Népakarat, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. sz.)
1957-01-22 / 17. szám
NÉPAKARAT A MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA 2. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1997. JANUÁR 22. KEDD Kiküldött munkatársunk telefonjelentése Varsóból: Az első lengyel választási eredmények Nemzeti Egységfront fényes diadalát jelzik 4»cinuska nyilatkozni 4.i a $c»|»a katainak és üzenete a magyar* dolgozókhoz Varsó, január 21. A lengyel nép a fenti, a nyugalom és a méltóságteljes komolyság légkörében vasárnap megválasztotta új parlamentjét — a lengyel szejm 159 képviselőjét. A szavazás végleges eredményét — hivatalos közlemény formájában — valószínűleg csak szerdán ismertetik. A nagyobb választókerületek és nagyvárosok választási végeredményei azonban már korábban is nyilvánosságra kerülhetnek. A Nemzeti Egységfront valamennyi vezetőjét döntő többséggel megválasztották Egyes választókerületekben már összeszámolták a szavazatokat, de hivatalosan még nem közölték az eredményt. Az első értesülések szerint Varsó 3. számú választókerületében a szavazólap élén álló Wladyslaw Gomulka, a LEMP első titkára a szavazatok 99,5 százalékát kapta és a kilenc jelölt közül a hat képviselői helyre a szavazólapon szereplő első hat jelölt került be. A választási bizottságok által közölt nemhivatalos ideiglenes adatok szerint a Lengyel Egyesült Munkáspárt, az Egyesült Parasztpárt és a Demokrata Párt valamennyi főbb vezetőjét döntő szavazattöbbséggel választották meg. A választók tehát szinte egységesen támogatták a Nemzeti Egységfront központi jelöltjeit. Annyi már a részletes eredmények nélkül is bizonyos — és ennek a választásokra idesereglett 114 külföldi újságíró is tanúja lehetett —, hogy a teljesen szabad és demokratikus körülmények között lebonyolított választáson a lengyel nép túlnyomó többsége a LEMP Vik .plénumán hozott »októberi program« mellett foglalt állást. Ezt elsősorban a szavazókörzetek hatalmas látogatottsága bizonyítja (a választásra jogosultak 91—96 százaléka — Varsóban 95 százaléka — szavazott le), továbbá az a körülmény, hogy a választópolgárok milliói szavazólapjukat borítékba zárva azonnal bedobták az urnába — s ezzel az ünnepélyes aktussal tettek eleget Gomulka és az egységfront arra irányuló felhívásának, hogy ne töröljenek senkit a szavazólapról. (Ugyanakkor annak is tanúja voltam, hogy a választók tucatjai — anélkül, hogy a zárt fülkéket használták volna — szabadon áthúztak egy-egy nevet és így dobták be cédulájukat az urnába.) A hétfőn megjelent varsói lapok mértéktartóak ugyan, de egyértelműen ■ a Nemzeti Egységfront vitathatatlan győzelméről számolnak be. A Glos Praey hétfői számában elégtétellel szögezi le, hogy a zavarkeltő kísérletek csődöt mondtak. »Az ország különböző részeiből befutott jelentésekből megállapítható, hogy — leszámítva az egyes sikertelen rendzavarási próbálkozásokat — mindenütt rend és nyugalom uralkodott a választás napján« — írja a lap. Most pedig őszinte és töredelmes beismeréssel kell folytatnom beszámolómat: vasárnap reggel lekéstem a varsói választás egyik legérdekesebb eseményéről." Wladyslaw Gomulka, a LEMP első titkára feleségével együtt 9.05 órakor szavazott le a Francuska utcai 348-as szavazókörzet helyiségében, én pedig csak fél tízkor érkeztem oda. De: »kár — haszonnal jár!