Népszava, 1956. július (84. évfolyam, 154-179. sz.)

1956-07-01 / 154. szám

Jegyzetek a százéves szolnoki járműjavítóból EMBEREK ÉS KttalLMitNYEK Százéves a gyár, a régi szolnoki MÁV-műhely. Persze, amikor itt a műhely építése megkezdődött, máris élt néhány — egészen friss — vasutas-hagyomány, Magyarország második vasútvonala mentén. Például az, hogy az országból menekülő Kossuth néhány napig a régi állomás épületében (itt, alig kő­­hajításnyira a járóműjavítótól) rejtőzött császári üldözői elől... Azután a lábbal hajtott esztergapadokat és a kezdetleges ko­­vácsfújtatókat felváltották a századvég korszerűbb és már 1900 táján villannyal világított műhelyei. A néhány munkás­ból sok száz lett. Megismerkedtek egy angol szóval: »sztrájk!« — és kivonultak tiltakozni az akkord ellen. A temető volt a sztrájk-tanya. Ugyanabban a temetőben (kerítése előtt jönnek az utódok dolgozni ma is) temették el az akkordot a diadal­mas 1919 egy vidám nyári napján. Szabályos temetés volt, ko­porsóval, pappal, kántorral (ezt Marincsek betűire játszotta) és ministránssal (ma már nyugdíjas az öreg Somogyi Miska bácsi). A fényképét láttam, mert elrejtették, mint ahogy min­den hagyományukat féltve őrzik, futball-serlegektől az öreg szaktársak temetéséről felvett hivatalos jegyzőkönyvekig, vagy az olyan névsorokig, mint a tüzérütegé, melynek lövegei mel­lett Járdányi Pista bácsi, a mai szertárfőnök védte a vörös Szolnokot. Hogyan élnek ma, hogyan dolgoznak a tizenkilencesek fiai, a negyvennyolcasok dédunokái? Azt kerestem a gyárban, amit nem mondanak el az élüzemjelvények, s a tervteljesítés mindig a száz százalék felett cikázó grafikonjai. Kékeszöld szemű, magas, fe­kete atlétatrikós fiatalember nyit be az vb-elnök, Török elv­­társ szobájába. Nevezéseket h­oz a vasárnapi jubileumi ver­senyre.* Azután új témára tér. — Török elvtárs, mi lesz a lakással? Túlóra, túlóra .. • Lakáskérdés ... Hat hét alatt az ötödik vidéki iparvá­rosban járok, s mindenütt ez tolakszik elsőnek a gondok és beszédtémák sorában. Pintérék a szolnoki színházban laknak, az após szolgálati lakásában. Kicsi az egy szoba öt embernek. S ebből az öt emberből egy mostanában nagyon kimerül­ten érkezik haza minden este. Most is fáradt Pintér elvtárs, pedig még csak dél van, de a szeme vörös és sűrűn pislog, mint aki közel jár az elalvás­­hoz. Sok a túlóra. Több vele a kereset is, az igaz. És ez nem is baj, mert a legtöbb műhelyben túlóra nél­kül csak nyolc-kilencszáz, eset­leg ezer forintot keresnek a szakmunkások. Sőt, 36 teher­kocsilakatos 140 százalékos át­laggal összesen 35 ezer forintot vitt haza májusban! A vasvázas kocsikat építő részleg bádogosműhelyében három bádogossal beszélge­tünk. Rózsó elvtárs »öreg sza­ki«, Horváth Béla a fiatal kor­osztályhoz tartozik, Szántó elv­társ — hármuk közül a legbát­rabb szókimondó — olyan negyvenes lehet. Ők is tizen­­kétóráznak, nemhogy ritkán, de mostanában rendszeresen. Jávor részlegvezető megkérde­zi a véleményüket, azzal a mű­szakiak szájából gyakran hall­ható kedves biztatással: »Mondjátok csak el, mintha itt se lennék.