Népszava, 1956. november (az MSZDP lapja: 77. évfolyam 1-4. szám; Népakarat, a Szakszervezetek lapja: 1. évfolyam, 1-16. szám)

1956-11-01 / 77. évfolyam, 1. szám (Népszava, MSZDP)

­956. november 1. csütörtök­i ÁRA 5© FILLÉR 77. évfolyam, 1. számNÉPSZAVA A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI LAPJA Részletes tudósítás a szuezi Szociáldemokraták vagyunk! Egy olyan történelmi pillanatban áll talpra a Szociáldemokrata Párt, törpéktől megbénított óriás, amilyen a magyar történelemben még nem volt. Szinte puszta kézzel harcolta ki életlehetőségét attól az uralomtól, amely népi demokráciának ne­vezte magát, de amelyben sem formailag, sem lényegileg sem népi, sem demokrácia nem volt. Egy hatalmas színjáték mutatkozott a világ felé, amelynek kulisszái össze­omlottak, szereplői megfutamodtak és elénk meredeznek most a rozsdás vasvázak, lógó kötelek, por és szenny, ami a cifra díszletek mögött elrejtve volt. Ha a pusztulás láttán mégis az öröm érzése tölt el bennünket, az abból a meg­nyugvásból fakad, hogy a munkásság, amelynek nevével a diktatúrát igazolni akar­ták, töretlen lélekkel áll sok évtizedes pártjának eszméi mellett. Aki azt a sok évti­zedes nevelő- és tanítómunkát nem ismeri, amelyet a Szociáldemokrata Párt a dol­gozó tömegek között oly sok veszedelem, üldöztetés és megpróbáltatás között vég­zett, csak az bámulhat ezen a spontán helyreálláson és lelki rugalmasságon, amelyet e nehéz órákban tapasztalhatunk a dolgozó tömegek között. Mélységes tisztelettel és főhajtással kell adóznunk azoknak a hősöknek, akik a talpraállás lehetőségeit megteremtették, a sok ezer értelmiségi és munkás fiatalnak, akik éhesen és rongyosan csak egy független és szabad Magyarország gondolatá­tól fűtötten vitték a harcot. Mélységes tisztelet és főhajtás azoknak, akik a legtöbbet, fiatal életüket adták azért, hogy felemelt fejjel és megalázottság nélkül járhassa­nak ebben az országban azok, akik megmaradtak. Emléküket a magyar nemzet leg­nagyobb hősei mellé állítjuk és letesszük sírjukra a magunkén kívül az egész világ csodálatának és bámulatának a koszorúját. De a harcnak és az áldozatoknak emléke kötelezi az élőket: a veszedelem, amely a forradalom eszmei tartalmát és céljait fenyegeti, nem múlt el. Nemcsak a zava­rosban halászó sötét elemek munkájától kell tartanunk, de attól is, hogy a forra­dalom lendítőkerekére kapaszkodva, ezt a hatalmas erőt azok is a saját céljaikra igyekeznek felhasználni, akiknek a Szociáldemokrata Párt részvételével végzett or­szágépítő munka is sok volt. Tudjuk, hogy rendkívüli keserűség halmozódott fel a lelkekben a Szociáldemokrata Párt elhallgattatása idején. De semmi jó sem szár­mazik sem az országra, pártra általában, sem a szociáldemokrata tömegekre különö­sen, ha ezt a keserűséget az ellenforradalom a saját hasznára veheti igénybe. A Szociáldemokrata Párt megalakulása nem jelenthet menedéket azoknak, akik ennek a szörnyű politikai, gazdasági és erkölcsi csődnek okozói; számot kell ad­­niok — amennyiben elérhetők lesznek -­­ cselekedeteikről. De erre csak akkor ke­rülhet sor, ha a jószándékú, hazájuk sorsáért aggódó és építésre kész kezekkel vá­rakozó dolgozók megteremtik és biztosítják a nyugalmat és rendet, az ország nyu­galmát és rendjét, a maguk nyugalmát és rendjét. Mert ez az ország a mi országunk, az éhezőké, a rongyosoké, a hajléktalanoké, akiknek önmaguknak kell élelmet, ruhát és hajlékot teremteniük. Gondol­janak vissza a dolgozó tömegek az 1919 augusztusával kezdődő szenvedéseikre, az ártatlanokat sújtó megtorlásokra, a felére lenyomott bérekre, a fehér börtönökre és internálótáborokra. Az egyik börtönből kiszabadulva ne engedjünk ebből az országból egy más színű börtönt teremteni. Az ellenforradalom ma