Népakarat, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178–203. sz.)

1957-08-01 / 178. szám

Világ proletárjai egyesüljetek. NÉPAKARAT A MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA­I 2. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1957. AUG. 1. CSÜTÖRTÖKI ­ I­NTÉZET .) Ho Si Minh­ elnök ma délben Budapestre érkezik Mint már közöltük, Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására baráti látogatásra hazánkba jön Ho Si Minh elvtárs, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Dolgozók Pártja elnöke. Ho Si Minh elvtárs és kísérete ma a déli órákban érkezik. Csak a termelés emelkedésével,­ az önköltség csökkentésével , lehet tovább előrehaladni** Marosán György beszéde a Láng-gyári munkásgyűlésen ' »No, az öreg Láng megfor­dult ma néhányszor a sírjá­ban!­« — kacsintott össze jó­kedvűen két öreg vasas, ki­­felé menet az angyalföldi mun­kásgyűlésről. Ilyesformán lehetett a dolog , mert eny­­nyi embert ritkán láttak, s ilyen őszinte, szókimondó be­szédet keveset hallottak még az öreg gyár falai. Nem hívta senki az embereket, nem volt parádés, zászlódíszes felvonu­lás, csupán annyit hirdettek ki: »rólatok, munkásokról lesz szó, aki akar, jöjjön el!« Hát akartak! Megtelt a nagy udvar, a kémények tő­­szomszédságában, palánkokra, téglahalmokra kuporodva vár­ták az »őszinte szót« Angyal­föld vasasai, Láng-gyáriak, műszakiak a Magyar Acélból, öntők az Acélöntő és Cső­gyárból —­­Angyalföld majd minden üzeme képviseltette magát. Kemény kézzel a munkáshatalom ellenségeivel szemben Kónyi Lajos, a XIII. kerü­leti pártbizottság titkára rö­vid üdvözlő beszédet mondott, majd átadta a szót Marosán Györgynek, a budapesti párt­­bizottság titkárának. Marosán György mindjárt bevezetőben elmondotta, hogy az országos pártértekezletről és az SZKP központi bizottságának hatá­rozatáról beszél majd — ez a beszéd azonban hamar el­árulta, hogy közvetlen hangú, szenvedélyes érvelés lesz, ko­rántsem csupán a pártérte­kezleten történtek ismerte­tése. Sokak előtt ismert tények — mégis zúgás, érdeklődő mo­raj hallatszott, amikor az ok­tóberi eseményekkel kezdett foglalkozni. S mi tagadás, az önkritikus »úgy van«, »igaza van« is sokszor elhangzott, amikor elmondotta, hogy az ellenforradalom a 45-ben ki­harcolt forradalmi vívmányo­kat, a földosztást, államosítást fenyegette — »s a­ki ezekkel szembefordult, tűzhetett egy­millió Kossuth-címert a mel­lére, csavarhatott magára ki­lométer hosszú nemzetiszínű szalagot — akkor is ellenfor­­radalmár«. Marosán György ezután arról beszélt, hogy ne ismétlődhessen meg október soha többé — ma is kemény kézzel kell elfojtani minden ellenséges megmozdu­lást. A reakció nemrégiben megmozdult, szervezkedni kez­dett, meg kellett tehát akadá­lyozni további szervezkedését. Legnagyobb részük volt horthysta katonatiszt, egykori földbirtokos és más ellenséges elem. A magyar nép senkivel szemben nem tanúsíthat elné­zést, aki kezet akar emelni a munkáshatalomra! Neveljük a fiatalokat felelősségtudatra népük iránt Nagy Imre áruló szerepéről, utána a magyar parasztság ok­tóberi helytállásáról szólt ez­után Marosán György, majd — általános érdeklődés közben — rátért arra, hogyan viselkedik és hogyan kellene viselkednie! — ifjúságunknak ma. Nincs gondjuk fiataljainknak — nem ismerik az­­ apák