Népszava, 1956. január (84. évfolyam, 1-26. sz.)
1956-01-22 / 19. szám
SIHÍREK A Tanácsköztársaság egykori újpesti harcosainak baráti találkozója A IV. kerületi pártbizottság, a kerületi tanács és az MSZT IV. kerületi elnöksége szombat este baráti találkozót rendezett a dicsőséges Tanácsköztársaság egykori újpesti harcosainak részvételével a Ságvári Endre kulturális otthonban. A találkozón részt vett Tóth Lajos vezérőrnagy, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke, aki a felszabadulás előtt az újpesti KIMSZ-szervezet egyik vezetője volt, Mód Aladár, a TTIT főtitkára, Paksi József, a Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékének egykori elnöke, ott voltak a magyar munkásmozgalom legrégibb újpesti harcosai. A találkozón Illés Béla Kossuth-díjas író, az újpesti direktórium egykori tagja emlékezett vissza a dicsőséges Tanácsköztársaság napjaira. A bensőséges baráti találkozó a késő esti órákban ért véget. - O -— A közlekedési építőipar vezetői, az út-, a hídépítő és fenntartó vállalatok igazgatói, főmérnökei, párt- és szakszervezeti vezetői szombaton az építőmunkások szakszervezetének székházában aktívaértekezleten beszélték meg a KV novemberi határozatát, az 1956. évi tervfeladatokat. — Gyermekbénulás elleni új oltószert találtak fel Angliában. A Salk-szérum módosított változata ez. R. Turton, angol közegészségügyi miniszter szerint biztonságosabb az amerikai oltószernél. Ez év májusában Angliában már 250—500 ezer gyermeket oltanak be az új szérummal. — EGYSZERŰSÍTIK A KÍNAI ÍRÁST. 1955-ben a lapok és folyóiratok többsége alkalmazni kezdte 517 írásjel és 54 gyökjel egyszerűsített írását. Az elkövetkező két év alatt még körülbelül 3500-at egyszerűsítenek a ma általában használt 7000 írásjel közül. A gáz falisütők gyártását a Gázkészülékgyártó Vállalat rövidesen megkezdi. Ebben a negyedévben mintegy ezret, az év végéig pedig további négyezret gyártanak ebből a fontos fürdőszobai berendezésből. ASSZONYOKNAK - LÁNYOKNAK HORGOLT CSILLAG Nyolcvanas vagy százas, krém színű horgolócérnával készíthető, egyszerű lyukakból és hosszú pálcákból álló, körülbelül 30—35 centiméter nagyságú terítő mintáját közöljük olvasóink kérésére. A terítő szélét rövid pálcákkal horgoljuk körül. JÁR A BABA... Fiatal mamák gyakran panaszolják: egyéves a gyermekem és még nem jár... A gyermek 6—9 hónapos kora között gurul, mászik, 9—12 hónapos korában feltérdel, felül, feláll, járni egy—másféléves kora között kezd. De ha a csecsemő egészséges, élénk, jól mozog, az sem baj, ha a felüléssel, járással el is késik egy kissé. Erőszakkal ültetni, állítani nem szabad a csecsemőt, mert akkor túl korán tanul meg ülni, állni, járni , amikor még gyengék ehhez a csontjai. Az ilyen gyermeknek lesz görbe a hátgerince, a lábaszára és minél többet jár, annál jobban elgörbülnek a csontjai. Az egészséges gyermeknek, aki maga kezd el járni, magától is kiegyenesedik a lábszára, állandóan erősödnek csontjai, izmai. Annál kevesebbet esik később, minél önállóbban tanulja meg a felállás és a járás műveletét. Színes szőttest, vagy olyan kézimunkát, amelyről feltételezzük, hogy engedi a színét, hideg ecetes vízben, szappan nélkül mossunk, s ugyanolyanban öblítsünk. A zsír nem avasodik meg, ha — préselt zsírnál — kiolvasztáskor enyhén megsózzuk, vagy ha hájat sütünk ki, előzőleg, kevés tejet öntünk a lábosba a háj alá.