Népszava, 1956. április (84. évfolyam, 79-103. sz.)

1956-04-06 / 82. szám

Használjuk fel a szovjet ipar tapasztalatait ■pelszabadulásunk évforduló­­•F­ia az élet minden területén évről évre gazdagabb, bizta­tóbb seregszemléje alkotó mun­kánknak. A gyárakban a dol­gozók legjobb tudásukkal, újabb és újabb termelési sike­rekkel készültek erre a napra. A mély érzésnek, az őszinte gondolatok tettet formáló ereje a legtöbb munkahelyen éppen a szovjet műszaki és technikai segítség révén bontakozott ki. A szovjet ipar hazánkban járt képviselői számos műszaki problémát oldottak meg üze­meinkben. A magyar küldöt­tek gazdag tapasztalatokkal térnek haza a szovjet gyárak­ból. A folyamatosan érkező műszaki dokumentációk — pártunk útmutatásai mellett — szinte iránytűként szerepelnek az új technika kialakításában, a műszaki fejlesztésben. Mind­ez különösen a kohó- és gép­ipar területén érezteti hatását. Csak néhány igen jellemző példát ragadok ki. Kohá­szaink Rakcsejev kohómérnök tanácsait megfogadva, a kohó­átépítések idejét 220 napról 21 napra csökkentették. Ezzel a módszerrel nyersvastermelé­­sünket évi 50 000 tonnával nö­velhetjük. Bargyin akadémi­kus, Zsuravljev és Amoszov martinászok tanácsai, munka­­módszerei egyedül a Lenin Ko­hászati Művekben 10 000 ton­nával növelték a havi acélter­melést. A diósgyőri blokksoron 286, a finomhengerműben pe­dig 150 tonnával többet ter­melnek naponta, mert jól való­sították meg Paskov elvtárs javaslatait. A gépipari üzemekben a vágási sebesség majdnem két­szeresére nőtt Bortkjevics és Bikov újításainak, munkamód­szereinek elterjedése nyomán. A közelmúltban B. Sz. Prosz­­kurin technológus mérnök is­mertette meg gépgyáraink műszaki dolgozóit a szovjet szerszámgépgyártás kritikai módszereivel. Ennek nyomán bontakozott ki a Fémáru- és Szerszámgépgyár kezdeménye­zésére a gyártmány- és gyár­tásfejlesztési mozgalom. A Fémáruban néhány hónap alatt gépenként csaknem 510 órával csökkentették az MVE 280-as eszterga gyártási idejét. Az RM Szerszámgépgyár dolgozói is csatlakoztak a mozgalomhoz és a konstrukció, a technoló­gia kritikai átvizsgálásával szép eredményeket értek el. U­­gyanígy lehetne sorolni a gépkocsi- és traktoripar, a hajógyártás, az öntészet és számtalan más munkaterület kiemelkedő példáit. A kommu­nista lelkiismeret azonban megköveteli annak kimondá­sát, hogy nem használjuk fel eléggé a rendelkezésünk­re álló rendkívül sokrétű és gazdag szovjet tapasztala­tokat, munkamódszereket. Itt van mindjárt a gyártmány- és gyártásfejlesztési mozgalom. Bár a KGM gépipari igazgató­ságához tar­tozó néhány szer­számgépgyárnál jelentős ered­ményeket értünk el, maga a mozgalom az üzemek szűk kö­rét érinti csak. Az autó- és traktoripar, a mezőgépgyártás és iparunk majd minden terü­lete igen sokat nyerhetne a konstrukció és a technológia kritikai átvizsgálásával. A Kohó- és Gépipari Miniszté­rium legtöbb iparigazgatósága mégis meghátrál. Édeskeveset tesznek annak érdekében, hogy a nagy jelentőségű mozgalom iparágunkban is gyökeret ver­jen. Bizonyos, hogy a legtöbb szovjet munkamódszer, újítás hazai megvalósítása fejlettebb gyártásszervezést, üzemszerve­zést követel. Az esetek több­ségében éppen ettől riadnak vissza a gyárak, iparigazgató­ságok vezetői. A megfelelő fel­tételek hiánya viszont képes hosszú időre visszavetni, meg­akadályozni a legjobb munka­­módszerek meghonosítását is. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének egyik fel­adatát éppen abban látom, hogy az új eljárások széles­körű megismertetése mellett a megfelelő munkakörülmények, műszaki feltételek kiharcolá­sával is segítse az üzemek dol­gozóit. A bürokratikus huzavona, a ** nemtörődömség is nagy akadályokat állít a kiváló mun­kamódszerek elterjesztésének útjába. Itt van mindjárt a többüreges kovácsolás mód­szere. Ennek a nagy anyag­megtakarítást és egyéb elő­nyöket biztosító eljárásnak be­vezetése kovácsiparunk soron­­következő legnagyobb felada­tai közé tartozik. A Ganz- Va­gon- és Gépgyárban úgy gon­dolták, hogy ebben az évben négy alkatrész gyártását vég­zik a többüreges technológiá­val. De a Kohó- és Gépipari Minisztérium termelési főosz­tályával a mai napig sem sike­rült tisztázniuk, hogy az adott­ságoknak megfelelően melyik négy alkatrészt gyártsák az új módszerrel. A többüreges kovácsolás széleskörű alkalmazását nem­csak a KGM termelési főosz­tálya késlelteti, hanem olyan jelentős felhasználó is, mint a MÁV. A Ganz Vagongyárnak sajnos, a MÁV-nál sem volt több szerencséje, mint a ter­melési főosztálynál. Bár a múlt évben már többüreges ková­csolással kifogástalan minőség­ben igen kedvező önköltség­alakulással gyártottak csap­ágycsészéket a MÁV számára, ebben az évben a MÁV vissza­vonta rendelését és több tíz­ezer csapágycsészét ismét tem­­peröntéssel készíttet. Ezzel fe­leslegesen köti le az amúgy is túlterhelt öntői lehetőségeket. A kiragadott néhány példa is figyelmeztet mindannyiun­kat arra, hogy a szovjet ta­pasztalatokat eddiginél sokkal szélesebbkörűen kell felhasz­nálnunk. Olyan kincsekről van szó, amelyeket csak fel kell emelnünk, hogy gazdagítsanak minket. Épp ezért nem szabad tovább megtűrni a szovjet ta­pasztalatok elterjedésének egyetlen akadályát sem. A ter­melési értekezletet, de min­dennapi munkánk egyéb meg­nyilvánulásait is az akadályok elleni harc fórumává kell ten­nünk. A Kohó- és Gépipari Minisztérium műszaki főosz­tályának, termelési főosz­tályának, de az egyes iparigaz­gatóságok vezetőinek is az ed­diginél sokkal bátrabban, ha­tározottabban kell kiállniuk a szovjet műszaki tapasztalatok, dokumentációk alkalmazása mellett, hogy ezzel is elősegít­sék a jobb, a gazdaságosabb termelés kialakítását. Eddigi eredményeink senki­vel sem feledtethetik ezeket a fel­ad­atokat. Weller Antal 6. osztályvezető, Kohó- és Gépipari Minisztérium MI LEGYEN BELŐLÜK? Öreg sötétszürke bérházak mellettük fiatalabba­k, mo­dern, széles ablakokkal. Fa­laik színesek és világosak — ez a Visegrádi utca és a Csa­nádi utca környéke. Közel a­­Lehel­, hivatalosan az Élmunkás téri piac, a Nyugati pályaudvar és a Duna. S ta­nyázik a környéken vagy há­rom nagy iskola. A Sziget ut­cai itt van mindjárt­ a Nyuga­tinál. Déltájt olyan lárma hal­latszik az ablakai alatt, mint­ha mindenki egyszerre kezdett volna tombolni odabent.­­ Tolonganak, lármáznak még a nagyok is, a nyolcadikosok, éhesen és vidáman rohannak haza. Vége a nap nehezebbik felének. Hetek óta velük fog­lalkoznak legtöbbet az iskolá­ban, ők a családi tanácskozá­sok központjai odahaza. Mert március van, közeledik az is­kolaév vége és meg kell be­szélni, mi legyen belőlük, me­lyik iskolába jelentkezzenek. Tele a levegő izgalommal. Anya tizedszer mondja el apának: — Évek óta írogatja a verseket, de a számtan is jól megy neki. Nem tudom, mi lesz belőle. Legjobb, ha gimnáziumba megy, ugye? — Apa bólogat. A fiú, akiről szó van, Korvin Gábor a VIII/a­­ból. Magas, vékony, fekete gyerek, térdnadrágot visel. Szögletes mozdulattal legyint és a mondatok végén mindig felszalad a hangja. — A versek nem olyan fon­tosa­k. A matematika komo­lyabb dolog. Vagy nem? — kérdezi bizonytalanul. Ki tudja? Gábris 11 óráig is eljátszogatna az algebra- és mértanpéldákkal, s ha aludni küldik, megpróbálja fekve, fejben befejezni a feladatot. Néha meg füzeteket ír tele versfordításokkal, saját versei­vel és refrénként hatszor is el­­ismétli: »Ábrándos poéta, köl­tő leszek én.