« Hát elmondják, hogy fá­rasztó a sok túlóra, ha jól is esik a kereset — havi 280 órá­val érnek el 1600 forintot. Mestermunka — hulladékból is! — Az első építési fázisnál kész lesz az új bádogosműhely — szól közbe Jávor elvtárs. — Fogadok egy üveg családi sörbe, hogy nem — mondja Szántó. — Mióta épül már az irodaépület is... Titokban azonban biztosan abban reménykedik, hogy az új műhely megérne egy üveg családit. A mostaniban bizony csúf a helyzet, a lebontott tető miatt a mennyezet hasadékain becsurog az eső. Ezt a bosszú­ságot a már megkezdett építés reménye persze feledteti. Más bajokat viszont nem. Például azt, hogy a bádogosok hónapok óta nem kaptak egy gramm, horganyzott lemezt sem. A szó szoros értelmében hulladékból építenek, vadásznak minden darab anyagra — szoros tervek teljesítése és túlórázás közben. De amit csinálnak, mester­munka. Felkalauzolnak egy most elkészült, vasvázas kocsi­ra, a BZ 53 000-es sorozat új­szülöttjére. Hatvankét szemé­lyes, bőrüléses, ragyogó kocsik ezek, s amikor Jávor elvtárs helyet mutat az egyik bőrülé­sen, mindjárt hozzáteszi: »a győr-soproni vonalon járnak majd­“­„Hogyan nézzek a tükörbe?“ Belemelegszünk a beszélge­tésbe, olyan örömteli hírekbe, hogy elviszik a részlegükből a szerkecsi-javítást, tehát több helyük lesz; az építés sok szakmai titkával megismertet, de igazában csak a búcsúzás pillanatában érzem, hogy bará­tok lettünk. Valami oszlopfélénél kö­szönünk el egymástól egy vá­gta? mellett# odáig kísér.* Ott megáll az alacsony, őszhajú férfi. Harminchárom éve jött a gyárba — apám lehetne. S azt mondja, bizalommal és na­gyon keserűen. — Mondja, milyen ember­nek tarthatnak a munkásaim? Én már nem tudom, hogy néz­zek tükörbe reggelenként. »Na­gyon hajszol a Jávor« — mond­ják. Egyik szavunk, a hivata­los, az ünnepélyes: »Harcolunk a nyolcórai munkaidőért«... A másik: »A tervnek, ha törik, ha szakad, meg kell lenni — bent maradunk!« Hivatalosan én se erőltetem a dolgot. Nem is hajszol senki senkit és min­denki letagadja, ha kérdik. A körülmények hajszolnak. És az emberek belemennek a túlórá­ba, ha fáradtak is, mert kell a pénz... Elbúcsúzom Jávor elvtárstól, de mint ahogy ő sem, én sem búcsúzhatom el többé ettől a megismert ellentmondástól. A kétféle hivatalos állásponttól. A körülményektől. A termelés rendjét felborító és állandó hajrát okozó körül­mények legfontosabbja az anyaghiány. Szokás olyan ob­jektív nehézségként emlegetni, mint amiről kár beszélni, nincs anyag, hát nincs. És lehet, hogy az íróasztalok mellett egyszerűen is hangzik. De mű­helyben, ahol például a hen­gerelt kazánlemez nélkül épp­úgy nem lehet mozdonyt csi­nálni, mint papír nélkül aktát, bizony keservesen hangzik. (Hozzá kell tenni, hogy a moz­donyokra feltétlenül szükség van.) Jellemző példák egész halmazát sorolja Kurucz fő­mérnök, Sándor helyettes fő­diszpécser és Balázs főkönyve­lő — olyanokat, hogy 1500 olyanfajta munkát végeznek el, amelynek alapanyagát készen kellene kapniuk, de jó részét maguk gyártják. Itt helyben készül a sasszeg, a negyedes­és féltollos anya ... „Hiszen mindenük van!