Népakarat, 1957. június (2. évfolyam, 126–151. sz.)

1957-06-01 / 126. szám

Meg kell találnunk a tömegek kulturálódásának­­ tekintélyes helyét feladataink között Népművelők országos megbeszélése a Szaktanácsban "Egész napos értekezletre gyűltek egybe tegnap a Szak­­tanács nagytermében a nép­­művelés munkatársai az egész országból: szakszervezetek és tanácsok kulturális osztályai­nak vezetői, kultúrotthon­­igazgatók, könyvtárosok, a Népművelési Intézet, a TTIT, az ifjúmunkás szövetség veze­tői és munkatársai Budapest­ről és vidékről. Október óta az első ilyen átfogó, csak­nem az összes érintett szervek­kel közösen tartott népművelői megbeszélés volt ez ,­s nem csekély haszonnal, tapasztalat­tal járt. Elsősorban tán nem is a szorongatóan fontos té­mák felvetése, hanem a hoz­zászólások őszintesége, a va­lamennyi szerv képviselőinek szavaiban megnyilvánuló se­gíts­niakar­ás, körültekintés és megfontolt mérséklet emelte az országos megbeszélést min­den korábbi hasonló fölé. Következetes harcot a nívótlanság ellen A tömegek kultúr­áló­dását szolgáló munka társadalmi szerepét, rendkívüli fontossá­gát fel kell végre ismernünk, s meg kell határoznunk e te­vékenység helyét, méghozzá tekintélyes helyét a megol­dásra váró feladatok között — ebben lehetne leginkább ösz­­szefoglalni az értekezleten el­­hangzottakat. Milyen legfőbb, legsürgő­sebb gyakorlati tennivalók várnak megoldásra ehhez? Mindenekelőtt — s ebben az értekezlet részvevői egyetér­tettek a következetes és most már végre eredményes intéz­kedések a mozgalmat fertőző nívótlanság, kispolgári invázió, műsorügynökölés, a még el­maradott ízlés megnyergelé­­se ellen. Nemcsak Fabók Zol­tán elvtárs, a Szaktanács kul­turális osztályának vezetője irányította erre a figyelmet, hanem a hozzászólók nagy ré­sze is. Ehhez természetesen egy sor intézkedés szükséges a hivatásos művészet területén és a mozgalomban egyaránt.­­ Nem elég ostorozni a könnyű­ műfaj, az üzletszerű megfon­tolások egyoldalúságába eső kultúrotthonokat, hanem biz­tosítani is kell részükre az eredményesebb, értékesebb munkához szükséges feltétele­ket. A társadalmi érdek előbbre való, mint a vélt csoportérdek A felszólalók közül senki nem lépett fel teljesíthetetlen követelésekkel, annál inkább megszívlelendő javaslatokkal. Megértik: államunk az isme­retes okok miatt számtalan ne­hézséggel, gazdasági problé­mával küzd. Nem is az állami juttatás növelését, hanem több ésszerű megoldást szorgal­maztak többen is. Több fontos vidéki város­ban — például Tatabányán — rendkívüli aránytalanság ta­pasztalható az egyes kultu­rális intézmények anyagi le­hetőségeiben. A lehetőségek együttvéve nem is csekélyek, s a rendelkezésre álló összegek sem. De a fenntartó szervek üzemi, szakszervezeti, vagy éppen tanácsi sovinizmusa és a bürokratikus megkötöttsé­gek akadályozzák az összegek okos, a helybeli dolgozók ér­dekeinek legmegfelelőbb fel­­használását. Megfelelő koor­dinálás nagymértékben előse­gítené a kultúrotthonok közös jó munkáját. Tűrhetetlen bü­rokrácia heverteti parlagon felszerelések, kellékek, kosz­tümök milliókat érő garmadá­ját. Keskenyfilm-vetítő gépek, hangszerek, táncöltözékek so­kasága kihasználatlan ma azért, mert mindezek a javak egyes üzemek tulajdonát