Népszava, 1955. december (83. évfolyam, 282-308. sz.)

1955-12-31 / 308. szám

N. Sz. Hruscsov beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsa előtt (Folytatás az 1. oldalról) tea- úr Goéról tett? Gondolják csak meg, mit mondott Dulles: annak kijelentésére ragadtatta magát, hogy Goa indiai területnek Portugáliához kell tartoznia, mert a portugál hódítók négyszáz évvel ezelőtt elfoglalták. Az indiai sajtó ezzel kapcsolatban jogosan emlékeztette Dulles urat arra, hogy a jelenlegi Amerikai Egyesült Államok 250 évvel ezelőtt angol gyarmat volt és hogy ha Dulles logikáját követjük, úgy Dullesnek ma őfelsége, Nagy- Britannia királynője alattvalójának kellene tekinte. Meg kell állapítani, hogy Dulles álláspontját nemcsak a gyarmatosítás ellenzői ítélik el, hanem azok is, akik nem ellenségei a gyarmati rendszernek. Hivatkozhatom például Refauver amerikai szenátor véleményére. »Az Egyesült Államoknak mindenekelőtt teljesen el kell határolnia magát az ázsiai régi divatú gyarmatosítástól« — mondja ez a szenátor. — Felhívom a figyelmüket arra, hogy Kefauver úr nem azt mondja, hogy általában a gyarmatosításról, hanem, hogy a »régi divatú« gyarmatosításról kell lemondani. (Derültség, élénkség a teremben.) Azt szeretné, hogy a gyarmatosítók új formákat keresnének gyarmati uralmuk megszilárdítására, »új divatú« gyarmatosítás mellett száll síkra. Ezért hangoztatja: »Nem szabad megengednünk, hogy segítségünket rossz kormányok támogatására használják fel.« Ez fölöttébb értékes beismerés. A gyarmatosítók most elhatározták, hogy megváltoztatják gyarmati uralmuk formáit. Mind ritkábban alkalmaznak olyan durva, erőszakos formákat, mint csapataik beküldése a gyarmati országokba és másfajta durva beavatkozás a leigázott országok ügyeibe. Most mindezt tapintatosabban végzik: megvesztegetik a hatalom birtokosait, »meghonosítanak jó kormányokat«, agreszszív tömböket szerveznek, mint amilyen például a bagdadi egyezmény. Pénzt adnak úgynevezett »gazdasági segítség« ürügyén, »ingyen« adnak fegyvert egyes országoknak. De az ingyen fegyverrel megajándékozott államok cserébe kötelesek a gyarmatosítóknak ágyútölteléket szállítani, nagy hadseregeket szervezni és ezzel kimeríteni népeiket. 1 .Segélydollárból'’ — 10 dollár profit — A gyarmatosítók dollárt adnaksegítség« formájában me magát. (Élénkség a teremben, taps.) — Ha egyetértenénk Dulles úr nyilatkozatával, ez nemcsak a gyarmati elnyomás rendszerének dicsőítését, hanem örök időkre szóló fenntartását jelentené. Természetesen ezzel nem érthetünk egyet. Úgy véljük, hogy ez helytelen nyilatkozat, amely a népek érdekeinek helytelen kezeléséből ered és az indiai nép, India vezető személyiségei kellően értékelték Dulles és Cunha Goáról szóló közös nyilatkozatát, amely a civilizált államok szégyene. Hruscsov újból leszögezte, hogy Kasmír India elszakíthatatlan része, s így folytatta: azzal, hogy azután tíz dollárt vegyenek vissza egy dollár fejében azoknak a népeknek a kizsákmányolása révén, amelyek elfogadták ezt a »segítséget«. Miután ezt elérték, politikailag is leigázzák a népeket. Ezek a gyarmatosítók uralmának »új« formái. És ez nemcsak az ázsiai, afrikai országokra vagy más, úgynevezett fejletlen országokra vonatkozik. Az Amerikai Egyesült Államok monopolistái ma a »segítség« ilyen formáival lázas buzgalommal behatolnak az európai országokba is. Hiszen a NATO-nak is erősen ilyen szaga van. Mivel magyarázható meg az Amerikai Egyesült Államok effajta »jó szíve«, amikor ingyen ad fegyvert az európai országoknak, köztük Nyugat-Németországnak, amely maga is egészen fejlett ország? Ugyanaz a céljuk: arany lánccal akarják magukhoz kötni nemcsak a fejletlen, hanem az igen fejlett országokat is. Hruscsov leleplezte: a második világháború befejezése után az imperialistáknak azért volt szükségük a háborús hisztéria szítására, hogy büntetlenül fosztogathassák a népet, az óriási adók révén fejleszthessék a hadiipart. Óriási tőkéket harácsolnak össze ezzel. Az Egyesült Álamok nagymonopóliumainak ma jó kétszer annyi profitjuk van hadianyagtermelésből, mint a háború idején. 