden tája felé elvigye a fiatalok békeüzenetét. Taps és éljenzés kísérte őket útjukra, taps és éljenzés köszöntötte a beérkező békeváltót, amely sok ország ifjúságának meleg üdvözletét hozta Varsóba. Hindu, kanadai, lengyel fiatalok, ifjú sportolók emelték magasba díszes váltóbotjaikat. Több mint telt már el a két óra nagyszerű para--------------- dóból, amikor a DIVSZ-induló hangjaira felvonták az árbocra a VIT zászlaját, összefogózva, kéz a kézben énekeltek a világ ifjúságának küldöttei. A megnyitó közönségét, a világ ifjúságának küldötteit káprázatos kultúrműsor szórakoztatta ezután. A legjobb lengyel ifjúsági táncegyüttesek, kórusok, zenekarok nagyszerű előadása bővelkedett szépségben, szenvedélyben és humorban. Este az utcán száz és száz helyen folytatódott a mulatság. Talán még a Visztula sellője is táncra kerekedett ezen az éjszakán, hogy ő is köszöntse a világ ifjúságát. A késői órákig visszhangzott az ősi és mégis fiatal város az ifjúság örömkiáltásaitól — köszöntötte a nagy napot, az V. Világifjúsági Találkozó megnyitását. Kiss Csaba A magyar fiatalok az ünnepi felvonuláson (Bass Tibor felvételi.) Kihirdették a VIT nemzetközi Szombaton hirdették ki a Világ Ifjúsága, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség lapja nemzetközi zeneművészeti pályázatának eredményeit. A szimfonikus művek csoportjában az első díjat Eugen Suchon csehszlovák zeneszerző »Metamorphosis« című műve nyerte. A második díjat csehszlovák és magyar zeneszerző, a harmadik díjat szovjet, finn, japán és két lengyel zeneszerző nyerte el. A dalpályázaton az első díjat zenei pályázat végeredményét Szerafin Tulikov szovjet zeneszerző és Kazimierz Serocki lengyel zeneszerző művei nyerték el. A népdal-feldolgozások csoportjában három zeneszerzőt jutalmaztak. Hajdú András fiatal magyar zeneszerző Cigánykantáta című népdal-feldolgozása is a jutalmazott művek között van. A másik két díj nyertese Jan Seidl csehszlovák és Andrej Espoj szovjet zeneszerző. Espor díjnyertes művének címe: Magyar dallamok. Megkezdődtek a nemzetközi kulturális versenyek Varsó, augusztus 1. (MTI) A vasárnap délutáni ünnepélyes megnyitó után megkezdődtek az V. Világifjúsági Találkozó gazdag rendezvényei. Az esti események közül kiemelkedett a VIT nemzetközi rendező bizottságának fogadása, amelyet a Tudomány és Kultúra Palotájában rendeztek meg. A fogadás műsorában fellépett a DISZ budapesti együttesének ifjúsági népi zenekara, a közkedvelt rajkózenekar is. Hétfőn teljes ütemben indultak meg a VIT kulturális rendezvényei. Délelőtt a Filharmónia koncerttermében ünnepélyesen megnyitották a nemzetközi kulturális versenyeket. 29 ország több mint kilencszáz versenyzője nevezett be a nemzetközi kulturális versenyekre. 43 zongorista, 87 énekes, 60 népdalénekes, 424 népitáncos, 98 balettművész, 31 fúvós, 50 vonós, 25 harmonika- és gitárművész, 67 népi hangszerművész és 23 pantomim-művész közül kerülnek majd ki a díjnyertesek. Az ünnepi hangverseny után került sor a kedden kezdődő versenyek sorsolására. A magyar művészek csaknem valamennyi ágban már az első napon zsűri elé lépnek. A nap kiemelkedő eseménye az ifjú lengyel művészek díszelőadása volt, amelyre a Tudomány és Kultúra Palotájának 3500. személyes kongreszszusi termében került sor. A debreceni népi együttes tánc- és zenekara hétfő délután a Sztálin téren nemzetközi műsorban mutatta be tudását. Este a Lazienkowskipark festői szépségű szabadtéri színpadán a Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak Liszt Ferenc zenekara kíséretével a Magyar Állami Operaház balettművészei léptek fel változatos műsorral. Filmjeink közül a Liliomfi és a Civil a pályán került vetítésre. NÉPSZAVA 3 1955. augusztus 2. kedd