Népszava, 1958. június (86. évfolyam, 128–152. sz.)

1958-06-01 / 128. szám

Havi 543 forint-------------------,­­ amiről nem tudnak a Gheorghiu-Dej Hajógyárban uiiiiiiimiiiiiimji_______________________________________________________________________________________________ A Gheorghiu-Dej Hajógyár szakszervezeti bizottsága leg­utóbb a vasas-szakszervezet elnöksége előtt számolt be mun­kájáról. Jelentésében volt egy adat: a gyárban minden em­ber személyenként, havonta átlag 543 forint értékű közve­tett juttatást kap. Vajon tény­leg így van-e ez és tudnak-e erről a dolgozók? Találomra beszélgetünk négy dolgozóval az üzemben. Az első egy jól megtermett öntő: Siha János. Aki nem tudja, de kételkedik — Nem tudom, mire gon­dolnak, mit értenek közvetett juttatáson — kérdi —, de, hogy én nem kapok ennyit, az biz­tos. Talán a negyedét — teszi hozzá. — Gondolom — folytatja —, hogy ebben benne vannak a kulturális és sportkiadások, a bölcsőde és a napközi otthon költségei, az üdülési hozzájá­rulás, a táppénz — ha nem dolgozik Valaki —, a segélyek. Meg a jó ég tudja, mi min­dent számolnak ide. —, De én ... mindezekben nem részesülök. Én nem vol­tam beteg. Nem járok üdülni sem, mert jobban szeretek va­dászni. A gyári mozit, a könyv­tárat sem veszem igénybe. A sportfelszereléseket sem hasz­nálom. A gyerekem sincs a napköziben. Mi tenne hát ki — a jól megdolgozott fizetése­men felül — havonta 543 fo­rintot? Közben azon vesszük ma­gunkat észre, hogy egész em­­bergyűrű vesz körül bennün­ket. A havi 543 forintot min­denki soknak tartja.­­*» Ha ez így lenne, kedves szaki, akkor a gyár Szilvesz­terre bezárhatná a kaput, mert tönkremenne — szól közbe Kiss Szölgyéni János magké­szítő. — Akkor nem kapnánk nyereségrészesedést sem. Régi, jó szakmunkásokkal nehéz így általában, csak úgy vakvilágban — vitatkozni. Ezek az emberek szeretik, ha konkréten, fehéren-feketén bi­zonyítják az igazságokat. — Menjünk fel a gyári szak­­szervezeti bizottság helyiségé­be. Nézzük meg ott a számí­tásokat.. Az önzőket érdekelte a do­log és noszogatták Siha Ist­­vánt. — Menj, szaki. Minket is érdekel, mi igaz ebből. Meglepő „felfedezések“ és meglepődött emberek A szakszervezeti bizottság helyiségében nagy listát vesz­nek elő. Hosszú felsorolás és a kérdések sorozata követke­z Kapott újítási díjat? Volt betegállományban? Igénybe veszi a gyár kulturális és sport­­létesítményeit? Volt a múlt évben üdülni? Kapott jubileu­mi jutalmat, családi pótlékot? A gyermeke sem üdült? Böl­csődébe, napközibe sem jár a gyerek? Nem... nem ... A válasz eddig mindenre: nem. Galántai Károly, aki a listát olvassa, tovább kérdez: —­ Mennyi a havi keresete?­­ — 2700 forint. — A vállalat 10 százalék SZTK-t fizet ön után. Az ha­vonta 200 forint. — Munkaruhát kapott-e a múlt évben? — Igen. Egy felsőruhát, egy inget... — Ez havonta 38 forintot tesz ki. — Védőételt kap? — Igen, naponta fél liter te­jet és szódavizet. — Ez havi negyvenöt forint. — Igény­be veszi a gyári konyhát? — Igen. — A vállalat étkezési hoz­zájárulása havonta 65 forint 25 fillér. — Kapott segélyt a múlt évben? — Igen, amikor a kisgyer­mek született. 240 forintot. — Ez, ha elosztjuk, havi 20 forintnak felel meg.­­ Ezenkívül kap napi fél­óra ebédidőt, amiért a gyár havi ötven forintot fizet. A fi­zetett szabadsága és a fizetett ünnepek idejére 2520 forintot kapott. Az havi 210 forintnak, felel meg. Mint látja, Siha szak-­ társ havi 694 forint 25 fillért­ tesz ki az az összeg, amelyet­ a közvetlen munkabéren felüli kap havonta. 