Népszava, 1956. október (84. évfolyam, 232-257. sz.)

1956-10-31 / 257. szám

Új szakszervezeti egység felé A Népszava ez év szeptember 9-i számában a SZOT tel­­j­­es ülése elé írt vezércikkében a következőket írta: »... az­ évek óta tévútra terelt és nagyrészt eltorzított szakszervezeti­ tevékenység helyébe lépjen minden területen előtérbe az a­ cél, hogy a szakszervezeti mozgalom... ismét munkásmozga-­­­lommá váljék.« Alig két hét múlt el e minden tekintetben más körülmé­nyek között írott sorok közlése óta, s ma már a történelmi­­ vihar száguldó ütemében arról számolhatunk be, hogy hatal­mas lépés történik e cél eléréséért talán még ma, vagy leg­később holnap. Érdemes és szükséges visszatekinteni mindarra, amit né­hány hét előtt »tévútra vezetés« és­­eltorzítás« jelzőkkel illet­tünk, mert a szembenézés nélkül a jövőben sem láthatunk előre a szükséges tisztasággal. A magyar szabad szakszervezetek 1948-ig a két munkás­párt dolgozóinak, tehát a munkásosztálynak egység­szerve­zetét jelentették és tevékeny, de távolról sem kellőképpen független szerepet töltöttek be a felszabadulást követő évek fejlődésében. Ez a fejlődés, bár rendkívül erős korlátozó tényezők ér­vényesültek, lényegében alapvetően demokratikus tartalmú volt, s a koalíció, gyakran viaskodva az egyoldalú túlsúllyal, annyira-amennyire mégis demokratikus "tartalmat adott álla­munknak. Ez a demokratikus tartalom lényegesen csökkent a Kisgazdapárttal szemben alkalmazott­­szalámi-politika« következtében, s még súlyosabb sérelmet szenvedett az 1948- ban létrejött munkáspárti egyesülés révén. A munkáspártok egyesülésének ténye önmagában termé­szetesen nem antidemokratikus, amennyiben az egyesülés valóban önkéntes és mindkét párt többségi akaratát fejezi ki. Valótlanság lenne azt állítani, hogy 1948-ban ez történt. Bár a szociáldemokrata munkásság egy részének hirtelen tömeges átlépése volt a fúziós elhatározás közvetlen oka, látni kell, hogy e tömeges átlépést megelőzte a szociáldemokrata mun­kásság évtizedes vezetőinek tömeges leváltása funkcióiról, s azoknak átadása olyanok kezébe, akik (mint e sorok írója maga is), a minden körülmények közötti együttműködés hívei voltak. Nyolc esztendő távlatából, s az azóta átélt keserves tapasztalatokból kiindulva, nyílt szóval meg kell állapítani, hogy a fúzió ténye ebben az esetben antidemokratikus volt, mert lett légyen bármilyen igaz is az elv — megvalósítása csak antidemokratikus lehet, ha nem áll mögötte a tömegek több­ségének akarata. Az 1948. esztendőnek más országokban szerzett tapaszta­latai félreérthetetlenül tanúsítják, hogy ha a fúzió Magyar­­országon nem jön így létre, akkor másképpen, még erősza­kosabb eszközökkel is kikényszerítették volna (amint például Csehszlovákiában tették)! Villas­,aux e fokozatú elkarijarcitásvi­ a demokratikus fej­lődés útjáról, maga a fúzió is azért nyert támogatást sokak (és sokunk) személyében, mert úgy tűnt, mintha ez lenne az egyetlen út, amely lehetővé teszi a proletárdiktatúra útjának elkerülését. A fúziós program­nyilatkozatban is az a megfo­galmazás szerepelt, hogy­­viszonylag békés eszközökkel« kí­vánja építeni Magyarországon a szocializmust. Ezt a hiedelmet váratlanul zavarta meg 1949 márciusában az a bejelentés, hogy a­­népi demokrácia proletárdiktatúra szovjet­ forma nélküli. Az egyesült párt akkori vezetői gyalá­zatosan becsapták mindazokat, akik hajlamosak voltak hitelt adni szavuknak, s egyben szembehelyezkedtek a lenini figyel­meztetéssel, amely már 1919-ben óva intette a magyar tanács­­kormányt, hogy a merőben más gazdasági, társadalmi és kul­turális feltételek közepette élő Magyarországon szolgaian átvegyék az oroszországi módszereket. Miután a magyar gazdasági és társadalmi viszonyok köze­pette, a földosztás végrehajtása és a bankok, majd