Népszava, 1956. február (84. évfolyam, 27-51. sz.)

1956-02-01 / 27. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 84. évfolyam 27. szám ÁRA 50 FILLÉR 1956. február 1. szerda Sajtónk ünnepe A magyar sajtó immár ha­gyományossá vált napját ünne­peljük ma. Azt a napot, ame­lyen 14 esztendővel ezelőtt elő­ször jelent meg pártunk ak­kor még illegális lapja, a Sza­bad Nép. A kommunista sajtó napját — amelynek munkásai és olvasói egyaránt kegyelet­tel gondolnak vissza pártunk egykori illegális sajtójának hőseire. Azokra a hősökre, akik minden terrorral dacolva, a halállal is szembeszállva vit­ték el népünkhöz a párt igaz, tanító, mozgósító szavát. Azt a szót, amely egyedül mondta ki a teljes igazságot a tőkés társadalom szervezett hazug­sághadjáratának közepette. Ma lapjaink előfizetőinek száma több mint két és fél­millió, tehát a felnőtt lakos­ságnak körülbelül az egyhar­­mada. Akkor legfeljebb néhány száz kezdetlegesen sokszorosí­tott példány jelent meg a mai hétszázezres Szabad Népből. És mégis: ez volt az a szikra, amelyből kipattant a láng, a tűz, mely ma mindnyájunkat éltet. Kicsiny fény volt — de a hajnal fénye, amelynek fel­tartóztathatatlanul győzedel­meskednie kell. A mai sajtó munkásai büsz­kén vállalják az illegális kom­munista sajtó örökségét és nincs hőbb vágyuk, mint hogy méltók legyenek munkásaihoz. Azokhoz, akik folytatták és tovább fejlesztették a magyar sajtó több mint kétszázötven esztendős szabadságharcos örökségét, amely Rákóczi Mer­­curius Hungaricusán kezdve, Martinovicsék röplapjain, Kos­suth Pesti Hírlapján, a forra­dalmi Március Tizenötödikén, Táncsics Munkások Újságján keresztül Ady Endre, Móricz Zsigmond, Bálint György te­vékenységéig terjed. A sajtó napja hazánkban az olvasók napja is egyben. Hi­szen a kommunista újságnak és olvasójának viszonya nem valamilyen egyoldalú szolgál­tatás, valamilyen passzív kap­csolat. A mi olvasónk cselek­vő részese annak a munkának, amely a szerkesztőségekben folyik, mint ahogy az újságíró is részese annak az alkotó te­vékenységnek, amelyet az ol­vasó folytat a maga munka­helyén , a gyárban, a földe­ken vagy a hivatalban. Ez a kölcsönös segítés az éltető ele­me a kommunista sajtónak. Mint ahogy a paraszt munká­ját adja a földnek, hogy táp­lálékot nyerjen belőle, úgy dol­gozik az újságíró is az olvasó­kért — a tömegekért —, az ő életük, munkájuk javulásá­ban, szépülésében látva tevé­kenységének célját, értelmét. Ez a kölcsönhatás fejeződik ki korunk élenjáró olvasóinak nagy mozgalmában, a levelező­mozgalomban is. Hadd szorít­suk meg a mai napon azoknak az olvasóinknak, barátainknak, harcostársainknak kezét, akik vállalkoztak arra a nemes fel­adatra, hogy a közvélemény parancsnokai legyenek. Hadd köszöntsük derék és bátor leve­lezőinket, akik gyáruk, hivata­luk, szűkebb kollektívájuk ál­landóan lobogó lelkiismerete­ként, a sajtó nyilvánosságával küzdenek a jó, az értékes kez­deményezések, jelenségek el­terjesztéséért, a hibák, a múlt­béli csökevények megszünte­téséért. Az ő ünnepük is a mai nap. Hiszen az ő munkájuk­ban, tevékenységükben tükrö­ződik a leghatározottabban az, ami a mi sajtónkat minden megelőzőtől megkülönbözteti, ami új jelleget ad a kommu­nista újságnak. Az, hogy a tö­megek, a nép lapja. A tömege­ké, nemcsak mert a tömegek­hez szól, nemcsak mert a tö­megek érdekeit szolgálja, ha­nem azért is, mert a tömegek aktívan