Népakarat, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. sz.)

1957-01-06 / 4. szám

A „Szabad Európa Rádió99 bemutatkozik...! Az ember sok­féle módon ismer­kedik a világgal. Úgy is, hogy ül a rádió mellett és csavargatja az ál­lomásokat behozó gombot. S a rá­dióadók mindig be is mutatkoz­nak. Például az­zal kezdik, hogy itt London, itt Washington, itt a »Szabad Európa Rádió« beszél. S beszélnek is enről, arról, sok mindenről. A be­mutatkozásnál azonban — ve­gyük példaképpen a »Szabad Euró­pát« — bizony még több min­denről nem be­szélnek. Pedig nem árt tudni, ismerni azt is, amiről olyan gon­dosan hallgatnak. Ausztriában »A Szabad Európa Rádió bemutatkozik« címmel egy füzetet olvasgat­nak mostanában az emberek. Néhány részlet ebből a füzet­ből. Kik voltak a szülőanyák ? A­ Szabad Európa Rádiót 1949-ben tekintélyes amerikai politikusok alapították. A »Wochenpresse« (1956. XI. 3.) szerint: »Azóta, hogy 1949-ben amerikai magánszemé­lyek az akkori katonai pa­rancsnok L. D. Clay utasítá­sára a »Szabad Európa nem­zeti bizottságot« megalakítot­ták és a Szabd Európa Rádió egy mozgékony hét és félmé­teres rövidhullámú adóval a csatlós államok részére az első programot kisugározta — ez az adó a háború utáni idők legerősebb propagandaszervévé nőtt.« Kik vannak az álarc mögött? A Szabad Európa bizottság az amerikai fedőszerv, a »Cru­sade for Freedom« (Keresztes­hadjárat a békéért) aláren­deltje. A »Der Spiegel« (Ham­burg 1956. XI. 21.) jelentése szerint: »A Szabad Európa Rádió része annak a nagy amerikai szervezetnek, ame­lyet 1949-ben »­Kereszteshad­­járat a békéért« néven elő­kelő amerikai magánszemé­lyek hívtak életre. Clay tábor­nok, a németországi amerikai zóna volt katonai parancsnoka egyike a kezdeményezőknek.« A vezetőségi tagok között van: Allan Dulles, az USA titkosrendőrségének legfőbb vezetője, az amerikai külügy­miniszter fivére; Bedell Smith, a »Controll Intelligence Agency« (CIA) amerikai kém­­szervezet vezetője; Jackson, a Pszichológiai Hadvezetés Hivatalának főnöke; Henry Fords III. (őt talán nem kell bemutatnunk; a szerk.) Nelson Rockefeller (őt sem): Kinek a pénzén ? A Szabad Európa bizottsá­got alapításától kezdve ame­rikai hivatalos helyekről pén­zelik. 1951-ben az USA kong­resszusa elfogadta a Mutual Security Act-ot, és azóta évente dollárok százmillióit szórják ki a rádióadó támo­gatására és hasonló célokra Flynn atya, az Amerikai Püspökök Menekültügyi Se­gélyszervezetének igazgatója 1955 decemberében Salzburg­ban a következő kijelentést tette: »Az amerikai adófize­tők valószínűleg nem tud­ják, hogy pénzüket — a Sza­bad Európa Rádiót támo­gatva — igen szerencsétlenül használják fel.« Kikből áll az apparátus ! 1200 alkalmazottjuk van, ebből 120 amerikai vezető­állásban, a többiek, 500 emig­ráns politikai munkát végez, 600 német, mint technikai és segédszemélyzet dolgozik. Mr. Griffith a leadó cso­port politikai tanácsadója. Egy alkalommal kijelentette: »Politikánk alapelve termé­szetesen egyezik a hivatalos amerikai külpolitika vonal­­vezetésével.