3 Siha István vasöntő az ered-­ mény láttán csak néz, hossza-; san elgondolkozva és csak en­-­ nyit mond: — Való igaz, így van. ; 1900 forint fizetés plusz 2123 forint „mellékes“. A gépműhelyből egy közép- 3 korú embert szólítunk meg: 3 — Galambos Pál minőségi 3 ellenőr vagyok — mondja. 3 Ő is így kezdi: — Üdülni nem voltam, be-t teg nem voltam, kulturális és­ sportlétesítményeket nem ve-3 szék igénybe stb., stb. Így háty szó sem lehet róla ... A szakszervezeti bizottságon­ azonban más derül ki. Tekint-­ ve, hogy a havi fizetése 1900­ forint, az SZTK 190 forint. Az­ étkezési hozzájárulás hatvani forint. Családi pótlék három­ gyerek után havi 180 forint.­ Fizetett szabadság és fizetett­ ünnep havonta 173 forint. Fize-­­tett ebédidő nyolcvan forint.­ A napközi költsége naponta és­ gyermekenként 21 forint. (Eb-­ ből napi egy forintot fizet a­ dolgozó.) Mind a három gyer-­­mek a napköziben van s ez; havonta 1440 forintba kerül a­ vállalatnak. Tekintve, hogy­ Galambos szaki más juttatás-­­ban nem részesül, a kép tel­­­jes: havonta 2123 forint a­ munkabéren kívül.­­ Találomra megkérdezünk 3 még két embert. Az egyik tipus 3 Elek esztergályos, ő már tá-­­jékozottabb, mint társai. A­ szakszervezeti bizottság »hír-­ adatjából magyarázza, hogy: bizony: a fizetésen felüli, juttatásokról szóló adatok; gyári viszonylatban helytállók.­ Arra azonban, mint Utólag be-­ ismerte, ő sem mert gondolni,­ hogy havonta 1013 forintot kap a munkabéren felül. 3 Csak azt számolják, ami a borítékban van ! 3 Bizonnyal véletlen, de a­ megkérdezett négy dolgozó köz­­zül csak Gergely Ferencnek,­ a munkaügyi osztály egyik­ dolgozójának a munkabéren­­ kívüli juttatása tesz ki az át­­­lagnál alacsonyabb összeget, 429 forintot. »Hát így konkréten egészen más« — mondotta Siha István vasöntő. Valóban az. De vajon hány dolgozó­­tudja ezt ebben az országban? Hány munkás ismeri konkréten, hogy mit kap közvetett úton (ha nem is éppen mindig a borítékon kívül) a gyártól, a proletárha­talomtól. Amit azonban feltétlenül meg kell gondolni: mit lehet­ne ebből a borítékba áttenni? Mert a tapasztalatok szerint, a munkás azt számolja első­sorban, ami a borítékban van. Persze, ez nem új probléma és a megoldás sem olyan egy­szerű. A szakszervezetek és a Munkaügyi Minisztérium — átgondolt, megfontolt javasla­tok alapján — javíthatna a borítékon belüli és kívüli jut­tatások jelenlegi arányain. Zsidai Pál A nyurga, sötétkék ruhás fiatalember ott topogott a kapu alatt. Most jött ki az utolsó szóbeliről és úgy érezte magát, mint hal a vízben. Csurgott róla a víz! Délelőtt volt, rek­­kenő meleg és­­ ott állt tetőtől-talpig gá­lában. Megtörölte homlokát, nagyot fújt és kilépett a kapun. Azaz, hogy kilépett volna! De nem lépett ki. Kél­. Az utóbbi hó­napokban mindenki­től azt hallotta — még az Ödön bácsitól is, aki pedig a család esze volt —, hogy jól vigyázzon, az érettsé­gi után nagy-nagy esemény történik ve­le: kilép az életbe! Most itt állt a ka­pu alatt és nem mert kilépni. — Ha férfi vagy, légy férfi — gondol­ta magában (Petőfit kapta magyarból) és mivel tovább nem tudta kívülről a ver­set — kilépett. Azaz, hogy kilépett volna! Előbb gyorsan vé­giggondolta, hogy ez­után minden más lesz. Felnőtt lesz (er­ről egyébként most már okmánybélyeg­gel ellátott, lepecsé­telt és felülbélyeg­zett hivatalos papírt kapott) máshogy néz­nek majd rá az em­berek és ő is más­képpen néz majd az emberekre. Különö­sen a nőkre! Ennek reményében kidüllesztette mellét és elszántan kilépett a kapun. Azaz, hogy kilé­pett volna! Az utolsó pillanat­ban észrevette, hogy