“ Négyesben beszélgetünk. Megtudom, hogy rendkívül rossz az anyagellátás, hogy mindezt ostoba bürokrácia egészen nevetséges meg­nyilvánulásai tetézik. Meg­tudom, hogy a szertár, amellyel a vállalat nem rendelkezik, mert csak a MÁV Anyagellátó utasítására ad ki anyagot, 8,5 százalék kezelési költséget szá­mít fel minden anyagért. Azokért is, amikről csak egy cédulát ad, de a járműjavító közvetlenül hozza el Pestről... Egyszóval, az anyaghiányról van szó, amikor benyit Érche­gyi elvtárs a minisztériumból. — Mit panaszkodnak? — kér­dezi a főmérnököt. — Hiszen mindenük van... A maguk anyagbeszerzői kihajtanak mindent... Vígjátékba illő jelenet: Érc­hegyi elvtárs szerint a hat járműjavító közül viszonylag a szolnoki áll a legjobban anyaggal. Aztán az ellenveté­sekre sóhajtva, elismeri, hogy igaz, igaz, nincs, de hát a mi­niszter honnan szerezzen? Az egész népgazdaság egyik alap­­problémája, az anyaghiány itt, ebben a látszólag könnyed be­szélgetésben jelentkezik. De a műhelyekben fáradtság, tizen­­kétórázás, nyomasztó légkör formájában jelentkezik és ez olyan fontos kérdés, hogy — anélkül, hogy egy riport ke­retében ilyen országos kérdést meg akarnánk oldani — fel kell vetnünk: terveznek-e és milyen konkrét intézkedéseket terveznek a MÁV javítóműhe­lyei anyagellátásának megjaví­tására? Kívánságok egy mondatban Egyébként a túlórázás széles réteget érint; a fizikai munká­sok mellett igen sok műszakit, éppen a kisebb keresetűek kö­zül. Ám ők — ha fizetésük az 1534 forintot meghaladja — nem tarthatnak igényt túlóra­­pótlékra. Kellemetlen véletlen, hogy nemrégiben zömüknek úgy rendezték a fizetését, hogy — 80—100 forintos emeléssel — átkerültek ezen a bűvös ha­táron. Így nem egynek havi átlagban három-négyszáz fo­rintos illetménycsökkenést hoz az emelés ... Részletkérdés? Lehet, hogy az, de ilyen rész­letkérdésekből tevődik össze az üzem élete, a mindennapi beszélgetések, a légkör, amely­ben — még a sok gond ellené­re is — megvan a »csak azért is«, a győzniakarás hangulata. Mennyi a javaslat, az ötlet, a munka egyszerűsítésére. (Hogy csak egyet említsünk, Török elvtársét, aki szerint egyszerű­síteni kellene a mozdonyjaví­­tást, bizonyos típusokat kelle­ne kiosztani javításra minden műhelynek, hogy ne kelljen mindenütt annyi alkatrésszel vesződni.) Mennyi a jó teljesít­mény, a találó észrevétel. Mennyi az építeni akarás még a csípős bírálatokban is. Job­bat akarnak adni, hogy jobban élhessenek — ez kívánságaik összefoglalása egy mondatban. És ehhez nincs hozzátenni való. Baktai Ferenc Múzeumok és kiállítások Az MDP Központi Vezetősége Párt­­történeti Intézetének Múzeuma (V., Kossuth Lajos tér 12). Ny.: szó. kiv. hétköznap 11—20, vas. 9—14. Törté­neti Múzeum (Múzeum körút 14—16). Ny.: h. kiv. mindennap 10—18. Ter­mészettudományi Múzeum (Múzeum körút 14—16). Ny.: h. kiv. minden­nap 10—18. Természettudományi Mú­zeum kábításai (Városliget, Vajda­­hunyad­ vára). Ny.: h. és p. kiv. 10— 17, vas. 9—17. Iparművészeti Mú­zeum (IX., Üllői út 33—37). Ny.: h. kiv. naponta 11—19. Keletázsiai Mű­vészeti Múzeum (VI., Sztálin út 103)^ Korea legrégibb falfestményei című kiállítás. Ny.: h. kiv. naponta 10—18. Szépművészeti Múzeum (Hő­sök tere). Régi külföldi képtár. Ny.: k­. cs., szó., vas. 10—18. Új magyar képtár — Ferenczy, Izsó. Strobl em­lékkiállítás. Görög—római, egyiptomi, modern külföldi képkiállítás. Ny.: h. kiv. naponta 10—18. Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára (V., Egyetem utca 16) Bihari Sán­dor emlékkiállítás. Nyitva: hétfő kiv. naponta 11—19. Néprajzi Mú­zeum (Könyves Kálmán körút 40). Ny.: h. kiv. mindennap 9—18. Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum (V., József nádor tér 7). Mozart emlékkiállítás (1756—1956). Ny.: h. kiv. naponta 10—20. Petőfi Sándor Irodalmi Mú­zeum (VI., Bajza utca 39). Petőfi Sándor és József Attila emlékkiállí­tás. Ny.: h. kiv. 10—18, vas. 9—14. Színháztörténeti Múzeum (Krisztina körút 57). Ny.: k., cs., szó. 15—19, vas. 10—18. Vármúzeum (Szenthá­romság utca 2). Ny.: vas. 9—17. Műcsarnok (XIV., Dózsa György út 37). Medgyessy Ferenc szobrászmű­vész gyűjteményes kiállítása. Leo­nardo da Vinci kiállítás. Ny.: h. kiv. 10—20. Nemzeti Szalon (V., Engels tér). IV. magyar karikatúra kiállítás. Ny.: h. kiv. naponta 10—20. Ernst Múzeum (VI., Nagymező utca 8). Út­törők országos képzőművészeti kiállí­tása. Ny.: 10—19 (július 1-én, vas. zárul). Fényes Adolf-terem (VII., Rá­kóczi út 30). Pirk János festőművész kiállítása. Ny.: 2. kiv. naponta 11 — 19. Hadtörténeti Múzeum (I., Tóth Árpád sétány 40). Ny.: h. kiv. 9—17, vas. 10—18. színházak Operaház (312—550): A bűvös szek­­rény. A csodálatos mandarin (T-bér­­let, 10. előadás, 7). Nemzeti Színház (424—338): Mirandolina (7). Katona József Színház ,(187—794): Főbelöven­­dök klubja (7). Madách Színház 1428.—348): Királyasszony lovagja (M. K. VII. bérlet, 7). Madách Kamara Színház (423—380): Vannak még kí­sértetek (7). Magyar Néphadsereg Színháza (110—430): Szent Johanna (7). Petőfi Színház (124—230): Há­rom szegény szabólegény (7). Jókai Színház (22­1—059): Fenn az ernyő, nincsen kas (7). Fővárosi Operett­színház (120—335): Valahol Délen (7). Blaha Lujza Színház (223—883): Egy amerikai Londonban (fél 8). Déryné Színház (422—923): Karrier (7). Vidám Színpad (125—945): Mi van a függöny mögött? (7). Kis Színpad (120—510): Torkig vagyok a szerelemmel (fél 81. Margitszigeti Majakovszkij Színpad (115—897): Nyárleszállítás Vonósnégyes (8). Csajkovszkij Színpad (148­-03): Me­sél a bécsi erdő (8). Állatkerti Sza­badtéri Színpad: Csárdáskirálynő (8). Móricz Zsigmond Kultúrotthon (125— 549): Zsuzsi kisasszony (fél 4, fél 8). Építők Rózsa Ferenc Kultúrháza (429—939): Moszkvai siker (ifjúsági 6-bérlet 5, I. bérlet: 8). Fővárosi Nagycirkusz (124—310): A porond mesterei (4, 8). MOZIK HALÁLUGRÁS (német f­im): DÓ­ZSA (Róbert Károly körút 59) 4. sz. 19. ATTILA (Budafok, kertmozi) 17. 19, vas. 4.­­ ESKÜVŐ AKADÁ­LYOKKAL (német film): FELSZA­BADULÁS (Flórián tér 3) 14. hó. 8. sza­vas. 12. — VÖRÖS ÉS FEKETE, 1—II. RÉSZ (színes francia film. 16 éven felülieknek): CORVIN (Kisfa­ludy köz) 4. hétre prol. h. 8. — VÖRÖS ÉS FEKETE, 1. RÉSZ szí­nes francia film. 16 éven felülieknek, kísérőm­­ísor: Bartók Béla): SZIKRA (Lenin körút 120) 4. hétre prol. h 10. 12. n3. f5. h7. 9. ZUGLÓI (Anpol Utca 26) 14. 1­6. szó. h6. 