Népszava, 1956. január (84. évfolyam, 1-26. sz.)

1956-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA _________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA________ 84. évfolyam 1. szám ÁRA 50 FILLÉR 1956. január 1. vasárnap Új esztendő elé Boldog új esztendőt! Ezzel a jókívánsággal csendülnek össze a poharak minden Szil­veszter vidám, reményekkel teli éjjelén, amikor egyet ug­rik a mutató az idő óráján, jelezvén, hogy ismét átléptük egy év küszöbét. Általában nem történelmi határkő ez a pillanat, hiszen esztendőnként megismétlődik az ember vé­ges életében, a népekében és az emberiségében pedig mind­addig, míg a világ áll. Ám van valami ünnepi, felemelő és egyben olyasmi benne, ami az általános vígság és pohár­csengés közepette is elgondol­koztat. Az új év beköszönté­nek pillanata mindig számadás az elmúlttal és a reménnyel teljes új üdvözlésének örven­detes aktusa. Ennek az új esztendőnek a születése a hagyományon túl is megköveteli a számvetést, mert első napjával tervgazdál­kodásunk új szakaszához ér­keztünk, második ötéves ter­vünk megindításához. Nézzünk a jövőbe, nézzük meg, mi a teendőnk, hol, miként folytas­suk a munkát, hogy annak gyümölcse a szocializmus leg­főbb törvényének egyre foko­zódó érvényesülése, a közjólét állandó növekedése legyen. Csináljon számvetést min­denekelőtt munkásosztályunk! Hiszen népünk, nemzetünk ve­zető ereje ma, kezében van hazánk jövendő gazdagodá­sának és felemelkedésének a kulcsa. Ez a munkásosztály alig valamivel több, mint egy év­tizeddel ezelőtt még jogfosz­tott, kisemmizett, üldözött volt saját hazájában. Volt idő, hosszú-hosszú idő, amikor puszta szabadságáról álmodoz­ni is büntetendő cselekmény­nek számított. A mi mun­kás­­n­emzedékünk legjobbjai, a régi, szervezett dolgozók, akik ma a szocializmus építésének élharcosai, még emlékeznek rá, mennyi áldozatot kellett hozniuk, hogy csupán szerve­zeteiket megvédelmezzék az uralkodó osztályok önkényé­vel, és igen sokszor vezetőik árulásával szemben is. Emlé­keznek, s emlékeztetniök kell a fiatalabb nemzedékeket is arra, hogy a nyomorúságos éh­bérnél, sőt a munkanélküliség testet-lelket sorvasztó gyöt­relmednél is jobban fájt nekik, hogy rabok, hogy elemi jogaik­tól és a művelődés minden le­hetőségétől megfosztotta őket a pénzmágnások, iparbárók és a csendőruralom szentháromsá­ga. Hogy még nemzetünk nagy forradalmi költőinek, Petőfi­nek, Adynak, József Attilának a verseit is sokszor csak ti­tokban, bújva hallgathatták és szavalhatták. Tíz a munkásosztály, amely­­•*-­ nek legjobbjai valaha így áhítoztak a szabadság után, most nemcsak szabad, hanem a nép, a nemzet vezetője, a hatalom birtokosa. A szovjet hadsereg világtörténelmi jelen­tőségű győzelmének köszön­hető szabadságunk egy évti­zede alatt ez a munkásosztály lépésről lépésre vetette ki sáncaiból az egykori uralkodó osztályokat, teremtette meg munkás-paraszt szövetségre alapozott hatalmát, gazdasági és társadalmi rendjét, Így vált lehetővé a munkás­­osztály további térhódítása életünk minden területén. Ha­zánk politikai vezetése ma éppúgy a munkásosztály kezé­ben v£m, mi­nt a gazdaság, a közigazgatás, a hadsereg vagy a kultúra. Országgyűlési kép­viselőink 43, a miniszterek és miniszterhelyettesek 41, a fő­városi tanácstagok 48 és a nép­hadsereg tisztikarának 52 százaléka munkás. Csupán az RM Művekből 1120 munkás került