Népakarat, 1957. május (2. évfolyam, 100–125. sz.)

1957-05-01 / 100. szám

Éljen Május 19 a proletárinternacionalismus nagy ünnepe! Mit láttam a Szó írta: Somogyi Miklós, a Szaktanács elnöke !. Az érkezés NÉHÁNY HÓNAPPAL EZEELŐTT hazánkban járt a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának küldöttsége. Leírhatatlan örömmel értesültem arról, hogy a látogatás viszonzására a Szovjetunióba induló magyar szakszervezeti delegációval — mint annak vezetője — Moszkvába utazhatom. S ebben az örömben osztozott velem kislétszámú küldöttségünk valamennyi tagja. Kíváncsian és ugyanakkor bizonyos megilletődöttséggel találkoztunk útrakészen március 28-án a Ferihegyi repülőtér várócsarnokában. Ezeken a hasábokon nem útleírást akarok adni (jóllehet az útról is sok mindent lehetne mondani), hanem inkább a Szovjetunióban szerzett néhány benyomásomról kívánok beszámolni, olyan benyomásokról, amelyek életreszóló élményt jelentenek számomra és a delegáció minden tagja számára. Ilyen felejthetetlen élmény volt már a fogadtatás is, a Moszkva melletti vnukovói repülőtéren. Valamennyien tudtuk már indulásunk előtt, hogy a Szovjetunió szakszervezeteinek taglétszáma sokszorosa a magyar szakszervezetek taglétszámának. Meglepődtünk, mikor egy kis ország szakszervezeti küldöttségének fogadására eljött a repülőtérre a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának szinte valamennyi vezetője. Ott volt Grisin elnök, Szolovjov elnökhelyettes, az SZSZKT több titkára és sok más vezető elvtárs. De nemcsak a fogadók nagy száma, hanem a valóban szívélyes,baráti fogadtatás is egy életre emlékezetes marad. MÁSODSZOR JÁRTAM most szakszervezeti küldöttséggel a Szovjetunióban. Először 11 évvel ezelőtt, 1946 áprilisában. Még ma is emlékszem arra a szorongásra, amely akkor elfogott, amikor a légköri viszonyok miatt repülőgépünk elég alacsonyan szállt és így a Kárpátoktól, de különösen Ukrajnában, s ahogy közeledtünk Moszkvához, egyre inkább láthattuk a lerombolt falvakat. Akkor a kijevi repülőtéren szakítottuk meg utunkat. A repülőtér épületei romokban hevertek, s egy ideiglenesen összetákolt fabarakkban költöttük el ebédünket. Most Lvovban, majd Kijevben szállt le gépünk. Mindkét repülőtéren tökéletes rendet találtunk, gyönyörű szép várócsarnokokat, éttermeket, irodahelyiségeket. A VNUKOVÓI REPÜLŐTÉR körülbelül 30 kilométerre fekszik Moszkva központjától. Ezt az utat Grisin elvtárssal tettem meg, s a kocsiban folytatott beszélgetés is agyamba vésődött. Grisin elvtárs nagy tájékozottsággal, ugyanakkor meleg, baráti hangon érdeklődött magyarországi ismerőseinek hogylétéről (itt meg kell jegyeznem, hogy Grisin elvtárs sohasem járt még Magyarországon). Szavaiból kiérződött az aggódás, amikor a magyar munkásosztály, a magyar szakszervezetek iránt érdeklődött. Megvallom, meglepődtem azon, hogy nem tette fel azt a kérdést, amelyet szinte valamennyi külföldi szakszervezeti vezető, akivel az októberi,novemberi ellenforradalmi események után alkalmam volt beszélni, feltett, nevezetesen azt: mi történt a magyar munkásosztálylyal az ellenforradalmi időszak alatt, hol volt a forradalmi hagyományokkal rendelkező magyar munkásság azokban a napokban? Mivel a beszélgetés igen közvetlen volt, magam tettem ezt szóvá. S megjegyeztem, vártam ezt a kérdést és meglep, hogy Grisin elvtárs nem szólt erről. Grisin elvtárs így válaszolt: »A magyar munkásosztály a helyén volt. És nem a magyar munkásosztály az oka annak, hogy nem avatkozott bele az ellenforradalmi eseményekbe. Egységes vezetés nélkül egyetlen hadsereg sem láthatja el feladatát. Márpedig úgy látom, Magyarországon ilyen helyzet adódott.