Népszava, 1956. április (84. évfolyam, 79-103. sz.)
1956-04-06 / 82. szám
Használjuk fel a szovjet ipar tapasztalatait ■pelszabadulásunk évforduló•Fia az élet minden területén évről évre gazdagabb, biztatóbb seregszemléje alkotó munkánknak. A gyárakban a dolgozók legjobb tudásukkal, újabb és újabb termelési sikerekkel készültek erre a napra. A mély érzésnek, az őszinte gondolatok tettet formáló ereje a legtöbb munkahelyen éppen a szovjet műszaki és technikai segítség révén bontakozott ki. A szovjet ipar hazánkban járt képviselői számos műszaki problémát oldottak meg üzemeinkben. A magyar küldöttek gazdag tapasztalatokkal térnek haza a szovjet gyárakból. A folyamatosan érkező műszaki dokumentációk — pártunk útmutatásai mellett — szinte iránytűként szerepelnek az új technika kialakításában, a műszaki fejlesztésben. Mindez különösen a kohó- és gépipar területén érezteti hatását. Csak néhány igen jellemző példát ragadok ki. Kohászaink Rakcsejev kohómérnök tanácsait megfogadva, a kohóátépítések idejét 220 napról 21 napra csökkentették. Ezzel a módszerrel nyersvastermelésünket évi 50 000 tonnával növelhetjük. Bargyin akadémikus, Zsuravljev és Amoszov martinászok tanácsai, munkamódszerei egyedül a Lenin Kohászati Művekben 10 000 tonnával növelték a havi acéltermelést. A diósgyőri blokksoron 286, a finomhengerműben pedig 150 tonnával többet termelnek naponta, mert jól valósították meg Paskov elvtárs javaslatait. A gépipari üzemekben a vágási sebesség majdnem kétszeresére nőtt Bortkjevics és Bikov újításainak, munkamódszereinek elterjedése nyomán. A közelmúltban B. Sz. Proszkurin technológus mérnök ismertette meg gépgyáraink műszaki dolgozóit a szovjet szerszámgépgyártás kritikai módszereivel. Ennek nyomán bontakozott ki a Fémáru- és Szerszámgépgyár kezdeményezésére a gyártmány- és gyártásfejlesztési mozgalom. A Fémáruban néhány hónap alatt gépenként csaknem 510 órával csökkentették az MVE 280-as eszterga gyártási idejét. Az RM Szerszámgépgyár dolgozói is csatlakoztak a mozgalomhoz és a konstrukció, a technológia kritikai átvizsgálásával szép eredményeket értek el. Ugyanígy lehetne sorolni a gépkocsi- és traktoripar, a hajógyártás, az öntészet és számtalan más munkaterület kiemelkedő példáit. A kommunista lelkiismeret azonban megköveteli annak kimondását, hogy nem használjuk fel eléggé a rendelkezésünkre álló rendkívül sokrétű és gazdag szovjet tapasztalatokat, munkamódszereket. Itt van mindjárt a gyártmány- és gyártásfejlesztési mozgalom. Bár a KGM gépipari igazgatóságához tartozó néhány szerszámgépgyárnál jelentős eredményeket értünk el, maga a mozgalom az üzemek szűk körét érinti csak. Az autó- és traktoripar, a mezőgépgyártás és iparunk majd minden területe igen sokat nyerhetne a konstrukció és a technológia kritikai átvizsgálásával. A Kohó- és Gépipari Minisztérium legtöbb iparigazgatósága mégis meghátrál. Édeskeveset tesznek annak érdekében, hogy a nagy jelentőségű mozgalom iparágunkban is gyökeret verjen. Bizonyos, hogy a legtöbb szovjet munkamódszer, újítás hazai megvalósítása fejlettebb gyártásszervezést, üzemszervezést követel. Az esetek többségében éppen ettől riadnak vissza a gyárak, iparigazgatóságok vezetői. A megfelelő feltételek hiánya viszont képes hosszú időre visszavetni, megakadályozni a legjobb munkamódszerek meghonosítását is. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének egyik feladatát éppen abban látom, hogy az új eljárások széleskörű megismertetése mellett a megfelelő munkakörülmények, műszaki feltételek kiharcolásával is segítse az üzemek dolgozóit. A bürokratikus huzavona, a ** nemtörődömség is nagy akadályokat állít a kiváló munkamódszerek elterjesztésének útjába. Itt van mindjárt a többüreges kovácsolás módszere. Ennek a nagy anyagmegtakarítást és egyéb előnyöket biztosító eljárásnak bevezetése kovácsiparunk soronkövetkező legnagyobb feladatai közé tartozik. A Ganz- Vagon- és Gépgyárban úgy gondolták, hogy ebben az évben négy alkatrész gyártását végzik a többüreges technológiával. De a Kohó- és Gépipari Minisztérium termelési főosztályával a mai napig sem sikerült tisztázniuk, hogy az adottságoknak megfelelően melyik négy alkatrészt gyártsák az új módszerrel. A többüreges kovácsolás széleskörű alkalmazását nemcsak a KGM termelési főosztálya késlelteti, hanem olyan jelentős felhasználó is, mint a MÁV. A Ganz Vagongyárnak sajnos, a MÁV-nál sem volt több szerencséje, mint a termelési főosztálynál. Bár a múlt évben már többüreges kovácsolással kifogástalan minőségben igen kedvező önköltségalakulással gyártottak csapágycsészéket a MÁV számára, ebben az évben a MÁV visszavonta rendelését és több tízezer csapágycsészét ismét temperöntéssel készíttet. Ezzel feleslegesen köti le az amúgy is túlterhelt öntői lehetőségeket. A kiragadott néhány példa is figyelmeztet mindannyiunkat arra, hogy a szovjet tapasztalatokat eddiginél sokkal szélesebbkörűen kell felhasználnunk. Olyan kincsekről van szó, amelyeket csak fel kell emelnünk, hogy gazdagítsanak minket. Épp ezért nem szabad tovább megtűrni a szovjet tapasztalatok elterjedésének egyetlen akadályát sem. A termelési értekezletet, de mindennapi munkánk egyéb megnyilvánulásait is az akadályok elleni harc fórumává kell tennünk. A Kohó- és Gépipari Minisztérium műszaki főosztályának, termelési főosztályának, de az egyes iparigazgatóságok vezetőinek is az eddiginél sokkal bátrabban, határozottabban kell kiállniuk a szovjet műszaki tapasztalatok, dokumentációk alkalmazása mellett, hogy ezzel is elősegítsék a jobb, a gazdaságosabb termelés kialakítását. Eddigi eredményeink senkivel sem feledtethetik ezeket a feladatokat. Weller Antal 6. osztályvezető, Kohó- és Gépipari Minisztérium MI LEGYEN BELŐLÜK? Öreg sötétszürke bérházak mellettük fiatalabbak, modern, széles ablakokkal. Falaik színesek és világosak — ez a Visegrádi utca és a Csanádi utca környéke. Közel aLehel, hivatalosan az Élmunkás téri piac, a Nyugati pályaudvar és a Duna. S tanyázik a környéken vagy három nagy iskola. A Sziget utcai itt van mindjárt a Nyugatinál. Déltájt olyan lárma hallatszik az ablakai alatt, mintha mindenki egyszerre kezdett volna tombolni odabent. Tolonganak, lármáznak még a nagyok is, a nyolcadikosok, éhesen és vidáman rohannak haza. Vége a nap nehezebbik felének. Hetek óta velük foglalkoznak legtöbbet az iskolában, ők a családi tanácskozások központjai odahaza. Mert március van, közeledik az iskolaév vége és meg kell beszélni, mi legyen belőlük, melyik iskolába jelentkezzenek. Tele a levegő izgalommal. Anya tizedszer mondja el apának: — Évek óta írogatja a verseket, de a számtan is jól megy neki. Nem tudom, mi lesz belőle. Legjobb, ha gimnáziumba megy, ugye? — Apa bólogat. A fiú, akiről szó van, Korvin Gábor a VIII/aból. Magas, vékony, fekete gyerek, térdnadrágot visel. Szögletes mozdulattal legyint és a mondatok végén mindig felszalad a hangja. — A versek nem olyan fontosak. A matematika komolyabb dolog. Vagy nem? — kérdezi bizonytalanul. Ki tudja? Gábris 11 óráig is eljátszogatna az algebra- és mértanpéldákkal, s ha aludni küldik, megpróbálja fekve, fejben befejezni a feladatot. Néha meg füzeteket ír tele versfordításokkal, saját verseivel és refrénként hatszor is elismétli: »Ábrándos poéta, költő leszek én.