Népszava, 1955. november (83. évfolyam, 257-281. sz.)
1955-11-01 / 257. szám
A Minisztertanács határozata a szocialista munkaversenyben legjobb eredményt elért ipari A Minisztertanács a szocialista munkaversenyben legjobb eredményt elért ipari tanulóintézetek jutalmazására határozatot hozott. A határozat szerint a Minisztertanács a szocialista munkaversenyben legjobb eredményt elért vas-, építő- és bányaipari, valamint a traktoros-gépészképző tanulóintézeteket vándorzászlóval, oklevéllel és pénzjutalommal jutalmazza. Az I. helyezést elérő intézetek átlagban legfeljebb 20 000, a II. helyezést elérő intézetek átlagban legfeljebb 10 000, a III. helyezést elérő intézetek átlagban legfeljebb 6000 forint pénzjutalomban részesítendők. "A Minisztertanács és a DISZ központi vezetősége Vörös Vándor zászlaját, a kitüntető okleveleket, valamint a pénzjutalmakat évenként egyszer, a tanév végén kell a szocialista munkaversenyben kitűnt ipari tanulóintézeteknek átadni. A részletes feltételeket a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke állapítja meg. Megjelent a magyar munkásmozgalom története válogatott dokumentumainak III. kötete Az 1905—1907-es orosz forradalom 50. évfordulója alkalmából megjelent a magyar munkásmozgalom története válogatott dokumentumainak harmadik kötete, a Magyar Munkásmozgalmi Intézet és a Szikra kiadásában. A kötet dokumentumai a magyar munkásmozgalom 1900—1907-ig terjedő történetének eseményeit tárják az olvasó elé. A könyv értékes anyagot nyújt, mind a történészek, mind a népünk haladó hagyományaival ismerkedő olvasó számára. „KELETRŐL JÖN A FÉNY" November 7 — az egykori lapok tükrében Mindenkinek, mindenkinek, mindenkinek! — Szerte a világon kopognak a távírógépek.*A munkás- és parasztkormány, amelyet a november 6—7-i forradalom hozott létre s amely a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjeire támaszkodik, valamennyi hadviselőnépnek és kormányuknak azt javasolja, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat az igazságos, demokratikus békéről.« Mindenkinek, mindenkinek, mindenkinek! » Agyúdörgés, bombák robbanása közben ad hírt a távíró a világ minden részén arról, hogy Oroszországban valami új született. Kevesen voltak még, akik megértették és fel tudták mérni, hogy mi az, ami Oroszországban történt. De milliók érezték és tudták, hogy ez az az út, amely a pusztulásnak és a vérontásnak véget vethet. Mit látott ebből a születő új világból a korabeli magyar sajtó? A polgári sajtó nagy zavarban volt. Oroszországnak, mint háborús ellenfélnek a kiesése hadászatilag kedvezőnek ígérkezett, de Oroszország, mint forradalmi példa ugyanakkor nagy veszélyt is jelentett a polgárságra. Az első napokban ezt még nem látták világosan. »Remeg a toll, amikor ezeket az izzó eseményeket száguldva papírra veti. Európa keleti fele kifordult sarkaiból! Amit a nagyszerű orosz forradalom kivívott, azt ideig-óráig leszerelte és béklyóba kötötte az angol érdekek által megfizetett Kerenszkij kormánya. Az orosz nép végre lerázta ezt a legutolsó bilincsét is. A bolsevikiek forradalmát a feltétlen békevágy és a kivívott szabadságnak őszinte megbecsülése idézte elő.