« Úgy vélem, ez olyan megjegyzés, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. MOSZKVAI TARTÓZKODÁSUNK alatt a »Szovjetszkaja« szállodában laktunk s a repülőtérről egyenesen odamentünk. Néhány szót erről a szállóról. A »Szovjetszkaja« minden igényt kielégítő, modern szálloda, s a delegáció valamennyi tagjának várakozását felülmúlta elhelyezésünk : szobáinkban világvevő rádiók és televíziós készülékek voltak, nem is szólva a szálloda egyéb berendezéseiről. Megjegyzendő, hogy ezt a szállodát közvetlenül a Nagy Honvédő Háború előtt kezdték építeni, de a munkát leállították s csak a háború utáni években folytatták. Engem, mint építőmunkást, különösen az érdekelt, milyen a munka kivitelezése és kritikus szemmel vizsgáltam a szálloda épületét, a díszítéseket, a famunkákat, a bútorokat. Vizsgálódásaim után csak elismeréssel szólhatok a szovjet tervező, építő, díszítő, faipari dolgozókról. Méltán lehetnek büszkék munkájukra. S ha már a szállodáról van szó, szeretnék külön is megemlékezni a moszkvai és leningrádi vendéglátóipari dolgozókról, akiknél nemcsak a kötelességszerű udvariassággal találkoztunk, hanem meleg, szívélyes, baráti előzékenységgel is. Miért nem mindig olyan udvariasak a mi vendéglátóipari dolgozóink, mint a szovjetunióbeliek?! (Folytatjuk) ÜDVÖZLET A MAGYAR MUNKÁSOSZTÁLYNAK A Szakszervezeti VilágSzövetség titkárságáról Az 1957. évi május elseje alkalmából a Szakszervezeti Világszövetség forró üdvözletét küldi a tőkés kizsákmányolás alól végérvényesen felszabadult magyar dolgozó férfiaknak és nőknek. Különböző irányzatokhoz tartozó és különféle nézeteket valló 88 millió tagjának érzéseit tolmácsolva, a Szakszervezeti Világszövetség kívánja, hogy a magyar dolgozók mindinkább erősítve szakszervezeteiket, megszilárdítsák szocialista vívmányaikat, a nemzetközi munkásmozgalom közös kincsét. A titkárság bizonyos abban, hogy a magyar munkásosztály népi demokratikus rendszere alapján az egész világ dolgosainak támogatásával és szimpátiájával képes lesz legyűrni a nehézségeket, tovább javas Május 1, a világ dolgozói nemzetközi szolidaritásának ünnepe alkalmából a Szovjetunió Szakszervezeteinek Központi Tanácsa testvéri üdvözletét és szívből jövő jókívánságait küldi a Magyar Népiköztársaság szakszervezeteinek és valamennyi dolgozójának. A magyar és szovjet szakszervezetek állandóan erősödő, tani életkörülményeit, fejleszteni a népgazdaságot, és döntő lépéseket tenni a szocializmus felé vezető úton. A titkárság kívánja, hogy a magyar dolgozók tegyék az idei május elsejét az egész világ, elsősorban a szocialista országok dolgozóival és a tőkés kizsákmányolás, a gyarmati elnyomás ellen és a béke biztosításáért küzdő testvéreikkel való nemzetközi szolidaritás és egység nagy napjává. Éljen május elseje! Éljenek a magyar dolgozók és szakszervezeteik! Éljen a nemzetközi egység és szolidaritás! A SZAKSZERVEZETI VILÁGSZÖVETSÉG TITKÁRSÁGA szoros barátsága és testvéri együttműködése elősegíti a szocialista tábor népei nagy baráti közösségének megerősödését, amely szabadságunk és függetlenségünk biztosítéka, a világbéke hatalmas támasza. A szocialista tábor népeinek ereje testvéri barátságunkban és kölcsönös segítségünkben rejlik. Egységünk áthatolhatatlan akadály a reakciós erők kísérletei előtt, melyekkel éket akarnak verni a szocialista országok közé, felszámolni a dolgozók szocialista vívmányait. Sok sikert kívánunk Magyarország szakszervezeteinek s valamennyi dolgozójának a szocializmus építéséhez, a népek békéjéért és barátságáért folyó harchoz. Erősödjék és virágozzék a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népeinek testvéri, megbonthatatlan barátsága! V. Grisin, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának elnöke A Szovjetunió Szakszervezeteinek Központi Tanácsától Nem minden meghatottság nélkül veszek tollat a kezembe, hogy méltassam május elsejét. Hiszen sok kemény harc szép emléke fűz ehhez a naphoz. Ha