Népszava, 1955. október (83. évfolyam, 231-256. sz.)
1955-10-01 / 231. szám
3- pPI-1- Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 83. évfolyam 231. szám ÁRA 50 FILLÉR 1955. október 1. szombat A /• r ••• rr • r r » A falu jövőjéért Nemcsak magamért jegyzek, hanem gyermekeimért is — mondotta Tímár György, balatonakarattyai tsz-tag a jegyzésgyűjtőknek, miközben ötszáz forint alá írta a nevét. Találóbban nem is fejezhette volna ki a békekölcsönjegyzés lényegét. Aláírásából kicsendül a bizalom is: azért ad, mert tudja, hogy eddig adott forintjai is jó helyre kerültek. Sokszorosan fizettek, gazdag termést adtak, akárcsak a jól elvetett búza magja. Megváltozott a magyar falu arculata. Kulturáltabb, könnyebb a magyar paraszt élete. Mindez nem véletlen műve, hanem annak a szívós, következetes, fáradhatatlan munkának eredménye, amelyet pártunk útmutatásával kormányunk, munkásosztályunk áldoz a parasztság felemelkedéséért. Gépeket kapott a falu, utat, fényt, könyvtárat, kultúrotthont, iskolát, egészségházat. Parasztcsaládok tízezrei ismerték fel, hogy a boldogulás egyetlen helyes útja a társasgazdálkodás. Több ezer parasztcsalád gyermeke pedig megtanulta a paraszti gazdálkodás újfajta módját: traktorista, aratógép- vagy kombájnkezelő lett. A parasztságnak nyújtott segítség hatékonyságára jellemző Tiszaroff község példája. A helybeli gépállomás 1951 és 1955 között 15 536 hold szántást és 2761 hold vetést végzett el a környékbeli termelőszövetkezetek és egyéni parasztok földjén. Ha a gépállomás által végzett összes munkákat figyelembe veszszük, akkor kiderül, hogy körülbelül 30—35 000 munkanapot dolgoztak a gépek csak ebben az egy községben az emberek helyett. Hatalmas ipari létesítményeink is közvetlenül vagy közvetve részesei a parasztság felemelkedésének. Nemrégiben bővítették ki a Péti Nitrogén Műveket és a közeljövőben adják át rendeltetésének a műtrágyagyártás fellegvárát, a Borsodi Vegyi Műveket. Csak az utóbbi évente annyi műtrágyát ad a falunak, hogy segítségével több mint kétmillió mázsa gabonatöbblettermés érhető el. A Sztálin Vasmű alapanyagot ad a gépgyártáshoz, köztük a mezőgazdasági gépek, traktorok gyártásához. A November 7 Erőmű pedig az energiát szolgáltatja hozzá. Jó termést takarítunk be az idén. Nemcsak kenyérgabonából, hanem gyümölcsből, kukoricából, burgonyából, cukorrépából és nem utolsósorban szőlőből. Ebben a jó termésben jelentős része van a kedvező időjárásnak, de ezzel egy sorban kell említeni az agrotechnikai színvonal emelkedését, a fokozott gépesítést, a kulturáltabb paraszti gazdálkodást. A gépek, a műtrágya, tudományos intézeteink munkája évről évre jobban érezteti hatását. Az az előrelátó gondoskodás, amely az első ötéves tervben jelentkezett, kezdi meghozni gyümölcsét. A termelőszövetkezeti tagok, állami gazdasági dolgozók, traktoristák, egész dolgozó parasztságunk jövedelmét tehát a becsületesen végzett munka mellett ezek a tényezők is növelték. A kölcsönjegyzéskor sem feledkeznek meg erről a sokoldalú segítségről. Az eredményeket a munkásosztálynak köszönhetik. Ezért követik a munkásosztályt a szocialista építésben, amely egyúttal a szebb jövőt jelenti a falu számára. Ezért adják forintjaikat az országnak és saját maguknak. A kölcsönjegyzésben a falun az állami gazdasági és gépállomási dolgozók járnak az élen. De a meggyőző munkában sem maradnak el. Érvek ezrei állnak rendelkezésükre, hogy megmagyarázzák a termelőszövetkezeti tagoknak és egyénileg dolgozó parasztoknak a VI. békekölcsönjegyzés jelentőségét. A faluból, saját életükből vett példákkal érveljenek. Emlékeztessenek arra, mi a jó gazda jellemző tulajdonsága: eltervezi, melyik parcellába mit vet, milyen módon munkálja meg a földet, mikor lát dologhoz. Azt is kigondolja, hogy