« A Nyugat-Németországban levő központon kívül fiók­állomások vannak Ausztriá­ban. Az ausztriai központ Salzburgban, a Faberstrasse 7 szám alatt, az információ rész­leg pedig Welsben, a Stad­­platz 63-ban van. Ezenkívül számos álcázott iroda, »leve­lező központ« működik más helyeken. A Szabad Európa Rádió ausztriai központjában, Salzburgban külön magyar osztály van. Léggömbök, röpcédula-akciók A Szabad Európa bizottság »munkamódszerei« közé tar­tozik a kelet-európai orszá­gokba irányított, röpcédulás léggöm­b-had­járat is. Egyes adatok szerint 1954 áprilisá­tól 1956 februárjáig 420 000 léggömböt több mint 250 mil­lió röpcédulával küldtek a kelet-európai országokba. A »Bild Telegraf« 1956. március 24-i száma riportot közölt az osztrák határ közelében levő léggömb-támaszpontról. Esze­rint a Német Szövetségi Köz­társaság területén működő két támaszpont közül az egyik Reichenhal közelében, Dorf Schweitzk­entban van. Amikor a tudósító a házmagasságú szögesdrót-kerítéssel körülvett »repülő csarnok« közelébe ért, hogy az amerikaiak pro­paganda léggömb-technikájá­ról tudósítson, legelőször há­rom hatalmas véreb »fogadta«.­­ Az újságírót csak a rőfnyi I colttal előbukkanó őr mentette­­ meg a kutyáktól. »... Itt a Szabad Európa­­ Rádiója, a szabad Magyar-­ ország­­hangja...« — mutat-­­­kozik be napról napra a­­ müncheni rádióadó. Mint a­­ mellékelt példa is mutatta,­­ sok mindent nem mond el,­­ amit pedig nagy kár elhall­­­gatni. Árulkodó tábla egy salzburgi lépcső­­házban a Faberstrasse 7/a alatt A Thököly út az Épületkázban t­áltát dicsért emberekkel régen találkoz­tunk. Szeretnénk, ha írnának róluk. Igazán megérdemlik!« Milyenek? Hát az első per­cek tapasztalataiból ítélve mindenekelőtt — igen sokol­dalúak. »Mindeneseknek« be­cézik őket a környéken, s jog­gal, mert mindennel foglalkoz­nak. Nemcsak a romeltakarí­tást és a kőműves munkákat végzik a sérült lakásokban, hanem üvegeznek, parkettáz­nak, vízvezetéket szerelnek, helyreállítják a cserépkályhá­kat, s január elseje után fes­tenek is. Másik legjellemzőbb tulaj­donságuk a szerénység. Fia­tal építésvezetőjükből, Filipsz­­ky János technikusból és a magas, őszhajú Péter János munkavezetőből harapófogóval sem lehetne dicsekvő szót ki­húzni. Pedig lenne mivel büszkélkedniük! November hetedikén, amikor tizedma­­gukkal »megszállták« a szá­mukra kijelölt negyedet, a Thököly útnak a Baross tér és a Dózsa György út közötti szakaszát, körülöttük még dö­rögtek a fegyverek. A második emeleten, dr. Mit­tacsek Kornélné lakásában, ahol — miután a többi helyi­ség már kifogástalan állapot­ban van — befejezéshez köze­ledik az utolsó szoba tataro­zása is. Békésen megférnek itt a parkettázók és a kályhaépí­tők. Szemmel láthatólag seré­nyen dolgoznak, a lakók nagy örömére, akik a harcok óta egy szobába heten zsúfolód­tak össze. Mégsem türelmetle­nek, mert — amint egyikük megjegyzi — látják, hogy az épületkarbantartók becsület­beli kötelességüknek érzik, hogy minél előbb végezzenek. — Hiába, ez benn, a köz­ponti műhelyben készül — mentegetőznék Péter János, de nincs is erre szükség, mert Tóth bácsi sietve megnyugtat­ja: »Jó, jó, tudom, hiszen nem azért mondom. Higgyék el, öröm volt látni, milyen gyor­san ment az üvegezés.« M. D. Ismeretlen női hang jelent­kezett egyik este a telefon­ban. »»Halló, Népakarat? Több Thököly úti család nevében felhívom a figyelmüket az Épületkarbantartó Vállalat 1. számú építésvezetőségének dolgozóira. Nem, dehogyis pa­nasz ... Ellenkezőleg! Ilyen szíves, előzékeny, segítőkész a Rendőrség lapja: Nyíltan és őszintén kell munkánkról tájékoztatni a dolgozókat A »Budapesti őrhely«, a bu­dapesti rendőrség lapja írja: »A kevésszámú, és koránt­sem kielégítő példányszámban megjelenő napilapokban egyre gyakrabban olvasunk rendőri tárgyú riportokat, felhíváso­kat, közleményeket. A rádió­ban is elhangzik egy-egy rend­őrségi hír. Nem sok, de már ez is valami az elmúlt évek némaságához mérten. Az újonnan megalakított