arra a harcos közel hetven esztendőre gondolok, mely eltelt a párizsi munkáskongresszus óta, amelyen május 1-ét a nemzetközi munkásosztály ünnepévé avatták, és amelyen megszabták a teendőket a munkásvédelmi törvények, a nyolcórás munkaidő kiharcolása érdekében és kimondották, hogy a munkásság ezen a napon felvonulásokkal tüntessen követelései mellett, eszembe jutnak azok a hős elődök, kik szabadságuk és ha kellett, életük feláldozásával tették meg az első lépéseket azért, hogy május elsejét gyakorlatban is a világ dolgozóinak ünnepévé avassák. A magyar munkásság sem maradt el: már 1890-ben megünnepelte május elsejét. Hatvanezer ember jelent meg ezen az ünnepi gyűlésen a Városligetben. A világ dolgozóinak nemzetközi ünnepe a munkásosztály egymásratalálásának, nemzetközi szolidaritásának kifejezőjévé lett. A munkásság szakszervezetein keresztül hatalommá vált. Felismerte ezt a nemzetközi reakció és a magyar uralkodó osztály is, és mindent elkövetett, hogy megakadályozza május elseje méltó megünneplését. A két világháború között rendőrileg megtiltották az utcai felvonulásokat, a nyilvános ünnepségeket. Ahhoz azonban már nem volt erejük, hogy a munkabeszüntetést is megakadályozzák, s így a magyar dolgozók módot találtak rá, hogy találkozzanak és kifejezésre juttassák: szívük együtt dobog a világ ünneplő munkásainak szívével. Szemet-szívet gyönyörködtető volt 1945-ben a dolgozók egymásra találása, az egységes magyar szakszervezeti mozgalom. Milyen szépen indult! Milyen sok reményt fűztünk hozzá! A lerongyolódott, kikoplaltatott, de szabadsághoz jutott magyar dolgozók »pirosló arccal és piros zászlókkal« vonultak végig Budapest és a többi magyar város utcáin. Egységes volt a magyar munkásság. Nagy hittel, egységesen vállalta a munkát, a nélkülözést, aromok eltakarítása, a gyárak megindítása, az ország újjáépítése érdekében. Egységesen dolgozott kenyéren és vizen, hogy kilábaljon az inflációból, a nyomorból, hogy megteremtse az új pénzt, a forintot. A háború sújtotta országok közül Magyarország az elsők között állt talpra. A forint megjelenése után rohamosan javult a magyar dolgozók helyzete. Tehát nem koplaltunk hiába — sóhajtott fel a sokat szenvedett nép —, mégiscsak érdemes volt parasztnak, munkásnak, értelmiséginek összefogni, lám, itt a munkám gyümölcse, megteremtettük a nép egységével. 1948-ban már gyakorlatilag is megvalósult a munkásegység. Ezzel döntő lépést tettünk előre. Megteremtődtek a feltételek, hogy a magyar munkásosztály hozzáfogjon egy új társadalmi rend építéséhez, a szocializmus alapjainak lerakásához. A munkásosztály szervezeti egységének megteremtése olyan erőt jelentett, amelynek birtokában a magyar munkásosztály rövid néhány esztendő alatt felbecsülhetetlen vívmányokat ért el. A régebbi jogfosztott, kizsákmányolt munkásosztály uralkodó osztállyá vált. A nép tulajdonába vette az alapvető termelőeszközöket, ennek eredményeképpen megváltoztak a termelési viszonyok, a termelési mód. A dolgozó nép kulturális fejlődése előtt nagy távlatok nyíltak meg. A magyar munkásosztály erőfeszítései nyomán létrejött vívmányok jelentőségét, a munkáshatalom megteremtésének jelentőségét még azok a hibák sem homályosíthatják el — még ha egyik-másik vonatkozásban rendkívül súlyos természetűek is voltak —, amelyek nem egy esetben jogos elkeseredéssel töltötték el a dolgozókat. Ezt az elkeseredést és elégedetlenséget az ugrásra készen álló, az ellenforradalomban nagy gyakorlattal rendelkező volt magyar uralkodó osztály lecsúszott maradványai sunyi vigyorral szemlélték és ki is használták. Iparkodtak lekicsinyelni az eredményeket, de felnagyították a hibákat. Semmit sem mulasztottak el, amivel a rossz gazdaságpolitika következményeit, az igazságszolgáltatás terén elkövetett súlyos bűnöket felhasználva, a dolgozókat a szocializmust építő társadalmi rend ellen fordíthatták. »Oszd meg őket és uralkodj felettük« — ezt az elvet akarták valóra váltani a szocializmus ellenségei. Részben sikerült is nekik. S mi lett a következmény? 