Népszava, 1956. július (84. évfolyam, 154-179. sz.)
1956-07-01 / 154. szám
Jegyzetek a százéves szolnoki járműjavítóból EMBEREK ÉS KttalLMitNYEK Százéves a gyár, a régi szolnoki MÁV-műhely. Persze, amikor itt a műhely építése megkezdődött, máris élt néhány — egészen friss — vasutas-hagyomány, Magyarország második vasútvonala mentén. Például az, hogy az országból menekülő Kossuth néhány napig a régi állomás épületében (itt, alig kőhajításnyira a járóműjavítótól) rejtőzött császári üldözői elől... Azután a lábbal hajtott esztergapadokat és a kezdetleges kovácsfújtatókat felváltották a századvég korszerűbb és már 1900 táján villannyal világított műhelyei. A néhány munkásból sok száz lett. Megismerkedtek egy angol szóval: »sztrájk!« — és kivonultak tiltakozni az akkord ellen. A temető volt a sztrájk-tanya. Ugyanabban a temetőben (kerítése előtt jönnek az utódok dolgozni ma is) temették el az akkordot a diadalmas 1919 egy vidám nyári napján. Szabályos temetés volt, koporsóval, pappal, kántorral (ezt Marincsek betűire játszotta) és ministránssal (ma már nyugdíjas az öreg Somogyi Miska bácsi). A fényképét láttam, mert elrejtették, mint ahogy minden hagyományukat féltve őrzik, futball-serlegektől az öreg szaktársak temetéséről felvett hivatalos jegyzőkönyvekig, vagy az olyan névsorokig, mint a tüzérütegé, melynek lövegei mellett Járdányi Pista bácsi, a mai szertárfőnök védte a vörös Szolnokot. Hogyan élnek ma, hogyan dolgoznak a tizenkilencesek fiai, a negyvennyolcasok dédunokái? Azt kerestem a gyárban, amit nem mondanak el az élüzemjelvények, s a tervteljesítés mindig a száz százalék felett cikázó grafikonjai. Kékeszöld szemű, magas, fekete atlétatrikós fiatalember nyit be az vb-elnök, Török elvtárs szobájába. Nevezéseket hoz a vasárnapi jubileumi versenyre.* Azután új témára tér. — Török elvtárs, mi lesz a lakással? Túlóra, túlóra .. • Lakáskérdés ... Hat hét alatt az ötödik vidéki iparvárosban járok, s mindenütt ez tolakszik elsőnek a gondok és beszédtémák sorában. Pintérék a szolnoki színházban laknak, az após szolgálati lakásában. Kicsi az egy szoba öt embernek. S ebből az öt emberből egy mostanában nagyon kimerülten érkezik haza minden este. Most is fáradt Pintér elvtárs, pedig még csak dél van, de a szeme vörös és sűrűn pislog, mint aki közel jár az elalváshoz. Sok a túlóra. Több vele a kereset is, az igaz. És ez nem is baj, mert a legtöbb műhelyben túlóra nélkül csak nyolc-kilencszáz, esetleg ezer forintot keresnek a szakmunkások. Sőt, 36 teherkocsilakatos 140 százalékos átlaggal összesen 35 ezer forintot vitt haza májusban! A vasvázas kocsikat építő részleg bádogosműhelyében három bádogossal beszélgetünk. Rózsó elvtárs »öreg szaki«, Horváth Béla a fiatal korosztályhoz tartozik, Szántó elvtárs — hármuk közül a legbátrabb szókimondó — olyan negyvenes lehet. Ők is tizenkétóráznak, nemhogy ritkán, de mostanában rendszeresen. Jávor részlegvezető megkérdezi a véleményüket, azzal a műszakiak szájából gyakran hallható kedves biztatással: »Mondjátok csak el, mintha itt se lennék.