Népszava, 1956. október (84. évfolyam, 232-257. sz.)

1956-10-26 / 253. szám

Nagy lenne n­eszáije Magyarország dolgozó népe! Az elmúlt napok során ha­zánk tragikus eseményeket élt át. Kisszámú elenforradalmár, felbujtó népköztársaságunk rendje ellen fegyveres táma­dást indított, melyet a buda­pesti dolgozók egy része az or­szág helyzete felett érzett el­keseredése következtében tá­mogatott. Ezt az elkeseredés okozta, a múlt súlyos politi­kai és gazdasági hibái, melyek helyrehozását az ország hely­zete és a nép általános óhaja feltétlenül megköveteli. A párt új vezetősége és az új vezetés alatt álló kormány el van szánva arra, hogy a tra­gikus események tanulságait a legmesszebbmenőkig levonja. A rend helyreállta után rövidesen összeül az or­­szággyűlés. Ezen az országgyűlésen min­denre kiterjedő és megalapo­zott reformprogramot fogok benyújtani, amely felöleli nem­zeti életünk összes fontos kér­déseit. Ez a program meg­valósítása megköveteli a kor­mánynak a megújuló Hazafias Nép­front a legszélesebb de­mokratikus nemzeti erők összefogása alapján való átalakítását. Ennek a programnak a meg­valósításához elengedhetetle­nül szükséges a harc azonnali­­ beszüntetése, és a nyugalom helyreállítása és a termelés folyamatossága. Felhívom az ország dolgozó népét, minden igaz hazafit, hogy ezt minden erővel se­gítse elő. Mint a Minisztertanács el­nöke bejelentem, hogy a ma­gyar­ kormány tárgyalásokat kezdeményez a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a Magyarországon állomá­sozó szovjet haderők visz­­szavonásáról, a magyar—szovjet barátság, a proletár internacionalizmus, valamint a kommunista pár­tok és a szocialista országok kö­zötti egyenjogúság és a nemzeti függetlenség alap­­ján. Meggyőződésem, hogy az ezen az alapon felépülő magyar— szovjet viszony szilárd alapja lesz népeink őszinte, igaz ba­rátságának, nemzeti fejlődé­sünknek és szocialista jövőnk­­nek. Azoknak a szovjet csa­patoknak a visszarendelése, amelyeknek a harcokba való beavatkozását szocialista ren­dünk létérdeke tette szüksé­gessé, a béke és a rend hely­reállítása után haladéktalanul meg fog történni. Mindazokkal szemben, akik nem népi demokratikus ren­dünk megbontása szándékával fogtak fegyvert, s a harcot ha­ladéktalanul beszüntetne, fegy­vereiket beszolgáltatják, mindazokkal az ifjakkal, mun­kásokkal, alakulatokkal szem­ben, akik ezt teszik, a kormány a kiengesztelő­dés és a megbékélés szel­lemében messzemenő nagylelkűséget fog tanúsítani, azokkal szem­ben nem alkalmazzuk a statá­­riális eljárást, amnesztiát adunk! Ugyanakkor a dolgozó nép érdekében népi és demokra­tikus rendünk védelmében a törvény szigorát alkalmazzuk azok ellen, akik továbbra is fegyverrel támadnak. Különös gonddal óvakodjunk a felelőt­len rémhírterjesztőktől, akik­nek káros munkája a béke és nyugalom helyreállításának egyik legfőbb akadálya. Mélységes fájdalommal tölt el e tragikus napok során ál­dozatul esett ártatlan emberek minden csepp vére. Legyen vége a tragikus harcoknak, vérontásnak. Magyarok! Elvtársaim! Ba­rátaim! Induljunk meg hát a párt vezetésével népünk jobb, szebb, szocialista jövőjéért, az építő, békés alkotó munka új útján. Kádár János beszélte­ ­Kádár János, a magyar mun­kásmozgalom régi harcosa, az angyalföldi vasmunkás, ma­gyar hazafi, éveken keresztül ártatlanul sínylődött Rákosi Mátyás munkásgyilkos, állam­védelmi hatós­ágának börtöné­ben. Most ő áll Nagy Imrével együtt a magyar függetlenség, a magyar dolgozók