« — írja a 8 órai Újság, 1917. november 9-én, az első hírek hatása alatt. Egy héttel később, 1917. november 13-án az ugyancsak polgári lap, a Pesti Hírlap már megijedt az oroszországi eseményektől. »Az orosz «bolsevikiek!» Amilyen idegenszerű az így nevezett orosz párt, még az európai szocializmus szélsőséges árnyalatai között is, az tagadhatatlan, hogy látszólagos felülkerekedésük, sikerült államcsínyük után ez a név erősen rokonszenves hangzással került mindenütt az emberek ajkára. Mert mindenütt a művelt országokban az emberek óriási többségét ma már egyetlen szenvedélyes vágy irányozza: a mentős előbb való, általános és tartósan biztosított béke...« Ennyit a Pesti Hírlap is kénytelen beismerni, de ezután ábrándokba merül. »Valószínű, hogy az utóbbiak (a volt tábornokok) segítségével Kerenszkij újra ellenei fölé kerekedik ... De ... Kerenszkij uralma már legföljebb csak előfutárja leszen a cári dinasztikus hatalom helyreállításának. A katonai tekintély és a katonai engedelmesség majd csak akkor talál nyugodalmas biztonságot, ha ismét az ősi cári korona árasztja reá misztikus varázslatát ...« A Pesti Hírlap és az összes derék polgárok örökkévaló bánatára ez az ábránd mindörökre csak ábránd maradt. Amennyire reszkettek az urak a forradalom híreitől, annyira ujjongott Európa minden országában a munkásság. Ennek a hangulatnak a szociáldemokrata párt hivatalos vezetői sem állhattak ellen. A Népszava így írt november 9-én: »Megint nagy események történnek Oroszországban. A boheviki agitáció többségre jutott a proletártömegekben, a munkástömegek pedig új forradalommal hatalomra lendültek Pétervárott. A Kerenszkijkormány minisztereit a szovjet katonai bizottság fogságba vetette... Pétervárott győzött a munkás- és katonatanács forradalma. Beláthatatlan nagyjelentőségű események ezek ... A most induló új forradalom tisztára proletármozgalom és így elmondhatjuk, hogy az orosz revolúció a pétervári munkások és katonák győzelmével és kormányrajutásával eljutott kifejlődésének csúcsáig... A bolseviki párt és vele a proletártömegek uralma Oroszországban most két tényezőn fordul meg. Sikerül-e a mozgalmat országossá tenni, a parasztságot a proletárság mellé állítani és sikerül-e azonnal békét kötni.« A magyar újságírók közül legvilágosabban Alpári Gyula ismerte fel az orosz forradalom jelentőségét. Ebben az időben a Neues Politisches Volksblatt című német nyelvű lapnál (ez kispolgári demokrata újság volt) dolgozott. Több vezércikkben számolt be az orosz forradalomról és annak jelentőségéről. »Lázas feszültséggel várta a híreket az egész világ arról az ütközetről, amit a proletárforradalom csapatai és Kerenszkij csapatai harcoltak végig. Tegnap éjjel különböző forrásokból két jelentés érkezett, melyek azt mondják, hogy a döntés már megtörtént. Azóta egy sor egymásnak ellentmondó hír is érkezett, de ezek nem tudják megcáfolni a két határozott hangú győzelmi jelentést... Ha igaznak bizonyulnak, akkor az új oroszországi kormány békeművének útjából elhárul az utolsó akadály is. Az első békemegmozdulást új tettek fogják követni és ezekhez az egész világnak állást kell foglalnia.« (1917. november 15.) Tíz nap múlva részletes tudósítást közöl a pétervári helyzetről egy stockholmi jelentés alapján. »Pétervárott a katonaság gondoskodik a legnagyobb rendről. Mindenütt plakátok virítanak, amelyek közük azoknak a bizottságoknak a telefonszámát, ahová akkor kell fordulni, ha zavargások törnek ki. A kihágásokat a legszigorúbban büntetik. Egy lakószervezetet hívtak életre hogy biztosíthassák az élelmiszerek igazságos elosztását és felkutathassák az elrejtett készleteket.«Ugyanebben a cikkben írja Alpári: »Ők a legnagyobbat ajánlják nekünk, azt, amiért nálunk minden szív dobog — a demokratikus békét...