1955-ben az amerikai társaságok profitja előzetes adatok szerint 43 milliárd dollár. A monopolistáknak tehát van pénzük arra, hogy úgynevezett »segítséget« nyújtsanak azoknak az országoknak, amelyeket az Egyesült Államok be akar vonni befolyási övezetébe. Lényegében ez nem segítség, hanem könyöradomány, amely szolgai feltételekhez van kötve szudnia. Minden állammal való barátságot akarunk. Ezért örülünk azoknak a baráti kapcsolatoknak, amelyek barátaink és más államok között fejlődnek, köztük olyan államokkal, amelyekkel mi talán valamilyen okból némileg feszült, hűvös viszonyban vagyunk. Barátunk — amelynek Indiát tartjuk — révén reméljük, hogy megjavulnak kapcsolataink ezekkel az államokkal. Mindig őszintén a minden országgal való, köztük a kapitalista országokkal való barátságra törekedtünk és törekszünk, így szeretnénk barátságban élni a többi között a legerősebb kapitalista országokkal, az Amerikai Egyesült Államokkal, Angliával és Franciaországgal. Ha ezt elérnénk — és ez főként nem tőlünk, hanem az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányától Hruscsov részletesen cáfolta azt a vádat, hogy a Szovjetunió elveti »Genf szellemét«. Megállapította: a népeknek a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló óhaja arra kötelezte a kormányfői és a külügyminiszteri értekezlet részvevőit, hogy megfelelő módon építsék fel beszédeiket és javaslataikat. A nyugati hatalmak képviselői a kormányfői értekezleten nem mentek tovább a nemzetközi feszültség enyhítése hasznosságának puszta hangoztatásánál. Külügyminisztereik különösen nem mutattak olyan óhajt, hogy erőfeszítéseket akarnak tenni a kormányfői értekezlet által eléjük tűzött célok megvalósítása érdekében. Ez arról tanúskodik, hogy a nyugati hatalmak kormányai nem óhajtották gyakorlatilag megoldani a kormányfői értekezlet napirendjén szereplő kérdéseket. Amikor belementek ebbe az értekezletbe, a közvéleménynek engedtek, amely nyomást gyakorolt rájuk. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a kormányfői értekezlet összehívásának puszta ténye, az ott elhangzott nyilatkozatok és az elfogadott cselekvési program és népétől függ, ez megteremtené a két rendszer valóban békés egymás mellett élésének és versenyének feltételeit. Sajnos, eddig ezt még nem értük el, de nem mondunk le a reményről és nem fogjuk kímélni erőinket, dolgozni fogunk ezért. — Maradéktalanul megértjük és támogatjuk India vezetőinek álláspontját, akik kijelentették, hogy India semleges helyzetet foglal el közöttünk és más államok között. India valóban semleges állam, bizalmat és megbecsülést érdemel mind a mi részünkről, mind más államok részéről. — A legtestvéribb kapcsolatokat tartjuk fenn a nagy Kínai Népköztársasággal. Országaink népei testvérek. — A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság pedig az emberiség felét teszi ki és hatalmas erő a világ békéjének megőrzéséért és megszilárdításáért folyó harcban. (Viharos taps.) előmozdította a nemzetközi feszültség enyhülését, remélhetővé tett bizonyos olyan gyakorlati lépéseket, amelyek a háborús összetűzések elhárítására és a »hidegháború« megszüntetésére irányulnak, így született »Genf szelleme«. A leszerelés kilátását azonban a monopolisták úgy fogadták, mint kilátás profitjuk csökkenésére, amiben semmiképpen sem akarnak beleegyezni. Ez a magyarázata annak, hogyazok, akik a pusztító eszközöket gyártják és azok, akik akaratuk végrehajtói, s vezető tisztségeket töltenek be a kapitalista államokban, nyomban a négyhatalmi kormányfői értekezlet után nemcsak meg sem próbálták elmélyíteni és kiszélesíteni »Genf szellemét«, hanem ellenkezőleg, igyekeztek azt csírájában elpusztítani. Hruscsov kijelentette, hogy a Szovjetunió, erejét nem kímélve, küzd a pozitív megoldásért, ehhez azonban szükség van partnereinek erőfeszítéseire és óriási szerepet