« Hát elmondják, hogy fárasztó a sok túlóra, ha jól is esik a kereset — havi 280 órával érnek el 1600 forintot. Mestermunka — hulladékból is! — Az első építési fázisnál kész lesz az új bádogosműhely — szól közbe Jávor elvtárs. — Fogadok egy üveg családi sörbe, hogy nem — mondja Szántó. — Mióta épül már az irodaépület is... Titokban azonban biztosan abban reménykedik, hogy az új műhely megérne egy üveg családit. A mostaniban bizony csúf a helyzet, a lebontott tető miatt a mennyezet hasadékain becsurog az eső. Ezt a bosszúságot a már megkezdett építés reménye persze feledteti. Más bajokat viszont nem. Például azt, hogy a bádogosok hónapok óta nem kaptak egy gramm, horganyzott lemezt sem. A szó szoros értelmében hulladékból építenek, vadásznak minden darab anyagra — szoros tervek teljesítése és túlórázás közben. De amit csinálnak, mestermunka. Felkalauzolnak egy most elkészült, vasvázas kocsira, a BZ 53 000-es sorozat újszülöttjére. Hatvankét személyes, bőrüléses, ragyogó kocsik ezek, s amikor Jávor elvtárs helyet mutat az egyik bőrülésen, mindjárt hozzáteszi: »a győr-soproni vonalon járnak majd“„Hogyan nézzek a tükörbe?“ Belemelegszünk a beszélgetésbe, olyan örömteli hírekbe, hogy elviszik a részlegükből a szerkecsi-javítást, tehát több helyük lesz; az építés sok szakmai titkával megismertet, de igazában csak a búcsúzás pillanatában érzem, hogy barátok lettünk. Valami oszlopfélénél köszönünk el egymástól egy vágta? mellett# odáig kísér.* Ott megáll az alacsony, őszhajú férfi. Harminchárom éve jött a gyárba — apám lehetne. S azt mondja, bizalommal és nagyon keserűen. — Mondja, milyen embernek tarthatnak a munkásaim? Én már nem tudom, hogy nézzek tükörbe reggelenként. »Nagyon hajszol a Jávor« — mondják. Egyik szavunk, a hivatalos, az ünnepélyes: »Harcolunk a nyolcórai munkaidőért«... A másik: »A tervnek, ha törik, ha szakad, meg kell lenni — bent maradunk!« Hivatalosan én se erőltetem a dolgot. Nem is hajszol senki senkit és mindenki letagadja, ha kérdik. A körülmények hajszolnak. És az emberek belemennek a túlórába, ha fáradtak is, mert kell a pénz... Elbúcsúzom Jávor elvtárstól, de mint ahogy ő sem, én sem búcsúzhatom el többé ettől a megismert ellentmondástól. A kétféle hivatalos állásponttól. A körülményektől. A termelés rendjét felborító és állandó hajrát okozó körülmények legfontosabbja az anyaghiány. Szokás olyan objektív nehézségként emlegetni, mint amiről kár beszélni, nincs anyag, hát nincs. És lehet, hogy az íróasztalok mellett egyszerűen is hangzik. De műhelyben, ahol például a hengerelt kazánlemez nélkül éppúgy nem lehet mozdonyt csinálni, mint papír nélkül aktát, bizony keservesen hangzik. (Hozzá kell tenni, hogy a mozdonyokra feltétlenül szükség van.) Jellemző példák egész halmazát sorolja Kurucz főmérnök, Sándor helyettes fődiszpécser és Balázs főkönyvelő — olyanokat, hogy 1500 olyanfajta munkát végeznek el, amelynek alapanyagát készen kellene kapniuk, de jó részét maguk gyártják. Itt helyben készül a sasszeg, a negyedesés féltollos anya ... „Hiszen mindenük van!