ké­pezik, s ebből az állapotból — holott az adott helyen senki nem használja mindezt — ki­­mozdíthatatlanok. Ugyanak­kor az ismeretterjesztésben, a műkedvelő csoportok munká­jában égető szükség volna ezekre a felszerelésekre. Meg­engedhetetlen, hogy a csoport­­érdek (sőt, csak vélt csoport­­érdek!) a társadalmi érdek fölé helyeződhessék a mi tár­sadalmunkban — állapították meg többen, helyesen. A nagy­értékű kulturális felszerelé­seket az állami tulajdon fenn­tartása mellett a szakszerveze­tek szabad rendelkezésére kel­lene bocsátani. Ezt a forrást minden újabb anyagi megter­helés nélkül, gyorsan meg­nyithatjuk! Igazuk van a felszólalóknak abban is: indokolatlan és mél­tánytalan, hogy,a filmkölcsön­zési díjaiknál nyújtott előny éppen a társadalmi mozikra nem terjed ki, amelyek pedig nehéz gazdasági és technikai körülmények között végzik az ismeretterjesztés, szórakozta­tás feladatainak zömét a ki­vált vidéken. Fontos és nélkülözhetetlen, hogy a helyesen megteremtett központi könyvtáraknál is megteremtsük az eredményes munka feltételeit. Legalább átmenetileg biztosítani kell né­hány adminisztratív munka­erőt egyes több tízezresre nö­­vekedett központi szakszer­vezeti könyvtárak katalógusá­nak elkészítésére, hiszen enél­kül nem várhatjuk, hogy központosított könyvtárak ez­rekkel és ezrekkel növelhes­sék az olvasó emberek szá­mát. A Szakszervezeti Műsor Ta­nács és az Egressy Klub mű­ködése máris ad segítséget kultúrotthonok munkájához De adhat még nagyobbat is ha a kiváló műkedvelő pro­dukciók üzemek közötti köl­csönös cseréjét is bekapcsolja tevékenységébe. Ehhez azon­ban az is szükséges, hogy ér­vényt szerezzünk a szakszer­vezetek IX. plénumán is sür­getett javaslatnak: a csopor­tok is kedvezményesen vehes­sék igénybe az üzemi közle­kedési eszközöket (mint sportcsapatok). A konferencia vitája, a szakszervezeti, taná­csi és ifjúsági területen dolgo­zó kulturális munkások kölcsö­nösen segítőkész felszólalásai jelentékeny lépéssel vitték előbbre az egységes népmű­velői munka ügyét.­­*: Az értekezlet legfőbb eré­nyének —é­s máris elért ered­ménynek — tartjuk, hogy túl­került a korábbi hasonló meg­beszélések szűklátókörűségén, felülemelkedett a csak mű­kedvelő csoportokig terjedő látásmódon. Hosszú évek óta az első olyan szakszervezetek irányította kulturális konfe­rencia volt, ahol a legnagyobb dolgozó tömegek műveltségé­nek felemelése, a könyvtárak, üzemi iskolák, ismeretterjesz­tés, a kultúrotthonok területi elvének tényleges érvényesí­tése, az ifjúság nevelésének helyes módja foglalta el a fő­helyet. Olyan megbeszélés volt, amelyik érezhetően mutatta: a szakszervezetek a jövőben csakugyan hatékony beleszó­lást akarnak és vívnak ki ma­guknak a kulturális élet min­den területén. R. A. ­ Kinek mit kell tennie a Danuvia Szerszámgépgyárban, hogy nagyobb legyen a nyereség ! A szerkesztőség napi postá­jának sok levele közül egy nyomtatvány hívta magára a figyelmet. Ez a cím áll rajta: »Tájékoztató dolgozóinknak a vállalat eredményéből való ré­szesedéséről , a nyereségrésze­sedés elosztásának feltételei­ről és az eredmény fokozása érdekében végrehajtandó fel­adatokról.