bal lábbal akart ki­lépni. Nem volt ugyan babonás, de bal lábbal mégsem lehet kezdeni az éle­tet. Kilépett hát jobb lábbal és visz­­szavonhatatlanul. Végigment az ut­cán, de érdekes, csak­nem ugyanolyan volt, mint nyolc éven ke­resztül. Szembe jött vele egy gyönyörű nő. Hosszan a sze­mébe nézett, de ér­dekes, a nő ugyan­úgy nem nézett visz­­sza, mint a többiek, nyolc éven keresz­tül ... Nehéz szóvel szállt fel a villamosra. Jött a kalauz és a jegyet kérte. Odaad­ta tanuló hetijegyét. — Maga diák? — kérdezte gyanakod­va a kalauz. — Igen, azaz nem ... Izé ... csak voltam — hebegte elvörösöd­ve. — Szégyellje ma­gát! Félre akart ve­zetni egy hivatalos közeget. Tíz forint büntetést fizet. A fiatalember elő­kotorta egyetlen tí­zesét, átnyújtotta a kalauznak és nagyon-­­ nagyon boldogan le­­szállt. Kilépett az életbe!­­ (Ágoston—Veress) • Érettségi után ► (Folytatás az 1. oldalról) ► adatot! A szocialista kultúra ► megteremtése során eddig el­­ért hatalmas eredményekben f­tt tükröződik a pedagógus [munkája is: a pedagógus a [kulturális forradalom központi ]alapjává vált. Köszönet és há­l­a azoknak a pedagógusoknak,­­akik a nép mellé álltak és se­­­gítetté­k a kultúra javainak el­sajátításában, társadalmi és­­ szellemi felemelkedésében.­­ Beszéde további részében ► Kállai elvtárs foglalkozott a ► pedagógusok gyökeresen meg-­­ változott munkakörülményei­­­vel, azzal a megbecsüléssel, ► amelyben társadalmunk része­síti őket. Ezután az ellenfor­radalom kártevéseire mutatott­­rá, a reakciónak arra a törek­vésére, hogy az iskolákat sa­­­­ját céljaira használja fel. — ► Az ellenforradalom a pedagó­­­­­ust ismételten a reakciós klé­­­rus és a népellenes, naciona­­­­lista, fasiszta ideológia rabsá­­­­gába akarta taszítani — mon­ Kállai Gyula beszéde hozta. — A forradalmi mun­kásosztály, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt segítséget nyújtott és nyújt a pedagógu­soknak ahhoz, hogy megszaba­duljanak az ellenforradalom által okozott eszmei és poli­tikai zűrzavartól. A továbbiakban a nevelés­ügy nemzetközi helyzetével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy ma már a tőkés világ, ha keserű szájízzel is, de kényte­len elismerni, hogy a mi okta­tási rendszerünk jobb. Ám, mi sem ülhetünk határainkon, tovább kell tökéletesítenünk iskoláinkat. Ennek az iskola és az élet kapcsolatainak meg­erősítése az útja. — A mi iskolai oktatásunkat is — mondotta Kállai elvtárs — közelebb kell hozni a roha­mosan fejlődő élethez, az ipa­ri, mezőgazdasági és technikai eredményekhez. Az iskolai ok­tatást úgy kell fejleszteni, hogy az jelentős mértékben járuljon hozzá a felnövekvő új nemzedék valamennyi ké­nyességének kifejlesztéséhez és s ezen keresztül a fizikai és a szellemi munka közötti alap­­vető, lényeges különbségek­­ csökkentéséhez. Ezután az Úttörő Szövetség és a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség iskolai szervezeteinek munkájával foglalkozott, ame­lyeknek nagy szerepük van az iskola és az élet kapcsolatai­nak erősítésében. Hangsúlyoz­ta, hogy a tantestületek egé­­szének kell segítenie az úttörő mozgalmat és a középiskolai KISZ-szervezetek tevékenysé­gét. Végezetül az egész társa­dalom segítségét kérte az isko­lák előtt álló feladatok meg­­valósításáho­z. " Elsősorban arra van szük­ség, hogy a munkásosztály leg­­öntudatosabb rétege vegye gondjaiba az iskolát, törődjön az eddiginél többet gyermekei tanulásával és továbbtanulásá­val, s a maga forradalmi szel­lemében segítsen a pedagógu­soknak politikai és világ­nézeti kérdéseik megoldásá­ban. Erre