sajtóiroda feladata: tájékoztat­ni az újságolvasó, rádióhall­gató közönséget a rendőrség munkájáról, ugyanakkor fel­használni a hírközlés eszközeit a nyomozás szolgálatában. Egyszer és mindenkorra meg kell szüntetni az elmúlt évek beteges titokzatosságát, nyíltan és őszintén kell mun­kánkról tájékoztatni a dolgo­zókat, ahol erre csak lehetőség nyílik. A rendőrségi munka, a maga sokrétűségében is ér­dekli a tömegeket. Szükség volt erre a nagy elzárkózásra? Bizonyára nem, hiszen senki se hitte, hogy Magyarország olyan csodaország, ahol nincs bűncselekmény, de még bal­eset sem. Nem akarjuk és nincs szük­ségünk arra, hogy a lakosság csak bírságoló rossz embert, szekrényekben turkáló házku­tatót, törvénysértő letartózta­­tót, a társadalomnak valami féléjét lássa a rendőrben. Ezért kell nagyobb nyíltság­gal, több őszinteséggel és en­­nek alapján nagyobb segítség­­várással fordulni a dolgozók felé. Csak így tudjuk eloszlat­ni az államvédelem — és mondjuk meg őszintén — a rendőrség egyes felelőtlen tagjai által előidézett bizal­matlanságot. Ma már tudjuk, hogy na­gyon sokat vesztettünk a sajtó és rádió mellőzésével. Nem­csak nyomozás terén, de erköl­csi vonatkozásban is. Vesztet­tünk, mert a lakosság „jólérte­­sültjei" eltorzítva, felnagyítva beszéltek egyes cselekmé­nyekről, bűncselekményekről és a rendőrség, amely hivatott lett volna a helyes tájékozta­tásra, „bölcsen” hallgatott. A dolgozók be nem avatása nem­egyszer elzárta az eredmé­nyességhez vezető utakat. A közönség sokat hallott a törvénytelenül eljáró rendőr­ről, a modortalan utcai intéz­kedésről, bírságolásról, őrizet­bevételről, de soha nem hal­lott a rablók, a fosztogatók, a gyilkos elfogásáról, a vissza­szerzett arany és valuta mil­liós értékeiről, az üzérek és a nép nyakán élő paraziták fel­számolásáról.« •Annak bizonyítására, hogy a rendőrség munkája mennyire érdekli a lakosságot, a rendőr­ségi lap a Népakarat decem­ber 19-i számában megjelent »A törvényesség nevében« című cikkből idéz és utal arra a főkapitányi nyilatkozatra, amely kilátásba helyezi a rendőrségi sajtószolgálat kibő­vítését.­­ Robot-rendőrök Francia mérnökök olyan ké­szüléket terveztek, amely a gyorshajtók réme lesz. Az or­szágutak mentén vezetéket sze­relnek fel, s ha valamelyik autó gyorsan hajt, a robotgép auto­matikusan lefényképezi a rend­számát. Angliában olyan robot­gépet szerkesztettek, amely az autótolvajok életét keseríti meg. Az »elektromos aggyal« rendel­kező gép mintegy ezer rendszá­mot tud nyilvántartani, s ha be­jelentik a rendőrségen egy-egy autó eltűnését, a gép a rendszá­mokat összegyűjti, amikor pedig a masina valamelyik általa nyil­vántartott rendszámot észleli, automatikusan riasztja a legkö­zelebbi rendőrőrszobát. Olyan robotgépről egyelőre még nem é­­rkezett hír, amelyik a gyors­­fiajtókat vagy az autótolvajokat f­­igyelmeztetné, hogy közelben a rendőrség.* A PENSILVÁNIAI ALLEGHANY! járás közbiztonsági hatóságai ko­­ moly »»fejfájással« bajlódnak. Ezt­­íz okozza, hogy mint mondják, rá-f­űzetnek a részeges gépkocsiveze-t­­ők­re. Valahányszor letartóztatnak­ így autóst vagy motorost, mert az'­­ gyanú merül fel ellene, hogy il­! ,aminált állapotban közlekedett,­ orvossal vizsgáltatják meg. Az orvo­ros viszont a diagnózistól függet-­ lenül 16 dollár tiszteletdíjat számít­ fel. Az évvégi rovancsolás alkal-­ mából átnézték a hivatalos fel-­ jegyzéseket és megállapították,h­­ogy az orvosi honorárium össze­ge jóval nagyobb, mint a kivetett­ pénzbírságé. A járás közbiztonsági h­­atóságai ezért elhatározták, hogy­ a büntetőbíróság elnökének bevon­u­lásával értekezletet tartanak és m­­egvitatják­, mit lehetne a fonák­ helyzet megoldásáért tenni. A fend­t­iekről hírt adó helyi lap szerin­tem lehetetlen, hogy a megoldó - a pénzbírság felemelése lesz. * Öten voltak , négyen maradtak Csődbe jutott Montrealban egy virágüzlet, amelynek a tulajdono­sa és vezetője, Marie Dionne, a ka­nadai ötösikrek egyike volt. A májusban megnyílt üzlet eleinte jól jövedelmezett, később azonban a forgalom és ennek folytán a ha­szon is egyre csökkent és végű Marie Dionne a családi ügyvéd ta­nácsára az üzlet feladására hatá­rozta el magát. Ráfizetése a hé hónap alatt 25 000 dollár volt. Az időközben nagylánnyá serdült ka­nadai ötösikrek többi tagjainak sorsa azonban így alakult: Nicole és Cecille ápolónőképző tanfolya­mot végez egy kórházban, Annette zenetanárnőnek készül, míg Emi­lie, aki egy időben apáca volt egy zárdában, 1954-ben meghalt. SÚLYOS VESZTESÉG érte a Mesterműveket Restauráló Rész ►­vénytársaság New York-i magán­­­céget. Az értékes régi festmények ► javításával foglalkozó vállalat mű­­­termében váratlanul tűz ütött ki amikor a cég alkalmazásában álló­­ művészek egy washingtoni magán­­­gyűjtemény 26 felbecsülhetetlen m­értékű vásznán dolgoztak. Amidőn a tűz egyre jobban elharapódzott , a restaurátorok felkapták a fest­­­ményeket és kirohantak velük az utcára, bár egyik-másik kép 2­0­­ méter nagyságú volt. Húsz festmé­­­nyen így is kisebb károk keletkez­­­tek, tűz, füst, vagy víz következ­­­tében. Az olasz származású tulaj­­­donos teljesen magánkívül volt , úgy hogy nem lehetett vele be­­­szélni. Alkalmazottai azonban el­­­­mondották, hogy a restaurálás­­ alatt álló művek között egy Tin­­­toretto is volt. A tűz okozta kárt 200—503 000 dollárra becsülik. Lollobrigida kisbabát vár Mint már jelentettük, olasz jó­sok 1957-re megjövendölték, hogy Gina Lollobrigidának gyereke szü­letik. A népszerű filmcsillag — miután férje az előző nap is ta­gadta — másnap kénytelen-kellet­­en beismerte, hogy júliusra várják a kisbaba érkezését. »Meg kell erősítenem a hírt, mit úgy látszik ma már mindenki tud — mon­dotta. — Nehezemre esik állan­dóan nemet mondani, amikor naphosszat ismételgetik ezt a kér­dést.« Hasonló hírek keringenek egy másik filmsztárról, Marilyn Monroe-ról is. Az amerikai kama­szok bálványa, a platinaszőke szép­ség nem adott ugyan tagadó vá­laszt, de kijelentette: »Férjemmel úgy döntöttünk, hogy nem nyilat­kozunk erről a kérdésről.« YMA SUMAC, a különös hang­járól nálunk is jól ismert perui énekesnő — mint férje, M. Vivanco zeneszerző közölte — a közeljövő­ben Görögországba utazik, ahol több kulturális tárgyú filmben fog szerepelni. A részletekről most tárgyalnak Hollywoodban. Tombola Mexikóban Szilveszter napján a mexikói la­pok összeállították az 1956. évi ese­ménynaptárt. Kiderül, hogy semmi világraszóló esemény nem történt ott. Érdekesség azonban így is akad. Olvassuk csak: a kormány erkölcstelennek bélyegzett és be­tiltott egy francia filmet, miután már 31 hete vetítették a mozik. Raul Macias boxbajnokot az ököl­vívó szövetség megfeddte, mégpe­dig azzal a különös indokolással, hogy túl sokat áll szorítóban. »Bajnokhoz nem méltó viselkedés ennyit versenyezni« — szólt a szö­vetség határozata. A mexikói fő­város közlekedési rendőreinek nap­ján, a jótékonysági célra rendezett tombolán a »főnyeremény« egy celofánpapírba csomagolt csinos 18 éves lány volt. Az egész termé­szetesen tréfa volt, de a nyertes egy házasember, így is nagyon megijedt, és kérve-kérte a ripor­tereket, meg ne írják a nevét, mert különben nem mer a felesége szeme elé kerülni." » Az MTH elnökének utasítása a munkaközvetítő irodák felállításéról és működéséről Pécsi János, a Munkaerő Tar­talékok Hivatalának elnöke uta­sítást adott ki a munkaközvetítő­­ irodákról. Az utasítás szerint a munkaközvetítői irodákat a me­gyei jogú városi, a járási, a já­rási jogú városi és Budapesten is kerületi tanácsok végrehajtó­­bizottságainál kell létrehozni. A­­ vállalatok teljes munkaerő-igé­­­nyüket (a kötelező közvetítés kö­d­ébe vont és az egyéb munka­­­erő-igényüket is) kötelesek a­­területileg illetékes munkaközvet­ítítő irodáknak bejelenteni. A be­jelentést a szükséges létszám,­­munkakör, munkabér, valamint a vállaláshoz szükséges egyéb feltételek megjelölésével kell megtenni. Az előírt kötelező közvetítést átmenetileg — to­vábbi intézkedésig — vállalatok­nál a műszaki és adminisztratív állománycsoportra, valamint a 11 640/1951. 0. T. számú kör­rendeletben meghatározott, a ♦ csökkent munkaképességűek ál­tal betölthető munkakörökre, a ♦ költségvetési szerveknél az ü­gy­­­vitelt ellátó (adminisztratív) és­­ kisegítő állománycsoportokra kell bevezetni. A megyei taná­csok vb munkaerőgazdálkodási osztályvezetői egyes vállalatok összes, vagy egyes munkaköreit meghatározott időre mentesíthe­­tik a munkaközvetítés kötele­zettsége alól. A munkaközvetítés írásban, munkaközvetítő (munkaerő-irá­nyító) lappal történik. A vállala­tok kötelesek a munkaközvetítő lapot egy évig megőrizni, s azt a munkaközvetítő szervek kíván­ságára felmutatni. A dolgozók­nak munkaközvetítéshez munka­könyvüket és személyi igazolvá­nyukat kell felmutatni. A munka­közvetítésre jelentkező dolgozó­kat általában jelentkezési sor­rendben, a szakképzettség és a szociális helyzet figyelembevéte­lével kell munkába közvetíteni. A vállalatok egyes dolgozók sze­mély szerinti közvetítését csak indokolt esetben (speciális szak­­képzettség, vállalati érdek) kér­jék. A dolgozókat a munkaköz­vetítésből kizárni semmilyen cí­men nem szabad. A munkaközve­títés díjtalan. A munkaközvetítő irodák kö­telesek a szakszervezetek meg­bízottai részére a munkaközve­títéssel kapcsolatos mindennemű kérdésben felvilágosítást nyúj­tani és a szükséges bizonylato­kat felmutatni. Január 7-én, hétfőn reggel megindul a 28-as és a 66-os autóbuszjárat. A 28-as autó­buszok a Széll Kálmán térről a Béla király út végállomásig közlekednek, a kocsik útvo­nala azonban a Diósárok kör­nyékén lakók kérésére módo­sul, a János-kórháznál nem a Kútvölgyi úton, hanem a Diós­árok úton át megy. A 68-as jelzésű kocsik Pesterzsébet és a Soroksári Vasöntöde között is közlekednek. Ugyancsak meg­indul hétfőn a Rákoskeresz­túr—Rákoscsaba, illetve a­ Rá­koskert között a 62 C jelzésű ingajárat. Szombaton megkez­dődött a közlekedés két troli­­buszjáraton is. A 70-es troli­busz a Kossuth Lajos tér— Erzsébet királyné úti aluljáró, míg a 78-as trolibusz a Kos­suth Lajos tér és a Murányi utca között közlekedik. Miauit cipód­a ,Jttéxt$k*acUi'/-col is Tádo­c bácsk­át Mikor az emberek villamo­son vagy autóbuszon tolonga­nak vagy az áruházak előtt topognak kígyózó sort alkotva, nem állják meg hangos szó­váltás, kisebb-nagyobb vesze­kedés nélkül. És amikor ugyanezek az emberek belép­nek a Kígyó utcai Mézes­mackó neonfényes, kórházi tisztaságú, ínycsiklandozó lát­ványokkal teli helyiségébe­n egyszeriben megváltoznak. Meglepően fegyelmezetten vá­rakoznak, sőt, udvariasak, fi­gyelmesek egymással. A kérdés kulcsa aligha­nem egy közmondás meg­fordítása: »amilyen a fo­gadjisten, olyan az adjonis­­ten«. Úgy hiszem, a Mézes­mackó dolgozóina­k kifogás­talan udvariassága az, ami a sorbanállókat is kötelezi a jó modorra. Kairótól Moszkváig De a szokatlanul jó kiszol­gálás csak egy apró tényezője a Mézesmackó rendkívüli nép­szerűségének, annak, hogy napi 7—8000 látogatója van, hogy például a szilveszteri forgalma 65.000 forint volt, ami az egész országban egye­dülálló, vagy annak, hogy a bolt vezetői külföldi képesla­pokkal, üdvözletekkel büsz­kélkedhetnek — sokan Kairó­ban, Prágában, Moszkvában és Berlinben is visszaemlékez­nek a budapesti Mézesmacikó­­ra és talán elsősorban a feke­­tekávéjára. Valóban, az üzlet főslágere krémk­ávé. Naponta 3—5 ez­ret adnak el belőle. Speciális gépen főzik, mely nem gőzzel működik és így megőrzi a kávé aromáját. Azonkívül — ezt több ízben személyesen ta­pasztaltam — a Mackóban mindenki egyforma erős kávét kap. Az is, aki csak a blokkot nyújtja át, és az is, aki — jó pesti szokás szerint — a blokk alatt egy forintost is csúsztat presszós kisasszony­­kezébe. A különbség mindössze any­­nyi, hogy az utóbbiak az erős kávé mellé még egy forintot s kapnak — vissza. Mi szem-száj ingere ... Naponta hetvenkét féle étel­­különlegesség sorakozik a hit­­ött üvegpolcok­on. Halak, hi­deg húsok, mintegy húsz féle vegyessaláta, kaszinótojások, bélszínek, kocsonyáik, rák, ka­viár, lazac — ki győzné vala­mennyit felsorolni. (Végigenni már szívesebben, de az is több napot venne igénybe.) A borok és egyéb italok he­­ves tárolásáról is speciális módon gondoskodik a Mézes­­mackó. A megfelelő tárolással érik el ugyanis azt, hogy bár­­mennyi ideig áll is a bor ,­ nem lesz zavaros. Az októberi események so­rán az üzlet az utolsók közt zárta be és az elsők közt nyi­totta ki kapuját. (Sohasem fe­­­lejtem el, hogy november 3-án milyen kiváló feketével nyug­tatta meg többezer felzakla­­­tott idegállapotban levő ven­dégét köztük jómagamat is.) Ne sajnáljuk Tódor bácsitól Írhatnék még az ízléses szervírozásról, a jégkrémtortá­­ról vagy a diétás fogasokról, de egyik sem adja meg a ki­elégítő magyarázatot arra, miért is szeretjük a Mackót? A benfenteseknek, a rendsze­res látogatóknak elég, ha any­­nyit mondok: Tódor bácsi. Ők már tudják, hogy az egész boltra Tódor Géza sokéves ta­pasztalata, gyakorlata, remek üzleti érzéke, előzékenysége — egyszóval szakértelme nyomja rá a bélyegét. Munkáját a ve­vőkön kívül a bolt dolgozói is rendszeresen »méltányolják« — bájos, fiatal munkatársnői nap mint nap csókkal búcsúz­nak Tódor bácsitól. (Ne saj­náljuk tőle, igazán megér­demli.) És végezetül, hogy az olva­sók ne vádolhassanak azzal, hogy csak szépet és jót írok, meg kell említenem a Mézes­mackó súlyos és legfőbb hibá­ját — tudniillik azt, hogy az egész országban csak egy van belőle. (g- zs.) Szerelőipari Tervező Vállalat (ÉVITERV) Budapest, VIII., Vas u. 2/C Telefon: 331—980, 330—966 Ipartelepek, intézmények és mezőgazdasági egységek vil­lamos (erőátvitel, világítás, elosztóhálózat stb.), fűtési, szellőzési, víz-, gáz- és csa­tornaberendezéseit felül­vizsgálja biztos­sági, gazdaságossági, energetikai szempontokból. Műszaki vé­leményt, javaslatot és költ­ségelőirányzatot ad. Műszaki tervezést végez. A KIVITELEZÉS VÁL­­LALATBAADÁSÁT, mű­szaki ELLENŐRZÉSÉT ÉS ELSZÁMOLÁSÁT LE­BONYOLÍTJA Az újjáépítéssel kapcsolatos megbízásokat soron kívül, azonnal munkába veszi.

Next