« Egyik nyáron meg holmi titokzatos vegysze­rekkel kísérletezett éjjel-nap­pal. Akkor azt hitték, vegyész lesz belőle. — Az egész világ érdekli az embert — nyilat­kozik szégyenlősen, s sötét sze­mében csillog a várakozás: mi lesz jövőre? És azután? Egészen más természetű Pálfai Tamás. Odahaza ala­csony asztalkán sorakoznak a virágai, mindennap megöntöz­­geti, vizsgálgatja őket. Aggód­va lesi, hogyan bírják ezt az átkozottul hosszú telet. És ki­néz a nagy ablakon a négy­­zetnyi szürke égre, amennyi jut az embernek egy ilyen bérházban — mikor kékül már? Itt volna az ideje, hogy felássa a­­kertecskéjét künn a város szélén, nagynénje udva­rában. Mert mit lehet ilyen csúf időben csinálni? Az em­ber játszik a detektoros rádió­­készülékkel, segít egy kicsit anyunak. Múltkor például meglepetésül sárgarépából ké­szített narancsgombócokat — nagyon ízlett mindenkinek. Aztán jó nagyokat rohanhat az utcán és szaglászhat, hogy jön-e már a tavasz. Épp itt volna az ideje, hogy újra hoz­záfogjon a növénygyűjtéshez és a kerti munkához... Tomi vékonyka, szőke, szem­üveges kisfiú. Hogy mi lesz belőle, nem tudja pontosan, de növényekkel akar foglalkozni. Addig is elmegy gimnáziumba, mert igaza van édesanyjának: az ember legyen minél művel­tebb .. . Kihez látogassunk még el a nyolcadikosok közül? Kit kér­dezzünk meg: mi leszel, ha nagy leszel, újdonsült DISZ- tag elvtárs? — mert két hete a DISZ-be is felvették leg­többjüket, s megalakult a Szi­get utcai iskola első DISZ alapszervezete. Legtöbben azt válaszolják: mérnök, elektrotechnikus, atomfizikus. Száz közül tán hatvanon is. Úgy látszik, jó fizika-tanáruk van és a többi pályát nem ismerték meg elég jól. Pedig jártak gyárakban, az Egyesült Izzóban és a Láng­ban is, hallgatnak előadáso­kat. . De ahhoz, hogy az ember­nek igazán megtessék valami, több kell. Annyi, mint Nagy Lajosnak, aki édesapját sok­szor elkísérte az Óbudai Hajó­gyárba és sokszor kérdezgette őt is, a munkásokat is a gé­pek mellett: ez itt miért van így és mi lesz, ha másként csi­nálják? M­ennyi kell és még sok, hogy az ember megismer­je és megszeresse a gyárat, vagy a munka akármelyik más területét. De hát lesz még erre idő és mód a gimnázium­ban, technikumban. A Visegrádi utca és a Csa­nádi utca környékének tizen­­négyéves gyereknépe lassan­ként megnyugszik. Kitöltik a kérdőívek rubrikáit, azok továbbutaznak a maguk út­ján. S a dunaparton, a Szent István parkban, az itt-ott búslakodó grun­­dokon és keskenyebb, népte­le­nebb utcákon a következő hetekben már arról lesz szó a focizás szüneteiben, hogy mi­lyen lehet az élet a gimná­ziumban, a technikumban, vagy az MTH-intézetekben. Attól függ, ki mit válasz­tott­.