Népakarat, 1957. december (2. évfolyam, 282–304. sz.)
1957-12-17 / 295. szám
ELTÖRÖTT AZ UGRÓDESZKA A Váci utca 46 alatt működő betegekből és csökkent munkaképességűekből alakult Jövi KTSZ dolgozói kértek meg bennünket: — Rendelletesség van szövetkezetünkben, holnap tartunk munkaértekezletet, szívesen vennénk, ha eljönnének . A teremben néma csend, a szövetkezet dolgozói feszültei figyelik az előadó szavait Kövesi Máté elnökasszony néhány hónapos ügyködésének megvitatása a napirend. Kovács Andor, a Textilipari KISZÖV elnöke sorakoztat fel megdöbbentő tényeket: A kiskirálynak is mag a fele hajlikt a keze . Fejébe szállt a dicsőség Kiskirálynak képzeli magát. Nem tűri az ellentmondást. Beosztottjai egy részét megfenyegette: kirúgja őket. Felügyeleti hatósága Határozatait nem tartja magára nézve kötelezőnek. Gondatlanul bánik a szövetkezet vagyonával. Jóformán hiteles bizonylatok nélkül gazdálkodnak pénzzel és anyaggal. Nem egyszer bemondások alapján könyvelnek. A tételes revizori vizsgálat jónéhány méter anyaghiányt állapított meg. A vezetőség semmiféle darabbér nyilvántartást nem vezet. Az elnök önkényesen állapítja meg, ki mennyi bért kap elvégzett munkájáért. Megsértették a szövetkezeti demokráciát. Saját fizetését önkényesen havi 3200 forintban állapította meg. A közgyűlés tudta és beleegyezése nélkül határozta el, hogy a vezetőség a jövőben premizálja önmagát. Bár az OKISZ rendelete — szabályos eljárás után is — negyedévenként csak 30 százalék prémiumot engedélyez, a főkönyvelő tiltakozása ellenére 45 százalékot fizettetett ki magának, 3800 forintot. Férjéből szövetkezeti tagot csinált, a felső szervek tudta nélkül anyagbeszerzői feladatkörrel bízta meg. Az OKISZ-ban a napokban adta elő legújabb javaslatát: válasszák ketté a szövetkezetet, a gyógyult tüdőbetegek és az »egyebek« külön-külön egységet alkossanak. Elmondotta: az utóbbiak szövetkezetének elnöki tisztjét szeretné a jövőben betölteni. „Az ember kiteszi a szívét“... — Hazudik, egy szava sem igaz! Aljas gengsztermunkát folytatnak ellenem — ordít közbe magából kikelve Kövesi Mórné. Majd munkatársai felé fordul: — Miért tűritek, hogy rágalmazzanak? Az utcáról szedtelek fel majd mindannyiotokat. Embert faragtam belőletek. Szakmát adtam kezetekbe. Nálam tanultatok meg varrni... Oh, szégyen és gyalázat ... Az ember kiteszi a szívét, betegre dolgozza magát — íme a köszönet... Pillanatok alatt parázs vita verekedik. Sokan kérnek szót, mellette is, ellene is. Észrevehetően, érzelmi alapon, a tények alapos ismerete nélkül kardoskodik majdnem mindenei igaza mellett. Jómagunk is anácstalanok vagyunk, hiába mi faggatás, döntőbíró szerepére; nem vállalkozhatunk. Az értekezlet után két na-; non keresztül jártuk a várost; — jónéhány illetékessel beszél-; ;ünk. Kövesiné felháborodása; mesterkéltnek bizonyult. Az V. kerületi ügyészség időköz-: nen bekapcsolódott munkatár- iának ellenőrző vizsgálata nagyjából egyezik a Textilipari OKISZÖV revizorainak jelenté-;ével. Az Egészségügyi Minisz- t térium és az OKISZ ügyinté- tőinek tapasztalatai is megkö- telítően azonosak. Kövesiné; ény’evesen tú’fizettette orma-; ’át, hűtlenül és hanyagul ke-; telte a szövetkezet tulajdonát.; méltatlannak bizonyult az el- löki tisztségre. Nem okozottarob’émát , ennek felderítése. Kíváncsiságink azonban kez- dettől jó»vas -árért« körül forgott. Túszén Kövesiné min-' den készf'»et kizáróan sokat hnerv »rr.»T-V0-7-7(T'T\ irrTTiValehetrtséffet eT^r'idf+co.