Népszava, 1956. július (84. évfolyam, 154-179. sz.)
1956-07-22 / 172. szám
Ankét a Népszava szerkesztőségében Az államigazgatás ésszerűsítéséért I. Stamel Lajos egyetemi tanár vitaindító előadása A Népszava szerkesztésége és a Közalkalmazottak Szakszervezete »Az államigazgatás ésszerűsítéséért« címmel ankétot rendezett, amelyen a központi és helyi államigazgatási szervek, bíróságok, ügyészségek mintegy száz, nagyrészt vezető állású dolgozója vett részt. A vitaindító előadást Számor Lajos elvtárs, a pécsi egyetem államigazgatási tanszékének vezetője, a jogi tudományok kandidátusa tartotta. Az előadás mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az államigazgatás racionalizálásának fogalmát helytelenül azonosítják a létszámcsökkentéssel. A racionalizálás folytonos tudományos módszer az államigazgatás korszerűsítése és magas színvonalra emelése érdekében. A mi helyzetünkben az ésszerűsítés természetszerű velejárója az államgépezet feleslegesen felduzzadt létszámának bizonyos fokú csökkentése. Ezt a kormány úgy kívánja végrehajtani, hogy a legmesszebbmenően gondoskodik az érintett dolgozók átképzéséről, elhelyezéséről. Tudományos megalapozottsággal A párt és a kormány elképzeléseinek célja a jobb, s a bürokrácia kötelékeitől feloldottabb, gazdaságosabb és a törvényesség követelményeinek megfelelőbb államigazgatás. Szocialista országokban — ahol a termelési eszközök társadalmasításával az állami munka keretei hatalmas mértékben kibővültek —, a közigazgatás gazdaságossága és eredményessége elevenebben élő probléma, mint a tőkés országokban. Ennek megoldására, a nép érdekét szolgáló közigazgatás megteremtésére tehát a szocializmust építő állam olyan erőfeszítéseket tesz, amilyenre burzsoá állam nem is képes. Számunkra ez azt jelenti: államigazgatásunk alapjában véve helyes rendszerének megtartása mellett jelentős reformot kell keresztülvinni. Ésszerűsítési mozgalom a felszabadulás óta már volt néhányszor hazánkban. Részben keresztülvittünk részleges jogszabályrendezést. Területi reformot több ízben is végrehajtottunk. Mindez hozott részleges eredményeket. De az átfogó, egységes szemlélet, a tervszerű előkészítés és a tudományos megalapozottság hiánya, az ötletszerűség, az intézkedések összehangolatlansága miatt alig közelítettük meg céljainkat. Államigazgatásunkat a szakadatlan átszervezés állapotában tartottuk, s ez sokszor fékezte a munkát. A Minisztertanács egyik legutóbbi, 1046-os számú határozatát, amely a közigazgatás megjavításáról szól, csak üdvözölni lehet, ugyanígy azokat a bejelentéseket, amelyekről ebben a vonatkozásban a budapesti párt nagyaktívan szó volt. (Ezekről azóta még részletesebben szólott a KV ülésén a Politikai Bizottság beszámolója.) E megnyilatkozások természetesen csak nagy vonalakban jelölik meg, mit kell csinálni, s milyen módszerekkel. A főcél: a mainál lényegesen jobban működő apparátus, amely nem nehezedik a termelésre, hanem irányítja, vezeti és adminisztrálja, amely a dolgozók szükségleteit magasabb szinten elégíti ki, teljes mértékben élvezi a lakosság támogatását, s annak ellenőrzése alatt áll. Olyan igazgatás, amely szigorúan megtartja a törvényeket és jogszabályokat, nincsenek párhuzamosságai, üresjáratai, kicsiny az önfogyasztása, a befelé néző működése. Az ilyen igazgatás megteremtése érdekében különösen két pontra kell a figyelmet irányítani. A hatáskörök elhatárolása — szakképzettség