8. vas. f4. H6: RÓZSAVÖLGYI kertmozi (XIV., Rózsavölgyi tér) 9 óra. szombat szünnap. ALKOTMÁNY (Újpesti f4. háromnegyed 6, 8. )■ VÖRÖS ÉS FEKETE. IS RÉSZ (színes fran­cia film 16 éven felülieknek, kísérő­­műsor: Medgyessy Ferenc): MŰVÉSZ (Lenin körút 88) 4. hétre prol. 9. 11. n2. f4. h6. 8. SZABADSÁG (Partok Béla út 64) prol.. csak de. f 10. f 12. h2; HUNYADI (Kispest) 4. n7. f9; TÁTRA (Pesterzsébet, kertmozi) 15. h7. 9.­­ DOLLÁRPAPA (ma­ryar filmvízzjáték): PUSKIN (Kossuth La­jos utca 18) 7. hétre prol. f4. h6. 8; TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky út 36) 3. hétre prol. f4. h6. 8; UGOCSA (Ugocsa utca 10) 3. hétre prol. 4. nz. 19. vas. 2. REGE (Regre utca 15) 6. 8 sza­ vas. 4. csütörtök szünnap. ■UJL.TURA (Pesthideerkút) h6. 8. vas. h4. csütörtök szünnap — A PAPA.­­ MAMA. A FEL­SÉGF.M. MEG ÉN (fraripia film­vférjáték): VÖRÖS CSIL­LAG (Lenin körút 45) 3. hétre prol. 15. h7. 9. MÁJUS 1 (Mártírok útja 55) prol 4. n7 f9. PUSKIN (Kos­suth Lajos utca 18) 3 hétre mrol. csak délelőtt 9 11. n2. SZIGET (Margitsziget) 3. hétre prol. 9 óra. szombat, vasárnap szünnap. — ME­RÉNYLET A KIKÖTŐBEN (szovjet film): MUNKÁS (Kápolna utca 3/b) 14. h5. 8: TÁNCSICS (Crenel) f4. h6. 8. — HOLNAP MÁR KÉSŐ (olasz film): URANIA (Rákóczi út 21) 3. hétre prol. 4. n7 f9: DUNA (Fürst Sándor utca 7) 3. hétre prol. fo. h7. 9: VÖRÖSMARTY (Üllői út 4) 3. hétre prol csak délelőtt fl0. fl2. f2. FÉNY (Urnest) h4. 6. n9. — A GO­NOSZ FAVÁGÓ: KOSSUTH (Váci út 14) f5. h6. 9. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64) prol. 4. n7. f9. — PÁN­CÉLOS DANDÁR (színes csehszlo­vák film): VÖRÖSMARTY (Üllői út 4) prol f4. h6. 8.­­ KIS SZÖKE­­VÉNY (amerikai film): JÓZSEF AT­TILA (Rákospalota) h6. 8. vas. f4. BRIGÁD (Pestlőrinc) dfos. h6. 8. szo­ vas. f4.­­ PÁRIZS ÉS TAVASZ (francia f­ilm vígjáték, kísérőműsor: Hajnal előtt): RÁKOSI MÁTYÁS " '.­Z (József Attila tér 4) n8. f8. vas. 3. - A 45-ÖS KÖRZET NEM VÁLASZOL (színes szovjet film kísérőműsor: Magyar nóták. Zsebek és emberek): ÚJVILÁG (Rá­­koskeresztúr) h6. 8. vas. 14. — Ma­gyar híradó, Idejében: Pinguin Auguszt kalandjai, Sporthíradó: HÍR­ADÓ (Lenin körút 13), reggel 9-től este 11-től folytatólag, szombaton éj­jel 1 óráig. Ördögi kör (mcevarul beszélő né­met film): ADY (Tanács körút 3) 14. h6. 8: OTTHON (Beniczky utca 3—5) M. hó 8: SZÉCS IFV . h4. hS. 8. — Csavargó (magyarul beszélő indiai film, kísérőműsor: Túl a Kálvin téren): BÁSTYA (Lenin körút 8) prol. hl6. 12. n3. f5. h7. 9: RÁKÓCZI (Csepel, kertmozi) fl6. p7. f9: HAZÁM (Váci út 150) 4. n7. f9. — Gábor deák (színes megyár film): TANÁCS (Szent István körút 16) prol. 10. 12. 13 fő. h7. 9; BEM (Már­tírok útja 5/b) mrol. 10. 12. 2. 4 n7. f'n. r * * M (K ••c-«’ - \ ~ ’ 1­3­4.’ r\7 f9. ÉVA (Erzsébet ki­rályné útja T?/b) f4. h6 8. — A mat­róz (szovjet flirr, kísérőműsor*: Ka­­” • r * D\S ( ' ■ n?’- •' + 138) f4. h6. 8. — A három jóbarát (csehszlovák film): BETHLEN (Beth­­len Gábor tér 3) 4. n7. f9. MOM KUL­TURHÁZ (Csörsz utca 18) 1-én 3. n6. f8. — Idegen utas (színes szovjet film): ÓBUDA (Selmeei utca 14) 4. n7. f9. VERSENY (Pataki Ist­ván tér 14) f6, h8. vas. n4. NYOM­DAIPARI SZAKSZERVEZET KUL­­TURHAZA (Kölcsey utca 2) negyed 5. 