-) nak. Vajon mi bujkálhat tettei mögött... ? Ügyeskedés és összeköttetés... — Az élelmes, a helyzetet gyorsan felismerő emberek típusához tartozik. Tudott róla, hogy a kormány fel kívánja karolni a csökkent munkaképességű betegeket, öregeket és a szövetkezeti mozgalom feladatául adta foglalkoztatottságuk megszervezését. Ezt nyargalta meg. Ugródeszkának tekintette csupán »jótékonykodását« — saját pecsenyéjét akarta megsütni a nemes célkitűzés tüzén. Tartalom szerint többen nyilatkoztak így róla. S a morzsánként összeszedett tényeink ugyancsak nyesztűről árulkodnak. Még máig is megfejthetetlen rejtély, hogyan kerülhetett a volt vásári textilkereskedő felesége a nagyhírű orvosprofesszor védnöksége alatt működő szervező bizottságba, majd a megalakult szövetkezet elnöki székébe. El kell fogadnunk a feltételezett indokot: ügyeskedése és összeköttetései révén. Amikor beszéltünk vele, fennen hangoztatta: »Minden cselekedetemet a szövetkezet felvirágoztatásának szándéka hatja át.« Úgy mondotta, a férjét is ezért alkalmazta anyagbeszerzői munkakörben. Dicsekedett vele: 3000 forintos állást hagyatott ott érte. Utánajártunk a dolognak. Nem mondott igazat: férje ura a Minőségi Kelmefestő és Vegytisztító, Csányi utcai telepén segédmunkáskodott ezt megelőzően. Műszaki vezetőként a család egyik ismerősét alkalmazta, aki hajdan ugyancsak kereskedősködött. Felettes szerve minden rábeszélése ellenére sem volt hajlandó őt szakképzett vezetővel felcserélni. Egy meglepő levél és a dolgozók igaza Körülbelül idáig értünk, amikor rá kellett jönnünk, hogy Kövesiné óvatos és körültekintő kereskedő, aki a támadást tartja a legjobb védekezésnek. Meglepetésünkre ugyanis levelet kaptunk Kövesinétől, írásában panaszt emel a még el sem készült cikk írója ellen: »Azt ígérte nekem, ha a vizsgálat nem állapít meg ellenem törvénytelenséget, akkor segítségemre lesz igazságom kiharcolásában. Ehelyett — a Textilipari KI- SZÖV-vel karöltve — igyekszik ellenem hangolni a szö- vetkezet tagságát.« Egyebek között még ki is oktatja szer- kesztőségünket. Mit feleljünk reá? Megálla- pításainak sértő, rágalmazó, élét figyelmen kívül hagyjuk, így csak annyit: a vizsgálati törvénytelenséget állapította meg. Elsősorban erkölcsi vo- natkozásban. Ezért adunk iga-zat azoknak a szövetkezeti dol-l gozóknak — hivatásunk szerint, védelmezve érdekeiket —, akik a munkaértekezleten hibás,, . vétkei ellen emelték fel sza-', ■ vukat. Ezért helyeseljük — az! ■ OKISZ, az V. kerületi ügyész-! ség, az Egészségügyi Miniszté-t ' rium ügyintézőivel egyetértés-! ' ben —, hogy Kövesi Móriétleváltották elnöki tisztségéről. Mocsári Károly : lepottyant az elnökasszony 1957. december 17 ! Szerelemben gyönyörű, csalódásban örökké emlékezetes, ' fájdalomban talán nincs is b