Az első: a hatáskörök gondos elhatárolása alapján elkészíteni az egész államigazgatás minden egységének szervezeti szabályzatát. Csak így érhetjük el, hogy minden szerv tisztában legyen a maga feladataival és jogaival. Ezzel párhuzamosan arra kell törekedni, hogy a jogszabályok immár úgyszólván áttekinthetetlen erdejében rendet teremtsünk. Enélkül nem képzelhető el a törvényesség érvényesítése az államigazgatásban, s még kevésbé az, hogy az állampolgárok ismerjék jogaikat, s ugyanakkor önként és híven teljesítsék állampolgári kötelességeiket. A másik: olyan politikailag teljes értékű apparátus kiépítése, amely minden láncszemében kulturált és magasszínvonalúan szakképzett. Ennek érdekében kívánatos, hogy fokozatosan bevezessük az államigazgatási állások képesítéshez kötését, nemcsak a vezető állásokban, hanem az alsóbbakban is. Természetesen a képesítési rendszer bevezetésénél ügyelni kell arra, nehogy méltánytalanság érje azokat az államigazgatási dolgozókat, akik a termelésből kerültek az apparátusba s ott megállták a helyüket, igyekeznek szakképzettséget szerezni. A káderutánpótlás alapját pedig az egyetemet, főiskolát, középiskolát végzett ifjúságunk jelentheti. Az előadó ezután hangsúlyozta: Az összevonással kapcsolatban szakítani kellene azzal az eddigi elvvel, hogy a legfelsőbb szerv »mindenről tudjon«. A legfelsőbb irányítás ne ügyintézéssel foglalkozzon. Éppen ezért az összevonás mellett a decentralizálás is fontos része az államigazgatás reformjának. A decentralizálás középpontjában a gazdaságos önállósítás áll. A tervezés és ellenőrzés mai rendszere mellett ugyanis a tanácsi és a vállalati vezetők munkáját a mutatószámok és nem a gazdaságosság követelményei irányítják. Ezen változtatni kell. Lényegesen érdekeltebbé kell tenni a tanácsokat a bevételekben, meghatározva azt a maximális összeget, amennyit az állami költségvetésből egy-egy megye kaphat. Ugyanakkor az előirányzaton felüli saját bevételekkel szabadon rendelkezzenek. Ma a tanácsoknál alig van ilyen saját bevétel. Nem elfogadható elv, hogy a tanácsok gazdasági önállóságát csak azzal mérjük, hogy a rendelkezésükre bocsátott pénzzel milyen szabadon gazdálkodhatnak. Meg kell teremteni a tanácsok helyi kezdeményezéseinek a feltételeit, tehát abban is legyenek érdekeltek, hogy helyi bevételeket szerezzenek. A hatósági ügykörök decentralizálását egyébként nem községi, hanem elsősorban járási és városi szintig kell megvalósítani. A gazdasági irányító szervek és a vállalatok racionalizálásával kapcsolatban az előadó felvetette, hogy tanulmányozni kellene a szocialista építés jugoszláv gyakorlatát is. Az ésszerűsítés módszerei Az államigazgatás reformjával kapcsolatos különböző részletkérdések ismertetése után Szamos elvtárs rátért a területi beosztás reformjának kérdésére. Helyes irányzat — mondotta — a megyék és a járások területének növelése és ezzel számuk csökkentése. Csakugyan indokolatlan, hogy 19 megyénk és 130 járásunk legyen. A kérdés az, hogy vajon pusztán a megyék és járások rendezése révén kielégítően megoldhatók-e az e körben felmerülő problémák. Az előadó szerint a területi reformnál a keretek felülről lefelé haladva csak nagy vonalakban alakíthatók ki és semmiképp sem mellőzhetők az alulról felfelé haladó, aprólékos, tudományos pontosságú előmunkálatok. A területi reform célja az, hogy a községeket és városokat jobban és olcsóbban irányító járási és megyei