Népszava, 1958. szeptember (86. évfolyam, 206–230. sz.)

1958-09-02 / 206. szám

­ 1958. szeptember 2 A nyírségi homokon , ahonnan Kállayékat fújta el a szél Dunántúli ember lévén, a Nyírségnek először a hírét hal­lottam: dohányáról, almájá­ról tanultam, s később megis­mertem a Kállay nevet is. Volt egy tanárom, aki azért került Nagykállóból a Dunántúlra, mer­t 1039-ben fél évben (ra­A mátészalkai sportpálya afféle kisvárosi termőföldje a góloknak, poros, gyéren fü­vesített, nincs rajta talpalat­nyi üres hely. Jönnek az em­berek az állomástól a gyalog, jönnek teherautón, piros Ze­­tor-traktorok vontatta kocsi­kon, énekelnek, integetnek, abban a távoli országrészben hosszú idő óta most tartanak először nagyobb népgyűlést és az előadót, akinek beszédét a népfront helyi elnöke jelenti be, több mint másfél órán ke­resztül hallgatják. Marosán G­yörgy beszéde nem egyéb, min beszélgetés múltról és jelenről, fiatalokról és öregek­ről, háborúról és békéről, mind­arról, ami komoly beszélgetés vagy esetleg csak «­politikai szóbeszéd« tárgya az almás­­kertek fái alatt, a jegenyesor­ban pen­öszikátó lovak mögött, szerte a megyében. A gyűlés­ezután átalakul a sporttelep képe: az elnökség lejön az emelvényről és átadja helyét a révírcsalooji kórusnak. Tisztán csengő hangok, fehér selyem­ét­ batisztblúzos leányok az első sorban, mögöttük a brum­­mogó basszus. És Kodály, Bar­tók, Schubert melódiák száll­nak a szürkülő alkonyaiban a sportpályát szegélyező jege­nyék felé. A híres mátészalkai cigányegyüttes is bemutatko­zik. A szünetekben a Pestről jött vendégeket, Marosán György és Sándor József elv­társakat körülveszik a gyere­kek. És a szokásos kérdésre, kiből mi lesz, ha megnő, ka­pásból feledik: gépészmérnök, palota, tanár... és eszembe jut Kállay uraság, aki e gyerekek szülei számára élet-halál­t ra­gaszkodva a tanári ítélet füg­getlenségéhez) megbuktatta Kállay­ unokaöccsét. Egy Kál­lay fiút megbuktatni — egyen­lő volt az áthelyezéssel. Ezek az emlékek magukkal kísértek a Nyírségbe két nagy­gyűlésre. re nagyon jellemző a taps.. Nem azért, mert erős, hiszen túl va­gyunk már a »vastapsos« szem­lélet gyermekbetegségén, ha­nem mert a taps — válasz egy-egy feltett kérdésre. Mi­kor tapsol a 25—30 ezer szat­mári parasztember? Amikor az öregek megbecsüléséről, a fizi­kai munka nagyobb becsületé­ről esik szó. Amikor a szövet­kezet, mint az öregek biztos és szép őszének reménye csillan meg a jövendő horizontján. S a hallgatóság soraiban ott tap­sol­­néhány ezer szövetkezeti paraszt, akik mélységesen ér­zik a szavak igazságát: »Csaj­káról azok beszéltek, akik év­tizedeken keresztül valóban a népkonyhák csajkáját nyomták az emberek kezébe, de a mi szövetkezeteink a bőséget, a szép, boldog életet jelentik. És mi nem erőszakolunk senkit: győzzenek az érvek.-Ő volt, de Isten még a középis­kolai tanárok számára is.. . Az este a pohárköszöntőké, fehér asztal mellett. Feláll, egy fehéringes, nagybajuszé, már nem mai gyerek, nyírségi em­ber. Szállási bácsi. Földijeiről beszél. Példákat mond a nyír­ségiek földszeretetéről, de ar­ról is, milyen nagyon kell az országosan ismert emberek szava. «Mert ha mi, idevaló­siak beszélünk, azt mondják: ennek csak azért jár a szája, mert pozíciót akar ...