Népszava, 1956. augusztus (84. évfolyam, 180-205. sz.)

1956-08-01 / 180. szám

vallásos vagy ateista meggyő­ződését. Törvényeink maradék­talanul biztosítják a minden magyar állampolgárt megillető jogokon túl az ország terüle­tén élő minden nemzetiség számára az anyanyelven való oktatásnak és nemzeti kultú­rája ápolásának lehetőségét. E jogok gyakorlati érvényesíté­sét akadályozták a múltban, főleg a délszláv nemzetiségiek­kel szemben elkövetett tör­vénysértések. Ezek nagy részét kor­mányzatunk már orvosol­ta, illetve orvoslásuk fo­lyamatban van. Az ügyé­szi szervezet e vonatko­zásban is teljesíteni fogja kötelességét. Az állampolgárok jogainak védelme a szocialista törvé­nyesség egyik oldala. A törvé­nyesség másik oldala, hogy az állampolgárok is eleget tegye­nek minden törvényes kötele­zettségüknek. A szocialista törvényesség megköveteli, hogy tovább erősödjék és szi­lárduljon a munka-, a begyűj­tési és az adózási fegyelem. Megköveteli minden állampol­gártól a hatósági személyek megbecsülését és felelősségtel­jes munkájuk segítését. Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk szerint: »A legfőbb ügyész gondoskodik arról, hogy a Magyar Népköz­­társaság rendjét, biztonságát és függetlenségét sértő, vagy veszélyeztető mindennemű cse­lekmény következetesen üldöz­­tessék.« Az az éles harc, amelyben népi demokratikus állami és társadalmi rendünk kialakult, az ellenséges erők elszánt és veszedelmes támadásainak visszaverését követelte meg. Közvetlenül a felszabadulás után­­gyökeresen új bűnüldö­zési és igazságszolgáltatási szervekre volt szükség. A politikai rendészeti szer­vek, népügyészségek és népbíróságok leleplezték és megbüntették a hábo­rús és népellenes bűnöket elkövető fasiszta gonosz­tevőket, gyilkosokat. A népügyészi és népbírósági szervek megfelelő felelősség­­revonást alkalmaztak az ellen­­forradalmi bűntettesekkel szemben is. 1948 után azonban a feszült nemzetközi helyzetben nálunk károsan hatott az a téves né­zet, hogy az osztályharc állan­dóan és minden területen éle­sedik. Kialakult a kritikát el­fojtó személyi kultusz és ez­zel együtt a bizalmatlanság légköre, amelynek rossz hatá­sát csak fokozta az államvé­delmi szerveknek különleges helyzete. Ebben a légkörben az ál­lamvédelmi hatóság irá­nyítói, vezetői és tisztjei közül sokan visszaéltek hatalmukkal, a megfelelő ellenőrzés hiányával. Er­kölcsi és fizikai kényszert alkalmazva egy sor eset­ben hamis és koholt bizo­nyítékokat készítettek, va­lótlan beismerő vallomá­sokat csikartak ki, ezzel a szocialista törvényességet a legdurvábban megsér­tették.­­ Lehetővé tette a törvény­­sértéseket az is, hogy sem az ügyészség, sem más szervezet nem gyakorolt ellenőrzést az államvédelmi szervek tevé­kenysége fölött, hiszen az ügyészi szervezetet ezzel a fel­adattal csak 1953-ban bízták meg. A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata meg­követelte a szocialista törvé­nyesség megszilárdítását, az elkövetett törvénysértések ki­vizsgálását és jóvátételét. Ez után került sor az államvé­delmi szervek munkájának fe­lülvizsgálatára. A vizsgálat fényt derített a korábbi állam­­védelmi vezetők bűnös tevé­kenységére. A katonai bíróság 1953 decemberében hozott íté­letében megállapította: — idé­zem — »Péter Gábor és tár­sai vezető beosztásukkal járó hivatali hatalmukkal visszaél­ve, egyrészt az államvédelmi munkában súlyosan törvényte­len módszereket honosítottak meg, ezáltal tudatosan népel­lenes irányban ferdítették el az állam büntetőpolitikáját, másrészt mérhetetlen szemé­lyes igényeik kielégítése érde­kében éveken keresztül óriási mértékben fosztogatták és pa­zarolták a társadalmi tulaj­dont­. Ezután megkezdődött azoknak az ügyeknek felül­vizsgálata, amelyekben az el­ítélt volt államvédelmi veze­tők irányították az eljárást. A bonyolult, nehéz, súlyos tör­vénysértések