« Egyik nyáron meg holmi titokzatos vegyszerekkel kísérletezett éjjel-nappal. Akkor azt hitték, vegyész lesz belőle. — Az egész világ érdekli az embert — nyilatkozik szégyenlősen, s sötét szemében csillog a várakozás: mi lesz jövőre? És azután? Egészen más természetű Pálfai Tamás. Odahaza alacsony asztalkán sorakoznak a virágai, mindennap megöntözgeti, vizsgálgatja őket. Aggódva lesi, hogyan bírják ezt az átkozottul hosszú telet. És kinéz a nagy ablakon a négyzetnyi szürke égre, amennyi jut az embernek egy ilyen bérházban — mikor kékül már? Itt volna az ideje, hogy felássa akertecskéjét künn a város szélén, nagynénje udvarában. Mert mit lehet ilyen csúf időben csinálni? Az ember játszik a detektoros rádiókészülékkel, segít egy kicsit anyunak. Múltkor például meglepetésül sárgarépából készített narancsgombócokat — nagyon ízlett mindenkinek. Aztán jó nagyokat rohanhat az utcán és szaglászhat, hogy jön-e már a tavasz. Épp itt volna az ideje, hogy újra hozzáfogjon a növénygyűjtéshez és a kerti munkához... Tomi vékonyka, szőke, szemüveges kisfiú. Hogy mi lesz belőle, nem tudja pontosan, de növényekkel akar foglalkozni. Addig is elmegy gimnáziumba, mert igaza van édesanyjának: az ember legyen minél műveltebb .. . Kihez látogassunk még el a nyolcadikosok közül? Kit kérdezzünk meg: mi leszel, ha nagy leszel, újdonsült DISZ- tag elvtárs? — mert két hete a DISZ-be is felvették legtöbbjüket, s megalakult a Sziget utcai iskola első DISZ alapszervezete. Legtöbben azt válaszolják: mérnök, elektrotechnikus, atomfizikus. Száz közül tán hatvanon is. Úgy látszik, jó fizika-tanáruk van és a többi pályát nem ismerték meg elég jól. Pedig jártak gyárakban, az Egyesült Izzóban és a Lángban is, hallgatnak előadásokat. . De ahhoz, hogy az embernek igazán megtessék valami, több kell. Annyi, mint Nagy Lajosnak, aki édesapját sokszor elkísérte az Óbudai Hajógyárba és sokszor kérdezgette őt is, a munkásokat is a gépek mellett: ez itt miért van így és mi lesz, ha másként csinálják? Mennyi kell és még sok, hogy az ember megismerje és megszeresse a gyárat, vagy a munka akármelyik más területét. De hát lesz még erre idő és mód a gimnáziumban, technikumban. A Visegrádi utca és a Csanádi utca környékének tizennégyéves gyereknépe lassanként megnyugszik. Kitöltik a kérdőívek rubrikáit, azok továbbutaznak a maguk útján. S a dunaparton, a Szent István parkban, az itt-ott búslakodó grundokon és keskenyebb, néptelenebb utcákon a következő hetekben már arról lesz szó a focizás szüneteiben, hogy milyen lehet az élet a gimnáziumban, a technikumban, vagy az MTH-intézetekben. Attól függ, ki mit választott.