Népakarat, 1957. június (2. évfolyam, 126–151. sz.)
1957-06-01 / 126. szám
Meg kell találnunk a tömegek kulturálódásának tekintélyes helyét feladataink között Népművelők országos megbeszélése a Szaktanácsban "Egész napos értekezletre gyűltek egybe tegnap a Szaktanács nagytermében a népművelés munkatársai az egész országból: szakszervezetek és tanácsok kulturális osztályainak vezetői, kultúrotthonigazgatók, könyvtárosok, a Népművelési Intézet, a TTIT, az ifjúmunkás szövetség vezetői és munkatársai Budapestről és vidékről. Október óta az első ilyen átfogó, csaknem az összes érintett szervekkel közösen tartott népművelői megbeszélés volt ez ,s nem csekély haszonnal, tapasztalattal járt. Elsősorban tán nem is a szorongatóan fontos témák felvetése, hanem a hozzászólások őszintesége, a valamennyi szerv képviselőinek szavaiban megnyilvánuló segítsniakarás, körültekintés és megfontolt mérséklet emelte az országos megbeszélést minden korábbi hasonló fölé. Következetes harcot a nívótlanság ellen A tömegek kultúrálódását szolgáló munka társadalmi szerepét, rendkívüli fontosságát fel kell végre ismernünk, s meg kell határoznunk e tevékenység helyét, méghozzá tekintélyes helyét a megoldásra váró feladatok között — ebben lehetne leginkább öszszefoglalni az értekezleten elhangzottakat. Milyen legfőbb, legsürgősebb gyakorlati tennivalók várnak megoldásra ehhez? Mindenekelőtt — s ebben az értekezlet részvevői egyetértettek a következetes és most már végre eredményes intézkedések a mozgalmat fertőző nívótlanság, kispolgári invázió, műsorügynökölés, a még elmaradott ízlés megnyergelése ellen. Nemcsak Fabók Zoltán elvtárs, a Szaktanács kulturális osztályának vezetője irányította erre a figyelmet, hanem a hozzászólók nagy része is. Ehhez természetesen egy sor intézkedés szükséges a hivatásos művészet területén és a mozgalomban egyaránt. Nem elég ostorozni a könnyű műfaj, az üzletszerű megfontolások egyoldalúságába eső kultúrotthonokat, hanem biztosítani is kell részükre az eredményesebb, értékesebb munkához szükséges feltételeket. A társadalmi érdek előbbre való, mint a vélt csoportérdek A felszólalók közül senki nem lépett fel teljesíthetetlen követelésekkel, annál inkább megszívlelendő javaslatokkal. Megértik: államunk az ismeretes okok miatt számtalan nehézséggel, gazdasági problémával küzd. Nem is az állami juttatás növelését, hanem több ésszerű megoldást szorgalmaztak többen is. Több fontos vidéki városban — például Tatabányán — rendkívüli aránytalanság tapasztalható az egyes kulturális intézmények anyagi lehetőségeiben. A lehetőségek együttvéve nem is csekélyek, s a rendelkezésre álló összegek sem. De a fenntartó szervek üzemi, szakszervezeti, vagy éppen tanácsi sovinizmusa és a bürokratikus megkötöttségek akadályozzák az összegek okos, a helybeli dolgozók érdekeinek legmegfelelőbb felhasználását. Megfelelő koordinálás nagymértékben elősegítené a kultúrotthonok közös jó munkáját. Tűrhetetlen bürokrácia heverteti parlagon felszerelések, kellékek, kosztümök milliókat érő garmadáját. Keskenyfilm-vetítő gépek, hangszerek, táncöltözékek sokasága kihasználatlan ma azért, mert mindezek a javak egyes üzemek tulajdonát képezik, s ebből az állapotból — holott az adott helyen senki nem használja mindezt — kimozdíthatatlanok. Ugyanakkor az ismeretterjesztésben, a műkedvelő csoportok munkájában égető szükség volna ezekre a felszerelésekre. Megengedhetetlen, hogy a csoportérdek (sőt, csak vélt csoportérdek!) a társadalmi érdek fölé helyeződhessék a mi társadalmunkban — állapították meg többen, helyesen. A nagyértékű kulturális felszereléseket az állami tulajdon fenntartása mellett a szakszervezetek szabad rendelkezésére kellene bocsátani. Ezt a forrást minden újabb anyagi megterhelés nélkül, gyorsan megnyithatjuk! Igazuk van a felszólalóknak abban