hivatott betölteni a közvélemény, azok az embermilliók, akik síkra szállnak a »hidegháború« beszüntetéséért. Ma Hruscsov elmondotta, hogy az idén sok amerikai szenátor és kongresszusi tag járt a Szovjetunióban, ahol szívesen fogadták őket. Szabadon utaztak reakciós amerikai lapok tudósítói, akik a legotrombább szovjetellenes cikkek összetákolására specializálták magukat. Mégis megengedték, hogy beutazzanak a Szovjetunióba, bár ismeretes volt utazásuk célja. Az amerikai hatóságok viszont egyelőre csak a kisebb mezőgazdasági küldöttségnek, az építész-küldöttségnek, no meg egyetlen szovjet újságírócsoportnak engedték meg az amerikai utazást. A szovjet újságíróknak egyébként kilenc hónapig kellett várniuk a vízumra. Egyeseknek közülük ezalatt gyermekük is született. (Derültség a teremben, taps.) — Mi a kölcsönös barátság erősítését akarjuk, de nem más államok beavatkozását a Szovjetunió belügyeibe, ahogyan ezt egyesek Genfben javasolták — hangsúlyozta Hruscsov, s utalt arra, hogy egyes nyugati államférfiak a »genfi szellem« nevében azt akarják, hogy a Szovjetunió egyoldalúan szerelje le hadseregét, s erkölcsileg, szellemileg és ideológiailag is leszereljen. Kijelentette: — Semmiféle titkot sem árulok el, ha megmondom, hogy az Egyesült Államokban folytatják legbuzgóbban ezt az ésszerűtlen politikát a Szovjetunióval szemben s e politika sajátos teoretikusának korántsem irigylésreméltó szerepét éppen Dulles úr, az Egyesült Államok jelenlegi külügyminisztere vállalta magára. A gyarmati uralom új formái ki veti el valójában e genfi szellemet Kötelességünknek tartjuk, hogy testvéri módon segítsük barátainkat . Amikor gazdasági vagy műszaki segítséget nyújtunk valamely országnak, barátokként, feltételek nélkül tesszük ezt !— jelentette ki Hruscsov. — Nincs felesleges tőkénk. Gazdaságunk terv szerint működik. Nem érdekünk a tőkeexport, sem az áruexport, hiszen annyi árut termelünk, amennyi országunknak, szövetségeseinknek és a külföldi országokkal folytatott kereskedelemhez szükséges. Némely áruból egyelőre még kevesebbet termelünk, mint amennyi az ország növekvő szükségleteinek kielégítéséhez kell. És mégis, ennek ellenére kötelességünknek tartjuk, hogy megosztozzunk barátainkkal, testvéri módon segítsük őket. Az ilyen kölcsönösen előnyös feltételek mellett nyújtott segítség kölcsönösen hasznos. Barátaink látják, hogy önzetlen segítséget kapnak tőlünk belső erőforrásaink felhasználásával. Barátaink ezt feltétlenül értékelik, mert ez becsületes szándékainkat bizonyítja. A monopolistáknak ilyen körülmények között valahogyan át kell állítódniuk. Egyes józanabb burzsoá személyiségek most arról beszélnek, hogy fokozni kell a gazdasági segítséget, amelyben a tőkés országok az elmaradott országokat rébékbe és szövetségekbe vonják be ezeket az országokat. Ezt a segítséget, amelyet a tőkés országok szándékoznak nyújtani azoknak az országoknak, amelyek nemrég vívták ki függetlenségüket, feltétlenül úgy kell tekinteni, mint a Szovjetunió által ezen országoknak nyújtott segítség sajátos fajtáját. Hiszen ha nem volna Szovjetunió, nyújtanának talán a monopolista körök és az imperialista államok segítséget az elmaradott országoknak? Természetesen nem. Ilyesmi azelőtt sohasem volt. (Élénkség a teremben, taps.) — Nem mondjuk Ázsia népeinek, hogy ne fogadják el azt a segítséget, amelyet az amerikai és angol monopolisták ajánlanak fel nekik. De becsületesen figyelmeztetjük őket, hogy óvatosaknak kell lenniök az ilyen »segítséggel«, mert a monopolisták semmit sem adnak ingyen. — Sem mi, sem indiai barátaink nem India vagy a Szövetunió más államokhoz fűződő baráti kapcsolatainak kárára akarjuk fejleszteni és erősíteni ezeket a baráti kapcsolatokat,szesítik. Ei? nem rossz dolog. Barátságunkat úgy értelmez- Nyújtsanak a tőkés országok így, hogy annak nem szabad ilyen segítséget. Sokkal jobb egy-két vagy néhány államét »"»ár, rrtotna katonai tömb- mal való barátságra korláto Felhívás Franciaországhoz