“ Négyesben beszélgetünk. Megtudom, hogy rendkívül rossz az anyagellátás, hogy mindezt ostoba bürokrácia egészen nevetséges megnyilvánulásai tetézik. Megtudom, hogy a szertár, amellyel a vállalat nem rendelkezik, mert csak a MÁV Anyagellátó utasítására ad ki anyagot, 8,5 százalék kezelési költséget számít fel minden anyagért. Azokért is, amikről csak egy cédulát ad, de a járműjavító közvetlenül hozza el Pestről... Egyszóval, az anyaghiányról van szó, amikor benyit Érchegyi elvtárs a minisztériumból. — Mit panaszkodnak? — kérdezi a főmérnököt. — Hiszen mindenük van... A maguk anyagbeszerzői kihajtanak mindent... Vígjátékba illő jelenet: Érchegyi elvtárs szerint a hat járműjavító közül viszonylag a szolnoki áll a legjobban anyaggal. Aztán az ellenvetésekre sóhajtva, elismeri, hogy igaz, igaz, nincs, de hát a miniszter honnan szerezzen? Az egész népgazdaság egyik alapproblémája, az anyaghiány itt, ebben a látszólag könnyed beszélgetésben jelentkezik. De a műhelyekben fáradtság, tizenkétórázás, nyomasztó légkör formájában jelentkezik és ez olyan fontos kérdés, hogy — anélkül, hogy egy riport keretében ilyen országos kérdést meg akarnánk oldani — fel kell vetnünk: terveznek-e és milyen konkrét intézkedéseket terveznek a MÁV javítóműhelyei anyagellátásának megjavítására? Kívánságok egy mondatban Egyébként a túlórázás széles réteget érint; a fizikai munkások mellett igen sok műszakit, éppen a kisebb keresetűek közül. Ám ők — ha fizetésük az 1534 forintot meghaladja — nem tarthatnak igényt túlórapótlékra. Kellemetlen véletlen, hogy nemrégiben zömüknek úgy rendezték a fizetését, hogy — 80—100 forintos emeléssel — átkerültek ezen a bűvös határon. Így nem egynek havi átlagban három-négyszáz forintos illetménycsökkenést hoz az emelés ... Részletkérdés? Lehet, hogy az, de ilyen részletkérdésekből tevődik össze az üzem élete, a mindennapi beszélgetések, a légkör, amelyben — még a sok gond ellenére is — megvan a »csak azért is«, a győzniakarás hangulata. Mennyi a javaslat, az ötlet, a munka egyszerűsítésére. (Hogy csak egyet említsünk, Török elvtársét, aki szerint egyszerűsíteni kellene a mozdonyjavítást, bizonyos típusokat kellene kiosztani javításra minden műhelynek, hogy ne kelljen mindenütt annyi alkatrésszel vesződni.) Mennyi a jó teljesítmény, a találó észrevétel. Mennyi az építeni akarás még a csípős bírálatokban is. Jobbat akarnak adni, hogy jobban élhessenek — ez kívánságaik összefoglalása egy mondatban. És ehhez nincs hozzátenni való. Baktai Ferenc Múzeumok és kiállítások Az MDP Központi Vezetősége Párttörténeti Intézetének Múzeuma (V., Kossuth Lajos tér 12). Ny.: szó. kiv. hétköznap 11—20, vas. 9—14. Történeti Múzeum (Múzeum körút 14—16). Ny.: h. kiv. mindennap 10—18. Természettudományi Múzeum (Múzeum körút 14—16). Ny.: h. kiv. mindennap 10—18. Természettudományi Múzeum kábításai (Városliget, Vajdahunyad vára). Ny.: h. és p. kiv. 10— 17, vas. 9—17. Iparművészeti Múzeum (IX., Üllői út 33—37). Ny.: h. kiv. naponta 11—19. Keletázsiai Művészeti Múzeum (VI., Sztálin út 103)^ Korea legrégibb falfestményei című kiállítás. Ny.: h. kiv. naponta 10—18. Szépművészeti Múzeum (Hősök tere). Régi külföldi képtár. Ny.: k. cs., szó., vas. 10—18. Új magyar képtár — Ferenczy, Izsó. Strobl emlékkiállítás. Görög—római, egyiptomi, modern külföldi képkiállítás. Ny.: h. kiv. naponta 10—18. Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára (V., Egyetem utca 16) Bihari Sándor emlékkiállítás. Nyitva: hétfő kiv. naponta 11—19. Néprajzi Múzeum (Könyves Kálmán körút 40). Ny.: h. kiv. mindennap 9—18. Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum (V., József nádor tér 7). Mozart emlékkiállítás (1756—1956). Ny.: h. kiv. naponta 10—20. Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum (VI., Bajza utca 39). Petőfi Sándor és József Attila emlékkiállítás. Ny.: h. kiv. 10—18, vas. 9—14. Színháztörténeti Múzeum (Krisztina körút 57). Ny.: k., cs., szó. 15—19, vas. 10—18. Vármúzeum (Szentháromság utca 2). Ny.: vas. 9—17. Műcsarnok (XIV., Dózsa György út 37). Medgyessy Ferenc szobrászművész gyűjteményes kiállítása. Leonardo da Vinci kiállítás. Ny.: h. kiv. 10—20. Nemzeti Szalon (V., Engels tér). IV. magyar karikatúra kiállítás. Ny.: h. kiv. naponta 10—20. Ernst Múzeum (VI., Nagymező utca 8). Úttörők országos képzőművészeti kiállítása. Ny.: 10—19 (július 1-én, vas. zárul). Fényes Adolf-terem (VII., Rákóczi út 30). Pirk János festőművész kiállítása. Ny.: 2. kiv. naponta 11 — 19. Hadtörténeti Múzeum (I., Tóth Árpád sétány 40). Ny.: h. kiv. 9—17, vas. 10—18. színházak Operaház (312—550): A bűvös szekrény. A csodálatos mandarin (T-bérlet, 10. előadás, 7). Nemzeti Színház (424—338): Mirandolina (7). Katona József Színház ,(187—794): Főbelövendök klubja (7). Madách Színház 1428.—348): Királyasszony lovagja (M. K. VII. bérlet, 7). Madách Kamara Színház (423—380): Vannak még kísértetek (7). Magyar Néphadsereg Színháza (110—430): Szent Johanna (7). Petőfi Színház (124—230): Három szegény szabólegény (7). Jókai Színház (221—059): Fenn az ernyő, nincsen kas (7). Fővárosi Operettszínház (120—335): Valahol Délen (7). Blaha Lujza Színház (223—883): Egy amerikai Londonban (fél 8). Déryné Színház (422—923): Karrier (7). Vidám Színpad (125—945): Mi van a függöny mögött? (7). Kis Színpad (120—510): Torkig vagyok a szerelemmel (fél 81. Margitszigeti Majakovszkij Színpad (115—897): Nyárleszállítás Vonósnégyes (8). Csajkovszkij Színpad (148-03): Mesél a bécsi erdő (8). Állatkerti Szabadtéri Színpad: Csárdáskirálynő (8). Móricz Zsigmond Kultúrotthon (125— 549): Zsuzsi kisasszony (fél 4, fél 8). Építők Rózsa Ferenc Kultúrháza (429—939): Moszkvai siker (ifjúsági 6-bérlet 5, I. bérlet: 8). Fővárosi Nagycirkusz (124—310): A porond mesterei (4, 8). MOZIK HALÁLUGRÁS (német fim): DÓZSA (Róbert Károly körút 59) 4. sz. 19. ATTILA (Budafok, kertmozi) 17. 19, vas. 4. ESKÜVŐ AKADÁLYOKKAL (német film): FELSZABADULÁS (Flórián tér 3) 14. hó. 8. szavas. 12. — VÖRÖS ÉS FEKETE, 1—II. RÉSZ (színes francia film. 16 éven felülieknek): CORVIN (Kisfaludy köz) 4. hétre prol. h. 8. — VÖRÖS ÉS FEKETE, 1. RÉSZ színes francia film. 16 éven felülieknek, kísérőmísor: Bartók Béla): SZIKRA (Lenin körút 120) 4. hétre prol. h 10. 12. n3. f5. h7. 