Népszava, 1956. október (84. évfolyam, 232-257. sz.)
1956-10-02 / 232. szám
TATABÁNYAI HÉTKÖZNAPOK Tatabánya. A szén, a csillogóan fekete tatai szén jut eszébe az embernek, ha ezt a nevet meglátja, meghallja. Az aknatornyok és a szüntelenül vándorló csillepárok zakatolása úgy hozzá tartozik a tájhoz, mint Budapesthez a 6-os villamos. Minden forgalmasabb helyen táblák, plakátok hirdetik: Tatabánya bányászai százezer tonnát vállaltak a 300 000-es országos többlettermelésből! Termelj több szenet! Tatabánya híre kötelez! Nagyon kell az országnak a szén. Kitől várjunk segítséget, ha nem a tatabányaiaktól? Akik már olyan sokszor kisegítették az országot a bajból. Megbecsülik-e a bányászokat? Vajon a sokéves helytállásért milyen megbecsülést kapnak az emberek, akik életük felét a föld gyomrában, nehéz munkában töltik? Sokan valahogy így mondják: Mi gondjuk lehet a bányászoknak, hiszen ők keresnek a legjobban? S a szép fizetésen felül még minden esztendőben hűségjutalmat kapnak, meg szenet, bányászruhát és egyebeket is. Bizonyos, hogy kormányunk a lehetőségek szerint sokoldalúan igyekszik gondoskodni a nehéz munkát végző, bányászokról. Ám sok jel arra utal, hogy nem elég jól élnek mindenütt a lehetőségekkel. Tatabányán sem! A tatabányaiak panaszai bár nagyon sokrétűek, röviden is összefoghatók: mélyen sérti a bányászokat a nemtörődömség, amely a munkahelyeken és a városban oly gyakran megkeseríti mindennapi életüket. Erdős domboldalról nyílik a VIII-as akna. Jobbra az irodaház, balra a munkásszálló, ahol majdnem száz bányász lakik. Földszintes, rosszul szigetelt épület, beázási nyomok tarkítják a szobákat. Még elhanyagoltabb a konyha és az ebédlő, a szállástól pár száz lépésnyire. Gidresgödrös rossz út vezet oda, de — két esztendeje nem képes a tröszt egy villanyégőt elhelyezni. Konyha? Nem! Három kis kamraszerű, piszkos helyiség. Az ebédlő falai repedtek — kiművelt bánya fölé építették — a szél besüvít minden oldalról. Tizenegy rozoga asztal, még rozogább székekkel, mocskos asztalterítőkkel. Ez év eleje óta épül az új konyha és ebédlő. Ám csak az öreg isten tudja, mikor készül el. Mert folyton abbahagyják. Fülsértő hang A többi aknánál sem rózsásabb a helyzet. És a bányászok nemcsak ezt látják. Megmutatták a tröszt tisztviselőinek ebédlőjét: porcellánfehér damasztabrosúokkal leterített asztalok. Rajtuk csillogóan tiszta poharak, vizeskancsók, sótartók, szalvéták, fényesre törött tányérok, evőeszközök. Szóval olyan, amilyennek nálunk egy étkezőnek lenni kell. A bányászok műszak után sorba állnak az ételért. A tröszt éttermében fehér kabátos, csokornyakkendős, elegáns pincérek szolgálnak fel. A félreértések elkerüléséért: helyes, hogy a tröszt ebédlője szép, jól berendezett és gyors a kiszolgálás. Ám ugyanilyen fontos, hogy a bányászokkal is törődjenek, róluk is hasonlóan gondoskodjanak! Külön kell szólni a kifejezetten fülsértő, az emberi méltóságot megcsúfoló hangról, amelyen Tatabányán az »egyszerű« bányászokkal beszélnek. Híre futott, hogy a XV-ös akna egyik vájára baltát emelt Csánicz igazgatója a durva hang miatt. (Baja nem esett az igazgatónak, mert a bányászok megfékezték társukat.) Ez persze ritka eset. Szemtanúja voltam az alábbi esetnek: a tröszt pénztáránál fiatal, szőke kislány dolgozik, csukott ablakok mögött. Odalép egy bányász. Egy darabig várakozik, azután szerényen bekopog. Kivágódik az ablak. A fruska haragtól pirosra gyúlt arccal kikiált: »Hogy mer maga itt kopogni? Ha időm lesz, úgyis kinyitom!