közreműködnek szer­kesztésében és írásában is. Lenin és a szovjet sajtó pél­dája arra tanít, hogy »... a lap akkor lesz eleven és élet­képes, ha öt vezető és állan­dóan író irodalmár mellett öt­száz és ötezer nem hivatásos irodalmár munkatársa lesz«. A mi sajtónk még csak tö­rekszik e felé a nagy cél felé, amelynek elérése szívós, áldo­zatos munkát követel. Még nem mondhatjuk el, hogy min­dig és mindenben megvalósí­tottuk azt, amit népünk, pár­tunk joggal vár el s követel a sajtótól. Amint a Központi Ve­zetőség márciusi határozata is rámutatott, a sajtó az elmúlt években követett el hibákat is. Olykor teret engedett a nép, a munkásosztály szellemétől távol álló, eredményeinket le­becsülő, sötétenlátó nézetek­nek, s nem mindig harcolt tel­jes következetességgel a jobb­oldali jelenségek ellen. De­­ a párt útmutatása alapján a sajtó összpontosította erejét, hogy kijavítsa az elkövetett hi­bákat, hogy megalkuvás nél­kül, magas eszmei és szakmai színvonalon, egész népünket mozgósítva harcoljon a párt politikájának megvalósításáért. Nagy és dicső feladatok ál­lanak népünk előtt, amely most gyűrkőzik, hogy rövid idő alatt meghódítsa és meg­honosítsa korunk legfejlettebb technikáját az iparban és meg­teremtse a gazdálkodás legha­ladóbb nagyipari formáit ,a mezőgazdaságban. E lelkesítő távlatok határozzák meg a sajtó munkáját is. Az újságok­nak, újságíróknak, levelezők­nek e harc szócsöveivé, szer­vezőivé, propagandistáivá kell válni­uk. Népünk, munkásosz­tályunk harcaitól, eredményei­től lelkesülve és ezekből tanul­va kell újabb harcokra, ered­ményekre, győzelmekre lelke­síteni és tanítani népünket, munkásosztályunkat, leküzdve mindazt, ami gát előrehaladása útjában. Gabriel Pari, a l’Humanité mártírhalált halt szerkesztője, a kiváló újságíró írta a sajtó­munkáról: »Izgalmasnak és lelkesítőnek találtam ezt az életet, amelyben minden más életformánál tilosabb volt a már megszerzett ismeretekből élni, ahol folyamatosan a tudo­mány gránitjából kellett törni, még és még tanulni.« Ez a magyar sajtó munká­sainak is a feladata. Erre ta­nít az élenjáró szovjet újság­írás példája, ezt követeli meg a mi népünk is. Tanulni, hogy lépést tarthassunk munkásosz­tályunkkal, amely hétmérföl­­des csizmával halad előre mind az általános kultúra, mind a szakmai ismeretek el­sajátításában. Tanulni, hogy segíthessünk parasztságunknak az új élet, az új szocialista mezőgazdaság megteremtésé­ben. Tanulni, hogy tág látóha­tárt nyithassunk népünk előtt, megmutatva azt a csodálatos pezsgést, azt a történelmi er­jedést, amely a Szovjetunió, a népi demokráciák életét, a nemzetközi munkásmozgalmat, a békeharcot — az egész nem­zetközi életet jellemzi. Tanul­ni és még tanulni, hogy pár­tunk nagy eszméihez méltó politikai és szakmai színvona­lon taníthassuk egész népün­ket az új élet, az új kultúra, az új erkölcs — az új társa­dalom építésére. A Magyar Népköztársaság megbízottai hazaérkeztek Prágából A varsói szerződésben részt vevő országok Politikai Ta­nácskozó Bizottságának prá­gai ülésszakáról kedd délelőtt visszaérkeztek Budapestre a Magyar Népköztársaság meg­bízottai: Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke és Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter. Fogadásukra a Nyugati pá­lyaudvaron megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal és Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyette­sei, az