gyárak álla­mosítása után semmiképpen sem voltak adva a proletárdik­tatúrának sem feltételei, sem szükségletei, a szemellenzős és hazug politikai vezetők mesterségesen igyekeztek a proletár­­diktatúra szükségességének körülményeit megteremteni, így került sor a Rajk-perre, a szociáldemokrata perekre és még számos törvénytelen konstrukciós, gyalázatos bűnperre. A mesterkélten megteremtett proletárdiktatúrának neve­zett rendszer egy maroknyi nagyzási hóbortba esett, s néhány maroknyi megrögzött pártbürokratává lett személy egyéni diktatúrájává lett — elsősorban éppen a proletariátussal, a dolgozókkal szemben, s az ő rovásukra. A szakszervezetek ebben a korszakban a diktátorok vak eszközeivé korcsosultak, s semmiképpen sem tudták valódi feladatukat teljesíteni, mert hiszen még ilyen akarat is hiány­zott vezetőikből. Még alig több egy esztendőnél az az idő, amióta a szak­­szervezetek óvatosan, tapogatózva, de mégis kezdték ismét­ kibontakoztatni a maguk benső erejét, kezdték eltisztítani az akadályokat egészséges fejlődésük útjából. Még nem találtak magukra, még nem vethették szabadon latba erejüket — de már a szakszervezeti erő gyökereinek szilárdsága lassan kez­dett megmutatkozni. S egyidejűleg kezdett megmutatkozni az is, hogy a történelmi adottságokon nem lehet erőszakot tenni: a Magyarországon durva erőszakkal és agyafúrt hami­sítással létrehozott terror­rendszer eresztékeiben recsegett­­ropogott. Amikor végre a dolgozó nép felháborodott követelésére Rákosi megbukott és elkerülhetetlen szükségességgé vált a de­mokratikus fejlődés útjának szabaddá tétele — akkor már csak idő kérdése volt, hogy a hazugságra épített rendszer, a hazug­ságra épített politikai egység mikor bukik meg a valóságban is, s hogy azok, akiket az átkosemlékű korszak félretett, meg­gyalázott, kiküszöbölt, mikor térhetnek ismét vissza a maguk helyére, hogy onnan a munkásmozgalmat a maguk módján, de az egységet őrző szakszervezetben szolgálhassák. ­ Szovjet kormánynyilatkozat a magyarországi alakulatainak visszavonásáról Moszkvából jelenti a­­ TASZSZ. A szovjet kormány­­ szükségesnek tartotta, hogy­­ nyilatkozatot tegyen a ma­­­­gyarországi eseményekről. Az­­események azt mutatják, hogy a magyar dolgozók — állapítja meg a nyilatkozat —, akik említésre méltó előrehaladást értek el a népi demokratikus rendszer alapján, jogosan ve­tik fel azt a kérdést, hogy a gazdasági együttműködés terén ki kell küszöbölni a meglevő komoly hibákat, tovább kell­­ fokozni a lakosság anyagi jós­­­létét, s harcolni kell az állam­­■ apparátusban megmutatkozó , bürokratikus eltévelyedések­­ ellen. A szovjet kormány az egész szovjet néppel együtt mélysé­­­­gesen sajnálja, hogy a magyar­­­­országi események vérontás­hoz vezettek.­­ A szovjet kormány a ma­­i gyár kormány kérésére hozzá i­s járult ahhoz, hogy szovjet ka­­t­­onai alakulatok vonuljanak be Budapestre, de szem előtt tartva, hogy a szovjet alakula­tok további magyarországi tar­tózkodása ürügyül szolgálhat a helyzet fokozottabb kiélese­désére, utasítást adott katonai parancsnokságának, hogy von­ja ki a szovjet katonai alaku­latokat Budapestről, mihelyt ezt a magyar kormány jónak látja. Ugyanakkor a szovjet kor­mány kész tárgyalásokba bo­csátkozni a Magyar Népköz­társaság kormányával és a varsói szerződésben részt vevő más államok kormányaival a szovjet csapatok magyarorszá­gi tartózkodásáról. A szovjet kormánynyilatko­zat többek között hangoztatja azt is, hogy mindazokat a szovjet gazdasági, műszaki, kulturális és katonai tanács­adókat, akik megállapodás alapján tartózkodnak Ma­gyarország területén , haj­landó visszavonni. ” NÉPSZAVA A MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK LAPJA 84. évfolyam, 257. szám ÁRA 50 FILLÉR 1956. október 31. szerda Nagy Imre üzenete a magyar néphez: A