Népakarat, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178–203. sz.)

1957-08-01 / 178. szám

­ BUDAPEST MINDEN ESŐCSATORNÁJÁT KI LEHET JAVÍTANI MOSZKVA VÁROS AJÁNDÉKÁBÓL Nagy örömet okozott nemrég az a hír, hogy a szov­jet főváros tanácsa 2000 tonna horganyzott lemezt ajándékozott a magyar fővárosnak. A tekintélyes mennyiségű anyagból Budapest minden rossz állapot­ban levő esőcsatornáját ki lehet javítani. Az első szállítmány érkezését a jövő hétre várják. Az értékes anyagból kap minden vállalat, amely részt vesz a főváros házainak helyreállításában és megóvásában.­­— Ülést tartott az or­szággyűlési képviselők Pest megyei csoportja. Megvitatták a Pest me-­ gyei tanács mezőgazdasá-­ gi osztályának jelentését a­­ vadkárokról és az ezzel­ kapcsolatos feladatokról, majd meghallgatták a fel­vásárlásról és a mező­­gazdaság időszerű kérdé-­ seiről tartott tájékoztatót. Mi Mennyit ér egy kézirat? Egy londoni aukción, 580 fontért kelt el egy Beethoven-levél s majd­nem ugyanannyit adtak Beethoven kottajegyzet­­füzetének egyetlen lap­jáért is.­­ Bernard Shaw húsz szerelmesleveléért 780 fontot, Robert Burns verseinek első kiadásáért 580 fontot fizettek. Ma IS*, az italboltban, annál in­kább a ház lakóinál! Egy levél nyomán mentem ki a 111. kerületbe, a Szent­endrei út 118. számú iker­házba. A levelet olvasva azt hittem, hogy íróik (a nyolc lakó írta alá) egy kissé elrugaszkodtak a valóságtól. De a levél minden szava igaznak bi­zonyult. A ház egyik ol­dalán italbolt van, a má­sik oldal a nyolc lakóé. A házban sok gyerek lakik, a legidősebb közülük 12 éves kislány. A lakókat és az italboltot mindössze egy rácsos k­erítés vá­lasztja el. Az egész ház­ban egyetlen vécé van, ide járnak a lakók, az italbolt látogatói és a pi­­lisvörösvári szekeresek, akik hajnalról hajnalra az Italbolt előtt tanyáz­nak. Hiába minden taka­rítás, virág , az udvar szaga elviselhetetlen. Könnyűszerrel lehet se­gíteni: egy az italbolttól elválasztó betonkerítéssel és egy ötméteres vízveze­tékcsövel. Mindkettőt ígé­rik az illetékesek már évek óta. De a lakók az ígérettel nem sokra men­nek r­ á. o. — MEGKOSZORÚZ­TÁK Garibaldi egyik ma­gyar katonájának, Ud­­vardy József főhadnagy­nak a sírját szerda dél­előtt a németvölgyi te­metőben. A koszorúzáson megjelent Luciano Per­­selli, az Olasz Köztársa­ság budapesti követségé­nek kulturális attaséja is. ■ Laboratórium-tank a Hold-kutatás­ szolgálatában Jurij Hrebeevics szov­­j­­et tudós elhatározta, hogy »laboratórium-tan­kot« bocsát fel a Holdba. A készüléket alakja után nevezték el tanknak. A tervek alapján a »tanik«­­ban adókamrával ellátott televíziós berendezés lesz,­­a különféle regisztráló­­műszereken kívül. — JAN WALASEK EGYÜT­TESE rendkívüli sikerű be­mutatkozó előadásai után meghosszabbította vendég­­szereplését. Részben új mű- , sorral, augusztus 2-án, 3-án és 4-én délután 6 órakor, va- , ■amint augusztus 3-án, szom­baton éjjel fél 12 órakor tart­­ja előadásait a margitszigeti­­ Dózsa-stadionban.