nélkülö­zéseit. Nem tanította meg őket senki a kemény, valóban munkás életre — s ezen most változtatni kell. A KISZ ne­velje a fiatalokat felelősségtu­datra hazájuk, népük iránt, ta­nítsa meg őket arra, hogy vi­gyázzanak a város tisztaságára, segítsenek a felnőttek munká­jában. A fiatalságot soha többé nem szabad elkényeztetni! ösz­töndíjat a jövőben csak az kaphat az egyetemeinken, aki valóban megérdemli és rá is van szorulva! A termelékenység emeléséről és a minőség javításáról A munkásgyűlés valósággal megmozdult, amikor a szónok a bérkérdésekkel, gazdasági problémákkal kezdett foglal­kozni. Ismertette, milyen ha­talmas anyagi támogatást kap­tunk legnehezebb napjaink­ban a baráti államoktól — s mit jelent ez népgazdaságunk­nál?. Majd részletesen elemez­te: minden forintunk mögött fedezetnek kell lennie —, tehát csakis annyi béremelést adha­tunk, amennyit az államháztar­tás a forint értékvesztése nél­kül elbír. — Hétmilliárd forin­tot tesznek ki összegezve a béremelések — mondotta Ma­rosán György —, ebben benne van az 1,2 milliárdos békeköl­csön, a 300 millió forint gyer­­mektelenségi adó elengedése. A kereset növekedése százalé­kosan kimutatva 15—16 száza­lék. Nagy szám — de mi nem tehetjük meg, ami az elmúlt években volt: azt, hogy 50 százalékos életszínvonaleme­lést ígértek egyes vezetők — is nem hajtották végre. Ami emberileg lehetséges, a kor­mány megadja, de nem adhat­ta meg a 7 milliárd dollárnyi összes bérkövetelést — amit még egy nagyhatalom sem bír­na el. A béremelést a termeléshez viszonyítva, nagyon határozot­tan rámutatott — Angyalföld vasas munkásaira apellálva —, hogy tovább kell emelkednie a termelékenységnek és javulnia kell az áruk minőségének. Vannak ugyan már eredmé­nyeink, október után sok lé­pést tettünk előre, így a mi­nisztériumi iparvállalatokban az egy főre eső termelési átlag a januári 69 százalék után jú­niusban elérte a 98 százalékot. Ugyanitt a termelékenység­­ a múlt évi 9 hónapot 100-nak véve, a januári 71-hez képest már 98-ra emelkedett. Vannak sikereink a szénbányászatban is: míg decemberben sok szak­ember azt hajtogatta, hogy 12 ezer tonnánál többet nem fog­nak adni a bányák — a bá­nyászok kitettek magukért, júniusra elértük a napi 71 ezer tonnás széntermelést! — A párt és a kormány f­olytatta Marosán György — minden eszközzel biztosítani kí­vánja a forint értékállandósá­gát, ezért a leghatározottabban : fellép minden olyan törekvés­­­sel, jelenséggel szemben, am­i azt veszélyezteti. Az elmúl­t években igen nagy károka­t okozott az a körülmény, hogy­­ a névleges bérek emelkedése­­ nagyobb volt, mint a reálbé ■­rek emelkedésének fedezete ■ biztosító gazdasági eredményei­k javulása, a termelékenység ■ emelkedése és az önköltség ■ csökkenése. Ez gyakorlatig azt jelentette, hogy a kifizetett bérek és a rendelkezésre állt árualap közötti egyensúly el­torzult.­­ A párt és a kormány szi­lárd elhatározása, hogy csal­­ olyan mértékű kereseti emel­kedést enged meg, ami megfe­lel az ország teherbíró képes­ségének. — A párt és a kormány min­denképpen szükségesnek tartja a gazdasági egyensúly fenntar­tását. Csak a mun­ka megjaví­tásával, a termelés emelkedé­sével, az önköltség csökkenté­sével lehet tovább előre­haladni.