« (1917. november 25.) Azt is meglátja Alpári, hogy kik ennek a békének az akadályozói. »Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a világ minden imperialistáját ugyanaz a titkos aggodalom gyötri, amikor látniok kell, hogy a világ legnagyobb államában . . . egy olyan irányzat kerekedett felül, amely nemcsak hangoztat antiimperialista frázisokat, hanem véresen komolyan veszi az imperializmus megsemmisítését, a népek önrendelkezési jogának megvalósítását... A középhatalmak és a semleges országok szocialistái ma egyemberként állnak a bolsevikok mögött, mert érzik, hogyha valaki képes arra, hogy gyorsan megszabadítson bennünket a háborútól, az elnyomástól, a militarizmustól és az imperializmustól, akkor csak a bolsevikok képesek erre. Az ő győzelmük a békét és a világ szabadságát jelenti. Az antant táborából még nem érkezett hír a munkások állásfoglalásáról, de kétségtelen ... az antant államférfiak nem volnának annyira megrémülve, ha nem félnének a saját munkásaiktól, így tehát az oroszországi események olyan próbakőnek bizonyulnak, amely megkülönbözteti egymástól a demokratákat és az imperialistákat. Olyan szakadék tárult fel ezek között, amit aligha lehet többé áthidalni. Óriási események vetik előre árnyékukat, olyan események, amelyeknek horderejét csak sejthetjük.« (1917. november 18.) És végül két sor, mely mindent összefoglal. Alpári 1917. november 24-i cikkéből: »Ex Oriente lux — Keletről jön a fény — mondja egy régi szállóige. Valóban a fény most onnan jön, Oroszországból, örömmel üdvözöljük a Keletről felénk sugárzó fényt.« Hofman Éva DOLGOZÓTÁRSAIK BIZALMÁBÓL DR. LUKÁCS GÉZA bizalmit a fővárosi ügyészség II-es csoportjának tagjai másodszor is megválasztották. Lukács elvtárs azzal érdemelte ki a kis kollektíva szeretetét, hogy mindenkor lelkiismeretesen foglalkozott a csoportjába tartozók problémáival. Jó szakszervezeti munkájáért már ez ideig is többször részesült dicséretben. ALBRECHT KÁROLYNÉ a Kender- és Jutagyár előkészítő részlegének munkásnője. Csoportjában jó példát mutat dolgozó társainak mind a mennyiségi, mind a minőségi munkában. Különböző társadalmi megbízatásait (beteglátogatás stb.) lelkiismeretesen végzi. Munkatársai megbecsülésüket fejezték ki, amikor most szakszervezeti bizalmijukká választották. BÁRTFAI REZSŐT, az Egyenáramú Gépgyár vb-elnökét a dolgozók újból megválasztották. Különösen jól foglalkozott a verseny szervezésével, emellett nagy gondossággal intézte a dolgozók különböző problémáit is. Ezzel ugyancsak jobb munkára serkentette a dolgozókat. Jó szakszervezeti munkájával ő is hozzájárult, hogy az üzem másodszor nyerte el az élüzem címet. Min múlik az üzemi bizottság tekintélye? A SZOT brigádjának tapasztalatai a Vörös Csillag Traktorgyárban Egy hétig jártuk az üzemet. Sok emberrel beszélgettünk: vb-tagokkal, szakszervezeti aktivistákkal, munkásokkal, műszaki és gazdasági vezetőkkel. Részt vettünk jó néhány üzemi értekezleten, megbeszélésen is. Meggyőződtünk róla, hogy az üzemi bizottság tagjai szorgalmasan, lelkesen dolgoznak. És a szakszervezetnek még sincs eléggé jelentős szerepe, nincs kellő tekintélye a gyárban. Az újítások dzsungelében Lépten-nyomon azzal fogadtak a műhelyekben: »Miért nem néz bele erélyesebben az üzemi bizottság az újítási dzsungelbe?