Népszava, 1958. március (86. évfolyam, 51–76. sz.)
1958-03-15 / 63. szám
Kiosztották a Kossuth-díjakat (Folytatás az 1. oldalról) ■ tés tudományos kialakításában és fejlesztésében, elért kiváló munkásságáért. II. A kormány a művészetek terén kifejtett munkásságáért a Kossuth-díj I. fokozatával és a vele járó 50 000 forintos pénzjutalommal tünteti ki DÉSI-HUBER ISTVÁN festőművészt (posthumus) egész életművéért. A Kossuth-díj II. fokozatával és a vele járó 35 000 forintos pénzjutalommal tünteti ki MEDGYASZAY VILMA előadóművészt az új magyar dalirodalom megértése és megszerettetése érdekében végzett több évtizedes tevékenységéért; NÁDASI FERENC balettművészt , több évtizedes kiváló balettoktatói és balettművészi tevékenységéért; RAJZ JÁNOS színművészt kiemelkedő színházi és filmalakításaiért; TÁTRAI VILMOS, BANDA EDE, IVÁNYI JÓZSEF és SZŰCS MIHÁLY előadóművészeket (a díjat egyenlő arányban megosztva) a klaszszikus, valamint a magyar zeneművek kiváló tolmácsolása és népszerűsítése terén végzett munkájukért. A Kossuth-díj III. fokozatával és a vele járó 20 000 forintos pénzjutalommal tünteti ki HINCZ GYULA festőművészt eddigi műveiért, különösen kiváló könyvillusztrációiért; KOLLÁNYI ÁGOSTON filmrendezőt több nagysikerű természettudományos, ismeretterjesztő és népszerű-tudományos film alkotásáért. Dési-Huber István Kossuthdíját özvegye vette át. A kitüntetettek nevében dr. Bayer István mondott köszönetét, majd a párt és a kormány megjelent vezetői szívélyesen elbeszélgettek az új Kossuth-díjasokkal (MTI) dalokat , sanzonokat éne ♦ kelni. Nem kisebb költőket mutattam be a kabaré közönségének, mint Ady Endrét, Gábor Andort, Szép Ernőt, Somlyó Zoltánt, Emőd Tamást. Amikor Ady Endrei költeményeit, a többi között az »Egyedül a ten-^ gerrel«-t és a »Zozo le re- j lé-t énekeltem, az akkor már* országos hírű poéta szinte* mindennapos vendég volt nálunk. Még ma is előttem a * kép, amint homlokába hulló* barna haját oldalra simítva, széles karimájú kalapjával a kezében, vállára dobott, bő- hátú felöltőjében bekopogtatott az öltözőbe, egy tréfás■- szomorkás üdvözlésre... — Aztán jött a világháború, majd a fehérterror napjai és én közel öt évre búcsút mondtam Budapestnek. Magyar költők verseit énekeltem né- metül és franciául Svájcban, Norvégiában és Németország- ban. A legtöbb verset férjem, a nemrég elhunyt Horváth, Henrik fordította számomra. — És ma? Félig-meddig nyugdíjban vagyok — válaszolja mosolyogva Medgyaszay Vilma. — De azért nem pihenek, magnetofonszalagra éneklem a rádióban legszebb régi dalaimat és készülök arra, hogy megírjam életrajzomat, a magyar kabaré, a magyar sanzon történetét. (garai) Hárman az idei Kossuth-díjasok közül Feri bácsiról beszél a munkatársa — Medve Feri bácsi? — ő igazán megérdemli, hogy tisztelettel nézzünk rá. Amikor megtudtuk, hogy felterjesztik Kossuth-díjra, valamennyiünk véleménye ez volt: megérdemli ezt a nagy kitüntetést — mondja róla Szabó Béla előhengerész. Ha valakire, őrá aztán ráillik a jó szakmunkás jelző. Kifogástalan pontos munkás. Még sohasem késett el a műszakból, pedig már tíz év óta ismerem. A tervét mindig maradék nélkül teljesíti, a selejtje is mindig jóval a megengedett alatt van. Az ő keze alól csak kifogástalan minőség kerülhet ki. — Egyébként én vagyok a váltója — folytatja. — És mondhatom nagyon jó »ablét« (leváltó). Minden váltásnál pontosan megmondja a hengerek állását és a kísérletezések eredményeit is. Ügyelünk a kifogástalan munkára — a