« Kicsit hosszú cím ugyan­is bonyodalmas — de ezt megbo­csáthatjuk a tájékoztató szer­zőinek, mert valóban nehéz röviden kifejezni a tartalmat. A Danuvia Szerszámgépgyár programja tulajdonképpen a szóban forgó tájékoztató. A gyár MSZMP-szervezete, üze­mi bizottsága és vállalatveze­­tősége adta ki. A bevezetőben »»elárulják« a vállalat vezetői, hogy »»belső használatra« fe­szített önköltségi tervet készí­tettek. Ebben 3,2 százalékos többletnyereség elérését irá­nyozták elő. A következő feje­zet választ ad arra, hogy mi­lyen mérvű önköltségcsökken­tés esetén mennyi visszatérí­tést kap az üzem egy-egy dol­gozója. Nézzük: 1 százalék ön­költségcsökkentés esetén egy­heti, 2 százaléknál 11 munka­nap és 4,4 százaléknál egyhavi átlagbérnek m­egfelelő nyere­ségvisszatérítéshez jut mind­en dolgozó. * Említésre érdemesek a fel­tételek, amelyeket a gyár ve­zetői mint a nyereségrészese­dést csökkentő tényezőket so­rolnak fel. A fegyelmi határo­zatnak megfelelően 5—50 szá­zalékkal csökkentik a nyere­ségvisszatérítés összegét annál, aki vétséget követett el. Az igazolatlan mulasztás minden napjáért 10 százalékot vonnak le. Ha selejtkártérítésre köte­leznek valakit, akkor mellék­­büntetésként a visszatérítés 5—50 százalékát vonják le. Csökkenti még a nyereségvisz­­szatérítés összegét a szerszám­törés, géptörés, a dolgozó hi­bájából fizetett kötbér és a gazdaságosságot hátrányosan befolyásoló mulasztás, fegyel­mezetlenség vagy felesleges anyagok beszerzése stb. A jó munkát viszont a nyereségré­szesedés összegének növelésé­vel honorálják az üzemben. Tehát nemcsak büntetnek, ha­nem jutalmaznak is. Mégpe­dig az előbb említett csökken­tések összegéből és a vállalat­fejlesztési alapból, illetve a nyereségrészesedés tartalék­­alapjából. Az osztályok, illet­ve üzemek vezetőinek javas­lata alapján jutalmaznak. Na­gyobb összegű nyereségvissza­térítést fizetnek a kimagasló termelési eredményt elérő, és kitűnő minőségű munkát v vég­­ző dolgozóknak. Az előbb em­lített jutalmazási alap 50 szá­zalékát adják többletnyere­ség visszatérítésként azoknak, akik legalább tíz éve dolgoz­nak a gyárban. Növeli a tájékoztató értékét, hogy nemcsak általánossá­gokban és a gyár egészének szintjén tűzi ki a célokat, ha­nem meghatározza azt is: me­lyik üzemnek mit kell tennie ahhoz,­­hogy az egész gyár el­érje a kitűzött termelési és gazdaságossági szintet. Idéz­zük a tájékoztató egyik mon­datát: »»Alaprentabilitásunkat 1957. évi jóváhagyott tervünk, valamint 1956 I—III. negyed­évében elért eredményeink alapján állapították meg. Többletnyereség önmagától nem jön létre, dolgozóinknak nyereségrészesedést csak ak­kor tudunk fizetni, ha saját te­rületén ahhoz minden dolgozó hozzájárul.­ Ez a helytálló megállapítás vezeti be a tájé­koztatónak azt a fejezetét, amely részletekbe menően so­rolja fel az egyes üzemrészek, a gyártáselőkészítés, a kiszol­gáló szervek konkrét felada­tait. Örömmel láttuk a tájé­koztatóban, hogy gondolnak a motorkerékpár-vásárlók érde­keire is. Igaz, a gyár vezetői az önköltségcsökkentés szem­pontjából indulnak ki, amikor a gyártáselőkészítő szervek, MEO, műszaki fejlesztés fel­adatául tűzik: a garanciális ja­vításoknál felmerülő és vissza­térő hibák rendszeres elemzé­sét és ezek megszüntetése ér­dekében szükséges intézkedé­ ötletes tájékoztatóban válaszolnak az üzem vezetői­ nek megtételét. A