és Angliához az európai biztonság megvalósítására Hruscsov leszögezte a Szovjetunió ismeretes álláspontját az európai biztonság és a német egység kérdésében. Megjegyezte, hogy ez a legcsekélyebb mértékben sem áll ellentétben Anglia és Franciaország érdekeivel. Ha egy pillanatra feltételeznénk, hogy megvalósulna az Egyesült Államok harcias politikusainak az a teljesen ésszerűtlen álma, hogy az egyesült Németországot támadó tömbbe vonják, ebben az esetben aligha élhetnének nyugodtan a franciák és az angolok. A német revanspolitikusok szabad kezet kapnának és Franciaország természetesen pompás ünnepi falat lenne számukra. Ez a veszély fennáll annyival is inkább, mivel Franciaország gyengébb, mint a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, sőt Anglia is gyengébb náluk. — Nem lenne-e jobb — tette fel a kérdést Hruscsov —, ha nem fecsérelnénk erőfeszítéseinket egymás elleni harc előkészítésére, hanem összehangolnánk tevékenységünket és megtalálnánk az európai biztonság kérdésének helyes megoldását? (Hosszantartó taps.) — Szeretném ezzel összefüggésben megemlíteni azt, hogy Faure francia miniszterelnök úr és Eden angol miniszterelnök úr Genfben tett javaslatai alapot adnak az európai biztonság biztosítására irányuló tárgyalásokhoz. Figyelmeztetés a ma»erőpolitika” bajnokaihoz Hruscsov ezután ismertette az Egyesült Államok felelősségét a leszerelési kérdés megoldatlanságával kapcsolatban, és rámutatott, hogy Eisenhower elnöknek a légi fényképezésre vonatkozó javaslata nem oldja meg a kérdés lényegét. Olyan körülményeit között, amikor ténylegesen nem is helyezik kilátásba a fegyverzet csökkentését, sőt annak növeléséről van szó, az idegen területek fölé való berepülés és a légi fényképezés csak a háborús őrület szítását mozdíthatná elő. Semmiben sem különbözne a katonai felderítéstől, s az így szerzett értesüléseket felhasználhatnák a meglepetésszerű támadás legkedvezőbb pillanatának kiválasztására. — A leszerelés néhány ellenfele — mondotta — abból a hamis feltételezésből indul ki, hogy ők valamiféle erőfölénnyel rendelkeznek és ezért nem előnyös számukra a leszerelés. Mi figyelmeztettük és figyelmeztetjük a hírhedt »erőpolitika« e bajnokait, hogy komolyan elszámíthatják magukat ebben a hazárdjátékban. (Viharos, hosszantartó taps.) — Senkit sem akarunk megfélemlíteni, annál kevésbé akarunk dicsekedni haditechnikai eredményeinkkel. Ellenben, hogy lehűtsük a fegyverkezési hajsza leglázasabb híveit, emlékeztetnünk kell a legújabb szovjet hidrogénbombával nemrég végzett kísérletek eredményeire. E fegyver robbanóereje, mint már közölték, sok millió tonna közönséges robbanóanyag robbanóerejével ér fel és jelentősen fokozható. Mi továbbra is azt akarjuk, hogy tiltsák be az atom- és hidrogénfegyver minden fajtájának előállítását, kipróbálását és alkalmazását. Aki azonban ezt ellenzi, az ne feledkezzék meg az említett kísérletek eredményeiről. (Viharos taps.) Bol i* húzódik a „vasfüggöny* ? A Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok fejlesztéséről szól népi demokráciák Durva beavatkozása belügyeibe . Külön beszélni kell ezzel kapcsolatban az Egyesült Államok néhány tekintélyes politikusának, egyebek között Eisenhower elnöknek az álláspontjáról, aki, mint ismeretes, Genfben nem keveset beszélt a nemzetközi feszültség enyhítésének szükségességéről. — Eisenhower elnöknek, Dulles külügyminiszternek és más amerikai felelős személyiségnek a népi demokratikus országok népeihez intézett úgynevezett »karácsonyi üzeneteire« gondolok, azokra az üzenetekre, amelyek sehogy sincsenek összhangban »Genf szellemével«, durva beavatkozást jelentenek olyan szabad és szuverén államok belügyeibe, amelyek tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az amerikai politikusok »karácsonyi üzeneteikben« kijelentik, hogy »imádkoznak« az ezekben az országokban fennálló rendszer megváltozásáért és nyíltan megígérik ebben a vonatkozásban az Egyesült Államok »támogatását«. — Vajon