-3 . •-«■■■ " Salgó Rózsa DÖNTŐ PILLANAT Megrázó drámai történet a II. világháború napjaiból Jugoszláv film Bemutatja április 5-től: PUSKIN SZIKRA délután ALKOTMÁNY DÓZSA Lelkes ünnepségek, nagyszerű díszszemle felszabadulásunk 11. évfordulóján ötvenezer budapesti a tribünökön, fiatal katonák ezrei a hatalmas tér közepén, szikrázó tavaszi napfény az égen: ez a Sztálin tér április 4-én délelőtt tíz órakor. Moccanás nélkül állnak a felsorakozott egységek. A Sztálin-szobor mellvédjén a párt és a kormány vezetői várják a díszszemle megkezdését. Kürtszó Karsam Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter sötétzöld gépkocsija a Hősök tere felől a tér közepére gördül, a miniszter köszönti a csapatokat és a válaszként felhangzó zúgó hajrá, s a harsonások hangszerein felzendülő Kossuth-díszjel után ünnepi beszédet mond. — Nagy nemzeti ünnepünkön szóljon a hála és a köszönet első szava felszabadítónk, szövetségesünk és nagy barátunk, a szovjet nép felé — mondja, majd eredményeinket méltatva hangsúlyozza: — Dolgozó népünk történelmi jelentőségű győzelmeit azért tudta elérni, mert harcát olyan tapasztalt marxista—leninista párt vezeti, amely évtizedes harcokban bebizonyította, hogy a nép ügyének bátor, tántoríthatatlan harcosa s a dolgozók hivatott vezetője. A nemzetközi helyzetről beszél ezután, s méltatva az SZKP XX. kongresszusának világtörténelmi jelentőségét és a béketábor új nagy sikereit, kiemeli: a magyar nép helyesli és lelkesen támogatja pártunk és kormányunk külpolitikáját, amely a dolgozó milliók akaratát kifejezve a népek együttműködésének fejlesztésére, a teremtő béke megőrzésére irányul. Mind több és több külföldi országgal létesítünk diplomáciai kapcsolatot, kereskedelmi egyezményeink pedig a földnek úgyszólván minden tájára kiterjednek. Rendeződnek viszonyaink és újra baráti kapcsolatok szálai fűznek bennünket a szocializmust építő Jugoszlávia népeihez. — Ezt a politikát szolgálják népköztársaságunk fegyveres erői is, amelyeknek egyetlen feladata, hogy szilárd fegyverbarátságban a szocialista tábor testvéri hadseregeivel, éberen őrködjenek népünk szabadsága, békéje, szocialista vívmányai felett. Vége az ünnepi beszédnek, újra zúg a háromszoros hajrá, a hatalmas, egyesített honvédzenekar a magyar és a szovjet himnuszt játssza. Az ünnepélyes akkordok közben éles, kemény dörrenéssel szólalnak meg a Városligetben elhelyezett ütegek. Azután kiürül a tér, a csapatok felsorakoznak a szemlére. A rákóczisták dobosai jönnek az élen, a díszhadtest törzse, majd az akadémiák tiszti díszzászlóaljai követik őket, a tisztek először viselik új egyenruhájukat. A tiszti iskolák növendékei kemény és fegyelmezett díszmenete után nagy taps fogadja a lövészdíszezred katonáit és a hadihajósokat.. A gyalog felvonulók sorát, mint minden évben, most is a határőrök és a belső karhatalom példás keménységgel menetelő harcosai zárják be. Közben a magasban, két lökhajtásos vadász között hatalmas, ezüstös testű lökhajtásos bombázógép húz ebbent a téren pedig a 48-as díszegyenruhába öltözött huszárokat tapsolja már Budapest népe. Jönnek a páncéltörő tüzérek, a tarackosok, a sorozatvetők, lánctalpas vontatók húzzák nehéztüzérségünk lövegeit. Fényszórók gördülnek, terepszínű rejtőruhába öltözött felderítő motorkerékpárosok, mögöttük gépkocsizó lövészek, ejtőernyősök, páncéltörők é s végül a harckocsik jönnek! Hadseregünk, a béke katonái, akik néhány héttel ezelőtt a Duna gátjain bizonyították be, hogy számíthat rájuk az ország, most fegyelmezettségükkel, a díszszemle nyílegyenes soraival, a katonás magatartás erejével nyertek új csatát — ha lehet, még jobban beírták nevüket a dolgozók szívébe. A délutáni és az esti órákban a főváros dolgozóinak százezrei szórakoztak az ünnepi rendezvény esteini este pe. Április 