és bűncselekmé­nyek feltárását­ eredményező vizsgálat hosszú ideig tartott. Erre az igazságügyi miniszter megtette a szükséges intézke­déseket. Intézkedés történt, hogy a rehabilitáltakat mun­kába helyezzék, részükre la­kást biztosítsanak, a betegeket orvosi kezelésben, gyógyüdül­Az ügyészséghez érkezett panaszok azt mutatják, hogy nemcsak azoknak van jo­guk rehabilitációra, akiket a bíróságok alaptalanul elítéltek. A törvénytelen perekkel egyidejűleg a bizalmatlanság egészségte­len légkörében sok elvtár­sat, becsületes dolgozót alaptalanul internáltak, bocsátottak el felelős funkciókból, illetve mun­kahelyükről. Anélkül, hogy a munkájukat jól végző mai vezetőket, be­osztottakat leváltanánk, indo­kolt a korábban alaptalanul leváltottakat olyan munkakör­be állítani, amit képesítésük­nél fogva elláthatnak. Az ártatlanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálata azt bizonyítja, hogy népi demokratikus rend­szerünknek van ereje ah­hoz, hogy a visszaéléseket, a törvénysértéseket fel­fedje, hogy érvényt szerezzen a szo­cialista törvényességnek, hogy helyrehozza az elkövetett hi­bákat. Rendszerünk erejét bi­zonyítja az is, hogy nem ál­lunk meg az alaptalanul el­ítéltek ügyeinek felülvizsgála­tánál. Ennél tovább megyünk. Szabadlábra helyezzük nem­csak azokat, akiket ártatlanul elítéltek, de azokat is, akikre valóban elkövetett bűncselek­ményeikért a múltban túl sú­lyos büntetéseket szabtak ki. Rendszerünk megszilárdulása lehetővé teszi, hogy kegyelmet gyakoroljunk és az igazságo­san kiszabott büntetés letöl­tése előtt helyezzünk szabad­lábra olyanokat is, akiket a háború utáni években háborús és népellenes bűntettekért és más politikai bűncselekménye­kért ítéltek el a bíróságok. Ezeknek az ügyét egyénileg tetésben részesítsék, az idő­sebbeknek megfelelő nyugdíjat folyósítsanak. Intézkedés tör­tént arra is, hogy a rehabili­táltak munkaügyi jogfolyto­nosságát elismerjék, kitünteté­seiket visszakapják stb. bírálják el. Nem gyakorolunk kegyelmet olyanok esetében, akiknek kiszabadulása né­pünkre, államunkra veszélyt jelentene. Az igazságügymi­niszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész együttesen döntenek abban, hogy kit kell szabadlábra helyezni. Ez a munka folyamatban van. Eddig 1400-nál több személyt helyeztettünk így szabadlábra. Megvizsgáltuk annak a 250 el­ítéltnek az ügyét is, akiket há­borús bűntettekért a szovjet bíróságok ítéltek el és akiket a szovjet hatóságok átadtak a magyar szerveknek. Az 1953 júniusi központi ve­zetőségi határozat megkövetel­te a pártellenőrzés megerősíté­sét és az állami ellenőrzés megvalósítását az állambizton­sági szervek munkája fölött. Egyidejűleg az állambizton­sági szerveket, az ügyészi szer­vezetet, az igazságszolgáltatási apparátust a párthoz hű, öntu­datos és gerinces dolgozók szá­zaival erősítettük meg, közöt­tük számos olyannal is, aki­ket rehabilitáltunk. Az új ügyészi szervezet ál­landóan felügyeletet gyakorol az államvédelmi szervek munkája felett. A hároméves tapasztalat azt igazolja, hogy az államvédelmi szervek mun­kájában gyökeres változás tör­tént, a szocialista törvényes­ség itt is megszilárdult. Az ügyészi felügyelet so­rán észlelt minden tör­vénysértés miatt felelős­­ségrevonás történik. Ez alatt az idő alatt 54 állam­védelmi nyomozóval szem­ben kezdeményezett az ügyész fegyelmi eljárást, míg a súlyosabb törvény­­sértések elkövetőit 13 ügy­ben katonai bíróság elé ál­lítottai­nak fejlődésére. Méltatta rend­őreink szakképzettségének ja­vulását. Hangsúlyozta, hogy a rendőrségen előfordult tör­vénysértéseket szigorúan meg­torolják. Ezután a fiatalko­rúak bűncselekményeinek csökkenéséről s a bűnözés ál­talános csökkenéséről számolt be. 1932-höz képest 45 száza­lékkal kevesebb személy­ ellen indítottak büntetőeljárást 1955- ben. Ez a szám még kisebb lenne, ha sok esetben