★ A villanyvasaló vagy gyorsfőző zsinórját ne összetekerve a fiókban, hanem egyik végét két szög közé akasztva tartsuk, így nem szakadnak el benne a vékony drótok s elkerülhetjük a rövidzárlatot. ★ Tiszta és szép színű lesz a szőnyeg o ha hetenként egy-két alkalommal sóval beszórjuk és jó erősen lekeféljük. A savanyított káposzta levével történő bedörzsölés is jól tisztít. Négy darab 25 wattos villanykörte kevesebb fényt ad, mint egyetlen százas... A villanyégők fényének tíz százalékát elveszi a rárakodó porréteg, ezért a körtéket ajánlatos időnként letisztítani. Ruhaanyag kiszabásánál ügyeljünk arra, hogy bal kézzel ne emeljük, hanem inkább szorítsuk le a szövetet a munkaasztalra az olló mellett, így nem csúszik el, nem húzódik félre az anyag — a vágás egyenes és pontos lesz* JÓ TUDNI... Miért húzódnak el egyes építkezések Sok építkezésünk ideje jóval hosszabbra nyúlik a tervezettnél. Erről beszél Gál György elvtárs, az Építésügyi Minisztérium lakásépítési igazgatóságának főmérnöke is. Az 1955-re tervezett lakások közül majdnem háromszázat emiatt nem tudtak tulajdonosaiknak átadni. Várpalotán, Békéscsabán, Petőfibányán, Gyöngyösön, Veszprémben, Pesten és másutt nem fejeztek be időre számos épületet. A folyamatos munka és a törzsgárda Mi az elmaradás oka? Az időben el nem készült háromszáz lakás az összesen tervezett és befejezett lakások számához viszonyítva nem sok. Hiszen az elmúlt években sokkal súlyosabbak voltak az ilyen elmaradások. 1955-ben már kétségkívül lényeges volt a javulás az építkezéseknél. Sok jel azonban arra mutat, hogy még mindig vannak olyan hibák, amelyek továbbra is gátolják a gyors, folyamatos építkezést. Az építőipar vezetői a határidők eltolódásáról szólva, állandóan visszatérő refrénként hangoztatják: »Az ok: a munkaerőhiány-'-'. Hazánkban valóban nagy probléma a munkaerő biztosítása. Kevés a munkás az építkezéseken. Mit tesznek az építkezések vezetői a helyzet megváltoztatásáért? A szakmunkásképzésben jelentős az előrehaladás. Sok tanfolyam működik és nem is kis eredménnyel. De még mindig sok az önkényes kilépő és számosan hozzájárulással hagynak el egy-egy építkezést. Mi e nagy vándorlás oka? Miért oly vontatott egy-egy vállalatnál a törzsgárda kialakítása? A legfőbb ok, nem biztosítják a megfelelő munkafeltételeket! Kelemen László elvtárs, a 4-es igazgatóság főmérnöke például elmondja: — Ritka az egyik évről a másikra áthúzódó munkánk. Emiatt év elején kevés a munkaterületünk, nem tudjuk kielégítően foglalkoztatni a dolgozókat. Sajnos, az idén sem látni sok változást. Pedig éppen a téli időszakban vonhatnánk be a legjobban a mezőgazdaságban ilyenkor felszabaduló munkaerőt. Hasonlóan vélekedik Galambos István elvtárs, a Budapesti Magasépítő Vállalat igazgatója is. Előrelátóbb tervezést! — A beruházók elve, hogy december 31-ig mindent be kell fejezni, teljesen felborítja a vállalati és a munkaerőszervezést. Nincsenek téli munkáink, így történhetett, hogy a téli időszakokban, nem egészen két év alatt csak a mi vállalatunkat több mint 250 munkás hagyta ott. Mindennek következménye: novemberben és decemberben olyan hajrámunka folyik az építőiparban, hogy sok esetben még a vállalatok adminisztratív dolgozói is kint dolgoznak az építkezéseken. Lehetne ezen változtatni? Feltétlenül lehetne! Elsősorban: előrelátóbb tervezéssel. A budapesti lakásépítkezések jelentős részét, melyek az ÉM lakásépítési igazgatóság beruházásában épülnek, ebben az évben például már úgy tervezték, hogy a munkálatokat a következő év elején fejezik be. Jó példát mutat az Oktatásügyi Minisztérium is, amely jóformán teljes egészében átmenő építkezéseket tervez. Ha az Építésügyi Minisztérium határozottabban fellépne annak érdekében, hogy az egyes minisztériumok tervezzenek átmenő építkezéseket is — ezzel jelentős mértékben biztosíthatnák a téli munkákat és ez az építőipari