első, az mindig volt. Lemondásban hősi dolog, vitézi tett. ■ Különben minden lemondás m ilyen, mi, idősebbek már megtanultuk, érezzük a szánkban ; kesernyés ízét. De az első ' lemondás? A '• magamét nem tudom, régen ] feledtem már. A kicsi fiamét ■ szenvedtem most át, vele ■együtt. Micsoda harc volt, mi íyen heroikus küzdelem. Belefájdult a szivem. Hiszen négy■ esztendős csak. Cumizott eddig, úgy tudott csak elaludni. ■Olyan volt számára a cumi, '■ mint a dohány, a pipa, a kávé '■a felnőtteknek Morzsolgatta a ■gallérját kis ujjaival, s szívtam a cumit. Tíz perc múlva már aludt. Mi kegyetlenek voltunk. (Ó. , hogy fájt később!) Azt mondták, azzal ijesztgettük, hogy a Mikulás valószínűleg elviszi majd a cumikat. Figyeltem: attól a perctől kezdve mily édesen szívta esténként a kopott cumit. Aztán hogy örült a Mikulásnak reggel. Körülszaladta a kis asztalt, mindent megnézegetett. Majd szomorú lett. Egész nap szomorú volt. Nem tudtuk, mi lehet az oka? Csak este, amikor síri hangon megkérdezte: »Minden cumit elvitt?...« Igen. Mind elvitte. Így mondtuk neki. Könyörtelenül, határozottan. Mert összebeszéltünk. Elvitte mind, most már nincs cumi. Az öreg Mikulás jár vele, alig látni ki nagy, bozontos, fehér szakálla közül. Elvitte a cumit, és most szívja nagy élvezettel. Ilyen nagy gyereknek már nem való. Andris fiam hallgatott, s kis szive bizonyosan halálosan meggyűlötte a Mikulást, aki szakállas, vénember létére cumival járja most az utcákat, házakat. Meggyűlötte, de nem szólt. Lefeküdt. Figyeltük furcsa izgalommal. — Én nagy fiú vagyok már! — mondta egyszer felénk, s tudtuk, hogy miért mondja, összeszorította a száját, forgolódott. — Ugye, én már neon fiú vagyok? Igen, igen. Nagy fiú. Mondtuk neki, hogy az. Biztattuk. Mert ugye, egy kicsi fiú, csöppnyi gyerek, aki még nem tudja, hogy mi a lemondás, még nem érezte sosem keserű izét a szájában, hogyan is tudna lemondani a cumiról? De egy nagy fiú, egy felnőtt, az már más! Az, ha akar, akkor le tud mondani. S ő akart. Néha rám nézett, s ilyenkor összeszorult a torkom. Olyan riadt volt a szeme. Segítségért kiáltozott a szeme, s nem mozdultam. Hogyan is keményítheti meg így a szívét egy apa? Hogyan hát? Ki tudja ezt? Csak ültem, s nem mozdultam. Pedig nem vitte el a Mikulás a cumikat. Hiszen én voltam a Mikulás, s otthagytam a helyükön. Oda kellene csak mennem, s a szájába dugnom egyet. Ó, hogy felmosolyogna, hogy megköszönné, milyen vidám lenne. S aludna mindjárt. De nem, nem mozdulok, összeszorítom az öklöm, belevájom a körmöm a tenyerembe. — Nagy fiú ,carry te! —mondom neki hangosan, s ő hálás ezért. Segítem nagy küzdelmét. Tudja ő. De belül, belül nagyon szomorú leszek. Eszembe jut, s folyton az jár eszemben később is, hogy milyen nehéz is az élet. Ilyenkor, négyéves korában már■ le kell, hogy mondjon valamiről az ember. Egy cumiról. Milyen kis öröm pedig. Aztán később lemond nagyobb dolgokról, egyszer talán egy nőről is. Szép lesz, kívánatos, szőke haja a vállára omlik, pillája árnyasan rebben, szeme kék lesz, mozdulata igéző, s lemond a fiam ... Keserű lesz a szája, s áll a dunaparton, várja, hogy leszálljon az alkony. Aztán elindul a fák alatt. Ősz lesz akkor, s hullanak a levelek, csendesen hullanak az útra... Hirtelen odalépek a szekrényhez, előveszem a cumit, s viszem neki. Feltérdel. Könynyes a szeme. »Nem, Andriska nagy fiú!« — s ezzel befelé fordul. Szenved még egy ideig, majd elalszik. Igazi hős, én tudom. Igen, így születnek a hősök, a spártai jelemek. Egy cumin dől el, hogy kiből misz ... Illés Sándor AZ ELSŐ i ALKOTÓ KEDV mellett tört lándzsát, nemcsak fó az exportlehetőségek miatt hanem azért is, mert a pulyka nagy pusztítója a burgonyabogárnak, ahol pulykát tenyésztenek, nincs veszedelemben a krumplitermés. S általában: a szárnyas jószág nevelése nagyon hasznos! Hajós község lakói libáért, kacsáért négyszer annyit kaptak, mint amennyit a gabonaföldek terméséért. Az ordasiak az újburgonya specialistái, hogyan tudják tavasszal a dunai Pestre szállítást megoldani — ekörül is folyt a vita. Ott helyben mindjárt megalakították a különböző feladatkörök szerinti szakbizott♦ságokat, amelyeknek tagjai ♦rövidesen munkához látnak. ♦ TÁRGYALTAK MÉG SOK ♦ MINDENRŐL, de most nem ♦ szándékom az egész vita ismertetése. Mindez csak kiemelte: ♦ gazdag keretbe helyezte a lé♦ nyeget: mennyi szív, mennyiértékes tettvágy, szakértelem ♦ sűrűsödik az emberekben. ♦ Nagyon is fején találta a -õ szöge: — még ha kissé romantikusan fogalmazta is meg — az egyik középkorú parasztem- i ber, amikor a tanácskozás tapasztalataként ezt szűrte letanulságul: »Van nekünk egy titokzatos kincsünk, amelyről sokszor megfeledkezünk, pedig erőssé, gazdaggá tenne ben- nünket. Ez a kincs: az emberekalkotó kedve...« S éppen ez a kalocsai tanácskozás mutatta meg azt is — ♦ anélkül, hogy erőltetni akar♦ nem a tanulságot —, hogy mi a Hazafias Népfront-mozga♦ lom egyik legfontosabb, leglényegesebb feladata városon ♦ és falun egyaránt. Az emberek lalkotó kedvének megihletője, ♦ megvalósulási medrébe terelője, mozgatója, irányítója lehet a népfront. További szép példák is ajkadénok, akár messzebb se mentsünk értük Kalocsánál. Ebbena járásban sok ragyogó jele Iván a népfront kezdeményezte 2 társadalmi összefogásnak. Misikén harmincezer forintos tár- rsadalmi munkával járultak hozzá a hídépítéshez. Bátván ♦ negyvenezer forint értékű ♦ társadalmi munkával járdát építettek, körülkerítették a futballpályát és parkot léte♦ sítettek a községben. Most ♦ meg kultúrház építését tervezik: a faanyagot a falu erdef fából, a sódert, a homokot a közeli Dunából társadalmimunkával termelik ki, sőt szereretnének még téglát is égetni. 2 Homokmégyen is kultúrház ♦ épül majd s a négyszázezer ♦ forintos építési költségből ittis sok tízezer forintot társadalmi munka tesz ki. » Más irányba is tekintve, ést mondhatnám még, hogy a kalocsai járási népfront-bizott»»ág egészségügyi szakosztálya 277 orvos részvételével éppen a 2 minap rendezett jól sikerült tojvábbképző ankétot, vagy a 2 bajai tanítóképző növendékei- 2nek a legelemibb orvosi tudni- 2 valókról rendszeresen tarta- rak el "akácokat, hogy az é’et»be, például egy orvos nélküli »♦anyába kikerülve sürgős esetiben maguk is segíthessenek a ♦ betegen. EGY VAGY KÉT JÁRÁS » még nem az ország. Ám kicsi-1 ből kerekedik a nagy s bizonyos, hogy mindaz, ami a kalocsai járásban az élet pezsdülését mutatja, nem egyedülálló a jelenség. Mint ahogy az is biztos, hogy a kalocsaititokza- 2tos kincs«, az emberek alkotó ♦ kedve fellelhető mindenfeléaz országban, falvakban is, vá♦ rosokban is. Csak segíteni* ♦ összefogni, irányítani kell, hogy mindenütt alkotássá való- 2 süljön. 2 Slorváth Győző : SOKÓRÁS TANÁCSKOZÁSON vettem részt a napokban. Nem volt ez nagy hordóerejű politikai megbeszélés, még csak nem is a fővárosban tartották, sőt nem is megyeszékhelyen. Kalocsán, ajárás központjában zajlott le. [ Kik voltak jelen ezen a meg» «beszélésen? Javarészt parasztok, egyéniek és termelőszövetkezetiek, aztán néhány tanácsa dolgozó, a paprikamalom embere, valamelyik falu állatorvosa, talán egy tanító is, ha jól értettem a bemutatkozását. A járási Hazafias Népfront mezőgazdasági szakosztálya hívta össze őket. A járás hároméves mezőgazdasági tervén vitatkozgattak. Olyasmin, hogy az Úszód községből elindult majorannatermelést más falvaikban is ki kell próbálni, ki kell kísérletezni, hogy ültetve vagy palántázva kifizetődőbb-e? Ki kell dolgozni, hogy érdemes-e nagyobb területen borsosmentát termeszteni, ha igen, előadásokat kell tartani róla, közös termelési társulásokat kell szervezni. Egy gazda elmondta, miképpen érte el, hogy ez idén földjén rövidebb idő alatt több nemes csemesepsorika termett, mint másokén. Egy ezüstkalászos gazda a pulykatermesztés ♦ !" is Véget ért a vasas-együttesek V. zenei fesztiválja Kodály Zoltán a vasasoknál ! Csaknem egy hónap után,december 15-én lezárult az V vasas zenei fesztivál. Rendkívül figyelemre méltó és szép volt a három utolsó hangverseny. Schenk és Debussy kisopera-bemutató December 13-án két kis operaművet (Debussy: A tékozló fiú és Schenk: A csodadoktor) mutatott be a központi együttes. Hadd szögezzem le mindenekelőtt: ilyen produkciót, csakis az zenei műkedvelés legjobb színvonalát közelítő, kitűnő szakvezetéssel rendelkező együtteseknél tartunk megengedhetőnek. Itt ilyennel volt dolgunk, így azután egészen jól sikerült ledönteni a nagy fát, amelybe az együttes a kitűnő András Béla vezetésével belevágta a fejszéjét. Az előadás bizonyosan használ majd a műkedvelő énekesek és zenészek muzikalitásának, fogékonyságának, műveltsége csiszolásának — és ez a fő. A Schenk-operában meglepően arányos hangzásokat megszólaltató zenekar mellett főleg a könnyed rendezés (Szécsi Ferenc), s az énekesek felszabadult színpadi mozgása, helyesalkalmazkodása hangadottságaikhoz és tiszta szövegejtése eredményezett kellemes perceket. Zenekarilag a merőben más természetű, modern (emellett biblikus témájú) francia kisoperát is sikerült megoldani Vétek István, illetve Végvári Rezső érdeme, hogy a kórusrész és a kis balettbetét is szép, ízléses és stílusos volt Tatay Erzsébet tavalyi, Székelyfonó-beli éneklése után ismét nagy feladatot oldott meg sok ízléssel, szép énekléssel. Ünnepi magyar kórus-est és záróhangverseny A hangversenysorozat 14-i, talán legszebben sikerült estjének ünnepi órái voltak azok, amelyek a 75 éves mester, Kodály Zoltán jelenlétében zajlottak le. A munkásdalosok kitörő örömmel üdvözölték a körükben megjelent zeneköltőt és érthető ambícióval, szívük mélyéből szólaltatták meg gyönyörű műveit, amelyek az »Ünnepi magyar kórus-est« műsorát uralták. Kodály Zoltán szeretettel köszöntötte az őt üdvözlő vasas-dalosokat. Néhány mondatban visszapillantott az új szellemű magyar kóruséneklés múltbéli nehéz esztendőire és útmutatást adott a munkáskórusok jövendő működéséhez. Végighallgatta a vasasok műsorát, majd hosszan, szívélyesen elbeszél-lgetett a munkásdalosokkal. A záró díszhangversenyen Szőnyi Miklósnak, a vasas- szakszervezet főtitkárhelyette-sének beszéde után hivatásos; művészeink adtak nagyon szép műsort a fesztiválon részt vett, lelkes vidéki és fővárosi mű- kedvelők tiszteletére. A fesztivál műsorával, színvonalával, arányaival, eredményeivel és kísérleteivel mindenképpen példát mutatott az egész zenei-, kórus- és táncos-mozgalomnak. Útkereső mozzanataiban akad vitatható — de ami egyszer vitatható, az semmiképpen nem haszon nélkül való. Bebizonyította ez a seregszemle, hogy az életképes jó énekkaroknak és zenekaroknak ma már nem terhertétele, hanem életszükséglete a magas színvonal, a magyar alaphang. S bebizonyította, hogy a bátor kísérletezés (itt főleg a táncmozgalomra gondolok) — még az eredményében vitatható kísérletezés is — százszor értékesebb, mint a kiúttalan egyhelyben topogás Természetesen: lelkes, áldozatkész, segítők, hozzáértő magas képzettségű szakemberek nélkül újat hozni képtelenség — legfeljebb újnak álcázott nagyon is régit. A fesztiválon hallott vasas-együttesek közül azonban több is képes még régebbi alkotásokból is új hangzást, friss kedélyt, a munkáskultúrához méltó tartalmi újdonságokat kihozni, mert a közreműködőkben megvan ehhez a lelkesedés, a vezetőkben az ezzel párosult hozzáértés. A leg-főbb tanulság: a műkedvelő mozgalomban mindkettő nélkü' lözhetetlen. : Rajk András A zeneköltő a munkásdalosokkal (Hemző Károly felvétele) Díszelőadás az Operaházibán a 75 éves Kodály Zoltán tiszteletére Vasárnap este díszelőadást rendeztek az Operaházban a 75. születésnapját ünneplő Kodály Zoltán tiszteletére. Mihályfi Ernő művelődésügyi miniszterhelyettes köszöntötte Kodály Zoltánt a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében. A bensőséges ünnepség után a »Háry János« került színre Ferencsik János vezényletével. A második felvonás végén a szereplők körében megjelent a színpadon Kodály Zoltán is, akinek dr. Palló Imre, az Operaház igazgatója, Háry János alakítója arany babérkoszorút nyújtott át. NÉPAKARAT Az idén már nem lesz komolyabb vízhiány . Minden remény megvan arra— mondják a Vízművek illetékesei —, ha a még érvényben levő víztakarékossági ren►deleteket a lakosság megtart► ja, ebben az esztendőben számottevő vízhiány már nem lesz. A Vízművek továbbra is ellenőrzik az éjszakai korlátozás megtartását s azt, hogyaz ipar eleget tesz-e az élerbe■ léptetett intézkedéseknek. Hétfőn a délelőtti órákban igen kedvező volt a helyzet, a tárolókban mindenütt volt víz.