« A po­­hárköszöntökre a délutáni gyű­lés szónoka, Marosán György felel. Az emberekkel való bá­násmódról, minden vezető leg­nagyobb tudományáról beszél. Nem valami «protokol«-kö­­szöntő ez. Talán ezért fogadja olyan, sok mosoly és helyeslés az olyast mondatokat, mint: »Ne próbáljon embereket for­málni az, akinek durva a ke­‘­ze«, »Hinni kell a jövőben, mert hit nélkül színtelen és perspektívában az élet.« A Búza tér Nyíregyháza leg­nagyobb tere. Vasárnap dél­előttre megtelt a városból és a megyéből összesereglett sza­bolcsiakkal — ami legalább 50—60 ezer embert jelent. A tegnapi gyűlés hallgatóságával együtt majdnem százezer em­ber, aki hazamegy, hogy el­raktározzon magában másfél, két óra alatt elhangzott, szóki­mondó és a legkényesebb kér­désekben sem «udvarias« po­litikai választ, gondolatot. Ezt a hatvanezer embert a béke és a háború kérdéseinél a »leg­aktívabb« — a nemzetközi helyzet, a béke­tábor ereje ér­dekli a legjobban, a béke meg­védésének távlatai iránt legna­gyobb a figyelmük. Azután itt is, újra, a szövetkezetek, a pa­rasztság sorsa. • Séta a „Virágzó Föld“ földjén A jövő, amelyről a gyűlés szólt, a szabolcsi homok sok szép kis szigetén már megvaló­sulóban van. Járjuk a »Virág­­zó Föld« fonatánkertjeit, sző­lőit, szép tehenészetét, hall­gatjuk az elnök büszkél­kedé­sét ... S közben Sztaskó And­rás, az egyik nyíregyházi szom­széd szövetkezet tagja a ma­guk embereiről, gondjairól, az 56-os év októberéről beszél Arról, hogy augusztus 20-án, a tsz fennállásának tízéves for­dulóján már azok a szegény­­parasztok is együtt ünnepeltek a »közös« gazdáival, akik két évvel ezelőtt a szövetkezet földjein egykor uralkodott »ta­nyagazda« felbujtására rátá­madtak a vezetőire. — Megjön az emberek esze — mondja Sztaskó András. A dohánypajtákban keser­nyés­alatot árasztva száradnak a drága levelek. Az almaraktá­rak édes, nehéz szaga Száll a szélben. Baktai Ferenc Kik beszéltek „csajkáról“ ? • Hinni kell a jövőben ... Volt házastársak hidegháborúja — a régi fészek fedele alatt — ha megpukkadsz, akkor laz­a lakásban maradok..­. jelentette ki konokul Z. T., amikor ismét kirobbant a meg-megújuló konfliktus volt feleségével. Az egykori házas­­társak már másfél éve bírói­kig is különváltan élnek. Ágytól és asztaltól még ré­gebben , de a közös fedéltől még nem sikerült megszaba­dulniuk. Szerencse, hogy há­romszobás a lakásuk, a így járóbérletszerűen egy-egy szo­ba jut a volt férjnek, az el­vált asszonynak a két gyer­mekkel és az asszony szülei­nek. Igen ám, csakhogy a haj­dani élettársak egymás nyu­galmát nem kímélve, szabá­lyos »házi hidegháborút« folytatnak annak érdekében, hogy egyikük menekülni kényszerüljön a közös fedél alól. Házasságkötésük idején addigi külön otthonaik elcse­­rélésével szerezték a mostani, nagyobb lakást, amelynek megtartásáért az asszony így érvel volt férjével szemben: Akik „kiutálják“ egymást — Csak nem képzeled, hogy amikor te rontottad el házas­ságunkat — én költözöm el a két gyerekkel és idős szü­leimmel? ... A?, erkölcsi igazság az asz­­szony oldalán áll. A bíróság is a férfit, Z. T. kereskedelmi alkalmazottat marasztalta el, mert más nők alatt szakított családjával. Ám a férfi az igazát bizonyító érvek híján csak dühödt kakasként reagál