is: indokolatlan és méltánytalan, hogy,a filmkölcsönzési díjaiknál nyújtott előny éppen a társadalmi mozikra nem terjed ki, amelyek pedig nehéz gazdasági és technikai körülmények között végzik az ismeretterjesztés, szórakoztatás feladatainak zömét a kivált vidéken. Fontos és nélkülözhetetlen, hogy a helyesen megteremtett központi könyvtáraknál is megteremtsük az eredményes munka feltételeit. Legalább átmenetileg biztosítani kell néhány adminisztratív munkaerőt egyes több tízezresre növekedett központi szakszervezeti könyvtárak katalógusának elkészítésére, hiszen enélkül nem várhatjuk, hogy központosított könyvtárak ezrekkel és ezrekkel növelhessék az olvasó emberek számát. A Szakszervezeti Műsor Tanács és az Egressy Klub működése máris ad segítséget kultúrotthonok munkájához De adhat még nagyobbat is ha a kiváló műkedvelő produkciók üzemek közötti kölcsönös cseréjét is bekapcsolja tevékenységébe. Ehhez azonban az is szükséges, hogy érvényt szerezzünk a szakszervezetek IX. plénumán is sürgetett javaslatnak: a csoportok is kedvezményesen vehessék igénybe az üzemi közlekedési eszközöket (mint sportcsapatok). A konferencia vitája, a szakszervezeti, tanácsi és ifjúsági területen dolgozó kulturális munkások kölcsönösen segítőkész felszólalásai jelentékeny lépéssel vitték előbbre az egységes népművelői munka ügyét.*: Az értekezlet legfőbb erényének —és máris elért eredménynek — tartjuk, hogy túlkerült a korábbi hasonló megbeszélések szűklátókörűségén, felülemelkedett a csak műkedvelő csoportokig terjedő látásmódon. Hosszú évek óta az első olyan szakszervezetek irányította kulturális konferencia volt, ahol a legnagyobb dolgozó tömegek műveltségének felemelése, a könyvtárak, üzemi iskolák, ismeretterjesztés, a kultúrotthonok területi elvének tényleges érvényesítése, az ifjúság nevelésének helyes módja foglalta el a főhelyet. Olyan megbeszélés volt, amelyik érezhetően mutatta: a szakszervezetek a jövőben csakugyan hatékony beleszólást akarnak és vívnak ki maguknak a kulturális élet minden területén. R. A. Kinek mit kell tennie a Danuvia Szerszámgépgyárban, hogy nagyobb legyen a nyereség ! A szerkesztőség napi postájának sok levele közül egy nyomtatvány hívta magára a figyelmet. Ez a cím áll rajta: »Tájékoztató dolgozóinknak a vállalat eredményéből való részesedéséről , a nyereségrészesedés elosztásának feltételeiről és az eredmény fokozása érdekében végrehajtandó feladatokról.« Kicsit hosszú cím ugyanis bonyodalmas — de ezt megbocsáthatjuk a tájékoztató szerzőinek, mert valóban nehéz röviden kifejezni a tartalmat. A Danuvia Szerszámgépgyár programja tulajdonképpen a szóban forgó tájékoztató. A gyár MSZMP-szervezete, üzemi bizottsága és vállalatvezetősége adta ki. A bevezetőben »»elárulják« a vállalat vezetői, hogy »»belső használatra« feszített önköltségi tervet készítettek. Ebben 3,2 százalékos többletnyereség elérését irányozták elő. A következő fejezet választ ad arra, hogy milyen mérvű önköltségcsökkentés esetén mennyi visszatérítést kap az üzem egy-egy dolgozója. Nézzük: 1 százalék önköltségcsökkentés esetén egyheti, 2 százaléknál 11 munkanap és 4,4 százaléknál egyhavi átlagbérnek megfelelő nyereségvisszatérítéshez jut minden dolgozó. * Említésre érdemesek a feltételek, amelyeket a gyár vezetői mint a nyereségrészesedést csökkentő tényezőket sorolnak fel. A fegyelmi határozatnak megfelelően 5—50 százalékkal csökkentik a nyereségvisszatérítés összegét annál, aki vétséget követett el. Az igazolatlan mulasztás minden napjáért 10 százalékot vonnak le. Ha selejtkártérítésre köteleznek valakit, akkor mellékbüntetésként a visszatérítés 5—50 százalékát vonják le. Csökkenti még a nyereségviszszatérítés összegét a szerszámtörés, géptörés, a dolgozó hibájából fizetett kötbér és a gazdaságosságot hátrányosan befolyásoló mulasztás, fegyelmezetlenség