9. ZUGLÓI (Anpol Utca 26) 14. 16. szó. h6. 8. vas. f4. H6: RÓZSAVÖLGYI kertmozi (XIV., Rózsavölgyi tér) 9 óra. szombat szünnap. ALKOTMÁNY (Újpesti f4. háromnegyed 6, 8. )■ VÖRÖS ÉS FEKETE. IS RÉSZ (színes francia film 16 éven felülieknek, kísérőműsor: Medgyessy Ferenc): MŰVÉSZ (Lenin körút 88) 4. hétre prol. 9. 11. n2. f4. h6. 8. SZABADSÁG (Partok Béla út 64) prol.. csak de. f 10. f 12. h2; HUNYADI (Kispest) 4. n7. f9; TÁTRA (Pesterzsébet, kertmozi) 15. h7. 9. DOLLÁRPAPA (maryar filmvízzjáték): PUSKIN (Kossuth Lajos utca 18) 7. hétre prol. f4. h6. 8; TOLDI (Bajcsy-Zsilinszky út 36) 3. hétre prol. f4. h6. 8; UGOCSA (Ugocsa utca 10) 3. hétre prol. 4. nz. 19. vas. 2. REGE (Regre utca 15) 6. 8 sza vas. 4. csütörtök szünnap. ■UJL.TURA (Pesthideerkút) h6. 8. vas. h4. csütörtök szünnap — A PAPA. MAMA. A FELSÉGF.M. MEG ÉN (fraripia filmvférjáték): VÖRÖS CSILLAG (Lenin körút 45) 3. hétre prol. 15. h7. 9. MÁJUS 1 (Mártírok útja 55) prol 4. n7 f9. PUSKIN (Kossuth Lajos utca 18) 3 hétre mrol. csak délelőtt 9 11. n2. SZIGET (Margitsziget) 3. hétre prol. 9 óra. szombat, vasárnap szünnap. — MERÉNYLET A KIKÖTŐBEN (szovjet film): MUNKÁS (Kápolna utca 3/b) 14. h5. 8: TÁNCSICS (Crenel) f4. h6. 8. — HOLNAP MÁR KÉSŐ (olasz film): URANIA (Rákóczi út 21) 3. hétre prol. 4. n7 f9: DUNA (Fürst Sándor utca 7) 3. hétre prol. fo. h7. 9: VÖRÖSMARTY (Üllői út 4) 3. hétre prol csak délelőtt fl0. fl2. f2. FÉNY (Urnest) h4. 6. n9. — A GONOSZ FAVÁGÓ: KOSSUTH (Váci út 14) f5. h6. 9. SZABADSÁG (Bartók Béla út 64) prol. 4. n7. f9. — PÁNCÉLOS DANDÁR (színes csehszlovák film): VÖRÖSMARTY (Üllői út 4) prol f4. h6. 8. KIS SZÖKEVÉNY (amerikai film): JÓZSEF ATTILA (Rákospalota) h6. 8. vas. f4. BRIGÁD (Pestlőrinc) dfos. h6. 8. szo vas. f4. PÁRIZS ÉS TAVASZ (francia film vígjáték, kísérőműsor: Hajnal előtt): RÁKOSI MÁTYÁS " '.Z (József Attila tér 4) n8. f8. vas. 3. - A 45-ÖS KÖRZET NEM VÁLASZOL (színes szovjet film kísérőműsor: Magyar nóták. Zsebek és emberek): ÚJVILÁG (Rákoskeresztúr) h6. 8. vas. 14. — Magyar híradó, Idejében: Pinguin Auguszt kalandjai, Sporthíradó: HÍRADÓ (Lenin körút 13), reggel 9-től este 11-től folytatólag, szombaton éjjel 1 óráig. Ördögi kör (mcevarul beszélő német film): ADY (Tanács körút 3) 14. h6. 8: OTTHON (Beniczky utca 3—5) M. hó 8: SZÉCS IFV . h4. hS. 8. — Csavargó (magyarul beszélő indiai film, kísérőműsor: Túl a Kálvin téren): BÁSTYA (Lenin körút 8) prol. hl6. 12. n3. f5. h7. 9: RÁKÓCZI (Csepel, kertmozi) fl6. p7. f9: HAZÁM (Váci út 150) 4. n7. f9. — Gábor deák (színes megyár film): TANÁCS (Szent István körút 16) prol. 10. 12. 13 fő. h7. 9; BEM (Mártírok útja 5/b) mrol. 10. 12. 2. 4 n7. f'n. r * * M (K ••c-«’ - \ ~ ’ 134.’ r\7 f9. ÉVA (Erzsébet királyné útja T?/b) f4. h6 8. — A matróz (szovjet flirr, kísérőműsor*: Ka” • r * D\S ( ' ■ n?’- •' + 138) f4. h6. 8. — A három jóbarát (csehszlovák film): BETHLEN (Bethlen Gábor tér 3) 4. n7. f9. MOM KULTURHÁZ (Csörsz utca 18) 1-én 3. n6. f8. — Idegen utas (színes szovjet film): ÓBUDA (Selmeei utca 14) 4. n7. f9. VERSENY (Pataki István tér 14) f6, h8. vas. n4. NYOMDAIPARI SZAKSZERVEZET KULTURHAZA (Kölcsey utca 2) negyed 5. 