a munkára szólítjuk fel mi e helyről is a munkás­osztály nagymúltú szakszerve­zeteit, a Hazafias Népfrontot, a Magyar Nők Országos Taná­csát, mindazokat a társadalmi szerveket, amelyeknek drága és szent gyermekeink nevelése. Ruha vagy egyenkötény? Válasz egy névtelen levélre ► »Pedagógus« aláírással ér­­►dekes levelet kaptunk. Olva­dónk négy sűrűn teleírt olda­­­lon tör pálcát amellett, hogy­­a középiskolás lányok és a­­ felsőtagozatosok hordjanak E egyenkötényt. Ezenkívül eltilt­­tásra javasolja a hosszú nad- E rág viselését és a bodorított [ frizurát. [ Mindezt a kislányok külső [megjelenése közötti különbség [ megszüntetése, a közösségi [ szellem megszilárdítása érde­­­f­kében ajánlja. Érvként a szü­­­lők egyenlőtlen anyagi körül­ményeit és egyéb gyakorlati [indokokat sorol fel. ► Vélemény­ében kétségtelenül­­vannak elgondolkoztató igaz­­­­ságok. Mi sem értünk egyet ► azzal, ha egyik-másik szülő [összetéveszti az iskolát a di­► varbemutatóval. Mi sem he­­­­lyeslünk az öltözködésben ► semmiféle túlzást, ízléstelensé-­­ get, feltűnést, különösképpen­­nem iskoláskártyáknál. Ez ter­­­­mészetes. S mégsem osztjuk 3 olvasónk álláspontját. Úgy­­ gondoljuk: az iskolai egyén­­i kötény, a mindenáron egyfor-t­oma öltözet az iskolában — ép­pen olyan egyoldalú túlzás. ► mint az iskolába nem illő, ki­­s­zívó öltözködés.­­ Gondoljon csak arra kedves ► olvasónk, hogy ezeknek a ti­zenkét-tizennyolc éves kislá­­­nyoknak már kialakulóban­­van az egyéni ízlésük, szépér­zékük. A többségük szeretne mindig csinos, jól öltözött lenni. Örömet szerez nekik egy-egy újabb kötöttkabát vagy kartonruha, s miért ve­gyük el tőlük ezt a nagyon is természetes emberi kedvte­lést? Hiszen, hála a sorsnak, a mi iskoláink már nem zár­dák, hanem az életre előké­szítő tanulóintézetek. (radnóti) A vasipari üzemi tanácsok első közös értekezlete Szombaton, a vasas-szakszer­vezet székházában több nagy vasipari vállalat üzemi taná­csának elnöke, párt- és gazda­sági vezetője gyűlt össze, hogy kicseréljék tapasztalataikat az üzemi tanácsok öthónapos te­vékenységéről. A küldöttek véleménye egy­öntetűen arra utalt, hogy az üzemi tanácsok rendszere be­vált. A Láng Gépgyárban, az Óbudai Hajógyárban, a Vörös Csillag Traktorgyárban és több más üzemben — a mun­kások megelégedésére — te­vékenyen részt vettek­ a ter­vek kidolgozásában, a nyere­ségrészesedés és a munkaruha elosztásában stb. Sok helyütt különleges, nagy felelősséget igénylő ügyekben is állást fog­laltak — állapították meg a küldöttek. Az állami felvásárlás érdekeit sértő cselekmény: szabálysértés % A kormány rendeletet adott ki ♦ az állami felvásárlás érdekeit sértő * egyes cselekményeknek szabály­­­­sértéssé nyilvánításáról. Szabály­► sértést követ el és 3000 forintig ter­­­jedhető pénzbírsággal sújtható az­­állami vállalatnak vagy szövetke­► zetnek az a dolgozója, illetve tag­­­ja, aki a vállalat vagy szövetkezet­­ részére mezőgazdasági terményt, terméket, vagy állatot a mégálla­­►­pított felvásárlási árnál magasabb­­ áron vásárol. Szabálysértésnek­­ minősül az is, ha a vállalat (szö-­­ vetkezet) telephelyén kívül, vagy­­a megállapított körzeten kívül vá­sárol, vagy ha a minőségi és egyéb átvételi feltételeket megszegi. Ugyancsak szabálysértést követ el és 3000 forintig terjedhető pénz­bírsággal sújtható Az, aki az élel­mezésügyi miniszter által rende­letben meghatározott mennyiséget meg nem haladó mezőgazdasági terméket a tiltó rendelkezés elle­nére vásárol; e mértéken felül a cselekmény bűntettnek minősül. A szabálysértési eljárást az