« A dolgozók kívánsága teljesen indokolt. Zűrzavar uralkodik az újítási irodán, könnyelműen, hanyagul kezelik az ügyeket. Zelics Sándor újfajta marószerszámát már hónapok óta használják a gyárban. Újítási díjat mégsem kapott, mert javaslata szőrén-szálán eltűnt. Dankovics József éveken át türelmesen várt, hátha előkerül a dömpermotorok előzetes fékpróbájáról készített javaslata. És lám, újból beigazolódott, hogy a türelem rózsát terem: a napokban előkerült az immár hároméves jubileumát ünneplő irat. Most már csak az a kérdés, mikor valósítják meg az újítást? A Vörös Csillag Traktorgyárban ugyanis ez sem megy egyik napról a másikra. 1951-től mostanig 2654 elfogadott, de be nem vezetett újítást tartanak nyilván. — Higgye el, a szívünk fáj, amikor ezt látjuk — mondja Korecz Sándor, a kísérleti műhely vezetője. — Hiába igyekszünk, hiába adjuk tudásunk javát, mégis sok kitűnő ötlet vész kárba. Vajon ezek után milyen a díjazás? — Csak ezt ne hozták volna szóba — legyint lemondóan Pellek Sándor. — Tudják, mikor újítok legközelebb? Ha majd a hajam megint fekete lesz — és gúnyosan mutat őszülő hajára. Nem is akar többet mondani a dologról. Mástól tudjuk meg, hogy Pellek Sándor sokat töri a fejét, hogyan takaríthatnának meg minél több lemezt. Igyekezetét azonban egyesek nem sokra becsülik. Új, az addiginál jóval takarékosabb szabástervét csak csekély összeggel díjazták. (Még szerencse, hogy az igazgató utólag hatszáz forinttal jutalmazta.) Panaszával nem áll egyedül. Segítség — papíron Sokan azt teszik szóvá, hogy tanulni szeretnének, de nincs rá lehetőség. Pénz híján valóban kevés a tanfolyam. Van azonban a szakmai képzésnek még számos más útja-módja. Élnek-e ezekkel a lehetőségekkel? A szakoktatási és a munkaügyi osztályon megnyugtató választ kapunk: kimutatásokat arról, hogy a kiváló dolgozók kiknek adják át munkamódszerüket. A felsoroltak közül találomra felkerestük Vajda Zoltánt, a dömpergyáregység marósát, s a nyilvántartások értelmében Bakta Ferencet oktatja. Az igazság viszont az, hogy Bakta Ferenc, aki a kimutatások szerint »gyengébb szaktudású«, hamarabb lett a szakma kiváló dolgozója, mint maga Vajda Zoltán. A szakmai tanfolyamok ellenőrzését, a technikumba járó munkások segítését is csak papíron »szervezték meg«. Pedig milyen jól jönne egy kis szakszerű magyarázat a matematikához, az anyagismerethez — nem is szólva az ábrázoló geometriáról! Határozottabb fellépést a dolgozók érdekében Sokan azzal fogadtak, hogy a szakszervezet nem elég bátran és határozottan száll síkra a dolgozók jogos követeléseiért. A temper-öntöde munkásait megillette a túlórapótlék — mégsem kapják meg. Vannak, akik szóváteszik, hogy az üdülésnél a munkásokkal és a műszakiakkal szemben előnyben részesülnek a tisztviselők. A vasöntöde dolgozói joggal panaszkodnak szűk és piszkos öltözőjükre, a vegyes gyáregységben több helyen is lyukas a tető, befolyik az eső. Az üzemi bizottságot marasztaljuk el elsősorban az újítások elhanyagolásáért, a papirosízű munkáért, a lyukas tetőért, a szűk öltözőért? Ez igazságtalan lenne. Felmentenénk a felelősség alól Korponai Ciyulát, a gyár főmérnökét, aki hosszú ideje elmulasztotta az újítási iroda és az egyszemélyi elbírálók munkájának az ellenőrzését. Felmentenénk az igazgatót is, pedig ő köteles gondoskodni a szakmai oktatásról, a dolgozók jó munkakörülményeiről. Az üzemi bizottság tagjai hibásak azonban abban, hogy mindezt nem kérték számon az igazgatótól és a főmérnöktől. Van joguk ehhez? Feltétlenül. Sőt, nemcsak joguk, de kötelességük is az ellenőrzés! Több határozat, mindenekelőtt a SZOT VII. teljes ülése kötelezi őket erre. De a dolgozók is elvárják az üzemi