vagy felesleges anyagok beszerzése stb. A jó munkát viszont a nyereségrészesedés összegének növelésével honorálják az üzemben. Tehát nemcsak büntetnek, hanem jutalmaznak is. Mégpedig az előbb említett csökkentések összegéből és a vállalatfejlesztési alapból, illetve a nyereségrészesedés tartalékalapjából. Az osztályok, illetve üzemek vezetőinek javaslata alapján jutalmaznak. Nagyobb összegű nyereségvisszatérítést fizetnek a kimagasló termelési eredményt elérő, és kitűnő minőségű munkát v végző dolgozóknak. Az előbb említett jutalmazási alap 50 százalékát adják többletnyereség visszatérítésként azoknak, akik legalább tíz éve dolgoznak a gyárban. Növeli a tájékoztató értékét, hogy nemcsak általánosságokban és a gyár egészének szintjén tűzi ki a célokat, hanem meghatározza azt is: melyik üzemnek mit kell tennie ahhoz,hogy az egész gyár elérje a kitűzött termelési és gazdaságossági szintet. Idézzük a tájékoztató egyik mondatát: »»Alaprentabilitásunkat 1957. évi jóváhagyott tervünk, valamint 1956 I—III. negyedévében elért eredményeink alapján állapították meg. Többletnyereség önmagától nem jön létre, dolgozóinknak nyereségrészesedést csak akkor tudunk fizetni, ha saját területén ahhoz minden dolgozó hozzájárul. Ez a helytálló megállapítás vezeti be a tájékoztatónak azt a fejezetét, amely részletekbe menően sorolja fel az egyes üzemrészek, a gyártáselőkészítés, a kiszolgáló szervek konkrét feladatait. Örömmel láttuk a tájékoztatóban, hogy gondolnak a motorkerékpár-vásárlók érdekeire is. Igaz, a gyár vezetői az önköltségcsökkentés szempontjából indulnak ki, amikor a gyártáselőkészítő szervek, MEO, műszaki fejlesztés feladatául tűzik: a garanciális javításoknál felmerülő és visszatérő hibák rendszeres elemzését és ezek megszüntetése érdekében szükséges intézkedé ötletes tájékoztatóban válaszolnak az üzem vezetői nek megtételét. A gyárnak ez önköltségcsökkentési szempont , viszont minden leendő motorkerékpár-tulajdonosnak öröm, ha egy-két hét, vagy két hónap múlva nem kell a gyár néhánynapos vagy egyhetes gondozására bíznia motorkerékpárját. Aki végiglapozza a tájékoztatót, nagyon sok számot talál benne. A kívülállók számára heti számok ezek — annál érdekesebbek viszont az üzem dolgozói részére, mert a számok az életet, a gyári hétköznapok feladatait tükrözik vissza. Csak helyeselhetjük az üzem vezetőinek kezdeményezését, mert a feladatok konkrét megjelölésével tudtára adják mindenkinek: mit kell tennie saját munkahelyén ahhoz, hogy év végére minél nagyobb összegű legyen a nyereségvisszatérítés. Reméljük, a feladatok világos megjelölése hozzásegíti a gyárat a kitűzött célok eléréséhez. Aminek viszont az egész ország látja hasznát. üdvözöljük a szakszervezetek újságjait Újra megjelentek a szakszervezetek újságjai. Hoszszabb-rövidebb hallgatás után napvilágot látott aVasas a Textilmunkás, a Pedagógusok Lapja, a Postás Dolgozó, a Helyiipar és Városgazdaság, a Vasutasok Lapja és néhány nap múlva megjelenik a többi szakmai újság is. A szervezett dolgozók már régen sürgetik és türelmetlenül várják lapjaikat, amelyeknek módjuk van alaposan tájékoztatni olvasóikat egy-egy szakszervezet munkájáról, életéről, vitás kérdéseiről és tagjainak gondjáról, öröméről. Most újra lehetővé vált, hogy — a szaklapok évtizedes hagyományait ápolva — a szakszervezetek felhasználták a sajtó szervező erejét tagságuk mozgósítására. Örömmel vettük kézbe testvérlapjaink első számait és kívánjuk, hogy jó tájékoztatással, a szakmai hagyományok ápolásával, szervező tevékenységükkel sok sikert érjenek el olvasóik táborában. Szakképzetlenség re ért ^ holes«* Fegyelmezetlenség tZeri SOKQ *1010861 Részegeskedés él mezőgazdaságban Mennyi gondot, szomorúságot okoznak a szakszervezetünkhöz érkező baleseti jelentések, amelyek néhány sorban, sokszor csak egy-két