Népszava, 1956. február (84. évfolyam, 27-51. sz.)
1956-02-01 / 27. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 84. évfolyam 27. szám ÁRA 50 FILLÉR 1956. február 1. szerda Sajtónk ünnepe A magyar sajtó immár hagyományossá vált napját ünnepeljük ma. Azt a napot, amelyen 14 esztendővel ezelőtt először jelent meg pártunk akkor még illegális lapja, a Szabad Nép. A kommunista sajtó napját — amelynek munkásai és olvasói egyaránt kegyelettel gondolnak vissza pártunk egykori illegális sajtójának hőseire. Azokra a hősökre, akik minden terrorral dacolva, a halállal is szembeszállva vitték el népünkhöz a párt igaz, tanító, mozgósító szavát. Azt a szót, amely egyedül mondta ki a teljes igazságot a tőkés társadalom szervezett hazugsághadjáratának közepette. Ma lapjaink előfizetőinek száma több mint két és félmillió, tehát a felnőtt lakosságnak körülbelül az egyharmada. Akkor legfeljebb néhány száz kezdetlegesen sokszorosított példány jelent meg a mai hétszázezres Szabad Népből. És mégis: ez volt az a szikra, amelyből kipattant a láng, a tűz, mely ma mindnyájunkat éltet. Kicsiny fény volt — de a hajnal fénye, amelynek feltartóztathatatlanul győzedelmeskednie kell. A mai sajtó munkásai büszkén vállalják az illegális kommunista sajtó örökségét és nincs hőbb vágyuk, mint hogy méltók legyenek munkásaihoz. Azokhoz, akik folytatták és tovább fejlesztették a magyar sajtó több mint kétszázötven esztendős szabadságharcos örökségét, amely Rákóczi Mercurius Hungaricusán kezdve, Martinovicsék röplapjain, Kossuth Pesti Hírlapján, a forradalmi Március Tizenötödikén, Táncsics Munkások Újságján keresztül Ady Endre, Móricz Zsigmond, Bálint György tevékenységéig terjed. A sajtó napja hazánkban az olvasók napja is egyben. Hiszen a kommunista újságnak és olvasójának viszonya nem valamilyen egyoldalú szolgáltatás, valamilyen passzív kapcsolat. A mi olvasónk cselekvő részese annak a munkának, amely a szerkesztőségekben folyik, mint ahogy az újságíró is részese annak az alkotó tevékenységnek, amelyet az olvasó folytat a maga munkahelyén , a gyárban, a földeken vagy a hivatalban. Ez a kölcsönös segítés az éltető eleme a kommunista sajtónak. Mint ahogy a paraszt munkáját adja a földnek, hogy táplálékot nyerjen belőle, úgy dolgozik az újságíró is az olvasókért — a tömegekért —, az ő életük, munkájuk javulásában, szépülésében látva tevékenységének célját, értelmét. Ez a kölcsönhatás fejeződik ki korunk élenjáró olvasóinak nagy mozgalmában, a levelezőmozgalomban is. Hadd szorítsuk meg a mai napon azoknak az olvasóinknak, barátainknak, harcostársainknak kezét, akik vállalkoztak arra a nemes feladatra, hogy a közvélemény parancsnokai legyenek. Hadd köszöntsük derék és bátor levelezőinket, akik gyáruk, hivataluk, szűkebb kollektívájuk állandóan lobogó lelkiismereteként, a sajtó nyilvánosságával küzdenek a jó, az értékes kezdeményezések, jelenségek elterjesztéséért, a hibák, a múltbéli csökevények megszüntetéséért. Az ő ünnepük is a mai nap. Hiszen az ő munkájukban, tevékenységükben tükröződik a leghatározottabban az, ami a mi sajtónkat minden megelőzőtől megkülönbözteti, ami új jelleget ad a kommunista újságnak. Az, hogy a tömegek, a nép lapja. A tömegeké, nemcsak mert a tömegekhez szól, nemcsak mert a tömegek érdekeit szolgálja, hanem azért is, mert a tömegek aktívan közreműködnek szerkesztésében és írásában is. Lenin és a szovjet sajtó példája arra tanít, hogy »... a lap akkor lesz eleven és életképes, ha öt vezető és állandóan író irodalmár mellett ötszáz és ötezer nem hivatásos irodalmár munkatársa lesz«. A mi sajtónk még csak törekszik e felé a nagy cél felé, amelynek elérése szívós, áldozatos munkát követel. Még nem mondhatjuk el, hogy mindig és mindenben megvalósítottuk azt, amit népünk, pártunk joggal vár el s követel a sajtótól. Amint a Központi Vezetőség márciusi határozata is rámutatott, a sajtó az elmúlt években követett el hibákat is. Olykor teret engedett a nép, a munkásosztály szellemétől távol álló, eredményeinket lebecsülő, sötétenlátó nézeteknek, s nem mindig harcolt teljes következetességgel a jobboldali jelenségek ellen. De a párt útmutatása