« És azzal becsapja az ablakot. A bányász kiköp. A karja mozdulatából látom, ha nem fékezné magát, menten szétvágna minden bezárt ablakot ... A bányászasszonyok a tézmesterekre — nekik kell bejelenteni, ha valami javítanivaló van a szolgálati lakásokon —, Ádám, Vitéz és Péntek ügyintézőkre panaszkodnak. Minősíthetetlen flegmával, durvasággal rázzák le őket. Egyiket, másikat meg sem hallgatják, mondván, hogy sok a dolguk. Vajon mi lehet? Hiszen a legfontosabb a szolgálati lakások és egyéb munkásellátási problémák elintézése! Ott voltam akkor is, amikor egy éppen hogy meginduló autóbuszról üvöltve, szitkozódva parancsolta le a kalauz a fellépő bányászt. A bányász kényszeredett, félszeg mosolylyal visszalépett. A bent ülők rebbenten néztek egymásra. De senki nem szólt egy árva hangot sem. Csak a szemükből tüzelt a harag. Ahogy később tatabányai barátaim megmagyarázták: mindennapos az ilyen jelenet. Sok „feledékenység“ — a bányászok rovására A nemtörődömség másik gyakori bosszantó jele a bérfizetések körüli huzavona. Véletlenül találkoztam a X-es aknáról jövet Suri János bányászvillanyszerelővel. Megkért: kísérjem el, s győződjem meg róla, milyen kálváriát jár 310 forintért, amelyet már júliusban meg kellett volna kapnia.Áthelyezték a X-es aknáról a II-es aknába. Az áthelyezéskor nem kapta meg az előleget. Rendes fizetéskor is elfelejtették elszámolni. Feleségét többször is elküldte, de hiába. Két hónap elmúlt így. A X-es aknán kapott egy papírt, amellyel elküldték az újtelepiek kifizetőhelyére. Onnan »természetesen« tovább küldték a trösztigazgatóság bérelszámolójához. Telefon jobbra, balra, végre kiderítették, hogy tényleg jár Suri Jánosnak a pénz. (Minek az írás és miért kell a tröszthöz menni, ahol úgysem tudnak semmit.) Nagynehezen mégis aláírták és a pénztár kifizette. Reggel 8-kor indult otthonról és háromnegyed 1-kor »már« meg is kapta a pénzt. Johanovics János, a XV-ös akna vására augusztus végén beteg volt. Szeptember 15-én kellett volna megkapnia a táppénzt. A szükséges igazoló írást felesége augusztus 29-én leadta. Táppénzt azonban nem , kaptak, mert elfelejtették el- ] számolni. Háromszázötven fo-] rint. Várhat rá, talán októ- ] berben felveheti. ■ A VIII-as aknán még cif-] rább eset történt. Az egyik fia-] tál vájár feleségének gyerme-] ke született. Amíg az asszony] kórházban volt, a három má sik apró gyereket nem tudta] kire bízni. A vájár szabadsá- ] got kért és kapott. Amikor visszajött, nem engedték mun- ] kába állni, leszámoltatták,] mert »elfelejtették«, hogy sza- badságra ment és önkéntes ki-] lépőnek könyvelték. Ez a vájár ] azonba még fiatal, még nem] fásult el, nem hagyta magát.] Beperelte a trösztöt. Meg is nyerte a pert és most két hó-]napot fizetnek ki neki vissza] menőleg — munka nélkül. › Üres ígéretek! ] Most beszéljünk néhány szót a városról. Tatabányára jellemző, hogy a lakótelepek a szénfeltárás útvonalát követik. Az aknákhoz vezető utak azon-ban elhanyagoltak, végtelenül porosak. Emiatt a telepek