­­ A BALATONT nép-­­ szerűsítő fényképekre or­­­­szágos pályázatot hirdet a Balatoni Intéző Bizott­ság és a Magyar Fotó-­­művészek Szövetsége. El­­­ső díj: hétnapos üdülés Balatonfüreden vagy Ti­hanyban, második díj: 1000 forint. — ELMARAD AZ AUGUSZ­TUS 5-I AL-DUNAI HAMIO­­KIRÁNDULÁS a Duna magas vízállása miatt. A befizetett előlegeket az IBUSZ (Vörös­marty tér 7.) visszaadta. Akik a később megszervezendő ki­ránduláson óhajtanak részt venni, ugyanitt jelentsék be­­ igényüket. — SZABAD PÁRTNA­POT tartottak szerda dél­után Kőbányán, a Villa­mosgép- és Kábelgyár­ban. Köböl József építés­­­­ügyi miniszterhelyettes számolt be az MSZMP­­, konferenciáról, majd gaz­dasági és bérkérdésekről beszélt. ■ Három nővér, három filmcsillag Egy nagy amerikai­­filmgyár olasz rendezők közreműködésével el­­ akarja készíteni Csehov »Három nővér« című mű­vének filmváltozatát. A hír nagy érdeklődést kel­tett, s ez rögtön érthe­tővé válik, ha megtud­juk, hogy a három nővér Sophia Loren, Audrey Hepburn és Ingrid Berg­mann ILYEN IGAZGATÓ — Én, kérem, támasz­­kodok a dolgozók véle­ményére ... ­ Automatabüfé a Körúton Több vendéglátóipari szakember most érkezik haza Berlinből, ahol ta­nulmányozták a német főváros automatabüféi­nek berendezését és üze­meltetését. A már elké­szült tervek alapján az ő vezetésükkel kezdenek hozzá rövidesen a gépesí­tett automatabüfé építé­s­ihoT­S 7 Mn0vtkn.mif­nin_ ­ AUGUSZTUS VÉGÉRE ELKÉSZÜL A VILLÁNYI ÚTI VASÚTI FELJÁRÓ • A második világháború végén a visszavonuló fasiszták felrobbantották a Villányi úti vasúti feljárót. A háború után egyvágányú, ideiglenes fahidat építettek helyette. Múlt év májusában megkezdték a korszerű vasbeton vasúti felüljáró építését. Két szélső nyílásában a közúti forgalmat, a közép­sőn a villamosforgalmat, a felüljárón pedig a kétvágányú vasúti forgalmat bonyolítják le. A felüljáró egyik hídja ez év májusára elkészült, a másik részt augusztus végére fejezik be. El se lehet képzelni szoli­dabb életet. Fél egyre hazaér­keztem, akkor Ági megtérített hármunknak, ebédeltünk, bort ittunk mindennap, aztán ját­szottam Pityuval, aztán felke­rekedtem, bementem, ott vol­tam estig, mire hazaértem ha­marosan vacsora volt, Pityut megfürdettük, lefektettük, mi is lefeküdtünk, s egyik nap olyan volt, mint a másik. Pá­rizsiból jó egy héten át nem láttam mást, mint azokat az utcákat, amiken keresztül­mentem, s azok mindig ugyan­azok voltak. Az irodán nem beszéltem, már csak azért se, mert nem tudtam beszélni. Reggel kö­szöntem, ha jöttek — ők is kö­szöntöttek. Délben is, délután is, este is. Egyszer rám szólt az egyik kolléga. Mondott va­lamit, meglehetősen mellékes módon, hosszú, bonyolult mon­datot, egy szót se tudtam el­kapni belőle. — Tessék? Nem értem! — álltam fel igen szolgálatké­szen a rajzasztal mellől. Ő már mentében, a válla fölött ismételte meg a mondatot, de ezúttal már sokkal halkabban, sokkal feleslegesebben, oda se nézve, mintha egy süketnémá­nak beszélne. S leült a helyére, háttal nekem. Álltam egy kicsit, aztán visz­­szaültem. Nem tudok fran­ciául, hát