nem állítottak volna apró-cseprő ügyekben is bíróság elé dol­gozókat. Ezzel kapcsolatban utalt a társadalmi bíróságok nagy jelentőségére és a sza­bálysértési bizottságok létesí­tésével kapcsolatban rövidesen benyújtásra kerülő törvényja­vaslatra. Bíróságaink munkájáról szólva hangsúlyozta: szocialista bíróságaink függetlenek és ki­zárólag csak a törvénynek vannak alárendelve. Senkit sem ítélnek el pusztán osztály­helyzete miatt. Mindenkor fi­gyelembe kell venniük azon­ban azokat a körülményeket, amelyek arra mutatnak, hogy a tettes ártó szándéka osztály­helyzetéből, a dolgozók társa­dalmi rendje iránti gyűlölet­ből fakad. Ezután azokról a túlzásokról beszélt, amelyek arra vezettek, hogy túl sok rendesen dolgozó embert ítél­tek a törvény merev felfogá­sával nevelő jellegű intézke­dések helyett börtönbüntetés­re. A közönséges bűncselek­ményekre hozott ítéletek fe­lülvizsgálata során 390 sze­mély kapott kegyelmet, 8500-at feltételesen szabadlábra he­lyeztek. 12 000 személy bör­tönbüntetését nevelő jellegű büntetésre változtatták. A továbbiakban hangoztat­ta: a legkritikusabban kell vizsgálni azt a régi, de helytelen elvet, amely szerint a beismerés a bizo­nyítékok királynője. Erről nincs szó, a beismerés csupán egy bizonyíték, ame­lyet a bíróság, mint minden más bizonyítékot, összefüg­gésében szabadon mérlegel. Majd a védelem szabadságá­nak fontos kérdését, mint a törvényesség jelentős tényező­jét taglalta a legfőbb ügyész, a továbbiakban pedig a tár­gyalás nyilvánosságáról és az ezen keresztül érvényesülő társadalmi ellenőrzés fontos­ságáról beszélt. Az országgyűlés sz­eddi ülése A törvénytelenségek felszámolása bizonyítja népi rendszerünk erejét A szocialista törvényesség megszegése súlyos károkhoz vezetett Államvédelmi szerveink ma már csak az ellenségre mérik csapásaikat . A felülvizsgálat nem ment könnyen, lassan indult, vontatottan haladt. Az utóbbi időben azonban a vizsgálat meggyorsult és ma már a vé­gére értünk. — A vizsgálatok alapján beigazolást nyert, hogy elvtársaink, akiket a tör­vénytelen perekben elítél­tek, nem voltak árulók, kémek, kártevők. De be­­igazolást nyert az is, mi­lyen rendkívüli súlyos károkhoz vezet a szocia­lista törvényesség meg­szegése, az ügyészi szer­vezet hiánya.­­ Pártunk javaslatára megszervezett ügyészség nagy szerepet kapott az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgá­latában. Az alaptalanul el­ítéltek ügyük felülvizsgá­latának befejezése után, sokan már a vizsgálat alatt is, sza­badlábra kerültek. A Legfelsőbb Bíróság ed­dig 149 elítélt ügyében hozott döntést, ennek so­rán 124 elítéltet minden vádpont alól jogerősen felmentett, 15 személy ügyében marasztaló íté­letet hozott, 10 személy bűnösségét kisebb súlyú bűncselekményben állapí­totta meg, és ennek megfelelően lénye­gesen enyhébb büntetést sza­bott­­ki. Bejelenthetem, hogy azok is szabadlábon vannak, akiket a Legfelsőbb Bíróság elítélt, mert már korábban letöltötték a kiszabott bünte­tést, illetve egyéni kegyel­met kaptak. A felülvizsgálat folyamán még 156 személy került szabadlábra, részben kegyelemmel, részben bünte­tésfélbeszakítással. A Legfelsőbb Bíróság per­újítási eljárásban olyanok ügyében is hozott felmentő ítéletet, akiket annak idején a koholt vádak alapján halálra ítéltek és kivégeztek. Felmentette a bíróság minden vádpont alól Rajk László, Szőnyi Ti­bor, Szalai András, Sze­­benyi Endre, Pálfi György, Sólyom László elvtársa­kat és másokat, ők jóvá­tehetetlenül áldozataivá váltak a törvénysértések­nek. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek velük szemben kötelezettsé­geink. Kivégzett elvtár­saink rehabilitálásán túl­menően intézkedést tet­tünk hozzátartozóik er­kölcsi és anyagi támoga­tására. Mintegy háromszáz alapta­lanul elítélt szabadult ki a börtönökből a felülvizsgálat során. Túlnyomó többségüket koholt vádak alapján tartóz­tatták le és ítélték el a »Rajk­­ügyben«, a »Kádár-ügyben«, a »Sólyom-ügyben«, a »volt szociáldemokraták ügyében«, a »volt jugoszláv emigránsok ügyében« és más ügyekben. Nagy többségük pártunk tag­ja volt, amikor letartóztatták őket, sőt nem egy, mint köz­tudomású, évtizedes munkás­mozgalmi múltra tekinthet vissza. Feladatunk továbbra is gondoskodni arról, hogy az ártatlanul elítéltek hosszú évek szenvedése után erköl­csi és anyagi segítség biztosí­tása mellett foglalják el az őket megillető helyet társa­dalmunkban. Pártunk és állami szerveink anyagi vonatkozásban sokat segítettek eddig is a rehabili­­táltakon, de szükség van arra, hogy kártalanításukat a tör­vény előírta módon rendezzük. Az ügyészi szervezet felada­ta, hogy minden erővel segít­se az államvédelmi szervek munkáját. Az a munka, ame­lyet az újraszervezett és meg­erősített államvédelmi szer­vek végeznek, igen nagy jelen­tőségű és rendkívül felelős­ségteljes. Ebben a munkájá­ban segíti és támogatja egész népünk az államvédelmi szer­vek dolgozóit. Világosan kell látnunk, hogy a háborús uszítók elszen­vedett kudarcaik ellenére sem tették le a fegyvert. Még hatályban van az Ameri­kai Egyesült Államok 1951. ok­tóber 10-i törvénye, amely évi 100 millió dollárt irányoz elő a békeszerető államok elleni aknamunkára és kémkedésre. Ezt az összeget a legutóbb 25 millióval felemelték. Az ilyen szennyes feladatra azonban egyre kevesebb a je­lentkező. De még mindig akad­nak olyan elvetemült elemek, akik semmit sem tanultak, mint például Sulyánszki Jenő és 14 társa, akik volt ludovi­­kás tisztjelöltekből, hadapró­­dokból regrutálódtak. Fegyve­reket gyűjtöttek a magyar nép ellen. Az ítélet kiütötte kezük­ből a fegyvert és lesújtott rá­juk. Ezután utalt arra, hogy fo­kozott éberségre int az egyik utasszállító repülőgépünk ellen elkövetett gyalázatos merény­let is. Államvédelmi szerveink­nek, de nemcsak nekik, min­den igaz hazafinak résen kell lennie. Fokozott éberséggel, el­szántsággal kell küzdeni azok ellen, akik hazánk, népünk, törvényeink el­len fordulnak. Államvédelmi és igazságügyi szerveink a szocialista törvé­nyesség maradéktalan meg­tartásával ma már valóban csak az ellenségre mérik csa­pásaikat. Munkájuk egyre eredményesebb. Pártunk, kor­mányunk bizalma, dolgozóink fokozott támogatása lehetővé teszi, hogy keresztülhúzzák el­lenségeink galád számításait. A KV-határozat megerősíti az utóbbi időben már kialakí­tott helyes gyakorlatot, amely bűnüldöző szerveinket a súlyos bűncselekmények ellen mozgó­sítja. A jelentéktelenebb bűn­­cselekmények ellen elsősor­ban társadalmi nevelő intéz­kedésekkel járunk el. Ezzel megszabadítjuk igazságügyi szerveinket az apró-cseprő ügyek tömegétől, s csak azok kerülnek majd börtönbe, akik­kel szemben a súlyos büntetés alkalmazása valóban szüksé­ges. A büntetőeljárás szocialis­ta elveinek következetes érvényesítése lehetővé te­szi, hogy véget vessünk a múltban olyan nagy káro­kat okozó súlyos törvény­­sértéseknek. 4 NÉPSZAVA 1956. augusztus 1, szerda A nép vagyona védelmében Ezután a társadalmi tulaj­don megóvásának fontos fel­adatait taglalta a legfőbb ügyész. Hangoztatta, hogy ez azért is fontos feladat, mert szocialista gazdálkodási ren­dünk a társadalmi tulajdonra épül, de azért is, mert a leg­több bűncselekmény népgaz­daságunkat sérti, aminek egyik fő oka, a szokásos bűnözők bűncselekményei mellett az osztályellenség kártevése. Fontos, hogy gazdasági veze­tőink és dolgozóink több fi­gyelmet fordítsanak a népva­gyon megőrzésére és kezelé­sére, a felügyeletük alatt álló népvagy­onra. Rendőrségünk munkájának eredményeiről szólva örömmel számolt be Non György az állampolgárok elleni erősza­kos támadások, emberölések, rablások számának csökkené­séről. Ezután az alkoholizmus, a prostitúció — főleg a nagy­városokban még előforduló