Népakarat, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178–203. sz.)

1957-08-01 / 178. szám

A kultúroithonok­­ és a fiatalok A NÉPMŰVELÉS MUNKÁSAINAK meg­­beszélésein éveke óta nagyon sok szó esett már a fiatalokról, az együttműködésről a szakszer­vezet és az ifjúság szervezetének kulturális tevékenységében.. Sajnos, ennek ellenére ma n­em kielégítő ex as együttműködés az ütemek tv a kultúr­házak többségében. A Szaktanácsban, az Ifjúsági szövetségben, e vezetők, irányítók értekezletein általában helyes elvek hangzanak el. Ismét és ismét ki­fejtik mindkét oldalról, mennyire fontos, hogy a fiataloknak nyomatékos szerepük legyen nemcsak a kulturális munka gyakorlatában, hanem irányításában is. Ugyanakkor azt is helyesen fejtegetik itt, hogy külön, elszige­telt »szakszervezeti«, illetve »ifjúsági« kultú­ráról beszélni értelmetlenség, mert ilyen sosem ■volt és nincs. Egy kultúra van, azon belül kü­lönös figyelmet kíván az ifjúság sajátos ér­deklődési köre. Az elvek, sajnos, a gyakorlatban, az üze­mekben, a kultúrotthonokban gyakran eltor­zulnak. A múltban nagyon sokszor az okozott ilyen torzulást, hogy a fiatalokat nem ifjú felnőttekként, hanem análótlan és neveletlen gyerekekként kezelték, sok helye­n csak for­málisan vonták be a munkába, inkább csak akkor számoltak velük, amikor nagy szükség volt rájuk. Nagyon helytelen és káros, hogy néhol ma is kísért még ez a felfogás. A FŐ BAJ AZONBAN MA NEM EZ. Min­denféle vádaskodás, ráolvasás szándéka nél­kül, de komolyan meg kell mondani: a fiata­lok helyi vezetői sok helyen nem a szép mun­káiban való részvételre, hanem valamiféle anarchikus egyeduralomra törekednek; nem­ a meglevő kulturális javak istápolását és gya­rapítását, pusztán kihasználását tekintik fel­adatuknak. Ilyesmivel a jó érzésű és műve­lődni, szórakozni kívánó fiatalok sem értenek egyet. Hogy mennyire nem, tanúsítja sok kultúr­otthon példája, ahol az igazgató, a szakszer­vezeti bizottság népművelő munkatársa csak elismeréssel szólhat az ifjúsági fizetők segít­ségéről, együttműködéséről, a fiatalok rész­vételéről a kultúrált szórakozásban és szóra­koztatásban. Ez a helyzet az erzsébeti Vasas Kultúrotthonban, Nagykanizsán a vasutasok művelődési házában, Dorogon és egy bot más helyen. Mit mondjunk azonban az olyan, téli fellépés­ről, amilyenre "például Diósgyőrött, a Bartók Béla Művelődési Házban került sor? Az ifjú­ság helyi vezetői — ez még rendjén van — két napot kértek a maguk részére. Mint kide­rült azonban, a javaslattevők nem az ifjúsági naphoz, nem a munkában való r­észvételhez, csupán tetszés szerinti két szombat táncmu­latságának jövedelméhez ragaszkodtak volna. Másutt — például a XIII. kerületi Fémmun­kás Kultúrház esetében — az intézmény fe­letti teljes rendelkezést követelik egyes ifjú­sági vezetők, mondván, hogy a kultúrház amúgy sincs kellően kihasználva (ami igaz). Van, ahol külön, minden más szervtől függet­len ifjúsági műkedvelő csoportok alakítását követelik. Higgadtan és okosan csak annyit