4-e alkalmából a tegnapelőtti számunkban már közhíreken kívül az alábbi külföldi államférfiak, kormány- és pártszervek küldtek üdvözlő táviratot Magyarország vezetőihez: Antonin Zápotocky, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, Viliam Siraky, a Csehszlovák Köztársaság kormányának elnöke és Vaclav David külügyminiszter, a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöksége, a bolgár minisztertanács és a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága; Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnöke, Kim Du Bon, a Legfelső Nemzetgyűlés elnökségének elnöke és Nam ír külügyminiszter, Aleksander Zawoadzki, a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnöke, Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke és Edward Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának első titkára. Hadzsi Leshi, az Albán NépköztársaÁprilis 4-én este a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa fogadást adott az Országházban, melyen megjelentek a párt és a kormány vezetői: Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Erdei Ferenc, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla. Részt vett alig hatalmas tömeg gyönyörködött a színpompás tűzijátékban, amely méltó záróakkordja A felszabadulás 11. évfordulóját az ország minden részében lelkes ünnepségeken köszöntötte a lakosság. Pécsett a központi temetőben megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet, Sellyén kulturális seregszemlét tartottak a fiatalok. Kátolyon a mohácsi délszláv népi együttes szerepelt, Veszprém megyében a megyeszékhely és Nemesbürkk község, Békésben Békéscsaba, Gyula, Sarkad volt a jelentősebb ünnepségek színhelye. Szekszárdon Bognár József belkereskedelmi miniszter, a város képviselője beszélt az ünnepségen. Ez volt Tolna megyében az egyetlen ünnepi gyűlés, mert az árvízkárosult megye lakossága ezen a napon is a földeken vagy a falvak újjáépítésén dolgozott. Hódmezővásárhelyen az ünnepségen részt vett a munkáshozMünnich Ferenc április 4-én fogadást adott Magyarországnak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 11. évfordulója alkalmából. A fogadáson jelen voltak N. A. Bulganyin, V. M. Molotov, N. Sz. Hruscsov, továbbá M. P. Taraszov, a Legfelső Tanács elnökségének elnökhelyettese, A. N. Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, V. T. Lacisz, a Nemzetiségi Tanács elnöke, valamint szovjet miniszterek és marsallok, a társadalmi szervezetek képviselői és más személyiségek. Jelen volt a fogadáson a Magyar Népköztársaság kultúrküldöttsége Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter vezetésével. Münnich Ferenc elvtárs, moszkvai nagykövetünk felköszöntője után Bulganyin elvtárs mondott pohárköszöntőt. A szovjet kormány nevében megköszönte a szívélyes fogadtatást, majd ezeket mondotta: — A magyar nép az elmúlt 11 év során a gazdasági és az állami élet új módszereinek helyes alkalmazásával nagy sikereket ért el. A sikerek olyan jelentősek, hogy egyeseknek már nem is tetszik. Meg kell mondanom, hogy nekünk nagyon tetszenek a magyar nép sikerei. Éljen a szorgalmas magyar nép, a Magyar Dolgozók Pártja, a tapasztalt forradalmár vezető, Rákosi elvtárs, a kormány vezetője, Hegedűs András. Bulganyin elvtárs ezután javasolta, hogy a jelenlevők ürítsék poharukat a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátságára. Mág nemzetgyűlése elnöki tanácsának elnöke, Mehmet