há-zai, virágoskertjei egységes, hamuszürke színbe burkolóz- nak. S ez a nyomasztó por körüllengi az egész várost és megüli a lelkeket, az idegeket is... ! A vasúton is négy megálló jelzi, hogy Tatabánya nagy ki- terjedésű. Lakosa több mint 60 000, s a városban összesen három mozi, négy művelődési ház van, valamennyi kevés férőhellyel. A város felelős vezetőinek bűne ez, de részes benne szinte valamennyi minisztérium is. A Népművelési Minisztérium például évek óta ígérgeti: lesz az újvárosban mozi, lesz Tatabányán új gimnázium. Az Élelmiszeripari Minisztérium három éve ígéri a kenyérgyárat, a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium pedig azt, hogy megoldja a város vízellátását. Tatabányán sok ipari munkás dolgozik. A bányákban és a bányát kiszolgáló bányagépgyárban is. A gépgyár egyik öreg szakmunkása panaszolta el, hogy azelőtt, amikor egy társulathoz tartozott az egész, az ipari munkások is kaptak szénjuttatást, lakást, világítást. Ma, bár szintén csillét, fúrót és egyéb munkaeszközt készítenek a bányának — tehát hozzájárulnak a széntermeléshez — a teljesítménybérükön kívül semmit sem kapnak. Szerettem volna erről a problémáról több bányagépgyári munkás véleményét is meghallgatni, öreg barátommal vagy tíz-tizenöt munkást is megkérdeztünk, de nem voltak hajlandók nyilatkozni. Egyikük végül megmondta: »Minek beszéljünk? Jól tudja mindenki, akire tartozik, hogy igazságtalanul bánnak velünk. Ha akarnak, változtatnának rajta.« A legfőbb: az ember De ennél súlyosabb következtetésig is eljutottak Tatabányán egyes elkeseredett emberek. Mélyen megrendített, amikor találkoztam egy bányászasszonnyal, aki tízesztendős párttagsági könyvét őrzi otthon a konyhaszekrény-fiókban s sírva mondta el: december óta már tagdíjat sem fizet. Könnyezve kért arra is, ne értsem félre: ő nem a pártra haragszik, hanem az itteni pártélettől ment el a kedve. Mert itt a munkásembert semmibe se veszik, őt a racionalizáláskor érte sérelem és bár a XV-ös akna akkori párttitkára megígérte, hogy segít rendbehozni a dolgát, nem váltotta be a szavát. Szemináriumvezető volt és a megyei pártbizottság aktívája, ám ott sem törődtek vele. Amióta otthagyta a bányát, feléje sem néznek, nem bízták meg pártmunkával, s ha az utcán a megyebizottság valamelyik tagja találkozik vele, nem néznek rá, nem is köszönnek neki... Tatabányán nem ez a fiatalasszony az egyetlen, aki ilyen messzemenő konzekvenciákig jutott. Végtelenül fájdalmas dolgok ezek. A város felelős vezetői, úgy véljük, a szén mellett nagyon megfeledkeztek az emberekről, a bányászokról, akik a föld mélyén dolgoznak, azért, hogy több szenet adjanak mindanynyiunknak, az egész országnak. Radnóti Edit A párt és a kormány több vezetője megtekintette az új cipőmodelleket Hétfő délben a Ruhaipari Tervező Vállalat bemutatótermében a párt és a kormány több vezetője: Apró Antal, Marosán György, Mekis József, Kristóf István, valamint Mező Imre, a budapesti pártbizottság titkára és Vass Istvánná, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter kíséretében megtekintette a cipőipar 1957-re tervezett modelljeit. Húszezren vettek részt a pákozdi ifjúsági találkozón A néphadsereg napja alkalmával rendezett ifjúsági találkozóra vasárnap már kora reggel megindult az emberáradat a pákozdi hősi emlékműhöz. Mintegy 20 000 ember vett részt az ünnepségeken. Megjelent az ifjúsági találkozón Bata István honvédelmi miniszter, Ács Lajos, Janza Károly altábornagy. Kutika Károly ezredes, a MÖHOSZ elnöke mondott ünnepi beszéden Délután adták át a díjakat a sportversenyek legjobbjainak, majd népünnepély következett, amelyen a megyei énekkarok, zenekarok és tánccsoportok szerepeltek. Az ünnepségek ■este tűzijátékkal értek véget. 