bizottságtól, hogy ilyen módon is képviselje érdekeiket. — Vegye magának az üzemi bizottság a bátorságot és követelje meg, ami a dolgozóknak jár — mondta a napokban az aktíva megbeszélésen Palotai József, a gyár idős munkása. Nemcsak bátorság kérdése A nagyobb határozottság, a következetesség azonban nemcsak bátorság kérdése. Fehér elvtárs, az üzemi bizottság elnöke, Hegyi elvtárs, a munkavédelmi felügyelő, már sokszor bebizonyította, hogy képes megbirkózni a nehéz feladatokkal is. Az előző alelnöktől rájuk hagyott csúfos örökséget erélyes kézzel igyekeztek felszámolni. Vitába szállnak a gazdasági vezetőkkel, ha azok megsértik a munkavédelmi szabályokat vagy indokolatlanul túlóráztatnak. A hibát nem itt, hanem sokkal mélyebb okokban kell keresni. Mindenekelőtt az üzemi bizottság munkamódszerében. Megadják ugyan időről időre a műhelybizottságoknak a tennivalókat, de ezek után már nem kísérik figyelemmel, történik-e valami az utasítás nyomán. A bizalmiak szinte teljesen tájékozatlanok. A vegyes gyáregység bizalmijai a mi kezünkben látták először a fél évvel ezelőtt aláírt kollektív szerződést. Lehet-e így e szerződés az üzem alkotmánya, a szakszervezeti munka alapja? És helytállhat-e az a bizalmi, aki maga éppoly tájékozatlan, mint csoportjának tagjai? Nem léphet fel az vb elég határozottan azért sem, mert a gazdasági vezetők szinte minden kérdésben megkerülik a szakszervezetet, mégha törvény biztosítja is a beleszólás jogát. A bizalmiak megkérdezése nélkül javasolnak kitüntetésre dolgozókat. Új gépet, darut állítanak munkába anélkül, hogy előzetesen ellenőriztetnék a szakszervezet munkavédelmi felügyelőjével. Az újítási feladatterv elkészítéséhez nem hívják meg a szakszervezeti újítási-ésszerűsítési bizottság tagjait. A vállalat főmérnökének hónapszámra »nincs ideje fogadni« a bizottság vezetőjét, Szabó Sándor elvtársat. És végül a harmadik: a Vörös Csillag Traktorgyár üzemi bizottsága sok esetben nem érzi, hogy mögötte áll a vasas-szakszervezet központi vezetősége és segíti, támogatja. Csupán két példát ragadunk ki: egy alkalommal az üzemi bizottság elnöke indokolatlannak tartotta és nem engedélyezte a vasárnapi túlórákat. Hamarosan értesült, hogy a vasas-szakszervezet bérosztálya jóváhagyta a túlóraigénylést. Október közepén ugyancsak az üzemi bizottság megkérdezése nélkül írta alá a szakszervezet a vasárnapi túlórát. A másik eset: az üb munkavédelmi felügyelője, Hegyi elvtárs májusban levelet írt a szakszervezet munkavédelmi osztályának, hogy büntessék meg az egyik üzemrész vezetőjét a munkavédelmi előírás be nem tartásáért. Levelét válaszra sem méltatták. A brigád tagjai nemcsak tanulmányozták a szakszervezeti munkát, de egy sor dologban azonnal intézkedtek is. Kihívták a Kohó- és Gépipari Minisztérium és az Országos Találmányi Hivatal munkatársait az újítási ügyek felülvizsgálására. A SZOT munkavédelmi felügyelője kétszáz forintos pénzbírsággal sújtotta a vasöntöde vezetőjét, mert többszöri felszólítás ellenére sem vizsgálta felül a balesetek körülményeit. Segítettek előkészíteni a termelési értekezleteket, részletesen megbeszélték a tennivalókat a különféle munkabizottságokkal Most már az üzemi bizottságon a sor, hogy hasznosítsa a sok, értékes tanácsot és a bírálatból tanulva, a jövőben eredményesebben dolgozzék. Csatár Mária (A brigád tagjai voltak: Fock Jenő, a SZOT titkára, Kiss Károly, Baráth Györgyné, Süle József, Kormosei László és Matejcsitz Gábor, a SZOT munkatársai.) Az állami