helyes mondani ezekre a törekvésekre: az ifjúságnak is csak kára származnék megvalósításukból, lehetetlenek, meggondolatlanok. Jó, a meggon­dolatlanság mindig is a fiatalok «dolga­« volt — a bölcs döntés milliárdos értékek és orszá­gos ügyek felett viszont a felnőtteké. Sem a szakszervezetek sokévtizedes mozgalmának története — amely egyben az öntudatos fia­talok mozgalmának jó részét is jelenti —, sem bármilyen más ifjúsági mozgalom (például a cserkészet) másféle gyakorlatot nem mutathat, nem is mutat. Magam — hadd hivatkozzam erre, végtére a mai felnőttek is voltak ifjak — részt vettem a szakszervezeti ifjúsági mozgalomban. Sem a kónuséneklésben, sem a csinosabb kórusta­­gok­nak való udvarlásban, sem a dunaparti sá­tor­verésben, s a folyam átúszkálásában nem jelentett akadályt, hogy nem voltunk »függet­lenek« a szakszervezettől, amelyhez tartoz­tunk. Függetlenek? Hát a Duna átúszásánál, esküszöm, azok voltunk. Egyetlen öreg szaki sem úszott velünk. Próbálta volna meg! Attól viszont, hogy a szakszervezetben okos és ko­moly dolgokat, tanácsokat hallottunk tőlük, nem szegényebbek, hanem gazdagabbak, nem ostobábbak, hanem okosabbak lettünk. Hadd kérdezzem meg: ugyan mit vennének a fiatalok a táncmulatságok jövedelméből? Ha teszem fagylaltot vagy nyalókát — nem volna igazuk. Tánchangszereket, könyveket, kézi­labdát, balettcipőt, táncruhát? Hát mit gon­dolnak, sőn az aggastyánok rendelkezésére áll mindez milliónyi értékben a szakszervezetek és kulúrházaik tulajdonában? NEM ABBAN KELL KÜLÖNBÖZNIE az ifjúság mai szövetségének a sok hibában el­marasztalható DISZ-től, hogy képtelen és ká­ros követelőd­­éssel áll elő­­ tisztelet a nagy­számú kivételnek. Tessék! A keretek adva vannak, s a felnőtt szervezett dolgozók nem az ifjúság akadályozására, hanem segítésére hoztak létre és tartják üzemben ma is azokat. Elsősorban nem a maguk, hanem a fiatalok kedvtelésére. Vajon a csepeli Ifjúság Házát, ahol a szakszervezet — azonfelül, hogy fenn­tartja — igazán kevéssé »korlátozza« a fiata­lokat, sikerült-e már megtölteni a fiataloknak megfelelő tartalommal? A Vasmű ifjúsági szervezetének vezetői úgy vélik, mindent meg­tettek már ennek érdekében ebben a házban, ahol még egyetlen ismeretterjesztő előadás el nem hangzott az idén? Mondjuk a szerelem­ről. Vagy az nem érdekli a fiatalokat? Az ifjaknak — szent igaz! — a maguk mód­ján, kedvükre kell művelődniük, szórakoz­niuk legfőbb segítőtársaik, a szakszervezetek kultúrotthonaiban, örüljenek mindennél na­gyobb kincsüknek, hogy fiatalok —j és ne iri­gyeljék a felnőtteket, amiért tapasztaltabbak, megfontoltabbak. Egészen biztos: idővel ők is azok lesznek. Rajk András ÖSZTÖNDÍJAS GYAKORNOKI ÁLLÁSOK A VÉGZETT EGYETEMISTÁKNAK Pályázat útján töltik be az állásokat A Magyar Közlöny augusz­­kát kell szerezni. Az így szar­alé­l­i, csütörtöki 84. számú vezett állásokat pályázat útján közli a munkaügyi miniszter- töltik be. A pályázatokat az­­nek a tanulmányaikat befeje­ egyetemeken kell benyújtani, az