Népszava, 1956. május (84. évfolyam, 104-127. sz.)

1956-05-04 / 104. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! . . NÉPSZAVA ________A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA________ 84. évfolyam 104. szám ÁRA- FILLÉR 1956. május 4. péntek NÉGY ÁRUHÁZBAN az árleszállítást követő első hétköznapon Reggel fél kilenc. A legkorábban nyitó áruház, a Minőség Állami Áruház előtt már többen várnak a kilenc órára. Köztük egy szürke tavaszikabátos, fiatal, szőke nő. Fél tíz után már a cipőosztályon találkozom vele. Az asszonykán vadonatúj drapp bailonkosztüm. — Lehet, hogy egy kicsit még korai,ele nem tudtam ellenállni, hogy magamon ne hagyjam. — Gyönyörködve szemléli a szépen szabott új kulikosztümjét. Aztán gyorsan egy fekete antilopszandált vásárol 68 forintért. Úgy látszik, nagyon benne van a vásárlásban, mert egy negyed órával később a földszinten ismét beleütközöm, amint éppenkét pulóvert húzott ki a kötöttáruk halmából , egyikférjének, egyet pedig saját magának. Közben egy papírszeletlén aprólékosan feljegyezte, melyik tételnél mennyit takarított meg. Minden megtakarítás újabb vásárlást eredményezett Így nem csoda, ha végül az illatszerosztályon kötött ki. A végső megtakarításából egy üveg kölnivízzel lepte meg önmagát. Vannak azonban »józanabb« vásárlók is. Mint például Szekeres Jánosné, a Vaskapu út 4/c. számú ház házfelügyelője. — Már egy héttel ezelőtt megvolt a pénzünk a ballonkabátra és cipőre is. Ki is szemeltem ezeket a kirakatban, de férjem mondta: várjak, hátha lesz elsejére valami, így most hetven, forintot takarítottam meg a ballonkabáton és egy pár mikroporózus talpú cipőn húsz forintot. Most már futja egy pár nylonharisnyára, sőt, ha néhány forintot hozzáteszek, nylonzoknit is vehetek a nyárra. Sok a vidéki vásárló is: Inárcsról, Túráról és más közeli falvakból a piaci jó vásárt újabb »jó vásárral« tetőzik be, főleg gyermekholmikat vesznek. Egy fiatal inárcsi menyecske a kreppnylon-zokni előnyeit ecseteli a mellette álló idősebb parasztasszonynak, végül is mindketten vesznek ketkét pár férfizoknit. A Magyar Divatcsarnokban a szerdai nap rohama után csütörtökön sem lankadt a vásárlási kedv. Ezt legjobban néhány adat "bizonyiifta. , egy nap alatt 3000 pár cipő, 15 000 pár nylonharisnya, 1000 darab nylonnadrág, 1500 férfiing, 400 vallonkabát kelt el.. Ballon férfikabátból még többet is el tudtak volna adni, de nem mindenki talált kedvére való színt. Drappból bőséges a raktár, általában azonban a zöldet keresik. Ez pedig bizonyos méretekben és fazonban gyorsan kifogyott. A kereskedelemnek gondolnia kellett volna arra, hogy az amúgy sem drága konfekció-ballonkabát éppen idény közepén, leszállított áron, rendkívül keresett cikk lesz. A Corvin Áruházban — amelyben szerdán annyi áru kelt el, mint a Corvin eddigi történetének legforgalmasabb napján, hozzáadva egy gyengébb nap eredményét is — szintén keresett és kedvelt cikk a ballonkabát. Sokan vásárolnak azonban nylonholmit is. Szokatlanul élénk volt a forgalom az edényosztályon: a 30 százalékkal olcsóbb alumíniumlábosokból és fazekakból egész sorozatokat vásároltak a háziasszonyok. — Én is megcsináltam tizenötezer forint forgalmat egy nap alatt ezen a parányi helyen — mondja az »éjjel-nappal« Csemegebolt előre csomagolt áruk osztályán az eladónő. — A tejet úgy vitték, hogy a reggeli italra tartalékolt tejet kellett kihoznunk és palackoznunk. Szinte az volt az érzésem, hogy még azok is tejet isznak ezen a napon, akik máskor rá sem néztek. A dolgozók általában