szocialista követelései megvalósításának élére.) Magyar dolgozók! Kedves elvtársa­k! .. ____ Pártunk Politikai Bizottsága nehéz és súlyos helyzetben bízott meg a Központi Vezető­ség első titkári tisztével. Sok idő a beszédre ma nincs. Ezért egészen röviden kívánok szólni néhány kérdésről. A súlyos helyzetnek, amely­be kerültünk, az a jellemzője, hogy különböző elemek ke­verednek bennük. Ezután szólt arról, hogy mi­ként lett az ifjúság békésen, céljában becsületes szándé­kokkal indult tüntetéséből fegyveres összeütközés. A dolgozó nép, a munkásosz­tály, a parasztság népköztár­saságunkban megtestesült ha­talma számunkra szent és szent kell, hogy legyen min­denki számára, aki nem kí­vánja vissza népünk nyakára a régi igáz, a tőkések, a ban­károk, a nagybirtokosok ural­mát. Ez a fegyveres támadás, vérontás, pusztítás is súlyos anyagi károkat okozott és fog okozni mindaddig, amíg egész dolgozó népünk segítségével teljesen véget nem vetjük. Mivel mindenki számára lát­ható módon a rend, a békés építő munka feltételeinek azonnali helyreállítása ebben az órában a legfőbb érdek, pártunk Központi Vezetősége az egész néphez fordul, külö­nösen fővárosunk népéhez, tá­mogatást kérve e feladat meg­oldásához. E feladat megoldá­sában elsősorban pártunk egész tagságának és a munkás­­osztálynak egységes, határo­zott állásfoglalása a fő erő. Minden munkás, paraszt és értelmiségi dolgozó, minden becsületes hazafi közös és egyetértő fellépésében bízva, kérem az ifjúságot is, hogy vonja meg támogatását a rend megbontóitól és bízzon abban, hogy javaslataikat a párt ve­zetősége az egész nép érdekei­vel összhangban megvizsgálja és meg fogja oldani. Ezen túl legyenek tudatában az elv­társak, mennyire fontos, hogy minden kommunista, az egész munkásosztály megingatha­tatlan egységben cselekedjék e nehéz órában. A párt veze­tőségét az az eltökélt szándék hatja át, hogy a rend mielőbbi helyreállítása után kerülgetés nélkül, nyíltan szembenézzen mindazokkal az égető kérdé­sekkel, amelyek megoldása ha­laszthatatlanná vált. Mindeze­ket a feladatokat a párt, álla­mi és társadalmi életünk de­mokratizálásának remélyié­se útján, a reális lehetőségek figyelembevételével és késle­kedés nélkül akarjuk megol­dani. Elvtársak! A párt Központi Vezetősége javasolja a kor­mánynak, hogy a rend helyre­állta után a Szovjetunió és Magyarország között teljes egyenjogúság, baráti együtt­működés és az infor­mus szellemében folytasson tárgyalásokat a szovjet kor­mánnyal, a k­ét szocialista or­szág közötti kérdések mindkét fél számára méltányos és igaz­ságos rendezéséért. Munkások! Kommunista elv­­társak! Legyetek állhatatosak és szilárdak! Védjétek meg a népi hatalom rendjét, szocia­lista államunkat, a dolgozó nép jövőjét! Segítse mindenki a mentőket! Tüzet nyitottak a tömegből, agyonlőttek egy orvost Két nap óta szünet nélkül csöng a telefon az Országos Mentőszolgálat Markó utcai központjában. Budapest kü­lönböző területeiről érkezik a segélykérés. A kocsik egymás u­tán fordulnak ki a kapun. Golyók sivítanak, gránátok robbannak és a kis fehér men­tőautó valósággal száguld. Ha­talmas tankokat kerül ki, nem tudják feltartóztatni. Ott lát­ható a Stúdió előtt, a Kálvin téren, a Körúton, a parlament előtt és a város minden pont­ján, ahol szükség van rá, nyomban ott terem. Orvosok, ápolók, gépkocsivezetők életük veszélyeztetésével, félelmet nem ismerve látják el felada­tukat. És mégis hiába hősi helytállás, minden igyekezet, híre terjedt