18, vas, 3. n6. 18. — Félelem bére (francia film, 16 éven felülieknek): SPORT (Thököly út 56) 3. 6. 9. — Volt egyszer egy király (színes cseh,szlovák film): BÁNYÁSZ (József körút 63) A terem flo. f 2. h2. 4, n7. 19. VILÁGOSSÁG (Pesterzsébet) h6. 8, vas, 8. — A balkezes újonc (magyarul beszélő színes szovjet film): BÁNYÁSZ (József körút 63) B-terem f4. h6. 8. FÓRUM (Pestlőrinc) h6. 8. vas. f4. - Befejezetlen elbeszélés (magyarul beszélő színes szovjet film): JÓZSEF ATTILA (Kálvária tér 7) f4. hB 8. JÓKAI (Budatétény) 1-én 5. n8 vasárnap 3. — Két út (szovjet film): MATRA (Lenin körút 59) 3. hétre prof. 10. 12, 2, 4. 6. 8. — Fiam a tanár úr (olasz film): HONVÉD (Rákóczi út 82) fii. f1. f3. f5. f7. f9. — Ali Baba (16 éven felülieknek): MÓRICZ ZSIGMOND KULTÚRHÁZ (Jókai utca 2) n6. f8. szombat csak n6. DISZ-MATINÉMŰSOR július 1-én, vasárnap délelőtt 10 órakor UGOCSA: Rigoletto, BRIGÁD (Pesile-inc): Aranyalmafácka, HALADÁS: Trubadúr, TÁTRA: Szitakötő, REGE: Déryné, AKADÉMIA: Boldogság madara, IPOLY: Köpenick! kapitány, ALKOTÁS (10): Csuk és Geri, NAP: Fel a fejjel, BALASSI (Pestimre): Buksi megkerül, KOSSUTH (Pesterzsébet): Három start, SZÉCHENYI (Pestújhely): Rejtett folynod, TAVASZ (Rákospalota): Rákóczi hadnagya, VILÁGOSSÁG (Pesterzsébd): Dalolva szép az élet. PETŐFI (Nagytétény): Császár pékje, SZIGETHY (Albertfalva): Volt egyszer egy király. KULTUrvy (pestholezkút): Farkasvér. TERV (Pestújhely): Tartalék játékos. ÁRPÁD (Budafok): Üldözés, MŰSOROK Jó, a 10,nyár: az MSzerszámgyár kultúrcsoportja? Egy vitát hallgattam végig a héten. A résztvevők több mint három órán át tárgyalták a kérdést: jogosult-e a pamflet, mint a helyi hibákat szatirikus éllel ostorozó könnyű műs faj az üzemi színjátszásban, hasznos eszköze-e a kultúragitációnak és főként: lehet-e ilyen produkciót egy öntevékeny gyári kultúrcsoport eredményeként elkönyvelni. A vita egyébként nem is volt vita, a kérdésre mindenki igennel felelt. Miért volt akkor szükség a vitára? És szinte magától adódik a kérdés: lehet még ma egyáltalán ilyesmit vitatni? Úgy látszik, lehet. Az RM Szerszámgyár öntevékeny kultúrcsoportja annak idején a magyar csasztuskamozgalom úttörői közé tartozott. De meglátták közben, hogy a csasztuskázás hanyatlik, a kanásznóták sablonjába süllyed, érdektelenné válik a dolgozók előtt. Ezért új utakat kerestek, hogy hatásosan pellengérre állíthassák a dolgozók által kifogásolt üzemi hibákat. Expedíció című műsorukban ezzel kísérleteztek. A Kilián György-kultúrverseny kerületi bemutatóján aranyérmet nyertek, s műsorukat később egy szakértőkből álló meghívott közönség is hasznos kezdeményezésnek ítélte meg. A kultúrverseny budapesti döntőjén azonban az RM kultúrcsoportjaihoz beosztott zsűribizottság meghökkenve fogadta műsorukat, műfajilag nem tudta hová sorolni, ezért nem is értékelte, hanem a színészi teljesítményért ezüstérmet ítélt nekik olyasfajta megjegyzéssel, hogy ha meghatározottabb műfajt választanak, például klasszikusokat játszanak, még többre is vihetik. (Aranyérmet egy másik csoport kapott