alapján a sajtó összpontosította erejét, hogy kijavítsa az elkövetett hibákat, hogy megalkuvás nélkül, magas eszmei és szakmai színvonalon, egész népünket mozgósítva harcoljon a párt politikájának megvalósításáért. Nagy és dicső feladatok állanak népünk előtt, amely most gyűrkőzik, hogy rövid idő alatt meghódítsa és meghonosítsa korunk legfejlettebb technikáját az iparban és megteremtse a gazdálkodás leghaladóbb nagyipari formáit ,a mezőgazdaságban. E lelkesítő távlatok határozzák meg a sajtó munkáját is. Az újságoknak, újságíróknak, levelezőknek e harc szócsöveivé, szervezőivé, propagandistáivá kell válniuk. Népünk, munkásosztályunk harcaitól, eredményeitől lelkesülve és ezekből tanulva kell újabb harcokra, eredményekre, győzelmekre lelkesíteni és tanítani népünket, munkásosztályunkat, leküzdve mindazt, ami gát előrehaladása útjában. Gabriel Pari, a l’Humanité mártírhalált halt szerkesztője, a kiváló újságíró írta a sajtómunkáról: »Izgalmasnak és lelkesítőnek találtam ezt az életet, amelyben minden más életformánál tilosabb volt a már megszerzett ismeretekből élni, ahol folyamatosan a tudomány gránitjából kellett törni, még és még tanulni.« Ez a magyar sajtó munkásainak is a feladata. Erre tanít az élenjáró szovjet újságírás példája, ezt követeli meg a mi népünk is. Tanulni, hogy lépést tarthassunk munkásosztályunkkal, amely hétmérföldes csizmával halad előre mind az általános kultúra, mind a szakmai ismeretek elsajátításában. Tanulni, hogy segíthessünk parasztságunknak az új élet, az új szocialista mezőgazdaság megteremtésében. Tanulni, hogy tág látóhatárt nyithassunk népünk előtt, megmutatva azt a csodálatos pezsgést, azt a történelmi erjedést, amely a Szovjetunió, a népi demokráciák életét, a nemzetközi munkásmozgalmat, a békeharcot — az egész nemzetközi életet jellemzi. Tanulni és még tanulni, hogy pártunk nagy eszméihez méltó politikai és szakmai színvonalon taníthassuk egész népünket az új élet, az új kultúra, az új erkölcs — az új társadalom építésére. A Magyar Népköztársaság megbízottai hazaérkeztek Prágából A varsói szerződésben részt vevő országok Politikai Tanácskozó Bizottságának prágai ülésszakáról kedd délelőtt visszaérkeztek Budapestre a Magyar Népköztársaság megbízottai: Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke és Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter. Fogadásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal és Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyettesei, az MDP politikai bizottságának tagjai, Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, valamint Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, továbbá a Minisztertanács több tagja és a politikai élet számos vezető személyisége. Jelen volt a fogadtatásnál a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. (MTI) Hársfalvi Jánosné, a Lőrinci Fonó kiváló dolgozója egyike azoknak, akik legtöbbet tettek azért, hogy a gyár hetedszer is elnyerje az élüzem címet. Hársfalvi elvtársnő nyújtógépen dolgozik az előfonóműhelyben. 1955. évi negyedik negyedévi tervét 110,5 százalékra teljesítette. 1954-ben elnyerte a »kiváló dolgozó” jelvényt, 1955-ben pedig kétszer kapta meg a »szakma kiváló dolgozója« kitüntetést (Magyar Fotó — Samai Antónia felvétele) ÚJSÁGÍRÓKAT ÉS LEVELEZŐKET TÜNTETTEK KI A MAGYAR SAJTÓ NAPJA ALKALMÁBÓL A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a magyar sajtó napja alkalmából kitüntetéseket adományozott újságíróknak, a sajtó munkás- és dolgozó paraszt levelezőinek. A kitüntetéseket kedd délelőtt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át az Országházban. Az ünnepségen jelen volt Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Darabos Iván, az Elnöki Tanács titkára, Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, valamint a Szabad Nép szerkesztőbizottságának, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökségének több tagja. Dobi István az ünnepségen mondott beszédében a többi között hangsúlyozta: " A mi sajtónk első és legfontosabb jellegzetessége, hogy szabad. Szabadon szolgálja a nép ügyét, hirdeti az igazságot, feltárja, bírálja a