a feldúlt tömegek között: »­fegyvert szállítanak« és a tájékozatlan tömegből tü­zet nyitottak a mentőkocsikra. Több kocsit összetörtek, többe belelőttek. Dr. Rónafalvi Ödön mentőorvost munkája közben ölték meg. Egy másik orvos­nak a szeme világát vette el a gyilkos golyó. Több ápoló és gépkocsivezető megsebesült. És lehetne sorolni tovább. Mentőkre lőni! — ilyen még­kossághoz, százan és százan nem fordult elő. Kérve kérik jelentkeztek egészségügyi mun­­a mentők: ne akadályozzák kára és önkéntes véradásra a meg a nagy munkájukat! Sok kórházakban és vérellátó állv­­a sérült segítsünk mindenütt másokon. A vöröskeresztes a mentőknek, hisz mind any­­aktívák fehér köpenyben, kar­­nyiunk életéért harcolnak. szalaggal, vöröskeresztes teher­ Alig hangzott el a rádióban autókkal szállítják a sérülte­­n Vöröskereszt felhívása a la­­kót. A tűzoltók küzdelme a Nemzeti Múzeumért A budapesti tűzoltó parancs­nokság tájékoztatása szerint Budapesten több középületet, lakóházat és áruházat gyúj­tottak fel. A tűzoltóság tagjai hősies munkával, életük veszé­lyeztetésével a karhatalommal és a tömegek támogatásával a tüzeket elfojtották. A dél­előtt folyamán komoly küzde­lem folyt a Nemzeti Múzeum­nál a tűz eloltásáért. A Nem­zeti Múzeumnál a harcok fo­lyamán három esetben kelet­kezett tűz. A tűzoltóságnak ezeket sikerült elfojtani. A ne­gyedik esetben, október 25-én egy óra három perckor érke­zett jelentés újabb tűzesetről. A Nemzeti Múzeumban ebben az időben komoly fegyveres harcok folytak. A tűzoltóság­nak kétszer vissza kellett for­dulnia és csak harmadik eset­ben sikerült megközelíteni a helyszínt, elkezdeni a tűz ol­tását. A tűz elfojtása a déli órákban még folyt. A felbe­csülhetetlen nemzeti értékre való tekintettel a tűzoltó pa­rancsnokság utasította egysé­geit a legnagyobb körültekin­tésre és óvatosságra. Késő dél­utánra sikerült megfékezni a­ tüzet. Ezt hallottam a tömegben 1956. október 23-án déli 12 órától éjjel fél háromig vo­nultam együtt a Budapest ut­cáin tüntető tömeggel, egye­temistákkal, munkásokkal, iparosokkal, hivatalnokok­kal, értelmiségiekkel, férfiak­kal és nőkkel, idős bácsikkal, kisdedüket cipelő anyákkal. Nem a jelszavakra figyeltem elsősorban; a jelszavak amúgy­­is fennmaradnak, tovább él­nek a történelemben. Inkább azt szeretném feljegyezni, amit a tömegben hallottam, az em­berek érzelmeit, indulatait, vá­gyait kifejező spontán monda­tokat. Tizennégy és fél óra lefor­gása alatt nem hallottam egyetlen olyan mondatot, amely a burzsoá restauráció bármilyen formáját óhajtotta volna. Nem hallottam egyetlen anti­szemita, vagy soviniszta ki­jelentést. Ezzel szemben ezt hallottam: Idős bácsi a Sztálin-szobor előtt: — Istennek hála, nyáron nem vitt el a szívrohamom. Csakhogy ezt is megértem! Tessék már mondani, kik dön­tögetik ezt a szobrot? Egyetemista a teherautóról: — A Fővárosi Köztisztasági Hivatal és a Takarító Vállalat emberei! — Hé, húzd meg azt a kötelet! _____ Egy fiatal asszony: — Mennyi,nép! Ugye most nem kellett őket ide kihaj­tani?! Minden május 1-én le­sült a képemről a bőr, úgy szé­gyenem magam! Eg­y apa a kétéves gyerekéhez: — Ezt nézd meg jól, fiam! Aztán majd, ha nagy leszel, meséld el mindenkinek, hogy nem akármilyen szemét nép a magyar! Középkorú munkásasszony: — Vajon hányan ujjonganak most itt olyanok, akik akkor is tapsoltak és szájaltak, ami­kor ezt a szobrot felállítot­ták?! Hivatalnok külsejű férfi: — Ne piszkáljuk egymást, kérem! Mindenki féltette a