400 rehabilitációs ügy a KGM bizottságai előtt Az utóbbi időben mintegy 400 beadvány érkezett a Kohó- és Gépipari Minisztérium vezető munkatársaihoz és a gyárak vezetőihez, amelyekben egyes dolgozók sérelmeik orvoslását kérik. Valamennyi beérkezett kérelmet megvizsgálják és mindre válaszolnak a rehabilitációs bizottságok. A döntés azonban sokszor néhány hónapig is elhúzódik, mert gyakran nehezen megszerezhető régi iratokat és tanúvallomásokat kell összegyűjteni. Több ügyben máris határozat született. Csaplár Istvánt, a MÁVAG egykori raktárfőnökét, Raffai Frigyest, a Győri Öntöde- és Kovácsológyár MEO-vezetőjét például rehabilitálták. ----- ► Szeptember 30-án, vasárnap is dolgoztak a bányászok, hogy ► az ország szénhelyzetén segítsenek. A Bánya- és Energiaügyi ► Minisztérium jelentése szerint e napon a bányászok mintegy ► 45 000 tonna szenet szállítottak felszínre, amelyből 18 849 ton►nát a MÁV-nak juttattak. A szeptemberi túlteljesítéssel a második fél évben kért 300 000 tonnából a szénbányászat162 679 tonnát már megadott. Képünk: A szűcsi aknábanF 4-es kombájnnal dolgozik Sós János és Trecska András | vájár (MTI — Fényes T. felv.) Fogadás a Kínai Népköztársaság megalakulásának 7. évfordulója alkalmából Hao Ce-cin, a Kínai Népköztársaság budapesti rendkívüli ♦ és meghatalmazott nagykövetté a Kínai Népköztársaság ki kiáltásának 7. évfordulója al♦kalmából hétfő este fogadást ♦adott a Magyar Néphadsereg ♦ Központi Tiszti Házának Vo♦ Josilov úti helyiségében. ♦ A fogadáson megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal, Ács Lajos, Dobi István, Hegedűs András, Kiss Károly, Kovács István, Marosán György, Mekis József, Szalai Béla, Bata István, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla, valamint Horváth Imre külügyminiszter, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson Mirghani Hamza, a Szudáni Köztársaság miniszterelnökhelyettese. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. TERMELÉSI HÍREK Elkészült az első Diesel-hidraulikus mozdony a MÁVAG-ban. A most elkészült mozdonyt vasúti szerelvények tolatásánál és vontatásánál gondosan kipróbálják. A tapasztalatok alapján kezdik meg a sorozatgyártást. Műbőrkabátokat készít a békéscsabai Textilfeldolgozó KSZ. A kabátok ára 750—800 forint körül lesz. Másfél évvel ezelőtt kezdte meg működését a Mecsek lábánál a zergővárkonyi vasércbánya. Eddig 30 ezer tonna vasércet termeltek, amelyet a Sztálin Vasmű használt fel. A bánya jelenlegi termelése rcapt 4—5 vagon. Újfajta mechanikai műszerek mintapéldányai készültek el a Kalibergyárban. Közülük legjelentősebb a dinamóméter, az 500-as és a 300-as mélységmérő, a 300-as tolómérő. Az üzemben nemrég kezdték meg Magyarországon elsőként gyártani az ezredmérőórát (mikrobotor), valamint a hengerfuratmérőt