-3 . •-«■■■ " Salgó Rózsa DÖNTŐ PILLANAT Megrázó drámai történet a II. világháború napjaiból Jugoszláv film Bemutatja április 5-től: PUSKIN SZIKRA délután ALKOTMÁNY DÓZSA Lelkes ünnepségek, nagyszerű díszszemle felszabadulásunk 11. évfordulóján ötvenezer budapesti a tribü­nökön, fiatal katonák ezrei a hatalmas tér közepén, szikrázó tavaszi napfény az égen: ez a Sztálin tér április 4-én dél­előtt tíz órakor. Moccanás nél­kül állnak a felsorakozott egy­ségek. A Sztálin-szobor mell­védjén a párt és a kormány vezetői várják a díszszemle megkezdését. Kürtszó Karsam Bata István vezérezredes, honvédelmi mi­niszter sötétzöld gépkocsija a Hősök tere felől a tér közepére gördül, a miniszter köszönti a csapatokat és a válaszként fel­hangzó zúgó hajrá, s a harso­nások hangszerein felzendülő Kossuth-díszjel után ünnepi beszédet mond. — Nagy nemzeti ünnepün­kön szóljon a hála és a köszö­net első szava felszabadítónk, szövetségesünk és nagy bará­tunk, a szovjet nép felé — mondja, majd eredményeinket méltatva hangsúlyozza: — Dol­gozó népünk történelmi jelen­tőségű győzelmeit azért tudta elérni, mert harcát olyan ta­pasztalt marxista—leninista párt vezeti, amely évtizedes harcokban bebizonyította, hogy a nép ügyének bátor, tántorít­hatatlan harcosa s a dolgozók hivatott vezetője. A nemzetkö­zi helyzetről beszél ezután, s méltatva az SZKP XX. kong­resszusának világtörténelmi jelentőségét és a béketábor új nagy sikereit, kiemeli: a ma­gyar nép helyesli és lelkesen támogatja pártunk és kormá­nyunk külpolitikáját, amely a dolgozó milliók akaratát kife­jezve a népek együttműködé­sének fejlesztésére, a teremtő béke megőrzésére irányul. Mind több és több külföldi or­szággal létesítünk diplomáciai kapcsolatot, kereskedelmi egyezményeink­ pedig a föld­nek úgyszólván minden tájára kiterjednek. Rendeződnek vi­szonyaink és újra baráti kap­csolatok szálai fűznek bennün­ket a szocializmust építő Ju­goszlávia népeihez. — Ezt a politikát szolgálják népköztársaságunk fegyveres erői is, amelyeknek egyetlen feladata, hogy szilárd fegyver­barátságban a szocialista tábor testvéri hadseregeivel, éberen őrködjenek népünk szabadsá­ga, békéje, szocialista vívmá­nyai felett. Vége az ünnepi beszédnek, újra zúg a háromszoros hajrá, a hatalmas, egyesített honvéd­zenekar a magyar és a szov­jet himnuszt játssza. Az ünne­pélyes akkordok közben éles, kemény dörrenéssel szólalnak meg a Városligetben elhelye­zett ütegek. Azután kiürül a tér, a csapatok felsorakoznak a szemlére. A rákóczisták dobosai jön­nek az élen, a díszhadtest tör­zse, majd az akadémiák tiszti díszzászlóaljai követik őket, a tisztek először viselik új egyen­ruhájukat. A tiszti iskolák nö­vendékei kemény és fegyelme­zett díszmenete után nagy taps fogadja a lövészdíszezred ka­tonáit és a hadihajósokat.. A gyalog felvonulók sorát, mint minden évben, most is a ha­tárőrök és a belső karhatalom példás keménységgel mene­telő harcosai zárják be. Köz­ben a magasban, két lökhajtá­­sos vadász között hatalmas, ezüstös testű lökhajtásos bom­bázógép húz eb­bent a téren pedig a 48-as díszegyenruhába öltözött huszárokat tapsolja már Budapest népe. Jönnek a páncéltörő tüzérek, a taracko­­sok, a sorozatvetők, lánctalpas vontatók húzzák nehéztüzérsé­günk lövegeit. Fényszórók gör­dülnek, terepszínű rejtőruhába öltözött felderítő motorkerék­párosok, mögöttük gépkocsizó lövészek, ejtőernyősök, pán­céltörők é s végül a harcko­csik jönnek! Hadseregünk, a béke katonái, akik néhány hét­tel ezelőtt a Duna gátjain bi­zonyították be, hogy számíthat rájuk az ország, most fegyel­mezettségükkel, a díszszemle nyílegyenes soraival, a kato­nás magatartás erejével nyer­tek új csatát — ha lehet, még jobban beírták nevüket a dol­gozók szívébe. A délutáni és az esti órák­ban a főváros dolgozóinak százezrei szórakoztak az ün­nepi rend­ezvény esteini este pe. Április 