szervezet épüljön ki. A továbbiakban az előadó az ésszerűsítés módszeréről beszélt. Az ésszerűsítésnek — amely nem lehet kampány, hanem hosszú folyamat — egységes központi irányítás, és öszszehangoltság mellett kell végbemennie. Tudományosan megalapozott reform szükséges, s ennek irányítására esetleg állandó kormánybizottság létrehozása lenne kívánatos. Ezt a kormánybizottságot számos szakbizottság támogathatná. A dolgozó tömegek bevonása az államapparátus tökéletesítési munkálataiba szintén csak úgy lehet hatásos, ha ezt legfelsőbb szinten összefogják. Itt különösen érvényesek Lenin szavai: inkább kevesebbet, de jobbat. Az államapparátus reformjának, racionalizálásának helyes értelmezése azt jelenti: csak átgondolt, minden részletre és összefüggésre kiterjedő, tudományosan megalapozott és nem egy vonatkozásban a gyakorlatban már kipróbált intézkedésektől várható igazán komoly eredmény. (Az ankéton elhangzott felszólalásokat külön összefoglaló cikkben közöljük.) JÖN!JÖN! A MEXIKÓI Jack London novellájából készült színes szovjet film Főszerepben: SZTRIZSENOV és ANDREJEV Bemutatásra kerül: JÚLIUS 26-ÁN 6 NÉPSZAVA 1966. július 22. vasárnap Megrágó találkozás a magyar határon Ismét családjuk körében a légibanditák áldozatai A magyar—osztrák határra kiküldött munkatársunk jelenti: Könnyező feleségük ölelte, csókolta, simogatta szombat délben a hegyeshalmi határállomáson fehér pólyába burkolt, agyrázkódást, koponyaalapi, borda- vagy kartörést szenvedett, de a hazaérkezés örömével mosolygó férjeket — a Nyugat-Németországba szökött légibanditák áldozatait. A Bajor Vöröskereszt két mentőautóján érkezett három utas, és egy repülő — Szántó György, a Zalaegerszegi Ruhagyár főmérnöke, Komáromi Károly, a gyár műszaki osztályának vezetője, dr. Dénes Tibor színházi szakember és Doktor Elek navigátori sebesülése súlyos, de amint azt az ingolstadti városi kórház őket egészen Budapestig kísérő orvosától megtudtuk, egyikük állapota sem életveszélyes. A kórházi pizsamában fekvő Doktor Elek elővette aktatáskájából ingét, amelyben repült. Bíborvörös volt a vértől, szinte alig látszott rajta fehér folt. Velük együtt érkezett a frankfurti magyar kereskedelmi kirendeltség két gépkocsiján a további négy repülő és két utas. Góré János első pilóta, Fenesi János másodpilóta, Benedikt Károly rádiós, Tóth Sándor szerelő, valamint Somody Imre, az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat mérnöke és Paukovits Tibor, a Pest megyei MÉSZÖV kereskedelmi osztályvezetője. Tizenkét óra leforgása alatt két sajtóértekezletet tartottak: az egyiket péntek éjjel Bécsben negyed 12-től fél 2-ig az osztrák és külföldi, a másikat pedig szombat délben a hegyeshalmi határállomáson a magyar újságírók számára. Ez utóbbin is részt vett egy nyugatnémet újságíró, Ingolf Otto, az ingolstadti lap munkatársa, ő volt az első tudósító, aki találkozott a leszállókkal a manchingi repülőtéren. Egyhetes ott-tartózkodásuk alatt beszélt mindenkivel: a hazatérőkkel, a banditákkal és a kint maradt két utassal, Horváth Jánossal, valamint menyasszonyával, Antal Ilonával. A repülőgéprablók hollétéről tudakozódó kérdésünkre azt válaszolta, hogy mind a banditák, mind pedig a kint maradt két utas jelenleg a nürnbergi amerikai menekültáborban, a Valka-lágerben vannak. Paukovits Tibor, az egyik utasfején négy centiméteres friss forradás vörösük) elmonda, hogy amikor múlt pénteken Budapesten