is. Négy új ZIFF 1200 mintájú szovjet magfúrógép érkezett a komlói Mélyfúró Vállalathoz mintegy négymillió forint értékben. * Pattantyús A. Géza emlékezetévelA Bartók-fesztivál eseményei LIU SHI-KUN, a Liszt-zongoraverseny tizenhét éves harmadik helyezettje, önálló zongoraversenyen is bemutatkozott. Szinte hihetetlen, hogy ez a kamaszkorból alig kinőtt, tanulmányainak elején álló kínai fiatalember a zongora hangszertechnikájának és a nyugati, klasszikus muzsika átélésének milyen fokára jutott el. Természetes, hogy nem kívánhatjuk tőle a Danteszonáta, vagy a Sant lacrymae rerum átélését; megfigyelhetjük, hogy Shikun művészete leginkább azokban a darabokban tűnik ki, amelyeknek képszerű programjuk van (Mazeppa), vagy amelyek folklórban gyökereznek (VI. rapszódia). De ezekkel a fenntartásokkal is világraszóló művészi pályafutást jósolhatunk a budapesti közönség szívébe bevonult kínai fiúnak. Hangversenyének érdekes színfoltját jelentették az előadott új kínai zongoradarabok. KODÁLY-EST volt vasárnap este a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A műsor első felében a capellaművek szólaltak meg, bevezetői a "Pünkösdölő« és a »Forr a világ«, melyet a Leővey Klára és a Teleki Blanka tanítónőképzők, valamint a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium énekkaraiból egyesített, impozáns méretűleánykar adott elő Vásárhelyi Zoltán vezényletével. A mintegy kétszáz leány átszellemült előadását a közönség szeretettel ünnepelte. Az Állami Népi Együttes Csenki Imre vezényletével négy művet adott elő. Ezek közül ki kell emelni az »Esti dal« és a »Mátrai képek« megszólaltatását. A műsor második felében a »Psalmus Hungaricus« csendült fel, a Budapesti Kórus, a Rádiózenekar és Simándy József közreműködésével, Somogyi László vezényletével. Bízvást állíthatjuk, hogy régen hallottunk ilyen szép előadást. MAGYAR ZENEKARI MŰVEK HANGVERSENYE hangzott el szombat este, sajnos, nem sok öröme telt a megdöbbentően kis létszámú hallgatóságnak. Sem az Állami Hangversenyzenekar, sem a vezénylő Ferencsik nem tündökölt Bartók Táncszvitjének előadásával. Az olyannyira szeretett mű zenei hibákkal telve és szürkén szólalt meg. Ez a bizonytalanság átterjedt Kadosa Vonósnégyes-versenyére is, pedig ez az érdekes alkotás gondosabb tolmácsolást érdemelt volna. A műsort záró Járdányi-szimfónia volt az egyetlen, amely a műhöz méltó interpretálásban hangzott fel. V. P. A LISZT-VERSENY külön jutalomban részesült fiatal zongoraművészei adtak hangversenyt tegnap este a Zeneakadémián. Egy kicsit mintha még maga a verseny folytatódott volna. Valerie Tryon (Anglia), Annie Petit (Franciaország), Losonczy Andor és Bánhalmi György ismét bebizonyították, hogy csakugyan méltó vetélytársai a Liszt-verseny győzteseinek. Tryon, az ifjú angol művésznő kissé bizonytalan, de nagyon intelligens Bach-játéka után Ravel, majd Debussy egy-egy, nálunk kevéssé ismert szép darabjával remekelt. Annie Petit is nagy honfitársának, Debussynek és Ravelnek darabjaiban találta meg a versenyen méltán megcsodált hangját. Markáns fel fogása szinte ellentétben látszik lenni finom, törékeny egyéniségével. A két Chopinszámnál, sajnos, még nem tatott magára. Losonczy Andor Bartók-játékáról nem túlzás azt mondani: emlékezetes