erejéhez képest hogyan növeli gazdasági felszerelését, állatállományát, miként csinosítja házát, portáját, öltözteti gyermekeit, milyen mesterségre taníttatja őket. Az állam is olyan, mint a jó gazda. Hasonlóan tervezi el, mi mindenre van szüksége az ország népének. A VI. Békekölcsönre adott forintok elősegítik, hogy ezek a tervek a dolgozó parasztság, az egész ország érdekében valóra is váljanak. Csak néhány nap telt el a Hatodik Békekölcsön feltételeinek kibocsátása óta és munkásosztályunk nagy lelkesedéssel vette ki részét a kölcsönjegyzésből. Az a munkásosztály, amelyik példamutatásban, áldozatkészségben mindig az élen járt s amelynek oly sok része van abban, hogy parasztságunk ma már megváltozott körülmények között él. Most a magyar falu is felzárkózik a munkásosztály mellé. Kölcsönadott forintjaikkal erősítik ezt a szövetséget, tesznek hitet hazánk felvirágoztatása mellett. Jegyeznek a haza javára, a maguk hasznára. Kétszázhúszezer család kapta meg eddig téli tüzelőjét Az elmúlt évinél lényegesen nagyobb, jobb minőségű árukészlet van a TÜKER-telepeken. Már eddig három és fél ezer vagonnal több tüzelőt szállítottak ki, mint tavaly. Ebből mintegy ezer vagon a központi fűtéses házak pincéjébe került. Jól bevált a SZOT által kezdeményezett előlegakció is. Budapesten már 220 ezer család kapta meg a téli tüzelőjét- Amíg tavaly ilyenkor a készlet mindössze 7000 vagon volt, az idén 19 000 vagon. A hazai tüzelők minőségének javulása folytán az idén már nem vásárolunk német brikettet, helyette a TÜKER a jó minőségű tatai brikettet adja. Az idén már gyorsabbak a szállítások is. Általában három-nyolc napon belül szállítja haza a TÜSPED a téli tüzelőt. A diósgyőri gépgyárban Demjén Károly lakatos 700 forintot írt Demeter József és Láncos Dezső lakatosok békekölcsön-jegyzési ívén Üdvözlő táviratok a Kínai Népköztársaság fennállásának hatodik évfordulóján MAO CE-TUNG elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének Peking A Kínai Népköztársaság fennállásának hatodik évfordulója alkalmából forró üdvözletemet küldöm Önnek, Elnök elvtárs, és az ön személyén keresztül a nagy kínai népnek. A kínai nép, a Kínai Népköztársaság fennállásának rövid hat esztendeje során elért ragyogó eredményeivel a békeszerető népek őszinte csodálatát és elismerését vívta ki. További sikereket kívánok a testvéri kínai népnek diadalmas alkotó munkájához és a világ békéjéért a Szovjetunió oldalán, a békeszerető országokkal vállvetve folytatott hősies harcához. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke ★ CSOU EN-LAJ elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének Peking Engedje meg. Elnök elvtárs, hogy a Kínai Népköztársaság nagy nemzeti ünnepe alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében szívből jövő jókívánságaimat küldjem a testvéri kínai népnek, a Kínai Népköztársaság kormányának és személy szerint Önnek. Népeink barátsága az eltelt hat esztendő során elmélyült és jelentősen hozzájárult a népek békéjének fenntartásához, országaink felvirágzásához. Kívánom, hogy a testvéri Kínai Népköztársaság további nagy sikereket érjen el az új, szocialista Kína megteremtésére irányuló alkotó munkájában, a Távol-Kelet igazságos békéjének megszilárdításáért, Tajvan békés felszabadításáért folytatott lankadatlan küzdelmében. HEGEDŰS ANDRÁS, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Üzemek, bányák, járások jelentik: Mindenki teljesítette hazafias kötelességét A DIMÁVAG Gépgyár dolgozói becsülettel eleget tettek a haza iránti kötelességüknek: péntek délig befejezték a békekölcsön-jegyzést. Több mint 3 millió forintot adtak kölcsön államunknak és az egy dolgozóra eső átlagjegyzés 120 forinttal nagyobb, mint az elmúlt évben. A kölcsönjegyzéssel egy időben kiváló