hibákat és segít kijavításukban. A nép kezében vannak a nyomdák, a A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége a magyar sajtó napja alkalmából "kedd este fogadást rendezett az Újságíró Klubban. Részt vett a fogadáson Horváth Márton, az MDP Központi Vezetőségének tagja, a Szabad Nép szerkesztőbizottBertalan József elvtársat, Tatabánya VIII-as akna vásárát, munkáslevelezőnket kormányunk a sajtó napja alkalmából a Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntette ki. Bertalan elvtárs hat éve levelezőnk. Levelei nyomán Tatabányán sok probléma oldódott meg, így például az ő érdeme, hogy bútoráruházat, zöldséges üzleteket nyitottak, de ugyanígy nagy része van abban, hogy a VIII-as aknán megszűnt a műszakiak állandó cserélgetése, megszilárdult a fegyelem és jobbak a műszaki rlfiszttttükk , papírgyárak, megbecsülés, a nép szeretete övezi újságíróinkat. A sajtó közelebb került a népihez. Az országos és a vidéki lapokon kívül az üzemi és a tömegszervezeti lapok tucatjai foglalkoznak a dolgozók problémáival, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet különböző területeivel. Mind nagyobb lesz a sajtó levelezőinek száma, akik lelkesedve országépítő munkánk eredményein, vagy bírálva az építés közben elkövetett hibákat, bekapcsolódnak a sajtó munkájába. Dobi István ezután átnyújtotta a kitüntetéseket. Gábor Pál, a Népszava szerkesztő-bizottságának h. vezetője. Földes György, a Ludas Matyi felelős szerkesztője. Rékás Sándor, a Szabad Nép szerkesztő-bizottságának titkára . Kálmán Endre, a Pártélet szerkesztője a MUNKA ÉRDEMREND. Tatár Imre, a Seabed Nép pártrovatának munkatársa. Diószegi András, aSzabad Nép kulturális rovatának munkatársa, Siklósi Norbert, a Minisztertanács titkársága sajtócsoportjának vezetője, Mihályfi Ernőnéságának vezetője, Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, a MUOSZ elnöke, Galló Ernő, a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezetének elnöke, valamint a magyar sajtó és a rádió vezető munkatársai. Jelen voltak a fogadáson a külföldi sajtó budapesti kép- s viselői, valamint több budapesti diplomáciai képviselet sajtóattaséja. A fogadáson Kenyeres Júlia, a MUOSZ elnökségének tagja,■ a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatóhelyettese mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy népi demokratikus sajtónk a kommunista sajtó hagyományaiból tanult és tanul, sajtónk a felszabadulás előtti kommunista sajtó elvhűségének, bátorságának, a nép ügyéért való kiállásának örököse. Sajtónkra felmérhetetlen megtermékenyítő hatással volt és van a nagy Szovjetunió sajtója. Ahogy a Szovjetunió a szocializmus építésében szerzett minden tapasztalatát készséggel rendelkezésünkre bocsátotta, úgy bocsátja rendelkezésünkre a sajtómunka terén felhalmozott tapasztalatait. És mi teli marokkal merítünk — de még mindig nem eléggé — ezeknek a tapasztalatoknak gazdag forrásából. Ezután arról szólt, milyen megtisztelő feladat népi demokratikus ország újságírójának, kommunista újságírónak lenni. Hangoztatta a továbbiakban, hogy a felszabadulás óta megtett hatalmas fejlődés nem volt sima és zökkenőmentes. Ilyen zökkenőt jelentettek azok a káros nézetek, amelyek a jobboldali elhajlással kapcsolatban sajtónkban is felütötték fejüket. A helytelen nézetek gyökere a kispolgári maradványokban, a marxizmus—zenimzimis ismen Béke és Szabadság képszerkesztője. Szíkcs Andor, a Magyar Rádió irodalmi osztályának h. vezetője, Takács Ferenc, a Magyar Rádió ifjúsági osztályának h. vezetője, Tóth István, a Szolnokmegyei Néplap h. szerkesztője. Nagy Richard, a Turbó szerkesztője. Bertalan József, a tatabányai VIII. akna dolgozója, a Népszava levelezője. Tollas Sándorné levelező, a debreceni Rákosi-telepi Petőfi tsz tagja a SZOCIALISTA MUNKÁÉRT ÉRDEMÉREM. Sőtér Edit, a Népszava rovatvezetője, Kiss Andris, a Ganz Vagongyár dolgozója, az Esti Budapest levelezője, Kalocsai Viktor, a Béke tsz tagja, a Pest megyei Népújság levelezője, Nusszer Péter, a Pécsi Csatornaművek többszörösen kitüntetett dolgozója, a Dunántúli Napló levelezője, Joó István, a Makói Gépállomás traktorosa, a Viharsarok