nem tudok fran­ciául. Mit tegyek? Tanuljak meg — persze. Otthon tanul­gattam is — újságot minden­nap vett Ági, azt próbáltam ol­vasgatni, emlékembe idézve azokat a minimális kifejezé­seket, amik innen-onnan rám­ragadtak. Áginak volt egy csöppnyi zsebszótára, valami ezer szóval, de ő — na­ponta vásárolva, utazva, be­szélgetve, emberekkel érint­kezve már sokkal többet tu­dott nálam, a szótárt már ré­gen kinőtte, mondatokat mon­dott el s­értett meg, számolni tudott, kérni, kérdezősködni tudott, élt valahogy ebben a világban. A baj az volt, hogy tulaj­donképpen egymással is alig beszéltünk. Ebédnél majdnem csak a gyerek, vacsoránál szin­tén, vacsora után én­ bámul­tam ki az ablakon, Ági elmon­dott egy-két történetet a mai napról, én végighallgattam, tu­domásul vettem, szóltam is rá egy-egy szót. Vagy két hét múlva kezdtem úgy érezni, hogy sokkal keve­sebb közünk van egymáshoz, min­t volt annak idején, az ősz­szel, mikor elindultunk. 10. Kaptam reggel egy rajzot, ahogy hozzákezdtem, azt mondta a mellettem ülő nő: nem jó lesz. Belevörösödtem, mert köny­­nyen igaza lehetett, inkább a mérnök mutatóujjára emlék­szem, mint arra, hogy milyen méretekben készítsem el. — Compri — mondtam akkor, bár sokat nem értettem, hez­­i szabványhoz kezdtem hozzá. — Nem jó? — Nem. Így és így ... — Szót se értettem. — Pourquoi? Újabb magyarázat, megint nem értettem semmit. Aztán a nő legyintett, egy pillanatig habozott még, hogy érdemes egyáltalán velem foglalkozni, s próbálkozott más nyelven. — Schlecht arichmetik... nes­­pas? ... One to twohundred — vágta ki, mint tromfot. — Köszönöm, köszönöm. Be­ Ji­h&adi Jftthe: szél angolul? Egy a kétszáz­hoz? — Persze, hát ezt mondta, nem hallotta? Akkor miért bó­logatott úgy, mintha értené? — Hát hogy bólogassak, mi­után semmit se értek. Maguk­­is tudják. — Miért nem kérdez? — A feleletet se értem. — Kérdezzen ismét és is­mét. — Nem vette észre, hogy maga az első emberi lény, aki­vel ebben az irodában szóba­­álltam? Aki szóbaállt velem? Hol tanult angolul? — Háború alatt. — Én is. — Miért nem franciául? — És maga miért nem ma­gyarul? Ily módon kezdődött, hogy megismerkedtem jobboldali szomszédommal. Ebédidőben együtt indultunk e! Merre megy? — Metróra szállok. — Elkísérem — akartam monda­ni, de eszembe jutott, hogy húsz frank sincs nálam. Any­­nyi se, hogy metrójegyet vált­sak, nem is beszélve a vissza­térésről. Elköszöntünk. Másnap adtak fizetést, ne­kem ezúttal 21 ezer frankot.. Kimondva sok — a pénztáros­nő viszont három lepedőt do­bott elém. Két tízezres, egy ezres. Mindjárt lehűltem. Há­rom darab pénz, az a világ bármely nyelvén és bármilyen országában csak három darab pénz. Mérhetetlen ingerem volt, hogy az egyik darabot sok kis darabra aprózzam fel, megértve így jobban a benne rejlő értéket, s az értékben rejlő lehetőségeket. — Hova megy? — kérdez­tem hazafelé indulva szom­szédnőmtől. — Haza. Társalgásunk egyébként aka­­dozottan folyt. Kiderült, hogy körülbelül annyit tud angolul, mint én. Tehát néhány kor­rekt mondatot, és ezentúl a sejtelmes hallgatások ugyan­azon okból származtak, mint az én francia társalgásom sej­telmes hallgatásai. Ez jó volt, egy ilyen közömbös, mindket­tőnk számára idegen forma­nyelv, így nem lehetett észre­venni, hogyha valaki zavarban, van, nem lehetett tudni, hogy a szó keresése miatt, vagy a gondolat megfogalmazása miatt van zavarban — kényelmes társalgás volt. Szomszédnőm, Louisa egyéb­ként nem volt szép. Ahogy mellettem ült, s néha a profil­ját láttam, inkább madárra emlékeztetett. Gólyára, gémre, vöcsökre, efféle vízimadarak­­ra. Túl hosszú volt a nyaka, hegyes volt az orra, a feje, nyaka úgy nyúlt ki a vállából, mintha nem is hozzá tartozna, s az jutott egyszer-egyszer eszembe, hogy nálunk az ilyen nők, ha szemüveget is visel­nek, föltétlenül református papnőnek mennek. Louisa nem viselt szemüveget. A további vizsgálódás szinte felesleges volt: vékonynyakú s madárorrú nők ki­vétel nélkül, vas­tagbokájúak. Ránéztem a bokájára: megnyugtatóan alak­talanul vastag volt, nem duz­zadt, nem ingerlően kövér, kerek, hanem egyszerűen egy nagy, trampli lólábra helye­zett vékony test állt velem szemben. — Üljünk le valahová — ajánlottam neki s leültünk, ki­fizettem majdnem kétezer frankot. Tízezresem szép sima mozdulattal változott apró da­rab ezresekké, ha nem is tíz darabbá immár’. — Maga hol lakik? — Nem messze, a Ponthieu utcában. Arrafelé menet, mintegy halogatva az egészet, még be­mentünk egy-két helyre, az­tán felé hozzá. Nincs részle­­teznivaló. A csípője éppen olyan szögletes volt, mint a bokája alapján ítéltem már az Irodá­ban, meztelenül sokkal sutább, mint felöltözve, annak ellené­re, hogy zavartalanul hordta saját meztelenségét, a­­ mellé már hervadt s mi­it észrevet­tem — pedig nemcsak a rosszakat akartam észrevenni —, a könyökén reszelős, meg­­szarusodott volt a bőr. « anapsfí CSÜTÖRTÖK, augusztus 1 A Nap kél 5 óra 21 perc­kor, nyugszik 20 óra 20 perckor Szeretettel kö­­szöntjük névnap- £%& jukon PÉTER ne- ** vű kedves olvasóinkat.­­ A nap kérdése : ~ legalább 118 * a végállomáson álljon meg a busz? Csütörtöki konferansz ! Jó resgelt ldvá­­­nok! Olvasom a M­­Qj/M­éPf akaratban,hogy megkezdték a méh-I-t­r pempő alapanya­­­­ayi megfiatalító arcápoló-szer gyár­tását. Érdekes dolog ez. Például egy harmincéves nő bekeni az arcát ezzel a fia­­talító-pempővel és rögtön tíz évet fiatalodik; ez nagyon rendben van. De aztán — evés közben jön meg az étvágy — megint benem főzi; az arcát és még tíz évet fia­talodik; még ez is rendben]­ van. De mi történik, ha gon-­d dől egyet és hiarmadszor is­­ bekeni az arcát? Ha a mozi­pénztár előtti tülekedésben­­ két férfi összevész és az­ egyik felteszi az obligát kér­dést, hogy »►mondja, van ma­gának nénikéje?«, a másik higgadtan válaszolhatja: »►Hogyne, kérem! Az az üde­­arcú kis bakfis, aki itt áll mögöttem .. .« És elképzelem a saját nénikémet — nekem­ is van nénikém, ha esetleg­ kérdeznék —, amint bosszú- !­san mondja: »►Vigyázni kell! ezzel a pempővel! Képzeld, délután bekentem vele az ar­comat és este már nem en-! gedtek be a moziba, mert­ olyan filmet játszottak, amit csak tizenhat éven felüliek­ tekinthetnek meg . . .« És el­képzelem — kissé borzongva —, amint két barátnő beszél-! get: »»Szakítottam Sanyival!« »»Ne mondd! És miért?« »»Kép­! zeld, az a szemtelen alak egy­ nagy adag fiatalító pempővel lepett meg a születésnapom­ra ...« tárnái — Ne felejtsd el, lajos, hogy ma csütörtök van, adjál pénzt, hozok estére egy kiló őszibarackot! — De mókuskám, azt mond­tad, hogy az őszibarack még nagyon drága! — Az tegnap volt, Lajos!­­ — Nagyszerű, mókuskám! Ennek igazán örülök! De mi a­ a magyarázata annak, hogy tegnap még drága volt és ma már nem drága? — Az, hogy ma a születés­napod van és akkor nekem semmi se drága. — Halálozás. Balaton Gyöngy július 29-én, 69 éves korában elhunyt. Te­metése augusztus 2-án, péntek délután 3 óraikor lesz a farkasréti temető­ben. NÉPAKARAT GvMMfflSi tmssmié ^ WKV»it/»A>MWVWWWW>M^W»^A^>»W^^WW^WVVWWVWwwvw<W^W'JWVWyWW^ — SALLAI IMRE ÉS FÜRST SÁNDOR mártír­halálának negyedszázados évfordulója alkalmából a Magyar Néphadsereg Köz­ponti Tisztiházának nyári helyiségében szerdán em­lékestet rendezett a tiszti­­ház parancsnoksága és a Honvédelmi Minisztérium politikai csoportfőnöksé­gének ifjúsági alosztálya. Szerémi Boriska, az MSZMP Központi Bizott-­­sága Párttörténeti Intéze­tének munkatársa mon­dott beszédet a kommu­nista mártírok életéről.­­ A gyermekbénulás­ról a Budapest Filmstú­dióban a Vöröskereszt megbízásából filmet ké­szítenek. A rövid film a járvány megelőzésével kapcsolatos teendőket, valamint a betegeik gyó­gyítását mutatja be, to­vábbá az utókezelésben alkalmazott módszerekről tájékoztat.­­ Sok a vízibaleset az idén a Balatonon. Az ille­­t­­ékes szervek megállapí­tották, hogy a nemegyszer halálos kimenetelű balese­tek oka a fürdőzők fegyel­mezetlensége. Elhagyják a fürdőzésre kijelölt terüle­teket, tilos helyen csóna­káznak, vagy vízijártassá­gi igazolvány nélkül száll­nak vitorlásra. Az illeté­é­kes szervek elhatározták, hogy megerősítik a vízből­­mentési szolgálatot. — ÚJ, EGZOTIKUS EMLŐSÖK ÉS MADA­RAK érkeztek az Állat­kertbe. A torinói állat­kert ajándékát, egy abesz­­szin szarvasvarjút és két keselyűfejű gyöngytyúkot a fácánházban és a nagy sasketrec előtt helyezték el. ■ Bankjegyeket hamisí­tott egy disszidált magyar­ atléta Az egyik londoni rendőrbíróság ötfontos bankjegy hamisításával vádolja Pa­pp Tibor 22 éves magyar atlétát. Papp, aki hármasugró at­­­­léta volt, részt vett a budapesti ellenforrada­lomban, majd disszidált, mégis megemlítjük, hogy ki­csit túlzásba viszik már itélra a szaladgálást a miniszté­­riumokhoz. A sárbogárdi gép­állomás például az aratás időtartamára kölcsönkért darab hordót a székesfehér­vári AFORT-központtól, hogy minden kombájnnál legyen egy hordó tartalék üzem­anyag. Ez ésszerű. Az APORT­nál volt is ennyi felesleges hordó, csak éppen a vezető nem mert az ügyben dönte­ni, mondván: majd megkér­dezi »►minisztériumi szinten« hogy mit tehet.­­Mondanunk sem kell, hogy az aratás már befejeződő­ és még sem APORT »szinten« sem minisztériumi »»szinten­ az ügyet el nem intézték. A gépállomáson nem is vártak­ erre, hanem kértek kölcsöt a rendőrségi garázsból, aho minden további nélkül ren­delkezésükre bocsátották. Nem volna egyszerűbb, ha legalább az ilyen kis ügyek­ben önállóan döntenének a vállalatok vezetői? L. V. — Az Itlmunkás tér ha­talmas forgalmát csak nagy nehézségekkel tud­ják lebonyolítani,­ ezért a téren körforgalmat alakí­tanak ki a villamosközle­kedés részére. A rendezési munkálatokat megkezd­ték. — A MAGYAR ÁLLAMI NÉPI EGYÜTTES igazgató­sága kottaismerettel és tánc­készséggel rendelkező szoprá­nokat (24 évig) és basszusokat (30 évig) keres felvételre. Je­lentkezés pénteken délután 3—7-ig és szombaton délelőtt 10—2 óráig az Állami Népi Együttes székházában (I., Corvin tér 8.). — AZERBAJDZSÁN­BAN, Sarafa faluiban a minap hármas ikerborjú látott napvilágot. A há­rom kis boci hamarosan az egész környék kedven­cévé vált.­­ — Kétmillió adag ha­lászlé elkészítéséhez ele­gendő halat fogtak eddig a balatoni halászok. Ez összesen 56 vagon. — Te mondtad, szivecs­kém, hogy szerezzek va­lamit az akváriumba... — Miklós Károly elv­társ, a vasutas-szakszer­vezet központjának mun­katársa július 29-én, 37 éves korában elhunyt. Temetése augusztus 2-án három­­gyed 3-kor lesz a kispesti újtemetőben. (43-as villamos végállo­más.) A HETVENEDIK HÁZASSÁ­gaea készül a mu­zulmán »ROMEO« Tengku Mohammed Alist, szín­ben Ahmed, 63 éves szin­gapúri muzulmán üzletem­ber, akinek már 6­9 felesége volt, bejelentette: hetvened­szer is megnősül, »hogy ke­rek szám legyen«. Arisszin ben Ahmed először 16 éves korában nősült, azóta mint fő muzulmánnak egyidejűleg nem volt több felesége, mint négy. A muzulmán kereske­dő egyik felesége, a 36 éves Kathia nem ellenzi férje ter­vét: »Minden barátunk tud­ja, hogy férjem igazi Romeo« — mondotta.­­ A Margitszigeti Vö­rösmarty Színpadon a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház vendégjáté­ka. Kálmán Imre: Marica grófinő. Utolsó előadás augusztus 1-én (Va9). A 23-i elmaradt előadás je­gyei érvényesek. SS KÉTSZÁZÖTVENHAT ANGOL TUDÓS AZ ATOMBOMBAROBBANTÁSI KÍSÉRLETEK ELLEN Kétszázötvenhat angol tudós nyilatkozatot írt alá, amelyben támogatja az amerikai tudósok felhívását az atombombarobbantási kísérletek megszüntetésére. Az ilt­al aláírók között van az Angol Tudományos Akadé­mia 17 tagja, köztük két Nobel-díjas tudós. Az angol tudósok nyilatkozata felhívja a kormányt, vesse latba minden befolyását az atombomba-robbantási kísérle­tek beszüntetése érdekében. ■ MAGYAR ÉTTEREM A BÉCSI ŐSZI VÁSÁRON A Belkereskedelmi Minisztérium közétkeztetési főosztálya és a bécsi őszi vásár vezetősége megálla­podott abban, hogy a szeptemberi bécsi vásáron 800 személyes központi magyar étterem lesz. Személyzetet — hét szakácsot, egy cukrászt, felszolgálókat és veze­tőket — mi küldünk Bécsbe. Természetesen a magyar étteremben elsősorban magyar étel- és italkülönle­gességeket szolgálnak fel. GYANÚS1 1957. augusztus 1

Next