18, vas, 3. n6. 18. — Félelem bére (francia film, 16 éven felülieknek): SPORT (Thököly út 56) 3. 6. 9. — Volt egyszer egy király (színes cseh,­szlovák film): BÁNYÁSZ (József kör­út 63) A­ terem flo. f­ 2. h2. 4, n7. 19. VILÁGOSSÁG (Pesterzsébet) h6. 8, vas, 8. — A balkezes újonc (ma­gyarul beszélő színes szovjet film): BÁNYÁSZ (József körút 63) B-terem f4. h6. 8. FÓRUM (Pestlőrinc) h6. 8. vas. f4. - Befejezetlen elbeszélés (magyarul beszélő színes szovjet film): JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7) f4. hB 8. JÓKAI (Budatétény) 1-én 5. n8 vasárnap 3. — Két út (szovjet film): MATRA (Lenin körút 59) 3. hétre prof. 10. 12, 2, 4. 6. 8. — Fiam a tanár úr (olasz film): HONVÉD (Rákóczi út 82) fii. f1. f3. f5. f7. f9. — Ali Baba (16 éven felü­lieknek): MÓRICZ ZSIGMOND KUL­­TÚRHÁZ (Jókai utca 2) n6. f8. szom­bat csak n6. DISZ-MATINÉMŰSOR július 1-én, vasárnap délelőtt 10 órakor UGOCSA: Rigoletto, BRIGÁD (Pesile-inc): Aranyalmafác­ka, HA­LADÁS: Trubadúr, TÁTRA: Szita­kötő, REGE: Déryné, AKADÉMIA: Boldogság madara, IPOLY: Köpe­nick! kapitány, ALKOTÁS (1­0): Csuk és Geri, NAP: Fel a fejjel, BALASSI (Pestimre): Buksi megkerül, KOS­SUTH (Pesterzsébet): Három start, SZÉCHENYI (Pestújhely): Rejtett fo­lynod, TAVASZ (Rákospalota): Rákó­czi hadnagya, VILÁGOSSÁG (Pest­­erzsébd): Dalolva szép az élet. PE­TŐFI (Nagytétény): Császár pékje, SZIGETHY (Albertfalva): Volt egy­szer egy király. KULTU­rvy (pesth­­olezkút): Farkasvér. TERV (Pestúj­hely): Tartalék játékos. ÁRPÁD (Bu­dafok): Üldözés, MŰSOROK Jó, a 10,nyár:­ az MS­zerszámgyár kultúrcsoportja? Egy vitát hallgattam végig a héten. A résztvevők több mint három órán át tárgyalták a kérdést: jogosult-e a pamflet,­­ mint a helyi hibákat szatiri­­­­kus éllel ostorozó könnyű mű­­s faj az üzemi színjátszásban, hasznos eszköze-e a kultúragi­­tációnak és főként: lehet-e ilyen produkciót egy öntevé­keny gyári kultúrcsoport ered­ményeként elkönyvelni. A vita egyébként nem is volt vita, a kérdésre minden­ki igennel felelt. Miért volt akkor szükség a vitára? És szinte magától adódik a kér­dés: lehet még ma egyáltalán ilyesmit vitatni? Úgy látszik, lehet. Az RM Szerszámgyár önte­vékeny kultúrcsoportja annak idején a magyar csasztuska­­mozgalom úttörői közé tarto­zott. De meglátták közben, hogy a csasztuskázás hanyat­lik, a kanásznóták sablonjába süllyed, érdektelenné válik a dolgozók előtt. Ezért új utakat kerestek, hogy hatásosan pellengérre ál­líthassák a dolgozók által ki­fogásolt üzemi hibákat. Ex­pedíció című műsorukban ez­zel kísérleteztek. A Kilián György-kultúrverseny kerületi bemutatóján aranyérmet nyer­tek, s műsorukat később egy szakértőkből álló meghívott közönség is hasznos kezdemé­nyezésnek ítélte meg. A kultúrverseny budapesti döntőjén azonban az RM kul­túrcsoport­jaihoz beosztott zsű­ri­bizottság meghökkenve fo­gadta műsorukat, műfajilag nem tudta hová sorolni, ezért nem is értékelte, hanem a szí­nészi teljesítményért ezüst­­­­érmet ítélt nekik olyasfajta megjegyzéssel, hogy ha meg­­határozottabb műfajt választa­nak, például klasszikusokat játszanak, még többre is vihe­tik. (Aranyérmet egy másik csoport kapott