szóban beszélnek kisebb-nagyobb sérülésekről, gyakran pedig halált okozó tragikus szerencsétlenségekről. Vajon mit tehetnénk, hogy kevesebb állami gazdasági munkás törje el a kezét vagy a lábát, kevesebb traktoros kerüljön az árokba csúszó gépóriás vaskerekei alá? Mit tehetnénk a balesetek megelőzése, az emberek testi épségének megóvása érdekében? Nem hunyhatjuk be szemünket, hiszen a népgazdaságnak nincs még egy területe, ahol olyan sok baleset történne, mint a mezőgazdasági üzemekben. A halálos szerencsétlenségek száma pedig különösen nagy — majdnem fele a népgazdaság többi területén előforduló halálos baleseteknek. Nem mondhatjuk, hogy semmit sem tettünk a balesetek megelőzése érdekében. Minden mezőgazdasági munkaterületre elkészültek az óvórendszabályzatok, a mezőgazdasági szabványok és az egyéb szervezeti előírások. Gazdasági és szakszervezeti aktivisták százai munkálkodnak, irányítják és ellenőrzik a munkavédelmi tennivalókat. Odáig azonban még nem jutottunk, hogy sokoldalú helyi intézkedésekkel a körülmények alapos megvizsgálásával, a felelősség megállapításával és megtorlással, a szakmai képzettség növelésével és gondos nevelő munkával is ,elejét vegyük üzemeinkben a baleseteknek. A statisztikai kimutatások szerint a baleseteknek mintegy 60 százaléka a traktoroknál, a munkagépeknél és a vontatóknál történt. Nem a gépesítést okoljuk ezért , hiszen a mezőgazdaság fellendítésének alapvető feltétele a fejlett technika —, hanem inkább azt, hogy sok traktoros és vontatás nem rendelkezik kellő szakmai felkészültséggel, de különösen nem ismeri azokat a munkavédelmi eljárásokat, amelyek a biztonságossághoz feltétlenül szükségesek. Munkavédelmi felügyelőinknek és aktivistáinknak nagyon sokat kell tenni, hogy a papírra nyomtatott óvórendszabályok az emberek agyába is mélyen belevésődjenek. Gyorsan híre fut egy-egy állami gazdaságban vagy gépállomáson, ha könnyebb vagy súlyosabb baleset ér valakit. Sajnálkoznak rajta, aggódnak, mi lesz családjával, hozzátartozóival. Ritkábban tapasztaljuk, hogy keresnék a baleset okát is, ami pedig elgondolkoztató tanulságokat adna. Az ellenforradalom után igen sok szerencsétlenség oka a fegyelmezetlenség és az ittasság volt. Beszéljünk ezekről is az aggályoskodóknak, hiszen az okok mindkét oldalának kutatása és magyarázása a balesetvédelmi nevelés egyik legfontosabb része. De nemcsak a kétkezi munkásokat, hanem gyakran a gazdasági és a szakszervezeti vezetőket is nevelni kell, felelősségük tudatára kell ébreszteni. Mint tapasztaltuk, az elmúlt hónapokban sok helyütt ismét lebecsülik a munkavédelmet. Csongrád megyében olyan nézetek terjedtek el, hogy »»hálistennek« nem ül nyakunkon ezután a munkavédelmi felügyelő, mert ez az állás megszűnt«. Mi ez, ha nem a dolgozó ember egészségének, testi épségének semmibevevése! Sajnos, a munkavédelem lebecsülése nemcsak »»nézetekben« mutatkozik, hanem az olyan »»apróságokban« is, mint például a baleseti bejelentőlapok megküldésének elhanyagolása. Mezőhegyesen — az SZTK kimutatása szerint — az év első negyedében 45 baleset történt, ebből azonban a MEDOSZSZ megyei bizottságához egyet sem jelentettek. Szakszervezetünkhöz mindössze 13 halálos balesetről érkezett az idén hivatalos jelentés, de tudomásunk van másik 13 olyan halálos szerencsétlenségről is, amelyet »elfelejtettek« bejelenteni. Nem a statisztika miatt van szükségünk elsősorban a bejelentésekre, hanem azért, hogy az okokat tanulmányozva eljárjunk, hogy a jövőben hasonló esetek ne történjenek. A jelentéseken szinte minden esetben azt olvassuk: »a baleset oka: véletlenség, a dolgozó vigyázatlansága«. 