MDP politikai bizottsá­gának tagjai, Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Vég Béla, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkára, valamint Rónai Sándor, az­ országgyűlés elnöke, továbbá a­­ Minisztertanács több tagja és­ a politikai élet számos vezető személyisége. Jelen volt a fogadtatásnál a budapesti diplomáciai képvi­seletek több vezetője. (MTI) Hársfalvi Jánosné, a Lőrinci Fonó kiváló dolgozója egyike azoknak, akik legtöbbet tettek azért, hogy a gyár hetedszer is elnyerje az élüzem címet. Hársfalvi elvtársnő nyújtógépen dolgozik az előfonóműhelyben. 1955. évi negyedik negyedévi tervét 110,5 százalékra teljesítette. 1954-ben elnyerte a »kiváló dolgozó” jelvényt, 1955-ben pedig kétszer kapta meg a »szakma kiváló dolgozója« kitüntetést (Magyar Fotó — Samai Antónia felvétele) ÚJSÁGÍRÓKAT ÉS LEVELEZŐKET TÜNTETTEK KI A MAGYAR SAJTÓ NAPJA ALKALMÁBÓL A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar sajtó napja alkalmából kitüntetéseket ado­mányozott újságíróknak, a sajtó munkás- és dolgozó pa­raszt levelezőinek. A kitünte­téseket kedd délelőtt Dobi István, az Elnöki Tanács elnö­ke adta át az Országházban. Az ünnepségen jelen volt Nagy Dániel, az Elnöki Tanács el­nökhelyettese, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Mi­­hályfi Ernő népművelési mi­niszterhelyettes, valamint a Szabad Nép szerkesztőbizott­ságának, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöksé­gének több tagja. Dobi István az ünnepségen mondott beszédében a többi között hangsúlyozta: " A mi sajtónk első és leg­fontosabb jellegzetessége, hogy szabad. Szabadon szolgálja a nép ügyét, hirdeti az igazságot, feltárja, bírálja a hibákat és segít kijavításukban. A nép kezében vannak a nyomdák, a A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének elnöksége a magyar sajtó napja alkalmá­ból "kedd este fogadást rende­zett az Újságíró Klubban. Részt vett a fogadáson Hor­váth Márton, az MDP Köz­ponti Vezetőségének tagja, a Szabad Nép szerkesztőbizott­Bertalan József elvtársat, Tatabánya VIII-as akna vásá­rát, munkáslevelezőnket kor­mányunk a sajtó napja alkal­mából a Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntette ki. Bertalan elvtárs hat éve leve­lezőnk. Levelei nyomán Tata­bányán sok probléma oldódott meg, így például az ő érdeme, hogy bútoráruházat, zöldséges üzleteket nyitottak, de ugyan­így nagy része van abban, hogy a VIII-as aknán meg­szűnt a műszakiak állandó cserélgetése, megszilárdult a fegyelem és jobbak a műszaki rlfiszttttük­k , papírgyárak, megbecsülés, a nép szeretete övezi újságíróin­kat. A sajtó közelebb került a népihez. Az országos és a vidé­ki lapokon kívül az üzemi és a tömegszervezeti lap­ok tucat­jai foglalkoznak a dolgozók problémáival, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet különböző területeivel. Mind nagyobb lesz a sajtó levelezői­nek száma, akik lelkesedve or­szágépítő munkánk eredmé­nyein, vagy bírálva az építés közben elkövetett hibákat, be­kapcsolódnak a sajtó munká­jába. Dobi István ezután átnyújtotta a kitüntetéseket. Gábor Pál, a Nép­szava szerkesztő-bizottságának h. ve­zetője. Földes György, a Ludas Ma­tyi felelős szerkesztője. Rékás Sán­dor, a Szabad Nép szerkesztő-bizott­­ságának titkára . Kálmán Endre, a Pártélet szerkesztője a MUNKA ÉR­DEMREND. Tatár Imre, a Seabed Nép pártro­vatának