gazdasági, politikai és katonai vezető tisztségbe 1954 végéig bezárólag. Vagy te­gyünk összehasonlítást? Intet az 1937/38. tanévben a közép­iskolai tanulóknak két-három és a főiskolai hallgatóiknak 2,7 százaléka volt munkás­származású — 1954/55-ben pe­dig az előbbiek 40 és az utób­biak 35 százaléka. Amikor munkásosztályunk most számvetést csinál, erről éppúgy nem feledkezhetik meg, mint arról, hogy mivel gyarapodott hatalmának ered­ményeként az ország és mennyit nyert ezzel együtt né­pünk, valamint benne ő maga, a vezető erő is anyagi javak­ban, szociális ellátásban, kul­túrában egyaránt. Ha nagy ne­hézségek és megtorpanások leküzdése árán is, de új or­szág, szocialista gazdasági és társadalmi rendszer épül itt, olyan ipar és mezőgazdaság, amely bőséget, jólétet teremt majd ebben a hazában. Hatal­mas létesítményeinkre, új iparunk fellegváraira, Sztálin­­városra, Komlóra, Kazincbar­cikára, Inotára és a többire hivatkozunk, vagy az egyre erősödő termelőszövetkezetek­re, az új lakótelepekre, a la­kások tízezreire, kórházakra, üdülőkre, a tudomány műhe­lyeire és a művelődés ottho­naira. Igaz, ez az építőmunka nem folyt egyenletesen és töret­lenül felfelé ívelő vonalban. Sok félreértés, tévedés, hiba térítette el a helyes útról, s ennek súlyos következményeit az ingatag rétegek határozat­lansága, valamint az ellensé­ges elemek aknamunkája még fokozta. A marxizmus—fem­inizmus tanításainak eltorzítá­sai nagy anyagi károkat okoz­tak, de talán még nagyobb kárt szenvedtünk erkölcsi te­kintetben: meglazult az állami fegyelem, a munkafegyelem,­ sokan összetévesztették és té­vesztik még ma is a közvagyon fogalmát a közprédáéval, el­halványult az emberekben an­nak a tudata, hogy csak azt fogyaszthatjuk el, amit meg­termeltünk, hogy a jólétet a munka termelékenységének szüntelen fokozásával és az önköltség állandó csökkenté­sével teremthetjük meg. A­ fest a hagyományokhoz hí­­ven elkészítve a múlt esztendő mérlegét, mint leg­főbbet, elsőnek I kell megemlí­az új lakások ezreit, a szociá­lis és kulturális létesítménye­ket s azt, hogy a szocialista kereskedelem készletei októ­ber 1-én másfélszeresét tették az 1954. évi október 1-inek. Mindebből láthatjuk, hogy eredményesen zártuk az el­múlt évet. Az új esztendővel együtt kezdjük meg második ötéves tervünket. Fő feladata, hogy tovább építsük a szocializmus alapjait, amihez folytatnunk kell a szocialista iparosítást, a mezőgazdaság szocialista át­alakítását, rendbe kell hoz­nunk külkereskedelmi­­mérle­günket. Mindezzel párhuzamo­san emelnünk kell — követ­kezetesen és biztonságosan — népünk életszínvonalát. Ám ezt csak magas fokú fegyelem­mel, szigorú takarékossággal, a mindenféle liberalizmus, fe­gyelmezetlenség és pazarlás felszámolásával, a népgazda­ság fejlesztésére hozott hatá­rozatok­ céltudatos és pontos végrehajtásával érhetjük el. Munkásosztályunkra, leg­elsősorban pedig zömére, a szervezett dolgozókra — köz­vetlenül vagy közvetve — oroszlánrész vár mindennek a végrehajtásában. Nemcsak azzal, hogy értelmi képessé­güket, ügyességüket, munka­szeretetüket adják hozzá, ha­nem azzal is, hogy kezdemé­nyeznek, hogy javaslataikkal, de ha kell, kemény bírálatuk­kal is segítik a közös ügyet. És ne tűrjék, hogy esetleg egyes­ ön­telt vezetők lefity­málják javaslataikat, észrevé­teleiket, vagy hogy netán be­léjük fojtsák a bíráló szót. Ne tűrjék, hogy