gyermekei anyjának szavaira: — Megmutatom majd, hogy mégis ti mentek el innen... Megmutatta! Hogyan? Volt mersze új asszonyt hozni a feldúlt családi fészekbe, első asszonyával egy fedél alá. És ebben a helyzetben már csa­ládi »meleg­háborúvá« mér­gesedett a feszültség. A férfi megpróbálta gyermekeit édes­anyjuk ellen uszítani — de sikertelenül. Az új feleség még szította a férfi törekvését az első feleség családjának ki­túrására. Egymásra dörömböl­tek a fürdőszoba használat­nál A kosrohában az új asz­­szony ledobta a másik család edényeit a tűzhelyről. A férfi megverte volt apósát, akinek a felesége viszont rátámadt volt vejének mostani ne­jére. A súlyos inzultusok po­kollá tették a háromszobás lakás lakóinak életét. Az ideg­­összeroppanás szélére kerget­ték a gyermekeket éppúgy, mint az idős szülőket, nem is szólva az első feleségről. Az egész ház lakóinak nyugal­mát megzavarták. Végül a ta­nács beavatkozására és javas­lataira rábírták a volt férjei, hogy cserélje el társbérleti szobáját egy idegen házaspár társbérletével... Sajnos, az ehhez hasonló je­lenségek elég gyakoriak nap­jainkban. Közismert a sok válás és a lakáshiány. És a különváló házastársak igen, sok esetben képtelenek a kö­zös fedéltől is elválni. A leg­tragikusabb ebben, hogy va­lamikor összefonódó sorsú em­berek úgy eldurvulnak, hogy ideg- és lelkiállapotukra is káros e helyzet hatása, mun­kaképességüket is nagymér­tékben csökkenti, elhomályo­sítja erkölcsi érzéküket is. Apa randevúról tárgyal... A válófélben levő G. D. tisztviselő és postás felesége szintén a korábbi, közös haj­lékban kényszerültek marad­ni. Az asszony — bár fájdal­mas számára a válás, hiszen már tizenöt éves lánya van — béketűréssel próbálta elvisel­ni sorsát. Ám a férje az ő szobájában levő telefont használta fel randevúi meg­beszélésére. Igaz, ravaszkod­­va álcázni próbálta a dolgot. Nőismerőseit, megtévesztésül »Jancsikámnak, Bélámnak«« szólította. Am lányának fel­tűnt a férfiak egymás közti társalgásában szokatlan negé­desség, így tört ki a botrány, mert a feleség kinyomozta, hogy a »Jancsikám« egy vö­rös hajú, vörös körmű, rosszul sikerült Lollobrigida-utánzat. Igaza volt az asszonynak, ami­kor követelte, hogy volt férje ne az ő szobájából, lánya füle hallatára enyelegjen barátnői­vel. A férfi válasza erre: nyílt harc, hogy elűzze feleségét és lányát a lakásból. És e szán­dékában odáig megy, hogy feleségét a rendőrségnél, az ügyészségen a legképtelenebb rágalmakkal feljelentgeti, csak­hogy valamilyen jogcímet sze­rezzen a kétszobás lakás meg­­kaparintásához. A szerencsét­len asszony pedig napokig nem tud dolgozni. Lánya, aki az egyik zeneiskola tehetsé­ges növendéke, ideggyógyász­hoz és lélektani intézetbe jár kezelésre... Az 55 éves L. P. sofőr és 23 éves felesége rövid házasélet után elhidegült. Ennek követ­keztében az asszony hamaro­san férfiakat vitt magával szoba-konyhás otthonába. Há­roméves kisfiát pedig hetes óvodában helyezte el. Férje erről későn szerzett tudomást, mert külön műszakban dol­goztak és ez ideig-óráig lep­lezte az ■ asszony üzelmeit. Amikor kiderült a história, éles felelősségre vonás követ­kezett — azután a férfi is közös lakásba invitálta újon­nan szerzett barátnőjét. Per­sze, egyikük magatartása