gyárnak ez önköltségcsökkentési szem­pont , viszont minden leen­dő motorkerékpár-tulajdonos­nak öröm, ha egy-két hét, vagy két hónap múlva nem kell a gyár néhánynapos vagy egyhetes gondozására bíznia motorkerékpárját. Aki végiglapozza a tájékoz­tatót, nagyon sok számot ta­lál benne. A kívülállók szá­mára heti számok ezek — an­nál érdekesebbek viszont az üzem dolgozói részére, mert a számok az életet, a gyári hét­köznapok feladatait tükrözik vissza. Csak helyeselhetjük az üzem vezetőinek kezdeménye­zését, mert a feladatok konk­rét megjelölésével tudtára ad­ják mindenkinek: mit kell tennie saját munkahelyén ah­hoz, hogy év végére minél na­gyobb összegű legyen a nyere­­ségvisszatérítés. Reméljük, a feladatok világos megjelölé­se hozzásegíti a gyárat a kitű­zött célok eléréséhez. Aminek viszont az egész ország látja hasznát. üdvözöljük a szakszervezetek újságjait Újra megjelentek a szak­­szervezetek újságjai. Hosz­­szabb-rövidebb hallgatás után napvilágot látott a­­Vasas a Textilmunkás, a Peda­gógusok Lapja, a Postás Dol­­gozó, a­ Helyiipar és Városgaz­daság, a Vasutasok Lapja és néhány nap múlva megjelenik a többi szakmai újság is. A szervezett dolgozók már régen sürgetik és türelmetle­nül várják lapjaikat, amelyek­nek módjuk van alaposan tá­jékoztatni olvasóikat egy-egy szakszervezet munkájáról, éle­téről, vitás kérdéseiről és tag­jainak gondjáról, öröméről. Most újra lehetővé vált, hogy — a szaklapok évtizedes hagyományait ápolva —­ a szakszervezetek felhasznál­ták a sajtó szervező erejét tagságuk mozgósítására. Örömmel vettük kézbe test­vérlapjaink első számait és kí­vánjuk, hogy jó tájékoztatás­sal, a szakmai hagyományok ápolásával, szervező tevékeny­ségükkel sok sikert érjenek el olvasóik táborában. S­zakképzetlenség re ért ^ holes«* Fegyelmezetlenség tZeri SOK­Q *1010861 Részegeskedés él mezőgazdaságban Mennyi gondot, szomorúsá­got okoznak a szakszerveze­tünkhöz érkező baleseti jelen­tések, amelyek néhány sorban, sokszor csak egy-két szóban beszélnek kisebb-nagyobb sé­rülésekről, gyakran pedig ha­lált okozó tragikus szeren­csétlenségekről. Vajon mit te­hetnénk, hogy kevesebb állami gazdasági munkás törje el a kezét vagy a lábát, kevesebb traktoros kerüljön az árokba csúszó gépóriás vaskerekei alá? Mit tehetnénk a balese­tek megelőzése, az emberek testi épségének megóvása ér­dekében? Nem hunyhatjuk be szemünket, hiszen a népgazda­ságnak nincs még egy területe, ahol olyan sok baleset tör­ténne, mint a mezőgazdasági üzemekben. A halálos szeren­csétlenségek száma pedig kü­lönösen nagy — majdnem fele a népgazdaság többi területén előforduló halálos balesetek­nek. Nem mondhatjuk, hogy sem­mit sem tettünk a balesetek megelőzése érdekében. Min­den mezőgazdasági munkate­rületre elkészültek az óvó­rendszabályzatok, a mezőgaz­dasági szabványok és az egyéb szervezeti előírások. Gazda­sági és szakszervezeti aktivis­ták százai munkálkodnak, irá­nyítják és ellenőrzik a mun­kavédelmi tennivalókat. Odáig azonban még nem jutottunk, hogy sokoldalú helyi intézkedésekkel a körülmények alapos meg­vizsgálásával, a felelősség megállapításával és meg­torlással, a szakmai kép­zettség növelésével és gon­dos nevelő munkával is ,elejét vegyük üzemeink­ben a baleseteknek. A statisztikai