Népszava, 1958. szeptember (86. évfolyam, 206–230. sz.)
1958-09-02 / 206. szám
1958. szeptember 2 A nyírségi homokon , ahonnan Kállayékat fújta el a szél Dunántúli ember lévén, a Nyírségnek először a hírét hallottam: dohányáról, almájáról tanultam, s később megismertem a Kállay nevet is. Volt egy tanárom, aki azért került Nagykállóból a Dunántúlra, mert 1039-ben fél évben (raA mátészalkai sportpálya afféle kisvárosi termőföldje a góloknak, poros, gyéren füvesített, nincs rajta talpalatnyi üres hely. Jönnek az emberek az állomástól a gyalog, jönnek teherautón, piros Zetor-traktorok vontatta kocsikon, énekelnek, integetnek, abban a távoli országrészben hosszú idő óta most tartanak először nagyobb népgyűlést és az előadót, akinek beszédét a népfront helyi elnöke jelenti be, több mint másfél órán keresztül hallgatják. Marosán György beszéde nem egyéb, min beszélgetés múltról és jelenről, fiatalokról és öregekről, háborúról és békéről, mindarról, ami komoly beszélgetés vagy esetleg csak «politikai szóbeszéd« tárgya az almáskertek fái alatt, a jegenyesorban penöszikátó lovak mögött, szerte a megyében. A gyűlésezután átalakul a sporttelep képe: az elnökség lejön az emelvényről és átadja helyét a révírcsalooji kórusnak. Tisztán csengő hangok, fehér selyemét batisztblúzos leányok az első sorban, mögöttük a brummogó basszus. És Kodály, Bartók, Schubert melódiák szállnak a szürkülő alkonyaiban a sportpályát szegélyező jegenyék felé. A híres mátészalkai cigányegyüttes is bemutatkozik. A szünetekben a Pestről jött vendégeket, Marosán György és Sándor József elvtársakat körülveszik a gyerekek. És a szokásos kérdésre, kiből mi lesz, ha megnő, kapásból feledik: gépészmérnök, palota, tanár... és eszembe jut Kállay uraság, aki e gyerekek szülei számára élet-halált ragaszkodva a tanári ítélet függetlenségéhez) megbuktatta Kállay unokaöccsét. Egy Kállay fiút megbuktatni — egyenlő volt az áthelyezéssel. Ezek az emlékek magukkal kísértek a Nyírségbe két nagygyűlésre. re nagyon jellemző a taps.. Nem azért, mert erős, hiszen túl vagyunk már a »vastapsos« szemlélet gyermekbetegségén, hanem mert a taps — válasz egy-egy feltett kérdésre. Mikor tapsol a 25—30 ezer szatmári parasztember? Amikor az öregek megbecsüléséről, a fizikai munka nagyobb becsületéről esik szó. Amikor a szövetkezet, mint az öregek biztos és szép őszének reménye csillan meg a jövendő horizontján. S a hallgatóság soraiban ott tapsolnéhány ezer szövetkezeti paraszt, akik mélységesen érzik a szavak igazságát: »Csajkáról azok beszéltek, akik évtizedeken keresztül valóban a népkonyhák csajkáját nyomták az emberek kezébe, de a mi szövetkezeteink a bőséget, a szép, boldog életet jelentik. És mi nem erőszakolunk senkit: győzzenek az érvek.-Ő volt, de Isten még a középiskolai tanárok számára is.. . Az este a pohárköszöntőké, fehér asztal mellett. Feláll, egy fehéringes, nagybajuszé, már nem mai gyerek, nyírségi ember. Szállási bácsi. Földijeiről beszél. Példákat mond a nyírségiek földszeretetéről, de arról is, milyen nagyon kell az országosan ismert emberek szava. «Mert ha mi, idevalósiak beszélünk, azt mondják: ennek csak azért jár a szája, mert pozíciót akar ...« A pohárköszöntökre a délutáni gyűlés szónoka, Marosán György felel. Az emberekkel való bánásmódról, minden vezető legnagyobb tudományáról beszél. Nem valami «protokol«-köszöntő ez. Talán ezért fogadja olyan, sok mosoly és helyeslés az olyast mondatokat, mint: »Ne próbáljon embereket formálni az, akinek durva a ke‘ze«, »Hinni kell a jövőben, mert hit nélkül színtelen és perspektívában az élet.