kenyerét. Csak a gyilkosokat büntessük meg, hogy ki mit mondott, az most már nem érdekes. Fiatal munkás: — Igaza van! Mindig is az volt ennek a népnek az átka, hogy nem tudott összefogni. Legyen végre összefogás. Hangok a tömegből: — Ügy van! — Fogjunk ösz­­sze! — Hurrá, de szép nap ez! Éljen a nemzeti összefogás! — Éljen Nagy Imre! — Éljen az egységes, független Magyar­ország! Este negyed tizenegykor a Bródy Sándor utca és a Mú­zeum körút sarkán. — Gyalázat! — Fegyverte­len emberekre sortüzet adni! Ezeket a szegény fiúkat is hiába várja haza az anyjuk! — Nem akartak semmi rosz­­szat, csak bemondatni a 16 pontot a rádióban! — Azt mondják, mentőautókon csem­pészték be a friss lőszert az ávósoknak. — Gyilkosok! Öreg néni a Szabad Nép székháza előtt: —■ Miért verik be az abla­kokat? Úgyis csak nekünk kell megfizetni a kárt! Csepeli munkás: — Ha meg tudtuk fizetni a a földalattit, majd meg tudjuk fizetni ezt a pár ablakot is! Az embernek egyszer ki kell adni a dühét, ha nem akar a bo­londokházába kerülni! Egy kalauznő: — Úgyis odakerülünk mind, ha ez így tart tovább. — Éjjel kettőkor kerülök haza a mun­kából és reggel hatkor már vihetem a két gyereket a böl­csődébe. Hát élet ez?! Egy másik munkás: — Leköpöm az újságot, ha holnap azt meri írni, hogy fa­siszta csőcselék tüntetett! Szegő Zsuzsa Méray Tibor felszólítása a harcoló if­júsághoz Magyarok! Barátaim! Test­véreim! Azt hiszem, az a harc, ame­lyet írótársaimmal együtt évek óta a Rákosi-féle terror ellen vívunk, feljogosít minket és engem is arra, hogy ebben a nehéz órában bizalommal szól­junk­, egymáshoz. Budapest utcáit hazafiak vére öntötte. Mindenekelőtt: ki ezért a tragédiáért a fő felelős? Egy percig sem habozom, hogy ki­mondjam: a sztálinista, ráko­sista kalandor-politika. Vádolom Rákosi Mátyást, aki véreskezű önkényével, nemzetellenes kül- és belpoli­tikájával, a gyűlölködés szítá­sával egyik legfőbb előidézője a mostani vérontásnak. Vádolom Gerő Ernőt, aki a gazdasági élet vezetőjeként a romlás szélére sodorta az or­szágot és Rákosi utódaként is a legutolsó pillanatig lassítot­ta, fékezte a demokratizálódás folyamatát. Vádolom a legfelső vezetés­be befurakodott tehetségtelen, karrierista klikket, a szemé­lyi titkárokból, fejbólintó jáno­­sokból kinevezett párt- és ál­lami vezetőket, akik tudatlan­ságukkal, pöffeszkedő élet­módjukkal, suhanó luxusau­tóikkal kihívták a dolgozó nép ellenszenvét. Ott voltam a nagy tüntetés­ben. Szilárd meggyőződésem, hogyha kedden este 10 óráig Gerő Ernő félreáll és Nagy Imrét nevezik ki miniszterel­nöknek, egyetlen puskalövés nem dördül el Magyarorszá­gon. De a sztálinista klikk fontosabbnak tartotta saját po­zícióit. Nagy Imre-ellenes gyű­löletét az ország érdekeinél. Csak a tömegek nyomása tud­ta végül is megbuktatni. Nem vagyok hajlandó sem ellenforradalminak, sem reak­ciósnak, sem fasisztának ne­vezni az ország függetlensé­géért, a nép jogaiért, a ma­gyar szabadságért síkraszállt fiatalokat, munkásokat, hon­védeket még akkor sem, ha ilyen elemek is keveredtek közéjük. Ellenkezőleg: a magam­ ta­pasztalatai és a hozzám érke­zett megbízható értesülések eg­yértelműen arra vallanak, hogy a tüntetők nagy többsége a hazáért, a népért, a szabad­ságért ment ki életét kockáz­tatva az utcára. Meg vagyok győződve, hogy Nagy Imre, aki nekünk, írók­nak, művészeknek példaké­pünk volt a sztálinista elnyo­más eleni harcban, ugyanúgy fogja értékelni a nagy nép­megmozdulást, mint mi. Meg vagyok győződve, hogy