ellen a dolgozó, illetőleg szövetkezeti tag ellen is meg kell indítani, aki a szabálytalan cselekmény elköveté­sére utasítást adott, vagy a cselek­mény elkövetését tűrte. Kitüntetések a pedagógusnap alkalmából ; Ünneplőbe öltözött tanárok,­­ tanítók és óvónők gyűltek ös­­­­­sze szombat délelőtt­­ a parla­­­­ment nagy kupolacsarnokában­ ; a pedagógusok legjobbjai vet­­­­ték át a forradalmi mun­kás- 3 paraszt kormány vezetőitől be- 3­csületes, fáradhatatlan munká- 3 suk kitüntető elismerését. A 3 VII. magyar pedagógusnap al- 3 kaiméból 81 tanért, tanítót, 3 óvónőt részesített kitüntetés- 3 ben a forradalmi mumikés-pa- 3 raszt kormány. 3 Az ünnepségen megjelent 3 Dobi István, az Elnöki Tanács 3 elnöke, dr. Münnich Ferenc, a 3 forradalmi munkás-paraszt kor- 3 Hiány elnöke, Kállai Gyula, az­­ MSZMP Politikai Bizottsá­gá­­­na­k tagja, a Központi Bizott- 3 ság titkára, Benke Valéria mű- 3 velődésügyi miniszter. Dobi­s István meleg szeretettel kö­ 3­szöntötte az egybegyűlt nevelő­­­­ket. “Önök azok közé a peda­­­­gógusok közé tartoznak — »hangsúlyozta —, akik helytál­­­lásukkal, több évtizedes mun- i­kéjukkal méltónak bizonyul­­­­tak a társadalom, a nép elisme­­­­résére.« ► Ezután Benke Valéria mű­velődésügyi miniszter átnyűj­► tátta a kitüntetéseket 81 vidé­­­ki és fővárosa nevelőnek; kö­zülük nyolcnak a Szocialista Munkáért érdemérmet, három­nak a Munka érdemérmet. A pedagógusok nevében Vidor Győző, a budapesti I., Ponty Utcai Közgazdasági Technikum tanára köszönte meg a kitün­tető elismerést, és ígéretet tett valamennyi pedagógustársa ne­vében: a becsületes, népünk ügyét szolgáló pedagógusok to­vábbra is mindent megtesznek azért, hogy a magyar ifjúságot is hazafiakká, becsületes em­berekké, népi demokráciánk hű tagjaivá neveljék. * Bakonyi Sebestyén Endre, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese a pedagógus­nap alkalmából szombaton dél­előtt kitüntetéseket és jutal­makat nyújtott át a miniszté­riumhoz tartozó technikumok legkiválóbb pedagógusainak és tanulóinak, öt pedagógus az »Oktatásügy kiváló dolgozója*, négy pedig a »Gépipar kiváló dolgozója* kitüntetésben ré­szesült. Tizenhárom pedagó­gust, köztük a kitüntetteket, 1500—1500 forinttal jutalmaz­ták. A technikumi tanulók versenyének legjobbjai okle­velet, ezenkívül az első helye­zettek 1000—100® a második és harmadik helyezettek 500— 500 forint pénzjutalmat kap­tak. A versenyben első három helyezést elért tanulók külön jutalomként, felvételi vizsga nélkül is beiratkozhatnak az egyetemre. A Könnyűipari Minisztérium­ban is bensőséges ünnepségen tüntették ki és részesítették ju­talomban a technikumok és ipari tanuló iskolák több taná­rát. Az ünnepelteket Földi László, a miniszter első helyettese kö­szöntötte. A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bi­zottsága és a Magyar Úttörő Szövetség Országos Elnöksége levélben köszöntötte a magyar pedagógusokat. A Pedagógusnap alkalmából kihirdették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év­­­fordulója tiszteletére a peda­gógusok számára kiírt pályá­zatok eredményét. Az első dí­jat nem adták ki. A második díjat Nábrádi Mihály, a debre­ceni Kossuth Lajos Gimná­zium tanára nyerte. Szülők és iskolások köszöntötték a művelődésügyi minisztert Szombaton a pedagógusnap alkalmából angyalföldi, újpesti óvodások, a Cházár András utcai és más iskolák növendé­keinek, pedagógusainak és szülői munkaközösségeinek küldöttségei keresték fel és köszöntötték Benke Valéria művelődésügyi minisztert, a minisztérium vezetőit és dol­gozóit. (MTI)

Next