egyébként ki­váló Csehov-előadásáért, a zsű­rinek azonban módjában lett volna több első díjat is ki­adni.) Ez a döntés késztette azután a szerszámgyáriakat arra, hogy vitadélutánt rendezzenek iga­zuk bizonyítására, számos kul­turális szervünk és szakértők bevonásával. A vita előtt be­mutatták a kérdéses műsort. Minden dicsérő szó előtt meg kell jegyeznünk: az ötlet nem új (ezt a csoport mint szerzői kollektíva szintén elis­meri.) Erősen érződik rajta a Vidám Színpad és különösen a bábszínpadon előadott »Pesti mesék« hatása. Erre mutat a Bagdadba helyezett környezet, a »bla-bla« ötlet felhasználá­sa, sőt még a szöveg és kisebb mértékben a színészi játék stí­lusa is. Ez azonban nem elve­tendő, mert — tegyük sürgősen hozzá — az említett színházak eddigi legjobb eredményeit használták fel, sőt fejlesztették tovább, rengeteg eredeti ötlet­tel. Mindezt a keretet pedig rendkívül szerencsésen, rend­kívül sikerülten alkalmazták a helyi viszonyokra. Az 50 perces műsor tulajdonképpen egyetlen zenés pamflet, lazán összefüggő bluettek sorozata. Ezek nincse­nek mind ugyanazon a színvo­nalon, egészen kiválóak közé gyengébbek is vegyülnek. Itt­­ott a színészi játék is akado­zik. De az összhatás, a mód, ahogyan a fájó gyári problé­mákhoz hozzányúlnak és ahogy azok okozóit a szatíra fegyve­rével szinte »meggyilkolják«, egyértelműen üdvözlendő. Jó érzékre vall a játék felépítése is: elcsépelt operett-slágerek­ből indulnak (ahol nem a slá­gerre, hanem a vele kifejezhe­tő mondanivalóra helyezték a hangsúlyt), a végén már opera­áriákban és énekbeszédben panaszolják az átszervezés miatti »bánatukat«, a zene hangulatához mindenkor il­leszkedő, találó szöveggel. Elsősorban a szerszámgyári dolgozóknak íródott a műsor, közöttük is aratott először si­kert. De aki csak valamennyi­re is ismeri az üzemi életet — a fejetlenül vezető igazgatót, a pipogya vb-t, a kezét dörzsölő pártbizottságot, a norma körüli vitákat — az a pamflet első meghallgatása után megérti, hol is szorít a cipő az RM Szer­számgyárban. S ez a műsor egyik fő erénye. Székely elvtárs, a Szerszám­­gyár fiatal igazgatója felszólalt a vita során. Elmondotta: ő bizony minden rá vonatkozó részt ki akart húzni, tehát a műsor nagy részét. A pártbi­zottság nem engedte, ma már ő is örül annak, hogy így tör­tént. Hangjából érződött: azon van, hogy a kigúnyolt hibák lassan a múltéi legyenek. Ez a felszólalás mindennél meg­győzőbben beszél arról, mi­lyen egészséges légkört teremt­het egy-egy üzemi kultúrcso­port hasonló, bátor kezdemé­nyezése. Kende István népművelési miniszterhelyettes kiemelte: az öntevékeny csoportoknak sok­rétűbb feladatuk van a szín­házakénál. A vitában nem is az arany- vagy ezüstérem, nem az elsőségi sorrend a lényeges. A zsűri­bizottság olyan össze­hasonlítási alapon ítélt, ame­lyen nem lett volna szabad ítél­nie. Más a Csehov-előadás és más az üzem dolgozói által írt, a visszásságok ellen hada­kozó, helyi konkrétumokon alapuló szatirikus műsor. A szerszámgyáriak útja olyan út, amelyre bátorítani kellene töb­bi, gyakran még erejét megha­ladó feladatokra vállalkozó, s ezért közönséget nem találó csoportunkat