4-e alkalmából a tegnapelőtti számunkban már közhíreken kívül az alábbi külföldi államférfiak, kor­mány- és pártszervek küldtek üdvözlő táviratot Magyar­­ország vezetőihez: Antonin Zá­­potocky, a Csehszlovák Köz­társaság elnöke, Viliam Siraky, a Csehszlovák Köztársaság kormányának elnöke és Vaclav David külügyminiszter, a Bol­gár Népköztársaság nemzet­­gyűlésének elnöksége, a bol­gár minisztertanács és a Bol­gár Kommunista Párt központi bizottsága; Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnöke, Kim Du Bon, a Leg­felső Nemzetgyűlés elnökségé­nek elnöke és Nam ír külügy­miniszter, Aleksander Za­­woadzki, a Lengyel Népköztár­saság államtanácsának elnöke, Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság miniszterta­nácsának elnöke és Edward Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottsá­gának első titkára. Hadzsi Leshi, az Albán Népköztársa­Április 4-én este a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és Minisztertanácsa foga­dást adott az Országházban, melyen megjelentek a párt és a kormány vezetői: Apró An­tal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, He­gedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Részt vett a­lig hatalmas tömeg gyönyör­ködött a színpompás tűzijáték­ban, amely méltó záróakkordja A felszabadulás 11. évfor­dulóját az ország minden ré­szében lelkes ünnepségeken köszöntötte a lakosság. Pécsett a központi temetőben megko­szorúzták a szovjet hősi em­lékművet, Sellyén kulturális seregszemlét tartottak a fiata­lok. Kátolyon a mohácsi dél­szláv népi együttes szerepelt, Veszprém megyében a me­gyeszékhely és Nemesbü­rkk község, Békésben Békéscsaba, Gyula, Sarkad volt a jelentő­sebb ünnepségek színhelye. Szekszárdon Bognár József belkereskedelmi miniszter, a város képviselője beszélt az ünnepségen. Ez volt Tolna me­gyében az egyetlen ünnepi gyűlés, mert az árvízkárosult megye lakossága ezen a napon is a földeken vagy a falvak újjáépítésén dolgozott. Hód­mezővásárhelyen az ünnepsé­gen részt vett a munkáshoz­Münnich Ferenc április 4-én fogadást adott Magyarország­nak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 11. év­fordulója alkalmából. A fogadáson jelen voltak N. A. Bulganyin, V. M. Molo­tov, N. Sz. Hruscsov, továbbá M. P. Taraszov, a Legfelső Ta­nács elnökségének elnökhe­lyettese, A. N. Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, V. T. La­­cisz, a Nemzetiségi Tanács el­nöke, valamint szovjet minisz­terek és marsallok, a társadal­mi szervezetek képviselői és más személyiségek. Jelen volt a fogadáson a Magyar Népköztársaság kul­­túrküldöttsége Erdey-Grúz Ti­bor oktatásügyi miniszter ve­zetésével. Münnich Ferenc elvtárs, moszkvai nagykövetünk fel­köszöntője után Bulganyin elv­társ mondott pohárköszöntőt. A szovjet kormány nevében megköszönte a szívélyes fogad­tatást, majd ezeket mondotta: — A magyar nép az elmúlt 11 év során a gazdasági és az állami élet új módszereinek helyes alkalmazásával nagy si­kereket ért el. A sikerek olyan jelentősek, hogy egyeseknek már nem is tetszik. Meg kell mondanom, hogy nekünk na­gyon tetszenek a magyar nép sikerei. Éljen a szorgalmas magyar nép, a Magyar Dolgo­zók Pártja, a tapasztalt forra­dalmár vezető, Rákosi elvtárs, a kormány vezetője, Hegedűs András. Bulganyin elvtárs ezután ja­vasolta, hogy a jelenlevők ürít­sék poharukat a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátságára. Mág nemzetgyűlése elnöki taná­csának elnöke, Mehmet Shehu, az