gazdaságunk és társadalmi életünk marxiz­mus—leninizmus elveire ala­pozott építését Jobbaldiai,­­­gy. akár baloldali túlzók eltorzít­sák. "K/m­unkásosz­tályunkra, szer­­vezett dolgozóink táborá­ra tehát nagy felelősség is há­rul. Nemcsak azért, mert ha­talmas termelési feladatokat kell megoldania, hanem, mert mint az ország vezető erejére, reá vár az a magasztos hiva­tás, hogy fegyelmezettségével, elszánt határozottságával — példamutatásával, a marxiz­mus—leninizmus eszméi, a fenünk a párt Központi Ve­zetőségének márciusi határo­zatát. Ez a határozat megerő­sítette a munkásosztály ve­zető szerepét, leleplezte a fel­­szabadulás óta elért eredmé­nyeinket lebecsülő jobboldali elhajlást és alapot adott ah­hoz, hogy újult lendülettel lás­sunk a megrekedt építőmunka folytatásához. Azóta megszü­letett az ipar műszaki fejlesz­téséről szóló határozat is, az­zal a céllal, hogy iparunk utol­érje a technikában fejlett or­szágokat, hogy műszakilag fel­készülhessünk második ötéves tervünk feladataira. Mindez már a múlt eszten­párt iránti hűségével nagy tet­tekre, országunk, a szocializ­mus csüggedetlen építésére lelkesítse az egész dolgozó ma­gyar népet. Hiszen a szakszer­vezetek tömörítik a munkás­­osztály túlnyomó részét és mint legfontosabb hajtószíj, kötik össze az osztályt pár­tunkkal. A szakszervezetekre vár az a teendő, hogy a szo­cialista termelésnek a legfej­lettebb technika alapján folyó szakadatlan növelésére ösztö­nözzék az ipar dolgozóit, vala­mint, hogy a munkások nagy tömegeit egyre feljebb vezessék a politikai öntudat és a műveltség magaslata i­dőben is hozott kétségtelen eredményeket, miként pártunk Központi Vezetőségének no­vemberi ülése azt megállapí­totta. Néhány megcáfolhatat­lan bizonyíték: ipari termelé­sünk az egyhelyben topogás után emelkedőben van, há­romnegyedévi tervét 104 szá­zalékra teljesítette, 9,4 száza­lékkal termelt többet, mint 1954 ugyanezen időszakában. S túlteljesítettük a munkater­melékenysége fokozásának előirányzatát, valamint az ön­költség csökkentésének ter­vét is. Emellett negyvennégy százalékkal több gabonát gyűjtöttünk be, mint az előző évben. Teljes üzemmel műkö­dik már mezőgazdaságunk fej­lesztésének egyik legfontosabb bázisa, a kazincbarcikai mű­trágyagyár, termel a Borsodi Hőerőmű három gépegysége, a Tiszántúli Főcsatorna pedig nemsokára beletorkollik a Be­rettyóba." Vegyük mindehhez felé. , Az ország, a párt, a szak­­szervezet számít szervezett dolgozóinkra, mint a magyar munkásmozgalom harcos ha­gyományainak hű folytatóira. De nemcsak számít rájuk, ha­nem igyekszik kielégíteni jo­gos igényeiket és kívánsá­gaikat is. Mutatja ezt az is, hogy a tagdíj egy százalékra mérséklése mellett magasabb táppénzt, segélyt, utazási ked­vezményt élvez a mai naptól kezdve a szakszervezetek min­den kötelezettségét becsülete­sen teljesítő tagja. A magyar szakszervezeti mozgalom régen esedékes kö­telességét teljesíti ezzel a ha­tározatával most, amikor újévi jókívánságaival együtt át­nyújtja a szervezett dolgozók hatalmas táborának. Boldog új esztendőt, elvtár­sak! És kemény, de eredmé­nyes, jó munkát! Meggyőződésem, hogy az 1956-os évi új, jelentős sikerek éve lesz . Hegedűs András elvtárs, a Minisztertanács elnökének nyilatkozata Az új év alkalmából a Szabad Nép szer­kesztő bizottsága kérdésekkel fordult Hege­dűs András elvtárshoz, a Minisztertanács