a szombathelyi repülőgépbe beszálltak, az utasok egy része a szokásosnál gyorsabban előre sietett, mint később kiderült, azért, hogy elfoglalják előre megbeszélt helyeiket. Nyugatnémetországi kijelentéseikből azután megtudta, hogy a merényletet hónapokkal azelőtt kitervelték és három főpróbát is tartottak: terepszemlére mentek kétszer a szombathelyi, egyszer pedig a debreceni járattal. Igyekeztek vidám, gondtalan hangulatot teremteni a gépen, diópálinkát és rumot ittak szíverősítőnek. Győr felett Pólyák, a bandavezér megjegyezte: »Itt van Győr.« Pontosan öt perccel a jelszó után felugrott és ezzel megadta a jelet a támadásra. Mindegyik bandita rávetette magát előre kiszemelt áldozatára. A mit sem sejtő utasokat franciakulcsokkal, gumibotokkal, vasrudakkal ütlegelték. Somody mérnököt pisztollyal verte fejbe a bandavezér, majd amikor felugrott, még két ütést mért rá és pisztolyát rászegezte. M miután az utasokat leütötték, a bandavezér feszítővassal lefeszítette a rádió antenna-kivezetését és megkezdte a pilótafülke ajtajának felfeszítését. A pilóta ekkor manőverezni kezdett a géppel, hogy megakadályozza a banditák további mozgását és a csomagok meg az utasok egymással összekeveredtek. Az ajtót azonban sikerült felfeszíteni és miközben a banda egyik része a félig eszméletlen utasokat tartott a sakkban, másik része a pilótafülkébe rohant. Itt elkeseredett harc fejlődött ki. Paukovits, aki együtt feküdt a műtőasztalon Pólyákkal, elmondta, hogy a bandavezér fején nyolc repedés van, három foga kihullt. Góré János első pilótától további részleteket tudtunk meg a drámai küzdelemről. Mikor már azt hitték, hogy leszámoltak Pólyákkal, az revolverrel Tóth Sándor szerelőre lőtt, a golyó közvetlenül mellette süvített el. Ezután a pisztollyal fenyegetőzve a rádiósülésre ült és — mint kiderült, volt pilóta — maga is vezetett. A banditák Münchenbe, a nyugatnémetországi amerikai kémközpontba akarták vinni a gépet, térképük azonban későn került elő a nagy verekedésből. Csalódottan mondták egymásnak, hogy a számukra kilátásba helyezett »kísérő repülőgép« nem jelent meg a térképükbe berajzolt helyen. Amikor egy repülőtér fölé érkeztek, Pólyák kényszerítette pisztolyával Górét, hogy hajtsa végre a leszállást. Itt a banditák nagy örömmel tapasztalták, hogy sikerült elkerülniük a Német Demokratikus Köztársaságot és Nyugat-Németországba jutottak. Az Ingolstadt melletti Manching repülőteréről az igen előzékeny bajor rendőrség a súlyos sebesülteket az ingolstadti kórházba, a többieket pedig egy manchingi fogadóba szállította. Itt tartózkodtak egy hétig. A betegek ezalatt igen gondos és figyelmes ápolásban részesültek. Egy állítólagos bizottság azonban, amelynek tagjai között amerikaiak is voltak, mindenfélét ígérgetve és az otthoni »megtorlásra« való hivatkozással fenyegetőzve igyekeztek disszidálásra kényszeríteni még a súlyos sebesülteket is. A véres támadást, repülőgéprablást végrehajtó gengsztereket dicsőítő egyes nyugati lapok azt írták a banditákról: »a szabadságot választották«. Nos, legalábbis jóízlés, ép erkölcsi érzék dolga, ki kit tekint hősének. Mi, a magyar határon járt újságírók bátran megírhatjuk hősemről, a felfegyverzett banditákkal puszta kézzel bírókra kelt hazafiakról: hazájukat, a szabadságot, a Magyar Népköztársaságot választották. Kis Tamás Szántó György és Komáromi Károly mentőautón érkezett haza ÚTTÖRŐKNEK h VoílVUffaT , «|reä£SKEPo