azt suttogja, hogy semmit sem kezd újra abból, amit annak idején elkövetett. Vigyázzunk erre és a párt felépítésével védekezzünk az ellen, hogy ez a susogás diadalmas nevetéssé ne erősödjék. Vigyázzunk a gyárakra, a bányákra és a földekre, melyek a nép ke­zében kell hogy maradjanak, az alkotó- és építőmunka lehetőségeit felmérjük, nincs kétségünk abban, hogy ehhez segítséget kapunk mindenhonnan és minden­kitől. Ezzel a gondolattal induljunk neki egy új életnek és bízzunk saját erőnkben, újjászületett pártunkban, és abban az új, demokratikus, független Magyarország­ban, amelynek körvonalait ma már tisztábban látjuk, mint egy héttel ezelőtt. Szociáldemokraták! Barátság! Kéthly Anna Lemondott a SZOT elnöksége Kezdjen a kormány határozott tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról A Magyar Szabad Szak­szervezetek­ Országos Szö­vetségének ideiglenes inté­zőbizottsága közli: A SZOT kedden megtar­tott rendkívüli ülésén az el­nökség lemondott. A veze­tést a Magyar Szabad Szak­­szervezetek Országos Szövet­ségének ideiglenes intéző­­bizottsága vette át. Az ideig­lenes intézőbizottságban he­lyet foglalnak a régi, eddig mellőzött, bebörtönzött szak­­szervezeti vezetők, valamint új, forradalmi szakszervezeti vezetők is. Az ideiglenes intézőbizott­ság a következő felhívást adta ki: Munkások! Magyar dol­gozók! Ifjúságunk és a harcokban részt vett dolgozó népünk csodálatos forradalma az egész magyar nemzet forra­dalmává vált. Népünk nem­zeti forradalma megdöntöt­te az idegen érdekeket szol­gáló bürokraták uralmát. Eltávolították a sztálinista, szektáns vezetőket és most már igazán és visszavonha­tatlanul a munkások kezé­be adta a gyárat. Ez a for­radalom tette lehetővé azt is, hogy a szakszervezeti ■Magolom felszabaduljon és függetlenül minden párt- és kormánybefolyástól, való­ban a dolgozók harcos ér­dekvédelmi szervévé váljék. A Magyar Szabad Szakszer­vezetek Országos Szövetsége ideiglenes forradalmi bizott­sága javaslatára azonnali hatállyal felszólították a SZOT elnökségét a lemon­dásra és a régi bebörtönzött munkásmozgalmi emberek bevonásával ideiglenes inté­zőbizottság alakult. Az inté­zőbizottság felszólítja a mun­kásokat, a szervezett dolgo­zókat, hogy ahol nem érte­nek egyet az üzemi bizottsá­gok összetételével, ott tart­sanak új szakszervezeti vá­lasztásokat az igazi szakszer­vezeti demokrácia alapján. Munkások,­ Szervezett dol­gozók! Általános nemzeti követeléssé vált, hogy addig nem vesszük fel a munkát, amíg szovjet katona van Budapesten. A kormány ígé­retet tett arra, hogy holnap reggelig Budapestről kivon­ják a szovjet csapatokat. A Rádió ennek végrehajtását közölni fogja. Ha ez teljesül, felkérjük a munkásokat, menjenek be munkahelyeik­re és a munkástanács veze­tésével teremtsék meg a fo­­­­lyamatos munka feltételeit.­­ Követeljük a kormánytól, hogy határozottan folytassa a tárgyalásokat a szovjet kormánnyal a szovjet csa­patok rövid időn belüli, az egész ország területéről történő kivonásáról és en­nek végső időpontját hozza nyilvánosságra. Ha a kor­mány által megadott időpon­tig nem vonják ki az összes szovjet csapatokat az ország területéről, ismét az általá­nos sztrájk fegyveréhez nyú­lunk. Munkások! Minden csodá­latunk és elismerésünk hős ifjúságunké és a harcokban részt vett dolgozóké. Mind­annyiunk vágyáért harcol­tak: a független, szabad, demokratikus Magyarorszá­gért. Minden szeretetünk az igazi magyar, demokra­tikus honvédségünké. Né­pünk hadserege, mely ösz­­szeforrva a néppel, egységes harcba indult a nép követe­léséért. Ifjúságunknak, mun­kásságunknak és honvédsé­günknek köszönhetjük, hogy az üzem, a gyár valóban a miénk lett! Most már raj­tunk a sor: védjük meg, ha kell fegyverrel gyárainkat és védjük meg nemzeti