el­nökéhez, aki az alábbi válaszokat adta: KÉRDÉS: Hogyan értékeli a miniszterel­nök elvtárs az elmúlt év eredményeit a ma­gyar népi demokrácia fejlődése szempontjá­ból? VÁLASZ: Az 1955-ös év népi demokráciánk további megerősödésének, a népgazdaság sok­oldalú fejlődésének, a szocializmus sikeres építésének esztendeje volt. Pártunk irányítá­sával és kormányunk vezetésével népünk megőrizte és továbbfejleszti az előző években elért eredményeket, és sikerrel javítja ki azo­kat a hibákat, amelyeket a jobboldali elhajlás okozott. Népgazdaságunk az elmúlt évben alapjában egészségesen fejlődött; túlteljesítet­tük mind az ipar, mind a mezőgazdaság éves tervét. Az új év alkalmából a kormány hálá­ját és köszönetét szeretném tolmácsolni egész népünknek és mindenekelőtt a szocialista ipar dolgozóinak, akik több mint 8 százalékkal több terméket adtak a hazának, mint az előző esztendőben. A népgazdaságban elért eredmények lehe­tővé tették, hogy a tervezetthez képest meg­növeljük beruházásainkat, és ezzel gyorsítsuk az ipar és mezőgazdaság fejlesztését, ugyan­akkor a termelésben elért sikerek lehetőséget teremtettek arra is, hogy tovább javítsuk a dolgozók életkörülményeit városban és falun egyaránt. Egyik bizonyítéka ennek a többi kö­zött üzleteink karácsonyi és új év előtti for­galma, amely az árucikkek mennyiségében és választékában is messze túlhaladott minden eddigit. KÉRDÉS: Miben látja a következő év leg­fontosabb feladatait gazdasági életünkben? VÁLASZ: 1956-ban, második ötéves tervünk első évében népi demokráciánk további erősí­tése és a népjólét emelése érdekében erőtelje­sebben kell korszerűsítenünk iparunkat és fejlesztenünk mezőgazdaságunkat, mint ez az elmúlt években történt. Az iparban gyorsab­ban kell áttérnünk új gyártmányok kibocsá­tására és fejlettebb gyártási eljárásokra; a me­zőgazdaságot jobban látjuk el gépekkel, mű­trágyával, növényvédőszerekkel és minden más termékkel, amelyek a termelés fellendí­téséhez szükségesek. Mindezeket a terveinket a legszilárdabb alapra, a magyar munkásosz­tály, a dolgozó parasztság és értelmiség bizal­mára, öntudatára és odaadó hazaszeretetére építjük. A kormány arra törekszik, hogy gazdasági lehetőségeinket kihasználjuk népgazdaságunk további fejlesztésére, s ily módon szilárd gaz­dasági alapot akarunk teremteni népi demok­ratikus rendszerünk további erősítéséhez, a népjólét emeléséhez. Biztosítani akarjuk az ipari termékek választékának és minőségének tovább­ javítását. v­­anl­ynek mezőgazdasági termékekkel való jobb ellátását, a lakásépíté­sek meggyorsítását, a közlekedés fejlesztését, népünk kulturális színvonalának további eme­lését. KÉRDÉS: Melyek az ön véleménye sze­rint a magyar nép szempontjából az el­múlt év legfontosabb külpolitikai esemé­nyei; a Magyar Népköztársaság az új esz­tendőben hogyan kíván hozzájárulni a nemzetközi együttműködés fokozásához, a béke biztosításához? VÁLASZ: A Magyar Népköztársaság — más békeszerető országokhoz hasonlóan — az elmúlt évben arra törekedett, hogy elő­mozdítsa a nemzetközi feszültség enyhülését, a béke megszilárdítását. Ez a célunk az új évben is. A magyar nép nagy örömmel és lelkese­déssel fogadta, hogy Magyarországot az el­múlt év végén az Amerikai Egyesült Államok vezető köreinek gáncsoskodása ellenére az ENSZ-közgyűlés döntő többségének támoga­tása mellett felvették az ENSZ-be. Azzal, hogy egyenjogú