« A Búza tér Nyíregyháza legnagyobb tere. Vasárnap délelőttre megtelt a városból és a megyéből összesereglett szabolcsiakkal — ami legalább 50—60 ezer embert jelent. A tegnapi gyűlés hallgatóságával együtt majdnem százezer ember, aki hazamegy, hogy elraktározzon magában másfél, két óra alatt elhangzott, szókimondó és a legkényesebb kérdésekben sem «udvarias« politikai választ, gondolatot. Ezt a hatvanezer embert a béke és a háború kérdéseinél a »legaktívabb« — a nemzetközi helyzet, a béketábor ereje érdekli a legjobban, a béke megvédésének távlatai iránt legnagyobb a figyelmük. Azután itt is, újra, a szövetkezetek, a parasztság sorsa. • Séta a „Virágzó Föld“ földjén A jövő, amelyről a gyűlés szólt, a szabolcsi homok sok szép kis szigetén már megvalósulóban van. Járjuk a »Virágzó Föld« fonatánkertjeit, szőlőit, szép tehenészetét, hallgatjuk az elnök büszkélkedését ... S közben Sztaskó András, az egyik nyíregyházi szomszéd szövetkezet tagja a maguk embereiről, gondjairól, az 56-os év októberéről beszél Arról, hogy augusztus 20-án, a tsz fennállásának tízéves fordulóján már azok a szegényparasztok is együtt ünnepeltek a »közös« gazdáival, akik két évvel ezelőtt a szövetkezet földjein egykor uralkodott »tanyagazda« felbujtására rátámadtak a vezetőire. — Megjön az emberek esze — mondja Sztaskó András. A dohánypajtákban kesernyésalatot árasztva száradnak a drága levelek. Az almaraktárak édes, nehéz szaga Száll a szélben. Baktai Ferenc Kik beszéltek „csajkáról“ ? • Hinni kell a jövőben ... Volt házastársak hidegháborúja — a régi fészek fedele alatt — ha megpukkadsz, akkor laza lakásban maradok... jelentette ki konokul Z. T., amikor ismét kirobbant a meg-megújuló konfliktus volt feleségével. Az egykori házastársak már másfél éve bíróikig is különváltan élnek. Ágytól és asztaltól még régebben , de a közös fedéltől még nem sikerült megszabadulniuk. Szerencse, hogy háromszobás a lakásuk, a így járóbérletszerűen egy-egy szoba jut a volt férjnek, az elvált asszonynak a két gyermekkel és az asszony szüleinek. Igen ám, csakhogy a hajdani élettársak egymás nyugalmát nem kímélve, szabályos »házi hidegháborút« folytatnak annak érdekében, hogy egyikük menekülni kényszerüljön a közös fedél alól. Házasságkötésük idején addigi külön otthonaik elcserélésével szerezték a mostani, nagyobb lakást, amelynek megtartásáért az asszony így érvel volt férjével szemben: Akik „kiutálják“ egymást — Csak nem képzeled, hogy amikor te rontottad el házasságunkat — én költözöm el a két gyerekkel és idős szüleimmel? ... A?, erkölcsi igazság az aszszony oldalán áll. A bíróság is a férfit, Z. T. kereskedelmi alkalmazottat marasztalta el, mert más nők alatt szakított családjával. Ám a férfi az igazát bizonyító érvek híján csak dühödt kakasként reagál gyermekei anyjának szavaira: — Megmutatom majd, hogy mégis ti mentek el innen... Megmutatta! Hogyan? Volt mersze új asszonyt hozni a feldúlt családi fészekbe, első asszonyával egy fedél alá. És ebben a helyzetben már családi »melegháborúvá« mérgesedett a feszültség. A férfi megpróbálta gyermekeit édesanyjuk ellen uszítani — de sikertelenül. Az új feleség még szította a férfi törekvését az első feleség családjának kitúrására. Egymásra dörömböltek a fürdőszoba használatnál A kosrohában az új aszszony ledobta a másik család edényeit a tűzhelyről. A férfi megverte volt apósát, akinek a felesége viszont rátámadt volt vejének mostani nejére. A súlyos inzultusok pokollá tették a háromszobás lakás lakóinak életét. Az idegösszeroppanás szélére kergették a gyermekeket éppúgy, mint az idős szülőket, nem is szólva az első feleségről. Az egész ház lakóinak nyugalmát megzavarták. Végül a tanács beavatkozására és javaslataira rábírták a volt férjei, hogy cserélje el társbérleti szobáját egy idegen házaspár társbérletével... Sajnos, az ehhez hasonló jelenségek elég gyakoriak napjainkban. Közismert a sok válás és a lakáshiány. És a különváló házastársak igen, sok esetben képtelenek a közös fedéltől is elválni. A legtragikusabb ebben, hogy valamikor összefonódó sorsú emberek úgy eldurvulnak, hogy ideg- és lelkiállapotukra is káros e helyzet hatása, munkaképességüket is nagymértékben csökkenti, elhomályosítja erkölcsi érzéküket is. Apa randevúról tárgyal... A válófélben levő G. D. tisztviselő és postás felesége szintén a korábbi, közös hajlékban kényszerültek maradni. Az asszony — bár fájdalmas