ez megbékélési óhajról, »Genf szellemének« erősítésére és kiszélesítésére irányuló törekvésről tanúskodik-e? — Nem, ez éppen az ellenkező irányban hat, ez a szenvedélyek szításához, következésképpen újabb fegyverkezési hajszához, a háborús veszély fokozódásához vezet. — Nagyon nem szeretnék beszélni minderről, és különösen Eisenhower úrról, aki iránt különös tisztelettel viseltetem. Azt mondhatják, hogy Hruscsov ezekről a kérdésekről szólva, fel akarja számolni »Genf szellemét«. De hiszen nem én vetem fel ezeket a kérdéseket, hanem csupán válaszolok azoknak, akik megszegve »Genf szellemét«, nyíltan beavatkoznak szövetségeseink és barátaink, a népi demokratikus országok belügyeibe. Varkman úr szeretne megint Magyarországon garázdálkodni ! — De ha már szóba kerültek a »karácsonyi« üzenetek, amelyek oly kifejezetten politikai jellegűek, meg lehet érteni ezeknek az üzeneteknek a szerzőit, hiszen eléggé tekintélyes cégeket képviselnek. Vegyük például e csoport olyan hírhedt képviselőjét, mint Harriman urat. Ismeretes, hogy sok milliója van. A többiek is nem csekély tőkével rendelkeznek, többel vagy kevesebbel, isten tudja, mi nem számoltuk, de ha kevesebb milliójuk van, mint Harrimannak, minden bizonnyal szeretnék, ha több lenne, mint neki. (Élénkség a teremben.) — Itt tehát nem az emberi lelkekről gondoskodnak, hanem saját pénzes zsákjukról. (Derültség a teremben. Taps.) — Amikor a »karácsonyi« üzenetek szerzői a népi demokratikus országokban fennálló rend megváltoztatása mellett kardoskodnak, a baták, radziwillek, potockik, bratianok és más nagytőkések és földmágnások mellett kardoskodnak, akiket a népi demokratikus országok dolgozói kiebrudaltak ezekből az országokból. (Hosszantartó taps.) De ezeknek az országoknak a népeit nem lehet azonosítani a bálákkal, radziwiliekkel, potockikkal, bratianokkal és egyebekkel. — Az egyáltalában nem vallásos »karácsonyi« üzenetek amerikai szerzőinek a népi demokratikus országokból elűzött vagy elmenekült kapitalistákhoz fűződő kapcsolatai a legszorosabbak. Ezek az amerikai személyiségek a népi demokratikus országokban levő új rend megváltoztatását kívánva, vissza akarják állítani ezekben az országokban a kapitalista rendet, vissza akarják adni a kapitalistáknak a gyárakat, a nagybirtokosoknak a földeket. — Harriman úr azonban azt akarja, hogy ezekbe az országokba ne csak a kapitalisták térjenek viszsza, hanem maga is láthatólag továbbra is garázdálkodni szeretne Magyarország gazdasági életében, ahogyan ezt azelőtt tette, mielőtt Magyarországon megvalósult a népi demokrácia hatalma. Semmilyen karácsonyi üzenet sem segít a kiebrudalt kizsákmányolókon . De nincs visszatérés a régihez. Semmilyen karácsonyi üzenet nem segít sem a földesurakon, sem a kapitalistákon, sem a bankárokon, sem a nagykereskedőkön, sem más kizsákmányolókon, akiket a népi demokratikus államok dolgozói kiűztek országukból. (Viharos, hosszantartó taps.) Hruscsov hivatkozott a Szovjetunió tapasztalatára: hiába imádkoztak külföldön buzgón a miljukovokért, terescsenkókért, hughesokért, rjabusinszkijokért és más nagytőkésekért — semmire sem mentek. A szovjet nép visszaverte az intervenciós kísérleteket. Hruscsov számos ténnyel jellemezte a Szovjetunió hatalmas fejlődését. A többi között rámutatott, hogy a szovjet ipar 1955. évi termelése az 1913-asnak huszonhétezerese, a termelőeszközök terén pedig hatvanszorosa, sőt, a villamosenergiatermelés nyolcvanhatszorosa, a gépipar termelése pedig több mint százhatvanszorosa. A Szovjetunióban jelentősen több szakember nyer kiképzést, mint Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Nyugat-Európa többi kapitalista országaiban együttvéve. A Szovjetunió nagyszerű eredményei lelkesítő példaként hatnak a népi demokratikus országok dolgozóira és más országok népeire is. A világ népei egyre határozottabban síkraszállnak a kizsákmányolás és az elnyomás ellen. Ebben a marxista—leninista tanítás nagy erejének (Folytatás a 6. oldalon)