gazdaságok miniszterének utasítása a téli gépjavításokra Az állami gazdaságok minisztere utasítást adott ki az 1955—56. évi traktor- és munkagépjavítás végrehajtására. Az utasítás a többi között előírja, hogy az állami gazdaságoknak a javítási anyagot és az alkatrészeket folyamatosan úgy kell beszerezniök, hogy a gépeket fennakadás nélkül, határidőre ki tudják javítani. A gazdaságok birtokában levő szántó-, univerzál- és vontatótraktorok, valamint a tavaszi talajmunkákhoz, növényápoláshoz, szálastakarmányok betakarításához szükséges munkagépek javítását 1955. november elsején kell elkezdeni és 1956. február 25-ig be kell fejezni. Az őszi szántást végző gépek javítását úgy kell ütemezni, hogy a téli gépjavítás a mélyszántást ne akadályozza. Az öntözés és az árasztás céljára szolgáló szivattyúk, és azok hajtóerőgépeinek javíítását 1956. április 1-re, a nyári betakarító-gépek (arató-cséplőgép, szalmagyűjtő-kocsi, aratógép, cséplőgép, kazalozó stb.) és ezek tartozékainak javítását 1956. május 31-ig kell befejezni. A javítási munkák jobb megszervezése és a szakmunkások, traktorosok munkaerejének helyes elosztása végett a gazdaságok javítóműhelyeiben meg kell szervezni a traktorok és a főbb munkagépek szakosított javítását. Ennek érdekében traktor- és munkagéptípusonként három-öt főből álló brigádokat kell szervezni, s a brigádokat az évi gépjavítás folyamán lehetőleg azonos munkában foglalkoztatni. A gépek kifogástalan műszaki átvételéért a gazdaság főmérnöke, illetve főgépésze felelős. A begyűjtési miniszter rendelete a kukoricabegyűjtés egyes kérdéseinek szabályozásáról A kukorica és a napraforgó törése, a burgonya szedése az országban csaknem mindenütt befejezéshez közeledik. Ezért a begyűjtési miniszter a törés és szedés megkezdésére elrendelt egyéni bejelentési kötelezettséget megszünteti. A rendelet szerint hátralékosnak kell tekinteni azt a termelőt, aki a kukorica és a napraforgó törés végső határidejét követő nyolc, illetve a burgonyaszedés végső határidejét követő három napon belül nem tesz eleget az állam iránti kötelezettségeinek — beleértve bármely címen fennálló tartozását, közte a kukoricaértékesítési szerződésben vállalt kukorica átadását is. A kukorica átvételével kapcsolatban több helyen tapasztalható torlódás a termelőket akadályozza a sürgős őszi munkák elvégzésében. A begyűjtési miniszter ezért úgy rendelkezett, hogy a termelők a kukorica vételjegyzése és ellenértékének készpénzben való kifizetése mellett később is beszállíthatják a kukorcát ha vállalják az állam iránti kötelezettség teljesítéséhez szükséges kukoricamennyiségnek 1956. január 15-ig való tárolását s ezt legkésőbb a törés végső határidejét követő nyolc napon belül bejelentik. Kulákok ii notórius nem teljesítők a táróséért nem kaphatnak engedélyt. A vétel jegyzett kukorica mennyiségét beszámítják a község begyűjtési tervének teljesítésébe és figyelembe veszik a szabadpiaci jog megadásánál. A vétel jegyzett és kifizetett kukorica az állam tulajdona, azt a termelő fokozott gonddal köteles kezelni, mennyiségileg és minőségileg hiánytalanul megőrizni és az átvevő telep öt nappal előbb küldött értesítése ajánján — az átvevő telepre beszállítani. (MTI) Ma ülést tart a Termelőszövetkezeti Tanév A Termelőszövetkezeti Tanács ma, november elsején ülést tart, ahol Tisza József, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára beszámol a tsz-mozgalom helyzetéről és a termelőszövetkezetek soron levő MT adatairól.