sem vall valami magasfokú erköl­csi érzékre. A férfi végül úgy szerzett magának »önérzeti elégtételt«, hogy kiverte ottho­nából volt feleségét... Döntsenek a bontóperben a lakásról is! Sajátos társadalmi problé­ma ez, amelybe éppen a tár­sadalomnak nem igen áll mód­jában intézményesen beleszól­ni. De a mi társadalmunka egészséges erkölcsi érzék hat­ja át, s az így felbomlott családok konfliktusai legtöbb­ször állásfoglalásra vagy va­lamilyen beavatkozásra kész­tetik az érintett lakóházak közösségét és rendszerint a védelemre szoruló fél oldalán A legtöbb felbomlott házas­ságot már nem lehet ismét összetákolni. Ám a társada­lomnak joga van megkövetel­ni a volt házas­társaktól — ha már önnön emberségük nem követeli meg —, hogy kultúr­­emberek módjára intézzék el konfliktusaikat, oldják meg családi problémáikat. Bármi­lyen drámai két ember közö­sen indult életútjának elsza­kadása — a továbbra is kö­zös gyermekekre való tekin­tettel, ne vétsenek az emberi együttélés minimális normái és a közízlés ellen. És ha már a­ lakás­problémánál tartunk: csökkentené a váló házastár­sak összetűzéseit, ha a bírósá­gok a bontóperben hozott íté­let mellett — az összes körül­mények mérlegelésével — döntenének az addig közös tá­rcás tulajdonjogáról is. Mert e nélkül gyakran az »aki bír­ja, marja« elv érvényesül. Márpedig kívánatos, hogy a lakás azé maradjon, aki a gyermekek felnevelésére, gon­dozására a bíróság szerint is a legalkalmasabb. Szenes Imre ­ NÉPSZAVA ÖT ÉVVEL EZELŐTT, 1953. szeptember elsején nyitották meg a moszkvai Lomonoszov Állami Egyetem új épületét. Képünk: az egyetem palotája Ahol a „mindig kivasalt“ textilanyag tervei születnek Útnak indul a boltokba a gyűrhetetlen puplin és flakon A nylon férfiing és női blúz azért népszerű, mert könnyen mosható és főleg, mert nem kell vasalni. A közkedveltség oka lényegében magában fog­lalja e műanyag legelőnyösebb sajátosságait, s ezek mellett eltekintünk attól, hogy pél­dául a nylon fehérnemű ke­véssé szellős, tehát nagy me­legben, nagy hidegben nem a legkényelmesebb viselet. Készül az első 15000 méter A műanyaggyártás szakem­berei most azon fáradoznak, hogy a nylon és egyéb műszál hátrányos fizikai tulajdonságait megváltoztassák, örvendetes, jó dolog ez. De mégis mennyivel jelentősebb eredmény lesz, ha a szaküzletekben, áruházak­ban például gyűrhetetlen ki­készítést, pupliningeket, blúzo­kat vásárolhatunk. Képzeljék csak el: megveszi az ember a tetszés szerinti színű puplin holmit, kimossa, vállfára akasztja, s ha megszáradt, va­salás nélkül nyomban visel­heti. Ez a kényelem pedig már nem is a távoli »jövő zenéje«. Az újpesti HPS-ben már kí­sérleteznek az első 15 000 mé­ter ilyen puplinnal, méghozzá biztató eredménnyel. Szépen omló, keresett textil­anyag a flakon. Ha tetszetősen mintázzák, vetekszik a tiszta selyemmel is. Jó esésének titka, hogy sok benne a szinte­tikus anyag. Hátránya azon­ban, hogy könnyen gyúródik. A csinos, de gyűrött nyári ruha elszomorító látványt nyújt De ez az anyag is ki­válóan alkalmas a gyűrhetet­len kikészítésre. A Kistext és a Goldberger-gyár új gépein már javában futnak az­­ily módon kezelt, ízléses mintájú flokon végek. A vasalásra nem szoruló puplint, a flokont és az egyéb korszerűen kikészített