elégedettek az árleszállítással, csak elvétve hallani olyan megjegyzést, hogy például éppen az általa kedvelt szövet nem lett olcsóbb. Az élelmiszerüzletekben már többen hangoztatták, hogy szívesen vették volna, ha a hús, zsír és a vaj ára is csökken néhány forinttal. De ahhoz, hogy olcsóbb legyen , több is kell. A mezőgazdasági terméshozamok növelésével megteremthetjük ennek az előfeltételét is. Nálunk sem ez az utolsó árleszállítás, csak tőlünk, munkánktól függ, milyen gyorsan jön a következő. A. O. Az árleszállítás első hétköznapján hatalmas tömegek keresték fel az Úttörő Áruházat becsülettel teljesítették a munkásosztály nagy ünnepére tett fogadalmukat. A május elsejei verseny lezárulása után csütörtök reggel a kutaknál és más munkahelyeken tartott röpgyűléseken a bázakerettyei olajbányászok elhatározták, hogy májustól az év végéig mintegy 1200 tonna kőolajat, 400 tonna gazolint és nagy mennyiségű propán-butángázt állítanak elő tervükön felül. A lovászi olajmező munkásai az év végéig 900 tonna olajjal teljesítik túl tervüket. Nyolcvan esztendős a Margit-híd J Z hinné, hogy a Margit-híd, a mi kedves, élénk forgalmú, büszke Margit-hidunk kovácsolt vas vállait immár nyolc, eseményekkel zsúfolt s két világháborúval súlyosbított évtized terhe nyomja, most ünnepli 80. születésnapját. 1876 áprilisában, egy napsugaras vasárnap délelőttön avatták fel s adták át hivatalosan is a forgalomnak Budapest második állandó hídját, a Margithidat. A Pestet Budával összekötő új híd felépítéséről szóló törvény 1870-ben született meg s egy évvel később a kormány kibocsátotta a híd megtervezésére, illetve felépítésére szóló pályázati felhívást. A bírálóbizottság a beérkezett pályázatok közül E. Gouin és Társa francia vállalkozóknak ítélte a 10 000 frankos első díjat s megkötötte velük a híd felépítésére vonatkozó szerződést. Az előzetes munkálatok 1872 tavaszán indultak s 1875 végére elkészült a híd. A korabeli dokumentumok feljegyzik, hogy a Duna medrének nagy mélysége s a folyam erős sodrása súlyos nehézségeket okozott a pillérek felállításánál. Az akkori hídépítési technikának megfelelően, a pillérek helyét először körül cölöpözték, majd az igy nyert közökből kiszivattyúzták a vizet s helyébe hatalmas vashengereket bocsátottak le. A hengereket kővel és cementtel töltötték meg s ezek képezik a pillérek alapjait. A híd összes alkatrészeit egyébként a Gouin-cég franciaországi műhelyeiben készítették s vonaton szállították Budapestre. Eredeti állapotában a Margit-híd a Duna bal- és jobbpartját kötötte öszsze egymással, a Margitszigetre vezető szárnyhíd felállítását — anyagi okok miatt — az eredeti tervektől eltérően, későbbre halasztották. E szárny megépítésére 1901-ben került sor. Simor György vászok “ / __nyászok Százezred /Mgy/szerű f@//poTMtása Mikor ezek a sorok , születnek, a felvonulás útvonaláról már eltűntek a zászlók és feliratok, a tribünöket is lebontották, vagy éppen bontják. Ennek a szinte őszies időben, sziszegő szélben megtartott felvonulásnak apró emlékei azonban túlélik az alkalmi dekorációkat. Magát a felvonulást, a százezrek sűrű sorokban hömpölygő menetét, a sorok felett lengő zászlóerdőt, a léggömböket, a felröppenő galambokat, a gyári dekorációs táblákat, a zászlók nehéz szövetével és selymével — és főleg a széllel — birkózó zászlóvivőket, az úttörők kürtszavát nem lehet leírni: még a filmhíradó színei is bajosan tudják visszaadni a látványt, nemhogy néhány sor. Könnyebb írni a felvonulók és a tribün kapcsolatáról. Ilyen kapcsolat csak ott születhet, ahol a felvonulók és a tribünön állók között nem választóvonal a tribün mellvédje. A vidám integetés és az olyasféle odakiáltások, hogy »hol hagytad az asszonyt, Sanyi?