országként bekerültünk az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, sokéves harcunk ért sikeresen véget, melyet hazánk, népi demokratikus rendszerünk nemzetközi elismertetéséért vívtunk. Joggal tekinthetjük ezt az elmúlt év országunkra nézve legfonto­sabb, legjelentősebb eseményének. Saját eredményünknek tekintjük azokat a sikereket is, amelyeket a Szovjetunió, Kína, a szocialista tábor többi országa az elmúlt évben a béke megőrzése, az emberi haladás és biztonság érdekében elért. Az elmúlt évben tehát tovább erősítettük politikai, gazdasági és társadalmi kapcsola­tunkat a Szovjetunióval, a Kínai Népköztár­sasággal, és a szocialista tábor többi orszá­gával. Az év első felében részt vettünk a varsói egyezmény megalkotásában, amelyet népünk joggal tekint nemzeti függetlenségünk és sza­badságunk egyik legfontosabb okmányának. A szocialista tábor országai közötti gazdasági kapcsolatok erősödést szolgálta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fővárosunkban megtartott legutóbbi ülésszaka. A magyar korm­ány az elmúlt évben arra törekedett, hogy a genfi szellemnek megfele­lően baráti kapcsolatokat alakítson ki minden békeszerető országgal. Különösen nagyra ér­tékeljük azokat az eredményeket, amelyeket a magyar és jugoszláv viszony rendezésében a két ország közötti baráti és jószomszédi vi­szony helyreállításában elértünk, és remél­jük, hogy rövidesen megoldódnak a két or­szág között ma még rendezetlen kérdések is. Sokat javult és örvendetesen fejlődik a kap­csolatunk a szomszédos Ausztriával, amely az elmúlt évben nyerte vissza függetlenségét. Fontosnak tartottuk és tartjuk diplomáciai, politikai, gazdasági kapcsolataink erősítését a gyarmatosítók ellen nemzeti önállóságukért küzdő közel-, közép-, távol-keleti és más országokkal. A magyar kormány és a magyar nép nagy fontosságot tulajdonít a Szovjetunió kormánydelegációja, Bulganyin és Hruscsov elvtársak Indiában, Burmában és Afganisz­tánban tett látogatásának és szívből örült elért nagy sikereiknek. Történelmi jelentő­ségű hozzájárulás ez a népek közötti békés együttműködés, az emberi haladás nagy ügyéhez. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az elmúlt év kedvező eseményei, a nemzetközi feszültség csökkenése, a békés egymás mel­lett élés gondolatának térhódítása mellett újra jelentkeznek a »genfi szellemmel­« ellentétes politikai irányzatok. Az Egyesült Államok egyes felelős kormányférfiai, köztük Eisen­hower és Dulles urak, úgynevezett karácso­nyi üdvözleteikben, sőt a Fehér Ház legutóbbi hivatalos nyilatkozatainak egyikében is dur­ván beleavatkoztak a népi demokráciák — köztük Magyarország — belügyeibe. Ezek a karácsonyi üzenetek azt bizonyítják, hogy az amerikai vezetők együttéreznek a nagybirto­kaikat visszakívánó földbirtokosokkal, az esz­­terháziakkal, pálffiak­kal, a gyáraikat és a bankjaikat visszasíró tőkésekkel, a weiss­­mannfrédokkal. Népünk egyszer és mindenkorra megszaba­dult a tőkésektől és földbirtokosoktól, szaba­don él; saját és nem a tőkések és földbirto­kosok érdekében fejleszti népgazdaságát. A magyar nép nagyra értékeli szabadságát és országa függetlenségét és ezért a magyar kor­mány a leghatározottabban visszautasít min­den olyan beavatkozási kísérletet, amely né­pünk kivívott szabadsága, nemzeti független­­és­éért társadalmi vívmányai ellek­­ irá­nyul. Egyes amerikai és