for­­r­­adalmunk minden nagysze­­­­rű vívmányát. Hivatalos nyilatkozatot tett a moszkvai kormány a szovjet csapatok visszavonásáról Moszkva, október 30. A Szovjetunió hivatalos hír­­ügynöksége, a TASZSZ a kö­vetkező nyilatkozatot adta ki: A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége külkap­­csolatainak megingathatatlan alapja volt és marad az összes államok békés egymás mellett élésének, barátságának és együttműködésének politiká­ja.E politika legmélyebben és legkövetkezetesebben a szo­cialista országok kölcsönös kapcsolataiban jut kifejezésre. A szocialista nemzetek nagy közösségéhez tartozó orszá­gok, amelyeket a szocialista társadalom felépítésének közös eszméi és a proletár nemzet­köziség elvei egyesítenek, kölcsönös kapcsolataikat csakis a teljes egyenjogú­ságnak, a területi integ­ritás tiszteletben tartásá­nak, az állami független­ségnek és szuverenitásnak, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak el­veire építhetik. Ez nemcsak, hogy nem zárja ki, hanem ellenkezőleg felté­telezi a szocialista közösség­hez tartozó országok szoros testvéri egyi­tthillenesét, köl­csönös segítését gazdasági, po­litikai és kulturális téren. A népek egyenjogúak A második világháború és a fasizmus szétzúzása után ezen az alapon épült fel, erősödött és bizonyította be Európa és Ázsia több országában nagy életerejét a népi demokratikus rendszer. Az új rendszer kialakulásá­nak és a társadalmi viszonyok mélyreható forradalmi átala­kulásának folyamatában nem kevés nehézség, meg­oldatlan feladat és köz­vetlen hiba volt a többi között a szocialista orszá­gok kölcsönös viszonyá­ban. A rendellenességek és hibáik következtében lekicsinyelték az egyenjo­gúság elvét a szocialista államok viszonyában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa a leghatározottabban elítélte ezeket a rendellenességeket és hibákat és feladatul tűzte ki, hogy a Szovjetuniónak a többi szocialista országgal fenntar­tott kölcsönös viszonyában következetesen meg kell valósítani a népek egyen­jogúságának lenini elveit. A XX. kongresszus kimon­dotta, hogy teljes egészében tekintetbe kell venni az új élet építésének útjá­ra lépett minden eletes ország történelmi múltját és sajátosságait. A szovjet kormány követke­zetesen valóra váltja a XX. kongresszusnak e történelmi jelentőségű határozatait, ame­lyek minden szocialista állam teljes szuverenitása fenntar­tásának megingathatatlan alapján megteremtik a felté­teleket a szocialista országok barátságának és együttműkö­désének további erősítésére. Mint ahogy a legutóbbi ese­mények megmutatták, szük­ségessé vált, hogy megfelelő nyilatkozatot te­gyenek közzé, amely meg­világítja a Szovjetunió ál­láspontját a többi szocia­lista országgal fenntartott kölcsönös viszonyáról, el­sősorban gazdasági és ka­tonai téren. A szovjet kormány kész megvitatni a többi szocialista ország kormányával azokat az intézkedéseket, amelyek biz­tosítják a szocialista országok gazdasági kapcsolatainak to­vábbi fejlesztését és erősítését avégett, hogy kiküszöbölje a gazdasági kapcsolatokban a nemzeti szuverenitás, a köl­csönös előnyök és az egyenjo­gúság elve megsértésének bár­miféle lehetőségeit. Ezt az elvet ki kell terjesz­teni a tanácsadókra is. Isme­retes, hogy a Szovjetunió az új társadalmi rend kialakulá­sának első időszakában a népi demokratikus országok kor­mányainak kérésére bizonyos számú szakembert — mérnö­köt, mezőgazdászt, tudományos dolgozót, katonai tanácsadót — küldött ezekbe az országok­ba. A szovjet kormány az utób­bi időben több ízben felvetette a szocialista államok előtt ta­nácsadói visszahívásának kér­dését Mivel az utóbbi időben a népi demokratikus országok­ban a gazdasági és a katonai építés összes területein felnőt­tek a saját