számára a válás, hiszen már tizenöt éves lánya van — béketűréssel próbálta elviselni sorsát. Ám a férje az ő szobájában levő telefont használta fel randevúi megbeszélésére. Igaz, ravaszkodva álcázni próbálta a dolgot. Nőismerőseit, megtévesztésül »Jancsikámnak, Bélámnak«« szólította. Am lányának feltűnt a férfiak egymás közti társalgásában szokatlan negédesség, így tört ki a botrány, mert a feleség kinyomozta, hogy a »Jancsikám« egy vörös hajú, vörös körmű, rosszul sikerült Lollobrigida-utánzat. Igaza volt az asszonynak, amikor követelte, hogy volt férje ne az ő szobájából, lánya füle hallatára enyelegjen barátnőivel. A férfi válasza erre: nyílt harc, hogy elűzze feleségét és lányát a lakásból. És e szándékában odáig megy, hogy feleségét a rendőrségnél, az ügyészségen a legképtelenebb rágalmakkal feljelentgeti, csakhogy valamilyen jogcímet szerezzen a kétszobás lakás megkaparintásához. A szerencsétlen asszony pedig napokig nem tud dolgozni. Lánya, aki az egyik zeneiskola tehetséges növendéke, ideggyógyászhoz és lélektani intézetbe jár kezelésre... Az 55 éves L. P. sofőr és 23 éves felesége rövid házasélet után elhidegült. Ennek következtében az asszony hamarosan férfiakat vitt magával szoba-konyhás otthonába. Hároméves kisfiát pedig hetes óvodában helyezte el. Férje erről későn szerzett tudomást, mert külön műszakban dolgoztak és ez ideig-óráig leplezte az ■ asszony üzelmeit. Amikor kiderült a história, éles felelősségre vonás következett — azután a férfi is közös lakásba invitálta újonnan szerzett barátnőjét. Persze, egyikük magatartása sem vall valami magasfokú erkölcsi érzékre. A férfi végül úgy szerzett magának »önérzeti elégtételt«, hogy kiverte otthonából volt feleségét... Döntsenek a bontóperben a lakásról is! Sajátos társadalmi probléma ez, amelybe éppen a társadalomnak nem igen áll módjában intézményesen beleszólni. De a mi társadalmunka egészséges erkölcsi érzék hatja át, s az így felbomlott családok konfliktusai legtöbbször állásfoglalásra vagy valamilyen beavatkozásra késztetik az érintett lakóházak közösségét és rendszerint a védelemre szoruló fél oldalán A legtöbb felbomlott házasságot már nem lehet ismét összetákolni. Ám a társadalomnak joga van megkövetelni a volt házastársaktól — ha már önnön emberségük nem követeli meg —, hogy kultúremberek módjára intézzék el konfliktusaikat, oldják meg családi problémáikat. Bármilyen drámai két ember közösen indult életútjának elszakadása — a továbbra is közös gyermekekre való tekintettel, ne vétsenek az emberi együttélés minimális normái és a közízlés ellen. És ha már a lakásproblémánál tartunk: csökkentené a váló házastársak összetűzéseit, ha a bíróságok a bontóperben hozott ítélet mellett — az összes körülmények mérlegelésével — döntenének az addig közös tárcás tulajdonjogáról is. Mert e nélkül gyakran az »aki bírja, marja« elv érvényesül. Márpedig kívánatos, hogy a lakás azé maradjon, aki a gyermekek felnevelésére, gondozására a bíróság szerint is a legalkalmasabb. Szenes Imre NÉPSZAVA ÖT ÉVVEL EZELŐTT, 1953. szeptember elsején nyitották meg a moszkvai Lomonoszov Állami Egyetem új épületét. Képünk: az egyetem palotája Ahol a „mindig kivasalt“ textilanyag tervei születnek Útnak indul a boltokba a gyűrhetetlen puplin és flakon A nylon férfiing és női blúz azért népszerű, mert könnyen mosható és főleg, mert nem kell vasalni. A közkedveltség oka lényegében magában foglalja e műanyag legelőnyösebb sajátosságait, s ezek mellett eltekintünk attól, hogy például a nylon fehérnemű kevéssé szellős, tehát nagy melegben, nagy hidegben nem a legkényelmesebb viselet. Készül az első 15000 méter A műanyaggyártás szakemberei most azon fáradoznak, hogy a nylon és egyéb műszál hátrányos fizikai tulajdonságait megváltoztassák, örvendetes, jó dolog ez. De mégis mennyivel jelentősebb eredmény lesz, ha a szaküzletekben, áruházakban például gyűrhetetlen kikészítést, pupliningeket, blúzokat vásárolhatunk. Képzeljék csak el: megveszi az ember a tetszés