Shehu, az Albán Népköztársaság minisztertanácsának elnöke; Behar Shtylla külügyminiszter; a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának elnöksége; Radzsendra Praszad, az Indiai Köztársaság elnöke; Gamal Abdel Nasszer, az Egyiptomi Köztársaság elnöke; Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke; Dzselal Bajar, a Török Köztársaság elnöke; Julianna holland királynő; Mohammed Reza Pahlevi iráni sah; I. Baudouin belga király; Iszhak ben Cvi izraeli elnök; Finnország Kommunista Pártjának központi bizottsága; Iszkander Mirza Pakisztán elnöke; Giovanni Gronchi, az Olasz Köztársaság elnöke, Markus Feldmann, a Svájci Államszövetség elnöke, Pedro Eugenio Aramburu, az Argentin Köztársaság ideiglenes elnöke, IX. Frigyes dán király, René Coty francia köztársasági elnök, Victor Paz Estenssoro, bolíviai köztársasági elnök és Manuel Barrau, a Bolíviai Köztársaság külügyminiszterei fogadáson az MDP Központi Vezetősége, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet vezető személyiségei, a tábornoki kar több tagja, Kossuth-díjas tudósok, írók, művészeik, a termelésben kivált dolgozók. Jelen voltak a külföldi országok diplomáciai képviselői és e képviseletek számos beosztottja, volt szabadságunk 11. születésnapja felemelő ünnepségeinek. Malom két veteránja, Szántó Kovács János egykori harcostársai: Posztós Sándor és Borsi János. Vas megyében Szombathelyen, Szabolcsban Nyíregyházán, Komáromban Tatabányán tartottak nagyobb koszorúzási ünnepséget. Zalában mintegy 90 ezren vettek részt a szovjet hősök emlékműveinek megkoszorúzásán. A napokban földrengést szenvedett községekben ezen a napon osztották ki a gyorssegélyeket- Győrött, Sopronban, Csornán, Székesfehérvárott, Sztálinvárosban -s az ország minden jelentősebb helyén megemlékezett a lakosság a felszabadulást hozó szovjet hősök áldozatáról. Az ünnepnapon kárpát-ukrajnai küldöttség érkezett Szabolcs-Szatmár megyébe, ugyanakkor magyar küldöttség indult Kárpát-Ukrajnába; meleg, baráti hangulat alakult ki. Münnich Ferenc elvtárs közül Hayter angol, Di Stefano olasz, Lit Hsziao kínai, Vosahlik csehszlovák nagykövet a szovjet vezetőkkel beszélgetett, s a magyar nép sikereire koccintott. Rendkívül szívélyes beszélgetés folyt Bulganyin, Hruscsov, Molotov és Hayter angol nagykövet között. A jó hangulat egyik megteremtője Bischoff Ausztria nagykövete volt. Pohárköszöntőjét magyarul fejezte be: »Éljen a haza!«. Kifejezte, milyen kár, hogy az ilyen meleg baráti pillanatok véget érnek. — Fontos, hogy a barátság tartson sokáig — mondotta Münnich Ferenc elvtárs. — A barátság erősödni fog, hiszen így akarjuk — hangzott a válasz. Perlusz Sándor elvtárs idős kommunista, aki az MSZT- küldöttséggel érkezett Moszkvába, felköszöntötte Molotov elvtársat. Elmondotta neki, hogy 1917—18-ban Taskent körül harcolt a Vörös Hadseregben. Molotov melegen megszorította az idős harcos kezét és így válaszolt: — Látja, a harc nem volt hiábavaló. A Pravda április 4-én, Magyarország felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából közölte Hegedűs Andrásnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének »A népi demokrácia győzelmes útja« című cikkét. Április 3-án este Münnichi Ferenc, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete beszédet mondott a moszkvai televízióban. Ünnepel az ország Üdvözlő táviratok Fogadás az Országházban A moszkvai magyar nagykövetség fogadása