« Elkésésemnek köszönhetem ugyanis, hogy találkozhattam Wladyslaw Gomulkával, s nemcsak beszélgettem vele, hanem nyilatkozatot és üzenetet is kaptam tőle a Népakarat olvasói, a magyar nép számára. Ám hadd kezdjem az elején. Reggel fél hétkor a Farkowa utcai 8-as számú szavazóhelyiségbe, Cyrankiewicz miniszterelnök választókörzetébe siettem, de arra igazán nem számíthattam, hogy Cyrankiewicz pontosan hatkor, a szavazás megkezdésekor már megjelent az urnánál. Varsóban ezen a vasárnapon különösen nehéz volt taxit szerezni, s mire a város másik végébe, a Francuska utcába értem, már csak a Népakarat lengyel testvérlapja, a Glos Praey két munkatársát — Bartos Janisewskit és Zygmunt Oldakowskit — találtam a 348-as körzetben, amint éppen rendezték a Gomulka szavazása alkalmából készített jegyzeteiket. Íme, néhány részlet a lengyel kollégák jegyzetéből: »Hajnal óta több mint félszáz lengyel és külföldi újságíró, fotóriporter, filmhíradós, rádióriporter szorong a kis helyiségben. A választók alig tudnak utat törni maguknak közöttük. 9 órakor érkezik meg gyalogosan, közeli lakásáról Gomulka és felesége. Rendőrnek, biztosításnak nyoma sincs. Taps, éljenzés és az állampolgári kötelességének eleget tett választót. Aki egyben a LEMP él, megrohanják az újságírók. Néhány szó a rádió mikrofonjába, s a riporterek kérdéseit máris túlharsogja az időközben összegyűlt varsóiak éneke: »Száz évig élj!...«, amellyel a legszívesebben köszöntik azt, akit szeretnek. Gomulka már az utcán van, s együtt énekel a tömeggel. A hazafelé induló Gomulkát kísérő varsóiak és »Wieslaw« között — sokan így, régi illegális fedőnevén hívják őt — közvetlen beszélgetés alakul ki. Gomulka lassan sétálva megy a Francuska utcán, felesége mellett, körülötte legalább kétszázfőnyi tömeg. Egy autóbusz megáll a járda szélén, az utasok integetnek Gomulkának, ő leemeli kalapját és mindenkinek visszaköszön. A Barcinska utca sarkait egy újságárusnál lapokat vásárol (itt minden reggel félreteszik számára az újságokat). Közben a Barcinska és az Elster keresztutcákon át az egyre gyarapodó ,sétáló társaság* megérkezik ♦ a Francuska utcával párhuzamos ^ Laska utcába, amely itt nem messze a gyönyörű Paderewski ♦ parkba torkoll. A 109-es számú £ ház előtt Gomulka bocsánatot kér. ^ »Ne haragudjanak, de még nem reggeliztem!...« Gomulka utoljára int. Bemegy a ♦ kapun. A tömeg — nők, férfiak, gyerekek, munkások, kisiparosok, értelmiségiek, fiatalok és öregek — még egyszer utoljára eléneklik a »Száz évig éli«-t és békésen szétoszlanak. A külföldi újságírók hazafelé ballagva megállapítják: »Valóban, Lengyelország legnépszerűbb embere!...« Találkozás és beszélgetés Wladyslaw Gomulkával És most lengyel kollégáimmal itt állunk a Laska utca 109. előtt. Egyszerű, háromemeletes bérház, akárcsak a budapesti Béke téren, lépésnyi parkosított kis udvar körülötte. Kollégáim beinvitálnak a kapun. A falon a lakók táblája, összesen kilenc lakás van a házban, minden emeleten három. A táblára ragasztott és tussal írt fehér cédulák közül a legutolsón: »Wladyslaw Gomulka«. A lépcsőn dübörögve száguld le két kisfiú és két kislány. Pillanatok alatt felfogják a helyzetet. — A Gomulka bácsit tetszik keresni? — kérdi bátran a kis Andrej, a második emeleten lakó Edward Romanovszki vasutas nyolcéves fia. — Igen, itt lakik ... A gyerekek elmondják, hogy Gomulka feleségével és menyével a harmadik emelet egyik háromszobás lakásában lakik. (Lift nincs a házban.) A két kislány, Barbara és Lucinka — rendszerint egyszerre beszélnek — elmondja, hogy »Wieslaw« bácsi és Sofia néni már megreggelizett és együtt mentek el sétálni. A Misi kutyát vitték ki a parkba. Tessék utánuk menni! Menetünk (elöl én a két kislánnyal, mögöttünk a két lengyel kolléga) a park sétautain kanyarog. Jobbfelől felénk hangzik a jégpálya zenéje. Talpunk alatt csikorog a hó. Lucinkáék tényleg jól tudják, hogy merre szokott harmadik emeleti szomszédjuk sétálni. Nemsokára szembe gurul velünk egy kis barna szőrcsomó, kilógó lila nyelvecskével. Kis füttyel visszahívja a »Misit« egy középtermetű, sötétszürke télikabátos férfi, aki mellett barna bundás, sárga fejkendős nő sétál. A két, kislány odafut »Wieslaw« bácsihoz, aki lehajol hozzájuk és megsimogatja hajukat.