munkasiker is született a gyárban, péntek délig elkészítették az exporttervük teljesítéséhez szükséges munkadarabokat. Péntek este a gyárból több mint 200 dolgozó — köztük számos DISZ-fiatal — indult a környező falvakba népnevelő útra. Fejér megyében pénteken újabb üzemek jelentették, hogy minden dolgozójuk jegyzett békekölcsönt. Befejezték a békekölcsön jegyzését a Gánti Bauxitbányában is, ahol 430 ezer forint gyűlt össze. Baranya megyében elsőnek a szőlőtermeléséről híres villányi járás jelentette, hogy a járás dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai, az egyénileg dolgozó parasztok, kisiparosok és mások, kivétel nélkül jegyeztek békekölcsönt, egymillió forinton felüli értékben. Nógrádból öt akna jelentette, hogy bányászai befejezték a kölcsönjegyzést. Az ötödiknek jelentkező Pálhegy II. aknánál 240 000 forint gyűlt össze a jegyzési íveken — ezzel a nógrádi szénmedencében összesen 7 200 000 forintot jegyeztek. Befejeződött a kölcsönjegyzés Heves megye valamennyi ipari üzemében, nyolcmillió forinttal nagyobb eredménnyel, mint tavaly. Péntek reggelre a jegyzés befejezését adta hitül a szuhakállói, aperecesi bányaüzem, a Kaposvári Textilművek, a Pamuttextil Művek és sok más üzem. A közalkalmazottak forintjai Nógrád megyében 1 150 000 forintot, Vasban 1 512 000-et jegyeztek már az első nap a közalkalmazottak. A miskolci tanácshivatalok 840 000 forint, a Bács megyei bíróság 137 000, a Szabolcs megyei tanács 304 000 forint kölcsönadásáról számolt be. Sok jelentés kiemeli a szakszervezeti aktivisták példamutatását — így az I. kerületi tanács szb-elnöke, Csorba Gyula 1600, Lukics Andor, a szegedi városi tanács szb-elnöke 1700, Balogh István, a csongrádi területi bizottság tagja 1900, a borsodi területi bizottságban Littkei István 1200, Juhász Lajosné 1100, Jávor Béla 1200 forintot jegyzett. Ebesen már kiosztották a kötvényeket A Debrecen és Hajdúszoboszló között néhány éve alakult új község, Ebes dolgozó parasztjai eddig több mint 120 000 forintot jegyeztek. »Vezetnek« ebben a szép feladatban is az Ady Endre tsz tagjai: már valamennyien jegyeztek kölcsönt, sőt át is vették kötvényeiket. Távirat Koreából A Rákosi Mátyás-kórház dolgozói táviratban jelentették, hogy távol a hazától, 35-en 75 800 forintot írtak a jegyzésgyűjtő ívekre. Negyven traktor ára A Csongrád megyei gépállomásokon már minden név mellett ott sorakoznak a kölcsön adott forintokat jelző számok — kivéve néhány beteget, vagy üdülőt. Az itt jegyzett összegből csaknem négyven traktort lehet vásárolni. FŰTŐHÁZI A HÁMÁN KATÓ FÜTŐŐHÁZBAN hallottam: Lábak Jánossal, az ismert kiváló mozdonyvezetővül az vb-nek volt egy kis »differenciája«. Hiába, van úgy az ember, hogy nem gondol se múltra, se jövőre — csak a pillanatot látja. Megtörténhet ez bárkivel. De TÖRTÉNI? te is megtörtént. De aztán mégis nagyon szépen kitett magáért. A vasutas-szakszervezet titkára, Feleki Pál elvtárs másnap, ottjártakor megkérdezte tőle: — Mi volt magával, Lábok elvtárs? — Mi lett volna? — kérdezte vissza. — Lejegyeztem a »három lepedőt«. (Háromezer forintot jelent ez szavajárása szerint.) Csák Gáborra haragszom. (Az ab-elnök.) — És miért? — kérdi meglepődve a titkár. — Mert nem agitál jól. Neki fél nap kellett ahhoz, hogy meggyőzzön, én meg tíz perc alatt 11 ezer forintot hoztam be a csoportomtól. Az történt ugyanis, hogy Labák elvtárs, a fűtőből lett mozdonyvezető, aki oly sokat köszönhet a népi demokráciának, rádöbbent arra, milyen szégyen, hogy éppen ő nyakaszkodott, ha csak ideig-pedig is. »Bűnbánatában« aztán külön kérte, hogy ezek után ő is a jegyeztetők között lehessen. AZ ÜB-ELNÖKÖT, Gábor elvtársat, aki hétfő óta szinte egyhuzamban talpon van, egyébként nem kell félteni az agitáció miatt. Munkatársaival, Mohai Lászlóval, Szabó