­­ Volt ebben az országban olyan időszak is, amikor egy nagy kongresszuson az egyik vezető azt mondotta: a vas- és acél országát akarjuk felépí­teni. A másik is felállt és azt mondta, hogy 50 százalékkal emeljük a munkások életszín­vonalát. Ilyen többet nem lesz: nem csinálunk számvetést a munkások nélkül! De nem hagyjuk sarokba szorítani ma­gunkat a gazdasági életet za­varó demagóg követelésekkel! A magyar munkás és a magyar ipar hírneve A továbbiakban arról beszélt, hogy magas a szén önköltsége, sok a kifogás a magyar áruk minősége ellen külföldön és — ezt Angyalföld munkásai felé címezte nyílt felszólításként Marosán György —, a legsür­gősebben javítani kellene ezen a helyzeten. A magyar mun­kás és a magyar ipar hírnevét öregbíteni kell, ehhez pedig nagy segítséget nyújthatnak a Láng-gyáriak, az angyalföldiek. Ugyanakkor meg kell vizsgálni a vendéglátóipar munkájának bosszantó hibáit, meg kell szüntetni azt a tarthatatlan ál­lapotot, hogy ne kifogástalan áru kerüljön az üzletekbe, a munkásokhoz. Sokszor zúgott fel helyeslő moraj, még többször csattant fel a taps a több mint két­órás beszéd alatt. Angyalföld munkássága jól tudta: sok szám­adat, sok feladat »nekik van címezve«. Különös figyelem kí­sérte a beszédnek azt a részét, amelyben a munkások és első­sorban a kommunisták felada­tairól szólt. Legfontosabb fel­adatként jelölte meg Marosán György, hogy a munkásságnak és különösen a kommunisták­nak sokkal nagyobb felelőssé­get kell érezniük a termelés és általában az egész ország sor­sáért. ­ Készül Budapest hároméves és tízéves közlekedésfejlesztési terve Augusztusban 62 új autóbuszt állítanak üzembe a forgalom gyorsítására . A közel kétmilliós világvá­­♦ ros, Budapest közlekedésén­­ bizony még igen sok javítani ♦való van. A közlekedési szervi­vek igyekeznek naponta va­lami újat hozni, de mindenki jól tudja, hogy csak új autó­busz- és villamoskocsik beál­lításával, esetleg föld alatti vonalak megnyitásával lehet lényegesen javítani Budapest I közlekedését. Augusztusban, a hírek szerint az Ikarus-gyár 62 új autóbuszt szállít le és ezeket elsősorban a főbb jára­tok sűrítésére, illetve a kiöre­­♦ fedett autóbuszok cserélésére ♦ használják fel. A Villamos­­♦ vasútnál augusztus közepéig­­döntést hoznak arról a nagy­­♦ fontosságú javaslatról, hogy a<­­közlekedés meggyorsítására, vegyes gyéren használt meg-; i állóhelyeket feltételes meg-k iállókká alakítanak át, ami azt! ♦ jelenti, hogy a villamoskocsik,! ♦ amennyiben nincsen fel- vagy! ♦ leszálló, megállás nélkül to-t ♦ vábbhaladnak. A közlekedés 3 | gyorsaságát igyekszik elősegí-3 ♦teni az a most kiadott rendel-»­­kezés is, amely kötelezővé te- ¡ ♦ szi a kalauzok számára a­­­megállóhelyek előzetes be­j­­mondását. Ezzel ugyanis az 5 S utasok időben és gyorsabban­­­tudnak felkészülni a leszál­l ♦lásra és nem tartják fel a kv- 3 r­é esi tovább indulását. 3 A Fővárosi Autóbusz és a 3 Villamosvállalat szakemberei, 3 ( valamint a közlekedési igaz- 3­gatóság dolgozói rövidesen­­ befejezik a minden rész-­­­letre kiterjedő távlati köz-­ lekedési tervek kidolgozódá­sát a tanács végrehajtó bi­zottsága, illetve közvetlenül a Minisztertanács felé. Először egy hároméves fejlesztési terv készül 1958-tól 60-ig és ezzel párhuzamosan a tízéves fej­lesztési terv 1960-tól 70-ig. Bár ezekből a tervekből nem sok szivárgott ki, úgy értesül­tünk, hogy a hároméves terv keretében javaslat történik az Erzsébet-híd felépítésére, a 2-es villamosvonal meghosz­­szabbítására a dunaparton át a Váci útig, a Nagy Lajos ki­rály úti villamosvonal meg­hosszabbítására és a Hungária körúti villamosközlekedés meggyorsítására a jelenlegi csúcsforgalom tehermen­tesbí­tésére. Tárgyalások folynak az ille­tékes szervek között a föld­alatti gyorsvasút további épí­tése vagy nem építése ügyé­ben is. Ez egyébként már a tízéves terv feladata lenne és igen so­k helyeslője van an­nak a javaslatnak, hogy egye­lőre a már részben elkészült Deák tér—Népstadion közötti útvonalszakaszt nyissák meg a forgalom számára. A közvélemény azt várja a tervek készítőitől, hogy figye­lembe véve gazdasági helyze­tünket, a legjobb módon old­ják meg a főváros közlekedési problémáit. v. p. Barátokat, testvéreket köszöntünk! A TÁVOLI ORSZÁG küldötteit köszöntéül, ma hazánk földjén. A Vietnami Demok­ratikus Köztársaság elnöke, Ho Si Minh elv­társ érkezik ma országunkba Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására. A vietnami államfő kíséretében van Hoang Van Hoan, a Vietnami Munkapárt központi bizottságá­nak tagja, Hoang Minh Giam kulturális mi­niszter és Pham Ngoc Thach egészségügyi miniszterhelyettes is. A vietnami államfér­fiak hosszabb időre tervezett, ázsiai, illetve európai körútjuk során tesznek látogatást nálunk. Vietnam messze esik a mi hazánktól é­s mégis közel áll szívünkhöz. A 23 milliós népet, amely új, modern népi köztársaságba tömörült, több ezer kilométer választja el a mi népünktől, de minden földrajzi távolsá­got legyőznek a kötelékek, amelyek a két emberi közösséget elvárhatatlan sorsközös­ségbe kovácsolják. Mindkét ország a szocia­lizmus felépítését tűzte ki céljául, mindkét ország a szocialista országoknak a Szovjet­unió vezette közös nagy táborába tartozik. Ez olyan ideológiai, politikai, erkölcsi és gaz­dasági kapcsolatokat határoz meg közöttük, amelyek eredményesen hidalják át azokat a különbségeket, amelyek egyébként a sajátos történelmi fejlődés, a kultúra különfélesége, a faji és etnográfiai messziség, a gazdaság eltérő jellege következtében előállanak. Be­bizonyosodott, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalmat, s különösen a második vi­lágháborút követő időkben semmi sem tud olyan mély, tartós és szilárd közösséget biz­tosítani a nemzetek között, mint éppen a szo­cializmus — itt vagy ott sajátosságaiban esetleg eltérő —­, de végeredményben alap­vetően közös és egységbe olvasztó útja. Ez AZ IGAZSÁG annál fényesebben ra-­­gyog, minél nagyobb, súlyosabb az a pró­batétel, amelynek alávetik a körülmények. Ezért van az, hogy Vietnam népe oly bizo­nyossággal maga mellett érezhette a mi né­pünk meleg rokonszenvét, lelkes szolidaritá­sát, mikor fegyverrel a kezében kellett har­colnia függetlenségének biztosításáért, az imperializmus csapatai ellen. Ezért történt az is, hogy a magyar közvélemény mintegy saját győzelmeként ünnepelte a vietnami fel­szabadító hadsereg Dien Bien Phunál kiví­vott diadalát 1954 májusában, majd azt a po­litikai — erkölcsi — győzelmet, amelyet a Vietnami Demokratikus Köztársaság a nagy­hatalmak 1954 júliusi genfi értekezletének eredményeképpen vallhatott magáénak, ek­kor ismerték el véglegesen függetlenségét. Az a vietnami államhatalom, amely a Viet­nami Demokratikus Köztársaságtól, az északi szélesség 17. fokától délre jött létre, Ngo Dinh Dhemnek és zsoldosainak zsarnokságát nyögi, és súlyosan fenyegeti a szabad Vietnam bé­kés építőmunkáját és a világ békéjét. Viet­nam népét mind északon, mind délen az a hő vágy hatja át, hogy országát békés, de­mokratikus úton egyesítse. A vietnami nép e nehéz, igazságos küzdelemben maga mel­lett tudhatja a magyar nép buzdító rokon­szenvét is. Meleg hálával emlékezünk vissza a test­véri támogatásnak azokra a megnyilvánulá­saira, amelyekben a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és népe részesítette a Magyar Népköztársaságot és lakosságát a szocializmus felé tartó útjának minden sza­kaszán. Különösen értékeseknek bizonyultak az együttérzés jelei éppen a legutóbbi idők­ben, amidőn a mi hazánknak is történelmi próbát kellett kiállania. A magyar népnek az ellenforradalmon aratott győzelméhez az a határozott politikai, erkölcsi és anyagi tá­mogatás is hozzájárult, amelyben a Viet­nami Demokratikus Köztársaság részesítet­te. Nem feledkezünk meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésének ez év márciusában hozott határozatáról amely biztató üzenetet küldött nekünk: »A vietnami nemzetgyűlés és Vietnam népe ha­tározottan támogatja a magyar népet szocia­lista vívmányai megvédésében. Meg van győ­ződve arról, hogy a magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány vezetésével legyőz min­den nehézséget és ismét talpra áll...« Sok ezer kilométernyi messziségből is ter­­mékenyítően érezzük ha vietnami barátaink rokoni, együttérző, küzdeni ösztönző testvéri szolidaritását« ST ÉT NÉP vagyunk, de közös az utunk é»­­­s közös a sorsunk. Ennek a felbonthatatlan közösségnek a jegyében üdvözöljük ma kö­rünkben Ho Si Minh elvtársat, országa népé­nek forrón szeretett »Ho apó«-ját, e kitűnt harcost és államférfit s kíséretében levő fegy­vertársait, a szocialista barátság hírvivőit Szívből kívánjuk, érezzék jól magukat kö­rünkben s különböző nyelveink választófalain át is jussanak el hozzájuk őszinte baráti ér­zéseink jelei. Meg vagyunk győződve arról hogy ez a látogatás nem csupán a vietnami és a magyar nép egyre sokoldalúbb és mind örvendetesebben fejlődő kapcsolataiban je­lent majd új állomást, hanem tovább erősíti a szocialista tábor országainak oly értékes egységét és hatékony hozzájárulást jelent a világ békéjének megóvásáért folytatott küzde­lemhez is. Ho Si Minh Aláírták a szovjet—magyar műszaki­­tudományos tanácskozás jegyzőkönyvét­ ­ Az elmúlt két hétben Buda­pesten tartotta nyolcadik ü­lé­­­­sét a Szovjet—Magyar Mű­szaki Tudományos Együttmű­ködési Bizottság. A tárgyalá­sokon megállapodtak szakem­­­­berek kölcsönös tapasztalat­­cseréjéről, tudományos kutató­­­­intézetek együttműködéséről,­­ műszaki dokumentációk cse­réjéről. A tanácskozások záró­jegyzőkönyvét I. G. Kurakov és Vályi Péter, a bizottság szovjet, illetve magyar elnöke szerdán este írta alá a Kül­kereskedelmi Minisztérium­ban. A tárgyaló felek vezetői kö­­szönetet mondtak egymásnak együttműködési készségükért, amely kölcsönösen előnyös ­ Hazaérkezett a Szovjetunióban üdülő magyar gyermekek első csoportja Szerdán délután a moszkvai gyorssal Budapestre érkezett a Szovjetunióban üdült ma­gyar úttörők első csoportja. A pajtások egy hónapot töltöt­tek Moszkva környéki üdülő­táborokban.

Next