Népakarat, 1957. november (2. évfolyam, 256–281. sz.)

1957-11-01 / 256. szám

Befejeződtek a magyar—szovjet kulturális tárgyalások Az 1958. évi magyar—szovjet kulturális együttműködés megbeszélése céljából hazánkban tartózkodó szovjet delegáció befejezte tárgyalásait. A jövő évi magyar—szovjet kulturális munkatervet csütörtök este ünnepélyesen aláírták. Az aláírás alkalmával Kállai Gyula művelődésügyi miniszter és G. A. Zsukov, a Külföldi Kulturális Kapcsolatok állami bizottságá­nak elnöke beszédet mondott. Az aláírási ünnepség végén a megjelentek a szovjet—magyar barátságra ürítették poha­rukat. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége küldöttségének a kulturális együttmű­ködésről folytatott tárgyalásairól a következő közleményt adták ki: »Október 25-e és 31-e között Budapesten tárgyalások foly­tak a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetségének kül­döttsége között , a kulturális együttműködésről. A magyar küldöttséget a tár­gyalásokon Kállai Gyula, a Magyar Népköztársaság mű­velődésügyi minisztere, a szov­jet küldöttséget G. A. Zsukov, a Szovjet Szocialista Köztár­saságok minisztertanácsa mel­lett működő Külföldi Kultúr­­kapcsolatok Állami­­ Bizottsá­gának elnöke vezette. A tárgyalások során meg­vizsgálták a Magyarország és a Szovjetunió közötti kulturá­lis pervnittmű­ködés 1957. évi tervének teljesítését és kidol­gozták a kulturális együttmű­ködés tervét az 1958. évre. A tárgyaló felek nagy meg­elégedéssel állapították meg, hogy a két ország közti kultu­rális kapcsolatok 1957-ben si­keresen fejlődnek, az egyen­jogúság, a mély barátság és a kölcsönös érdekeltség elvé­nek betartása alapján. Az elmúlt tíz hónap alatt a Szovjetunióba 12 különböző kulturális küldöttség, hét mű­vészegyüttes, egyénileg 14 kul­­túrmunkás, illetve szólista lá­togatott el — összesen 370. A Magyar Népköztársaságba ez idő alatt a szovjet kultúra és tudomány 350 képviselője uta­zott. Mindezek a kulturális in­­­­tézkedések nagymértékben­­ hozzájárultak a Magyar Nép-­­köztársaság és a Szovjetunió­­ népei közötti barátság elme- l lyítéséhez és megerősítéséhez,­­ s úgyszintén kulturális érté-­­­keik és eredményeik kölcsö-­­nös megismeréséhez. Az 1958. évi terv kidolgozáá­­sánál a tárgyaló feleket az új szándék vezette, hogy­ a to­­­­vábbiakban is minden tekin--­­etben fejlesszék és mélyítsék­ a kulturális cserét. Az 1958.­­ évi terv a kérdések széles kö­­­­rét öleli át: népművelés, felső-­­ oktatás, színház, film, képző-­­ művészet, kiadói tevékenység,­ rádióadás és televízió.­­ A tárgyaló felek megegyez-­­ tek abban, hogy a Magyar­ Népköztársaság és a Szovjet-­­unió Tudományos Akadémia-­ ja, illetve Egészségügyi Mi-­ nisztériuma között folyó évi decemberéig bezárólag külön­­ kulturális egyezményeket fog-­­ nak aláírni, amelyek a kultu-' rális és tudományos kapcsola-' tok általános tervéhez, mint annak részei csatlakoznak. A tárgyalások az őszinte ba-­­­rátság és kölcsönös megértési légkörében folytak le.