Nílus hídjához is mi hengereltük az alkatrészeket. — Neki köszönhetem, hogy most előhengerész vagyok. Ő szerettette meg velem igazán a szakmát. Még ma is kérek tőle tanácsokat, ha nem sikerül a szelvény kihozatala, ő mindig szívesen rendelkezésemre áll. Egyszerűségénél csak a népszerűsége nagyobb. — E héten nekem kellett őt helyettesíteni, mert pár napig szabadságon volt. Féltem, hogy nem leszek képes helytállni — de sikerült. Harminc blokk univerzált és tíz blokk plantinát sikerült hengerelni egy műszak alatt. Ez volt életem legnagyobb és legszebb teljesítménye. Nem volt túlságosan nehéz, mert Medve Ferenc olyan brigádot nevelt, akik — bár valamennyien fiatalok — jól tudják, mit kell csinálni. A géb, amely megkönnyíti a bányászmunkát Hidasi Istvánnak, a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt igazgatójának esetében tekintsünk el ezúttal az ilyenkor szokásos »portré« megrajzolásától, s emlékezzünk meg arról, ami Hidasi István nevét emlékezetessé teszi a bányászok előtt. A közelmúltban történt, hogy a kommunista bányászok tanácskozásán a miniszterhelyettes bejelentette — a résztvevők osztatlan helyeslése mellett —, hogy 1957-ben ötven darab Hidasi-féle felrakót gyártanak. A hallgatóság között ott ült a gép »szülőatyja«, Hidasi István, a Középdunántúli Szén-bányászati Tröszt igazgatója. Jó húsz évvel ezelőtt még csil; lés volt az egyik dorogi bányá- ban és nagyon jól emlékszik: ma is azokra a napokra, ami- kor még hatvan csille megra- kása volt a napi norma. S hogy valóban nem felejtette el: mindezt — ert—hat év igaz- gatói utasításai bizonyítják: mérnökök, szerkesszetek már valami gépet, amely megköny-', nyíti a legnehezebb bányászmunkát. Kért, veszekedett, aztán megunta. Nekiült egymaga és hosszú éjszakákon át tervezett, rajzolt. Két öreg szerelőlakatossal megbeszélte a dolgot és megszületett a »Hidasi« szénfelrakó. Ajkán, Jókai bányában, majd Dudaron próbálták ki s: néhány év múlva a kisebb hibáktól megszabadítva, tökéle- tessé vált ez a nagyszerű konstrukció. Kommentár he-lyett néhány termelési adat: szénelő vájásokban, kamara- fejtésekben — nem a maxi- mális kihasználás mellett —, 219 műszak alatt 2194 tonna szenet raktak meg a géppel. Vagyis műszakonként 10 ton-nát. A Szovjetunióban, Len-ngyelországban és a többi népi, demokratikus országban is nagy az érdeklődés a »Hidasi- féle« felvakok iránt. (bérces) ■ A Király Színháztól az Irodalmi Színpadig A Kossuth-díjak kiosztása utáni kormányfogadáson, a parlament reflektorfényben fürdő vadásztermében kollégáitól, barátaitól, tisztelőitől körülfogva emlékezik vissza Medgyaszay Vilma pályafutása legkiemelkedőbb állomásaira. — Bizony, hosszú volt az út a Király Színháztól az Irodalmi Színpadig — mondja. — Színészdinasztiából származom. Anyám, Medgyaszay Ilka népszerű énekes volt a maga idejében, apai nagybátyám pedig nem más, mint Megyeri Károly, Petőfi »A tintásüveg« című költeményének hőse__ — A Király Színházban kezdtem pályafutásomat. Első szerepem a »János vitéz« Iluskája volt. Néhány év múlva a Modern Színpadra, a születőben levő magyar kabaré otthonába kerültem, ahol Molnár Ferenc és Heltai Jenő vett pártfogásába. Itt kezdtem először megzenésített verseket. A munkások ügyeinek intézésére mindig jusson idő »Minek a szakszervezet, mit ad nekem?« — sokszor elhangzott ez a kérdés az elmúlt években és elhangzik ma is. Egyesek persze nem minden rosszindulat nélkül hangoztatják. De most nem velük akarunk vitatkozni. Nem is arról szándékozunk hangzatos cikket írni, hogy az elnyomás éveiben minden anyagi előny nélkül, pusztán az osztályöntudat sürgetésére, a közös harcban való részvétel céljából léptek a szakszervezetbe a dolgozók. Sokkal fontosabb ennél: miképpen jut az egyszerű ember manapság annak felismeréséhez, hogy a helye a Az emberek tudják ezt és egyre többen élnek a lehetőséggel. Ha valami bántja őket, ha valami nehézséggel szemben gyengének érzik magukat, a szakszervezethez folyamodnak segítségért. Ez a bizalom jele. És ha segít a szakszervezet , rászolgált az előlegezett bizalomra, sőt öregbítette is azt. De mi történik, ha nem intézi el a panaszt? Mert ez is előfordul. Milyen következményei lehetnek ennek? Emberünk csalódik a szakszervezetben, amelyhez bizalommal fordult. Megrendül benne a hit és kitör belőle a kérdés: »Minek a szakszervezet, mit ad nekem?« De egy-egy ilyen csalódás — amelyet rendszerint egyikmásik szakszervezeti tisztségviselő felelőtlensége okoz — ennél mélyebb következtetésekre is vezethet. Példának okáért, nap nap után lépnek be az üzemekbe faluról érkezett emberek. Tapasztalatlanul, tanácstalanul és társtalanul ődöng a műhelyben eleinte az ilyen munkás. És előfordul, hogy az útjába kerülő akadályokkal szervezett dolgozók között van, és hol van a hiba, amely gátolja, hogy idejusson, amikor — ha már az anyagiaknál maradunk — ma valóban sokkal többet »ad« neki a szakszervezet, mint a kapitalizmusban. Hogy csak címszavakban soroljuk fel: üdülés, munkavédelem, társadalombiztosítás, kultúra, sport és így tovább. És ezek mellett bármely ügyes-bajos dolgával — ilyen pedig bőven van— felkeresheti a szakszervezeti bizottságot vagy akár a szakszervezet központi vezetőségét, szemben, a közvetlen élet- és munkakörülményeit illető nehézségekkel szemben magára marad. Hiába mondja el neki később a bizalmi, amikor be akarja vonni a szakszervezet tagjai közé, minden ékesszólását latba vetve, hogy így meg úgy támogatják, ezt meg azt kap a szakszervezettől , ha a gyakorlatban, a mindennapi életben, a saját bőrén mást tapasztalt. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók iránti felelősségérzetet növelni kell, itt javításra szorul a szakszervezeti munka az üzemekben és a központokban egyaránt. Ritkán fordult elő eddig, hogy szakszervezeti bizottságot azért vonjon felelősségre a központi vezetőség, mert nem intézte el egyik vagy másik dolgozó jogos kérését, nem lépett fel egyes gazdasági vezetők túlkapásaival, törvénysértő intézkedéseivel szemben. Vagy hányszor volt következménye akár üzemben, akár másutt annak, ha hanyagságból, nemtörődömségből vagy bármi más okból egyszerűen nem vették figyelembe a munkás sérelmét, jogos panaszát, amellyel a szakszervezethez fordult. Bizony nagyon-nagyon kevésszer, sőt, arra is akad példa, hogy a dolgozók levelei megakadnak az ügykezelésben vagy elkallódnak egy-egy fiók mélyén. A rossz munkabeosztás következtében egyes vezetőknek sokszor éppen arra nem marad idejük, ami a szakszervezeti munkában az egyik legfontosabb követelmény: érintkezni, beszélgetni a tagsággal, fogadni egy-egy munkást, aki panaszára éppen tőlük vár orvoslást. S feltétlenül szóvá kell itt tenni, hogy az utóbbi hatnyolc év alatt sok helyen kissé hivatalnoki jellegű ügyintéző munkastílus alakult ki a szakszervezetekben. Az üzemekben, a munkahelyeken és a központokban is többé-kevésbé »elintézik« az üdülést, a társadalombiztosítást, a munkavédelmet, a versenyt, az újítómozgalmat és így tovább. De hogyan, milyen módszerrel? Ez itt a kérdés, ebben van a dolog lényege. Szavak helyett — tettek A szakszervezeti munka eredményességének kulcsa a bizalmiak kezében van Országos bizalmi értekezlet a kohászszakszervezetben Pénteken a kohászszakszervezet elnöksége megbeszélésre hívta össze az ország kohászati üzemeiből a bizalmiakat. A tanácskozáson megjelent Csergő János kohó- és gépipari miniszter is. Vinizlay Gyula, a szakszervezet főtitkára ismertette a múlt évi, első országos bizalmi értkezlet óta elért eredményeket. Elemezte a bizalmi munka gyengeségeit, majd a SZOT XIX. kongresszusa határozatából adódó feladatokról beszélt. Egy év óta sokat javult a bizalmiak munkája — mondta. — A szakszervezeti funkcionáriusok a legjobb úton vannak ahhoz, hogy megértsék és a gyakorlatban is érvényesítsék: a szakszervezeti munka eredményességének kulcsa a bizalmiak kezében van. Az I. országos bizalmi tanácskozáson kialakított álláspontnak megfelelően igyekszünk érvényesíteni, hogy a bizalmiak megkérdezése nélkül egyetlen — a munkásokat érintő — fontos kérdésben se döntsenek az üzemekben. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a bizalmi neve újra a régi fényében kezd ragyogni. Javasoljuk a SZOT-nak és a minisztériumnak — folytatta Vinzlay Gyula — vegyék fontolóra, hogyan lehetne megoldani, hogy a rendelkezésre álló béralapot a művezetők kapják meg. A művezetők és a bizalmiak ismerik ugyanis legjobban a hozzájuk beosztott dolgozókat, ők bírálhatják el a legigazságosabban — természetesen az irányszámokon belül —, ki mennyit érdemel. A művezetők — mint a termelés elsőszámú parancsnokai — ezzel olyan hatáskört kapnának, ami megilleti őket. És ha a szakszervezeti mozgalomban a bizalmi kulcspozíciót tölt be, akkor ugyanez vonatkozik gazdasági vonalon a művezetőkre. Időszerűnek tartjuk, hogy adják meg nekik is az őket megillető jogokat. A főtitkár ezután a felvilágosító nevelőmunkáról szólott. Hangsúlyozta: a szakszervezetek politikai nevelő tevékenysége nem más, mint az elvégzett munka propagálása, az eredmények nyilvánosságra hozatala. Ha ezt a szakszervezeti aktivisták megteszik, akkor eredményesen járulnak hozzá a munkáshatalom erősítéséhez. A feladatokról szólva megállapította: a szakszervezeti bizalmiak egyik legfontosabb tennivalója: küzdeni a selejt ellen. A selejtes termékekkel óriási értékek vesznek kárba. Az elmúlt évben csak a csepeli kohászati üzemekben közel 40 millió forint selejtkár volt. Végezetül a SZOT XIX. kongresszusa határozatából adódó feladatokat ismertette, majd megkezdődött a vita. Délután Csergő János kohó- és gépipari miniszter beszélgetett a szakszervezeti bizalmiakkal. Zs. P. Októberben megrendezik a mezőgazdasági dolgozók világkonferenciáját Ilio Bozzi, a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Nemzet-kközi Szakmai Szövetségének főtitkára levélben értesítette a VEDOSZ elnökségét, hogy a szövetség második világkonfe- renciáját 1958. október 16— 19-re Bukarestben hívják ösz-össze. A szövetség javasolja,h hogy minden országban ala- szítsanak egységes előkészítő bizottságokat a világszövetség céljainak ismertetésére és a küldöttek megválasztására. KAPOTT Ifi AK KOSARAT? VNI AZONNAL SZÁLLÍTUNK Karkosár, divatkosár, gazdasági kosár, utazókosár, kokszos kosár, ipari kosár, melegágyi gyékények RENDELHETŐK : Kosár- és Fonásáru K. SZ. V. Budapest V., Váczi utca 11/a MtMIMMMHtMHmHttHVMHMimUHMHmMHm I Mozgalmi emberek módjára Mert nem elég az, ha egyegy feladatot a szakszervezeti szervek »végrehajtanak«, »megoldanak«. Hogy valóban jól oldották-e meg, azt az esetek túlnyomó többségében az dönti el: mennyiben erősítették eközben a szakszervezet tömegbefolyását? Mit tettek ennek során a munkások nevelésére, a munkáshatalom megerősítésére — egyszóval, mennyire végeztek mozgalmi munkát? Vagyis, a szakszervezetek úgy használják-e fel a munkásállam által rendelkezésükre bocsátott eszközöket, a kultúra, a sport, a társadalombiztosítás, az üdülés terén, hogy a dolgozó érezze: a munkáshatalom az egyszerű dolgozó életét szebbé, jobbá teszi. A szakszervezeti munka gazdag területéről csupán egy jelenséget szeretnénk kiragadni. Szinte közhellyé vált már, hogy »az üdülés a jó munka jutalma«. De hogyan történik nálunk az üdülési beutalók elosztása? Az üzemi bizottság, vagy jobbik esetben a bizalmi számba veszi, hogy kik jelentkeztek beutalóért és — ismét a jobbik esetben — valóban a jó munka, a szociális helyzet és egyéb fontos szempontok figyelembevételével döntik el, hogy a jelentkezők közül kik érdemlik meg ezeket leginkább. Kevésszer tapasztalható azonban, hogy a bizalmi, vagy az üzemi bizottság jelentkezés nélkül válasszon egy-egy embert — aki valóban legérdemesebb rá — munkájánál és egészségi állapotánál, más körülményeknél fogva is — s meggyőzze őt, hogy vegye igénybe ezt a szakszervezet által juttatott lehetőséget. A munkások állama számos anyagi eszközt bocsát a szakszervezet rendelkezésére. De nem azért, hogy bürokratikus hivatalhoz hasonlóan intézze az ügyeket. A cél nyilvánvalóan az, hogy — a széles dolgozó tömegek bevonásával — ezeket az eszközöket közvetlen rendeltetésükön túl a dolgozók szocialista nevelésére, öntudatuk fejlesztésére is használjuk fel. Ne maradjon kérdés válasz nélkül Mindebből világosan kitűnik: nemcsak szervezeti intézkedések szükségesek, hanem változtatni kell a tisztségviselők gondolkozásmódján, szemléletén is. »Olyan szellemnek kell meghonosodnia az egész munkában , ahogyan a szakszervezetek XIX. kongresszusa megállapította —, hogy ne legyen nyugodt éjszakája egyetlen szakszervezeti vezetőnek sem, aki elhanyagolja a foglalkozást a dolgozók ügyeivel, vagy nem ad kielégítő választ bármely felmerült kérdésre. Nem szabad, hogy következmény nélkül maradjon egyetlen olyan eset sem, amelyben a vezető nem tett eleget ezeknek a kötelezettségeknek.« Több mint negyedmillió választott szakszervezeti aktivistánk van. És ez igen nagy eredmény. Most azonban az a cél, hogy — a kongresszus határozatának megfelelően — széleskörű választott aktívahálózatunk még fokozottabban érezze a szakszervezeti tagság ellenőrzését. Növeljük a felelősséget a tagság, a választók iránt, minden szakszervezeti szervnél és vezetőnél. Legyenek következményei annak, ha valaki a tagság bizalmával visszaél, ha ezt a bizalmat nem a dolgozók ügyeinek intézésére használja fel. Ez a legfőbb feltétele annak, hogy a szakszervezetek munkája hatékonnyá váljék, alkalmas legyen a tömegek mozgósítására. Kétrészes indiai film Főszerepben: Radzs Kapur SZABADSÁG XI. ker. TÁTRA (Pe), MADÁCH mozik műsora víztelenítő szivattyút motorral együtt lehetőleg 4000 l/perc, 40 m szívómagassággal keresünk BÉRBE vagy MEGVÉTELRE ERŐMŰ BERUHÁZÁSI VÁLLALAT, Budapest V. Széchényi rkp. 3. Telefon: 122—455. Hunor Telefon reggel 8-tól délután fél 5-ig 423—561 aVWWVMMHWWMMW NÉPSZAVA 1958. március 15 VIII. KERÜLETBEN, főútvonal mentén több helyiségből álló üzlethelyiséget lakásra elcserélnénk