egyetemi és főiskolai hall- s azokat augusztus 15-ig el­latók munkába állításának kell bírálni. A gyakornokok­ szabályozásáról szóló 5/1957. havi 1000 forint díjazást kap a számú rendeletét. nak. A rendelet kimondja, hogy a jövőben a sza­kmai színvo­nal emelése, valamint a végző egyetemi és főiskolai hallga­­tók elhelyezkedésének meg- // könnyítése érdekében rá kell ■ térni az egyetemi és főiskolai ■­­ képzettséget kívánó munkakö­rök­ pályázat útján történő be­töltésére. Kimondja a rendelet, hogy az 1057. évben végzett egye- HANNIBAL TANÁR ÚR V/ 1957, évi Karlovy Vary-i filmfesztiválon I. f­ő­d­í­j­a­t nyert magyar film PUSKIN du. MUNKÁS HUNYADI Kis" ÜGYEK Vajon az újságírónak is le­het »kisügye«? — töprengek hosszasan. Talán elnézik az olvasók, hogy elragadom elő­lük ezt a néhány sort — nyug­tom! és társulat hallgatók el- : i TM!ncBra­dA helyezkedésének megkönnyí- : ij**0106 16 a tolamra tovin­ lése érdekében a vállalatok­nál, hivataloknál, intézmé­nyeiknél egyéves időtartamú ösztöndíjas gyarkornoki álláso­n minap tornacipőt akartam vásárolni. A Lenin körút 122-jártam. Hátul a pultnál nem kaptam megfelelőt, indultam kifelé az üzletből. Mielőtt az ajtóhoz értem, mosolygó kö­zépkorú férfi — feltehetően az üzletvezető szólított meg igen előzékenyen. —­ Mit nem sikerült vásárolni? — vála­szom után hosszasa­n t keres­gélt. Végül sajnálkozva közöl­te, valóban nincs sötét szín­ben a kívánt méret., Hozzá­tette még: »A szomszédos cl­­í­p öböl b­an, a mozi mellett biz­♦ tosan tetszik kapni.« * Jóleső érzéssel léptem ki az­­ üzletből. Ez a ritkán tapasz­ha már a jó levegőből, kilá­tásból, napfényből nem sok jut nekik, legalább ebben tel­jék örömük. Az utóbbi időben nehéz helyzetbe sodorta őket a szokatlan időjárás. A nagy felhőszakadáskor s azóta még négy ízben elöntötte lakásu­kat a víz. Egy alkalommal az álmából felriadó és a víztől megriadt kilencéves kisfiút a szomszédok — a lakásai tó fel­törése árán — hozták ki a la­kásból, mert mindkét szülő éppen dolgozni volt­. Az ille­tékes házkezelőség és a ke­rületi Ingatlankezelő Vállalat műszaki osztálya már elhatá­rozta, hogy »kivizsgálja az ügyet«, »intézkedik«, »mindent megtesz a bajok orvoslására«. Ezt ígérték három héttel ez­előtt a szerkesztőségnek is, ám azóta nem történt semmi. Vajon ragaszkodnak ahhoz, belárvíz« Másnap olvasni akarok, Elsz újabb »belárvíz« tegye kinnn­k teljesen tönkre a Dömok-csa­lád megmaradt holmiját? veszem a szemüveget: belőle az üveg. Újra eltörtem volna? Szó sincs róla. Minden rendben van, csak éppen nyugdíjából él A »kis« ügyek útján kérjük: eddig még nem alkalmazott, de megvalósítha­tónak látszó módszerrel segít­sék Papp Ilonát, akik tehetik. Címe: Szőny, Igmándi utca 3. Komárom megye,­­Kí­Néhány nappal ezelőtt nagy csapás érte Reehmitzer Ká- ♦ rolynét. Férje agyvérzést ka-* —Újítást vásárolt a Kom­pott. Szüksége lenne most egy r­ói Szénbányászati Tröszt olyan egyedülálló, idősebb asz-­­Tatabányától. Az újítás­ a ba­­szonyra, aki részt vállalna a­­nyákban használatos fúrógép­­nagybeteg ápolásában. Cseré-­Bel meghajtott szállító villával be a segítségért meleg otthont­­könnyűszerrel vontatják a fej­es testvéri szeretetet ajánl fel­­lésekbe az anyagot — kéziszál- Red­niczerné. Címe: Balota-­lítás helyett, szállás, 259. szám, Bács me­gye. Nagy go­nd nyomja Csere-­ pesné szívét. Kislánya —­­ most érettségizett »jó« ered-­ ménnyel — kozmetikus sze- ♦ retne lenni. Újpesten találtak­­ is már ifvuuk a helyét, de a tu-| lajdonosnő utolsó pillanatban­­ visszalépett a szerződés meg-* kötésétől. Cserepes Margit« most nem tudja, mihez is _ kezdjen. Az iskola már elhe-h­lyezte azokat, akik ezt kérték * s ők maguk sem kerestek­­ másfelé állást, hiszen bíztak az szóbeli megállapodásban. Aki« hozzásegítheti Margitkát, hogy S mégis kedve szerinti foglal-« SZABADSÁG (XI.) du­­kozást tanulhasson és kozme-S DUNA­tikus lehessen belőle, értesít-« FÉNY se őt Budapest, IV., Rózsa ♦ utca 17/a. szám alatt. « Ilyen elárusító is van? — Árvíz a lakásban — az IKV jóvoltából — Papp Ilonka varrni szeretne — Betegápolót keresünk —­ vidékre — Hol vesznek fel kozmetikus tanulót? is udvariatlan — kiszolgálás. Egy néni éppen reklamál. Át­nyújt egy szemüveget. Az el­­árusítónő — fiatal, csinos te­remtés — kioktató hangon közli vele: — Ez kérem nem származhat tőlünk, mert sima üveg, nekünk csak domború üvegünk van. — Percek alatt kiderül, hogy az eladónak h­rséghiba csamTam el a TigÁ got, az üveget — miután fel­vették érte a negyven vala­hány forintot, elfelejtették át­­cserélni. Rámkerül a sor. Kis­sé szorongva átnyújtom a tö­röttkeretű szemüveget. Egy­hetes határidő. Fizetek. (Csak négy forint — gondo­lom elégedetten.) Egy hét múlva újabb tömeg. Hosszú, türelme­tlen várakozás után, szemüvegem birtokában, bol­dogan hagyom el az üzletet. Italt udvariasság hosszú órák­­ra jókedvre hangolt. Arra elfelejtették megragasztand ,gondoltam: Hát vannak üzle­tiek és elárusítók a vevők ked­­­véért is? (Nemcsak fordít­óvá?...)­­ Aznap este leejtettem a­­ szemüvegemet. Szerencsére ♦ csak a kerete tört el. Másnap Dömök Zoltán feleségével­­ és kisfiaival évek óta — jobb hijem — alagsorban lakik a XIV., Cházár András, utca 2- ben. Nehéz munka, gondos ta­karékosság árán igyekeztek minél barátságosabbá, lakha­tóbbá tenni eléggé zord ott­honukat. Sok pénzt költöttek ♦ eléggé tartózkodó — ha nem bútorra, berendezésre, hogy ♦ bevittem a 4-es számú OFO­R­TÉRT-fiókba, a Lenin körút­­,80. szám alatt. Az üzletben­­nagy tömeg várakozó, lassú és ISS — esi — Szokatlan kéréssel fordul a Népakarat olvasói közül a kis­ipari szövetkezetek vezetőihez Papp Ilona Komárom megyé­ből, Papp Ilona — testi gyen­gesége miatt — bedolgozóként szeretne varrást vállalni. A szállítást a posta útján véli lebnyolíthatónak. Jártas a felső- és alsóruha varrásban egyaránt, sőt kabátot is tud varrni, önálló keresetre na­gyon rászorul, mert jelenleg beteg, idős édesapja csekély ­­ájutítás- ja­vaslatok A kölcsönös bizalom a tetteken alapszik . A Könnyűipari Gépgyár­ban nemrégiben tartot­ták az ellenforradalom óta az első, összevont terme­lési értekezletet. Bár a munkások szép számmal részt vettek, a hangulat — ahogy mondják — »lan­gyos« volt. Alapvető problé­mákról nem beszéltek és a dolgozók véleményüket, ja­vaslatukat sem mondták el. Talán nincs mondanivalójuk? Van. De azt mondják: »Vegye elő az üzem vezetősége a régi termelési értekezletek jegy­zőkönyveit és előbb azt hajt­sák végre, amit akkor el­mondtunk.« Valóban »­érdemes belepillan­tani a régi írásokba. íme: 1956. március 16-án: »Sarjadt elvtárs kifogásolja, hogy rossz a fűtés — kéri a megjavítá­sát.« — 1956. június 8.: Ság­ván Alfréd közli, hogy a gé­pekre beesik az eső. Kéri, hogy hozzák rendbe a tetőt." Igaz, régi dolgok már ezek, ma 1957 nyarát mutatja a nap­tár. De a munkások azt látják, hogy légi kéréseikre, javasla­taikra ma sem kaptak választ, továbbra is rossz a padlózat, a fűtés és változatlanul be­ázik a tető. A Könnyűipari Gépgyár élére nemrégiben új igazgató és főmérnök került. Szászi Mihály, a főmérnök úgy mondja: »Új szellemet aka­runk kialakítani a gyárban. Azt szeretnénk, hogy ami a munkások szívében van , le­gyen a száján is." Az új vezetőkben bízni akarnak a munkások, s a ve­zetők is a munkásokban. A kölcsönös bizalom megterem­tése azonban nem a szava­kon, hanem a tetteken nyug­szik. Ezért várják joggal a vezetők a dolgozóktól, hogy beszéljenek, mondják el véle­ményeiket, javaslatukat ön­magukért és a gyárért, de ezért várják a dolgozók is a vezetőktől, hogy cselekedje­nek, könnyebbé, biztonságo­sabbá váljék a munka, jobb szociális körülményeket te­remtsenek és gazdaságosabbá tegyék a termelést. Talán az sem,ártana, ha az új vezetők elővennék­ a régi termelési ér­tekezletek jegyzőkönyveit, okulnának belőlük és meg­valósítanák a régi javaslato­kat. Akkor majd nem lesz »langyos« a termelési értekez­let, s a­­ kölcsönös bizalom alapján kialakulhat az új szel­lem a Könnyűipari Gépgyár­ban. Kern minden rossz, ami régi Az Autófelszerelési Cik­kek Gyárában is gyak­ran elhangzott az utóbbi hónapokban,­­ hogy minden rossz, ami október előtt volt. Fata József, a gyár igazgatója más­­ vélemé­nyen van, Úgy mondja: »Ná­lunk például nagyon jól be­vált a javaslatkönyv, amelybe a dolgozóknak a termelési ér­tekezleten vagy munka köz­ben elhangzott panaszait, ész­revételeit, javaslatait nyilván­tartjuk. Rendszeresen ellen­őrizzük azt is, hogy a mun­kások minden kérdésükre vá­laszt kapjanak." Bevált a javaslatkönyv s azt mutatja, hogy nem min­den rossz, ami régi. Szerin­tünk azonban még jobb volna, ha nemcsak a titkárságon, ha­nem a műhelyekben is alkal­maznák a javaslatkönyveket, hogy a dolgozók és a szak­­szervezeti aktivisták jobban figyelemmel kísérhessék ész­revételeik sorsát. — A présgépek szerszámai rosszak, ezért sok a kieső idő — panaszolja Pataki Ist­vánné présmunkás, a Mechani­kai Mérőműszerek Gyárában a nemrégiben tartott termelési értekezleten. Néhány nap múlva Patakinénak levelet adott át művezetője. Ez volt benne: »Felszólalása nyomán a szerszámokat megvizsgáltuk. Intézkedtünk, hogy a szerszá­mok több gonddal és új mód­szer szerint készüljenek. Re­méljük, hogy ezzel az intéz­kedéssel jelentősen csökken az állásidő. Kiskapusi igaz­gató,« így is lehet törődni a­ dósó gőzök szavával. Elintéződött. .. . A Népakarat Július 29-« számában a »Munkás­­javaslatok nyomában« cí­mű rovatban megírtuk, hogy a Klement Gottwald Vil­lamossági Gyár dolgozói pa­naszkodtak: egyetlen nyo­mószelep hiánya miatt hó­napok óta nem használhat­ják szépen megépített, mo­dern fürdőjüket A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium sajtóirodája közöl­te, hogy a munkavédelmi és szociális osztály megvizsgálta a panaszt. A vizsgálat során beszélgettek Meleg elvtárssal, az rtb tagjával és Halász elv­társsal, a munkásellátási osz­tály vezetőjével. Megállapod­tak, hogy azonnal elkezdik a munkát és néhány napon belül a fürdőt a dróthúzó műhely dolgozóinak rendelkezésére bocsátják. így is lehet KÖZGAZDASÁGI HÍREK A Híradástechnikai Gép- digi kísérletek alapján 30 szá­m­­gyár ebben az évben 35­ féle zalékkal nőtt a termelékeny-, ►Új gépet és 60 korszerűsítette­­ség, s így ez a gépcsoport egy; így árt a híradástechnikai üze- év öt-hatmillió forinttal; írnek részére, több jövedelmet hoz. a- I,„in, „„ — Az oroszlányi Boros Mik­; Az Egyesült Szobán az lejj ifjúsági front_ling;­ az év­i automata gépcsoportok mű­ eleje óta 13 000 csille szenet r­űködésének meggyorsításával érmeit tervén felül, s már aj ,kísérleteznek. Az egyik nagy december havi programjáná­l lámpagyártó csoportnál az ed- dolgozik. NÉPAKARAT . kás, ipari tanuló) kell bízta­nami tudó toborzott dolgozók­énak megfelelő szállást és na­­­­ponként háromszori étkezést­­tud biztosítani. A dolgozókat az érdekelt vállalat ki­ván­­s­ága szerint — határozott vagy­­ határozatlan időre, illetve­­ meghatározott munka elvég-­­­ítésére szóló munkaviszony lé­­­tesítésére kell toborozni. A­­ toborzott dolgozónak a lakó­­­helyről a munkahelyre utazá­­­sáról a toboroztató vállalat [köteles gondoskodni, saját [költségén. [ A rendelet július 31-én lé­­­pett hatályba. Lengyel postások Magyarországon A postások szakszervezete elnökségének meghívására Ma­gyarországon üdült 43 lengyel postás dolgozó a szakszervezet, balatonalmádi üdülőjében. A lengyel vendégek mintegy két hetet töltöttek a Balaton mel­lett. Hazautazásuk előtt láto­gatást tette­k, a postás-szak­szervezet székházában, ahol Horn Dezső, a szakszervezet főtitkára tájékoztatta őket a magyar postások élet- és mun­kakörülményeiről, valamint az ellenforradalmi események­ről. ­ A Borsodi Szén­bányás**« Tröszt területén tavasszal kezdték meg a harmadik k­i­fe­jtésű bányaüzem földletaka­­rítási munkáit, Sajólászlófalva község határában. Itt mintegy 120 000 tonna szén vár kifejtés­re. A nagy földmegmunkáló­gépek szerdán elérték a szén­­réteget. Vs5 órakor % GALOPPVERSENY — ISI — ♦ Csütörtökön án. KÉT ÓCEÁN TITKA Színes szovjet film 1957. augusztus 1

Next