vállalatok törzsgárdájának kialakítását is megkönnyítené. A látszatérdekek és »kamatjuk« Gyakori, hogy egyes építőipari vállalatok a pillanatnyi előnyökért felelőtlen ígéreteket is tesznek. Kirívó példa erre, hogy a súlyos munkaerőhiány ellenére egyes vállalatok még a megkezdett építkezések befejezése előtt újabb építkezéseket vállalnak, holott a legtöbbször már előre tudják: nem teljesíthetik kötelezettségüket. Ehhez a módszerhez azért nyúlnak, mert új építkezés vállalásánál jelentős anyagelőleget kapnak, amivel a vállalat más építkezéseknél felmerülő ellátási zavarokat igyekszik megoldani. Nem kevésbé »kecsegtető« a vállalat pillanatnyi látszatérdekei szempontjából, hogy az építkezések felvonulása igen magas termelési értéket jelent és ez rövid idő alatt is kimutatható a tervteljesítésben. E helytelen módszer egyik következménye, hogy szétforgácsolódnak és elaprózódnak a vállalatok erői. Például 1955 októberében az építőipari vállalatok munkáslétszámának nyolcvan százaléka olyan épületeken dolgozott, ahol a munkások száma nem haladta meg a húsz főt! A másik következménye pedig az, hogy a határidők többé-kevésbé minden építkezésen eltolódnak. A jó együttműködés feltétele Az építkezések elhúzódásának másik oka: az úgynevezett kooperációs tervek elhanyagolása. Miről van itt szó? A beruházó megbízza az egyik építőipari vállalatot az építkezéssel. Az építőipari vállalat azonban csak a kőművesmunkákat végzi el, a többi munkára meg kell állapodnia a szakipari és a szerelő vállalatokkal. Ezt a megállapodást a kooperációs szerződésekben fektetik le. Pontosan meghatározzák, az épületnek mikor, melyik részét adják át a szakiparosoknak vagy a szerelőknek. A szerződést az építkezés megkezdésekor kötik és az épület befejezéséig szól. Ezenkívül minden hónap 25-ig részletesen is megállapodnak a következő hónap munkáinak ütemezésében. De a gyakorlatban a legtöbb esetben sem az egész építkezésre, sem pedig a havi ütemezésre szóló kooperációs szerződést nem tartják be. Ennek következményeként megkezdődik a vállalatok közötti kötbérháború. Például: a Dunavölgyi Építőipari Vállalatot megbízták az ajkai lakások építésével. A kooperációs szerződés szerint 33 lakást szeptember 10-re át kellett volna adni az Épületszerelő Vállalatnak. Ehelyett a szerelők csak november végén kapták meg a lakásokat, de a földszinti üzlethelyiségeket még ma sem adták át. Ugyancsak itt 41 lakásból az utolsót október 6-ig kellett volna átadni szerelésre, de csak november közepén adták át az elsőt, így a lakások a múlt év vége helyett a mai napig sem készültek el A 41-es Építőipari Vállalat a XI. kerületi Bocskai úti 12-es épületet december 1 helyett csak 20-án adta át a szerelőknek. Eredetileg a 32 lakás szereléséhez tíz dolgozóra lett volna szükség, de a késés miatt a befejezés érdekében 18-an dolgoztak és 200 túlórát is felhasználtak. A kooperációs szerződések ilyen zökkenőinek okait kutatva visszajutunk — a munkaerőhiányhoz! Ugyanis éppen az alacsony szakmunkáslétszám miatt nepi tudják időre befejezni a kőművesmunkákat. Tehát a megoldás ismét csak az, ha átmenő munkák tervezésével biztosítják a folyamatos építkezéseket. Ezzel ha nem is teljes egészében, de jelentős mértékben csökken majd a munkaerőhiány. Mindent összevetve megállapítható tehát: megfelelő számú átmenő építkezés tervezésével az építővállalatok folyamatosan foglalkoztathatják szakmunkásaikat. Ez az alapja a vállalati törzsgárdák kialakításának is, ami pedig nélkülözhetetlen a tervszerű, ütemes építkezéshez és a vállalatok egészséges, ésszerű együttműködéséhez. Baranyai György Enyhe idő Várható időjárás: felhőátvonulások, több helyen, elsősorban az északi megyékben eső. A magasabb hegyeken kisebb havazás. Többfelé köd. Mérsékelt, északon kissé élénkebb délnyugati, nyugati szél. Az idő enyhe marad. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 3—6 fok között. A fűtés alapjául szolgáló várható középhőmérséklet vasárnap 0— plusz 4 fok között. G— A Déli-sarkvidéken széles körű tudományos kutató munka indul meg a közelgő nemzetközi geofizikai év keretében a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Kanada és más országok részvételével. A Reuter hírügynökség szerint a »Theron« hajó fedélzetén az angol tudományos expedíció útját előkészítő 17 tagú utazócsoport útban van a Déli-sark felé. A Bőripari Dolgozók Szakszervezete VI. Bajza utca 24. sz. alatt levő új helyiségébe költözött átj SZÓVÁTESSZÜK Ing. Czeke Endre „szakvéleménye" avagy hogyan lehet eredményesen harcolni az újítómozgalom ellen Ma már talán mindenki előtt ismeretes, hogy a szénbányászat igen sok bányafát használ el. A bányászat egyik legfontosabb feladata, hogy ezzel takarékoskodjék, hiszen túlnyomó többségét külföldről kell beszereznünk. Érthető tehát, hogy ez a probléma mind a bányászokat, mind a műszaki vezetőket sokat foglalkoztatja. A Szénbányászati Minisztérium bányabiztonsági osztályának egyik fiatal gépészmérnöke, Varga Elemér Sz. A. Fjodorov: »Bányanyitó és feltáró vágatok« című könyvében igen hasznos dolgokat olvasott, s ennek alapján újítási javaslatot dolgozott ki. Az újítás lényege, hogy a bányákban a járópadlók helyett 5 mm-es bordás vaslemezt, oldaldeszkázat helyett pedig dróthálót alkalmazzanak. Javaslatát, rajzokkal műszaki leírásokkal együtt először Posgai Antal mérnökkel, a Dorog-Tatai Aknamélyítő Vállalat technológiai osztályának vezetőjével véleményeztette — aki helyeselte azt —, majd elküldte a Bányászati Kutató Intézetnek elbírálás végett. Hogy az újítás jó-e vagy sem — azt majd az illetékesek elbírálják. De most nem is erről van szó, hanem arról, hogy milyen véleményt adott a javaslatról Ing. Czeke Endre. Ha a Bányászati Kutató Intézetnek az a célja, hogy elvegye a dolgozók kedvét az újításoktól, úgy ez a módszer igen eredményesnek ígérkezik. És Ing. Czeke Endrét ebben az esetben csak a legteljesebb elismerés illethetné. íme bizonyítékul néhány részlet a »szakvéleményből«. »Az újítónak javaslata... annyira primitív, hogy ezzel ilyen komolyan foglalkozni nem is volt érdemes.« »A ,drótháló oldaldeszkázat’ annyiban új, hogy nem fából vaskarika, hanem ,vasból oldaldeszka’. Különben is ez a ,megoldott oldalzáró’ már Magyarországon is régen halott. Az újító a halottak feltámasztásával foglalkozik, amikor ilyen céltalan és gazdaságtalan, anyagpazarló javaslatokkal tölti idejét.«Humora úgy látszik van a szakvéleményezőnek. Mégsem ártott volna, ha jobban érdeklődik a »drótháló oldaldeszkázat« iránt, hiszen Dorogon minden aknában széles körben alkalmazzák és most kívánják bevezetni a tatabányai XII-es aknán is. De nézzük tovább a »szakvéleményt«.) »Még a légörvény magyarázatára is kitér és miként minden kifejezésben, úgy itt is a legnagyobb tájékozatlanságot és a természettudományi alapismeretek tökéletes hiányát árulja el.« A legfelháborítóbb azonban a következő megállapítás: »Fontosabb mindezeknél, hogy javaslatát a ,Minisztertanács’-ra hivatkozva kezdi és a... párt és kormányhatározatokra való hivatkozással fejezi be. Ezzel akarván befolyásolni a javaslat bírálóját, véleményezőjét.