Csüng Se, a gazdag kereskedő már a kétségbeesés szélén állt, mert kora reggeltől késő éjszakáig kalapácsolás zaja verte fel előkelő háza csendjét. A ház mindkét oldalán ugyanis egyegy kovácsműhely volt. Jobbról Tu Pe, balról Kien Vei verte az üllőt. Egy napon aztán Csüng Se gondoltegyet, és magához hívatta Tu Pet. Felajánlotta, hogy 200 arany taelt fizet neki, ha másik házat keres magának és elköltözik. Hasonló ajánlatot tett Kien Veinek is. Harmadnapon a két szomszéd külön-külön tiszteletét tette a gazdag Csüng Senél. Mindketten bejelentették, hogy elfogadják ajánlatát. Csang Senek fájt ugyan a szíve a sok pénz miatt,de mégis megkönnyebbült, hogy megszabadul kellemetlen szomszédaitól. Kifizette Tu Penek a 200 taelt, majd közvetlenül utána kifizette Kien Veinek is a kialkudott 200 taelt. Afeletti örömében, hogy előkelő házát nem fogja tovább háborgatni a közönséges kovácszaj, meghívta szomszédait ebédre. Falatozás közben egyszerre csak Csüng Se odafordult Tu Pehoz és kedélyesen kérdezte: — Merre találtál másik műhelyt ilyen gyorsan, kedves barátom? Valóban tiszteletre méltó elhatározásod gyorsasága és ügyességed. — Ő — válaszolta szerényen Tu Pe —, nem érdemlem meg dicséretedet, mert nagyon egyszerű volt az egész dolog lebonyolítása. Én beköltöztem Kien Wei házába, ő pedig az enyémbe. Ennyi az egész. (Kínai népmese.) Bizonyára kevesen tudjátok... ... hogy az ókori babilóniaiak már körülbelül 4500 évvel időszámításunk előtt használtak naptárt. ... hogy a mai repülőgép sebességi csúcsteljesítménye óránként 1215 km. ... hogy Sztálinvárosban van Magyarország legnagyobb kohókombinátja. ... hogy a kukoricát Európába Kolumbusz Kristóf hozta Kuba szigetéről. A június 24-i számunkban közölt számtani feladatok megfejtése: Ha az apa 28 évvel volt idősebb és ötször annyi idős, mint a kislánya, akkor az apa 35 éves és kislánya 7 éves. 2. Jancsinak volt ötven forintja és Pistának hetven forintja. _ Bűvészláda kincsei A lebegő tojás Ha egy tojást vízbe teszünk, természetesen rögtön lemerül, és ott is marad az edény fenekén. Bizonyára hitetlenül csóválnátok a fejeteket és valami turpisságra gondolnátok, ha a tojás egyszerre csak felemelkedne és ott lebegne a víz közepe táján. Biztos kifújták a belsejét, azért olyan könynyűt mondanátok. Pedig semmi ilyesmiről nincs szó, és még csak ördöngösség sincs a dologban, bármelyikőtök meg tudja csinálni. Kérjetek édesanyátoktól egy 1 literes befőttes üveget, 20 deka sót és persze egy tojást. Az üveget félig meg kell tölteni tiszta vízzel és belekeverni a sót. Mikor a só jól feloldódott, akkor tiszta vízzel teletöltjük az üveget. De nagyon óvatosan, lassan kell hozzáönteni a vizet, úgy, hogy az üveg oldalán csurogjon le. Ezután beletesszük a tojást. Most a tojás természetesen lesüllyed az üveg fenekére, de utána fölemelkedik és a víz közepe táján lebeg. Az ok egyszerű: a tojás nehezebb a tiszta víznél, ezért lesüllyed, de könynyebb a sós víznél, ezért fölemelkedik. Ha óvatosan bánunk a vízzel, akkor a tojás elég sokáig lebeg, mert a kétféle víz csak lassan keveredik össze. Próbáljátok csak ki ezt a »bűvészmutatványt« kis pajtások és írjátok meg, hogy sikerült-e. GYUFASZÁL-JATÉK Két gyufaszálhoz hozzáadunk négyet és tíz lesz belőle. Hogyan lehetséges ez? Vegyél 24 gyufaszálat, csinálj belőle kilenc négyszöget, amint azt az ábrán láthatod. Most úgy vegyél el négy gyufaszálat, hogy öt négyszög maradjon. It