is. A zsűri dön­tése nem bátorítja a csoporto­kat e helyes út követésére, el­lenkezőleg: félő, hogy kedvü­ket szegi. Hasonlóan beszélt a többi felszólaló is. Le kell szűrnünk a vita tanulságai közül a leglényegesebbeket. Ami a csoportot illeti: fiata­lok, lelkesek, tehetségesek. A művészeti munka hallatlan szeretetét bizonyít­ja, hogy egyik szereplőjük, Fehér Antal nagy lelkierővel zavartalanul végigmókázta a vita előtti be­mutató előadást, pedig kisfia, akit előző nap baleset ért, sú­lyos állapotban feküdt a kór­házban. Bátornak, sokra hiva­tottnak tartjuk ezt a csoportot. Éppen ezért meg kell monda­nunk: a kiadott ezüstérem visz­­szaküldése nem megfelelő gesz­tus volt részükről, a zsűri dön­tését más úton is megóvhatták volna. Ne az aranyérem meg­szerzése legyen most fő gond­juk (amitől a zsűri tévedése elütötte őket­, hanem az, hogy egyre jobb, hasznosabb műsort adjanak üzemük dolgozóinak. A vitában is elhangzottak fel­szólalásaik, amelyek alapján félő: a feltétlen szükséges és jogos önbizalom mellett hajla­nak az önhittség, elbizakodott­ság felé is. Nem ez, hanem eddigi útjuk sikere, közönsé­güknek, az üzem dolgozóinak ragaszkodása, s nem utolsó­sorban saját rátermettségük biztosítja majd számukra a to­vábbi eredményeket. Figyelmeztette a vita a zsű­ri­bizottságok tagjait kiküldő szerveket is: határozott ítélő­képességű szakértőkre van szükség, s főként olyanokra, akiket nem merített ki az elő­ző két-három napon át tartott zsűrizés. Örvendetes, hogy számottevő hivatalos fórum is — ez eset­ben Kende elvtárs miniszter­­helyettes — jobban felfigyelt az üzemi kulturális élet prob­lémáira ,és részt vett a vitá­ban. Helyes, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerez a hely­színen, az üzemi kultúraktívák között­i kultúrpolitikánk hi­vatott irányításához ez elen­gedhetetlen. S a legdöntőbb tanulság: ideje, hogy az öntevékeny csoportok munkájában szün­tessük meg a túlzott versenyszerűséget. Az elsőségért való vetélkedés helyes, sőt nélkülözhetetlen a termelésben, a kultúrmunká­­ban azonban olykor káros ha­tású, érthetően sértődést, el­­kedvetlenedést okoz. A csepeli vitán például állandóan az járta, arany- vagy ezüstérem járt volna-e a szerszámgyá­riaknak, s a végén a Csehov­­darabbal aranyérmet nyert csoport sértődött meg: úgy érezték, a szerszámgyáriak megdicsérése őket marasztalja el. Minden évben megrendezik a vidéki színházak fővárosi fesztiválját, bemutatkoznak, nyilvános bírálatot kapnak az együttesek, mégsem állapíta­nak meg köztük helyezési sor­rendet. A nyilvános fellépésre alkalmas, legjobb öntevékeny csoportokat előzőleg hozzáértő bizottság válogassa ki — ün­nepi bemutatkozásukat pedig ítélje meg a nagyközönség. Ne igyekezzenek a művészeti együtteseket — a futballcsapa­tokhoz hasonlóan — tabellára szorítani. Az RM szerszámgyári szín­játszók Expedíció című műso­rának nyilvános csepeli vitája hasznosan zárult — utat mu­tat, bátorítást jelent az üzemi élet alakításában tevékenyen részt venni kívánó öntevékeny csoportoknak, csapást mér a szűklátókörű, szektás nézetek­re, amelyek eddig az új kezde­ményezéseket elgáncsolták. G. Szabó László

Next