1956. október 23-a s az ezt követő hetek, hónapok. Rengeteg ember- és anyagi áldozat, az ellenforradalom őrjöngése, a félrevezetett emberek vérének hullása, és most a mai nehéz gazdasági helyzet. Az események olyan közeliek, hogy az ember szinte félve nyúl a sebekhez. Igen, a nemzetközi reakció él a magyar nép vérhullatásából, nyomorából. Kitűnő propagandaanyag ez számukra. Nem az ő vérük folyt. De mi okultunk belőle. Levontuk a történtekből a tanulságokat. Helyreállítjuk a dolgozók egységét, hitét s ezt jó munkánkkal megszilárdítjuk. Továbbfejlesztjük a proletariátus nemzetközi szolidaritásának gondolatát. Igaz szóval, a helyzet őszinte feltárásával megértetjük a munkafegyelem fontosságát, a termelés fokozásának szükségességét. A szakszervezeteknek döntő befolyást kell gyakorolniuk a nemzeti jövedelem olyan elosztására, amely leginkább szolgálja a dolgozók jólétének érdekét. Mi ennek az előfeltétele? Mindenekelőtt a termelés fokozása mind mennyiségileg, mind minőségileg. Hogy legyen miből adni. Hogy a mindennapi fogyasztás mellett jusson üzemeink modernizálására, közlekedési hálózatunk bővítésére, lakások építésére, kulturális igényeink kielégítésére stb. A dolgozók pedig egységesen sorakozzanak fel szakszervezeteik mellett, legyenek bizalommal az általuk demokratikusan megválasztott vezetők iránt. És fordítva: a dolgozók által megválasztott vezetők legyenek önfeláldozóan hűek a dolgozók ügyéhez. A magyar szakszervezetek régi, harcos hagyományokkal rendelkeznek. Megalakulásuktól kezdve fennállásuk egész időszakában küzdöttek a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javításáért, majd a felszabadulás után, a megváltozott viszonyoknak megfelelően, a munkáshatalom megteremtéséért és megszilárdításáért. Most sincs és nem is lehet más feladatunk, mint hogy javítsuk ki és segítsük kijavítani az előző években elkövetett hibákat a gazdasági élet, a politika és az igazságszolgáltatás terén. Segítsük kiküszöbölni az ellenforradalmi események káros politikai és gazdasági következményeit, hogy minden rendelkezésünkre álló lehetőség felhasználásával szilárdítsuk a munkáshatalmat. Minden meggyőző erőnket erre összpontosítsuk. Az októberi ellenforradalmi események tanulsága az is, hogy a legkeményebben és a leghatározottabban szálljunk szembe a nép minden rendű és rangú ellenségével. De ugyanakkor sokkal nagyobb megértést kell tanúsítani a dolgozók mindennapi gondjai és bajai iránt. Az októberi események alatt tanúsított magatartás elbírálásánál értenünk kell hozzá, hogy különbséget tegyünk a jóhiszemű és jó szándékú félrevezetettek, és a munkáshatalom ellen törő gonosz szándékú félrevezetők között. Meg kell tanulnunk különbséget tenni a jogos és szükséges javító szándékú bírálat, figyelmeztetés és a romboló szándékú, destruktív magatartás között. A nemzetközi munkásosztály e szent ünnepén emlékezzünk levett kalappal azokra a magyar és szovjet hősökre akik a magyar nép szabadságáért, a szocializmus győzelméért életüket áldozták, és soha ne feledjük, hogy a munkáshatalom további erősítése, eddig elért vívmányaink megtartása nemcsak a mi ügyünk, nemcsak a magyar munkások ügye. Ugye ez azoknak a száz- és százmillióknak is, akik velünk együtt ünnepük május elsejét, a nemzetközi munkásszolidaritás nagy ünnepnapját. Gondolatok az ünnepen Írta: Vas-Witteg Miklós, a Szaktanács alelnöke a Kínai Szakszervezeti Szövetségtel lenforradalmi elemek által tervezett ellenforradalom restaurációs kísérleteinek szétzúzására. Amikor a dolgozó magyar nép győzelmet aratott a nehéz harcban, nemcsak