* Azután szemüvege felém csillan, mosolyog és bólint. — Ne haragudjék Gomulka elvtárs, hogy séta közben zavarom — kezdem és bemutatkozom, de félbeszakít: ♦ — A tény azonban az, hogy ♦ mégis megteszi. Pedig ponto♦ san két órányi pihenést szán-e ♦tarn magamnak. KERESKEDELMI TÁRGYALÁSOK: Szávai étet- amely, bevallom, meghökkent — derűs mű BUDAPESTEN : sólya tompítja és ahogy hozzá♦ fűzitások és a Szovjetunió által ♦ — No, de hiszen mindez a 1957-ben nyújtandó hosszú- ♦ maguk foglalkozásához tartólejáratú áruhitel, az ezekkel ♦ zik... összefüggő pénzügyi kérdések, ♦ Széleskarimájú puhakalapja, valamint a jövőbeli gazdasági ♦ amely alól kicsillan ezüstös kapcsolatok előzetes megbeszé- ♦ halántéka, kissé beárnyékolja lése. A tárgyalások meleg, ba-a szemét, ráti légkörben, a teljes egyen- ♦ Nem szakítja félbe a sétajogyság alapján, eredménye- t lát, s mellé kerülve, együtt sen haladnak.haladunk. Nem, a választásokról korai lenne még beszélni. Ez a választási vasárnap arra sem éppen alkalmas, hogy a nemzetközi kérdések kerüljenek szóba. A magyar helyzetre terelődött a beszélgetés, a magyar munkások sorsáról. Arról szívesebben beszél. — Rendkívül fontos dolog — mondja megfontoltan , és tagoltan —, hogy a magyar munkások komolyan dolgozzanak... Ne hagyják magukat heccelni az ügyesen álcázott ellenforradalmároktól... — Átadhatom ezt az üzenetet, Gomulka elvtárs? — Igen — bólint és megkérdezve, hogy melyik lap munkatársa vagyok, így folytatja: — Éppen jó. A Népakarat, a magyar szabad szakszervezetek lapja útján szeretettel üdvözlöm a magyar munkásokat, a magyar szervezett dolgozókat és üzenem nekik: a bányászoktól kezdve végig, az egész vonalon fogják meg keményen a munkát, mert csak a munka segítségével szabadíthatják meg magukat a munkanélküliség fenyegető rémétől... — A magyarok értsék meg azt is, hogy a nemzeti függetlenség biztosítéka is — akár-csak nálunk, lengyeleknél — a normális munka és a rend. ♦ Korcsolyát csörgető gyerek: kék, vasárnapiasan öltözött papák, mamák jönnek szembe az úton. Mosolyogva, hangosan üdvözlik Gomulkát, aki mindenkinek visszaköszön, kalapot emel, rámosolyog a gyerekekre. Azután így folytatja: — Igen, teremtsenek otthon teljes rendet a magyar munkások. Van kormányuk, Kádár János kormánya, amelyik az ő érdekeiket képviseli. A munkások támogassák tehát ezt a kormányt!... Amikor búcsúzóul kezet szorít velem, azt mondja: — Ezt meg... MAGYAR-SZOVJET Néhány nap óta I. F. Szemjcsaszinov külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével szovjet gazdasági küldöttség tartózkodik hazánkban és tárgyalásokat folytat illetékes magyar szervekkel. A tárgyalások három fő kérdés körül csoportosulnak: mégpedig az 1957. évi kölcsönös áruszállí Jelentés a Záhonyból Nyers Rezső: Lesz elég élelem és iparcikk Leleplezték a főváros egyik hírhedt találkahelyét •Este 11-ig lehet az utcáit járni Az Országos Rendőrfőkapitányság vezetője a budapesti ♦ üzemek, vállalatok és hivatalok zavartalan munkájának bizto♦ sítása érdekében — a szovjet katonai parancsnoksággal cgyet♦ értésben — Budapesten a szabad mozgást 1957. január 21-től ♦ kezdve hajnali 4 órától este 23 óráig engedélyezi. 