textil­­anyagokat a közeljövőben mindenütt árusítják majd. Érdemes megtudni: vajon hogyan jön létre mindez, kik a »bábái« a születő új gyár­tási módozatoknak? A válasz egyszerű: A Textilipari Kutató Intézet szakembereit és a ve­lük együttműködő munkatár­sakat és műszakiakat illeti a dicsőség. A kutatóintézet Gyömrői úti telephelyén mélyen a hátsó udvarban leljük meg az inté­zet néhány szerény egyemele­tes épületét. Mint a finom selyem »Épült az ötéves terv első évében« — ezt hirdeti a be­járat fölött elhelyezett felirat. Abban az időben az úgyneve­zett folyamatos fehérítéssel szereztek hírnevet a kutató­­intézet éppen hogy munkához látó tudósai, szakemberei. Ké­sőbb olyan textilipari anyag­­vizsgáló műszereket terveztek, szerkesztettek, amelyekkel az­óta világhírre tettünk szert. Az idén a kémiai osztály kapta a legjelentősebb, leg­sürgősebb feladatokat, ugyan­is a textilipar kikészítői rész­legének fejlesztését készíti elő. S aki csak egy kicsit is ismeri az egyébként régi hagyomá­nyú, fejlett és híres magyar extilipar kikészítő gyárait, azonnal megérti, hogy ez a megbízatás nem véletlen. A korszerű kikészítés, az úgynevezett nemes kikészítés­ényege, hogy a textilanyago­kat kimoshatatlan szintetikus­­ keményítő anyaggal vonják be, s így nem■ kell vasalni, gyulla­dásmentesen gyártják és az esztétikai igények­et is figye­lembe véve, a legolcsóbb pamutanyagot is a selyemhez hasonlóan appreturálják, azaz fényezik. Nyugaton és egyes népi demokráciákban mindez már nem újdonság. A mi tex­tilipari szakembereink ezidáig azért nem alkalmazták, mert a korszerű kikészítéshez nem rendelkeztek megfelelő gépek­kel. Az intézet lelkes kémikus - mechanikus gárdája nemcsak elvileg kidolgozta az új kémiai eljárásokat, hanem megszer­kesztették a szükséges kiké­szítőgépek prototípusát is. Most már azt kérik a Köny­­nyűipari Minisztériumtól, hogy hozzanak létre egyedi gépeket gyártó textilipari üzemet, ahol a hazai szükségleteken túl, ex­portra is gyárthatnánk gyűr­­hetetlenítő, kipréselő stb. ki­készítő gépeket. A gépkísérleti részleg gyakorlati eredményét hirdeti, hogy a Kispesti Textil­gyárban működő hőrögzítő be­rendezés sikere nyomán ma már hat textilgyárunk alkal­mazza a külföldinél 50 száza­lékkal termelékenyebb új gé­pet. A következő lépés: az automatizálás A kikészítőipar korszerűsí­tése nem áll meg az anyagok tartósabb, tetszetősebb kikészí­tésénél. Bár igen fontos cél­nak tartják az olcsó, termék­szetes anyagok olyan kémiai­ kezelését, amely által a nemes — gyapjú stb. — anyagok tu­lajdonságait vehetik fel — az elmaradás felszámolásához tartozik az is, hogy magát a gyártásmenetet korszerűsítsék. Még az idén megoldandó fel­adat az automatizálás, a gépe­sítés, a műszerezés. Mint emlí­tettük, ezidáig főleg anyag­­vizsgáló műszereket szerkesz­tettek, s most térnek rá a gyár­tásközi automatikus ellenőr­zés, szabályozás műszereinek tervezésére, prototípusának el­készítésére. Nem lebecsülendő az sem, hogy a kutatók bel- és kül­földi tudományos előadásokon és szaklapokban ismertetik a szakemberek és a világ előtt a magyar textilipar tudományos munkájának fejlődését. Radnóti Edit . A NÉPSZAVA TELEFONSZÁMA: 224—819*­ ­AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÜ.

Next