saját szocialista ügyét védte meg, hanem jelentékenyen hozzájárult a szocialista tábor és a világbéke megvédéséhez is. Ezért a kínai szakszervezetek és a kínai munkásosztály a testvéri Magyarország minden dolgozójának őszinte üdvözletüket, nemes tiszteletüket küldik és szívből kívánnak a magyar munkásosztálynak és minden dolgozónak új sikereket a Magyar Szocialista Munk dolgozók nemzetközi ünnepe alkalmából a Kínai Szak Szervezeti Szövetség és valamennyi kínai dolgozó nevében szívélyes testvéri üdvözletemet küldöm a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének és Magyarország minden dolgozójának. A kínai munkásosztály feszült figyelemmel kíséri azt a nehéz harcot, amelyet a magyar munkásosztály a 3agyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével és a Szovjetunió őszinte, önzetlen segítségével vív az imperialisták és a magyar elMájus 1-e alkalmából üdvözlet érkezett a Szakszervezeti Tanácshoz a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetségtől, az Osztrák Szakszervezeti Szövetségtől, a Francia Általános Munkásszövetségtől (CGT), az Albán Szakszervezetek Központi Tanácsától, a Bolgár Szakszervezetek Tanácsától, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsától, a Japán Szakszervezeti Főtanácstól, a Francia Bányaipari Dolgozók Szakszervezetétől, a Japán Vasutasok Országos Szakszervezetétől, az osztrák postásszakszervezet egységfrakciójának elnökétől, az osztrák vegyipari dolgozók szakszervezeti egységfrakciójától, Hans Paulstól, az osztrák vegyipari dolgozók szakszervezetének titkárától és a bolognai vasutas-szakszervezet tagjaitól stb. NÉPAKARAT káspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezette harchoz, a szocialista rendszer megerősítéséhez, a népgazdaság további helyreállításához és fejlesztéséhez, a világbéke megőrzéséhez. Lao Zso-ju, a Kínai Szakszervezeti Szövetség elnöke fiz Olasz Mancs Mankásszövetségtől A nemzetközi munkásosztály rendíthetetlen szolidaritásának ünnepe, május 1 alkalmából az olasz dolgozók nevében testvéri üdvözletemet küldöm nektek és szabad szakszervezeteiteknek. Ezen a május 1-én azok a dolgozók, akiknek országaiban még a kapitalizmus uralkodik, akik szenvednek annak súlyos következményeitől, a kizsákmányolástól, a munkanélküliségtől, a nyomortól — különös rokonszenvvel köszöntenek benneteket, magyar dolgozó testvéreim. Ti átéltetek és megszenvedtetek egy nagy tragédiát, amely értékes tanulságokat jelent a világ összeg dolgozói számára. E tanulságok közül a legfontosabb az, hogy amikor szakadás támad a dolgozó tömegek között, akkor a mindig kész osztályellenség azonnal, kihasználja azt, hogy hamis jelszavakkal befurakodjék a dolgozók soraiba, hogy megkísérelje becsapni és elnyomni a munkásosztályt, hogy visszaállítsa az imperializmus és a fasiszta jellegű reakció uralmát ott, ahol már megszabadult a proletariátus a kapitalista rendszertől. A ti drámai tapasztalataitokból valamennyi ország dolgozói azt a tanulságot vonják le, hogy még egységesebbek, szilárdabbak, még éberebbek legyenek az osztályellenség támadásaival és manővereivel szemben. További nagy sikereket kívánunk nektek, magyar elvtársak az új szocialista társadalom építésében, amelynek elérésé hőn óhajtott célja a világ összes dolgozójának. A nemzetközi munkásosztály sikerrel be fogja tölteni az emberitársadalom felszabadítására irányuló történelmi hivatását. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ti, magyar elvtársak és szocialista népköztársaságotok, a nagy Szovjetunióban és a többi szocialista országban dolgozó testvéreitekkel együtt megtisztelő helyet töltötök be ebben a harcban. Éljen a magyar és az olasz dolgozók testvérisége és a népeink közti barátság! Giuseppe di Vittorio, az Olasz Általános Munkásszövetség elnöke 1957. május 1.