48 468 tonna a szénbányászat szombati eredménye . A szénbányászat dolgozói ismét rácáfoltak a kishitűekre. Január 19-én 48 168 tonna szenet adtak az országnak. A termelés grafikonja egyre felfelé ível a magyar szénbányászatban. Köszöntjük a közép-dunántúliakat, a nógrádiakat, komlóiakat, dorogiakat, akik napok óta túlteljesítik az előirányzott szénmennyiséget. ♦ „Príma a koszt csodás a fenger.. Vidám levelek és berlini postások híradása az NDK-ban üdülő magyar gyermekekről Postahivatal vagy fényképkiállítás? Szülői értekezlet vagy mozielőadás? Mit keres néhány száz izgatott mama és papa, egy ölrevaló levél, sok szép fénykép és egy mozigépész vasárnap délelőtt a Szaktanács nagytermében? Képeslap Bansinból A mamák és papák a Német Demokratikus Köztársaságban üdülő gyermekek szülei. A leveleket világjáró csemetéik írták Drezda mellől, Kreischából és Usedom szigetéről, s a képek is róluk készültek, csakúgy, mint a mozigépész hóna alatt lapuló filmtekercs. Takács mama boldogan mutogatja Laci fia verébfejbetűkkel írt háromsoros levelezőlapját: »Szerencsésen megérkeztünk és szép ruhát kaptunk örökbe. Príma a koszt!« A Schmidt család testületileg ragyog örömében. A nagymama alig tud betelni a Miki gyerek kikerekedett arcát megörökítő fényképpel. Anyuka és Gabi, a nagylány egymás kezéből kapkodják ki a Bansinban üdülő ikrek, Miki és Jancsi levelét. A praktikus János arról számol be, hogy eddig 21 márkát, cipőt és tréningruhát kaptak, a költői Miklós viszont a tenger szépségeiről áradozik. Táncoló, kacagó gyerekek üzenem, ezt írja! Elsötétedik a terem, peregnek a filmkockák és peregnek bizony a könnyek is sok mama szeméből. Örömkönnyek, hiszen a bansini üdülőről készült rövidfilm minden kockája gyermekeik örömét sugározza. Kényelmes, szép szobák, finom falatokkal megrakott reggelizőasztal, táncoló kislányok, pompás játékok, kórusban nevető fiúcsoport képe villan fel a vásznon. Aztán vége a vetítésnek és a szülők szinte megrohamozzák Heinz Brüllt, a levelek, fényképek és üzenetek kedves postását. Heinz Brüll — az NDK szakszervezetei »Szocialista Magyarországot Megsegítő Bizottságának« titkára — vitézül Lóránt L. Endre : állja az érdeklődök ostromát.Mit csinálnak a gyerekek Kreischában? Pihennek, tanulnak, táncolnak és saját kisautójukat vezetik. Van televízió, ródli és fotolaboratórium is. Ruhát küldeni a kisfiúnak? Ugyan minek, hiszen mindegyik kapott fehérneműt, cipőt, mackóruhát. Sőt egy csoport gyereket tetőtől talpig felöltöztették a kreischai bányászok. 149 bányász várta őket a pályaudvaron és egy áruházban fejenként. • 7 800 forintnak megfelelő márkát költöttek rájuk. „Szeresd úgy a babát, mint én”. Aztán azt is elmondja Heinz Brüll, honnan, miből kerül ki a 2700 magyar gyermek háromhónapos üdültetése, a nagyszerű ellátás, a sok ajándék. Négy hét alatt 13 millió márka — több mint 65 millió forint — adomány érkezett a szakszervezeti központ segélybizottságához. Fritz Gailer berlini kisfiú biciklire gyűjtött 38 márkáját küldte el magyar pajtásai megsegítésére. Egyik leipzigi pionirtábor lakói évek óta féltőn dédelgetett tyúkfarmjukat adták el 500 márkáért és a pénzt eljuttatták a bizottsághoz. Valamelyik csöpp berlini kislány a babáját ajánlotta egy pesti lánykának ezzel a felírással: »Szeresd úgy a babát, mint én.« Egy csoport bányász 600 tonna juttatott szénről mondott le a magyar dolgozók javára. A szén, egy teljes vasúti szerelvénnyel, a jövő héten érkezik Budapestre s a szakszervezetek 3000 családnak oszthatnak belőle két-két mázsa tüzelőt. — Elvinné-e levelünket a bányászoknak és a gyerekeknek? — kérdi egy papa. — Gemacht — rendben van! — ígéri Heinz Brüll és hamarosan tele a két keze sebtiben írt levelekkel. S a levelek mellett mást is visz a tarsolyában. Millió csókot a gyerekeknek és megannyi köszönetét a nemzetközi munkásszolidaritás eszméjétől áthatott keletnémet szervezett dolgozóknak, igaz barátainknak. (v. ro mm Heinz Brüll az önkéntes postás szerepében