szakképzett nem­zeti káderek, a szovjet kormány szük­ségesnek tartja más szo­cialista államokkal együtt megvizsgálni azt a kér­dést, vajon célszerű-e a szovjet tanácsadók továb­bi ott-tartózkodása ezek­ben az országokban. Katonai téren a Szovjetunió és a népi demokratikus orszá­gok kölcsönös viszonyának fontos alapja a varsói szerző­dés, amelynek alapján a szer­ződés aláírói megfelelő politi­kai és katonai kötelezettsége­ket vállaltak, a többi között azt a kötelezettséget, hogy megteszik­­a szükséges össze­hangolt intézkedéseket védel­mi készségük megszilárdításá­ra, hogy megóvják népeik bé­kés munkáját, szavatolják ha­táraik és területük sérthetet­lenségét és biztosítsák az esetleges agresszió elleni vé­dekezést«. A szovjet kormány kész megvizsgálni... Ismeretes, hogy a varsói szerződés és a kormánymegál­lapodások értelmében szovjet egységek állomásoznak a ma­gyar és a Román Köztársaság­ban. A Lengyel Köztársaság­ban a szovjet csapategységek a potsdami négyhatalmi megál­lapodás és a varsói szerződés alapján állomásoznak. Más népi demokratikus országok­ban nincsenek szovjet csapat­egységek. A szovjet kormány a szo­cialista országok kölcsönös biztonságának biztosítása cél­jából kész megvizsgálni a varsói szerződésben részvevő töb­bi szocialista országokkal az illető országok területén tartózkodó szovjet csapa­tok kérdését. A szovjet kormány e tekintet­ben abból az általános elvből indul ki, hogy a varsói szerző­désben részvevő egyik vagy másik állam csapatainak elhe­lyezése a varsói szerződésben részvevő valamely más állam területén, a szerződés összes tagállamai között létrejött megegyezés alapján történik és csakis annak az államnak a beleegyezésével, amely­nek területén az illető ál­lam kérésére e csapatok tartózkodnak. A szovjet kormány hajlandó kivonni alakulatait A szovjet kormány szüksé­gesnek tartja, hogy nyilatko­zatot tegyen a magyarországi eseményekről. Az események azt mutatják, hogy a magyar dolgozók, akik említésre méltó előrehaladást értek el a népi demokratikus rendszer alap­ján, jogosan vetik fel azt a kérdést, hogy a gazdasági együttműködés terén ki kell küszöbölni a meglevő komoly hibákat, hogy tovább kell fo­kozni a lakosság anyagi jólé­tét, hogy harcolni kell az ál­lamapparátusban megmutat­kozó bürokratikus eltévelyedé­sek ellen. A dolgozóknak ehhez a jogos és haladó mozgalmá­hoz azonban csakhamar sötét, reakciós és ellen­forrad­almi erők csatlakoztak, amelyek a dolgozók egy részének elége­detlenségét arra akarják fel­használni, hogy aláássák az or­szágban a népi demokratikus rendszer alapjait, és visszaál­lítsák a régi földesúri-kapita­lista rendet. A szovjet kormány az egész szovjet néppel együtt mélységesen saj­nálja, hogy a magyaror­szági események vérontás­hoz vezettek. A szovjet kormány a ma­gyar kormány kérésére hozzá­járult ahhoz, hogy szovjet ka­tonai alakulatok vonuljanak be Budapestre, avégett, hogy a magyar néphadseregnek és a magyar karhatalmi szerveknek segítséget nyújtsanak a város­ban a rend helyreállításához. A szovjet kormány szem előtt tartva, hogy a szovjet alakulatok további ma­gyarországi tartózkodása ürügyül szolgálhat a hely­zet fokozottabb kiélesedé­sére, utasítást adott a ka­tonai parancsnokságának, hogy vonja ki a szovjet ka­tonai alakulatokat Buda­pestről, mihelyt ezt a ma­gyar kormány jónak látja. Ugyanakkor a szovjet kormány kész tárgyalásokba bocsátkozni a Magyar Népköztársaság kormányával és a varsói szerződésben részt vevő más államok kormányaival a szovjet csapatok ma­gyarországi tartózkodásá­ról. A népi demokratikus Ma­gyarország szocialista vívmá­nyainak védelme az adott pillanatban a munkások, pa­rasztok, az értelmiség és az egész dolgozó magyar nép leg­főbb és szent kötelessége.

Next