munkatársa. Diószegi And­­rás, a­­Szabad Nép kulturális rovatá­nak munkatársa, Siklósi Norbert, a Minisztertanács titkársága sajtócso­portjának vezetője, Mihályfi Ernőné­­ságának vezetője, Mihályfi Ernő népművelési miniszter­helyettes, a MUOSZ elnöke, Galló Ernő, a Nyomda- és Pa­píripari Dolgozók Szakszerve­zetének elnöke, valamint a magyar sajtó és a rádió vezető munkatársai. Jelen voltak a fogadáson a­­ külföldi sajtó budapesti kép- s viselői, valamint több buda­pesti diplomáciai képviselet sajtóattaséja. A fogadáson Kenyeres Júlia, a MUOSZ elnökségének tagja,­­■ a Magyar Távirati Iroda ve­­­­zérigazgatóhelyettese mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy népi demokratikus saj­tónk a kommunista sajtó ha­gyományaiból tanult és tanul, sajtónk a felszabadulás előtti kommunista sajtó elvhűségé­nek, bátorságának, a nép ügyéért való kiállásának örö­köse. Sajtónkra felmérhetet­len megtermékenyítő hatással volt és van a nagy Szovjet­unió sajtója. Ahogy a Szovjet­unió a szocializmus építésében szerzett minden tapasztalatát készséggel rendelkezésünkre bocsátotta, úgy bocsátja ren­delkezésünkre a sajtómunka terén felhalmozott tapasztala­tait. És mi teli marokkal me­rítünk — de még mindig nem eléggé — ezeknek a tapaszta­latoknak gazdag forrásából. Ezután arról szólt, milyen megtisztelő feladat népi de­mokratikus ország újságírójá­nak, kommunista újságírónak lenni. Hangoztatta a továb­biakban, hogy a felszabadulás óta megtett hatalmas fejlődés nem volt sima és zökkenő­­mentes. Ilyen zökkenőt jelen­tettek azok a káros nézetek, amelyek a jobboldali elhajlás­sal kapcsolatban sajtónkban is felütötték fejüket. A hely­telen nézetek gyökere a kis­polgári maradványokban, a marxizmus—zenimzimis isme­n Béke és Szabadság képszerkesztője. Szíkcs Andor, a Magyar Rádió iro­dalmi osztályának h. vezetője, Ta­kács Ferenc, a Magyar Rádió ifjú­sági osztályának h. vezetője, Tóth István, a Szolnokmegyei Néplap h. szerkesztője. Nagy Richard, a Turbó szerkesztője. Bertalan József, a tata­bányai VIII. akna dolgozója, a Nép­szava levelezője. Tollas Sándorné levelező, a debreceni Rákosi-telepi Petőfi tsz tagja a SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM. Sőtér Edit, a Népszava rovatveze­tője, Kiss Andris, a Ganz Vagon­gyár dolgozója, az Esti Budapest le­velezője, Kalocsai Viktor, a Béke tsz tagja, a Pest megyei Népújság leve­lezője, Nusszer Péter, a Pécsi Csa­tornaművek többszörösen kitüntetett dolgozója, a Dunántúli Napló leve­lezője, Joó István, a Makói Gépállo­más traktorosa, a Viharsarok levele­zője és id. Kardos János, a nádud­vari Vörös Csillag tsz tagja, a Ter­melőszövetkezet levelezője a MUNKA ÉRDEMÉREM kitüntetésben része­sült. Ezenkívül a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa a sajtó és a rá­dió számos dolgozójának a Munka Érdemérem, a népművelési miniszter a szocialista kultúráért kitüntető jel­vényt adományozta. A kitüntetettek nevében Gábor Pál, a Népszava­­ szerkesztőbizottságának b. vezetője mondott köszönetet.