« Tizenkét oldalon keresztül ebben a hangnemben »érvel« és bírál Ing. Czeke Endre. A tanulságok levonása kedvéért még egy részletet idézünk, íme: »Nagyobb baj az, amikor ezek a lehetetlen, káros javaslatok úgynevezett szakképzett egyénektől származnak és még nagyobb baj az, hogy az ilyen „szakképzett egyének”, akik a bányászatban teljesen tájékozatlanok, „szakképzettség alapján” az ország szénbányászatának központi vezetői, illetve ellenőrzői helyén ülnek.« Úgy gondolom, sokkal nagyobb baj az, hogy olyan régi szakképzett mérnökök, akik ilyen szakvéleményeket írnak fiatalabb társaiknak — olyan helyen ülnek, ahol lehetőségük van a dolgozók kezdeményezését, lendületét megölni — örökre elvenni a kedvüket attól, hogy hazájuk építését, gazdasági erősödését ötleteikkel, javaslataikkal, minden erejükkel szolgálják. De talán nem is egyedül Czeke Endre a hibás. A Bányászati Kutató Intézet újításokat elbíráló munkájával szemben nem ez az első észrevétel. Jó lenne, ha a Szénbányászati Minisztérium sürgősen felülvizsgálná tevékenységét, mert különben a műszaki fejlesztésben, az újítómozgalom fellendítésében egy jottányit se jutnak előbbre. Rozsmann István Szódaszív-láddisályi igazolváni? Eddig azt hittem, csak a folyóvízhez kell vízjártassági igazolvány. Most már tudom, hogy a szódavízhez is kell szódavízi-jártassági. Ezt azóta tudom, amióta van Autoszifon-készülékem. Ugyanis vettem egyet. És hazavittem. És elolvastam a gyönyörű papírra nyomtatott használati utasítást, amelyen felül ez áll: »Készítsünk otthon friss, olcsó szódavizet.« És lelki szemeimmel már láttam, hogyan nyomom az üveg billentyűjét és lelki számban már éreztem a friss és olcsó otthoni szódavíz bizsergető szurkolását... Ehhez azonban okvetlen el kell olvasnom a használati utasítást, mert ezt a telkemre kötötték a boltban. Az első mondatokkal nem volt baj. De később ... Már az gyanús volt, amikor azt olvastam, hogy az első használatnál tanácsos az üveg nyakán levő külső menetrészt étolajjal bekenni. Ezt nem mondták a boltban. Majd veszek egy liter étolajat, hogy legyen szódavizem, olcsón és frissen. A szifonfejben levő patrontartót is be kell kenni étolajjal. (Ez az üveg több olajat fogyaszt, mint az Aladdin csodalámpása.) Hohó, nincs baj! A patronokat viszont le kell törölni, mert azokat a gyárban beolajozzák. Ez a kérdés megoldódott — sóhajtottam megkönnyebbülten ... Korai volt az öröm. A használati utasítás szerint a patront le kell mérnem, mert — mint írják — a sorozatgyártásnál előfordul, hogy a tömítődugasz ebonit’carikája megpattan és a patronból lassú szivárgással a szénsav egy része elillan«. Az otthoni szódavízhez előbb méricskélnem is kel! Nemcsak friss és olcsó, de kényelmes is! Ám ez még semmi! Közli velem a használati utasítás, hogy »a szifonfej szúrótűjét rögzítő nyakgumi smorzsolódik, elszakad«. Figyelmeztet, hogy »az autoszifonfej és a test összecsavarásánál csepeg a szódavíz...« hogy a csőgumi pereme megkeményedik, ellaposodik, tehát nem tömít, hogy a fej a vízcsőnél, vagy a nyomókar tövénél csepeg, egyszóval igazán nagy kedvet csinál nekem, a vevőnek a most vásárolt, vadonatúj készülékhez. Még sorolhatnám a sok lelkesítő hibaforrást, amit a díszes prospektus felsorol, de az utolsó mondat megadta számomra a kegyelemdöfést. Ez így szól: »Ismételten felhívjuk fogyasztóink figyelmét arra, hogy a nívócső csak tökéletes tömítés esetén nyújt tljes biztoságot!» Miért a fogyasztó figyelmét hívják fel? Miért nem hívja fel a gyár erre a körülményre a saját figyelmét? Szerencsére bátor ember vagyok, eldobtam hát a rémképek prospektusát, vizet töltöttem az üvegbe és azóta használom, minden baj nélkül. Csak azon tűnődöm, miért veszi el előre a derűlátó vásárló kedvét a gyár egy ilyen borúlátó leírással? Vajda Albert