Albán Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnöke; Be­­har Shtylla külügyminiszter; a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának elnöksége; Radzsendra Praszad, az Indiai Köztársaság elnöke; Gamal Abdel Nasszer, az Egyiptomi Köztársaság elnöke; Urho Kekkonen, a Finn Köztársa­ság elnöke; Dzselal Bajar, a Török Köztársaság elnöke; Julianna holland királynő; Mohammed Reza Pahlevi irá­ni sah; I. Baudouin belga ki­rály; Iszhak ben Cvi izraeli elnök; Finnország Kommunista Pártjának központi bizottsága; Iszkander Mirza Pakisztán el­nöke; Giovanni Gronchi, az Olasz Köztársaság elnöke, Mar­kus Feldmann, a Svájci Állam­­szövetség elnöke, Pedro Euge­nio Aramburu, az Argentin Köztársaság ideiglenes elnöke, IX. Frigyes dán király, René Coty francia köztársasági el­nök, Victor Paz Estenssoro, bolíviai köztársasági elnök és Manuel Barrau, a Bolíviai Köztársaság külügyminiszterei fogadáson az MDP Központi Vezetősége, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet vezető szemé­lyiségei, a tábornoki kar több tagja, Kossuth-díjas tudósok, írók, művészeik, a termelésben kivált dolgozók. Jelen voltak a külföldi országok diplomáciai képviselői és e képviseletek számos beosztottja, volt szabadságunk 11. szüle­­tésnapja felemelő ünnepségei­nek. Malom két veteránja, Szántó Kovács János egykori harcos­társai: Posztós Sándor és Borsi János. Vas megyében Szom­bathelyen, Szabolcsban Nyír­­­egyházán, Komáromban Tata­­bányán tartottak nagyobb ko­szorúzási ünnepséget. Zalában mintegy 90 ezren vettek részt a szovjet hősök emlékművei­nek megkoszorúzásán. A na­pokban földrengést szenvedett községekben ezen a napon osz­tották ki a gyorssegélyeket- Győrött, Sopronban, Csornán, Székesfehérvárott, Sztálinvá­­rosban -s az ország minden je­lentősebb helyén megemléke­zett a lakosság a felszabadu­lást hozó szovjet hősök áldoza­táról. Az ünnepnapon kárpát-uk­­rajnai küldöttség érkezett Sza­­bolcs-Szatmár megyébe, ugyan­akkor magyar küldöttség in­dult Kárpát-Ukrajnába; meleg, baráti hangulat alakult ki. Münnich Ferenc elvtárs közül Hayter angol, Di Stefano olasz, Li­t Hsziao kínai, Vo­­sahlik csehszlovák nagykövet a szovjet vezetőkkel beszélge­tett, s a magyar nép sikereire koccintott. Rendkívül szívélyes beszélgetés folyt Bulganyin, Hruscsov, Molotov­ és Hayter angol nagykövet között. A jó hangulat egyik megteremtője Bischoff Ausztria nagykövete volt. Pohárköszöntőjét magya­rul fejezte be: »Éljen a haza!«.­ Kifejezte, milyen kár, hogy az ilyen meleg baráti pillanatok véget érnek. — Fontos, hogy a barátság tartson sokáig — mondotta Münnich Ferenc elvtárs. — A barátság erősödni fog, hiszen így akarjuk — hangzott a válasz. Perlusz Sándor elvtárs idős kommunista, aki az MSZT- küldöttséggel érkezett Moszk­vába, felköszöntötte Molotov elvtársat. Elmondotta neki, hogy 1917—18-ban Taskent kö­rül harcolt a Vörös Hadsereg­ben. Molotov melegen megszo­rította az idős harcos kezét és így válaszolt: — Látja, a harc nem volt hiábavaló. A Pravda április 4-én, Ma­gyarország felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából kö­zölte Hegedűs Andrásnak, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének »A népi demokrácia győzelmes útja« című cikkét. Április 3-án este Münnichi Ferenc, a Magyar Népköztár­saság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete beszédet mondott a m­oszkvai televízióban. Ünnepel az ország Üdvözlő táviratok Fogadás az Országházban A moszkvai magyar nagykövetség fogadása

Next