titkos prostitúció — kérdésé­ről beszélt, majd áttért rend­őrségünk nyomozati munkája­ Véget vetünk minden önkénynek, törvénysértésnek A börtönbüntetések végre­hajtásának tapasztalatairól, a bebörtönzöttek számának je­lentős csökkenéséről (1955. no­vember 1:37 027, 1956. július 10.22 088) beszélt végül. Ez a csökkenés szocialista rendünk erősödésének egyik kétségte­len jele. Az eddigi hibás gya­korlatot megszüntetve, jobban kihasználjuk a feltételes sza­­badonbocsátás lehetőségét. Hangsúlyozta: börtönbünteté­sünk célja elsősorban a neve­lés, legfontosabb nevelőesz­köz a munka. Kitért a javító­nevelő munka alkalmazásának kérdéseire is. Végül a polgári perek néhány problémájáról szólott. Befejezésül hangoz­tatta: egész népünk, államunk szempontjából nagy jelen­tőségű a Központi Vezető­ség határozatának a szo­cialista törvényesség to­vábbi megszilárdításával foglalkozó része. Véget vetünk minden önkény­nek, törvénysértésnek. Ezzel nagymértékben elősegítjük a szocialista demokrácia meg­szilárdulását, növeljük az ál­lami szerveink iránti bizal­mat, törvényeink tiszteletét. Az ügyészi szervezet a jövő­ben még nagyobb odaadással őrködik a szocialista törvé­nyesség fölött. Ügyészeink leg­jobb képességeikkel, munká­juk állandó javításával, a dol­gozók bírálatainak, bejelenté­seinek és panaszainak figye­lembevételével, pártunk útmu­tatásának követésével kíván­nak eleget tenni szép hivatá­suknak. Befejezésül kérte jelentése elfogadását. A legfőbb ügyész beszá­molójához elsőnek Nagy Dá­niel országgyűlési képviselő szólt hozzá és a szocialista törvényesség érvényesülését vizsgálta a tanácsok és egyes államigazgatási szervek, a termelőszövetkezetek, a dol­gozó parasztság szemszögéből. — Tanácsszerveink és vég­rehajtó bizottságaik sokat fejlődtek az első tanácsválasz­tások óta — mondotta. — Ál­talában jól látják el az állam­­igazgatás helyi feladatait és egyre többet törődnek a la­­­kosság problémáival, a me­gye, a járás és a község éle­tével, kulturális fejlődésével. Gyakran fordulnak elő azon­ban olyan törvénysértő intéz­kedések, amelyek közvetve, vagy közvetlenül kihatnak a dolgozók hangulatára és ter­melési kedvére. — Hasonlóképpen előfor­dulnak — folytatta — a szo­cialista törvényesség megsér­tésével olyan intézkedések, amelyek károsan befolyásol­ják a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését, a meglevő szövetkezetek fejlődését. Ilyen szabálytalanságok különösen a földrendezés és tagosítás során fordulnak elő.­­ A termelőszövetkezetek életében is egészséges fejlődés forrásaivá váltak a törvényes­ség helyreállítására és meg­szilárdítására hozott párt- és kormányhatározatok. Az utóbbi két évben jelentő­sen fejlődött a termelőszövet­kezeti demokrácia. Helyenként azonban még mindig előfor­dulnak jogsértések­ s az alap­szabály megszegése, részben a szövetkezet vezetősége, rész­ben a termelőszövetkezetet irá­nyító állami szervek részéről. Megemlítette még Nagy Dá­niel, hogy a föld­járadék ki­fizetése körül is fordultak elő törvénytelenségek, úgy hogy 1955-ben jóval kevesebb föld­járadékot fizettek ki a ter­melőszövetkezetek, mint az előző évben. Végezetül annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a termelő­­szövetkezetek a jövőben való­ban maguk készítsék termelési terveiket és költségvetéseiket és ne változtassa meg ezeket önkényesen a járási tanács. A legfőbb ügyész beszámo­lóját elfogadta. Az országgyűlés szerdán folytatja munkáját. (MTI) A Dieselesítési program gyorsab}!] megvalósításáért a­ Győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár Szállítóműgyára teljes mértékben a Diesel-motorok gyártására állt át. Horváth Imre motorszerelő, kiváló dolgozó új típusú hathengeres JAR 135-ös Diesel-motort szerel Réti Károly technikumi hallgatóval és Tamási Ottó ipari tanulóval . (MTI Fotó : Fényes Tamás felvétele)

Next