szerinti színű puplin holmit, kimossa, vállfára akasztja, s ha megszáradt, vasalás nélkül nyomban viselheti. Ez a kényelem pedig már nem is a távoli »jövő zenéje«. Az újpesti HPS-ben már kísérleteznek az első 15 000 méter ilyen puplinnal, méghozzá biztató eredménnyel. Szépen omló, keresett textilanyag a flakon. Ha tetszetősen mintázzák, vetekszik a tiszta selyemmel is. Jó esésének titka, hogy sok benne a szintetikus anyag. Hátránya azonban, hogy könnyen gyúródik. A csinos, de gyűrött nyári ruha elszomorító látványt nyújt De ez az anyag is kiválóan alkalmas a gyűrhetetlen kikészítésre. A Kistext és a Goldberger-gyár új gépein már javában futnak azily módon kezelt, ízléses mintájú flokon végek. A vasalásra nem szoruló puplint, a flokont és az egyéb korszerűen kikészített textilanyagokat a közeljövőben mindenütt árusítják majd. Érdemes megtudni: vajon hogyan jön létre mindez, kik a »bábái« a születő új gyártási módozatoknak? A válasz egyszerű: A Textilipari Kutató Intézet szakembereit és a velük együttműködő munkatársakat és műszakiakat illeti a dicsőség. A kutatóintézet Gyömrői úti telephelyén mélyen a hátsó udvarban leljük meg az intézet néhány szerény egyemeletes épületét. Mint a finom selyem »Épült az ötéves terv első évében« — ezt hirdeti a bejárat fölött elhelyezett felirat. Abban az időben az úgynevezett folyamatos fehérítéssel szereztek hírnevet a kutatóintézet éppen hogy munkához látó tudósai, szakemberei. Később olyan textilipari anyagvizsgáló műszereket terveztek, szerkesztettek, amelyekkel azóta világhírre tettünk szert. Az idén a kémiai osztály kapta a legjelentősebb, legsürgősebb feladatokat, ugyanis a textilipar kikészítői részlegének fejlesztését készíti elő. S aki csak egy kicsit is ismeri az egyébként régi hagyományú, fejlett és híres magyar extilipar kikészítő gyárait, azonnal megérti, hogy ez a megbízatás nem véletlen. A korszerű kikészítés, az úgynevezett nemes kikészítésényege, hogy a textilanyagokat kimoshatatlan szintetikus keményítő anyaggal vonják be, s így nem■ kell vasalni, gyulladásmentesen gyártják és az esztétikai igényeket is figyelembe véve, a legolcsóbb pamutanyagot is a selyemhez hasonlóan appreturálják, azaz fényezik. Nyugaton és egyes népi demokráciákban mindez már nem újdonság. A mi textilipari szakembereink ezidáig azért nem alkalmazták, mert a korszerű kikészítéshez nem rendelkeztek megfelelő gépekkel. Az intézet lelkes kémikus - mechanikus gárdája nemcsak elvileg kidolgozta az új kémiai eljárásokat, hanem megszerkesztették a szükséges kikészítőgépek prototípusát is. Most már azt kérik a Könynyűipari Minisztériumtól, hogy hozzanak létre egyedi gépeket gyártó textilipari üzemet, ahol a hazai szükségleteken túl, exportra is gyárthatnánk gyűrhetetlenítő, kipréselő stb. kikészítő gépeket. A gépkísérleti részleg gyakorlati eredményét hirdeti, hogy a Kispesti Textilgyárban működő hőrögzítő berendezés sikere nyomán ma már hat textilgyárunk alkalmazza a külföldinél 50 százalékkal termelékenyebb új gépet. A következő lépés: az automatizálás A kikészítőipar korszerűsítése nem áll meg az anyagok tartósabb, tetszetősebb kikészítésénél. Bár igen fontos célnak tartják az olcsó, termékszetes anyagok olyan kémiai kezelését, amely által a nemes — gyapjú stb. — anyagok tulajdonságait vehetik fel — az elmaradás felszámolásához tartozik az is, hogy magát a gyártásmenetet korszerűsítsék. Még az idén megoldandó feladat az automatizálás, a gépesítés, a műszerezés. Mint említettük, ezidáig főleg anyagvizsgáló műszereket szerkesztettek, s most térnek rá a gyártásközi automatikus ellenőrzés, szabályozás műszereinek tervezésére, prototípusának elkészítésére. Nem lebecsülendő az sem, hogy a kutatók bel- és külföldi tudományos előadásokon és szaklapokban ismertetik a szakemberek és a világ előtt a magyar textilipar tudományos munkájának fejlődését. Radnóti Edit . A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819* AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÜ.