Népakarat, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178–203. sz.)
1957-08-01 / 178. szám
Világ proletárjai egyesüljetek. NÉPAKARAT A MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK LAPJAI 2. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1957. AUG. 1. CSÜTÖRTÖKI INTÉZET .) Ho Si Minh elnök ma délben Budapestre érkezik Mint már közöltük, Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására baráti látogatásra hazánkba jön Ho Si Minh elvtárs, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Dolgozók Pártja elnöke. Ho Si Minh elvtárs és kísérete ma a déli órákban érkezik. Csak a termelés emelkedésével, az önköltség csökkentésével , lehet tovább előrehaladni** Marosán György beszéde a Láng-gyári munkásgyűlésen ' »No, az öreg Láng megfordult ma néhányszor a sírjában!« — kacsintott össze jókedvűen két öreg vasas, kifelé menet az angyalföldi munkásgyűlésről. Ilyesformán lehetett a dolog , mert enynyi embert ritkán láttak, s ilyen őszinte, szókimondó beszédet keveset hallottak még az öreg gyár falai. Nem hívta senki az embereket, nem volt parádés, zászlódíszes felvonulás, csupán annyit hirdettek ki: »rólatok, munkásokról lesz szó, aki akar, jöjjön el!« Hát akartak! Megtelt a nagy udvar, a kémények tőszomszédságában, palánkokra, téglahalmokra kuporodva várták az »őszinte szót« Angyalföld vasasai, Láng-gyáriak, műszakiak a Magyar Acélból, öntők az Acélöntő és Csőgyárból —Angyalföld majd minden üzeme képviseltette magát. Kemény kézzel a munkáshatalom ellenségeivel szemben Kónyi Lajos, a XIII. kerületi pártbizottság titkára rövid üdvözlő beszédet mondott, majd átadta a szót Marosán Györgynek, a budapesti pártbizottság titkárának. Marosán György mindjárt bevezetőben elmondotta, hogy az országos pártértekezletről és az SZKP központi bizottságának határozatáról beszél majd — ez a beszéd azonban hamar elárulta, hogy közvetlen hangú, szenvedélyes érvelés lesz, korántsem csupán a pártértekezleten történtek ismertetése. Sokak előtt ismert tények — mégis zúgás, érdeklődő moraj hallatszott, amikor az októberi eseményekkel kezdett foglalkozni. S mi tagadás, az önkritikus »úgy van«, »igaza van« is sokszor elhangzott, amikor elmondotta, hogy az ellenforradalom a 45-ben kiharcolt forradalmi vívmányokat, a földosztást, államosítást fenyegette — »s aki ezekkel szembefordult, tűzhetett egymillió Kossuth-címert a mellére, csavarhatott magára kilométer hosszú nemzetiszínű szalagot — akkor is ellenforradalmár«. Marosán György ezután arról beszélt, hogy ne ismétlődhessen meg október soha többé — ma is kemény kézzel kell elfojtani minden ellenséges megmozdulást. A reakció nemrégiben megmozdult, szervezkedni kezdett, meg kellett tehát akadályozni további szervezkedését. Legnagyobb részük volt horthysta katonatiszt, egykori földbirtokos és más ellenséges elem. A magyar nép senkivel szemben nem tanúsíthat elnézést, aki kezet akar emelni a munkáshatalomra! Neveljük a fiatalokat felelősségtudatra népük iránt Nagy Imre áruló szerepéről, utána a magyar parasztság októberi helytállásáról szólt ezután Marosán György, majd — általános érdeklődés közben — rátért arra, hogyan viselkedik és hogyan kellene viselkednie! — ifjúságunknak ma. Nincs gondjuk fiataljainknak — nem ismerik az apák nélkülözéseit. Nem tanította meg őket senki a kemény, valóban munkás életre — s ezen most változtatni kell. A KISZ nevelje a fiatalokat felelősségtudatra hazájuk, népük iránt, tanítsa meg őket arra, hogy vigyázzanak a város tisztaságára, segítsenek a felnőttek munkájában. A fiatalságot soha többé nem szabad elkényeztetni! ösztöndíjat a jövőben csak az kaphat az egyetemeinken, aki valóban megérdemli és rá is van szorulva! A termelékenység emeléséről és a minőség javításáról A munkásgyűlés valósággal megmozdult, amikor a szónok a bérkérdésekkel, gazdasági problémákkal kezdett foglalkozni. Ismertette, milyen hatalmas anyagi támogatást kaptunk legnehezebb napjainkban a baráti államoktól — s mit jelent ez népgazdaságunknál?. Majd részletesen elemezte: minden forintunk mögött fedezetnek kell lennie —, tehát csakis annyi béremelést adhatunk, amennyit az államháztartás a forint értékvesztése nélkül elbír. — Hétmilliárd forintot tesznek ki összegezve a béremelések — mondotta Marosán György —, ebben benne van az 1,2 milliárdos békekölcsön, a 300 millió forint gyermektelenségi adó elengedése. A kereset növekedése százalékosan kimutatva 15—16 százalék. Nagy szám — de mi nem tehetjük meg, ami az elmúlt években volt: azt, hogy 50 százalékos életszínvonalemelést ígértek egyes vezetők — is nem hajtották végre. Ami emberileg lehetséges, a kormány megadja, de nem adhatta meg a 7 milliárd dollárnyi összes bérkövetelést — amit még egy nagyhatalom sem bírna el. A béremelést a termeléshez viszonyítva, nagyon határozottan rámutatott — Angyalföld vasas munkásaira apellálva —, hogy tovább kell emelkednie a termelékenységnek és javulnia kell az áruk minőségének. Vannak ugyan már eredményeink, október után sok lépést tettünk előre, így a minisztériumi iparvállalatokban az egy főre eső termelési átlag a januári 69 százalék után júniusban elérte a 98 százalékot. Ugyanitt a termelékenység a múlt évi 9 hónapot 100-nak véve, a januári 71-hez képest már 98-ra emelkedett. Vannak sikereink a szénbányászatban is: míg decemberben sok szakember azt hajtogatta, hogy 12 ezer tonnánál többet nem fognak adni a bányák — a bányászok kitettek magukért, júniusra elértük a napi 71 ezer tonnás széntermelést! — A párt és a kormány folytatta Marosán György — minden eszközzel biztosítani kívánja a forint értékállandóságát, ezért a leghatározottabban : fellép minden olyan törekvéssel, jelenséggel szemben, ami azt veszélyezteti. Az elmúlt években igen nagy károkat okozott az a körülmény, hogy a névleges bérek emelkedése nagyobb volt, mint a reálbé ■rek emelkedésének fedezete ■ biztosító gazdasági eredményeik javulása, a termelékenység ■ emelkedése és az önköltség ■ csökkenése. Ez gyakorlatig azt jelentette, hogy a kifizetett bérek és a rendelkezésre állt árualap közötti egyensúly eltorzult. A párt és a kormány szilárd elhatározása, hogy csal olyan mértékű kereseti emelkedést enged meg, ami megfelel az ország teherbíró képességének. — A párt és a kormány mindenképpen szükségesnek tartja a gazdasági egyensúly fenntartását. Csak a munka megjavításával, a termelés emelkedésével, az önköltség csökkentésével lehet tovább előrehaladni. Volt ebben az országban olyan időszak is, amikor egy nagy kongresszuson az egyik vezető azt mondotta: a vas- és acél országát akarjuk felépíteni. A másik is felállt és azt mondta, hogy 50 százalékkal emeljük a munkások életszínvonalát. Ilyen többet nem lesz: nem csinálunk számvetést a munkások nélkül! De nem hagyjuk sarokba szorítani magunkat a gazdasági életet zavaró demagóg követelésekkel! A magyar munkás és a magyar ipar hírneve A továbbiakban arról beszélt, hogy magas a szén önköltsége, sok a kifogás a magyar áruk minősége ellen külföldön és — ezt Angyalföld munkásai felé címezte nyílt felszólításként Marosán György —, a legsürgősebben javítani kellene ezen a helyzeten. A magyar munkás és a magyar ipar hírnevét öregbíteni kell, ehhez pedig nagy segítséget nyújthatnak a Láng-gyáriak, az angyalföldiek. Ugyanakkor meg kell vizsgálni a vendéglátóipar munkájának bosszantó hibáit, meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy ne kifogástalan áru kerüljön az üzletekbe, a munkásokhoz. Sokszor zúgott fel helyeslő moraj, még többször csattant fel a taps a több mint kétórás beszéd alatt. Angyalföld munkássága jól tudta: sok számadat, sok feladat »nekik van címezve«. Különös figyelem kísérte a beszédnek azt a részét, amelyben a munkások és elsősorban a kommunisták feladatairól szólt. Legfontosabb feladatként jelölte meg Marosán György, hogy a munkásságnak és különösen a kommunistáknak sokkal nagyobb felelősséget kell érezniük a termelés és általában az egész ország sorsáért. Készül Budapest hároméves és tízéves közlekedésfejlesztési terve Augusztusban 62 új autóbuszt állítanak üzembe a forgalom gyorsítására . A közel kétmilliós világvá♦ ros, Budapest közlekedésén bizony még igen sok javítani ♦való van. A közlekedési szervivek igyekeznek naponta valami újat hozni, de mindenki jól tudja, hogy csak új autóbusz- és villamoskocsik beállításával, esetleg föld alatti vonalak megnyitásával lehet lényegesen javítani Budapest I közlekedését. Augusztusban, a hírek szerint az Ikarus-gyár 62 új autóbuszt szállít le és ezeket elsősorban a főbb járatok sűrítésére, illetve a kiöre♦ fedett autóbuszok cserélésére ♦ használják fel. A Villamos♦ vasútnál augusztus közepéigdöntést hoznak arról a nagy♦ fontosságú javaslatról, hogy a<közlekedés meggyorsítására, vegyes gyéren használt meg-; i állóhelyeket feltételes meg-k iállókká alakítanak át, ami azt! ♦ jelenti, hogy a villamoskocsik,! ♦ amennyiben nincsen fel- vagy! ♦ leszálló, megállás nélkül to-t ♦ vábbhaladnak. A közlekedés 3 | gyorsaságát igyekszik elősegí-3 ♦teni az a most kiadott rendel-»kezés is, amely kötelezővé te- ¡ ♦ szi a kalauzok számára amegállóhelyek előzetes bejmondását. Ezzel ugyanis az 5 S utasok időben és gyorsabbantudnak felkészülni a leszáll ♦lásra és nem tartják fel a kv- 3 ré esi tovább indulását. 3 A Fővárosi Autóbusz és a 3 Villamosvállalat szakemberei, 3 ( valamint a közlekedési igaz- 3gatóság dolgozói rövidesen befejezik a minden rész-letre kiterjedő távlati köz- lekedési tervek kidolgozódását a tanács végrehajtó bizottsága, illetve közvetlenül a Minisztertanács felé. Először egy hároméves fejlesztési terv készül 1958-tól 60-ig és ezzel párhuzamosan a tízéves fejlesztési terv 1960-tól 70-ig. Bár ezekből a tervekből nem sok szivárgott ki, úgy értesültünk, hogy a hároméves terv keretében javaslat történik az Erzsébet-híd felépítésére, a 2-es villamosvonal meghoszszabbítására a dunaparton át a Váci útig, a Nagy Lajos király úti villamosvonal meghosszabbítására és a Hungária körúti villamosközlekedés meggyorsítására a jelenlegi csúcsforgalom tehermentesbítésére. Tárgyalások folynak az illetékes szervek között a földalatti gyorsvasút további építése vagy nem építése ügyében is. Ez egyébként már a tízéves terv feladata lenne és igen sok helyeslője van annak a javaslatnak, hogy egyelőre a már részben elkészült Deák tér—Népstadion közötti útvonalszakaszt nyissák meg a forgalom számára. A közvélemény azt várja a tervek készítőitől, hogy figyelembe véve gazdasági helyzetünket, a legjobb módon oldják meg a főváros közlekedési problémáit. v. p. Barátokat, testvéreket köszöntünk! A TÁVOLI ORSZÁG küldötteit köszöntéül, ma hazánk földjén. A Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke, Ho Si Minh elvtárs érkezik ma országunkba Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására. A vietnami államfő kíséretében van Hoang Van Hoan, a Vietnami Munkapárt központi bizottságának tagja, Hoang Minh Giam kulturális miniszter és Pham Ngoc Thach egészségügyi miniszterhelyettes is. A vietnami államférfiak hosszabb időre tervezett, ázsiai, illetve európai körútjuk során tesznek látogatást nálunk. Vietnam messze esik a mi hazánktól és mégis közel áll szívünkhöz. A 23 milliós népet, amely új, modern népi köztársaságba tömörült, több ezer kilométer választja el a mi népünktől, de minden földrajzi távolságot legyőznek a kötelékek, amelyek a két emberi közösséget elvárhatatlan sorsközösségbe kovácsolják. Mindkét ország a szocializmus felépítését tűzte ki céljául, mindkét ország a szocialista országoknak a Szovjetunió vezette közös nagy táborába tartozik. Ez olyan ideológiai, politikai, erkölcsi és gazdasági kapcsolatokat határoz meg közöttük, amelyek eredményesen hidalják át azokat a különbségeket, amelyek egyébként a sajátos történelmi fejlődés, a kultúra különfélesége, a faji és etnográfiai messziség, a gazdaság eltérő jellege következtében előállanak. Bebizonyosodott, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, s különösen a második világháborút követő időkben semmi sem tud olyan mély, tartós és szilárd közösséget biztosítani a nemzetek között, mint éppen a szocializmus — itt vagy ott sajátosságaiban esetleg eltérő —, de végeredményben alapvetően közös és egységbe olvasztó