kimutatások szerint a baleseteknek mint­egy 60 százaléka a traktorok­nál, a munkagépeknél és a vontatóknál történt. Nem a gépesítést okoljuk ezért , hi­szen a mezőgazdaság fellendí­tésének alapvető feltétele a fejlett technika —, hanem in­kább azt, hogy sok traktoros és vontatás nem rendelkezik kellő szakmai felkészültséggel, de különösen nem ismeri azokat a munkavédelmi eljárásokat, amelyek a biz­tonságossághoz feltétlenül szükségesek. Munkavédelmi felügyelőink­nek és aktivistáinknak nagyon sokat kell tenni, hogy a papír­ra nyomtatott óvórendszabá­lyok az emberek agyába is mélyen bele­vésőd­jenek. Gyorsan híre fut egy-egy állami gazdaságban vagy gép­állomáson, ha könnyebb vagy súlyosabb baleset ér va­lakit. Sajnálkoznak rajta, ag­gódnak, mi lesz családjával, hozzátartozóival. Ritkábban tapasztaljuk, hogy keresnék a baleset okát is, ami pedig elgon­dolkoztató tanulságokat adna. Az ellenforradalom után igen sok szerencsétlenség oka a fe­gyelmezetlenség és az ittasság volt. Beszéljünk ezekről is az aggályoskodóknak, hiszen az okok mindkét oldalának kuta­tása és magyarázása a baleset­védelmi nevelés egyik legfon­tosabb része.­­ De nemcsak a kétkezi munká­sokat, hanem gyakran a gaz­dasági és a szakszervezeti ve­zetőket is nevelni kell, fele­lősségük tudatára kell ébresz­teni. Mint tapasztaltuk, az el­múlt hónapokban sok helyütt ismét lebecsülik a munkavé­delmet. Csongrád megyében olyan nézetek terjedtek el, hogy »»hálistennek« nem ül nyakunkon ezután a munka­védelmi felügyelő, mert ez az állás megszűnt«. Mi ez, ha nem a dolgozó ember egészségé­nek, testi épségének semmibe­vevése! Sajnos, a munkavédelem lebecsü­lése nemcsak »»nézetekben« mutatkozik, hanem az olyan »»apróságokban« is, mint például a baleseti bejelentőlapok megküldé­sének elhanyagolása. Mezőhegyesen — az SZTK ki­mutatása szerint — az év első negyedében 45 baleset történt, ebből azonban a MEDOSZSZ megyei bizottságához egyet sem jelentettek. Szakszerve­zetünkhöz mindössze 13 halá­los balesetről érkezett az idén hivatalos jelentés, de tudo­másunk van másik 13 olyan halálos szerencsétlenségről is, amelyet »elfelejtettek« beje­lenteni. Nem a statisztika miatt van szükségünk elsősor­ban a bejelentésekre, hanem azért, hogy az okokat tanul­mányozva eljárjunk, hogy a jövőben hasonló esetek ne tör­ténjenek. A jelentéseken szinte min­den esetben azt olvassuk: »a baleset oka: véletlenség, a dol­gozó vigyázatlansága«. 1956-ban jóval több mint száz volt a halálos kimenetelű szeren­csétlenségek száma. Egyetlen esetről sem tudunk azonban, hogy bárkit felelősségre von­tak volna ezért. Vajon a vizsgálatnál megnézték-e, hogy a munkagép vagy az erőgép vezetője megfelelő szakképzettségű-e? Kiok­tatták-e a dolgozót a gép biztonságos működéséről? A munkavédelmi felszere­lések rendben voltak-e? Megtiltották-e az ittas von­tató- vagy traktorkezelő­nek, hogy a gépre üljön? Azt hisszük, sok esetben nem­mel kellene válaszolni. Már­pedig ha ezek közül csak egy is hiányzott, nem beszélhetünk vigyázatlanságról, véletlenség­­ről. Rendet kell teremteni ezen a téren a gépállomások megyei igazgatóinak és szak­­szervezetünk aktivistáinak na­gyobb gonddal kell eljárni a balesetek okának megálla­pításánál és nem szabad ide­genkedniük a felelősségre