­retének hiányában, a párt ve­zető szerepének meg nem érté­sében, illetve lebecsülésében van. Ezeket a gyökereket ki kell gyomlálni. Az eszmei bi­zonytalanság következménye az is, hogy sajtónkban bizo­nyos bátortalanság mutatko­zik a bírálat terén. — Pártunk felismerte eze­ket a bajokat. Az újságíró to­vábbképzésről hozott pártha­tározat célja: marxista-leni­nista tudással rendelkező, mű­velt, széles látókörű, a szak­mában jártas újságírókat ne­velni. Ennek a határozatnak a végrehajtása a Magyar Új­ságírók Szövetségére s a szerkesztőségekre hárul. Igen hasznos a megyei lapok szer­kesztőségeinek az a kezdemé­nyezése, hogy feldolgozták, megvitatták a Központi Veze­tőségnek az irodalom helyze­tére vonatkozó határozatát. Ebben a MUOSZ támogatja a szerkesztőségeket. Az iroda­lomról szóló határozat elvi. A magyar sajtó napja alkal­mából a Pravda szerkesztő­sége az alábbi táviratot küldte a Magyar Újságírók Országos Szövetségéhez. »A magyar sajtó ünnepe al­kalmából a Pravda szerkesztő­sége meleg szeretettel köszönti a népi Magyarország sajtóját, amely a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével a szo­cializmus építéséért, a béke biztosításáért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folyta­tott harc élvonaléban halad. A népi Magyarország sajtó­ja, élén a harcos Szabad Nép­pel, a párt lelkesítő szavát köz­vetíti a dolgozókhoz, nagy szer­vező szerepet tölt be, segít szé­lesíteni és erősíteni a párt kapcsolatait a tömegekkel. A MOOpar sajtónak nagy éreten­te politikai megállapításai és az újságírók továbbképzéséről hozott párthatározat arra hi­vatottak, hogy egész újságírá­sunkat magasabb színvonalra emeljék. Sajtónk feladatával kapcso­latban rámutatott arra, hogy többet és mélyebben kell fog­lalkozni az erkölcsi és társa­dalmi magatartás kérdéseivel is, különösen ifjúsági sajtónk­nak. Teremtsünk olyan lég­kört, amelyben nem tudnak lélegzeni rendszerünk ellen­ségei, a társadalomellenes ele­mek. A sajtópropagandát még elevenebbé, érdekesebbé, megragadóbbá kell tenni. Azokról a feladatokról szól­va, amelyek a békemozgalom fejlesztése terén várnak saj­tónkra, hangoztatta, hogy a magyar sajtó más népekhez való közeledésre, más népek hagyományainak, népi szoká­sainak, alkotó munkájának tiszteletére neveli olvasói. Arra neveli népünket, hogy átadjuk más népeknek a mi tapasztalatainkat, és mi is ta­nuljunk más népektől, min­den néptől. Legyen sajtónk e békés együttműködés poli­tikájának az eddiginél szen­vedélyesebb szócsöve. Végezetül a sajtó előtt álló közvetlen feladatokról szólt. Az ünnepi beszéd után Sz. Krusinszkij, a Pravda buda­pesti tudósítója tolmácsolta a Pravda szerkesztőségének üd­vözletét a magyar újságírók­nak. A fogadás meleg, baráti lég­körben zajlott le. ★ A Lenin Kohászati Művek dolgozói pártnapon emlékez­tek meg a magyar sajtó nap­járól. Az acélmű dolgozói a pártnapon bejelentették, hogy napi előírásukon felül 50 tonna jó minőségű acélt adnak a népgazdaságnak, a magyar sajtó napján a magyar sajtó iránti megbecsülésük kifeje­zéséül, van a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátságá­nak erősítésében, a baráti or­szágaink közötti gyümölcsöző együttműködés fejlesztésében. Kedves barátaink! Kívánjuk Önöknek, hogy új sikereket ér­jenek el azoknak a feladatok­nak a végrehajtásában, ame­lyeket a Magyar Dolgozók Pártja megjelölt a szocializmus építésének útján. Kívánjuk, hogy újabb sikereket arassa­nak a marxizmus—leninizmus életigenlő eszméinek hirdeté­sében, a magyar—szovjet ba­rátság további erősítésében, a béke fenntartásáért és a nem­zetközi biztonság megőrzéséért vívott harcokban. A PRAVDA SBEJUCSSZTÖSSOR* Fogadás a Magyar Újságírók Szövetségében A Pravda szerkesztőségének üdvözlő távirata a MUOSZ-boz

Next