levelezője és id. Kardos János, a nádudvari Vörös Csillag tsz tagja, a Termelőszövetkezet levelezője a MUNKA ÉRDEMÉREM kitüntetésben részesült. Ezenkívül a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a sajtó és a rádió számos dolgozójának a Munka Érdemérem, a népművelési miniszter a szocialista kultúráért kitüntető jelvényt adományozta. A kitüntetettek nevében Gábor Pál, a Népszava szerkesztőbizottságának b. vezetője mondott köszönetet.retének hiányában, a párt vezető szerepének meg nem értésében, illetve lebecsülésében van. Ezeket a gyökereket ki kell gyomlálni. Az eszmei bizonytalanság következménye az is, hogy sajtónkban bizonyos bátortalanság mutatkozik a bírálat terén. — Pártunk felismerte ezeket a bajokat. Az újságíró továbbképzésről hozott párthatározat célja: marxista-leninista tudással rendelkező, művelt, széles látókörű, a szakmában jártas újságírókat nevelni. Ennek a határozatnak a végrehajtása a Magyar Újságírók Szövetségére s a szerkesztőségekre hárul. Igen hasznos a megyei lapok szerkesztőségeinek az a kezdeményezése, hogy feldolgozták, megvitatták a Központi Vezetőségnek az irodalom helyzetére vonatkozó határozatát. Ebben a MUOSZ támogatja a szerkesztőségeket. Az irodalomról szóló határozat elvi. A magyar sajtó napja alkalmából a Pravda szerkesztősége az alábbi táviratot küldte a Magyar Újságírók Országos Szövetségéhez. »A magyar sajtó ünnepe alkalmából a Pravda szerkesztősége meleg szeretettel köszönti a népi Magyarország sajtóját, amely a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével a szocializmus építéséért, a béke biztosításáért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folytatott harc élvonaléban halad. A népi Magyarország sajtója, élén a harcos Szabad Néppel, a párt lelkesítő szavát közvetíti a dolgozókhoz, nagy szervező szerepet tölt be, segít szélesíteni és erősíteni a párt kapcsolatait a tömegekkel. A MOOpar sajtónak nagy éretente politikai megállapításai és az újságírók továbbképzéséről hozott párthatározat arra hivatottak, hogy egész újságírásunkat magasabb színvonalra emeljék. Sajtónk feladatával kapcsolatban rámutatott arra, hogy többet és mélyebben kell foglalkozni az erkölcsi és társadalmi magatartás kérdéseivel is, különösen ifjúsági sajtónknak. Teremtsünk olyan légkört, amelyben nem tudnak lélegzeni rendszerünk ellenségei, a társadalomellenes elemek. A sajtópropagandát még elevenebbé, érdekesebbé, megragadóbbá kell tenni. Azokról a feladatokról szólva, amelyek a békemozgalom fejlesztése terén várnak sajtónkra, hangoztatta, hogy a magyar sajtó más népekhez való közeledésre, más népek hagyományainak, népi szokásainak, alkotó munkájának tiszteletére neveli olvasói. Arra neveli népünket, hogy átadjuk más népeknek a mi tapasztalatainkat, és mi is tanuljunk más népektől, minden néptől. Legyen sajtónk e békés együttműködés politikájának az eddiginél szenvedélyesebb szócsöve. Végezetül a sajtó előtt álló közvetlen feladatokról szólt. Az ünnepi beszéd után Sz. Krusinszkij, a Pravda budapesti tudósítója tolmácsolta a Pravda szerkesztőségének üdvözletét a magyar újságíróknak. A fogadás meleg, baráti légkörben zajlott le. ★ A Lenin Kohászati Művek dolgozói pártnapon emlékeztek meg a magyar sajtó napjáról. Az acélmű dolgozói a pártnapon bejelentették, hogy napi előírásukon felül 50 tonna jó minőségű acélt adnak a népgazdaságnak, a magyar sajtó napján a magyar sajtó iránti megbecsülésük kifejezéséül, van a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátságának erősítésében, a baráti országaink közötti gyümölcsöző együttműködés fejlesztésében. Kedves barátaink! Kívánjuk Önöknek, hogy új sikereket érjenek el azoknak a feladatoknak a végrehajtásában, amelyeket a Magyar Dolgozók Pártja megjelölt a szocializmus építésének útján. Kívánjuk, hogy újabb sikereket arassanak a marxizmus—leninizmus életigenlő eszméinek hirdetésében, a magyar—szovjet barátság további erősítésében, a béke fenntartásáért és a nemzetközi biztonság megőrzéséért vívott harcokban. A PRAVDA SBEJUCSSZTÖSSOR* Fogadás a Magyar Újságírók Szövetségében A Pravda szerkesztőségének üdvözlő távirata a MUOSZ-boz