vo­nástól, még ha történetesen az igazgatóról vagy más vezető­ről van is szó. Sokat kell termünk, és az eddiginél többet is tudunk ten­ni, hogy a baleseti arány ja­vuljon, a mezőgazdaságban is egyre biztonságosabbá váljék a munka. Kormosai László, a MEDOSZSZ munkavédelmi főfelügyelője Zeneművészek a Gyermekvárosért A Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezete elnök­ségének felhívására a zenei intézmények szakszervezeti bi­zottságai és megyei szerveze­tek hangversenyeket rendez­nek, amelyek tiszta bevételét »»A Népakarat a Gyermekváro­sért« akció javára ajánlják fel. A budapesti munkaközösségi zeneiskolák szakszervezeti bi­zottsága június 2-án (vasárnap) délelőtt fél 11 órakor ifjúsági hangversenyt rendez a Magyar Zeneművészek Szabad Szak­szervezete helyiségében (Buda­pest, VI., Gorkij fasor 38). A tatabányai Állami zeneiskola június 12-én délelőtt növendék­­hangversenyt és ugyanaz­nap délután tanári koncertet ren­dez a Zsdanov Kultúrotthon­­ban. A Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezete Csong­rád megyei elnöksége június 1-én »»Cigánybált« rendez Sze­geden. A mosonmagyaróvári Állami Zeneiskola május 25-én növendék-hangversenyt ren­dezett a járási kultúrházban Fontos határozatokat hozott a KOST állandó mezőgazdasági bizottsága A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának állandó mezőgazdasági bizottsága a múlt héten Szófiában tartotta második ülését, amelyen Bul­­gária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselői vettek részt. Meg­figyelőt küldött az ülésre a Kínai Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság is. Az ülésen fontos határoza­tokat hoztak a KGST-ben részt vevő országok a mező­gazdasági termelésnek távlati tervezése, a termelés szakosítá­sa, a mezőgazdaság gépesítése, a gyomok és egyéb kártevők, valamint különböző betegsé­gek elleni védekezés, a nagy terméseket hozó növényfajták elterjesztése kérdéseiben. Részletesen tárgyalták az ülés részvevői a kukoricatermelés növelésének lehetőségeit, a hibrid kukoricavetőmag előál­lítására irányuló tudományos kutatómunka összeegyeztetését, az élelmiszeripar egyes ágaza­tainak távlati fejlesztését. Fog­lalkoztak azzal a kérdéssel is: hogyan tudja a mezőgazdaság minél nagyobb mértékben nyersanyaggal ellátni a köny­­nyűipart. Elhatározták továb­bá, hogy nemzetközi mező­­gazdasági szakfolyóiratot ad­nak ki, amelynek feladata lesz elősegíteni a KGST országai­ban a tudomány és a gyakor­lat eredményeinek kicserélé­sét.­­ A Vegyipari Dolgozók Szabad Szakszervezetének el­nökségi ülése megvitatta az üzemi szervezetek politikai ve­zetését és a szakszervezet munkamódszerének főbb kér­déseit. Megtárgyalták még a szakszervezet gazdasági hely­zetét, a második félév főbb kiadásait és bevételeit. Értesítjük vevőinket, hogy szerszám- és szerkezeti acélo­kat, acélhuzat és acélszalagokat szabadforgalomban áru­sítunk Budapest, VI., Nagymező u. 43. sz. alatti üzletünk­ben. (Telefon: 312-143.) Ferroglobus Nemesacél osztály, Budapest, VI., Lehel út 3/b. (Telefon: 205-480) VA­SRED­ONYG­YÁR értesíti­­. ügyfeleit, hogy május 22-től a vállalat új elnevezése: ANGYALFÖLDI LAKATOSÁRUGYÁR A vállalat telephelye és telefonszámai változatlanok népakarat 1957. június 1.

Next