Istvánnal, Beke Lászlóival együtt egész agitációs »kutatómunnkát« folytatott: ki részesült jutalomban, üdültetésben, sorortkívüli előléptetésben, kinek a gyereke van napköziben, emberről emberre mutatták ki, mi mindent kaptak a vasutasok az elmúlt évek során. Az vb tagjai a beszélgetések folyamán sok, eddig csak futólag vagy egyáltalán nem is hallott problémát ismertek meg. S ezek közül igen sokat a helyszínen megoldottak. Mindez együttvéve hozzájárult a jegyzés sikeréhez. ( mészárosfl Aratják a rizst Tiszasülyön A gát tetejéről messzire ellátni. Alacsony, fekete ember, Kiss Jónás, a tiszasülyi rizsőr. Kezével mutatja: — Ez itt a kolopi rizstelep. Odébb a kőteleki, azontúl pedig a tamásházi... Lassú léptekkel elindul a gát tetején. — Az én gyermekkoromban még olyan volt ez a határ, mint valamilyen vad csikó, amelyik nem tűr meg a hátán senkit. Pedig sokan próbálták megnyergelni ezt a makacs földet, de bizony nem sok sikerrel. — És hozzáteszi: — A kukorica is satnya maradt errefelé, hitvány csövek voltak rajta. A vöröshere és lucerna meg olyan ritka volt, akár a kopaszodó ember haja. Aztán a mostani határ állapotáról beszélgetünk: a meghódított földekről. Ebben az állami gazdaságban majdnem hét és fél ezer holdon terem a rizs. A rizstáblák mellett, a kis kalitkákban pedig takarmányhere zöldell. Micsoda füves here terem azon! Kétezer hold van belőle. Egy-egy holdról 35—45 mázsa szárazszénát takarítanak be. Amerre megyünk, mindenfelé sarlós embereket látunk. Mert a rizst nem kaszával aratják. — Nézze, milyen éles a sarlóm — mondja az egyik szőkehajú kislány és egész szakszerű magyarázatot tart arról, hogy miért nem szabad életlen sarlóval aratni. Az ugyanis nem vágja, hanem tépi a növény szárát. Ilyenkor a kalászok nagyon rezegnek és sok szem hullik ki belőlük. Egyébként egész táborra való rizsarató van már a tiszasülyi állami gazdaságban. Eddig mintegy 2500-an lehetnek, de még ezer aratót várnak. A legtöbben Heves és Borsod megyéből, a Mátra és a Bükk fennsíkjairól jöttek. Errefelé a hegyi embereknek nevezik őket. Ezek a legkiválóbb aratók, jól értik a sarlómunkát, megszokták azt fenn a hegyekben. A tamásházi üzemegységben is ilyen »hegyi emberek« dolgoznak, a cserépfalusiak. Bizalmijuktól, Tóth Istvántól érdeklődöm, hogyan ízlik az alföldi élet? — Nem könnyű a rizsaratás — válaszolja —, de legtöbbünk már próbálta ezt a munkát. — A keresettel, szállással és koszttal elégedettek az emberek. Aratás közben persze nincs sok idő beszélgetésre, így a kolopi határrész felé indulok, ahol már több nap óta búg a cséplőgép. A munkacsapatbeliek elbeszélik, hogy eddig szép rizst csépeltek: egy-egy holdról 15 mázsát. Másutt azonban csak 10 mázsa körül van a termés. Idén ugyanis Tiszasülyön nem a legjobb a rizs. Közbeszólt az időjárás: kevés volt a napfény. Erről nem tehetnek. Abban viszont hibáztak, hogy egy-egy parcellán már hat-hét év óta termesztenek rizst. Holott három-négy esztendő után takarmányféléket kellett volna vetni. Ezen okulva, jövőre már megfelelő vetésforgókat állítanak be. A köteleki határrészen talán a rizsaratásnál is érdekesebb látvány fogad: a »halaratás«. Nagy a sürgés-forgás. Bozsó Mihály rizsőr vezényletével éppen a vizet csapolják le a rizsföldekről. Szép lassan engedik, nehogy a víz sodra lefektesse a növényeket. Ahogyan apad a víz, úgy élénkül meg az élet a zavaros, piszkos árokban, a rizstábla szélén. Ott gyülekeznek össze a jól megtermett pontyok. Olyan sűrű tőlük a víz, hogy a köztük járó halászokat majd leverik a lábukról. Pedig hát a halászok nem akarnak rosszat nekik. Az élet számára mentik meg őket: az ott várakozó, vízhatlan ponyvával bélelt teherautóra rakják a megriadt állatokat és új otthonukba, a sajfoki halastóba szállítják. Varga Nándor