-« Az SZDSZ Bőripari Nemzetközi Szövetsége adminisztratív bizottságának nyilatkozata magyarországi tartózkodásáról A Bőripari Dolgozók Sza­bad Szakszervezete 80 éves fennállásának jubileuma al­kalmából Budapesten tartóz­kodó Szakszervezeti Világszö­vetség Bőripari Nemzetközi Szövetségének adminisztratív bizottsága a következő nyilat­kozatot adta ki: A küldöttség tagjai: Fran­ciaország, India, Szovjetunió, Kína, Lengyelország, Romá­nia, Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia képviselői. A delegáció magyarországi tartózkodása alatt — október 24-től 29-ig — megismerte a Magyar Bőripari Dolgozók Szabad Szakszervezetének működését és dolgozóinak éle­tét közvetlenül az üzemekben. A MOP küldöttsége a látot­tak és tapasztaltak alapján kijelentjük: 1. A Világszövetség delegá­ciója egyet ért a Bőripari Szakszervezet ténykedésével, amelyet a muiunkáshatalom erősítéséért, a dolgozók élet- és munkakörülménye javítá­sáért folytat; 2. örömmel fogadjuk azt az­ ígéretet, hogy a nemzetközi­ kapcsolatokat bővíti a világi többi szakszervezeti vezetői-­­vel, valamint biztosítja a Ber­­­linben 1958. május 17—20-ig­­ megtartandó harmadik nem­­­zetközi konferencia jó élőké-; született és tényleges részvé-­ telét. ; 3. A MOP küldöttsége a 3 leghatározottabban elítéli azt­ a szégyenteljes kampányt,­ amelyet az imperialista erők­ folytatnak a magyar munkás-­ hatalom ellen és annak a­ meggyőződésnek ad kifejezést,­ hogy minden mesterkedés­­ meg fog törni a magyar bél-­ gőzök egységén. A Nemzetközi Bőripari Szövet-­ ség titkársága nevében: J. Merald F. Maurice­ főtitkár elnök . A fenti nyilatkozattal annak­ ellenére, hogy a Finn Bőripari­ Szakszervezet nem tagja a­ Nemzetközi Szövetségnek, a­­ legmesszebbmenőkig egyetér­­ tek. Arturi Pihala. \ A lakáshelyreállítási költségről A lakásbérletről szóló mi­nisztertanácsi rendelet értel­mében azt a bérlőt, aki a bér­beadó hozzájárulásával és ha­tósági engedéllyel helyreállítja, műszakilag megosztja lakását, vagy nem lakás céljára szol­gáló helyiséget lakásnak alakít át a bérbeszámítási jog illeti meg. A bérlő ilyen esetekben a költségek hetvenöt százalé­kát számíthatja be a bérbe, ez az összeg azonban nem lehet több, mint a lakás tíz évi bé­rének összege. A bér összege­ként a mindenkor esedékes tiszta bérnek és törvényes já­rulékainak teljes összegét kell figyelembe venni. A lakás bér­lője a fentiek alapján őt meg­illető összeg megtérítése fejé­ben az időszakonként esedékes tiszta bérnek és törvényes já­rulékainak hetven százalékát jogosult mindaddig visszatar­tani, amíg a beszámítható költ­ségei megtérülnek. A rendelet kimondja továbbá, hogy a helyreállítási, műszaki meg­osztási, illetőleg átalakítási munkák költségeinek elismeré­sét az állami építőipari árakon számított tényleges költségek alapján a bérbeadótól a mun­kálatok befejezését követő hó­­nap utolsó napjáig kell kérni. Ha a bérbeadó a ténylegesen felmerült költségeket, vagy a bérbeszámítást kifogásolja, il­letve a bejelentésre tizenöt na­pon belül nem válaszol, a bérlő nyolc napon belül a bíróságtól kérheti annak megállapítását. A bíróság jogerős határozatáig a korábbi teljes bért kell meg­fizetni. A tanácsok hatásköre Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1057. évi IV. törvény értelmé­ben a tanácsi szerv hatásköré­be tartozik minden olyan ál­lamigazgatási ügy, amelyet jog­szabály más államigazgatási szerv hatáskörébe nem utal. A tanácsok hatáskörébe tartozó ügyekben első fokon — ha a jogszabály másként nem ren­delkezik — a községi, a járási jogú városi vagy fővárosi (vá­rosi) kerületi tanács vb szak­­igazgatási szerve, ha ilyen nincs, a vb elnöke, illetőleg titkára intézkedik. Nem tanácsi szervek hatáskörébe tartozó ügyekben — ha a jogszabály nem jelöli meg az elsőfokú ál­lamigazgatási szervet — a já­rási, járási jogú városi, fővá­rosi kerületi igazgatási, ilyen hiányában pedig a legalsóbb fokú területi szerv jár el. Az árvaellátásról Több olvasónk kívánságára az alábbiakban ismertetjük a nyugdíjtörvénynek az árva­ellátásra vonatkozó szakaszát. A törvény kimondja, hogy ár­vaellátás jár a meghalt dolgo­zó, valamint a meghalt nyug­díjas gyermekének, mostoha­­gyermekének és örökbefoga­dott gyermekének, ha a rok­kantsági nyugdíjhoz szükséges időt a dolgozó (nyugdíjas) munkaviszonyban töltötte. Ár­vaellátás illeti meg a nevelt gyermeket, a testvért és az unokát is, ha a dolgozó vagy nyugdíjas saját háztartásában tartotta el, feltéve, hogy a ne­velt gyermeknek, testvérnek, illetőleg unokának tartásra kö­teles és képes hozzátartozója nincs. Az üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség követ­keztében meghalt dolgozó gyer­mekének a munkaviszonyban töltött idő­tartamára tekintet nélkül jár az árvaellátás. Az ellátást a gyermek tizenhato­dik életévének, továbbtanulás esetén tizennyolcadik életévé­nek betöltéséig folyósítják. Arm­inyiben a gyermek tizen­hat éves életkorának elérése­kor testi vagy szellemi fogyat­kozás miatt tartósan munka­­képtelen és eltartásra szorul, ennek az állapotnak tartamára az árvaellátást életkorra tekin­tet nélkül fizetik részére. Az árvaellátáshoz való jogot nem érinti, ha az árva özvegyen maradt szülője újból házassá­got köt. Itt említjük meg azt is, hogy az ellátásra jogosult­ság tekintetében továbbtanu­lásnak csak az iskolai oktatás keretében folytatott tanul­mányt veszik figyelembe. A továbbtanulás címén folyósí­tott árvaellátás a tanulmányi szünidő alatt is jár. Meghalt Polák Ferenc elvtárs Polák Ferenc elvtárs, nyug­díjas, bányász, a bányász­szakszervezet volt tatabányai elnöke, országgyűlési képvise­lő, 53 éves korában hosszas betegség után október 31-én reggel 9 órakor elhunyt. Polák Ferenc elvtársat november 2-án délután 3 órakor a tata­bányai újtelepi temetőben he­lyezik örök nyugalomra. Ra­vatalánál a megyei és városi pártbizottságnak, a Stazafias Népfront elnökségének, a bá­nyász-szakszervezet tröszt­bizottsága elnökségének tag­jai állnak díszőrséget. • Szakszervezeti műszaki bizottságot alakítottak a Dunai Vasmű­ben. A bizottság fő feladatá­nak tekinti a műszaki és ad­minisztratív dolgozók érdekei­nek védelmét, a műszakjai szakmai továbbképzését és a műszaki, technikai színvona fejlesztését. A bizottság mai első összejövetelén konkrét feladatként jelölte ki a több között az érctömörítőművi ru­dasmalom bővítését, a szálló­por kitermelésének megszer­vezését, a nyersvas kéntelení­­tési kísérletek befejezését. A közlekedésben dolgozó nők Helyzetének megk­önnyítéséért Hozzászólás a Népakarat cikkéhez ! MINT KÖZVETVE ÉRDE­­­KELT szólok a nők helyzeté­iről folyó vitához, hiszen a­­ Fővárosi Villamosvasútnál t több ezer nő dolgozik. Többe­sségük férjezett, családos anya.­­És ugyancsak többségük for­­rgalmi szolgálatot teljesít a­­ vállalatnál. A kalauzok 53,5­­ százaléka nő, 254 női kocsive­­­zetőnk van. Nekik, a tényle­­­ges forgalmi szolgálatot telje­­­­sítőknek, s a kocsiszínben­­ dolgozó 223 asszonynak a leg­nehezebb az élete a vasútnál.­­Az előbbieké a munkafeltéte­llek, az utóbbiaké pedig a bé­­rrezés miatt.­­ A munkakörülményekre jel­­llemző, hogy 1942. október 1- jtől ez év augusztus 1-ig, kere- I­ben 15 év alatt, a Fővárosi • Villamosvasútnál alkalmazott ■ nők 86,16 százaléka távozott • különböző okok miatt. • MI IDÉZI ELŐ ezt a nagy­­ arányú fluktuációt? A múlt­­elemzése — úgy gondolom — : felesleges. Maradjunk tehát a­­ mánál, s nyomban leszögez­hetjük, hogy a bérezés jelen­leg általában megfelel nálu­nk, a munkafeltételek azonban még mindig nem. Nem ritka a 10,5 órás szolgálati idő sem. Ez év májusában például napi átlagban 2 189 290 utast szál­lítottak az FVV kocsijai, egy­­egy kalauzra tehát naponta átlag ezer utas jutott. Ezer utasnak kellett jegyet adni, átszállójegyet, hetikártyát ke­zelnie, a kért és szükséges felvilágosításokkal ellátnia, a szolgálatával kapcsolatos ten­nivalóknak eleget tenni (ko­csiátvétel, átadás, kocsikon az előírt szabályok megtartása, leszámolás stb.). És mindehhez számítsuk hozzá a kocsik rend­, szerint zsúfolt állapotát, a rendszertelen szolgálati időt, a kora reggeli kezdést, éjfél utáni végzést, az időjárás sze­szélyeit, az állandó vitákat az utasokkal. Ezek után szinte természetes, hogy nálunk aránytalanul magasak a moz­gásszervi betegségek, a gyo­mor és az idegrendszer bán­­talmai. Elsősorban a nőknél. Az 1957. évi statisztikai ada­tok szerint januártól augusz­tusig a férfiak 3,43, a nők 7,67 százaléka volt beteg. Munkás­­szállásainkon 256 nő lakik, elhelyezésük azonban itt sem­­teljesen kielégítő. Az egyik­­ túlzsúfolt, másutt a tisztálkoz­ódási lehetőségekkel van baj,­­ kevés a mosdótól és általában­­ hiányzik a rádió, könyvtár,­­társalgó stb. Sok gondot okoz­­még az FVV-nek, hogy a 14 ♦ forgalmi telepnek, vagyis az ♦ egész vállalatnak összesen hét ♦ gyermekintézménye van, ♦ amely 463 gyermek elhelyezé­­­sére nyújt lehetőséget.­­ A NŐK EGYENJOGÚSÁGA­­ általában minden munkakör-­­ ben érvényesül a bérezésben. [Súlyosan kifogásolható azon- E ban, hogy nem mindenütt E tartják meg a Munka Tör­­­­vénykönyve rendelkezéseit. Ér­tve vall például a forgalomban­­ a túl hosszú szolgálati idő, az ♦ előírt heti pihenőnapok gya­► kori elmaradása és így to­­­­vább. E A munkafeltételeken — kü-­­­lönösen a nődolgozóknál — E okvetlenül javítani kell. Ezt­­ azonban különösen megnehe- E zíti az a körülmény, hogy­­több mint ezer dolgozó hiány­► zik a létszámból. Pedig csak ► megfelelő létszám mellett ve­► vethetjük be a hétórás ten­► helyszolgálatot, ami a járulé­► kos időkkel (jelentkezési idő, ► kocsi ki-beviteli idő, ebédidő, ► leszámolási idő) kitölti, néhol ► még meg is haladja a nyolc­­­­órás munkaidőt. Ezzel kap­csolatos a heti egy pihenőnap ► biztosítása is, illetve az, hogy ► csak azokat osszák be szabad ► napból szolgálatba, akik ezt ► kifejezetten kérik. Jelentős ► javulást hoz a folyamatban ► levő ülő kalauzi rendszer be­► vezetése, ami minimálisra­­ csökkenti a mozgásszervi, gyo­mor- és idegrendszer-betegsé­gek lehetőségét. De mindezek mellett szükséges, hogy a szakminiszter az egészségügyi miniszterrel egyetértésben megállapítsa azokat a munka­köröket, amelyekben nőket egyáltalán, illetve csak bizo­nyos feltételek mellett lehet foglalkoztatni. MIT TEHETÜNK MÉG? A nődolgozók munkájának meg­könnyítése érdekében — külö­nösen a forgalmi telepeken és a nagyobb női munkásszállá­sokon — egyelőre egy-egy mosógépet állítunk be. Min­dennél fontosabb azonban egy napközi otthon és bölcsőde. Végül néhány javaslat, amely már nemcsak a villa­­mosvasutat érinti. Meg lehet­ne valósítani például, hogy az üzemi konyháról az asszonyok önköltséges áron haza is vi­hessenek ételt.» Konzervgyárt­­mányaink jók, csomagolásuk ízléses, nagyon drágák azon­ban, főként a göngyöleg ma­gas ára miatt. Az ipar fel­adata lenne, hogy csökkentse a göngyöleg árát.­­ Országunk teherbíróképes­ségét figyelembe véve, olyan gyakorlati intézkedéseket kell hozni, amelyek elősegítik a javaslatok megoldását. Tóth Mihály közlekedési kormánybiztos • Nőkonferencia a vegyipari szakszervezetben Csütörtök délelőtt nőkonfe­renciát tartottak a vegyipari szakszervezet központi székhá­zában. Antal Imréné, a szak­­szervezet titkára beszámolójá­ban vázolta a vegyiparban dol­gozó nők helyzetét, problé­máit. A beszámolót vita kö­vette, amelyben a többi között felszólalt Gárdos Mária elv­társnő, a szakszervezet régi harcosa is.­ A »Külkereskedelem« (a Magyar Kereskedelmi Kamara folyóirata) októberi számában sokoldalúan foglalkozik külke­reskedelmünk számos fontos problémájával. Ha valami nagyon nem tet­szik, pesti »kiszólással« azt szoktuk mondani: ez nem igaz! Valami hasonlót gondolt a kö­zönség a Tanács körúti Film­múzeum kedd éjszakai előadásán, a bevezető rövidfilm vetí­tése alatt és után. A felharsanó nevetőhullámmal kísért ma­gyar rövidfilm címe: »Művészet és valóság«. Mondanivalója: a képzőművészetek fejlődése. Legalábbis: ez akarna lenni. Régen találkoztunk már a belemagyarázásnak, bárgyú sema­tizmusnak, a mindenkiben csak ellenérzést kiváltó esetlen agitációnak ilyen »klasszikus« példájával. A világért sem ki­fogásoljuk, hogy archív filmszínházunk elénk tárta ezt a ki­lencéves filmet, sőt! A közönség jóízűen nevetett, s ez maga is hasznos. De a tanulság is: soha többé ilyen hamis, hazug, embertelen, művészietlen és épp ezért hatástalan »agitációt«. * Shakespeare alakjairól és szonettjeiből komponált jazz­­szvitet Duka Ellington, az is­mert amerikai zeneszerző. A stratfordi Shakespeare-feszti­­vál rendezőségének felkérésé­re készült művet a szakembe­rek az utóbbi évek egyik leg­nagyobb jazz-zenei eseményé­nek tartják. Vajon Shakes­peare mit szólna hozzá? * Élénken foglalkoztatja a közvélemény Artur Miller, a kiváló haladó szellemű ame­rikai író pere, mely most fo­lyik az Amerikaellenes Tevé­kenységet Vizsgáló Bizottság előtt. Legutóbb Steinbeck fog­lalkozott az írótársa ellen emelt váddal, az »Esquire« című folyóiratban. Steinbeck leszögezi: »Bár minél több olyan ,hazaáruló’ lenne Ame­rikában, mint Artur Miller!...« * Kabos László, a népszerű ko­mikus apaszerepet játszik a Kis Színpad legközelebbi víg­játékéban. Kállai István: »Majd a papa­ című darabjá­ban. Kabos László legnagyobb bánata, hogy fehér parókában kell színpadra lépnie és így nem veheti hasznát »siker­­vonzó«, dús, vörös fürtjei­nek ... \ [Emlékezés Mező Imrére | f'YILKOS SORTŰZ oltotta ki l'-*’.harcos életét. Akik megöl­nék, az anarchia posványába [mentették gyalázatos életüket, [pedig ezer halállal kellene [halniuk. | 1956. október 22-én telefonon ►beszéltem vele utoljára. Taná­­­csot akartam kérni, szinte me­­­nekültem hozzá az ördögi de- imagógia és zűrzavar elöl.­­> Benne bíztam akkor, amikor­­ szinte már magamban sem. ► Tanácsát vakon követtem vol­­­na, mert igaz embernek ismer­etem. Amikor a világimperia­­­lizmus minden erejével kin­­t tette közöttünk a mételyt, [amikor néhány író hitványul t arra használta fel a szép ma­­­gyar nyelv minden kincsét,­­hogy gyalázza az egész életvit­ekes a népet szolgáló kommu­­­­nistákat, tudom, sokan fordul­atak hozzá, hogy erőt merítse­lek örök optimizmusából, ta-­­­nácsaiból.­­ Amikor felhívtam, voltak m­ála.­­ — Holnap gyere át, majd be­szélgetünk — mondotta és hoz­zátette: — Nehéz a helyzet, de­­ át kell verekedni magunkat ezen a gyalázaton! — Mintha­­ csak azt mondta volna: ezt kell­­ tennie minden kommunistá­inak! Verekedni a szirénhangú tárulók, a viperák, a patkányok telten, akiket jól beidomítva népünkre zúdítottak. Nem ta­­lálkozhattunk, kitört az ellen­­forradalom. L’GY ESZTENDEJE HALOTT , és elvesztése feletti fájdal­munk nem szűnik, drága em­léke szívünkben nem halvá­nyul soha. Ki is volt Mező Imre? Be­csületes, nyílt, igaz ember —► kommunista! Akkor ismertem meg, amikor a SZOT ter­melési osztályának vezetője lett. Nagy műveltsége, gazdag tapasztalatai, lelkesedése szár­nyakat adott nekünk, beosz­tottjainak is. Kiváló érzékkel mindig a lényeghez nyúlt. És mennyire szerette az embere­ket! Nemcsak megértette, ha­nem szinte kitalálta gondun­­kat-bajunkat, nem tudtunk olyat kérni tőle, amit meg ne tett volna. Kitartóan, keményen kereste az igazát — a párt igazságát — azokkal szemben, akik megté­vedtek, vagy érdemtelenül po­zícióba verekedték fel magu­kat, hogy gyalázatot hozzanak a kommunistákra. Jól látta ezt és mintha egymaga akarta vol­na jóvátenni mindazokat a hi­bákat is, amelyeket mások el­követtek. Mező Imre elvtárs tragédiája megrázó bizonyítéka annak, hogy 1956 októberében nem a hibák kijavításáért folyt a harc, hanem a szocializmus ellen támadt a söpredék. Aki ismerte Mező Imrét, tudta, hogy a párt méltán bízta meg őt 1956 októberében a munkások fegyveres erőinek megszervezésével. Benne, a spanyol nép szabadságáért vé­rét ontó kipróbált harcosban a párt megbízhatott. A munká­sok, a párttagok pedig határta­lanul szerették. Tudta az ellen­ség is, hogy Mező Imre nem alkuszik. Orvgyilkosokat, gaz­embereket küldtek ellene. Jeepünk ellenségei ! " MEGÖLHETTÉK Mező Imrét, de életműve bennünk, kommunistákban örök életre kelt. Sok párttag tőle tanulta meg szeretni az embereket, szolgálni a pártot, a népet, az emberiség nagy ügyét — a szo­cializmust. S amikor emléke­zünk, neki is megfogadjuk: legyen békés a pihenésed — nem lesz a tőke úr mirajtunk! Mónus Gábor

Next