szovjet hadsereg­­ csapatainak kivonulása t­s elkezdődött Magyar testvéreim! Tudatom veletek, hogy a kormány kezdeményezésére a szovjet hadsereg csapatainak kivonulása megkezdődött. Minden hatóság, az ország minden polgára az felvonulás teljes rendjének biztosítása érdekében tartózkodjék minden provokatív, zavaró, vagy ellenséges cselekedettől, hogy így is hozzájáruljon a szovjet hadsereg csapatainak kivonulá­sához. Nagy Imre, a minisztertanács elnöke A honvédelmi miniszter közleménye: szerdán virradatig befejezik a szovjet csapatok kivonását Budapestről A társadalmi és nemzeti megújhodásunkat kiharcoló hősi forradalom eredményeként megállapodtam a szovjet fegyveres erők parancsnokságával csapataik Budapestről való kivoná­sának rendjéről. Eszerint a Budapesten levő összes szovjet csapatok kivonulásukat 1956. október 30-án délután 4 órakor megkezdték és előre kidolgozott terv szerint 1956. október 31-én virradatig befejezik. A szovjet csapatok kivonásával párhuzamosan fővárosunkban a néphadsereg egyes alakula­tait vonom össze. A rendfenntartás feladatait a néphadsereg, a rendőrség és a nemzetőrség csapatai együttesen látják el. Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszter Osztrák határzár a magyar határon Bécs (AFP) A határbiztonsági intézkedések keretében az osztrák kor­mány kedden elhatározta, hogy a magyar határ mentén több­kilométeres övezetben megtilt minden polgári közlekedést. Egyedül a határövezet lakosai, az egészségügyi szervek, a dip­­■­lomániai személyzet, az újságírók és az útlevéllel ellátott,­­ Magyarországra igyekvő személyek számára engedélyezi az­­övezet határának átlépését. Ez az idő elérkezett és a magyar dolgozók közel kétmilliós tömege, pártállásra való tekintet nélkül szolgáltat elégtételt azoknak, akiket akaratuk ellenére, egy légkörében és eszkö­zeiben egyaránt terrorra épített rendszer távolított el a mun­kásmozgalomból. E sorok írója is (a maga szerepének arányá­ban) felelős mindazért, ami ezen a téren történt (s ezt a fele­lősséget az sem csökkenti, hogy most aktív és olykor kezde­ményező részt is vállalt a jóvátételben). A szakszervezeti mozgalom vezetőségének remélhetőleg mielőbb bekövetkező kiszélesítése abban az időpontban törté­nik, amikor Magyarországon a népakarat elemi ereje lerom­bolta a proletárdiktatúrának nevezett rendszer minden pillé­rét. Ez nem is lehetséges másképp. A magyar munkásmozga­lom erejét, a magyar szakszervezeti mozgalom gyökereinek mélységét mutatja, hogy a szakszervezetek ebben a végzete­sen súlyos történelmi időben megtalálták azt az utat, amely a végső veszedelem elkerülésével óvja meg mindazokat a vív­mányokat, amelyeket mérhetetlen áldozatok árán szerzett meg. Az egységes szakszervezet — összefogva a forradalmi értel­miség fiataljaival, a megvívott szabadságharc hőseivel — biz­tosítja a dolgozó nép akaratának érvényesülését, biztosítja országunkat a tőkések és földesurak zsarnokságától, biztosítja valóban demokratikus fejlődésünket. Ennek az új szakszervezeti egységnek valóban a szakszer­vezeti függetlenség, a szakszervezeti szabadság jegyében kell megszületnie, mert csak így lesz a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók szabadságának és anyagi felemelkedésértek biztos fegyvere. Az új szakszervezeti egységnek ez az értelme és ez törté­nelmi küldetése is. (b. *.) Lengyel repülőgépek ablaküveget hoztak Budapestre Varsóban a magyar külke­reskedelmi megbízottnak az egyik magyar külkereskedel­­mi­ vállalat kedd délután meg­bízást adott, hogy ablaküveget vásároljon a budapesti harcok­ban betört ablakok pótlására. Czyrankiewicz lengyel minisz­terelnök azonnal intézkedett, hogy lehetőleg még a keddi nap folyamán két repülőgép ablaküvegekkel Budapestre induljon.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék