Népszava, 1958. február (86. évfolyam, 27–50. sz.)

1958-02-28 / 50. szám

A kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gépállomások átszervezéséről hozott határozatot az SZKP központi bizottsága Moszkva, február 27. (TASZSZ) A Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága február 25­-26-án ülést tartott. Az ülés részvevői meghallgatták és megvitatták Hruscsov beszámolóját -A kolhozrendszer további fejlesztéséről és a gép­állomások átszervezéséről". A központi bizottság plénuma megfelelő határozatot hozott. Hosszadalmas tárgyalások és mély hallgatás a tuniszi—francia vita megoldásánál Tunisz, február 27. (AFP) Robert Murphy tuniszi tar­tózkodásának második napján hosszú munkaülést tartottak, amelyen az amerikai nagykö­vetségen adott ebéd alkalmából az amerikai külügyminiszter­­helyettes mellett Lewis Jones, az Egyesült Államok nagykö­vete, Bahi Ladgham tuniszi miniszterelnök -helyettes és Szádek Mokkadem külügymi­niszter vett részt. A két tuniszi miniszter há­rom óránál is hosszabb időt töltött az amerikai nagykö­vetségen. Biztos forrásból szer­zett hírek szerint Murphy ma­gyarázatot kért tuniszi tár­gyalófeleitől Habib Burgiba előző napi beszédéről. A kérés különösen két pontra vonatko­zott: a Tuniszban állomáso­zó francia csapatok visszavo­nása és az algériai ügy. A ta­nácskozás alatt egyáltalán nem volt szó a jó szolgálatok tekin­tetében elfoglalt francia állás­pontról. Murphy még mindig csak a tájékozódás szakaszánál tart. Lag­ham és Mokkadem láto­gatását az amerikai nagykövet­ségen Burgiba elnökletével tartott szűkkörű miniszterta­nács előzte meg. A köztársasá­gi elnök szerda este az ameri­kai nagykövetségen lezajlott tanácskozás után hosszasan tárgyalt a miniszterelnök-he­lyettessel és a tuniszi külügy­miniszterrel. A két tuniszi miniszterrel folytatott szerdai tanácskozás után Murphy újságíróknak nyi­latkozott. “Az a benyomásom — mondotta —, hogy sikerül valamit elérni. Addig maradok iszban, amíg csak szükség van rá.« A későbbiekben derű­­­sen megjegyezte, hogy a jó szolgálatok érdekében “még az ördöggel is kész találkozni«, de sietett hozzátenni, hogy ez az Algériai Nemzeti Felszaba­dulási Front vezetőire nem vo­natkozik.­­ Tuniszi és amerikai körök a legszigorúbb diszkrécióval ke­zelik megbeszéléseiket. Mind­két részről az a vélemény, hogy a jó szolgálatoknak ezek­ben az előkészítő szakaszai­­ban hallgatni kell. Minden in­­diszkréció hátráltatja az ügy rendezését. . Az a­tomfegyverkezés délibábja Norstad tábornoknak, a NATO-haderők főparancsnokának kijelentései, amelyek szerint atomfegyverekkel kell felsze­relni a nyugatnémet csapatokat és a Rapacki-tervet el kell vet­ni, nagy feltűnést keltettek bonni politikai körökben. A hamburgi Welt vezércikkben foglalkozik Norstad nyilatkozatával s a többi között hangoztatja: — Norstad tábornok ismét az atomfegyverkezés déli­bábjával kecsegteti a nyugati világot és név szerint a németeket. A valóságban végzetes dolog lenne, ha eszméi valóra válnának. Norstad tábornok nagyobb biztonságot ígér nekünk és a nyugati világnak azáltal, hogy az atom­fegyverekkel felszerelt egységek számát Nyugat-Német­­országban fel akarja emelni, az atomfegyverekkel ellá­tott amerikai csapatok mellé német csapatoknak kellene lépniük. De amit Norstad ezzel elérne, az nem a nagyobb biztonság, hanem a gyúlékony pontok megszaporodása és a fokozottabb bizonytalanság lenne. Norstad azt mondja nekünk, hogy a német csapatokat nem szabad másod­rangú feladatokkal megbízni. De mi ma nem vagyunk elsőrendű katonai hatalom. A velünk párhuzamba állít­ható katonai erők Lengyelország, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság csapatai. Ezek kezében pedig nincsenek atomfegyverek, sőt Rapacki felajánlotta, hogy soha nem is fognak ilyen fegyvereket kapni. Norstad javaslatainak fő veszélye politikai vonatkozás­ban van. Abban a pillanatban, mikor a világon minél erősebb az enyhülés utáni vágy, Norstad olyan intézke­déseket javasol, amelyek csak fokoznák a feszültséget. Ha terveit végrehajtanák, akkor még nehezebbé válnék befejezni a hidegháborút és megvalósítani a német egy­séget, mint bármikor eddig. Nincs olyan szerződés, amely Nyugat-Németországot Norstad javaslatainak elfogadá­sára kényszeríthetné. C H-mimiintiiiimiiffltimnnmnnmiiiiniiinniiniiiiiinHninmHmüiiffliüifflniiiíminni'mfliinimiiiüimiiiimmiinittmniiiRmnniuDmiiflnnminititiuim’iPM | «hirdető feleink kényelmét szolgáljuk „ azzal, hogy a NÉPSZAVA hirdetéseit a Magyar Hirdető budapesti és vidéki fiókjai is felveszik . A BUDAPESTI IV., Újpest, István tér 18 FlOKOK CÍME : v*» Felszabadulás tér 1 VI., Lenin körút 80 p VIII., Blaha Lujza tér 1—3 XI., Móricz Zsigmond körtér 9 XIX., Kispest, Vörös hadsereg útja 121 ^HiHiniffiitiiiHiiiimuuiinimHiin!Hi]iHflHiiHffiii>iiHitiiiiHi»mimimiiigaBiiMniHiRi«MBRitiR»ui8iuHniHiiHUiiiiHiiiiinHiiuiiiiiimiiiitHiiwiHiiimkl . 1958. február 28 Megkezdődtek a szudáni választások A Khartumtól északra fekvő Ondurmanban és más na­gyobb városokban megkez­dődtek az országos parlamenti választások. A választások március 8-ig tartanak és már­cius 10-én kezdik meg a sza­vazatok számlálását. Csak a felnőtt férfiak rendelkeznek szavazati joggal Attlee: „Úgy vélem, hogy a Rapacki-terv a jobb jövő bizonyos reményét kelti!“ Malmö, február 27. (AFP) Lord Attlee volt angol mi­niszterelnök szerda este svéd újságírók kérdéseire válaszol­va kijelentette: “Úgy vélem, hogy a Rapacki-terv a jobb jövő bizonyos reményét kelti.'« Mint mondotta, diplomáciai úton feltétlenül elő kell készí­teni az esetleges csúcsértekez­letet. Hozzátette, szerinte a semleges Németország nagy előnyt jelentene Európa szá­mára. A ciprusi problémáról azt mondotta, hogy a ciprusiaknak lehetőséget kell adni arra, hogy maguk döntsenek jövő­jükről. A brit kormány nem hozza nyilvánosságra a rakéta-kilövő­pályák helyét, hogy ne nyug­talanítsa a lakosságot. (Újsághír) Érdekes, ezek a fák tegnap még nem voltak itt (A Sunday Express karikatúrája) Az Egyesült Arab Köztársaság minden arab számára létesült Damaszkusz február 27. (Új Kína) Naisszer elnök szerdán Da­­maszkuszban tíztagú libanoni küldöttséget fogadott. A kül­döttség tagjai közt volt Abdal­lah Jafi és Szaeb Szalam volt miniszterelnök is. A küldöttség tagjaihoz be­szédet intézett Nasszer és a többi között kijelentette: “Az Egyesült Arab Köztársaság minden arab számára létesült. Közös ellenséggel állunk szem­ben, s ezért egységesnek kell lennünk. Meggyőződésem, hogy Libanon mellettünk és az ösz­­szes arabok oldalán áll az ösz­­szes ellenséggel szemben.­ Nasszer elnök ugyancsak szerdán fogadta a Szíriai poli­tikai élet számos vezetőjét is, köztük Hauranit, a nemzetgyű­lés elnökét és Szabri Asszali miniszterelnököt. Nasszer ­ Tárgyalni kell a Rapacki-tervről és a Kennan-tervről Német szociáldemokrata vezető szerint a két terv reális tárgyalási alap Bonn, február 27. (DJ­A) Carlo Schmid professzor, a Német Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciójának alel­­nöke szerdán a bajor rádió­ban rámutatott, hogy tárgyalni kell a Rapacki-tervről és a Kennan-tervről. Ezek a tervek azért készültek, hogy jobban megközelítsék a probléma magvát, mint ahogy az a há­ború utáni politika eddigi módszereivel lehetséges volt. Schmid kijelentette, hogy George Kennan, volt moszkvai amerikai nagykövet és Rapacki lengyel külügyminiszter nem szabadalmazott receptnek, ha­nem tárgyalási alapnak szánta javaslatát. Ha a két tervet komolyan vesszük, ez nem azt jelenti, hogy eleve úgy kell megvalósí­tani őket, mint ahogy megszö­vegezték. Csupán a tárgyalá­sok megkezdésére felszólító ja­vaslat elfogadását jelenti. Elő­ször meg lehet vitatni a ter­vek szempontjai mellett és el­len szóló érveket, hogy végül újabb kölcsönös javaslatokra jussanak. Valamely »terv« csak akkor vezethet ilyen kez­deményezésekre, ha »reális«. Ezalatt az értendő, hogy figye­lembe veszi­k a másik fél­ ér­dekeit is. A Kennan-terv és a Rapacki-terv szerzője látható­lag épp ebből a gondolatból in­dult ki. Schmid ezután kijelentette, hogy a német újraegyesítésről csak akkor lehet a siker remé­nyével tárgyalni, ha katonai szempontból érdektelenné te­szik. Ily módon a katonapoli­tikai megállapodások a terü­leti-politikai rendezés előfelté­telévé válnak. Ha a Rapacki- és a Kennan­­terv értelmében megegyezésre kerülne sor, Németország a vi­lághatalmak szemében elvesz­tené stratégiai jelentőségét. Eb­ben az esetben sokkal köny­­nyebb volna sikeresen tárgyal­ni arról, ami Németország új­raegyesítése szempontjából szükséges. I­ szovjet szakszervezetek szerepének növekedésért­, a dolgozóknak a termelés irányításába való fokozott bevonásáról és a magyar—szovjet szakszervezeti kapcsolatok további fejlesztéséről nyilatkozott a Népszavának P. M. Korobova, a szovjet Szaktanács titkára A Népszava munkatársa beszélgetést folytatott P. M. Korobovával, a szovjet szak­­szervezetek központi tanácsá­nak titkárával, a magyar szakszervezetek XIX. kong­resszusára érkezett szovjet delegáció vezetőjével. A be­szélgetésen jelen volt V. E. Szergejev, a szovjet szakszer­vezetek központi tanácsa nemzetközi osztályának cso­portvezetője is. Korobova elvtársnő minde­nekelőtt köszönetet mondott a delegáció nevében a ma­— A decemberi plénum ha­tározatai — mondotta Koro­bova elvtársnő — tovább nö­velik a szakszervezetek sze­repét a kommunizmus építé­sében, a népgazdaság fel­virágoztatásában, a jólét nö­velésében, az öntudat fejlesz­tésében. A szovjet szakszer­vezetek előtt álló legfőbb feladat abban áll, hogy még jobban bevonják a tömegeket a termelés irányításába, igaz­gatásába, fejlesztésébe. E cél elérésének igen fontos esz­köze a szocialista munkaver­seny kifejlesztése és ugyan­így a termelési értekezletek szerepének és eredményessé­gének emelése is.­­ A szakszervezetek már a gyakorlatban is megkezdték az állandó jellegű termelési értekezletek megszervezését. A nagyüzemekben, mint pél­dául a Vlagyimir Iljics moszkvai gépgyárban, a Troh­­gornaja Manufaktúra textil­gyárban a dolgozók maguk közül a legjobbakat válasz­tották meg az állandó jelle­gű termelési értekezlet tag­jaivá. E termelési értekezle­tek a maguk kebelében el­nökséget választanak. Ez öt- tizenöt tagból áll, s az a fel­adata, hogy előkészítse a ta­nácskozásokat és gondoskod­jék az értekezlet határozatai­nak végrehajtásáról, illetőleg figyelemmel kísérje, ellen­őrizze a végrehajtást. A szak­szervezetek nagy önállóságot biztosítottak az egyes üzemek szakszervezeti bizottságainak, illetőleg dolgozóinak e terme­lési értekezletek összetételét, létszámát illetően. A terme­lési értekezlet tagjait minde­nütt a szakszervezetek tag­gyűlésein választották meg. E termelési értekezleteken részt vesznek az üzemi párt­­szervezet, a Komszomol és az üzemi igazgatás képviselői is.­­ Mindezeknek az intézke­déseknek következtében nö­vekedőben van a termelési értekezletek jelentősége. A termelési értekezletek határo­gyár szakszervezetek meghí­vásáért a kongresszusra, ami lehetőséget nyújt a magyar nép életével való megismer­kedésre is. Ezt követően kér­déseinkre válaszolva azokról a változásokról nyilatkozott, amelyek a szovjet szakszerve­zetek működésében a Szov­jetunió Kommunista Pártja központi bizottsága nagy je­lentőségű, 1957 decemberi plé­numán hozott határozatai tel­jesítésének eredményeként alakultak ki. zatai — s ez nagy fontos­ságú, új vonás az üzemek életében — kötelezők az üze­mi igazgatás számára. Ez an­nál is inkább érthető, mert e határozatok meghozatalában részt vesznek az üzemi igaz­gatás képviselői is, mint e termelési értekezlet tagjai. A termelési értekezlet nagyon sok olyan kérdésben határo­zatot hozhat, amely a terme­léssel, vagy a dolgozók élet­viszonyaival áll kapcsolatban, például a tervvel, a bérrel, az önköltségcsökkentéssel stb. Mi bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy az üzem igazgatása az esetek döntő többségében egyet fog érteni a termelési értekezlet határozataival. Ha azonban ez nem történnék meg, ebben az esetben az ille­tékes népgazdasági tanács az illetékes szakszervezeti ta­náccsal együtt felülvizsgálja a kérdést. Mindez igen nagy jelentő­ségű változást idéz elő a ter­melési értekezlet hatásossága tekintetében. Azelőtt gyakran megtörtént, hogy a termelési értekezleteken elhangzottak ugyan helyes észrevételek , de ezeket nem hajtották vég­re. Most a termelési értekezlet elnökségének működése bizto­sítékot nyújt arra, hogy a meghozott határozatok ne menjenek feledésbe. A terme­lési értekezlet mellett állandó titkár működik, az igazgató pedig minden negyedévben beszámol a határozatok telje­sítéséről. Hangsúlyozni kívá­nom azonban, hogy mindez nem veszi le az üzem igazga­tójáról az egyszemélyi felelős­séget az üzem egész termelési tevékenységéért. Az üzemi bizottságok hatásköre is kibővült . A decemberi plénum emel­te az üzemi bizottságok szere­pét is. A határozat módot adott az üzemi bizottságoknak a vál­lalati tervek kidolgozásában való részvételre s arra is, hogy részt vegyenek a normákról, a bérekről való határozathoza­talban, ellenőrizzék a kollek­tív szerződések betartását, vé­leményt nyilvánítsanak az üzem vezető állásainak betöl­tésénél. Az üzemi bizottságok egyetértése nélkül nem lehet elbocsátani munkásokat és tisztviselőket. — A decemberi plénum nyo­mán még következetesebben érvényesül a párt vezető sze­repe a szakszervezetek életé­ben. Számunkra világos, hogy a szakszervezetek csakis akkor működhetnek sikeresen, ha az illetékes pártszervezetek veze­tik, irányítják, támogatják őket.­­ A kommunista és mun­káspártok moszkvai deklará­ciója új utakat nyit meg a szovjet szakszervezetek előtt is a nemzetközi kapcsolatok fej­lesztésében. A szovjet szak­­szervezetek tovább akarják erősíteni azokat a baráti és testvéri kapcsolatokat, amelyek a magyar szakszervezetekhez fűzik őket. Az a szándék érvé­nyesül, hogy a tapasztalatcsere minden formáját kibővítsük. Itt nemcsak a magyar és a szovjet szaktanács, hanem mindkét részről az egyes szak­­szervezetek és vállalatok kül­döttségeinek cseréjére, üdülők kölcsönös látogatására és a kapcsolatok erősítésének más lehetőségeire is gondolunk. Meg kell jegyeznem, hogy a múlt esztendőben már megva­lósult ilyen kölcsönös cserelá­togatás olyan vállalatok között, mint például a leningrádi Ki­­rov-gyár és a budapesti Cse­pel Művek, vagy a Ganz és a vorosilovgrádi és kalinyingrádi vagongyár között. A beszélgetés befejezéseként mind Korobova, mind Szerge­jev elvtárs annak a reményé­­nek adott kifejezést, hogy a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa hozzájárul majd mind a magyar, mind a nem­zetközi munkásmozgalom, szakszervezeti mozgalom to­vábbi erősödéséhez. — Azt reméljük — hangoz­tatták —, hogy a kongresszus munkája nagymértékben előbbre lendíti majd a magyar dolgozók közös nagy ügyét, a szocializmus építését, nagy esemény lesz a szakszervezetek életében. A Népszaván keresz­tül is — mondották — a szov­jet szakszervezetek, a szovjet dolgozók legjobb kívánságait tolmácsoljuk ehhez. A termelési értekezletek jelentőségének emelkedése Veszedelmes féligazságok, ferdítések... Az angol alsóház véderővitája London, február 27. (MTI) Az alsóház véderővitája so­rán Duncan Sandys beszéde után G. A. Brown munkáspárti (jobbszárnú), az árnyékkabinet védelmi szakértője kijelen­tette: " A Fehér Könyvből azt a gyanút merítettük, hogy San­dys hadügyminiszter nem tud­ja világosan, mit beszél. A né­pet az döbbenti meg a legsú­lyosabban, hogy a miniszter­nek nincs más eszköze a leg­jelentéktelenebb határincidens elintézéséhez sem, mint a nuk­leáris fegyver. Minél hango­sabban ordítozzuk, hogy min­den körülmények között a tö­meges öngyilkosság fegyveré­vel fogunk felelni — ami a többi között azt jelenti, hogy London el fog tűnni a föld színéről —, annál kevésbé fog­nak nekünk hinni. A kormány az elrettentő eszközt serkentő eszközzé változtatja. Az atom­fegyver, mint elrettentő eszköz, csak addig lehet fegyver, amíg nem használják. A kormány úgy kezeli, mint olyan fegy­vert, amelyet használni fogunk, éspedig bármely háború legele­jén, vagy különben csak a be­­hódolást választhatjuk. A Fe­hér Könyv, valamint az előző védelmi fehér könyvek az utóbbi években tele vannak veszedelmes féligazságokkal, ferdítésekkel, túl vérmes állítá­sokkal, amelyeket tényeknek tüntetnek fel és fontos tények elhallgatásával. NÉPSZAVA Az elnök bajban van! A szélsőjobboldali Daily Mail New York-i tudósítója jelenti: — Ha már a Time is tá­madja Eisenhowert, bizonyos, hogy az e­­ök nagy bajban van. A való tény az, hogy Eisenhower elvesztette kap­csolatát a néppel és egymás után követ el baklövéseket. Jellemző legújabb baklövé­sére, mialatt a munkanélkü­liek száma Amerikában majd­nem ötmillió. Eisenhower ví­gan arra használta a hivatalos repülőgépet, hogy feleségét az arizonai Phönixbe vitte és őt egy ottani fényes üdülő és szépítő intézetben helyezte el. Ez a kirándulás 14 000 dollár­ba került az országnak. Eisen­­howerné hatnapos tartózko­dása 500 dollárba kerül. Ez­alatt az amerikai háziasszo­nyok keserves kuporgatással erőlködnek a drágaság prob­lémáinak megoldásán. Így nem lehet szavazatokat sze­rezni. A köztársaságpártiakra olyan vereség vár a legköze­lebbi választásokon, amit tíz év múlva is csak nehezen he­verhetnek majd ki. Mialatt a köztársaságpártiakat kataszt­rófa fenyegeti és mindenki a gazdasági válságról beszél, Eisenhower szalonkára vadá­szik, vagy golfozik, vagy a tűzhely mellett ül és tűnődik, vagy csak éppen üldögél. Semmi jel nem mutatja, mintha sürgősnek tartaná a megbirkózást a válsággal. Ez tétlen kormányzás s a nép ezt tudja és mind hevesebb ha­raggal szemléli Eisenhower közömbösségét. A demokra­ták ügyét nagyban elősegíti a gazdasági hanyatlás, amely mind súlyosabb méreteket ölt. Detroitban, az autóipar fővárosában, amelyet valaha a demokrácia arzenáljának neveztek, minden nyolcadik lakos állástalan. Kétszázötven­ezer munkanélküli egyetlen városban! ­ Brazília elismerte az Egye­sült Arab Köztársaságot, vala­mint Jordánia és Irak állam­­szövetségét. Libanon szerdán ismerte el az Egyesült Arab Köztársaságot.

Next