1956-ban jóval több mint száz volt a halálos kimenetelű szerencsétlenségek száma. Egyetlen esetről sem tudunk azonban, hogy bárkit felelősségre vontak volna ezért. Vajon a vizsgálatnál megnézték-e, hogy a munkagép vagy az erőgép vezetője megfelelő szakképzettségű-e? Kioktatták-e a dolgozót a gép biztonságos működéséről? A munkavédelmi felszerelések rendben voltak-e? Megtiltották-e az ittas vontató- vagy traktorkezelőnek, hogy a gépre üljön? Azt hisszük, sok esetben nemmel kellene válaszolni. Márpedig ha ezek közül csak egy is hiányzott, nem beszélhetünk vigyázatlanságról, véletlenségről. Rendet kell teremteni ezen a téren a gépállomások megyei igazgatóinak és szakszervezetünk aktivistáinak nagyobb gonddal kell eljárni a balesetek okának megállapításánál és nem szabad idegenkedniük a felelősségre vonástól, még ha történetesen az igazgatóról vagy más vezetőről van is szó. Sokat kell termünk, és az eddiginél többet is tudunk tenni, hogy a baleseti arány javuljon, a mezőgazdaságban is egyre biztonságosabbá váljék a munka. Kormosai László, a MEDOSZSZ munkavédelmi főfelügyelője Zeneművészek a Gyermekvárosért A Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezete elnökségének felhívására a zenei intézmények szakszervezeti bizottságai és megyei szervezetek hangversenyeket rendeznek, amelyek tiszta bevételét »»A Népakarat a Gyermekvárosért« akció javára ajánlják fel. A budapesti munkaközösségi zeneiskolák szakszervezeti bizottsága június 2-án (vasárnap) délelőtt fél 11 órakor ifjúsági hangversenyt rendez a Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezete helyiségében (Budapest, VI., Gorkij fasor 38). A tatabányai Állami zeneiskola június 12-én délelőtt növendékhangversenyt és ugyanaznap délután tanári koncertet rendez a Zsdanov Kultúrotthonban. A Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezete Csongrád megyei elnöksége június 1-én »»Cigánybált« rendez Szegeden. A mosonmagyaróvári Állami Zeneiskola május 25-én növendék-hangversenyt rendezett a járási kultúrházban Fontos határozatokat hozott a KOST állandó mezőgazdasági bizottsága A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának állandó mezőgazdasági bizottsága a múlt héten Szófiában tartotta második ülését, amelyen Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselői vettek részt. Megfigyelőt küldött az ülésre a Kínai Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság is. Az ülésen fontos határozatokat hoztak a KGST-ben részt vevő országok a mezőgazdasági termelésnek távlati tervezése, a termelés szakosítása, a mezőgazdaság gépesítése, a gyomok és egyéb kártevők, valamint különböző betegségek elleni védekezés, a nagy terméseket hozó növényfajták elterjesztése kérdéseiben. Részletesen tárgyalták az ülés részvevői a kukoricatermelés növelésének lehetőségeit, a hibrid kukoricavetőmag előállítására irányuló tudományos kutatómunka összeegyeztetését, az élelmiszeripar egyes ágazatainak távlati fejlesztését. Foglalkoztak azzal a kérdéssel is: hogyan tudja a mezőgazdaság minél nagyobb mértékben nyersanyaggal ellátni a könynyűipart. Elhatározták továbbá, hogy nemzetközi mezőgazdasági szakfolyóiratot adnak ki, amelynek feladata lesz elősegíteni a KGST országaiban a tudomány és a gyakorlat eredményeinek kicserélését. A Vegyipari Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnökségi ülése megvitatta az üzemi szervezetek politikai vezetését és a szakszervezet munkamódszerének főbb kérdéseit. Megtárgyalták még a szakszervezet gazdasági helyzetét, a második félév főbb kiadásait és bevételeit. Értesítjük vevőinket, hogy szerszám- és szerkezeti acélokat, acélhuzat és acélszalagokat szabadforgalomban árusítunk Budapest, VI., Nagymező u. 43. sz. alatti üzletünkben. (Telefon: 312-143.) Ferroglobus Nemesacél osztály, Budapest, VI., Lehel út 3/b. (Telefon: 205-480) VASREDONYGYÁR értesíti. ügyfeleit, hogy május 22-től a vállalat új elnevezése: ANGYALFÖLDI LAKATOSÁRUGYÁR A vállalat telephelye és telefonszámai változatlanok népakarat 1957. június 1.