útja. Ez AZ IGAZSÁG annál fényesebben ra-gyog, minél nagyobb, súlyosabb az a próbatétel, amelynek alávetik a körülmények. Ezért van az, hogy Vietnam népe oly bizonyossággal maga mellett érezhette a mi népünk meleg rokonszenvét, lelkes szolidaritását, mikor fegyverrel a kezében kellett harcolnia függetlenségének biztosításáért, az imperializmus csapatai ellen. Ezért történt az is, hogy a magyar közvélemény mintegy saját győzelmeként ünnepelte a vietnami felszabadító hadsereg Dien Bien Phunál kivívott diadalát 1954 májusában, majd azt a politikai — erkölcsi — győzelmet, amelyet a Vietnami Demokratikus Köztársaság a nagyhatalmak 1954 júliusi genfi értekezletének eredményeképpen vallhatott magáénak, ekkor ismerték el véglegesen függetlenségét. Az a vietnami államhatalom, amely a Vietnami Demokratikus Köztársaságtól, az északi szélesség 17. fokától délre jött létre, Ngo Dinh Dhemnek és zsoldosainak zsarnokságát nyögi, és súlyosan fenyegeti a szabad Vietnam békés építőmunkáját és a világ békéjét. Vietnam népét mind északon, mind délen az a hő vágy hatja át, hogy országát békés, demokratikus úton egyesítse. A vietnami nép e nehéz, igazságos küzdelemben maga mellett tudhatja a magyar nép buzdító rokonszenvét is. Meleg hálával emlékezünk vissza a testvéri támogatásnak azokra a megnyilvánulásaira, amelyekben a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és népe részesítette a Magyar Népköztársaságot és lakosságát a szocializmus felé tartó útjának minden szakaszán. Különösen értékeseknek bizonyultak az együttérzés jelei éppen a legutóbbi időkben, amidőn a mi hazánknak is történelmi próbát kellett kiállania. A magyar népnek az ellenforradalmon aratott győzelméhez az a határozott politikai, erkölcsi és anyagi támogatás is hozzájárult, amelyben a Vietnami Demokratikus Köztársaság részesítette. Nem feledkezünk meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésének ez év márciusában hozott határozatáról amely biztató üzenetet küldött nekünk: »A vietnami nemzetgyűlés és Vietnam népe határozottan támogatja a magyar népet szocialista vívmányai megvédésében. Meg van győződve arról, hogy a magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével legyőz minden nehézséget és ismét talpra áll...« Sok ezer kilométernyi messziségből is termékenyítően érezzük ha vietnami barátaink rokoni, együttérző, küzdeni ösztönző testvéri szolidaritását« ST ÉT NÉP vagyunk, de közös az utunk é»s közös a sorsunk. Ennek a felbonthatatlan közösségnek a jegyében üdvözöljük ma körünkben Ho Si Minh elvtársat, országa népének forrón szeretett »Ho apó«-ját, e kitűnt harcost és államférfit s kíséretében levő fegyvertársait, a szocialista barátság hírvivőit Szívből kívánjuk, érezzék jól magukat körünkben s különböző nyelveink választófalain át is jussanak el hozzájuk őszinte baráti érzéseink jelei. Meg vagyunk győződve arról hogy ez a látogatás nem csupán a vietnami és a magyar nép egyre sokoldalúbb és mind örvendetesebben fejlődő kapcsolataiban jelent majd új állomást, hanem tovább erősíti a szocialista tábor országainak oly értékes egységét és hatékony hozzájárulást jelent a világ békéjének megóvásáért folytatott küzdelemhez is. Ho Si Minh Aláírták a szovjet—magyar műszakitudományos tanácskozás jegyzőkönyvét Az elmúlt két hétben Budapesten tartotta nyolcadik ülését a Szovjet—Magyar Műszaki Tudományos Együttműködési Bizottság. A tárgyalásokon megállapodtak szakemberek kölcsönös tapasztalatcseréjéről, tudományos kutatóintézetek együttműködéséről, műszaki dokumentációk cseréjéről. A tanácskozások zárójegyzőkönyvét I. G. Kurakov és Vályi Péter, a bizottság szovjet, illetve magyar elnöke szerdán este írta alá a Külkereskedelmi Minisztériumban. A tárgyaló felek vezetői köszönetet mondtak egymásnak együttműködési készségükért, amely kölcsönösen előnyös Hazaérkezett a Szovjetunióban üdülő magyar gyermekek első csoportja Szerdán délután a moszkvai gyorssal Budapestre érkezett a Szovjetunióban üdült magyar úttörők első csoportja. A pajtások egy hónapot töltöttek Moszkva környéki üdülőtáborokban.