más vezető politiku­sok számára nem rokonszenves a mi rendsze­rünk, amelyben minden hatalom a dolgozó népé. De őszintén meg kell mondanunk, hogy a mi népünk sem rokonszenvezik azzal a rend­szerrel, amelyben — mint az Egyesült Álla-­­­mokban — tőkés monopóliumok vannak ural­mon. Nem rokonszenvezik az olyan hatalom­mal, amely a XX. századra oly szégyenletes gyarmati rendszer védőjeként lépett fel. Még­is, a különböző rendszerek békés egymás mel­lett élése lehetőségének elve, az egymás bel­ügyeibe való be nem avatkozás, és az orszá­gok szuverenitása kölcsönös tiszteletben tartá­sának figyelembevételével együtt kívánunk működni minden országgal. Továbbra is ez egyik legfontosabb külpolitikai célkitűzésünk. Erőinkhez képest a jövőben is részt veszünk minden olyan nemzetközi akcióban, amelynek célja Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megerősítése. Mindent elköve­tünk, hogy előmozdítsuk a még függőben levő vitás nemzetközi kérdések megoldását, a né­pek közeledését, az államok közötti együtt­működés fejlődését. A magyar kormány az új évben népünk érdekének megfelelően arra tö­rekszik, hogy felhasználva ENSZ-tagságát,­­ minden más lehetőséget is, növelje szocialista építőmunkánk biztonságát, erősítse a békéért küzdő népek összefogását és szolgálja a békés egymás mellett élés megvalósítását. Meggyőződésem, hogy az 1956-os év népi demokráciánk fejlődésében új, jelentős sike­reknek az éve lesz. Minden feltétele megvan annak, hogy a magyar nép­pártunk és a kor­mány irányításával az új esztendőben még nagyobb eredményeket érjen el a népgazda­ság fejlesztésében, a népjólét emelésében, a kultúra és tudomány felvirágoztatásában. Dobi István elvtárs újévi rádiószózata KEDVES BARÁTAIM! KEDVES ELVTÁRSAK! — Most, amikor szerte az országban összecsendülő po­harakkal köszöntik az új esz­tendőt, engedjék meg, hogy a rádión keresztül szívélyes jó­kívánságaimmal üdvözöljem önöket, szeretett hazánk min­den becsületes dolgozóját.­­ Városon és falun, üzemi klubokban, termelőszövetke­zeti kultúrházakban, szórako­zóhelyeken és családi ottho­nokban vidáman búcsúzik az egész ország dolgozó népe az óesztendőtől. Jogos örömmel pillantunk vissza az elmúlt évre, hiszen erőfeszítéseink, összhangban a világ vala­mennyi békeszerető népeinek törekvéseivel, eredményesek voltak, sikerült megőriznünk a békét.­­ Ebben az évben tovább sokasodtak a béke hívei, s nemcsak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hivatalos személyiségek is mind na­gyobb számban álltak ki hatá­rozottan a béke ügye mellett. Jogos örömmel tölti el népün­ket, hogy világméretekben látja megvalósulni azokat a béketörekvéseket, amelyeket felszabadulásunk óta magáé­nak vall és minden nemzet­közi fórumon képvisel. Egyre inkább valóra válnak szó a célkitűzések, amelyekért tíz esztendő óta a Szovjetunió ol­dalán, a Szovjetunió vezetésé­vel a népek immár több száz milliós táborában küzd. — Vidáman és megelégedés­sel búcsúzhatunk az óeszten­dőtől azért is, mert a jó gazda büszkeségével nézhetünk vé­gig saját portánkon. Az óesz­tendő eredményes esztendő volt, s azok az eredmények feljogosítanak arra, hogy ma­gabiztosan lépjük át az új év küszöbét. Magabiztosan, mert tudjuk, hogy jó úton járunk. — Ebben az ünnepi pilla­natban bátran állíthatom, hogy fére­inknek minden oka megvan a bizar­olásra, hiszen (Folytatás a 2. oldalon)

Next