Nagy Imre, aki — és ezt jól kell látnunk — a legnehezebb pillanatban, a legsúlyosabb körülmények között került a kormány élére, megtisztítja a vezetést a Ráko­s-féle halak­tól és olyan tisztakezű embe­rekkel veszi magát körül, akik felkarolják és valóra váltják a magyar nemzet szent köve­teléseit. Legutóbbi nyilatko­zata a szovjet csapatok kivo­násával, a kormány széles nemzeti alapokon való átala­kításával, a megbékélés poli­tikájával kapcsolatban erre enged következtetni. Magyarok, akik még az utcán vagytok, tüntettek, vagy fegyver van a kezetekben! Nem, nem arra akarlak fel­szólítani benneteket, hogy szüntessétek be a harcot, hi­szen még hosszú, nehéz harc áll előttünk. De annyit tiszta lelkiismerettel, a közös ügy, a közös érdekek nevében taná­csolhatok: az államvédelmi ala­kulatokkal, a szovjet egysé­gekkel együtt haladéktalanul szüntessétek be a tüzelést, mindkét részről legyen vége a vérontásnak. Igazságos követeléseitek or­szág-világ előtt döntő győzel­met arattak. A követelések pontos, alapos, következetes valóraváltása most már a bé­kés munka, a tüzelés nélküli, de szívós harc dolga. A magyar írók, akik az első vonalban voltak a harc meg­indításakor, együtt lesznek ve­letek a további küzdelemben is. Nem fogjuk hagyni kiját­szani, megtéveszteni, vagy le­szerelni magunkat. Kivívjuk a teljes szabadságot, a jobb éle­tet, a boldog magyar jövőt. BÍZUNK BENNETEK — BÍZZATOK BENNÜNK! A nyugdíjakat postára adták Az országos nyugdíjintézet közli, hogy az esedékes nyug­díjakat csütörtök reggel min­denkinek postára adták. A nyugdíjasok tehát rendben megkapják nyugdíjukat. Elmarad a vasárnapi svéd-magyar válogatott labdarúgómérkőzés A vasárnapra tervezett svéd-magyar válogatott lab­darúgó-mérkőzést bizonytalan időre elhalasztották. A B. lab­darúgó válogatott csapat ma nem utazott el Stockholmba s így ezt a mérkőzést is elha­lasztották. Athenaeum Nyomda Fv. Soproni Béla NÉPSZAVA a mogyar szakszervezetek központi lapja Szerkeszt: a szerkesztőbizottság Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VII., Rákóczi út 54 Telefon: 224-815 224-819 vi Élelmiszerben nincs hiány! A főváros ellátásával kap­csolatban kérdést intéztünk a Budapesti Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyetteséhez. — Csütörtökön az üzletek legnagyobb része­ már nyitva volt és bőséges árukészletével a vevők szolgálatára állt. A mai napon szintén nyitva tar­tanak az üzletek. Aggodalom­ra nincsen ok. Csütörtökön öt­ven vagon kenyeret sütöttek. Egész nap dolgoztak a pékek. Ezen kívül máshonnan is kap­tunk segítséget, úgyhogy az ellátásban fennakadás nem lesz. Ezen kívül a raktárakban is és az üzletekben is nagy mennyiségben van liszt, zsír, tehát a főbb élelmiszer-cikkek­ben nincs és nem lesz hiány. Egyetlen probléma csak a ki­szállítás körül észlelhető. Somogy megye húsz sütő­üzeme dolgozott egész éjjel. Reggel három teherautón több mint 80 mázsa kenyeret indí­tottak útnak Budapestre. A fővárosi dolgozók élelmi­szerellátásához a Szabolcs- Szatmár megyeiek is igye­keznek hozzájárulni. A szo­kásosnál nagyobb mennyiségű élelmiszert küldenek Buda­pestre. A szokásos 40—50 va­gon burgonya helyett további 30—50 vagon burgonyát indí­tanak a fővárosba. Heves megye sütőüzemei is a főváros segítségére sietnek. A megyei szükségleten felül az éjjel nagyobb mennyiségű kenyeret sütöttek, amelyből már kora reggel 135 mázsát indítottak útnak■ a fővárosiba.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék