Népakarat, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. sz.)

1957-03-01 / 50. szám

Letették az esküt a kormány új tagjai A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dr. Münnich Ferencet, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­­nökhelyettesét a kormány első­­nökhelyettesévé, Biszku Be­át belügyminiszterré, dr. Do­­eschall Frigyest egészségügyi miniszterré, Kállai Gyulát mav­­elődésügyi miniszterré és Ré­­vész Gézát honvédelmi mi­niszterré — a kormány tag­jaivá — megválasztotta. Az Elnöki Tanács Rónai Sándort, az országgyűlés elnö­két a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormányban viselt tagsági tisztsége alól felmen­tette. A kormány új tagjai csü­törtökön letették az esküt. Az eskütételnél jelen volt Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány elnöke, dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, Apró Antal iparügyi miniszter és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. A kormány új tagjainak életrajza 1921. szeptember 13-án született a Bereg megyei Marok községben. Napszámos szülők gyermeke. Elvé­gezte a négy középiskolát, majd kitanulta a lakatos-szakmát­ Ha­marosan bekapcsolódott a mun­kásmozgalomba. Már inasévei alatt, 1938-ban tevékenyen részt vett a vasas ifjúmunkások meg­mozdulásaiban. 1944-ben tagja lett a kommu­nista pártnak, amelynek azóta is aktív harcosa. A felszabadulás után függetlenített pártfunkcioná­­rius lett. 1945-ben a XIII. kerületi pártbizottság munkat­ársaként Üzemszervezési ügyekkel foglalko­zott, majd egy év múlva a buda­pesti pártbizottságon kapott fontos beosztást. 1949-ben tagja lett a bu­dapesti pártbizottságnak. 1951-től két nagy minkáskerület politikai életét irányította: előbb a X. ke­rület, majd a XIII. kerület párt­szervezetének a titkára volt. Jelenleg a Magyar Szocialista Munkáspárt intéző bizottságának tagja. Hevess Géza alttábornagy 1902-ben született Sátoraljaújhe­lyen, apja kisiparos volt, mint fém­munkás-tanonc, már 1916-tól részt vett az ifjúmunkás-mozga­lomban. A Kommunisták Magyar­­országi Pártjának — megalakulá­sától kezdve — tagja volt. A Ta­nácsköztársaság idején mint a har­madik nemzetközi ezred katonája, részt vett a Vörös Hadsere­g har­caiban­. A Slorthy-korszakban a KIMSZ egyik vezetőjeként dolgozott az illegális mozgalomban, 1922-ben le­tartóztatták. Tízévi fegyházra ítél­ték, de a Szovjetunió 1929-ben ki­cserélte. Elvégezte a Moszkvai Mű­egyetemet, majd számos szovjet gyárban dolgozott. A JVráttyarországot felszabadító harcokban tevékeny részt vett. Mint a Magyar­­Comminista Párt képviselője működött közre a par­­tizánm­ozgalom megszervezésében. A felszabadulás után, 1947 végéig a Magyar Kommunista Párt központi vezetősége katonai-karhatalmi osz­tályát vezette. Utána egy évig var­sói követ volt, majd a néphadse­reg altábornagya. 1954 végétől mostanig a Tervhivatal elnökhe­lyetteseként dolgozott. Dr. Dolesehall Frigyes az új egészségügyi miniszter 1897-ben született. Orvosd dokton­ ginlo­­mását 1922-ben szerezte meg. Ettől kezdve a budapesti, majd a deb­receni egyetem orvostudományi karán dolgozott. 1935-ben Debre­cenben egyetemi magántanárrá képesítették. 1939-től 1945-ig kór­házi igazgató-főorvos volt T­éva A felszabadulást követően., Buda­pesten kórházi belgyógyász-főor­vosként dolgozott, 1951-től 1953-ig az egészségügyi miniszter helyet­tesének tisztét töltötte be. Ezután a Szabolcs utcai Állami Kórház, illetve az ebből szervezett Orvos­­továbbképző Intézet igazgatója lett. Tudományos munkásságáért 1952-ben elnyerte az orvosi tudo­mányok kandidátusa címet. Kór­házi és tudományos munkásságá­ban a belgyógyászattal, ezen belül elsősorban a szívgyógyászi kér­­déseivel foglalkozott. Kállai Gyula 1910-ben Berettyóújfalun szüle­tett. Apja csizmadia volt. A kö­zépiskola után a Budapesti Tudo­mányegyetem bölcsészeti karán ta­nult. Mint egyetemi hallgató 1932­­ben az illegálisan működő Kom­munisták Magyarországi Pártjá­nak tagja lett és részt vett az egyetemi mozgalmakban. Évekig, főként Debrecenben tevékenyke­dett, ahol a Márciusi Front­ moz­galom neve alatt több társával szervezte a munkásfiatalok és diá­kok kommunista mozgalmát 1939- től 1942-ig a párt megbízásából a Népszava szerkesztőségében dol­gozott. A háború alatt az antifasisz­ta népfront szervezésének propa­gandamunkájában vett részt. Egyik­ szervezője volt az 1912-ben meg­alakult Történelmi Emlékbizott­ságnak, amely az antifasiszta pár­tok vezetőiből és a magyar értel­miség antifasiszta rétegének kép­viselőiből alakult. Egyik szervező­­­je volt az 1942. március 15-iki em­lékezetes nagy fasiszta- és há-­ borúellenes tüntetésnek is. A felszabadulás után a Magyar­ Kommunista Párt Központi Veze-­ tőségének tagja lett. 1945-ben mi­­i­niszterelnökségi államtitkárrá ne­­­vezték ki. Éveken át vezet­te a­ párt kulturális osztályát. Közbe­n mint újságíró publicisztikai tevé-é­kenységet fejtett ki. 1949-től› 1951“iar külügyminiszter volt, A” › utóbb! időben a párt kultúráik * osztályát vezette. !| Jelenleg az MS­ZMP intéző biz­zottságának és titkárságának tag'*" \ Az MSZMP ideiglenes Központi Bizottságának fontos határozatai A Magyar Szocialista Munkás­párt ideiglenes Központi Bizottsága február 28-án ülést tartott, amelyen Kádár János és Kiss Károly előadói beszédei alapján időszerű kérdésekről és feladatokról, valamint szervezeti és személyi kérdésekről tárgyalt. Tizenhét felszólalás után a Központi Bizottság hatá­rozatokat hozott a napirendi pontokkal kapcsolatban. Az időszerű kérdések és fel­adatok között elsőnek a párt­építés feladataival foglalkozik a határozat, majd elítéli a Nagy Imre, Losonczy-csoport káros pártellenes politikáját, a «sztálinizmus—rákosizmus elleni« harc hamis jelszavait és hangsúlyozza: a párt egész­séges fejlődése jelentős mér­tékben annak köszönhető, hogy elhatárolta magát ezek­től az irányzatoktól. Hangsú­lyozza a határozat: a KB fel­lépett és továbbra is fellép a szektás politika veszélye ellen. A továbbiakban a határozat elítéli az egyes párttagoknál megnyilvánuló szektás maga­tartást az értelmiségiekkel és a munkástanácsokkal szemben, valamint azokkal az MDP-ta­­gokkal szemben, akik még nem találták meg az utat a párthoz. Ezek számára május 1-ig meg­van a lehetőség, hogy régi párttagsági idejük elismerésé­vel legyenek a párt tagjai. A pártmunka hibáinak kijavítá­sára a KB titkárságának és a KEB-ne­k újbóli megalakítását határozták el, továbbá hathó­napos pártiskola indításáról, központi előadássorozatról és országos pártértekezlet össze­hívásáról hoztak határozatot. Erősíteni kell a vezetést A szocializmus erőinek ösz­­szefolgásáról szóló részben a határozat elemzi a december óta az ellenforradalmi ele­mekkel és azok ideológiai tá­madásával szemben elért ered­ményeket és hangoztatja, hogy az ellenforradalom pártellenes, munkásellenes és szovjetelle­nes nézeteinek végleges meg­semmisítése komoly eszmei munkát és politikai agitációt követel. Az államigazgatással és az államhatalmi szervek munkájával foglalkozó rész­ben a határozat kiémnél is, hogy szervezettebbé kell tenni a mi­nisztériumok, főhatóságok irá­nyítását, meg kell erősíteni a vezetést. Aláhúzza a határozat a most alakuló munkásőrség jelentőségét. Kimondja, hogy szükséges az országgyűlés tör­vényhozói tevékenységének­ mielőbbi megkezdése és a helyi tanácsok teljes üléseinek összehívása. A gazdasági munkával kap­csolatban a határozat hangsú­lyozza a munkatermelékenység növelésének jelentőségét, az adófegyelem visszaállításának nélkülözhetetlenségét. Kimond­ja, hogy ki kell dolgozni az 1958. január 1-ével kezdődő új hároméves tervet, a hazai adottságokra építve, a helyes arányok kialakításának biztosí­tásával. A szakszervezetek a munkáshatalom szilárd támaszai legyenek A határozatban ezután a Központi Bizottság a tömeg­­szervezeti munka kérdéseivel foglalkozik, a többi között hangsúlyozva, hogy a szak­szervezeteket a munkáshata­lom szilárd támaszává kell tenni s ezért le kell leplezni és el kell szigetelni a szakszerve­zetekben helyenként mutatko­zó jobboldali szociáldemokrata törekvéseket. A határozat végül a párt nemzetközi kapcsolataival fog­lalkozik, megemlékezik az öt párt budapesti és a három párt moszkvai értekezletéről, amely megbeszéléseken érvé­nyesült a testvéri kommunista és munkáspártok egyenjogúsá­gának elve és egyetértés ala­kult ki a nemzetközi munkás­­mozgalom főbb kérdéseiben. A Központi Bizottság elfogad­ta a párt küldöttei által e ta­lálkozókon létesített egyezmé­nyeket és megállapodásokat Megemlékezik a határozat a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének­ egyes vezetői, ál áll nyilvánosan kifejtett álláspont és az MSZMP álláspontja kö­zötti eltérésekről és hangoztat­ja: «reméljük, hogy nézetelté­réseink a kommunisták közötti szokásos elvtársiba, vita kere­tében tisztázódnak«. A Központi Bizottság az ideiglenes Központi Bizottsá­got 14 taggal, az Intéző Bizott­ságot 2 taggal kiegészítette- Az Intéző Bizottság mellett meg­szabott hatáskörrel létrehozta a KB öttagú Titkárságát, va­lamint az öttagú Központi El­lenőrző Bizottságot. A vezető szerveket újonnan beválasztott elvtársakkal kiegészítve, az alább közölt összetételben erő­sítette meg: Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai : Aczél György, Apró Ante­, Benke Valéria, Biszku Béla, Cservenka Ferencné, Dabro­­noki Gyula, Dögei Imre, Fehér Lajos, Fock Jenő, Földes László, Friss István, Gáspár Sándor, Gyepes Antal, Hor­váth Imre, Kádár János, Kál­lai Gyula, Kiss Árpád, Kiss Dezső, Kiss Károly, K. Nagy Sándor, Komócsin Zoltán, Kossa István, Köböl József, Major Tamás, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Németh Károly, Nyers Rezső, Pothor­­nyik József, Révész Géza, Ró­­nai Sándor, Sándor József, Sándor Kálmán, Somogyi Miklós, Szurdi István, Tömpe István, Úszta Gyula. Az Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, So­mogyi Miklós­ A Titkárság tagjai : Kádár János, a Központi Bizottság elnöke, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, a Központi Bizottság titkárai. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai: Asztalos Géza, Maróti Ká­roly, Mózes Viktor, dr. Nezvál Ferenc, Péteri István, az. Elfekvő készletünkből ELADÓK mindenfajta VÍZ-, GÁZ-, SZELLŐZŐ- ÉS VILLANYSZERELÉSI anyagok Épületszerelő Vállalat Budapest, VIII., Kisfaludy utca 11. szám. Anyaggazdálkodás. Tel.: 339—347, 340—520 Szervezzék­k meg újra a szakszervezeti munkabizottságokat A TÁRSADALMI MUNKA­BIZOTTSÁGOK működ­ési szabályzata szerint a múltban helytelen módon, az üzem adottságaitól függetlenül, min­denütt megkívánták az összes társadalmi bizottság megszer­vezését. Most, miánikor a fel­sőbb szakszervezeti szerveik több önállóságot biztosítanak a szakszervezeti bizottságok­nak, célszerű, hogy a sza­k­­szervezeti bizottságra­ bízzák, alakítsa meg és működtesse a társadalmi bizottságokat is a helyi viszonyoknak megfele­lően, saját belátása szerint. A bizottságok jó munkájá­nak előfeltétele, hogy ne kár­hoztassuk az aktivistákat erő­szakolt problémák megoldásá­ra, mechanikus ülésezésekre, hiszen nem a bizottsági ülés a fontos, hanem az, hogy az ügyeket a lehető legegysze­rűbb módon, a leggyorsabban, bürokrácia nélkül oldják meg. AZ ALAPSZERVEZET­­ MUNK­ÁJA annál eredménye­► sebb, minél több aktivista dolgozik a munkabizottságok­ban a felsőbb szakszervezeti ► szerveik határozatainak végre­► hajtása, a törvények és ren­► deletek megmagyarázása ér­­­­dekében. A társadalmi bizott­­­­ságokban tevékenykedő akti­visták gyűjtenek anyagot a szakszervezeti bizottság fontos­­ döntéseihez, előkészítik a­­ megbeszéléseket, ők­­ veszik é­­szre talán a leghamarabb az új jelenségeket, terjesztik a helyes tapasztalatokat. A szükséges állandó jellegű bizottságok mellett nagyon hasznosnak mutatkozik ideig­lenes jellegű bizottságok létre­hozása egy-egy alkalmi fel­adat (például a külföldről hoz­zánk érkező szakszervezeti ajándékok igazságos szétosz­tása) megoldására. A műhely-, illetve osztálybizottságok mel­lett viszont nem szükségesek a társadalmi munkabizottsá­gok, mert azokat nem is tud­ják megfelelően foglalkoztat­ni. Ahol az elmúlt hó­napokban szétestek, ott ha­ladéktalanul újra meg kell szervezni mindazokat a tár­sadalmi munkabizottságokat, amelyek az üzemi problémák megoldásához, a szakszervezet érdekvédelmi feladatainak el­látásához helyileg szüksége­sek. A munkabizottságok mun­kájának eredményessége első­sorban azon múlik, milyen bé­késen választják ki tagjaikat. A bérbizottságokban például a bér- és munkaügyi kérdé­seket jól ismerő emberek tud­nak sikeresen tevékenykedni, a munkavédelmi bizottságok­ban pedig olyanok, akik a munkavédelmi törvények is­meretén túl, ahhoz is értenek, hogy helyesen szervezzék meg a társadalmi nevelőmunkát a védőfalszerelések és munkavé­delmi szabályok betartására. Idei­ges, ha a bizottsági tagok megbízatását a szakszervezeti bizottsági ülés hagyja jóvá. A BIZOTTSÁGOK TEVÉ­KENYSÉGÉNEK MEGSZER­VEZÉSÉBEN fontos lépés, h­ogy megfelelően előkészítsék a társadalmi munkabizottsá-­ gok tagjait feladataik eredmé­nyes megoldására. Munkájuk­hoz megfelelő tájékoztatásra, az idevágó törvények és ren­­delkezések ismeretére, a szak­­szervezeti mi­sika e területén gyűjtött tapasztalatok feldol­gozására van szükségük. Az aktivisták akkor dolgozhatnak jól, ha olyan konkrét felada­tot kapnak, amely megfelel tapasztalataiknak és érdeklő­dési körüknek. A munkabizottságok működé­se nem nélkülözheti, de nem is helyettesítheti a bizalmiak, illetve a bizalmi testület mű­ködését, hanem a kettő kiegé­szíti egymást é® elősegíti a szakszervezeti munka sikerét. A társadalmi megbízatás, a munkabizottságokban való részvétel, akár állandó, akár ideiglenes, akár kisebb jelen­tőségű, akár nagyobb feladat megoldására irányul, egyaránt nélkülözhetetlen része az egész szakszervezeti tevékenység­nek. Milyen sokszor köszönték meg a dolgozók a betegláto­gató figyelmességét, a jó ta­nácsot, az útbaigazítást bonyo­lult problémáik megoldásánál, vagy a jobb munkafogások megmutatását a napi munka során. Hányszor fejezte ki megelégedését egy-egy dolgozó meleg, baráti kézszorítással bér- és munkaügyi problémá­jának megoldásáért, az étkez­tetés megjavításáért, az üdü­lési beutalások elintézéséért. A TAGSÁG MEGBECSÜ­LÉSE, szeret­ete és tisztelete övezi azokat, akik öntudato­san, önként vállalják a mun­kásösszefogás eszméjét meg­testesítő társadalmi munkát társaik, a szervezett dolgozók érdekében. Has­zdnos­san, önként vállalják a mun­kásösszefogás eszméjét meg­testesítő társadalmi munkát társaik, a szervezett dolgozók érdekében. Vas János A hangversenyrendezők genfi nemzetközi értekezlete elfogadta a magyar küldött javaslatait Mint már megírtuk, a genfi zeneakadémián találkoztak Európa zenei versenyrendezői, hogy az egyre sűrűbben és csaknem valamennyi európai országban megtartott verse­nyeiket összehangolják. Megbe­szélik az időpontokat, nehogy esetleg két fontos versenyt egy időben tartsanak, megál­lapítják, hogy mi legyen a­­ versenyek kötelező anyaga és így tovább. A megbeszélésen hazánkat a budapesti verseny- és fesz­tiváliroda vezetője, Kun Imre képviselte. Három javaslatot tett. Az első: minden zenei versenyen kölcsönösen tegyék meg az egyik kötelező anyag­nak más ország élő zeneszer­zőjének műveit is. 2. A zenei versenyek rendezői tanul­­mányutakra utazzanak a töb­bi országba, a többi zenei ver­seny megismerésére és hely­színi megfigyelésére. 3. A sze­génysorsú versenyzőknek biz­tosítsanak ingyenes utazást és ellátást. (A népi demokratikus országokban egyébként már eddig is vendégül láttak min­den versenyzőt, de most már bevezették a Paganini-verse­nyen és a liege-i ka­mar­a zene­versenyen is.) A konferencia a magyar küldött javaslatait elfogadta. A második pontra vonatkoz­­óan a ligge-i, a párizsi és a prágai rendezőikkel határozot­tan meg is állapodtak tanul­­mányút-cserében. Az ülés kimondotta továbbá a Nemzetiközi Zenei Verseny­­rendezőik Szövetségének meg­alakulását. Székhelye Genf, el­nöke Gagnebin, a genfi zene­­akadémia elnöke. A további megbeszéléseket évről évre másutt tartják, a legközelebbit 1958-ban Liege-ben. g. zs. Tizenötévi börtönre ítélték Micsinai Istvánt, Turner Kálmán gyilkosát Micsinai István bűnügyében érte megtekintette a hüvelye­tegnap tartalig, az utolsó tár­gyalást a fővárosi bíróság. Az ügyész két töltényhüvelyt mu­tatott be a bíróságnak, ame­lyeket a pince felásása során találtak meg. A fegyverszak­ két­és megállapította, hogy az egyik géppisztolyból, a másik pedig olyan pisztolyból szár­mazik, amilyent Micsinai Ist­vánnál lefoglaltak. Az ügyész vádbeszédében hangsúlyozta, hogy Micsinai nem a vélt vagy jogos sérel­mek orvoslására ragadott fegyvert, hanem azért, hogy személyi bosszúját kitöltse. A védő arra hivatkozott, hogy Micsinai Láng áldozata. A bíróság délután hirdetett ítéletet és Micsinai Istvánt bűnösnek mondta ki szándé­kos emberölés bűntettében bűnsegédi tevékenységben, öt­­rendbeli hivatali hatalommal való visszaélés, valamint fegy­ver- és lőszerrejtegetés bűn­tettében. Micsinai Istvánt összbüntetésül 15 évi börtönre ítélték. A védő enyhítésért fo­lyamodott, és Micsinai István is fellebbezett. A bűnügy így a Legfelső Bírósághoz kerül. (szegd) Esztergályos, köszörűs, marós, fúrás, gyalus szakmunkásokat, darusokat, férfi gép- és segédmunkásokat FELVESZ Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyára, Budapest, XXI. Gyártelep. Jela­n­tkezés: Csepel Gyártelep 2. számú kapunál NÉPAKARAT­ A JOGI TANÁCSADÓ A megvont nyugdíjak újbóli igénylése KÁLLÓS GÉZA (Budapest): A szabályszerűen megállapított, de 1948 után megvont nyugdíj felül­vizsgálatát a Pénzügyminisztérium Nyugdíj­ügyi Főigazgatóságától (Bu­dapest, V., Guszov utca 10.) kell igényelni. Az igénybejelentésnek a következő adatokat kell tartalmaz­nia: 1. Az a folyósítási törzsszám, amelyen a nyugdíjat utoljára kap­ta. 2. Az igénylő személyi adatai (név — nőknél a leánykori név is —, születési év, hó és nap, anyja neve), az a lakcím, amelyre utol­jára nyugdíját kapta, ezenkívül a jelenlegi lakcím, ahová kéri. 3. Az igénylőnek büntetőjogi felelős­sége tudatában nyilatkoznia kell arról, hogy 1915 április­a után nem ítélték állásvesztésre, illetve köz­­ügyektől eltiltásra. 4. Munkavi­szonyban áll-e, van-e kereső fog­lalkozása, mennyi a havi keresete. Illetve jövedelme. Amennyiben a nyugdíjas a nyugdíj megvonása után meghalt és özvegyet hagyott hátra, aki nyugdíjban még nem részesült, akkor az özvegynek a fenti pontokban közölt adatokon kívül a saját személyére és az esetleges árvákra vonatkozó ada­tokat is közölnie kell. Ilyen eset­ben az özvegynek be kell külde­nie a házassági és halotti anya­könyvi kivonatot is, végül bün­tetőjogi felelősség mellett nyilat­kozni tartozik arról, hogy férjé­vel ak­nak haláláig együtt élt és újabb házasságot nem kötött. Külföldre távozott tanulók 1 11 ' ■ 'i——-—1---------­nyilvántartása PETRASS IMRÉNÉ (Budapest): Az oktatásügyi kormánybiztos 7/1957. (OK 2.) számú utasítása ér­telmében az engedély nélkül (szü­lőkkel vagy szülők nélkül) kül­földre távozott tanulókat az iskola és az osztályok létszámában to­vábbra is szerepeltetni, mulasztá­­sokat vezetni kell. Az iskola lét­számából csak akkor lehet őket törölni, ha a visszatérési határidő (1957 március 31) lejárt. A visszatért tanulókat továbbhaladás szempont­jából az iskolai rendtartás alapján bírálják el. Itt arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a külföldön üdülő gyermekek mulasztásait nem kell vezetni. Az üdülés időtartamát az osztályozó naplóban feltüntetik. Évvégi osztályzásuknál a külföldi üdüléskor kapott osztályzatokat veszik figyelembe. Amennyiben ilyen nincs, egyéni elbírálás alap­ján döntenek osztályzásukról. A MUNKANÉLKÜLI-SEGÉLYRŐL KORÁNYI ANTAL (Győr): A népgazdaság átszervezéséről ki­adott kormányrendelet értelmében a munkanélküli-segély összege az elbocsátott dolgozónak 1954 októ­berét megelőző egy havi — családi pótlék nélküli — átlagkeresetének 311 százaléka. Ez az összeg azonban havi 300 forintnál kevesebb és 609 forintnál több nem lehet. A mun­­kanélküli-segélyben részesülők számára a munkanélküli-segélyen felül minden eltartott családtag után 40 forintot kell folyósítani. Eltartott családtagnak kell tekin­teni a segélyben részesülővel egy háztartásban élő személyeket, akiknek eltartásáról a segélyezett köteles gondoskodni, amennyiben azok önálló keresettel vagy jöve­delemmel nem rendelkeznek. A segélyt a dolgozó részére folya­­matosan legfeljebb 90 hétre lehet folyósítani. Nyugdíjas, vagy nyug­díjra jogosult nem kaphat segélyt. Nem lehet munkanélküli-segélyt folyósítani arra az időszakra, amelyre — a dolgozó átlagkerese­tét figyelembe véve — a rendelet alapján kifizetett összes felmondá­si járandóságok az elmaradt mun­kabért pótolják. A dolgozónak a segélyre vonatkozó jogosultsága ismét megnyílik — kivéve a nyug­­díjjogosultakat —, ha a korábbi segélyezés megszüntetése óta leg­alább hat hónapon át munka­­viszonyban állott. A rendes családi pótlékot azonban akkor ki kell fizetni, ha a dolgozót a munka­nélküli-segély nem illeti meg. 1997. március L

Next