zenei élmény. Liszt: Csárdás macabre-jával felidézte a versenyen aratott sikerét. Bánhalmi György Muszorgszkij nagyszerű művével — Egy kiállítás képei — ugyancsak túltett versenybeli szereplésének színvonalán, de az est másik három fiatal művésze játékának tartalmasságát, árnyalatos hangszíneit nem érte utol. A közönség tomboló éltetésével ismét kifejezte óhaját: szívesen hallotta volna az est művészeinek egyik-másikát a Liszt-zongoraverseny döntőjében. R.A. . Ha egy tudós hal meg, szegényebb lesz a tudomány, ha egy pedagógus, szegényebbek a tanulínivágyók. De ami- skor olyan tudós-tól és pedagógustól búcsúzunk, s mint dr. Pattantyús Á. Géza, bíz- Ivást mondhatjuk, szegényebb lett az egész világ. · Csaknem ötven évet töltött a Műszaki Egyetem szolgálatában. Orvosa szerint a testet nem kímélő, fáradhatatlan munka támadta meg szívét. Váratlanul érte a roham — külföldi tudósokkal beszélgetett szombat délben — és három óra múlva meghalt. A 71 év tudományos eredményeit — például a folyadékok lengéstanának, a lég- és vízáramban történő anyagszállítás elméletének kidolgozása — szerte a világon nagyra értékelik. A közvetlen gyakorlatban is tevékenykedett. Részt vett csaknem valamenynyi hő- és vízierőművünk tervezésében. Mukáját tudományos címei is dicsérik: Kossuthdíjas akadémikus, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja stb. Tanítványok egész serege vette körül, akiket nemcsak a tudományra, hanem tudományos világszemléletre és humanizmusra is tanított. Közülük az utóbbi tíz évben négyen lettek egyetemi professzorok. Igazi pedagógus volt, aki minden tudását és felfedezését közkinccsé tette, megírta. A »Gépek üzemtana« című tankönyvét az egész világon ismerik. A külföldi és hazai tudósok szerint annak egy-egy példányát minden mérnöknek a diploma mellé kellene adni. A világszerte elismert tudóst, a nagy tanítót gyászoljuk. Büszkén emlékezünk arra, amit tett és fájdalommal gondolunk arra, amit félbehagyott. O. A. Válasz az ötéves terv vitájának javaslataira Lakatos Imre Kazincbarcikáról (31/6. Építőipari V.) javasolta, hogy az építőipari munkákat ne a téli hidegben fejezzék be, illetve a lakásokat inkább tavasszal adják át. VÁLASZ: Megköszönjük a második ,ötéves terv irányelveivel kapcsolatban a sajtóban megjelent nyilatkozatát. Javaslatával egyetértünk. A téli építőipari munkák végzésére a vállalatoknak augusztus és szeptember hónapok folyamán meg kell tenniök a szükséges intézkedéseket (anyag- és gépmegrendelések) és a téli munka végzésére külön tervet, költségvetést kell készíteni. A lakásépítkezések befejezését legnagyobb részt év végére irányoztuk elő. 1956. évben a befejezendő lakások közel 80 százaléka a IV. negyedévben kerül átadásra. A következő évre áthúzódó lakásépítkezések készültségi foka azonban magasabb, ilyen körülmények között a lakások egy része 1957. 11. és III. negyedében lesz átadható. A 11. ötéves terv folyamán továbbfejlesztjük ezt a módszert, hogy minél több lakás és más építmény legyen a téli nedves idő beállta előtt átadható. A Kazincbarcikán 1957. évben befejezendő lakások kb. 80—90 százalékának építését még ez évben megkezdjük. A vállalatnak tehát előreláthatólag téli munkában nem lesz hiánya. KOSSA ISTVÁN, az ipari szakbizottság titkára ♦