egyébként kiváló Csehov-előadásáért, a zsűrinek azonban módjában lett volna több első díjat is kiadni.) Ez a döntés késztette azután a szerszámgyáriakat arra, hogy vitadélutánt rendezzenek igazuk bizonyítására, számos kulturális szervünk és szakértők bevonásával. A vita előtt bemutatták a kérdéses műsort. Minden dicsérő szó előtt meg kell jegyeznünk: az ötlet nem új (ezt a csoport mint szerzői kollektíva szintén elismeri.) Erősen érződik rajta a Vidám Színpad és különösen a bábszínpadon előadott »Pesti mesék« hatása. Erre mutat a Bagdadba helyezett környezet, a »bla-bla« ötlet felhasználása, sőt még a szöveg és kisebb mértékben a színészi játék stílusa is. Ez azonban nem elvetendő, mert — tegyük sürgősen hozzá — az említett színházak eddigi legjobb eredményeit használták fel, sőt fejlesztették tovább, rengeteg eredeti ötlettel. Mindezt a keretet pedig rendkívül szerencsésen, rendkívül sikerülten alkalmazták a helyi viszonyokra. Az 50 perces műsor tulajdonképpen egyetlen zenés pamflet, lazán összefüggő bluettek sorozata. Ezek nincsenek mind ugyanazon a színvonalon, egészen kiválóak közé gyengébbek is vegyülnek. Ittott a színészi játék is akadozik. De az összhatás, a mód, ahogyan a fájó gyári problémákhoz hozzányúlnak és ahogy azok okozóit a szatíra fegyverével szinte »meggyilkolják«, egyértelműen üdvözlendő. Jó érzékre vall a játék felépítése is: elcsépelt operett-slágerekből indulnak (ahol nem a slágerre, hanem a vele kifejezhető mondanivalóra helyezték a hangsúlyt), a végén már operaáriákban és énekbeszédben panaszolják az átszervezés miatti »bánatukat«, a zene hangulatához mindenkor illeszkedő, találó szöveggel. Elsősorban a szerszámgyári dolgozóknak íródott a műsor, közöttük is aratott először sikert. De aki csak valamennyire is ismeri az üzemi életet — a fejetlenül vezető igazgatót, a pipogya vb-t, a kezét dörzsölő pártbizottságot, a norma körüli vitákat — az a pamflet első meghallgatása után megérti, hol is szorít a cipő az RM Szerszámgyárban. S ez a műsor egyik fő erénye. Székely elvtárs, a Szerszámgyár fiatal igazgatója felszólalt a vita során. Elmondotta: ő bizony minden rá vonatkozó részt ki akart húzni, tehát a műsor nagy részét. A pártbizottság nem engedte, ma már ő is örül annak, hogy így történt. Hangjából érződött: azon van, hogy a kigúnyolt hibák lassan a múltéi legyenek. Ez a felszólalás mindennél meggyőzőbben beszél arról, milyen egészséges légkört teremthet egy-egy üzemi kultúrcsoport hasonló, bátor kezdeményezése. Kende István népművelési miniszterhelyettes kiemelte: az öntevékeny csoportoknak sokrétűbb feladatuk van a színházakénál. A vitában nem is az arany- vagy ezüstérem, nem az elsőségi sorrend a lényeges. A zsűribizottság olyan összehasonlítási alapon ítélt, amelyen nem lett volna szabad ítélnie. Más a Csehov-előadás és más az üzem dolgozói által írt, a visszásságok ellen hadakozó, helyi konkrétumokon alapuló szatirikus műsor. A szerszámgyáriak útja olyan út, amelyre bátorítani kellene többi, gyakran még erejét meghaladó feladatokra vállalkozó, s ezért közönséget nem találó csoportunkat is. A zsűri döntése nem bátorítja a csoportokat e helyes út követésére, ellenkezőleg: félő, hogy kedvüket szegi. Hasonlóan beszélt a többi felszólaló is. Le kell szűrnünk a vita tanulságai közül a leglényegesebbeket. Ami a csoportot illeti: fiatalok, lelkesek, tehetségesek. A művészeti munka hallatlan szeretetét bizonyítja, hogy egyik szereplőjük, Fehér Antal nagy lelkierővel zavartalanul végigmókázta a vita előtti bemutató előadást, pedig kisfia, akit előző nap baleset ért, súlyos állapotban feküdt a kórházban. Bátornak, sokra hivatottnak tartjuk ezt a csoportot. Éppen ezért meg kell mondanunk: a kiadott ezüstérem viszszaküldése nem megfelelő gesztus volt részükről, a zsűri döntését más úton is megóvhatták volna. Ne az aranyérem megszerzése legyen most fő gondjuk (amitől a zsűri tévedése elütötte őket, hanem az, hogy egyre jobb, hasznosabb műsort adjanak üzemük dolgozóinak. A vitában is elhangzottak felszólalásaik, amelyek alapján félő: a feltétlen szükséges és jogos önbizalom mellett hajlanak az önhittség, elbizakodottság felé is. Nem ez, hanem eddigi útjuk sikere, közönségüknek, az üzem dolgozóinak ragaszkodása, s nem utolsósorban saját rátermettségük biztosítja majd számukra a további eredményeket. Figyelmeztette a vita a zsűribizottságok tagjait kiküldő szerveket is: határozott ítélőképességű szakértőkre van szükség, s főként olyanokra, akiket nem merített ki az előző két-három napon át tartott zsűrizés. Örvendetes, hogy számottevő hivatalos fórum is — ez esetben Kende elvtárs miniszterhelyettes — jobban felfigyelt az üzemi kulturális élet problémáira ,és részt vett a vitában. Helyes, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerez a helyszínen, az üzemi kultúraktívák közötti kultúrpolitikánk hivatott irányításához ez elengedhetetlen. S a legdöntőbb tanulság: ideje, hogy az öntevékeny csoportok munkájában szüntessük meg a túlzott versenyszerűséget. Az elsőségért való vetélkedés helyes, sőt nélkülözhetetlen a termelésben, a kultúrmunkában azonban olykor káros hatású, érthetően sértődést, elkedvetlenedést okoz. A csepeli vitán például állandóan az járta, arany- vagy ezüstérem járt volna-e a szerszámgyáriaknak, s a végén a Csehovdarabbal aranyérmet nyert csoport sértődött meg: úgy érezték, a szerszámgyáriak megdicsérése őket marasztalja el. Minden évben megrendezik a vidéki színházak fővárosi fesztiválját, bemutatkoznak, nyilvános bírálatot kapnak az együttesek, mégsem állapítanak meg köztük helyezési sorrendet. A nyilvános fellépésre alkalmas, legjobb öntevékeny csoportokat előzőleg hozzáértő bizottság válogassa ki — ünnepi bemutatkozásukat pedig ítélje meg a nagyközönség. Ne igyekezzenek a művészeti együtteseket — a futballcsapatokhoz hasonlóan — tabellára szorítani. Az RM szerszámgyári színjátszók Expedíció című műsorának nyilvános csepeli vitája hasznosan zárult — utat mutat, bátorítást jelent az üzemi élet alakításában tevékenyen részt venni kívánó öntevékeny csoportoknak, csapást mér a szűklátókörű, szektás nézetekre, amelyek eddig az új kezdeményezéseket elgáncsolták. G. Szabó László