« — éppoly természetesek voltak, mint az, hogy a kisgyerekekpitiren tu rakodtak a tribünön. A tapintatosabbak meg is kérték az »öregeket«, húzódjanak félre — aminek nemegyszer az lett ,avége, hogy a megkért bácsik a nyakukba vették őket.. Csak egy esetet figyeltem meg, amikor a kisfiúk hiába szólongattak egy bácsit — elmondták vagy ötször, hogy »bácsi kérem«, de ez a megrögzött ember csak állt és nézte a menetet, mert külföldi volt és egy kukkot sem tudott magyarul. Külföldiek .. Franciák, németek, lengyelek, kínaiak — sokféle nemzet képviselői otthonosan és a hűvös szélben is gyorsan melegedő szívvel ismerkedtek a pestiekkel. Kiss Antal bácsi az RM-ből egyszer csak azon vette észre magát, hogy lengyelül, kínaiul és franciául beszélő férfiak gyűrűje veszi körül. Szerencsére volt tolmács is, így tudta meg Anti bácsi, hogy a vendégeket a két ezüst csillag érdekli, amit sztahanovista létére kabátján visel. A továbbiakat azután már azok a német szakszervezeti jelvények, kínai békegalambok és más jelvénykék mondták el, amelyek az ezüstcsillagok mellé költöztek a kabáthajtókára. Meg a büfében a kiváló magyar munkások tiszteletére ivott áldomás ... S eközben a tér felett szakadatlanul szállt az indulók hangja, a népek barátságát és a békét, a pártot, a munkásosztályt éltető kiáltások, s hangos hurrá válaszolt a milliókat köszöntő jelszóra: »Dicsőség a dolgozóknak!« Végül egy kis önkritika: lemaradtam egy érdekes beszélgetésről. Mellettem a menet kezdetétől aggódó izgalommal topogott egy zömök bácsi, minduntalan megkérdezte, jön-e már a Magyar Acél? Gondoltam, kivárom, míg elvonul a gyára, bizonyára integetni akar. Aztán majd jól elbeszélgetünk az angyalföldi helyzetről. Még szóltam is neki, amikor feltűnt a vörös transzparens: — Jön a Magyar Acél, elvtárs! — Jön? — csillant fel a szeme.—Akkor megyek! Velük megyek tovább! Azzal mint a gyík, lesurrant a tribünről, úgy látszik, mégiscsak az ütem menetéhez húzta a szíve. Így lett a Magyar Acél menete népesebb egy vasassal — s én szegényebb egy bizonyára érdekes párbeszéddel. Jövőre kipótoljuk. (baktai) A csepeli kohászok nagyszerű eredményei május első munkanapján A Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek acélművének dolgozói áprilisban terven felül 3600 tonna anyagot adtak a népgazdaságnak. Május első munkanapján a május 31-i munkaverseny töretlen lendületével folytatták küzdelmüket a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért. Az első kiemelkedő eredményt a martinüzem Matroszov olvasztárbrigádja érte el, terven felül 14 tonna jó minőségű acélt csapolt. A Kossuth ifi olvasztárbrigád tagjai terven felül tíz tonna acélt gyártottak. Az elektroacélmű dolgozói is bizonyságát adták, hogy náluk sem csökken a verseny üteme. A Rákosi olvasztárbrigád 14, a Lenin-brigád 8,5, a Sailaibrigád 5,5 tonna terven felül gyártott elektroacéllal fokozta május első munkanapjának sikerét. . 185176 forintnyi importkokszot takarítottak meg áprilisban az ózdi kohászok Az ózdi nagyolvasztómű országos hírű kohászai — Halász Lajos, Mészáros László, N. Karda József, Vámos Gyula főolvasztárokkal az élen — kiváló munkasikerekkel köszöntötték május 1-ét. Gondos felkészülésüknek eredménye, hogy a vállalt 90 tonna helyett 309 tonna nyersvasat gyártottak áprilisi tervükön felül, s 185 176 forint értékű importkokszot is megtakarítottak.